Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-07-03 / 27. szám

12 A FOLMNTMÉRLEGE­S most már sorra megjelennek a­­ hivatalos lapban. Más publicitásuk­­ nincsen. Ez az állapot é­s ez a rendszer tarthatatlan. A nyilvános számo­lásra kötelezett vállalatok egyet mellőznek: a nyilvánosságot. Nem mondjuk, hogy jelentékte­len vállalatok is vállalják a publi­citás költségeit. De azoknak a vál­lalatoknak, amelyeknek részvényeit a tőzsdén jegyzik, kötelességük a nyi­lvánosságot is kiszolgálni. Ezen nem is lehet vitatkozni! i­ n 9 i­n L fuvaros XIII, Gömb­ulea 61. Új telefonszám: 202-701 is. L­­ HALADÁS KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG AZ EGÉSZ VILÁGON igen élénk a kereslet a nyersanya­gok iránt. A nyersanyag egyes vo­natkozásokban utolérte, itt-ott meg is haladta az élelmiszert, a világ­piacok évek óta legkeresettebb áru­cikkét. Miután pedig — minden ellenkező híreszteléssel vagy elkép­zeléssel ellentétben — az árak a kereslet és kínálat törvényei sze­rint igazodnak — egyes nyersanya­gok ára hihetetlen magasságokba emelkedett. Vannak nyersanyagok, amelyek iránt különösen Kelet-Európában mutatkozik fokozottabb kereslet. Ez a megállapítás egy gazdaságilag képzett ember fülének idegenül és megérthetetlenü­l hangzik, de nem szabad figyelmen kívü­l hagyni, hogy a mai szállítási viszonyok és nehézségek ezt az állapotot meg­okolná teszik. Nálunk a három éves terv meg­valósítására lelkesen készülő gyár­ipar erősen nélkülözi a marónát­ront, amely a textilgyárak és a szappangyárak részére elengedhe­tetlen, szükséget szenved festékek­ben és hiányzik — komolyan és fenyegetően hiányzik — a papír­gyártás két nyersanyaga: a cellu­loze és a papírfa. A marónatronhiányban némi eny­h­ü­lést jelentett a Jugoszláviából érkezett 5 vagon nyersanyag, ame­lyet a textil- és­­szappangyárak nyomában felosztottak. A festék kö­rül mutatkozó hiányokat nehéz le­küzdeni, ezen a vonalon a terme­lési költségek növekedése okoz ne­hézségeket, mert a külföldi festék drága és az árakat emelni nem szabad. A celluloze gyártása megindult Magyarországon is, az egyik nagy papírgyár cellulozegyára megkezdte működését, de egyelőre csak kapa­citásának harminc százalékával dolgozik. A papírfabeh­ozatal is megindult, szinte a tizenkettedik órában. Nyolcadfél vagon babért, 4100 köbméter papírfát kaptunk Romániától. Ezt a mennyiséget kétharmad részben a Neményi­gyár, egyharmad részben a Hazai paja­rgyár kapta feldolgozásra.­ ­ A BÜROKRÁCIA hatalma és hatásköre, egyben mun­kája megnövekedett­­ Angliában is. Az államosítások idézték elő ezt az állapotot, az államosítások fo­kozták ötven százalékkal a bürokrá­cia munkáját. A gépezet, ha­ nem is mondta fel a szolgálatot, ezen a ponton meg­állt. Egyelőre nem fokozzák tovább­ a bürokrácia munkáját és felelős­ségét. A bürokrácia fokozott munkájá­nak velejárója ugyanis ennek a munkabírásnak csökkenése és a felelősség nem szíves vállalásából eredő aktatologatás — Angliában. Egy olyan bürokráciában ugyan­is, amelyben a felelősségvállalás tudatosítva van, nehezen megy a sebes iramban megnövekedett mun­katöbblet. De azért az államosítást folytatják Angliában is, csak éppen az iramot lassítják. A bürokrácia nem bírja a tem­pót. Az aktagyártás is olyan foglalko­zás, amelyet meg kell szokni és meg kell tanulni . .­­. A bankok államosításának kérdését politikailag elintézettin­ek kell tekin­teni. A kommunisták kezdeményez­ték, a miniszterelnök és a kisgazda­párt mellette foglalt állást, a szociál­demokrata párt sem ellenezte, sőt, nem három nagybank, hanem minden bank államosítását követelte. Gyakorlatilag­ megtörtént az első lépés az­ államosítás felé. A kormány kinevezte a miniszteri biztosokat a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó budapesti intézetekhez. A két nagybank, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank egy-egy minisz­teri biztost és két-két helyettest ka­pott. A Hitelbank miniszteri biztosa szo­ciáldemokrata, a Kereskedelmi banké kommunista, a Dunavölgyi banké parasztpárti. A személyi kérdésekről a továb­biakban még szó lesz. Itt elöljáróban csak azt akarjuk hangoztatni, hogy az államosítás ezzel a lépéssel meg­­kezdődött. A miniszteri biztosok és az államo­sítandó bankok most élik a mézes, heteket... II. Az államosítás kérdésének politikai eldöntése után torlódnak és tornyo­sulnak a gyakorlati problémák. Az államhatalom is tudja, hogy a megoldás és lebonyolítás korántsem olyan könnyű és egyszerű, mint az elhatározás. Ezért a gyakorlat embereinek taná­­csaira és közreműködésére szá­mít és komoly hajlandóságot mutat arra, hogy minden észrevételt, megjegyzést és tanácsot figyelembe vegyen. A miniszteri biztosok feladata, hogy a nagy, szime forradalmi átalakulás előkészítését elvégezzék. Ezért történt, hogy bár pár­ embere­ket­­tetetettak a bankokhoz, ezek a pártemberek szinte kivétel szélkül szake­m­­be­­rek, még­hozzá szakemberek a javából. A Hitelbank miniszteri biztosa dr. Földes István, jogász és a pénzügyi jog egyik legkitűnőbb és legalapo­sabb ismerője. Egyike a legjobb szán­dékú embereknek, akinek jóindula­tánál csak a felkészültsége nagyobb. Kisgazdapárti helyettese dr. Erdélyi Ivr­dre, szintén jogász és eleddig is­meretlen ember a pénzügyi életben. A másik helyettes, Szász Antal, a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelője, a kommunista p­árt tagja, egyike a legképzettebb bankembereknek. Bank­­üzemtan címen hétszáz­­dalas, hatal­mas kötete jelent meg, egy újabb ta­nulmánya most van sajtó alatt. Tu­dása és hozzáértése megérdemel min­den elismerést és tiszteletet. A Kereskedelmi Bank miniszteri biztosa Br­uer László kommunista, a Pénzintézeti Központ igazgatóhelyet­tese. Szakember, ideológus és Ma­­gyarország nemzetközi pénzügyi hely­zetének egyik legalaposabb ismerője. Mljn­íkaj helyén már egész fiatalon, a harmincon innen, a St­llk­alte bonyo­­lult problémáival foglalkozott. Kitű­nően beszéli a nyugati nyelveket és alaposan ismeri a keleti pénzügyi és bankügyi kérdéseket. Szocialista he­lyettese Weltzl Je­nő, a Pénzintézeti Központ igazgatója. Kissé szokatlan a magyar bürokrácia életében, h­ogy egy igazgatóhelyettesnek egy igazgató legyen a helyettese. Szokatlan, de meg lehet szokni. Kisgazdapárti he­lettese Greiner Béla, az Olaszbank nyugalmazott igazgatója, egyike a legismertebb és legnépszerűbb gya­korlati embereknek. A Dunavölgyi Bank miniszteri biz­tosa dr. Kassai Antal postatakarék­pénztári főtitkár, a paraszpárt tagja. Akik ismerik, elsőrangú szakember­nek és kitűnő gyakorlati embernek tartják. A Községi Takarék kapta miniszteri biztosul a magyar bankvilág egyik legrokonszenvesebb vezéralakját, a szociáldemokrata dr. Faragó Lajost, a Magyar Nemzeti Bank nyugalma­zott vezérigazgatóját. Sz­íntó Dénes, a Pénzintézeti Központ ismert és elismert revízióra h­árom miniszteri biztosságot is kapott: a Belvárosi Takarékot, a Creditanstalt-Bankvereint és az Olaszbankot ellen­őrzi. Hogy az Olaszbankban mit lehet és kell ellenőrizni, nem tudjuk. Állapítsuk meg a felsorolás és is­mertetés után elfogulatlanul, hogy érdemes volt beleig késni a miniszteri biztosok kinevezésével. Ha minden késedelmeskedésnek ilyen eredménye lesz, akkor nem lesz semmi baj ... III. A mézeshetek első napjaiban ter­mészetesen még nem alakulhatott ki teljesen a miniszteri biztosok és he­lyetteseik munka- és hatásköre. El kell mondanunk egy igaz törté­netet abból az időből, amikor egyik nagybankunknak volt egy hűvös ma­gatartású vezérigazgatója és egy rop­pant tudású és rendkívül impulzív vezérigazgatóhelyettese. Az üléseken a­ vezérigazgatóh­elyettes impulzivitása erősen érvényesült. A vezérigazgató tart egy darabig, majd egyszer csen­desen megszólalt, mondván: ,. Nagyon kérlek, hogy jelenlétem, ben­ne méltóztassál engem he­yette­­síteni... Az az érzésünk és jogosnak látszó feltevésünk, hogy a közeljövőben ez a kérés gyakran felmerül. Természetesen a mézeshetek elmúl­tával ... IV. A kormányzat szeretné zökkenők­től és izgalmaktól mentesen keresz­tülvinni az államosítást. Ezért rendeztek már egy ankétet, ahol a Gazdasági Főtanács egyik leg­­képzettebb reprezentánsa képviselte a kormányzati álláspontot és azt re­mélte, hogy szín. Radnóti József ezért cserébe megkapja azokat a gyakorlati útmutatásokat, amelyek oly kívánatosak. Nem kapta meg. Egyszerű szólamokat kapott. Politi­kai állásfoglalást kapott. Gyakorlati útmutatást nem kapott. Talán egy másik ankétem szeren­csésebb lesz... V. A mézeshetek egyelőre zavartalanul folynak. Megértés van. Hozzáértés van. A legjobb szándékok vannak. Minden vonalon. Ez nem is lehet másként, amikor szakemberek találkoznak szakembe­rekkel. Hogy ez nem lesz mindig így? N­­m lesz. A szerelemben is vannak viharok és ha emlékezetünk nem csal, a há­zaséletben is eshetnek nézeteltérések. Ha a mézes­hetek végetérnek. Ezek a mézeshetek is végetérnek egyszer... De az előjelek azzal bíztatnak, h­ogy a hozzáértők találkozása sze­rencsés és a dolgok további kialaku­lása a legtöbb jóval bíztat. Kívánjuk, hogy a mézeshetek so­káig tartsanak? Kívánjuk... - kat. Mindenkit köszöntöttek, aki­ csak megjelent a szociáldemokrata közélet­ből és a kereskedelmi minisztérium­ból. Egy, csak egy legény volt, aki­ről megfeledkeztek, akit nem vettek észre, nem láttak meg. Ott ült pedig az első sorban. Izgett-mozgott, várta a köszöntést és a nyomában felhar­sanó éljent. Hiába várta. Járt volna pedig a köszöntés neki is, hiszen OS­Z­tály főnöke a kereskedelmi miniszté­riumnak és egyik legérzékenyebben hiú tagja a pártnak. Nem bírta to­vább. Egy cédulára felírta: én is ifi vagyok, sis ezt a céd­ulát felküldte az emelvényre a feledékeny elnöknek. Az elnök ideges tett, hirtelenében nem tudja mit csináljon, hogy a mulasz­tást pótolja. A véletlen segített. Meg­érkezett a kongresszusra Bán Antal iparügyi miniszter. Az elnök köszün­tette a minisztert és megragadva az új alkalmat, helyrehozta a súlyos té­vedést és köszöntötte­­ Korányi Jenő osztályfőnök urat is ... A pénzintézetek sorából elsőnek a Nemzeti Takarékpénztár publikálta forintmérlegét. A mérlegmegállapító ülésen Conrád Ottó elnökölt, aki Kereskedelmi Banknak ezt a leány­intézetét még a háború alatt olyan kitűnően reorganizálta és akinek irá­nyítása alatt, Tolnai Dezső vezérigaz­gató vezetésével az intézet a kisembe­rek legnépszerűbb és a kisiparosok és kiskereskedők érdekeit előzékenyen szolgáló bankja lett. Egy kis rendcsinálás ugyan folyik a szövetkezeti fronton, de valahogyan nagyobb erővel kellene seperni, mert túl sok már az álszövetkezet. A va­lódi szövetkezeteké a kötelesség, hogy a harcot vezessék, hiszen az ál­szövetkezetek garázdálkodó túlten­gése az ő rovásukra megy és anya­gilag is, erkölcsileg is őket gyeng­íti. Azt a rengeteg viszaélést,­­amely itt szövetkezeti ürü­gy alatt történik, a lehető legsürgősebben meg kell szün­tetni. A kereskedelmnek igaza van, amikor az álszövetkezetek ellen tilta­kozik. * A lenolajügyben újabb­ fontasét történt. A Meister- gyár, amelynek hét vágón lenolaja van és amely, erre a mennyiségre kiviteli engedély­­­lyel rendelkezett, utasítást kapott az Anyag- és Árhivataltól, hogy a len-­ olajat bocsássa az ipar rendelkez­­­sére. A kiviteli engedélyt egyidejű­leg a kereskedelmi minisztérium fel­függesztette. Idáig a dolog gyönyö­rűen rendben van, az ember szinte tapsolni szeretne az elragadtatástól. Csakhogy . . . Kevés olyan dolog van, ahol nincs egy csakhogy is. Ebben az esetben a csakhogy azt jelenti, hogy az Anyag, és Árhiva­tal a lenolajat az eddigi 380 filléres ár b­evett 800 filléres áron utalta ki. A ki nem mondott megokolás sze­rint a magas világpiaci ár miatt, no­­ meg azért is, mert a lenmag árát 1997-ben 80 forintról 200 forintra emelték métermázsánként. Ez a len­olaj azonban még a 80 forintos len­magból készült a gyár tehát illeték­­telen haszonhoz jut, még­pedig egész jelentékeny haszonhoz. Ha a gyár exportált volna, akkor az exportot lefölözték volna, míg most a 8 fo­­rintos belföldi eladási ár nem kerül lefölözésre. Nem történt intézkedés abban az irányban, hogy a drá­gább, 150 százalékkal drágább nyers­anyagot feldolgozó gyáripar ebben az arányban emelhesse a maga árait. Az olajgyár illetéktelen haszonhoz jut, a feldolgozó ipar méltatlanul szenved veszteséget. Az ember bá­mul ... A Haladás kérésére hivatalos vizs­gálat indult ebben az ügy­ben. Ennek eredménye: a Meisier-gyár repceola­jat szállított a Mávnak maximális áron, de ezt zugáron tudta csak be­­szerezni. Az így támadt veszteség pótlására kapott lenolaj kivitelére en­gedélyt. Miután ezt az engedélyt visz­szavonták, engedélyt kapott arra, hogy a ki nem vitt készletet maga­sabb, 760 filléres áron értékesítse. Ezt az eladást lefölözik, mintha ex­portált volna. A lefölözés 300 fillér kilónként. .4 lakkgyári,k a­lenolaj­kence árát ennek az áremelésnek megfelelően emelhetik. Az Anyag, és Árhivatal ilyen értelmű rendelete a napokban megjelenik. A vizsgálatot és eljárást ebben a kérdésben panaszunkra Vas Zoltán rendelte el Az ő közbelépésének kö­szönhető, h­ogy a kérdést úgy oldot­ták meg, ahogyan azt megoldani kell és illik. Köszönjük. TISZTÍTÁSA FESTÉSE­I KULCSÁR ÉI HUPPERT RÚZSA F.­U. 107. KÜLDGÉSSZOLGÁLAT 323-762 I KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK A Gordon-ügyben elfoglalt hiva­talos álláspontot nem tudjuk elfo­gadni. Ha valaha, ebben az eset­ben nem szokad megtörténni annak, hogy a nagy tolvajt futni hagyják. Nem az a fontos, hogy a berni kasszakulcs duplikátját visszasze­rezzék tőle, ezt a problémát egy jó svájci lakatos könnyű­szerrel meg tudja oldani. Fontosabb ennél, hogy kivizsgálják Gordon Ferenc úr egész tevékenységének titkait, hogy úgy mondjuk, a volt pénz­ügyminiszter égés- üzletvitelét. Meg kell állapítani Gordon Ferenc és a Westorient kapcsolatának minden intim részletét. Fel kell deríteni, mennyi hasznot húzott Gordon abból a tényből, hogy első forrás­ból tudta a forint és az adópengő viszonylatát, mert — ezt minden gyermek tudja — ezt igen eredmé­nyesen és sikeresen meg lehetett játszani. Emlékezzünk csak 1046 július 26-ra és 27-re. Gordonnak, akinek semmi része nem volt a fo­rint megszületésében, ezt a viszony­latot tudnia kellett és kellő időben lehetett tudnia. Nem is lehet elkép­zelni, hogy ezt a pénzügyminisz­tert más is érdekelhette, mint az, amin keresni lehetett. Meg kell vizsgálni továbbá, melyek azok a külföldi vállalatok, amelyek részt­vettek az amerikai árukölcsön árui­nak szállításában és ki kell vizs­gálni, milyen külföldi biztosító in­­­­tézetek kapták a szállítmánybizto­sítást Gordontól. A sort még foly­tatni lehet, az egész kérdést fel kell dolgozni, a Gordon-problémát fel kell göngyölíteni. Minket nem ér­het az a vád, hogy miért csak most foglalkozunk Gordon úrral. Ezt az urat mi akkor támadtuk, amikor miniszter volt és 1946 áprilisában megírtuk róla a Haladásban, hogy soha nem fog visszatérni. Különös sajtóháború dúl egy meg­történt és egy elmaradt amerikai tanulmányút és egy nyilatkozat kö­zül. A Magyar Nemzet pár hét előtt élesen kifogásolta, hogy hat magyar szakember megy az Egyesült Álla­mokba a konzervgyártás új eredmé­nyeit tanumányozni. Ez az utazás elmaradt. Ellenben elutazott egy ta­nulmányozó bizottság dr. Érsek Jó­szef miniszteri tanácsos vezetésével. Ennek a bizottságnak egyik tagja, Deutsch Géza, a Nemzetközi Áru­csereforgalmi vezérigazgatója, akinek van egy konzervgyára is, nyilatkozott egy newyorki lapnak. A lap a nyi­latkozatot félreértette, a félreértett nyiatkozatot Budapesen nem ponto­san fordították, ebből kifolyólag a Világ éles támadást intézett Deutsch Géza ellen. Kétségtelen, hogy aki nem tud arabusul, lehetőleg ne beszél­jen arabusul, mert­­ félreértik. Van továbbá­ egy latin közmondás is, amely így kezdődik: Si tacuisses . . . Viszont a Magyar Nemzet ebből az alkalomból újabb támadást intézett az ellen a hat konzervgyáros ellen, aki el sem utazott. Akik sorába Deutsch Géza nem tartozott, akik tanulni és nem nyilatkozni mentek volna az Egyesült Államokba . . . Végre eljutottunk egy fontos állo­máshoz: a lefölözés reformjához. A lefölözés mostanáig a tetszés­jog alap­ján és utólag történt. A reform azt jelenti, hogy a tetszésjog ugyan meg­marad, de a lefölözés mértékét nem utólag állapítják meg, hanem az ér­dekelt külkereskedővel előre közlik. A gazdasági szabadság hívei ezt egy jelentős lépésnek tartják ugyan, de a megoldást nem ítélik kielégítőnek. A legegyszerűbb megoldás: a Külkeres­kedelmi Igazgatóság megszüntetése. A keresetek elbírálását pedig bízzák az­­ adófelügyelőségekre.­­ A Tervhivatalnak lesz egy elnök­sége, amelyben a pártok delegáltjai foglalnak helyet. Az ügyeket azonban a főtitkár vezeti és irányítja, amint ezt tapasztalatból és gyakorlatból tud­juk. Ez a főtitkár Vajda Imre lesz, mostanáig a kereskedelmi miniszté­rum államtitkára. Az új kereskedelmi államtitkár Balabán György lesz, akit kivételes képességei és kivételes adott­sága valósággal predesztinálnak erre a rendkívül fontos pozícióra. * A textilnagykereskedelem még min­dig erősen túl van méretezve. Csak hozzáértő és tőkeerős nagykereskede­lem leh­et életképes, csak ilyennek van létjogosultsága. Az érdekképvise­leti érdek a nagyobb taglétszám, az ország érdeke ezzel nem azonos. Annál is inkább nem, mert még a kari érdekeket is csak egy csekély tö­redék hajlandó képviselni és szolgálni, a nagy többség csak előjogokat kö­vetel és abból akar megélni, hogy nagykereskedői iparigazolványa van. A szocialista kereskedők múltheti kongresszusán történt. Az elnöki szék­ből elhangzottak az üdvözlések, kö­szöntötték a megjelent notabilitástk NEMZETKÖZI SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI VÁLLALAT BUDAPEST, V., NÁDOR­ UTCA 21. SZ.

Next