Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-09 / 2. szám

10 HOROSméP MAGYARORSZÁGRÓL írta: MERÓBY ISTVÁNV Kedves Illés testvérem, már töltik a nagy hajónak ez olajtartályait, amin Jancsi, aki ezt a levelet viszi, elindul hozzád. Látom, ahogy megérkezik, ahogy a Szabadságszobor tövében minden Bródy-szokás ellenére megcsókoljátok egymást és látom azt is, ahogy este a hajóúttól fáradt testvérnek az ágyszélén ülsz és kérded tőle: mi lesz veletek az újévben? Merre mentek 1947-ben? Jancsi nem fog tudni felelni, mert fáradt lesz, sok minden fog járni a fejében, mert kint az ablak alatt dörögni fog a földfeletti vasút és mert végeredményben ő más világ, mint mi: ő éli az életet, mi ketten pedig csak nézegetjük — hol felülről, hol alulról, olykor kívülről. Kedves ülés, az életben az a fődolog, hogy az ember ízléses legyen. Nem lett volna illő, hogy én, aki soha politikában részt nem vettem és régi szocialista párttagságom ellenére soha egy gyűlésre el nem mentem: a felszabadulás után, csak azért, mert lelkileg szembenálltam az utolsó huszonöt évvel, hirtelen megtaláltam magamban a harcos demokratát és a pártpolitikust. Félreálltam, mert passzivitásom büntetéseként nem illetett meg semminemű tisztség vagy szerep. Így esett, hogy kimaradtam a küzdelmekből, és most, mentesen a forróláztól és a hidegláztól, úgy tudom szemlélni ezt a küzdelmes magyari életet, mintha más bolygóról nézném. Az ország birkózik az életéért és én az aréna szélén ülve írom noteszomba a jó és rossz pontokat. Maradjunk a hasonlatnál: itt egy grandiózus birkózás folyik, de a nézők panaszkodnak, hogy a birkózó, aki életéért küzd, nem parfümözte be önmagát, izzadságtól büdös, még az orrából a veríték folyik. Köznyelven ezeket a rossz szagú leveket korrupciónak, pártvisszaélésnek, nepotizmusnak hívják — amit ha el is kell ítélni, csodálkozni rajta nem lehet Mert: ki a fene látott, mióta a világ világ, olyan birkózót, aki desens aki parfümöt lehelt és aki miközben az életéért küzd, ügyel a jómodor betartására? Amikor az elkövetkező évre a fáradt Jancsi helyett én adok neked horoszkópot az 1947-es közönséges esztendőre, nem ígérem, hogy huszonhat éves szamarakat kilökünk az államjogi állásokból az új esztendőben és azt se helyezem kilátásba, hogy a nagy pártok kevesebb provízióval fognak megelégedni a kompenzációs üzleteknél. De az biztos, hogy a birkózó piszka, izzadsága, illetlensége ellenére, a sok visszavonás, huzavona és pletyka közepette megoldódnak a következő kérdések: egy: a földé, kettő: az iparé, három: hogy kik vezessék az országot. .4 földet szétosztották. Muszáj volt — nemcsak azért, mert ez az igazság, hanem elsősorban azért, mert másként éhenvesztünk volna mindnyájan, a fasiszták épúgy, mint a demokraták, urak és parasztok egyformán (úgysem tudni, hol van a pontos határ a kategóriák között). A nagy szétosztásban egyről megfeledkeztek: arról, hogy a föld tulajdonának megváltozásával egyidőben meg kellett volna változtatni azokat a feladatokat is, amiket eddig a földre mértek. Hogy a magyar föld mit termeljen, annak három motorja van Az első a nap, a második a víz (ezt a kettőt nem lehet elvenni), a harmadik az, hogy kié. Amikor a harmadik motort kicserélték, a nagy sietségben, a dolgok kezdetén, elfeledtek gondolni rá, hogy a telekkönyv megváltoztatásával egyben átalakul a magyar föld egész struktúrája is és más szabályok kell, hogy érvényesüljenek a milliónyi Kis János földjén, mint az egy Esterházy-birtokon. A prognózisom az, hogy most észbekaptak és felismerték, hogy a a szétosztással megváltozott a föld természete — mintha csak kicserélték volna az egész humuszt. Már beszélnek róla, már ankétoznak, már terveket faragnak felőle, hogy a földön tojást, olajat, lovat, pálinkát, zsírt, fogolymadarat és libamájat termeljenek, ne pedig búzát. Már terelődik össze nem kényszerrel, hanem a traktor és a villamosság erejével a falusi szövetkezet — természetesen nem annak következtében, mertez így van megírva Marxnál, hanem tisztán és csupán azért, mert ez így jó az új gazdának és a réginek. Akik csinálják, akik tervezik, akik beszélnek róla, halálos ellenségei egymásnak, olyan hivatalnokok, akik a minisztériumban egymás szobáján nem járnak át és politikusok, akik az üléseken nem néznek a másik szemébe. (Ez nem baj, sőt talán jó: csikorognak a malomskövek és amíg marják egymást, lehull a fajtázóba a legtisztább búzaliszt.) n. Az ipar, a mi mesterkélt és mesterséges iparunk, amelyet vámpolitika és háború duzzasztott fel, az idén meg fogja találni a maga helyét. A nehézipar, amelynek nyersanyagok híján túlságos értelme nincs, külföldi exkurzióra indul, öt év alatt annyi minden történhetik. Az atom vasat csinálhat a nádból, a nád átváltozhat rakétagéppé, a rakétagép összerombolhatja az új gépeket — de Bán és a többiek közben lefeküdhetnek este azzal, hogy nemcsak azért éltek, hogy rövidebb-hosszabb kiő múltán belemenjenek a földbe. Közben erjesztők voltak, közben megkelesztették az élet kenyerét — ami az egyetlen méltó feladat férfiember számára, lett légyen Lenin templomának látogatója, vagy pedig az aranyborjú papja. Amíg a nagyipar — a vasé, a fémé és a széné — a keskeny úton jár és léte attól függ, hogy milyen gazdái fantáziája, — addig a mezőgazdasági ipar Magyarországon az elkövetkező időkben , hallatlan mértékben és száz színben fog kivirágozni. A magyar hagymának 13 százalék a szárazanyagtartalma és 7 percent benne a cukor. A magyar paradicsom tátott szájjal nyeli a napot, színe virít, mint a rózsa. Itt terem a legnagyobb tyúktojás és a magyar lucernamag fütyül a fagyra. Tudod azt te, Illés, hogy 350.000 holdon termelnek nálunk szőlőt és még ennél is nagyobb a gyümölcstermő terület? Azok, akik a maguk zsebe számára akarják leszedni ennek az egyedülvaló klímának hasznát és azok, akik csak virtusból, vagy pártfegyelemből dolgoznak, akaratlanul is össze fognak állni, mert az alma, a tojás, a paradicsom, a paprika és a nagy erdőkben káráló fácán nem nyugszik a bőrében. Világot akar látni mindegyik és a haszon kedvéért, vagy csak azért, hogy neve megjelenjék a falitáblán: különböző hiten lévő magyarok keverni, vagdalni, főzni, párolni, válogatni, zsákolni fogják mindazt, amit megmagyarázhatatlan kedvében és a varietás iránti előszeretetében a nap kihúz a földből. .. Minden a föld, és az ország vezetése mégsem lesz a föld népéé. Nekem az az érzésem, és ami az érzésnél értékesebb: a logikám, hogy az ország vezetése kimondottan és bevallottan is a munkáspártok kezébe jut. Most ne beszéljünk arról, hogy ez igazságos-e, helyes vagy helytelen és hogy nekem ez kedves-e. Csak arról tudósítsak, hogy ezekben a pártokban van meg az aktivitás, a merészség a nagy hibák elkövetésére és a bátorság arra, hogy felelősséget vállaljanak. Nem az orosz szuronyok árnyéka az . Kolozsvár, január Tizenegy éves volt, amikor megismertem. Én huszonöt. Akkor jöttem haza Párizsból, Berlinből, a külföldi kóborlás, a tanulóévek után tanárnak kellett éreznem magamat, előttem a pálya minden ígérete és sejtelmessége. Az akkori tizennégy év korkülönbség folyton zsugorodott köztünk. Egy darabig tanult tőlem és az akkori „modernektől", igyekezett jó filológus lenni, céhbeli szellemtörténész. Aztán én kezdtem tanulni tőle. Tanulmányait, amik a Minervában, a pécsi Symposionban, a szegedi Széphalomban, a Nyugatban jelentek meg, mindenki elolvasta, mintha egy új lírikus tűnt volna föl. Az „utánaérzés" művészete primár alkotássá vált nála. * Kisdeák korában már komoly, meditáló ifjú volt, mint amilyen fiatal maradt férfi létére. Fiatalon öreg, de örökké diák. Az életben szerény, mint egy aszkéta szerzetes, írásaiban a tudással fékezett cinizmusnak, a rugók mögé látó, fölényes foradalomszemléletnek, a filozófiai páthosznak, az élet teljességét szüncsölő intellektualizmusnak, a harcos humánumnak hőse. Kevés magyar essay-írónak marad meg annyi sziporkázó mondata, mint neki. A legtöbb idézet elavul az idézett tekintély halálával: ő az első magyar tudós, aki ifjú szívekben él, mint Ady, a szeretett költő. Mikor könyveit kitiltották az iskolákból, az érettségizők az ő szövegét falták — rá lehetett ismerni a feleletekből — a tanárok az ő eretnek tudományát plagizálták. Az történt vele is, ami Heinével. Nem merték agyonhallgatni, száműzni a Loreley-szöveget, az iskolakönyvek „ismeretlen költő" aláírással közölték. Szerb Antal lett a legismertebb ismeretlen tudós. Élénken fasiszta érzelmű hölgyek a lányuknak Szerb Antal veszedelmes Vilig irodalomtörénetét vették meg karácsonyra ... A megölt betű elevenítve írta a legszellemesebb, a legmodernebb szempontú, legeurópaibb távlatú magyar irodalomtörténetet. Mikor a szegedi egyetemen Sík Sándor segítségével magántanárrá habilitálták, egy évig tartott, míg hivatalos helyen szankcionálták a tudomány verdiktjét. A Budapesti Szemle csúnyán belegázolt Szerb Antal magyarságába, dokumentálva újólag azt a régi, Szekfü Gyula által klasszikusan megfogalmazott igazságot, hogy a magyar nemzet legjobbjait szokta hazaárulásért keresztre feszíteni. Szerb Antal igen elszomorodott és mindenről le akart mondani, mert az ő részén volt az igazság. Barátai azonban a könnyű győzelem lendületével vetették magukat a harcba. Nem kellett mást tenni, mint párhuzamos idézeteket küldeni a minisztériumba az addigi hivatalos, retorikus, frázisos magyarságú irodalomtörténetekből és melléjük álerejük, hanem csupán az a tény, hogy náluk van az élesztő, ők a kovász a kenyérben. Nem tudom, hogy csinálják az élesztőt, az biztos, hogy nem valami tiszta munka, de ki törődik a gyártási előírásokkal, a hygiéné szabályainak betartásával akkor, amikor arról van szó, hogy olyan lisztből és krumpliból kell kenyeret csinálni, amely évtizedeken keresztül pincében volt, amelyet bemocskoltak az egerek és amelyet napfényre hozni csak úgy lehetett, hogy elhordták a pince felől a házat? „Lehordják a magas hegyeket, hogy betömhessék a mély völgyeket" lrtani a Szerb Antal mélyebben múltat divinizáló mondatait, hérosz-kultuszát, kengeniális élményeit. Néhány hónap múlva már egy miniszteri főtisztviselő nekem magyarázta, hogy magyarság-élmény és intuíció szempontjából mennyire fölötte áll Szerb Antal Zrinyi-portréja. Arany fejezete a szavakba fulladó, sablonos, hagyomársy-cronopolizv.)ó irodalomkritikának; hogy alépítménye mennyivel átfogóbb multismerettel és filozófiaibb műveltséggel épült; hogy a fölépítmény menyivel spirituálisabb konstrukció, mint nagynevű elődeinek szépítész-literaturai ajándékai Idézzünk egy mondatot a millenniumi magyar tudomány klaszszikus tekintélyéből: „A Zrínyiász a legkitűnőbb hősi magyar eposz. Tassónál nemzetibb , fenséges jelleme mellett la valószerűbb ... Eposzának alapeszméje: a vétekbe merült nemzetet csak erényei válthatják meg ... Szelleme költői és mosivai erejének dicsősége, hogy ez irány vallásos eszme- és tárgykörében igazi nemzeti eposzt alkotott." És állítsuk eme hidegen definiáló józanság és racionális tudomány mellé az ihletett tudósnak spirituális-szintetikus lényeglátását: „A hazaszeretetnek sok formája van, korok és egyéniségek szerint. A legősibb az elanérzán, a vérben adott föld- és fajszeretet, a legemberibb a szellemi hazaszeretet, mely Zrinyi föllépésével kb. egyidőben születik meg Szenczi Molnárban, Apáczai Cseriben, Misztótfalusi Kisben. De a legritkább és a legelőkelőbb Zrinyi misztikus hazaszeretete, melyben az ország szolgálata istentiszteletté szankcionálódik ... a legszebb magyarok hazaszeretete lesz ez a jövőben és mélységeibe az avatatlan sosem fog belátni. Széchenyi, a himnuszos Kölcsey, Vörösmarty hazaszeretete ez és zsoltáros magaslati pontjain az Ady Endréé." * Szerb Antal abba a generációba tartozott, amely a friss katolizálás élményét valóban átélte. A pesti piaristákhoz járt és osztálytársai közül — más iskolákban is — többen lettek szerzetesek. Keresztény volt a szónak újszövetségi értelmében. Abban is keresztény volt, hogy a kereszténység nevében — nem a kereszténység, hanem az új pogányság barbár emberei — agyonverték, szentferenci szelídsége, krisztusi türelme, humanista aszkézis*, európai hazafisága teljében. * Poszthumusz könyvében, amely Gondolatok a könyvárban címmel jelent meg Kardos László gondozásában, a magyar essay először mutatkozik igazán „szépirodalmi" műfajnak, tudós lírának. Egy-egy mondata úgy mered elénk, mint a lírikus új páthosza és úgy zeng továbbrezonáló hangjaiban, mint a kiötvözött verssor érce. Végső fogalmazást látszik adni a jelensé g Gondolatok a könyvtárban" írta z InSuni MJsében BMFíS-üielilarió mindig és iaBÍiseI<emQ<i ! Szembafestés SzerrtssYfiá! VITACIT tartósság, garanciával használ ! LORAND KOZMETIKA Oktogon-tér 3 B á! 'ól név-'Tink a Loránd-Vitaci névtáblákra .HALADÁS. legújabb száméban . fogaikéli füle* geknek A kritika művészetének csúcsain jár, ahonnan belátni a dolgok rejtett kozmikus és emberi összefüggéseit. Amit a nyelvújítás romantikus szellemtörténeti hátteréről mond, több, mint amit céhbeli nyelvészek megállapítani tudtak ... Idézzük ezt a halhatatlannak ígérkező részletet: „A preromantika számára a nyelv a mindenség ... A nyelvben még benne cseng az ős szavak lelkesedése A nyelv misztikus hatalom, teremtő erő, az emberben rejlő isteni. Kazinczy átélésében is ilyen szerepet játszott a nyelv. Hite szerint az új magyar szavak varázsereje új magyar lelkiséget volt hivatva teremteni. Ezért sikongatott föl örömében, mikor Bárótzi új szavait olvasta: ekkor tárultak föl előtte a magyar nyelv végtelen lehetőségei. Kazinczy a nyelvért lett magyar költővé: valami kolumbusi, romantikus lelkesedéssel bízta rá magát a magyar nyelv szűzi tenderére, az esztétalélek új csodát szomjazó mohóságával, hogy kincses szigeteket fedezzen föl ... * Minden kritikánál szebben beszél, amiket Szerb Antal gondolt a számára életformát jelentő könyvtárban. Vörösmarty verse mellé, egy másik Gondolatok a könyvtárban vonult be a magyar múltba. FELJEGYZÉSEK első könyvemről » Barátom egy pillanatig zavartan néz rám, aztán elárulja labát: — Nem tetszik, sde haragudj, örigem, neon tetszik. Milyen kár, hogy én írtam. Ha más írta volna, meggyőződéssel megvédeném. Hosszunk helyzet, kénytelen vagyok igazat adni neki. Rossi könyvet írtál? Mondd azt, hogy forradalmár vagy és újat alkottál. Így azzal takarózhatsz, hogy nem értenek meg. • Ha csakugyan rosszat írtam, gyorsan össze kelene szedni a könyv példányait, És kiosztani fiatal írótársaim között Nekik még örömet szerezhetek vele. ' ————• Csak ezt ne mondják, hogy jószándékú könyvet inom. Akkor ugyanis megvilágosodik, hogy miért nem, tetszik a közönségnek. Emlékszem egy könyvre, amely Magyarországon is százezres példányban kelt el Mira Kampf volt a címe. • Rosszak a mondataid! Tökéletesek a mondataid! Papírfigurák! Olyan ereven alakok! Unalmas stílusi Szelem's szöveg! Nagy ég, ezt a pályát abba kell hagyni, mert kiderül rólam, hogy jobb író vagyok, mint Thomas Mann és rosszabb, mint Pekár Gyula. — Nagyon tetszik, a regényed — mondja valaki, lelkesen megölelve. Gyanakodva nézek rá. Szeretném a megpofozni. Miért nem mondja meg sa igazat? Ha pedig igazat mond, akkor mi értelme van beszélni? * Hamis szimfónia. A elme is elborzaszt Ki hallgatja meg a szinfóniát akkor, ha hamis? Optimista vagyok. Az embereknek kíváncsinak kell lenniük a háború dalára. Hiszen ők érekelték. • A kiadóm azt állítja, hogy kitűnő a könyv. Forgalma is várakozáson felüli. Micsoda hiúsági Nem meri beismerni, hogy rossz könyvet adott ki. Három évre szerződést kötött velem. Ezt az embert romtásba fogom vinni! • A könyvem már nem az enyém. A közönsége. Ezen már nem lehet sejteni. A többi az ő dolguk. Nekem tetszik a Hamis szimfónia. Nem tehetek róla. De az a legborzasztóbb, hogy a Varázshegyet is nagyon szeretem. Eszerint nemcsak rossz író, hanem rossz olvasó is vagyok. • Menj, első könyv, menj utadra. És védd meg magad Mert szerződ nem hajlandó érted egy jó szót sem szólani. Ha barátságosabb ember írt volna, most nem főne ennyire szerény fejecskéd. Gyárfás Miklós SEREG! ékszerészmester mintaterme FV., Halskitz 5. (Petőfi Sándor-utca sarok) DE CSAK FÉLEMELETEN! Otthonra VINCSI szépjura arcnak, szájnak, kéznek halnak. Leírás: Vitacit-minták ingyen Loránd Kozmetika. Oktogon tér 3. Bejáratnál jól ügyeljünk a Loránd-Vitacit névtáblákra.