Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-09-05 / 34. szám
LENGYEL EMIL PROFESSZOR az amerikai naifiszeimiszimisról Már várják Lengyel Emilt, a newyorki egyetem tanárát, a Fasor-szanatórium halljában. A Haladás munkatársa könnyen jut szobájába, hisz lengyel Emil és a Haladás régi, meghitt ismerősök. A magyar közönségnek szánt, Amerikában írt cikkeit lapunkban publikálta a professzor. Augusztus 10-én pedig útrakelt, hogy személyesen ismerkedjen meg azokkal, kiknek sorsát a távolban is szívén viselte, de akik eddig csak híre és betűi nyomán tisztelhették. Minthogy Párizson keresztül érkezett, mindenekelőtt tudni szeretnénk, hogyan ítélik meg bíráink a számunkra oly fájdalmas procedúrát. — Amerika végleg szakított az izolációs politikával és ma már a közvélemény széles rétegében visszhangra talál az igazságos béke minden megoldatlan problémája. — Sokan úgy vélik, — vetem közbe — hogy Közel- és Távolkelet kérdései jobban érdeklik Amerika népét, mint holmi apró-cseprő dunamenti ország sorsa. — Ez helytelen beállítás. Bennünket minden, a tartós béke szempontjából lényeges kérdés érdekel. De, ha már felvetette, szívesen beszélek róluk, mert különösen Palesztina problémája valóban napirenden van Amerikában. Nálunk ugyanis a zsidók, de a zsidóbarátok nagy része is cionista, értve ezalatt, hogy szükségesnek tartják az önálló zsidó állam megteremtését. A zsidóság legfontosabb szerve, az American Jewish Committee szintén a palesztinai status quo végleges rendezését sürgeti. Hasonló célokért küzd a Keresztények Palesztinai Kornitéja is, de nem azért, — mint Bevin állította —, hogy akadályozza a zsidók New Yorkba vándorlását, hanem, hogy az emberiesség szempontjainak megfelelően oldhassák meg az otthonát nem találó európai zsidóság sorsát. Szeretnéik az egyébként egységes angol és amerikai külpoltika eme disszonáns hangját kiküszöbölni, de sajnos, Amerikában egyre erősödik a nézet, hogy a brt politika zsidók és arabok közt ismét a redivide es impera, veszedelmes sakkhúzásait alkalmazza. Egyéni véleményem hogy Anglia csekély áldozattal megnyugtathatná a kisszámú arab vezetőt, az arab nép tömege viszont jobb életlehetőséget talál a civilizációt teremtő zsidó települések közelében. Hivatalos adatok szerint 550 ezer zsidó él Palesztinában, de számuk valójában megközelíti a 700 ezret. Az arab népességet 1.100.000-re becsülik a vitás területen. Ha tehát a kérdés máskép meg nem oldható igazságos osztozkodásra van szükség. Természetesen Európa kifelé gravitáló zsidó tömegeivel is számolni kell, ezért az amerikai közvélemény Palesztina területének felezését véli méltányos megoldásnak. — Sokszor halljuk, hogy a háború óta Amerikában is terjed az antiszemitizmus. Igazak ezek a híresztelések? — kérdezem. — Az Egyesült Államokban, csakúgy mint eddig, ma is beszélnek zsidókérdésről Ez azonban korántsem hasonlítható a pogromszellemű európai antiszemitizmushoz. Magyarázatára két szempontot szeretnék kidomborítni. A mozgalom geográfiailag a déli államokra korlátozódik, főleg protestáns fehérek között terjed. katolikus-, zsidó- és négerellenes éli. Ha a társadalmi megoszlást tekintjük, megállapítható hogy elsősorban a létaapját féltő kispolgárság, de különösen a frissen bevándorlottak között terjed. Ide aki ismeri Amerikát, tudja, hogy sikerét nagyrészt vallások, fajok, nemzetiségek gyors szintetizálásának köszönheti, épúgy nem lehet vitás, hogy további fejlődéssel, még teljesebb egyenlőséggel ezek a szervezkedések is elvesztik létalapjukat. Ha valaki jó, többet tud mint más, értékeit megbecsülik. Nem tudom, hallották-e, hogy ilyees legbizalmasabb tanácsadója Benjámin Cohen, aki egyébként Párizsba is elkísérte a külügyminisztert. Ugyancsak ismerik és becsülik az atombomba feltalálása körül szerzett zsidó érdemeket. Többször írták az amerikai lapok, hogy az atombomba lényegét, Einstein teóriája alapján, voltakép három mayar származású zsidó ismerte fel: Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János. Egy másik érdekesség, amivel a newyorki sajtó foglalkozott, hogy a Joint számára gyűjtő United Jewish Appeal a nagy Fifth Avenue-i nemzsidó üzletektől kapott óriási összegeket. — Hallom, professzor úr segítő egyesületekkel is összeköttetésben van. Mit várhatunk magyar vonatkozásban. — Számos magánakción kívül a Hungarian Relief és a Save the children of Hungary gyűjtött jelentős öszszegeket. Ez utóbbi együttműködik a svájciakkal, egyébként magam is tagja vagyok. Számíthatnak rá, hogy a Magyarországnak juttatott amerikai támogatás a jövőben számottevően gyarapodni fog. Az európai helyzetről kialakult véleményét tudakolom. — Amerika számára Németország sorsa jelenti a legnagyobb európai problémát. Dilemmával küzdünk, hisz a német népnek életlehetőséget kívánunk biztosítani ugyanakkor tudjuk, hogy a német ipar háborús kapacitását le kell csökkenteni, sőt egyenes törekvésünk a német hadiipar tönkretétele. Sokat foglalkoztat a lakosság átnevelésének kérdése is. Ezen a téren derekas munkát végeznek a megszálló hatóságok. Az amerikai zónákban számos könyv, folyóirat, újság áll már ma is az átnevelés szolgálatában. Példaképen megemlíthetem az amerikaiak által megjelentetett Wiener Kuriert, mely Bécs legelterjedtebb, legjobban szerkesztett napilapja. Magyar vonatkozásban különösen a magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok és ezzel összefüggésben a magyaramerikai kapcsolatok lehetőségei érdeklik az Óceánon túli közvéleményt. Szenzáció erejével hatott a magyar infláció soha nem látott nulla produktuma. Az infláció végkifejlődésének napjaiban és a stabilizációs folyamat megindításakor hasábokat szenteltek e témáink a lapok. — Hogyan értékelik a magyar demokrácia eredményeit? — Bár világnézeti alapon megoszlanak a vélemények, az újjáépítés eredményeit csodálattal emlegetik Amerikában, mint a magyarság vitalitásának fényes bizonyítékát. Általánosságban hisznek a magyar demokrácia közeli virágzásában. — És Eckhardt? — Felejtsék el. Mi már elfelejtettük. — Milyen hatást váltott ki a magyar kormánydelegáció látogatása? — Őszintén meg kell mondanom, a küldöttség munkáját mérsékelt érdeklődés kísérte. Washington azonban a legmesszebbmenő figyelemmel és előzékenységgel adta meg a miniszterelnöknek és minisztereinek a kijáró tiszteletet. Midőn a delegáció elutazott, egy csapásra megelevenedett a sajtó hangja és a kiszivárgott hírekhez részletes kommentárokat fűztek. Meg kell még említenem a közkedveltségnek örvendő Szegedy-Maszák Aladárt. Szimpatikus egyénisége rövid idő alatt, a politikai és társadalmi élet legfelsőbb köreiben is, számos hű és megértő barátot szerzett Magyarországnak. Bár mindenüvé ilyen követ jutna, azt hiszem, Párizsban is jobban állna a magyarság ügye.Kopogtatnak. Egy szerelő jött a fürdőkád csapját javítani. Kihasználom az alkalmat, megnézem az éjjeliszekrényen fekvő könyv címét. Vas Zoltán: Ki év fegyházban ...) — Tudom, hogy ön és magyarszármazású tanártársai sokat tesznek értünk, de mondja meg professzor úr, hogyan szolgálhatnánk mi a legeredményesebben az amerikai-magyar barátság ügyét? — Szükséges, hogy minél jobban megismerjük egymást. Folyhat ez sajtón, rádión keresztül, de igazi barátság csak személyes ismeretség alapján képzelhető. Szeretném, ha ismét megindulnának a diák-csereakciók, mégpedig a múlttól eltérően ne 10—15, hanem száz magyar egyetemi hallgató járhasson amerikai egyetemekre és viszont. Azon leszek, hogy az elképzelést az Úljvilágban is népszerűsítsem. Vannak barátaim és tanítványaim a szenátusban, ők majd konkrét javaslatot is tehetnek. A békekötéssel kapcsolatos kiadások már eddig 300 millió dollárt emésztettek fel, azt hiszem 1,2 millió a csereakciók javára racionális befektetésnek bizonyulna. Tudom, hogy gazdasági okokból Amerikára vár a kivitelezés, de az iniciazívát, hivatalos és nem hivatalos formában a magyar kormánynak és a magyar sajtónak kell adnia. — Érdekli Európa az amerikai ifjúságot? — Az amerikai ifjúság érdeklődése feltűnő. Azt hiszem, szívesen megismernék a magyar népművészetet, zenét és a romjaiban is gyönyörű Budapestet, sőt lesznek akik a nyelvet is megtanulják. A magyar ifjúság pedig megismerheti a magas amerikai civilizációt és környezetébe visszatérve igyekszik azt megvalósítani. Így segíthetjük legjobban a magyar-amerikai barátság kimélyülését, és ezen keresztül a tartós és eredményes békét. Makó András London kávéház Andrássy út 5. liveas -tés ! Elsőrendű konyha! Polgári árak! Valódi BOSFNDORKER zongora EZERÖTSZÁZ forint részletre is ERZSÉBET KÖRÚT 19. (Barcsay-utca sarok.) Kölcsönzongorák legolcsóbban. Dunczi Gyula, a „Hubertus" és a „Rózsadomb" volt tulajdonosa vezetésével megnyílt az „Erzsébet királyné" szálloda (Egyetem utca 5) étterme és sörözője DusH Béla cigányzenekarával muzsikál Kitűnő konyha! Elsőrendű italok! Telefon: 187 343 Saját készítmányű pullover LIVI A Btell.2 KÁVÉHÁZ LÁSZLÓ IMIKE magyarnóta-király énekel FARKAS BÉLA zenekara muzsikál GIRILL TABÁNYI revüzenekara, ALFONZÓ új paródiákkal. Tánc. Gafencu és Tilea volt nagykövetek megtorpedózták a román békedelegációt Lehet-e bírálni a békedelegáció tagjait és működését? Úgy látszik, hogy ezt a kérdést napirendre lehet tűzni. A Haladás is megengedett magának némi szerény bírálatot. Egyelőre nem is a magyar békedelegáció működése, hanem csupán öszeállításának egyes kirívó jelenségei miatt. Románia szerencsésebb helyzetben van, mint mi és mégis a román sajtó ugyancsak nem fukarkodik a bírálatban és gúnyolódásban mindazok felett, amiket a román békedelegáció összeállításával és működésével kapcsolatban észlelni lehet. A Dreptatea ciraű lap augusztus 18-i számában kíméletlenül ostorozza a román békedelegáció munkáját és Tatarescu külügyminiszter párizsi expozéját. Gyengének, elégtelennek, értéktelennek mondja a beszédet. A békebizottságról azt írja, hogy „tudatlan, értelmetlen és tehetetlen". Kétségbevonja a békedelegáció jogát, hogy Stománia nevében beszéljen. A Dreptatea című lapnak ugyanez a száma: ,.Miniszter urán és feleségeik" című cikkben maró gúnnyal veszi sorra az egyes miniszterek nejeinek párizsi kirándulását. A liberálispárti Liberalul irónikus cikkben azt íra, hogy hol van tulajdonképpen a román kormány székhelye: Párizsban vagy Bukarestben? Ezt a kérdést azért teszi fel, mert Párizsban jelenleg a román kormány tagjainak legalább a fele tartózkodik. Tudni kell, hogy Sianiu és Bratianu magukat — minden jogcím nélkül természetesen — a román hazafiság egyedüli képviselőinek tekintik, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy kíméletlenül csépeljék a békedelegáció munkáját. Nem várják be, míg a békeküldöttség hazatér, már most ütlegelik őket. A különbség a román és magyar bírálatok között az, hogy míg ezek az urak pártpolitikai gyűlöltségből szidják a békedelegációt, addig a szerény magyar bírálatokat a jóindulat és javítani akarás intenciói vezetik. Maniu azt szeretné, ha a békedelegáció kudarcot vallana, mi azt óhajtjuk, hogy mennél sikeresebben végezzék nehéz és keserves művüket. De van ez tovább is , amiről a magyar sajtó érthetetlenül nem emlékezett meg eddig. Az történt, hogy Gafencu volt román külügyminiszter és moszkvai nagykövet és Tilea Viorel volt londoni nagykövet külön memorandumot nyújtottak be a napokban a békekonferenciához. Nem tudjuk, mit tartalmaz ez a memorandum, de a román kormánysajtó cikkeiből azt látjuk, hogy megtorpedózza a kormányt. .-Az emlékirat -r mondja egyikbéka- MINDSZENTY LEVELE AZAElli ÉRSEKHEZ A magyar katolicizmus önmagát sem kímélő lelkiismeretes kritikáján örvendeztünk, mikor az a megnyugtató hír érkezett hozzánk, hogy a püspöki kar egy része aggódva foglalt állást Mindszenty hercegprímás politikai szereplése s annak hatása ellen. A hírt igyekeztek millifikálni a teológiai értelemben vett „discretio" szellemében s a katolikus hívők lelki békéjének érdekében, holott nemcsak a Catholica Fcclesia, de az ország lelki egysége szempontjából is megnyugtató volt, hogy a hithűség nem áll ellentétben a demokráciához fűződő elvi hűséggel. Az alábbi levél kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az örvendetes hir volt igaz s nem a cáfolat s figyelemreméltó soraiból az is kitűnik, kinek állt érdekében, hogy megcáfolják. Aki a levelet Egerből eljuttatta hozzánk, úgy vélte, hogy ezúttal az indiszkréció szolgálja a békét s nem az a túlóvatos tartózkodás, mely nem mer hírt adni arról, hogy a katolicizmus nem ellensége a progressziónak. nagyméltóságú és Főtisztelendő Dr Czapik Gyula úrnak érsek EGE II Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úri A , ,Köztársaság* " augusztus 15-ijei száma közti, hogy Excellenciad is „nyíltan" csatlakozott a hercegprímás ellenzékéhez Dudás püspökkel. Ezek a hírek kulturharcszerű időkben a katholikus tábor bizalmat ernyesztik, a másik oldal kedvét élesztik. Ezt a helyzetet véleményem szerint most már csak az érintett főpásztorok saját aláírásuikkat közlésre kiadó megnyilatkozása hozhatja rendbe. Fogadja Excellenciád mély tiszteletem nyilvánítását. Esztergom, 1946 augusztus 22. Mindszent// 'Mussyf sk. bíboros hercegprimás esztergomi érsek resti lau párizsi tudósítása — olyan kérdéseket vet fel, amik Romániának nemzetközi nehézsercercet okoznak, éppen most, amikor a barátságos külföld támogatására van szükségünk". Egy másik tudósítás ezeket jelenti: „Az úgynevezett román személyiségekből álló párizsi Gafencu-Ticea-csoport Bernben nyomatott emlékiratot terjesztett a békeértekelet elé. tendenciózus térképek, amelyek Románia érdekei ellen szólnak, valóban adatok tarkítják a szöveget. Ez a manőver és machináció, amit az ellenzék inspirál, a békekonferencián az országra káros zavart alkalmas kelteni". Mi is elítélnők a legszigorúbban, azt, aki most a békekonferencia elé olyan írással lépne, amely ártalmára lehet szerencsétlen országunknak. Azt sem helyeselnék, ha bárki érdemben akarná elgáncsolni indokolatlan bírálattal a magyar békedelegáció igyekezetét, amellyel fasiszta gonosztevők kormányzása után menteni iparkodik azt, ami menthető. De hogy megállapítsuk egy halkan megbúvó észrevételben, hogy a külügyminiszter nem mii franciául és a békedelegáció szakértőit jobban is meg lehetett volna válogatni — ezt a szerény bírálatjogot nem kell a magyar sajtótól elvitatni, de Mmn bnec lefeküdni, mert fél a poloskáktól, álmatlanul töltött éjszakái az egészsége rovására mennek. Biztos ellenszer az uj 100e.-os fM0LDJQ^ARH|R|Gi