Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-09-05 / 34. szám

LENGYEL EMIL PROFESSZOR az amerikai naifiszeimiszimisr­ól Már várják Lengyel Emilt, a new­yorki egyetem tanárát, a Fasor-szan­a­tórium halljában. A Haladás munka­társa könnyen jut szobájába, hisz l­engyel Emil és a Haladás régi, meg­hitt ismerősök. A magyar közönségnek szánt, Amerikában írt cikkeit lapunk­ban publikálta a professzor. Augusztus 10-én pedig útrakelt, hogy személye­sen ismerkedjen meg azokkal, kiknek sorsát a távolban is szívén viselte, de akik eddig csak híre és betűi nyomán tisztelhették. Minthogy Párizson ke­resztül érkezett, mindenekelőtt tudni szeretnénk, hogyan ítélik meg bíráink a számunkra oly fájdalmas procedú­rát. — Amerika végleg szakított az izo­lációs politikával és ma már a közvé­lemény széles rétegében visszhangra talál az igazságos béke minden megol­datlan problémája.­­ — Sokan úgy vélik, — vetem közbe —­ hogy Közel- és Távolkelet kérdései jobban érdeklik Amerika népét, mint holmi apró-cseprő dunamenti ország sorsa. — Ez helytelen beállítás. Bennünket minden, a tartós béke szempontjából lényeges kérdés érdekel. De, ha már felvetette, szívesen beszélek róluk, mert különösen Palesztina problémája v­alóban napirenden van Amerikában. Nálunk ugyanis a zsidók, de a zsidó­barátok nagy része is cionista, értve ezalatt, hogy szükségesnek tartják az önálló zsidó állam megteremtését. A zsidóság legfontosabb szerve, az Ame­rican Jewish Committee szintén a palesztinai status quo végleges rende­zését sürgeti. Hasonló célokért küzd a Keresztények Palesztinai Kornitéja is, de nem azért, — mint Bevin állította —, hogy akadályozza a zsidók New­ Yorkba vándorlását, hanem, hogy az emberiesség szempontjainak megfele­lően oldhassák meg az otthonát nem találó európai zsidóság sorsát. Szeret­né­ik az egyébként egységes angol és amerikai külpoltika eme disszonáns hangját kiküszöbölni, de sajnos, Ame­rikában egyre erősödik a nézet, hogy a brt politika zsidók és arabok közt ismét a redivide es impera, veszedel­mes sakkhúzásait alkalmazza. Egyéni véleményem hogy Anglia csekély ál­dozattal megnyugtathatná a kisszámú arab vezetőt, az arab nép tömege vi­szont j­obb életlehetőséget talál a civi­lizációt teremtő zsidó települések köze­lében. Hivatalos adatok szerint 550 ezer zsidó él Palesztinában, de számuk valójában megközelíti a 700 ezret. Az arab népességet 1.100.000-re becsülik a vitás területen. Ha tehát a kérdés máskép meg nem oldható igazságos osztozkodásra van szükség. Természe­tesen Európa kifelé gravitáló zsidó tömegeivel is számolni kell, ezért az amerikai közvélemény Palesztina terü­letének felezését véli méltányos meg­oldásnak. — Sokszor halljuk, hogy a háború óta Amerikában is terjed az antisze­mitizmus. Igazak ezek a híresztelések? — kérdezem. — Az Egyesült Áll­amokban, csak­úgy mint eddig, ma is beszélnek zsidó­kérdésről Ez azonban korántsem ha­sonlítható a pogromszellemű európai antiszemitizmushoz. Magyarázatára két szempontot szeretnék kidomborít­ni. A mozgalom geográfiail­ag a déli álla­mokra korlátozódik, főleg protestáns fehérek között terjed. katolikus-, zsidó- és négerellenes éli­­. Ha a tár­sadalmi megoszlást tekintjük, megál­lapítható hogy elsősorban a léta­apját féltő kispolgárság, de különösen a frissen bevándorlottak között terjed. Ide aki ismeri Amerikát, tudja, hogy sikerét nagyrészt vallások, fajok, nemzetiségek gyors szintetizálásának köszönheti, épúgy nem lehet vitás, hogy további fejlődéssel, még teljesebb egyenlőséggel ezek a szervezkedések is elvesztik létalapjukat. Ha valaki jó, többet tud mint más, értékeit meg­becsülik. Nem tudom, hallották-e, hogy ilye­es legbizalmasabb tanácsadója Benjámin Cohen, aki egyébként Pá­rizsba is elkísérte a külügyminisztert. Ugyancsak ismerik és becsülik az atombomba feltalálása körül szerzett zsidó érdemeket. Többször írták az amerikai lapok, hogy az atombomba lényegét, Einstein teóriája alapján, voltakép három ma­­yar származású zsidó ismerte fel: Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János. Egy másik érdekesség, amivel a newyorki sajtó foglalkozott, hogy a Joint számára gyűjtő­ United Jewish Appeal a nagy Fifth Avenue-i nemzsidó üzletektől kapott óriási összegeket. — Hallom, professzor úr segítő egyesületekkel is összeköttetésben van. Mit várhatunk magyar vonatko­zásban. — Számos magánakción kívül a Hungarian Relief és a Save the child­ren of Hungary gyűjtött jelentős ösz­szegeket. Ez utóbbi együttműködik a svájciakkal, egyébként magam is tagja vagyok. Számíthatnak rá, hogy a Magyarországnak juttatott amerikai támogatás a jövőben számottevően gyarapodni fog. Az európai helyzetről kialakult vé­leményét tudakolom. — Amerika számára Németország sorsa jelenti a legnagyobb európai problémát. Dilemmával küzdünk, hisz a német népnek életlehetőséget kívá­nunk biztosítani ugyanakkor tudjuk, hogy a német ipar háborús kapacitá­­­sát le kell csökkenteni, sőt egyenes­­ törekvésünk a német hadiipar tönkre­tétele. Sokat foglalkoztat a lakosság átnevelésének kérdése is. Ezen a té­ren derekas munkát végeznek a meg­szálló hatóságok. Az amerikai zónák­ban számos könyv, folyóirat, újság áll már ma is az átnevelés szolgálatában. Példaképen megemlíthetem az ameri­kaiak által megjelentetett Wiener Kurier­t, mely Bécs legelterjedtebb, legjobban szerkesztett napilapja. Ma­gyar vonatkozásban különösen a ma­gyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok és ezzel összefüggésben a magyar­amerikai kapcsolatok lehetőségei ér­deklik az Óceánon túli közvéleményt. Szenzáció erejével hatott a magyar infláció soha nem látott nulla­ pro­duktuma. Az infláció végkifejlődésé­nek napjaiban és a stabilizációs folya­mat megindításakor hasábokat szen­teltek e témáink a lapok. — Hogyan értékelik a magyar de­mokrácia eredményeit? — Bár világnézeti alapon megoszla­nak a vélemények, az újjáépítés ered­ményeit csodálattal emlegetik Ameri­kában, mint a magyarság vitalitásának fényes bizonyítékát. Általánosságban hisznek a magyar demokrácia közeli virágzásában. — És Eckhardt? — Felejtsék el. Mi már elfelejtettük. — Milyen hatást váltott ki a magyar kormánydelegáció látogatása? — Őszintén meg kell mondanom, a küldöttség munkáját mérsékelt érdek­lődés kísérte. Washington azonban a legmesszebbmenő figyelemmel és elő­zékenységgel adta meg a miniszter­elnöknek és minisztereinek a kijáró tiszteletet. Midőn a delegáció eluta­zott, eg­y csapásra megelevenedett a sajtó hangja és a kiszivárgott hírek­hez részletes kommentárokat fűztek. Meg kell még említenem a közked­veltségnek örvendő Szegedy-Maszák Aladárt. Szimpatikus egyénisége rövid idő alatt, a politikai és társadalmi élet legfelsőbb köreiben is, számos hű és megértő barátot szerzett Magyar­országnak. Bár mindenüvé ilyen követ jutna, azt hiszem, Párizsban is jobban állna a magyarság ü­gye.­­Kopogtatnak. Egy szerelő jött a fürdőkád csapját javítani. Kihaszná­lom az alkalmat, megnézem az éjjeli­szekrényen fekvő könyv címét. Vas Zoltán: Ki év fegyházban ...) — Tudom, hogy ön és magyar­származású tanártársai sokat tesznek értünk, de mondja meg professzor úr, hogyan szolgálhatnánk mi a legered­ményesebben az amerikai-magyar ba­rátság ügyét? — Szükséges, hogy minél jobban megismerjük egymást. Folyhat ez saj­tón, rádión keresztül, de igazi barát­ság csak személyes ismeretség alapján képzelhető. Szeretném, ha ismét meg­indulnának a diák-csereakciók, még­pedig a múlttól eltérően ne 10—15, hanem száz magyar egyetemi­­ hallgató járhasson amerikai egyetemekre és viszont. Azon leszek, hogy az elkép­zelést az Úljvilágban is népszerűsítsem. Vannak barátaim és tanítványaim a szenátusban, ők majd konkrét javas­latot is tehetnek. A békekötéssel kap­csolatos kiadások már eddig 300 millió dollárt emésztettek fel, azt hiszem 1,2 millió a csereakciók javára racionális befektetésnek bizonyulna. Tudom, hogy gazdasági okokból Amerikára vár a kivitelezés, de az iniciazívát, hi­vatalos és nem hivatalos formában a magyar kormánynak és a magyar sajtónak kell adnia. — Érdekli Európa az amerikai ifjú­ságot? — Az amerikai ifjúság érdeklődése feltűnő. Azt hiszem, szívesen megis­mernék a magyar népművészetet, ze­nét és a romjaiban is gyönyörű Buda­pestet, sőt lesznek akik a nyelvet is megtanulják. A magyar ifjúság pedig megismerheti a magas amerikai civili­zációt és környezetébe visszatérve igyekszik azt megvalósítani. Így se­gíthetjük legjobban a magyar-am­erikai barátság kimélyülését, és ezen keresz­tül a tartós és eredményes békét. Makó András London kávéház Andrássy­ út 5. li­­veas -tés ! Elsőrendű konyha! Polgári árak! Valódi BOSFNDORKER zongora EZERÖTSZÁZ forint részletre is ERZSÉBET­ KÖRÚT 19. (Barcsay-utca sarok.) Kölcsönzongorák legolcsóbban. Dunczi Gyula, a „Hubertus" és a „Róz­sadomb" volt tulajdonosa vezetésével megnyílt az „Erzsébet királyné" szálloda (Egyetem­ utca 5) étterme és sörözője DusH Béla cigányzenekarával muzsikál Kitűnő konyha! Elsőrendű italok! Telefon: 187 343 Saját készítmányű pullover LIVI A Btell.2 KÁVÉHÁZ LÁSZLÓ IMIKE magyarnóta-király énekel FARKAS BÉLA zenekara muzsikál GIRILL TABÁNYI revüzenekara, ALFONZ­Ó új paródiákkal. Tánc. Gafencu és Tilea volt nagykövetek megtorpedózták a román békedelegációt Lehet-e bírálni a békedelegáció tag­jait és működését? Úgy látszik, hogy ezt a kérdést napirendre lehet tűzni. A Haladás is megengedett magának némi szerény bírálatot. Egyelőre nem is a magyar békedelegáció működése, hanem csupán öszeállításának egyes kirívó jelenségei miatt. Románia szerencsésebb helyzetben van, mint mi és mégis a román sajtó ugyancsak nem fukarkodik a bírálat­ban és gúnyolódásban mindazok felett, amiket a román békedelegáció össze­állításával és működésével kapcsolat­ban észlelni lehet. A Dreptatea ciraű lap augusztus 18-i számában kíméletlenül ostorozza a ro­mán békedelegáció munkáját és Tata­rescu külügyminiszter párizsi expozé­ját. Gyengének, elégtelennek, értékte­lennek mondja a beszédet. A békebi­zottságról azt írja, hogy „tudatlan, értelmetlen és tehetetlen". Kétségbe­vonja a békedelegáció jogát, hogy Sto­mánia nevében beszéljen. A Dreptatea című lapnak ugyanez a száma: ,.Miniszter urán és felesé­geik" című cikkben maró gúnnyal ve­szi sorra az egyes miniszterek nejei­nek párizsi kirándulását. A liberálispárti Liberalul irónikus cikkben azt íra, hogy hol van tulaj­donképpen a román kormány szék­helye: Párizsban vagy Bukarestben? Ezt a kérdést azért teszi fel, mert Párizsban jelenleg a román kormány tagjainak legalább a fele tartózkodik. Tudni kell, hogy Sianiu és Bratianu magukat — minden jogcím nélkül természetesen — a román hazafiság egyedüli képviselőinek tekintik, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy kíméletlenül csépeljék a békedelegáció munkáját. Nem várják be, míg a bé­keküldöttség hazatér, már most ütle­gelik őket. A különbség a román és magyar bírálatok között az, hogy míg ezek az urak pártpolitikai gyűlöltség­ből szidják a békedelegációt, addig a szerény magyar bírálatokat a jóindu­lat és javítani­ akarás intenciói veze­tik. Maniu azt szeretné, ha a béke­delegáció kudarcot vallana, mi azt óhajtjuk, hogy mennél sikeresebben végezzék nehéz és keserves művüket. De van ez tovább is , amiről a magyar sajtó érthetetlenül nem emlé­kezett meg eddig. Az történt, hogy Gafencu volt román külügyminiszter és moszkvai nagykövet és Tilea Viorel volt londoni nagykövet külön memo­randumot nyújtottak be a napokban a békekonferenciához. Nem tudjuk, mit tartalmaz ez a memorandum, de a ro­mán kormánysajtó cikkeiből azt lát­juk, hogy megtorpedózza a kormányt. .-Az emlékirat­­ -r mondja egyik­­béka- MINDSZENTY LEVELE A­ZAE­lli ÉRSEKHEZ A magyar katolicizmus önmagát sem kímélő lelkiismeretes kritikáján örvendeztünk, mikor az a megnyugtató hír érkezett hozzánk, hogy a püs­pöki kar egy része aggódva foglalt ál­lást Mindszenty hercegprímás politikai szereplése s annak hatása ellen. A hírt igyekeztek millifikálni a teológiai értelemben vett „discretio" szellemében s a katolikus hívők lelki békéjé­nek érdekében, holott nemcsak a Catholica F­cclesia, de az ország lelki egysége szempontjából is megnyugtató volt, hogy a hithűség nem áll ellen­tétben a demokráciához fűződő elvi hűséggel. Az alábbi levél kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az örvendetes hir volt igaz s nem a cáfolat s figyelemreméltó soraiból az is kitűnik, kinek állt érdekében, hogy megcáfolják. Aki a levelet Egerből eljuttatta hozzánk, úgy vélte, hogy ezúttal az indiszkréció szolgálja a békét s nem az a túl­óvatos tartózkodás, mely nem mer hírt adni arról, hogy a katolicizmus nem ellensége a progressziónak. nagyméltóságú és Főtisztelendő Dr Czapik Gyula úrnak érsek EGE II Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úri A , ,Köztársaság* " augusztus 15-ijei száma közti, hogy Excellenci­ad is „nyíltan" csatlakozott a hercegprímás ellenzékéhez Dudás püspökkel. Ezek a hírek kulturharcszerű időkben a katholikus tábor bizalmat ernyesztik, a másik oldal kedvét élesztik. Ezt a helyzetet véleményem szerint most már csak az érintett főpásztorok saját aláírásuikkat közlésre kiadó meg­nyilatkozása hozhatja rendbe. Fogadja Excellenciád mély tisztele­tem nyilvánítását. Esztergom, 1946 augusztus 22. Mindszent// 'Mu­ssyf sk­. bíboros hercegprimás esztergomi érsek resti lau párizsi tudósítása — olyan kérdéseket vet fel, amik Romániának nemzetközi neh­ézsercercet okoznak, éppen most, amikor a barátságos kül­föld támogatására van szükségünk". Egy másik tudósítás ezeket jelenti: „Az úgynevezett román személyiségek­ből álló párizsi Gafencu-Ticea-csoport Bernben nyomatott emlékiratot ter­jesztett a békeérteke­let elé. t­enden­ciózus térképek, amelyek Románia ér­dekei ellen szólnak, valóban adatok tarkítják a szöveget. Ez a manőver és machináció, amit az­ ellenzék inspi­rál, a békekonferencián az országra káros zavart alkalmas kelteni". Mi is elítélnők a legszigorúbban, azt, aki most a békekonferencia elé olyan írással lépne, amely ártalmára lehet szerencsétlen országunknak. Azt sem helyeselnék, ha bárki érdemben akarná elgáncsolni indokolatlan bírá­lattal a magyar békedelegáció igyeke­zetét, amellyel fasiszta gonosztevők kormányzása után menteni iparkodik azt, ami menthető. De hogy megálla­pítsuk egy halkan megbúvó észrevétel­ben, hogy a külügyminiszter nem mi­i franciául és a békedelegáció szakér­tőit jobban is meg lehetett volna vá­logatni — ezt a szerény bírálatjogot nem kell a magyar sajtótól elvitatni, de Mmn bnec lefeküdni, mert fél a poloskáktól, álmatlanul töltött éjszakái az egészsége rovására mennek. Biztos ellenszer az uj 100e.-os fM0LDJQ^ARH|R|Gi

Next