Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-04-20 / 14. szám

írli SZÍNHÁZI DÉLUTÁNOK írja: Kürti Pál A MAKRANCOS HÖLGY (Művész Színház) Hiába vetették Mimére a Müvész Színháznak tévelygését a színvonal erénycsőszei, megint csak bohózatot játszik. S még hozzá nem átallotta a közelmúlt kétes genius foci­ját kelte­getni, azon a színpadon, amelyen any­nyi pesti makrancos hölgy viharzott át, annyi lokális ízű pofon és point csattant, most az ősanya űzi játékát. A színigazgatók évszázadokon át ke­zet nyújtanak egymásnak. A Makran­cos hölgy a színigazgató Shakespeare legtisztább kasszadarabja; a mulattatás vonalát alig akasztják meg költői el­kalandozások, tudálékos dilsítményrek, az angol renaissance-színház fölfelé tett engedményei egy antik művelt­ségért hevülő udvari társaság ked­véért. S a Makrancos Hölgy talán a leglatinabbb Shakespeare-darab; az an­gol népszínház tekervényes, gótikus vonalai közü­l minduntalan előkandi­kál a commedia d'll'arle et figurái­ban nem nehéz felismernünk Arl­ed­dinát, Brighellát, Trauffaldiniót, Co­lombinát A Művész Színház pirotipozsgásan jókedvű, zabolátlan előadása ötlete­sen skálázik a rögtönző komédia bo­hóckodásától egészen a mai csevegő­vígjáték hangneméig. Ha a kimértebb filológikusan tisztelettudóbb értelme­zés hívei felé egyáltalán mentségre szorulna, az elhagyott keret­darab — a részeg üstfoldozó rászedésére szer­ződtetett ripacstársulattal tökéletesen igazolná felfogásának helyes színpadi ösztönét De igazolja Hartányi Zsolt szikrázó fordítása is, amely itt-ott talán ugyancsak kihívja a zárkózot­taló akadémia homlokráncolását, pe­dig eleven, egészséges színpadi szöveg s amellett Shakespeare csöppet sem hűtlen. Jávor Pál Petrucciója hódító re­naissance-gavallér, az ostort is, Sha­kespeare szavait is pompásan pattog­tatja. Az idomított bősz Kata, Taray Ida u­ian is remek idomári munkát végez: nem sok szabatosságot igénylő szerepek sokasága után meghódította ezt a tiszta szöveget és új ragyogással indul el nemesebb feladatok felé. Pet­her Sándor a nemzetiszínházi stílus színfoltját lopja be az előadásba; jó­kedvűen összehangolt szolga hadból kiemelkedik Várkonyi Zoltán és Bát­honyi Róbert kedves, hajlékony be­szédű Hertstendy Hanna Biancája. Fábry Zoltán ötlete a színpadkon­­strukciója szerencsésen foglalja össze a pezsgő előadást, amely gépzenénél jobb aláfestést éredemelt volna. Várkonyi Művész Színháza több hév­­vel és meggyőződéssel állt ki e har­m­adfélszázados bohózat, mint elsat­nyult pesti ükunokája mellé. Néha a pénztári bevételek is tükrözik a meg­győződést. A HETVENKEDŐ KATONA (Nemzeti Kamaraszínház) Plautus, az ezredévet legyőző szín­padi rutin mestere, két megértő mun­katárs gondozásában zavartalanul él­vezetes színpadi délelőttel örvendez­tetett meg bennü­nket. Vidáman per­lekedő versei, napfényes, latin piaci rabulisztikája, jó görög mintaképeken csiszolódott egészséges cinizmusa He­vedert Gábor szellemes, formás, vir­tuóz átültetésében eleven színpadi magyarsággá vált Az előadás Gellért Endre rendezői kezében mintasze­rűen stílustissta; a kort felidéző eszkö­zei finoman takarékosak, játékossága Lehár Víg Szegye most van abban a veszedelmes korban, mikor a nők raffinált örömöket kínálnak. Miként Offenbach és Johann Strauss legvi­rágzóbb operettjei, ő is a mise en sed­ne könnyed fantáziájú mestereit kezdi csábítgatni. Muzsikájában annyi a hamisítatlan sínsav, hogy magával ragadná tákolt librettóját még akkor is, ha az nem született volna a kép­zelt balkáni fejdelemségek mindig sze­rencsés és kedves szcenikai léhaságra ürügyet nyújtó csillagzata alatt Azt reméltük, hogy rangban máso­k .„..„j amn/i "—i.„u.a. «odik prózai színházunk azért tűzi zajtalan, munkájából mívességes „.„r.1" u vf_ n„,MVP, ni„H hozzáértés árad. Szerencsések Dávid Gyula néhány futammal jelentkező zenei közjátékai s jól átgondolt, leve­gős a Varga Mátyás színpadképe is, bár színeinek képeskönyvszerűsége innen marad az előadás finomabb já­tékosságán. A Nemzeti Színház fiataljai ugyan­csak kitettek magukért. A címszereplő Mádi-Szabó Gábor találó alak-mintá­zása érett jellemszínészre vall. Hadd említsük nyomban utána azt a színi­akadémiai növendéket, aki egy faun pantomimikus szerepében minden mozdulatával rátermettséget árult el s kicsit meg is borzongatott egy letűnt világ hidegen incselkedő fuvallatával. Komit Kató szépbeszédű, jól mozgó színésznő , a többiek is egytől-egyig tehetségesen szolgálták az összhangot, műsorára a Víg özvegyet mert kép-­­zelete valami játékos, kecses artisz­tikus feladat felé ragadja « tudatában van annak, hogy ez a művecske — legkacérabb testvéreinek színpadi sor­sában osztozva — most kezd túlvirá­gozni az operett-brek­li konvención, át­fejtve finomabban becéző művészka­rokba. A Denevér, a Szép Heléna, a Giroflé-Girofla után m­a már a Víg özvegy is vagy a külvárosi színházak, vagy az igazi színpadművészet dolga. Fájdalom, a színháznak semmi mű­vészi mondanivalója nem volt, elő­adása (nem a színészekre, han­em az összprodukcióra gondolunk) még egy átlagos, gondozottabb operettrendezés színvonalát sem érte el. Egy tab­ovi vagy lubitschi szellemű előadás ma felülmúlná színházaink anyagi lehe­tőségeit? Senkit sem akarunk pazar­lásra csábítani, de százat teszünk egy ellen, hogy a lapos közhelyekbe fek­tetett költségből könnyen futotta volna szellemre és ötletre. S e szel­lemi többletet a pénztár sem sínylette volna meg... A VÍG ÖZVEGY (Magyar Színház) Heltai Jenni, Niep Kend. Ilulás* Béla. Csathó Kálmán. Illés Béla. Jób Dán­iel A Vígszinhés .10 éve* Jubileumb­ól: Márkus László a Makrancos hfttgűről; Balassa Imre a Lakivntaláról; Székely Júlia a IMvenkedrt katonáról; D­eák Zoltán az Egymillió dollárról; Részlet Tamási Áron új darabjából: Gáeh Martam* Intervjúja a kultuszminiszterrel; A.KJ Endre Umcrrtlm levele Tömör­k­én­y Istvánhoz; Zathareeaky Ede­silériuMOW felfedezései Vsris Rubin, a vak heftrdAmű­véu; Karády Katalin a natárkuntuhm­últ­­ faragó Bakai Boyer éa a pesti nők| Bithonyi Ako* a félbennmaradt XIV. Heltéerfl*; Kép Ernő regényei Indissfcréete: Tóth Bearter hürréd­ reme ma Js3wa SZÍNHÁZ It H*rv« *rá Fináncpolitikusok, gazdasági zsenik dugják össze naponként a fejüket, osztanak, szorosnak, piacokon a ká­posztaltakat nézik, így próbálnak va­lamilyen stabil pénzegységet megálla­pítani. A pesti színigazgatók lázasan (ahe­lyett, hogy művészi kérdésekkel fog­lakoznának) kalóriát számolnak és fizetést szoroznak adópengővel. Egy­szóval ma mindenki önvédelemből élő számológéppé válik. Amit a pesti szín­igazgatók nem tudnak megvalósítani, azt vidéki kollégáik játszva létrehoz­zák. Elvetik a gazdasági gondokat, őket nem érdekli kalória, az adó­pengő. ők nem szoroznak, n­em oszta­nak, egyszerűen oldják meg problé­máikat; aki színházukba belép, az természetben fizet Lisztben, vagy to­jásban fizetik a tant­emet és ugyan­csak élelmiszerben kérik a belépti­díjat. Egy ismert fővárosi darabügy­nökség vezetője mondja el nekünk, hogyan történik ma a darab kölcsönzés és mit játszanak a vidéki színigaz­gatók. — A vidék szívesebben fizet élelmi­sítőben, krim­pib­en fut hozzá. Per­sze csak a kisebb községek fizetnek Symitt és a tafdi természetben, nagyobb városokban ez elképzelhetetlen. Megmutatja a vidéki színházak törzslapjait: CSANÁDAPÁCA, PITVAROS ÉS MEZŐ K KOVÁCS HÁZ­A Óriási operettsorozatot mutatnak be. Sybill, Viktória, Csárdáskirálynő, Szó­kimondó asszonyság, Zsöllye 20 tojás, a többi ár arányo­san olcsóbb. BÉKÉSCSABA MAKÓ Bors István, Mit susog a fehér akác, Zimberi-zombori szép asszony. Aranyhattyú. A belépődíj terme Wzé sla­sen hagymában fizetendő. BÁCSMAVARAS, SZATYMAZ, KATYMÁR irodalmat mutat be a nagyérdemű kö­zönségnek. itt a műsor: Fatornyok, Revizor, Kaméliás hölgy. Abbé. Majd hirtelen műsortörés. Ki gyermeke va­gyok én. Nótás kapitány. Eső után köpönyeg látható személyenként csak tíz kiló krumpliért. Térjünk vissza Budapestre. Min­denki panaszkodik, hogy drágák a helyárak. A Vígszínházban a zsöllye első sora 7,600.000 pengő, az Operett­színházban 9 millió, a Nemzetiben 2,200.000 a legdrágáb­b helyár. Csak­ugyan borsos árak. Sokan nem is tudják megfizetni. De fizetünk-e a legdrágább pesti színházban is annyit, amennyit például Szatymazon vagy Pitvaroson? Hasonlítsuk össze. Lap­zártakor Budapesten egy tojás ára 500.000 pengő. Húsz tojás 10 millió pengő. Tehát Budapesten a Nemzeti­ben, vagy a Vígszínházban a legdrá­gább hely sem kerül annyiba, mint egy harmadrangú vidéki színházban. Ne mondjuk tehát hogy a pesti színházi helyárak magasak. Ha va­laki pengőben sokalja, fizesse liszt­ben, krumpliban vagy tojátba. A pesti színigazgatók alkalmasint ezeket az ingmncsalatokat sem utasítják vissza. Veress Endre Hazajáró lélek. Mágnás Miska. Zsöllye első sor: S Viktória, Maya. Csárdáskirálynő, kiló liszt. Rozgonyi fénykép FOGALOM IV. Caivres-Mr J. TV, Vakc­ule* 11 h. .HALADÁS. A PRIMADONNA HAMIS FOGAI A férfi, aki egy hirdetőoszlop előtt áll, háttal felém és a plakátokat bön­gészi, már innen messziről is ismerős. Félfordulatot tesz, halványzöld szem­üveg csillan a napfényben. Jávor Pál. Ráköszönök. — Színházi inspekció? — intek a plakátok felé. Megvillantja a fogait de azután rögtön elkomolyodik: — Igen, tulajdonképpen ú­­ szín­házi inspekció. No de most éppen kapóra jött, mondhatnám úgyis: meg­rendelésre. Arra gondoltam ugyanis, hogy az újságírók és kritikusok egy kissé indokolatlanul türelmetlenek a színházakkal szemben. Nézze csak meg a plakátokat, kik azok a szerzők, akiket ma a pesti színházak játsza­nak: Shakespeara, fíogoly, Plautus, Shaip, Sardou, Pristley, Labiche, Molnár Ferenc, Johann Strauss és Lehár. Egész tűrhető névsor, ugyebár? Ezzel szemben a színházakkal mégis elége­detlenek, egy-egy botlást a kelleténél jobban kilovagolnak és valami furcsa, ideges ellenségeskedés nyilvánul m­eg minden vonalon. Komisz kis pletykák és intrikák lappanganak a kulisszák mögött: a táncoskomikus lesántult, az énekes súlyos tüdőbeteg, a primadon­nának hamis fogai vannak, a szub­rett most múlt negyvenéves, én per­ceken belül megvakulok és a színigaz­gatótól holnap elveszik a koncessziót és folyik az alattomos aknamunkas rendületlenül! Mindezt egy szuszra mondja el, az­u­tán lassú léptekkel nekivágunk az Andrássy­ úti napsütésnek: — Nézze csak, megvallom Oszkfo­tón, engem mindez nagyon megdöb­bent, mert ezer meghurcoltatáson és deportáción keresztül hittem abban, hogy egyszer mégis csak rendbejön minden az emberek között. Mikor következhet ez el, ha nem éppen most? — gondoltam, miközben elkép­zeltem magamban a szép új világot; lelki szemeimmel épülő várost lát­tam, ahol mindenki egyformán kive­­­szi részét a munkából. Ehelyett gán­csoló klikkek alakultak, szövetségesek és szövetkezetek, amelyek zászlójukra írták.­­Nagyképisség­ és «Rosszindu­­lat» és a két jelszó alatt frissen me­netelnek bizonytalan céljaik felé. Hozzászólnak mindenhez. Shakespea­rehoz, kenyérsütéshez, malterkeverés­hez, atombombához és hídépítéshez, anélkül, hogy egyikhez is értenének. Jósolnak és titokzatos következtetése­ket vonnak le, összesúgnak és gúnyos megállapításokat tesznek. A férjet el­választják a feleségétől, barátot a barátjától, színészt az igazgatótól, szerzőt a nullától és úgy hintik szerte­szét az elégedetlenség magvát, mint konkolyt a búza közé. Megáll, élénk mozdulatot tesz. — És ezeknek a maffiáknak a keze mindenhová elér, ahol megindul va­lami lelkesen, lendülettel, ott azonnal jelentkezik a titokzatos, fojtogató szo­rítás. — Felröppent a hír, hogy megválik a Nemzeti Színháztól. Mi igaz ebből? — Egyetlen árva szó sem. A legtö­kéletesebb egye­tértés van köztem és a színház között. A Művész Színház­hoz három szerep eljátszására szer­ződtem: az egyiket most játszom, ősszel kerül sor Thurzó Gábor, Don Juan-ian és körülbelül decemberben eljátszom az Othellót, örömmel dol­gozom együtt Várkonyi Zoltánnal, mert fullámbeli színész­ tűzbe menne a színházért, lelkes, sőt több annál: fanatikus. A színházat pedig csak egyféleképpen lehet szeretni: rendít­hetetlenül és fanatikusan s persze legelsősorban — tehetségesen. A **ín­házvezetés titka pedig: a* együttes, amelynek olyannak kell lennie, mint a jól összetanult zenekarnak, sehol egy disszonáns hang, zavaró körül­mény ... A disszonanciát le kell tör­ni, a rosszindulatot elfojtani. Akiben ez az új mesebeli tavasz sem mozdítja meg az emberséget, aki most sem gyü­rkőzik neki meghálálni, hogy egy­általában él, — az nem is érdemli meg, hogy éljen! Haragosan villan a szeme, de a fo­gai közül már előbújik a mosoly: bú­csúzunk. Kemény, határozott léptek­kel vág a Művész Színház Irányába —­ lehet, hogy így szól az Instrukció? Akár egy valóságos Petrucchiot Halász Péter A vén­ülésről n­ár rajtam, ím, a vénülés jelei, már sokszor jönnek a fáradt reggelek ! , d­üggedés — okát sem sejtve — már a szívemre terül gyakorta. Számomra, hidd meg, nem hoz a vénülés megnyugvást, vagy táp bölcs, derűs enyhü! vagy sok viharból végre csendet jó pipaszót, szelíd elmerülést. Nem! — itt is horgod még akaró szitui még most is egyre ú­ tavaszért zihál a fujtató mellem s irigység fojtogat egyre kemény kezével Irigyelek minden puha csókot én, mit ajk az ajknak ád legelőször és nem én adtam s nem nékem adtál, húsz gyönyörű tavasz ébredésen. Irigyelek minden fiát és leányt, ki boldog tervek tengerein suhan s szemén ott ég csodás jövője száz pazar üdvözült színbe mártva. Minden szűz álmát én akarom ! Irigy vagyok minden hasas, ifjú asszonyom­. Az élet egy és oszthatatlan. Mint magam is örök egy valóság. Minden kötöttség, minden erős szabály fiz élet ellen emberi árulás, vénségidéző, csúnya kórság, ösztöneink temetője, sírja. S­incsen megállás, nincs pihenő sosem Virág virág után lebeg ím elém. Vigyázz! — fonnyadt virágon ülve Majd megöl engem is hervadása. Minden lehull — csak a szabadság örökl­­ vénülés átkán csak a vágy arat mindég megújuló csodákat s szent, ragyogó, fiatal csatákat. S ezért számomra nem hoz a vénülés se nyugvást, sem bölcsen derűs enyhülést ... Csak új viharra vágyom egyre , majd kilehelni egy csókban lelkem: l­osoner.­ Ádám Zsák, ponyva , eladás és kölcsönzés • MEZDZSA K­­R­T. Budapest, V., Perczel Mór­ utca ketti, telefon: 153—832 legelőnyösebben hvillák­ót veszünk és eladunk UlluldlISI, aranyat, ezüstöt Breitner is Taaber tksn­*tni Víz­NnjfmMí-u. 9. TlnMI-mor­ 6 mellett ENDRŐDY BÉLA: Tavaszi tojástánc Értékes húsvéti ajándékot kaptak idén a gyerekek A Hungária kiadá­sában húsvéti tojás színeivel vetekedő köntösben jelent meg Endrődy Béla új meséskönyve. Szereplői I. Var­tyandy a békakirály, II. Regina a méhkirályné, Dongó Dávid, Darázs Demeter, Lady Orpington a tyúk, más madarak, méhek, nyuszik, virágok, a tavasz manói és öt elszánt tavasz róka. Arról szól, hogyan menti meg a méhkirálynő a tavasz virágait és alattvalóit "a rókák vérengző düha elöl. Próza és vers ölelkeznek a me­sében, a gyönyörűségtől tapsikolva fogják olvasni a gyerekek. De felnőt­teknek is figyelmébe merjük ajánlani a mesét, csupa szimbólum, fájó és vi­gasztaló aktualitások mézédes versek sztensoljába burkolva. Nehéz műfaj a mese és Endrődy Béla mestere ennek a műfajnak. De bókot érdemel az il­lusztrátor Mállási Gitta is: ő a magyar Walt Disney. Dán Klári újra a Parisetteben. Dán Klári, Pest elsőszámú dizőzkedvence hosszas betegség után újra fellép régi sikereinek színhelyén, a Parisette-belű UJ műsorában, amelyet ez alkalom­mal mutat be, számos új szám szere­pel, közöttük legkiemelkedőbb az ame­rikai mintára készült operett paródia. SZŐNYEG ZSAK, PONYVI VÉTF.LI­­T­N­G­A­R. KIRALY­ UTCA­I RAKÓCZI-ÚT­C. I

Next