Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-16 / 3. szám
filmen láttam. Mészáros Ági szerepét, a sofőrlányt játszotta. A színház igazgatója: Pajzs Pál Komoly, telkes kritikus-pedagóguspublicista. A színház titkára: Nádor Kata, forradalmár — intellektuális család tagja. A'141-es partizán. Kettőjük vezérlete alatt jár a társulat Újvidékre, Kikindára, Kecskerekre, Zsombolyára, Zomborba, Topolyára, tavakra is, gyártelepekre is, ahol magyarok éine.. A nyáron ioszulában voltak. Az Ifjúsági Vasútvonalépítkezésen magyar rohambrigádok is dolgoztak. Nekik játszottak. A jövő esztendőben kétszeresére emelkedik az állami segély. A százszázalékos többletet a színhházszervezet tökéletesebb kiépítésére fordítják. Állandó zenekart szerveznek (most a városi filharmóniával dolgozunk együtt) s tagjai stulunai továbbképzésére is fokozottabb gondot fordíthatnak. A színház , repertoárszínház és nem szériás. A néhai műkedvelők idejét alaposan igénybe veszi a sok tanulás. Nemcsak a szereposztásról van szó, törekedniük kell arra, hogy egyre magasabb szinten produkáljanak és megfeleljenek a folyton fokozódó igényeknek, amelyeket nemcsak a közönség, hanem maga a társulat támaszt önmagával szemben. A társulat művészi nívóját erősítené s önképzését fokozná, ha néhanéha egy-kéthónapos vendégszereplésre szerződtetnének lehetséges, hivatásos színészeket. Ée nagyon segítené a fejlődést, ha néhány darabot hivatásos, tehetséges, modern rendező állítana a színpadra. Igaz — ilyen hivatásos, modern, tehetséges rendező — Pesten is nagyon elkelne. A színház alig egyéves fennállása óta Balázs Béla: boszorkány lánc-át, Háy Gyula: Tiszazúg-ját, Zilahy Lajos: hatornyok-ját, Móricz Zsigmond-Sári bíró-ját, Sárközi György: Dózsáját, Szimonov: Orosz emberek-jét, Rachmanov: Viharos alkonyat-ját, a szerb Nusics: Gyanús személy-ét és Goldoni: nazug-ját mutatta be. Három olyan produkciója is volt, amikor egyfelvonásosok szerepeltek műsorukon. Csehov, Moliére, Maupassant, Kedrov, Zilahy Lajos és Gábor Andor egy-egy egyfelvonásosa. A bemutatók — általában — sikerrel jártak. Az új jugoszláviai közszellem azonban erősen kritikus. Néhány magyar színdarab tematikája, beállítottsága és irrealitása bizony a közönség és a sajtókritika meglehetősen éles ellenkezésével találkozott. Jó színdarabokat ver a színház Pes»r«. Olyan színdarabokat, amelyek nemcsak a jó szerepekkel szolgálnak, hanem a mai magyar életből is reális, kritikus képet adnának. — Miért nem írnak ilyeneket a magyar írók? Éjjel hozott haza a gyorsvonat Nem tudtam aludni. Kibámultam a sötétségbe... Igen, miért nem írnak a magyar írók most jót, harcosan tanítót? Új-Jugoszlávia írói felé is — a kongresszus lefolyása is érzékeltette — egyre sürgetőbben zuhognak ezek a kérdések. Az albán írók belgrádi küldötte szerint tőlük, otthon, Tiránában is számait kérik, amiért lemaradnak a rohanó idők mögött. Tristan Tzarm a francia írókat is Byen késedelmeskedőnek mondta. Iszájev, a bolgár írószövetség titkára bűnbánó mosollyal ismerte be: otthon, náluk is ugyanez a baj... A szlovák forradalmár-író, Peter Jilemniczky is, a cseh Frantisek Langur drámaíró is ezt vallotta... Nagy-nagy feladatok előttt Állnak a világ írástudói, felelősségtudatom művészei: a dolgozó nép, amelynek nevében beszélnek, a maga életét, vágyait, céljait akarja a népi irodalomban visszatükrözve látni. Hogy látva lássa a mából kinövő holnapját. Higyjük, mert valljuk is, mi, harcosan demokratikus magyar írók is megtesszük a magunkét. Kissé több önkritikával s kissé több keménységgel kötelességeink vállalásában! A népért, a néppel! És ebben a kunkban hősi déli szomszéd.... hűséges írástudói is nagy szeretettel nyújtják felénk kezüket. A „JAKOBOVSZKY-ÜGY" Igen tisztelt Szerkesztő Úri. Legyen szabad a furcsa módon zavarossá vált «Jakobiv»fiú»-ügy listázása érdekében néhány szót tinóiul Teljesen érthetetlen, hogy olyan rendkívül okos és tehetséges emberek, mint Bóka László és Kalázs Béla ma látják, hogy a groteszk lengyel ezredes pl. a sorsot szimbolizálja, az egyetlen élőlényt jelenti, akin keresztül az ártatlanul üklözött megmentheti törékeny, a nevetségességig sok oldalról veszélyezteti at életét Aki olvasta az eredetit, az csalódott azután a Belvárosi Szintház rendezésében egy szempontból: t. i. Werfel hangsúlyozza instrukcióiban, hogy a szereplőket és eseményeket ebben a darabban ki kell emelni az egyszeri és esetleges síkjáról a szimbolikus és általános jelentőségűnek szintjére. Világítási effektusokkal, játékkal, rendeléssel, szünetekkel, hangsúlyokkal erősebben alá kellett volna festeni és éreztetni a költőnek eme szándékát A tandemjelenet kihagyása az országúton (Assisi Szent Ferenccel és a Bolygó Zsidóval) is ugyanebben az irányban csökkenti a kívánt hatást. Ami Bóka Lászlót és Balázs Bélát megbotránkoztatja csak valami tévedésen alapulhat, amiért megint csak az előadást terheli a felelősség. Bármily ellenszenves figura is az ezredes, mégis világos, hogy a fasizmus üldözöttje ii _ is és ki «nem jött ki», ezt félre lehetett értetni, egy ilyen kis csekélységet. A fasizmus ellen harcolt ezért mentik meg az angolok, ezért kerülhet a±bba a helyzetibe, hogy ő segíthessen végül Jakobovszki. A felháborodottak elfelejtik, hogy bármily ellenszenves emberek mentik is meg a halálra ítélt ártatlan*, mégis életei mentik meg, az egyetlent, a csodálatosat! A rendezés, amely ezt nem tudta éreztetni (eltekintve attól, hogy a költői mű feszültségét nem tudja visszaadni), valahol hibás, sládag játéka nélkülözi a legerősebben a szimbolikus síkre emelés árnyalatait és páthoszát (magyar kiejtése nem elég szép, túlságosan, hadar és a szavak végét nyújtja igen magyartalanul!), egykét jelenet kivételével. Túlságosan a közvetlen élmény, a mindennapi, triviális átélés érződik át játékán, amit neki az üldöztetés mindennapja szentély szerint jelenthetett, humora sem az a magas, tragikomikus veretű humor, amelyre szükség volna, a fasizmus gazsága alatt szenvedő ártatlan emberi lény általános jelentőségét kevéssé tudja érzékeltetni. És mégegyszer: az akasztófahumornak igen sok színvonalbeli fokozata van, itt csak a legmagasabbat lett volna szabad „használni". Ez nem Werfel hibája. Egyes jelenetekbe n azonban megnő Ráday játéka és eléri e kívánt színvonalat. Dénes György állandóan lényeges, tragikomikus spherában játszik, mozog, feszültséget tud kelteni Annak, ahogy a legabszurdabb helyzeteikből, a legabszurdabb, legváratlanabb módokon mindig újra megmenekül egy ártatlanul üldözött ember, és a serep, amelyet cikkem emberi magatartása játszik, nem lenne szabad bosszantó és unalmas hatást kiváltani egy Bóka-nívójú emberből! Meg vagyok róla győződve, hogy ha Bóka olvasná a darabot, másképen is hatna rá. Tehát tisztelettbecsifilet a Belvárosi Színház rendezőjétvel, Ráday rokonszenves és tehetséges színészi figurájáivnt, mégis csak bennük van a hiba! Még egy teljesen értheteten dolog: hoszú lehet az, hogy Aeret Mária hibátlanul patholikus szimbolikus Marianne ját, az elkettvelt MeMsifeből a bajban heroikussá növekvő Franciaorsz&g szimbolikus ha'Tvahk ját «Sz«j,hát-nak látták a kritikusok! Vai'on m'ért? AledVan mért az Ingerült, türelmetlen lásmód? Hiszen érthető ezer okból. De mért fp'i'n ebh'in az evV«-n? Szekető Úrnak őszinte tisztelője: Vágó Márta „Az eset nem reménytelen" lrj» «rrft mflvéimnfunk levélben, emeljrehet a tei áraért hnxxátorrulA férjhezadt lányoknak, mrjr r-mérteti asszonyoknak f* mr*n k hlt'd. akik nem akarnak • flstlalsáxukrAl lemontani én érthetően nem akarnék megtűrgedni. As rirt ml''rl nem reménytelen soha — lesszák fel a fcérdéal * klvAIí milvéaxnőnek. — Nevelve válisiul: Meri árig N irm'iciíN ft. van a tilágun, atliíla egy nü «e»i mondhatja a helyi tél miíiia'.fi nD;-kl Amlj a N8 'eaküselib lefitert, n raéjnéa, — há'a a Hurmoeilhnak — Ilyen klanyon menszire/Iirlü, egy nőnek tetn kett tel.idni «uha • haie„t! Min'en csak rajta múnkt El'llu a b-«li getfi, — a 1* tanflra íron'vin Önnek la esíl, A^unnyoml Veay kezébe Mrea Irányítását r.n ha ninea mel -letté Ive ét lével, vagy útl int Lugy a :ora init atósa valamivel, — hpamállnn ft r-no;dlh B. hré noll ArrbXre nrirarritthl n,omvrn m"ev.!inleti. u Idöclfilli nlneokat kisimítja éa hádlM nfpst'xel. lattóa flsln aágot rttrfz* I avárn. Li*erdík nSN'k a Hmwplth B. kSHIt, amely auk iilyan esetben arclt-tt. an-lkor a helyzet már r-n énytelennek látszutt. — Próbálja meg On tat Áldani éa enodáni tagja nagyszerd hatását Aratt.SZ. takaréktabos U.M. Kanhati minden drogériában én illatvertártan. — mintha nem is erőt gyűjtene, hanem bátorságot. Isten nevében, hátha sikerül, mnjünk neki, mint a kiland. Ki M n a hídon mászunk — köröskörül, a lőülés két oldalán bombabecsapódások — balról friss lőrés a karfán. Szuronyos német katonák acélsisakja alól csurog az izzadság, fásultan tűrik. Közel a vízhez friss repülőgéproncs. Még mindig a hídon, a víz felett lebegünk. A vonal pillanatra lefékez a híd közepén. Aztán mintha nagyon sürgős lenne, a lehető leggyorsabb ütemben átlendülünk a másik partra. — Na, csakhogy ideál vagyunk! — sóhajtja verejtékes homlokát törölgetve a vadászruhás s falfehér arca egyszerre telik meg vérrel. A szolnoki állomásnak csak a fele maradt meg. A síneken lejebb húsz vonul romhalmaza, minden egymás hegyén-hátán égnek meredve és a földbe fúródva. A csendőr felállt, az ablakhoz lépett és mindjárt megállapította, hogy a testi ép és üzemben van. A mi kocsink messze az állomástól, a lebombázott víztoronnyal szemben állt meg. Bambán, de sz kérte,i mel néztük a romokat — hamisítatlan harctéri, igazi ukrajnai romok. Ilyen romokat eddig még nem láttak ahorszásban. Hogyan is magyarázta nekem Szeredina Budán az egyik beszédes honvéd? — Nézze barátom, inkább harcolok kétezer kilométernyire a házam küszöbétől, mint otthon az országban! No, most aztán eljött utána a háza küszöbéig a csatatér Nézem a romokat, az egymásba olvadt mozdonyokat és vagonokat s az egymásba gubancolódott csöveket, síneket és kábeleket s miközben elborzadok, nem tagadom, bizonyos elégtételt is érzek. Hosszú, hosszú évek után itt a bizonyíték: nem hitték el nekünk, hogy az ország belepusztul abba, amit urai csináltak vele, illetve, amit urai csináltattak népével! A csendőrnek azonban nincsenek sötét gondolatai. A csendőr megszomjazott és ezt mondja: — Na, testvér, most leszállunk! Megiszunk a restiben egy Üveg sört. Pincér nem utasíthatja vissza, ha Inni hívják Felkászolódom, holott tudom a nagy kockázatot. Mióta beszálltunk, először mozdulok a helyemről. Először állok fel világos nappal s mutat elc — ahogy a katonaságnál mondták — v teljes figurát, egész célt. Itt, a vagonban nincs ismerős, de még az a fim ember, sincs képviselve, aki rám ismerhetne. Még a képesujságok nyomán sem, melyek azelőtt néha közölték a fényképemet, ezek az emberek már akkor átlapoztak rajtam. De ha most leszállok a vagonból, végig kell vonulnom a vonat előtt, amelyből fél Magyarország utasai most lekönyökölnek, mint a tribünről s figyelik a perron mozgalmát. S ha valaki nem is merne rám a bajuszomtól elváltoztatott arcomtól és az öltözékemtől, rám ismerhet a járásomról, a mo gl.s imre , valamdeu nekem is rejtett «tlk»-emről. De a kockázat ellenére mennem kell,mert mindenki visszautasíthat egy pohár sört a restiben, csalj egy szabadnapos pincér nem. Látom, Szabóné is aggódva néz utánam s a feleségem is felüli üvegesen rémült szemét. No de menjünk csak, szép nyugodt tempóban s beszélgessünk a csetttioi i'ci, iinnen s. .Azzal a fanyar kedélyességgel, amellyel bombázás után szoktak diskurálni a férfiak, akik azért nem vesztették el a lelki egyensúlyukat. S ha most ilyen bizalmasan együttlátnak a csendőrrel, bizonyára még az sem gyanakszik rátm komolyan, aki valamilyen ismerős vonást fedez fel rajtam s hirtelen törni kezdi a fejét: hol is láttam el az arcát/ Nem, még ha valaki azt is hiszi, hogy hasonlítok önmagamhoz, akkor sem teszi fel rólam, hogy zsidó — pláne ilyen hírhedt zsidó, mint amilyen én vagyok. — pontosan egy csendőrel bratyizik a szolnoki állomáson! De amikor lezökkentem a lépcsőről, mégis úgy érezten magam, mint aki jégre lép. Pillanatra meg is szédültem, de összeszedtem magam s már lompos, csoszogó pincérjárásommal kontráztam a cse-Tőr ki:násparasztos lépteinek. Már riadt kedélyességgel gusztálluk és kerülgettük a friss gödröket, amelyeket a félmázsás bombazeneszek vájtak a sínek között, talán alig félóra előtt. A fen - fehér kőkockával kirakott perronon megviselt, elhanyagolt, álmosan összehunyorított szemű tömeg áramlót összevissza, mintha mindenki más és más irányban keresné a vonatját, holott csak ez az egyetlen személyvonat állt az állomáson. A perron csúszós volt az olajos víztől és imitt-amott vércsíkok színezték. A hamadik osztályú váróterem ajtajánál újságárus állt, kosarában a frissen érkezett fővárosi lapok , de a rikkancs mintha megnémult volna, nem kínálta újságjait, elgondolkozva nézett a levegőbe. Amikor megláttam, gépiesen már a zsebembe is nyúltam a pénzért, hogy újságot vegyek. Aztán, mint a tiúségosan aggodalmaskodó szíttárt rendezőnek, eszembe jutott, hogy egy pincérnek nem lehet ilyen cárcső,s az újságolvasás, különösen, ha egész éjjel nem ivott. Tülekedtem tehát a csendőrrel a resti bejárata előtt, amelyet eltorlaszoltak a magyar és német egyenruhás katonák s az izgatott civilek. Családapák, akik gallér és kalap nélkül leszálltak a kupéból és lompos anyák, kétségbeesett dühvel, hogy valami ennivalót szerezzenek a vagonban éhező családnak. Mindenki két karral, kíméletlenül küzd: a borotválatlan férfak inkább ügyeletiül és gyámoltalanul, a csipásszemű, hirtelen lesoványodott, hegyesorrú asszonyok gonoszul, kíméletlenül. A csendőr inkább rendcsináló rutinjával és tekintélyével nyit utat , s már ott is állunk a foltozott bádoglappal borízott söntésasztalnál, amelyen üres, faggyútól maszatos tányérok jelzik, hogy már minden ehetőt felfaltak; a birkahúsból készült V'rslit, a l'h'sbíl készült felvágottat, a kvarglit, az egész hadiszemetet. A tányérokat ellopták a legyek — zöld legyek is vannak köztük, hullalegyek, melyek a romok közül repültek be a polári legyek közé, vendégszerepelni. Bor nincs a restiben — az állomás pincéje telitalálatot kapott —, csak néhány tucat sötétbarna színű, ragadós sörösüveg sorakozik a polcon, ahova a nap teljes dívvel süt. Amint megláttam ezeket a sörösüvegeket, mindjárt felfordult a gyomrom az elképzeléstől, hogy tindlni kell belőlük. Soha nem ittam még sört — valóságos idéazinkráziám volt tőle —, nem értem, miért jó ez az émelyítőszagú, keserű ital. De a csendőr már rászólt a ingujjas, szennyeskötényfi, őszbajszú csaposra: — Adjon egy üveggel! S a csapos már öntött is két mosatlan pohárba. Tűntem, hogy nincs visszavonulás — igazi pincér, ha ihat, mindent megis/'k. Nemcsak a „hanzit", de a lapnzni és a kölnivizet is, így hát felemeltem a habtalan, nyúlós lével teli poharat s a csendőr poharához koccintottam. — Na, Isten éltessen testvért — mondta a csendőr —• Szervusz! — Szervusz — és lassan kezelráztam vele. Aztán, mint gyerek koromban a ricinusz, egyhajlásra biltam a meleg nyálkát. Meg is tántorodtam tőle. S amikor kinyitottam a szemem, nem tudtam elfojtani a véleményemet: — Kutya ital, meg kell hagyni! — Hát nem valami finom! — mondta a csen^r. dp .wiki-itl kisebb fel-aVx.rudással, mint én. Sötétbarna zsebkendővel törölgette a bajuszát. (Folytatjuk.) Copyright by Meslitz, Budapest. HALADÁS 7 FALRA BORSÓ § írta: Zsoldos Andor «Szeresd felebarátodat...» Falra borsó. „Tiszteld apádat, anyádat.. Falra borsó. „Ne öljj... Ne lopj! Falra borsó. „Ne" káromkodj..." Falra borsó. •Igazat mi»''-dj..«» Falra borsó. „Fatherl Te rongy!" Falra borsó! Pereg, pereg fenn »B orsó... Falra borsó, falra borsó... Falra borsó. Jónak, édes, Orfik Élet! Fara borsó. A gonosznak: tiszttélet! Falra borsó. Véres borsó! Falra borsó. Könnyes korsó! N -Falra borsó. Imádkozás? Falra borsó. Rimánkodás? Falra borsó. Pereg, pereg fenn az orsó... Falra borsó, falra borsó. Néked is van anyád, apád! Falra boró. Fájna szived, ha bántanák? Falra borsó. Sirnl merik? Falra borsó. Térdepelek? Falra borsó. Asszony, gyerek? Falra borsó. Elepedik! Falra borsó. Pereg, pereg fenn az orsó... Falra borsó, falra borsó. Falra borsó. Bsinos útról fordulj vissza! Falra borsó. Bűnödet a föld feüssöTt Falra borsó. Ima, zsoltár. Falra borsó. Templomoltár: Falra borsó. Tiszkoporsó! Falra borsó. Vizkoporsó! Falra borsó. Pereg, pereg fenn az orsó... Fa dra borsó, falra borsó. Falra borsó. Pokolfattya, ördögember! Falra borsó? Szembeszáll Fi úristennel? Falra borsó? Mit nem ért ? Ezer ősöd. Azt hiszed, hogy őt legyőzöd?! Hogy a roklot Addig szítod. Míg az Istent Elpusztítod! Hadd peremjen fenn Azorsó: Falra borsó?... Falra borsó? Falra borsó?! Megtellett a véres kora*. Falra borsó! Kicsordult a könnyes borsó F ha borsó! ürül a zsák, Az utolsó. Dől a fal és Fogy a baró. A szarvad már Alis Idézik, Az ég alán Hima' Játszik. Téved betemet a borsó S tovább ferog fenn as orsó. Pereg pereg... fenn as orsó. 00000000000000000000^00^00000›››››·0000`‹›%0›·0000›·000000. JtzM pogár, ha nem vagy megölé. F* geuk a sorsoddal, olvastass el J* magaattak va akivel, aki mis nyelven is ért, néhány kU.füldi lapot és nyomban meg fogsz térni és úgy fogod Utáni, hogy veled csoda biztént Angliában, nemcsak Londonban, hanem minden nagyobb városban csökkentik a villany, és gázfogyasztást, mert nincs elég szén. Franciaországban leállítottak egy csomó vonatot, p Párizsiban húst kimérni sehol sem szabad. Kécsben a villantósok csak a nap bizonyos szalaiban közlekedek, a lapok csupán két oldalon jelennek meg és a vonaliüszekedés.tlapakra Szünetet Még a gazdag és termékeny Romániában is a városok hetenként lékter kenyértelen napokat rendeztek és a vonatok egész sorit szüntették be. Londontól Bukarestig megbénul az élet és lemondást követel a tél. Akkor te mit panasz,kodó, miért dürmlgsz a demokrácia ellen és miért hiszed, hogy csak nálunk nem fenékig tejfel az élet. De mit is mondok, ahhoz képest, ahogy a vlág nagy és tivlizált nemzetei ének, a győztesek és diadalmasak, ahhoz képest még bizony fenékig tejfelben úszunk. Van jó pénzünk is, míg a francia remeg a frankjáért és a román ember éppen úgy nem tudja, luigy meddig fog terpeszkedni az infláció, amint nem tudtuk tavaly nyáron mi sem. Vesd félre a kishittséges polgár és proletár, le nem hoztál ezredrész annyi áldozatot sem, mint valamikor a francia vagy az orosz forradalmnak, nem haltak meg szemed elült százezrek éhen, nem lagylek meg milliók a hóban és jégben, nem nyaljanak rabló beduinbandák az országutakon, ha vetkőztető gangszterek meg is ijesztettek, nem eszel szamát és nem rágod a sárból gyúrt kenyeret. Nélkülözések visznek az újjászületéshez én te még csak nem is' nélkülöizték annyit, amennyi bűnös fasiszta vezetőid nyomán a sorstól megérdemeltünk volna. Londonban csak pislog a gázláng az utcán, te este vilanyfényűen megy haza, Párizsban blába jelentkeznek az emberek a páyaudvaron, te megköveteled, hogy fűtsék a vonatodat, Bécsben egy falat száraz kenyeret sem kapsz, ha sovány fejadagodat elrogyasztottad és Pesten jazz játszik a kávéházban és cigányszó mellett kurjant a kocsmákban a részeg ddajkodás. Hallgass én légy boltrog pesti pogár.