Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-23 / 4. szám

1947 JANUÁR 23 ÁRA 2 FORINT MII. ÉVF&LYAM 4. SZÁM írta: ZS&&T BÉLA Hónapolt óta nem válaszolunk a Parasztpárt lapjainak több­nyire nekünk címzett városéi le­nes és polgárellenes izgatására — nem azért, mert nem tartjuk kártékonynak, de mert ön­ként fegyelmezzük magunkat, nehogy balról zavarjuk meg a Baloldali Blokk taktikai egysé­gét, mégha mindjárt arról a cso­portjáról is van szó, amelyet mi változatlanul fikciónak, vagy né­mely igazi baloldaliak szép, de hamis illúziójának tartunk c baloldalon. Fontos alkalmakat hagylunk ki, hogy elverjük a port a Parasztpárton durva el­szólásai miatt, amelyekben csak az nem ismert rá a pökhendi és hóbortos fasiszta syllabus for­rására, aki nem akart — s még mindig sokan akadnak, akik se­hogysem akarna1; ráismerni. S nem írtunk szatírát «kk»r aem, amikor nehéz volt szatírát nem írni: amiket Veres Pétert ötvenedik születésnapja As írói jubileuma alkalmából a Nemzet! Színházban ünnepellek — s ami­kor ezt a po'itikai Dankó Pistát, aki kcf.ógkívül sokkal jobb és ízesebb szerző volt, amíg nem ismerte a kottát, a demo­kráciának Faragó László ba­rátomtól éppen a Haladás e szá­mában kárhoztatott ízléstelen­sége olyan megtiszteltetésben ré­szesítette, amilyenben Arany Já­nostól Móricz Zsigmondig sen­kit sem. Holott őket sem a gó­lya, hanem szintén az a bizonyos magyar föld költötte, amelyet Veres Péter monomániájában hovatovább tőlük is elvitatna a helyi Földbirtokrendező Bizott­ságok révén. Most fiem reflektálnánk a Sza­bad Szóban <Haladó polgárság — reakciós parasztság» címen megjelent cikkre, ha az elmúlt napokban nem derül fény egy nemcsak aljas, de hülye anti­demokratikus 5s»reesküvé«re s ha nem lenne a meggyőződé­sünk .hogy még ennél az össze­esküvésnél is veszélyesebb az a tudatos vagy öntudatlan meg nem szervezett konspiráció, amellyel a demokráciát még de­mokraf'kus cégér alrtit is veszé­lyeztetik, akik a maguk zagy­va és indulatos céljaival té­vesztik össze. Elflöso<b»n tehát didaktikus szempontból tartjuk fontosnak, hogy válaszo'junk a Szabad Szó avntatlansjigáva! félrevezető és szenvedclyrw.égé­vel bjijlogató cikkére, amely nem is annvira nekünk árt, mint an­nak a pnrasztsáíTnnk. amelynek demokralikus sajtiként a Pa­rasztpárt lapja a kezébe kerül. folytatólagosan elkövetett bűné­ből a felszabadulás pillanatá­ban összetorlódott. Én közelről láttam két és félévtizeden ke­resztül a nemzet különböző rétegeit, nemcsak egy népelle­nes és civilizációellenes rend­szer áldozataként, de időnként és túlnyomó részében támasza­ként isi Szembenézek a vád­dal és vállalom a valóság bizo­nyítását, hogy a magyar vezető­rétegek nem kényszerből, de a legönzőbb osztályérdekből csi­nálták azt a külpolitikát, belpo­litikát, kultúrpolitikát, szociális politikát és gazdasági politikát, amellyel a nép túlnyomó részét előbb lenyűgözték, majd kor­rumpálták s iskoláikkal és sajtó­jukkal félrevezették, hogy végül ez a politika mifr-már a nép szá­mira is egyedül elképzelhető ét kívánatos nemzeti ós népi poli­tikává váljék! S vállalom annak bizonyítását is, h*$y e politika sikerességében éppen a legkriti­kusabb időpontban jelentékeny szerepük volt a Parasztpárt ama inlelleklüelljeinek, akik Gömbös hatalomrajutásakor, amikor a magyar reakció a fasizmus egyik változatává élesedett, ahe­lyett, hogy visszahőköltek volna tőle, beálltak szellemi és tekin­télyi tanúinak! Vállalom a bizo­nyítását annak a valóságnak, hegy a huszonhat éves reakció és a fasizmus a szervezett munkás­ság, a baloldali polgársnq és ér­telmiség és a károlyis!a Kossut h­párti törmelékparasztság kivéte­lével keresztül-kasul megrontotta a magyar társadalmat. S nem ér­zem magam kevésbbé illetékes­nek e valóság bizonyítására, mint bárki ama magyarok kö­zül, akiket évszázadok alatt időnkint kétségbe ejtett a nem­zet morális válsága, erkölcsi ellenállóké pességének gyengesége Ha az urak közül valaki még ma is vérségi alapon vonná két­séglje illetékességemet, fel aka­rom hívni a figyelmét arra, hogy * magyar múltban németeknek, olaszoknak éa más jöttmentek­nek az adta meg a nemzethez való tartozandóság vitatihatatlan­ságát, hogy elődeik hány hábo­rúban küzdöttek vitézül. Nos, az én őseim négy háborúban küz­döttek/ vitézül s magam is ket­tőben vettem részt. Az. egyikben az ellenség golyójától sebesül­tem meg, a másikban majdnem agyonvert «fy félrevezetett jász­berényi paraset! Ha sokkal keve­sebb tehetséggel is, d« ezen a tör­ténelmi alapon ugyanannyi jog­gal bírálhatom tehát hazám társa­dalmát, mint bármelyikmagyar, Berzsenyitől Ady Endrén keresz­tül, egészen az idősebb Ugror. Gáborig, aki már a század ele­jén így kiáltott fel: «Gyenge nép, romlott értelmiség/» S ma is kétségbe ejt cok minden egyéb mellett az is, hogy a Parasztpárt éppen a gyenge népnek a rom­lott értelmiséggel való szövetke­zését testesíti meg. A másik személyes vád, ame­lyet a Parasztpárt ideges félté­kenykedése diktál, hogy e sorok írója megpróbálja elcsábítani a munkáspártokat a Parasztpárttól a polgárságnak. Nem kell hang­súlyoznom, hogy nem rivalizá­lunk a Parasztpártlal a mun­káspártok kegyeiért, mert sem­miféle együttműködés kedvéért sem adnók fel a szabad kritiká­hoz való jógiinkat minden irány­ban. De a Szabad Szó cikk­írójának nyilván sejtelme sincs arról, hogy a haladó pol­gárság és értelmiség viszonya nem most alakult ki — hogy mi nem Debrecenben találkoztunk e'.öször, vagy hosszú idő után újra a munkássággal, miután előzőleg végigjártuk Gömbös, Imrédy, sőt Szá'asi kerülőútjait. Ha mindig tudatában is voltunk annak, hogy mi választ el ben­nünket a munkáspártoktól, még­inkább tudatában voltunk an­nak, hogy milyen szükségszerű és szoros szálak kötnek hozzá­juk! Évtizedek teltek el az ellenforradalom alatt, amikor a munkáspártok és a baladó bal­oldali polgárság és értelmiség jó­formán teljesen magukramarad­tak a magyar balodalon, arhely akkor pellengért én hajszát je­lentett. S ez a két kitagadott és nemzetellenessé, hazaárulóvá bé­lyegzett réteg akkor hiába várta a haladó parasztságot — az egyetlen Zsilinszky Endrén kí­vül, aki párt, mandátum és hát­véd nélkül bolyongott, jófor­mán senki sem nyujtotta e bal­oldal felé a kezét! A magyar pa­rasztság tömegei akkor a MEP­ben vagy Eckhardt félfajvédő, kveruláns és karrierista Kis­gazda Pártjában tévelyegtek a ! uszonhárom éve annak, hogy Iljics Vladimír Lenin lehunyta a szemét. Ez az évforduló nem. esek a Szovjet eml. küanepe, hanem mindazoké, uk'k tudják, hogy as em­beriség fejlődése csakis • doigozo osztályok felemelése útján biztosit. uökké választotta. Ezzel as Ünnepélyes aktussal Magyarország egyízersnilii­úenkorra szakított a mnlltal és meg­vetette annak a jobb jövőnek alapját, • nwlv as évszázados elnyomástól a leg­teljesebb szabadsághős vezet. A ma­gyar köztársaság nem üres forma, ha. ható. Mert Lenin mftve évről-évre nem a legtisztább uemzeti eszmény: a nagyobb méretekben bontakozik kl demokratikus gondolat érvénye, azokban a kétségbevonhatatlan ered- ! sütésének legbiztosabb záloga. Életbe, ményekben, amelyeket a Szovjet az Epéiével megszűntek a régi rendszer új társadalmi és gazdasági rend meg- i kiváltságai és megnyíltak a lebetősé­teremtése terén felmutat. Es a mii — | minden dolgozó magyar ember as ereá® forradalom grandiózus t«rv« ei S U . politikai, gazdasági és társa­ma már befejezettnek tekinthető és j dal m, é!e t „juden vonatkozásában. A ami most Szovjet-Oroszországban tör­li téiiik, tu már a békés fejlődés előké­t szítése, a nagy utód: Sztálin bölcs és körültekintő vezetése alatt köztársasági államforma kikiáltásával Magyarország ország-világ előtt iinne- J pélyesen demonstrálta, hogy a szabad, tággal, amit külső erők segítségével nyert vissza, nemcsak élni akar, ha­nem élni ls ind. Enélkül ,a szabadság álnokl Veres* Lajos as Í0*zsA(. ^ m n szoljí-iltalá* kénre kerü.t EI­•s, fogntása véget vetett a kUI&nös nélkül nem lehet itt többé Igazi élet, és ostoba kombinációknak, amelyük j de aki magyar és aki előtt a harasze­T az utúb'ii időben kezdtek elburjúa- j retet nem üres szólam, hanem áidoza­« z*nl. Dálnoki Veress a nagyváros fe- j tos munkára serkentő, véres valóság, * iclőilen fecsegéscibcn már ügy sse- az nem ls engedheti meg többé, hogy 2 rppe t, mintha külföldön lenne él vé- ' a mult árnyéklovagjai és lelkllsmeret­* delrnd ls kapott volna bujdosásában. 1 len kalandorok, a magyar szabadság * N«m. A magyar köztársaság e.tenl • egyedül lehetséges intézményének, a T összeesküvés feje egy budapesti rsm- j köztársaságnak létét és fennrasradá­* bálban rejlő/^tt Melyen jelKm/6! süt veszélyeztessék. A magyar köztár­* Megbujt a roiitek ajstt, mintha csak ' sasig fennállásának első évfordulója £ a jobboldali Magyaromig szimbó- legyen demokratikus erőink vliágrn­Inroa, a pusztulás alatt látta vo'na a • szó'ó seregszemléje és egyben Intő Előbb azonban szeretnék vé­gezni a Szabad Szó ama vádjá­val, hogy e sorok írója «cikkei­ben, regényeiben a magyarság különböző rétegeit a legkülönbö­zőbb bűnökben marasztalja eh. Nos, vállalom ezt a vádat, mert senki kedvéért sem vagyok haj­landó letagadni azt a politikai, gazdasági, szellemi és morális bűnhalmazatot, amely itt a ma­gyarság különböző rétegeinek menzklííís és meglapul ás egyetlen lehetőségét Egy dologról azonban — as összeesküvők ostoba rövidlátása miatt — megfeledkezett, A szabad Mcgyarsraság eltakarítja a fíorthy­Magyarország romja't Itl többé nem ltb*t megbújni leojnlott ház/k és be­omlott világok mögött. Ml alkotni és építeni akarunk, elhordjuk a pusztu­lás minden Ittmaradt emlékét (7 e"<rnár 1-én lesz egyéves évfordn­lója, hogy Mngyarorsrág a kflz­társasági államformát élelbelép­tette éa Tildy Zoltánt köztársasági el­flsryelme-ztctés azok számára, akik a magyar népei Ismét meg akarják fosz tani léiének és fennmaradásának nél­külözhetetlen feltételéin, a szabad­ságától. m izdkaég van as Újjáépítési Minisztériumra? Semmi. Nem Is beszélve a bolránvokró', amelyek kHrfllötte most kipattantak mindenki rég tudja, hogy az újjáépí­tés feladatinak külön hivatalra, kü lön minisztériumra való bízása hibás lép/snek bizonyait. A legokosabb, sitiit a kormány a miniszter lemondá­sával kapcsolatban tehet, hogy fel­használja az aikalniat és feloszlatja ezt a teljesen Ieleslcg>s intézményt. Ami nagyszabású újjáépítés az or­szágban volt, azt eddig a Közlekedés­ügyi Minisztérium végezte el és az továbbra ls el fogja végezni feladatát a vasút, a hidek, az utak, a távíró éa távbeszélő apparátus helyreállítása te­rén úg;', ahogyan eddig eSvég-zíe. A többi szakminisztériumoknak >s tulaj­donképpen megvannak a megfelelő szervei a saját újjáépítési feladataik megoldására és az Cjjúépítési Minisz­térium léte a tisztázatlan jogviszony s különböző hatásköri súrlódások tuialt nem egy esetben inkább akadá­lyozta, mint elöuH>zdi!otta az újjáépí­tést A pénzügyi összeegyeztetés fel­adatát, bogy mi fontos, mi kevésbé fontos, mire jut as országunk pénze, mire nem, elvégezheti ezentúl a Gaz­dasági Fótsnáes, amely eddig Is bele­szólt m'iiden újjáépítési kérdésbe. A műszaki összeegyeztetést és felülbírá­latot elvégezheti a Közmunkák Taná­csa. Azt mondják, hogy már nagyon sok «zép tervet dolgozott kl az Ljjá­cpítéM Minisztérium. Adják át eietiet az illetékes szakminisztériumoknak. .Hl történjék a minisztérium sok tiszt­viselőjével? Akikre szükség van, adják át a szakminisztériumuk llii:tékes osztályainak, akikre pedig nincs szük­ség, azokból még akkor is kevesebb kúra van az országnak, ha nem dol­goznak s egyeiőre tovább kapják a azetéstiket, mint akkor, ba felesleges íróasztaluk mellett felesleges aktákat gyártanak. Minél előbb oszlatják fel ezt a felesleges Intézményt, ontsál ragyobb szolgálatot tesznek vele az országnak. Legalább egy ponton meg­kezdődnék am ors7ág túlméretezett, bürokratikns apparátusának lebon­tása. Ami neft maradhat el, ba nem akarónk belepusztulni. jobboldalon — s a baloldalinak és parasztinak szánt Márciusi Front ifjú literátorai is, amikor a harmincas évek derekán a fa­sizmus kilátásai megnőttek, be­zupáltak abba á sajátos és perverz kultúr jobboldaliságba, amely irodalmi nyelven és kül­földi példákkal támasztotta alá a magyar bugrisforradalmat! Ne szépítsük a dolgot: az egész országban egyedül Budapesten élte át viszonylagos épségben az ellenforradalmat a szociáldemo­krata és polgári demokrata bal­cldalifiágl Mialatt a vidéken előbb a terrortól, majd a korrup­ció és a leventepedagógia ered­ményeként mindenféle jobbolda­liság diadalmaskodott, Budapest szocialista s mindenesetre anti­fasiszta liberális és demokrata polgári képviselőket választott! S ha valaki erre azt válaszolja, hogy könnyű volt Budapestnek, mert csak a fővárosban volt tit­kos szavazás: nézze meg a Te­leki-féle első titkos választás országos eredményét, amelyből megállapíthatja, hogy az akkori magyar társadalomnak még az Eckhardt-féle pszeudó-kisgazda­párt is túlságosan baloldali volt! Hogy ötvennyolc nyiltan nyilas képviselőt küldött a parla­mentbe és számtalan lappangó nyilast a MÉP-be, akiről ok­tóber tizenötödikén ki is de­rült, hogy hová tartozik! Hol volt akkor a haladó paraszt­ság? — kérdezhetném. De nem kérdem. Azért, hogy jófor­mán nem volt sehoL, nem ez az évszázadok óta elnyomott, tudat­lanságban, szolgaságban és ki­zsámányoltságban tartott tömeg felelős, hanem tanítói, papjai, politikcd vezetői, irói és újság­írói, akik legfeljebb a közép­osztály-őrségváltás hátvéd jéül használták fel a parasztot — fe­nyegető mezei hadként arra az esetre, ha az alkotmányhoz túl­ságosan ragaszkodó mágnás éa gentry vagy a gazdasági pozí­cióinak védelmét megkísérlő zsidó középosztály nem adná át nekik önként a helyéti * Eszemben sincs tehát a magyar parasztságtól számonkérni, hogy az ellenforradalom alatt túl­nyomórészt nem volt a balolda­lon. Nem játszom a divatos politikai társasjátékot, amely azzal szórakozik, hogy mult szá­zadbeli politikusoktól vagy írók­tól a mai szemléletet kéri szá­mon. De ha meg is értem a paraszttömegek gyámoltalan, passzív és néha szervilis maga­tartását az ellenforradalom alatt, miért higgyem el, hogy a felsza­badulás óta pontosan az „Egye­dül vagyunk" volt mukatársai­tól, a Turul Bajtársi Szövetség volt szónokaitól, Gömbös Gyula „Tafelrunde"-jének volt tagjai­tól és Keresztury Dezső klerikális és reakciós kultúrpolitikájától let­tek baloldaliak? S miért higgyem el azt, hogy ez a parasztság két év óta hirtelen mérföldekkel ha­ladóbb a polgárságnál, amely­nek nagy része az ellenforra-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék