Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-23 / 4. szám
1947 JANUÁR 23 ÁRA 2 FORINT MII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Hónapok óta nem válaszolunk a Parasztpárt lapjainak többnyire nekünk címzett városellenes és polgárellenes izgatására — nem azért, mert nem tartjuk kártékonynak, de mert önként fegyelmezzük magunkat, nehogy balról zavarjuk meg a Baloldali Blokk taktikai egységét, mégha mindjárt arról a csoportjáról is van szó, amelyet mi változatlanul fikciónak, vagy némely igazi baloldaliak szép, de hamis illúziójának tartunk a baloldalon. Fontos alkalmakat hagyjunk ki, hogy elverjük a port a Parasztpárton durva elszólásai miatt, amelyekben csak az nem ismert rá a pökhendi és hóbortos fasiszta syllabus forrására, aki nem akart , s még mindig sokan akadnak, akik sehogysem akarnak ráismerni. S nem írtunk szatírát akkor nem, amikor nehéz volt szatírát nem írni, amiket Veres Pétert ötvenedik születésnapja és írói jubileuma alkalmából a Nemzeti Színházban ünnepeltek — s amikor ezt a politikai Dankó Pistát, aki kétségkívül sokkal jobb és ízesebb szerző volt, amíg nem ismerte a kottát, a demokráciának Faragó László barátomtól éppen a Haladás e számában kárhoztatott ízléstelensége olyan megtiszteltetésben részesítette, amilyenben Arany Jánostól Móricz Zsigmondig senkit sem. Holott őket sem a gólya, hanem szintén az a bizonyos magyar föld költötte, amelyet Veres Péter monomániájában hovatovább tőlük is elvitatna a helyi Földbirtokrendező Bizottságok révén. Most nem reflektálnánk a Szabad Szóban «Haladó polgárság — reakciós parasztság» címen megjelent cikkre, ha az elmúlt napokban nem derül fény egy nemcsak aljas, de hülye antidemokratikus és»reesküvés re s ha nem lenne a meggyőződésünk ,hogy még ennél az összeesküvésnél is veszélyesebb az a tudatos vagy öntudatlan meg nem szervezett konspiráció, amellyel a demokráciát még demokratikus cégér ak itt is veszélyeztetik, akik a maguk zagyva és indulatos céljaival tévesztik össze. Elsősorban tehát didaktikus szempontból tartjuk fontosnak, hogy válaszoljunk a Szabad Szó avatatlansáágával félrevezető és szenvedélyisségével bsijtogató cikkére, amely nem is annyira nekünk árt, mint annak a parasztságának, amelynek demokratikus sajtóként a Parasztpárt lapja a kezébe kerül. Előbb azonban szeretnék végezni a Szabad Szó ama vádjával, hogy e sorok írója ,cikkeiben, regényeiben a magyarság különböző rétegeit a legkülönbözőbb bűnökben marasztalja el. Nos, vállalom ezt a vádat, mert senki kedvéért sem vagyok hajlandó letagadni azt a politikai, gazdasági, szellemi és morális bűnhalmazatot, amely itt a magyarság különböző rétegeinek folytatólagosan elkövetett bűnéből a felszabadulás pillanatában összetorlódott. Én közelről láttam két és fél évtizeden keresztül a nemzet különböző rétegeit, nemcsak egy népellenes és civilizációellenes rendszer áldozataként, de időnként és túlnyomó részében támaszaként is. Szembenézek a váddal és vállalom a valóság bizonyítását, hogy a magyar vezetőrétegek nem kényszerből, de a legönzőbb osztályérdekből csinálták azt a külpolitikát, belpolitikát, kultúrpolitikát, szociális politikát és gazdasági politikát, amellyel a nép túlnyomó részét előbb lenyűgözték, majd korrumpálták s iskoláikkal és sajtójukkal félrevezették, hogy végül ez a politika mint-már a nép számára is egyedül elképzelhető és kívánatos nemzeti és népi politikává váljék! S vállalom annak bizonyítását is, hogy e politika sikerességében éppen a legkritikusabb időpontban jelentékeny szerepük volt a Parasztpárt ama intellektüelljeinek, akik Gömbös hatalomrajutásakor, amikor a magyar reakció a fasizmus egyik változatává élesedett, ahelyett, hogy visszahőköltek volna tőle, beálltak szellemi és tekintélyi tanúinak! Vállalom a bizonyítását annak a valóságnak, hogy a huszonhat éves reakció és a fasizmus a szervezett munkásság, a baloldali polgárság és értelmiség és a Károlyis a Kossuthpárti törmelékparasztság kivételével keresztül-kasul megrontotta a magyar társadalmat. S nem értenz klírás és meglapulás egyetlen lehetőségét Egy dologról azonban — az összeesküvők ostoba rövidlátása miatt — megfeledkezett: A szabad Magyarszaság eltakarítja a storthy-Magyarország romjait Itt többé nem lihet megbújni leomlott házak és beomlott világok mögött. Mi alkotni és építeni akarunk, elhordjuk a pusztulás minden ottmaradt emlékét (febbruár 1-én lesz egyéves évfordulója, hogy Magyarország a kösztársasági államformát életbeléptette én Tildy Zoltánt köztársasági eszem magam kevésbbé illetékesnek e valóság bizonyítására, mint bárki ama magyarok közül, akiket évszázadok alatt időnkint kétségbe ejtett a nemzet morális válsága, erkölcsi ellenállóképességének gyengesége Ha az urak közül valaki még ma is vérségi alapon vonná kétségbe illetékességemet, fel akarom hívni a figyelmét arra, hogy a magyar múltban németeknek, olaszoknak és más jöttmenteknek az adta meg a nemzethez való tartozandóság vitathatatlanságát, hogy elődeik hány háborúban küzdöttek vitézül. Nos, az én őseim négy háborúban küzdöttek vitézül s magam is kettőben vettem részt. Az egyikben az ellenség golyójától sebesültem meg, a másikban majdnem agyonvert egy félrevezetett jászberényi paraszt! Ha sokkal kevesebb tehetséggel is, de ezen a történelmi alapon ugyanannyi joggal bírálhatom tehát hazám társadalmát, mint bármelyik magyar, Berzsenyitől Ady Endrén keresztül, egészen az idősebb Ugror Gáborig, aki már a század elején így kiáltott fel: «Gyenge nép, romlott értelmiség/» S ma is kétségbe ejt sok minden egyéb mellett az is, hogy a Parasztpárt éppen a gyenge népnek a romlott értelmiséggel való szövetkezését testesíti meg. A másik személyes vád, amelyet a Parasztpárt ideges féltékenykedése diktál, hogy e sorok írója megpróbálja elcsábítani a szükség van as Újjáépítési Minisztériumra? Semmi. Nem is beszélve a botrányokról, amelyek körülötte most kipattantak mindenki rég tudja, hogy az újjáépítés feladatinak külön hivatalra, külön minisztériumra való bízása hibás lépésnek bizonyult. A legokosabb, munkáspártokat a Parasztpárttól a polgárságnak. Nem kell hangsúlyoznom, hogy nem rivalizálunk a Parasztpárttal a munkáspártok kegyeiért, mert semmiféle együttműködés kedvéért sem adnók fel a szabad kritikához való jogunkat minden irányban. De a Szabad Szó cikkírójának nyilván sejtelme sincs arról, hogy a haladó polgárság és értelmiség viszonya nem most alakult ki — hogy mi nem Debrecenben találkoztunk először, vagy hosszú idő után újra a munkássággal, miután előzőleg végigjártuk Gömbös, Imrédy, sőt Szálasi kerülőútjait. Ha mindig tudatában is voltunk annak, hogy mi választ el bennünket a munkáspártoktól, méginkább tudatában voltunk annak, hogy milyen szükségszerű és szoros szálak kötnek hozzájuk! Évtizedek teltek el az ellenforradalom alatt, amikor a munkáspártok és a haladó baloldali polgárság és értelmiség jóformán teljesen magukra maradtak a magyar balodalon, amely akkor pellengért és hajszát jelentett. S ez a két kitagadott és nemzetellenessé, hazaárulóvá bélyegzett réteg akkor hiába várta a haladó parasztságot — az egyetlen Zsilinszky Endrén kívül, aki párt, mandátum és hátvéd nélkül bolyongott, jóformán senki sem nyújtotta e baloldal felé a kezét! A magyar parasztság tömegei akkor a MEP-ben vagy Eckhardt félfajvédő, kiveruláns és karrierista Kisgazda Pártjában tévelyegtek a sittit a kormány a miniszter lemondásával kapcsolatban tehet, hogy felhasználja az alkalmat és feloszlatja ezt a teljesen felesleges intézményt. Ami nagyszabású újjáépítés az országban volt, azt eddig a Közlekedésügyi Minisztérium végezte el és az továbbra is el fogja végezni feladatát a vasút, a hidek, az utak, a távíró és távbeszélő apparátus helyreállítása terén úgy, ahogyan eddig elvégezte. A többi szakminisztériumoknak is tulajdonképpen megvannak a megfelelő szervei a saját újjáépítési feladataik megoldására és az Újjáépítési Minisztérium léte a tisztázatlan jogviszony s különböző hatásköri súrlódások muiatt nem egy esetben inkább akadályozta, mint előngozdította az újjáépítést A pénzügyi összeegyeztetés feladatát, hogy mi fontos, mi kevésbé fontos, mire jut az országunk pénze, mire nem, elvégezheti ezentúl a Gazdasági Főtanács, amely eddig is beleszólt minden újjáépítési kérdésbe. A műszaki összeegyeztetést és felülbírálatot elvégezheti a Közmunkák Tanácsa. Azt mondják, hogy már nagyon sok szép tervet dolgozott ki az Újjáépítés Minisztérium. Adják át esettet az illetékes szakminisztériumoknak .Mi történjék a minisztérium sok tisztviselőjével? Akikre szükség van, adják át a szakminisztériumok illletékes osztályainak, akikre pedig nincs szükség, azokból még akkor is kevesebb kára van az országnak, ha nem dolgoznak s egyelőre tovább kapják aezetésüket, mint akkor, ha felesleges íróasztaluk mellett felesleges aktákat gyártanak. Minél előbb oszlatják fel ezt a felesleges Intézményt, ontjál nagyobb szolgálatot tesznek vele az országnak. Legalább egy ponton megkezdődnék az ország túlméretezett, bürokratikus apparátusának lebontása. Ami nem maradhat el, ha nem akarunk belepusztulni, jobboldalon is a baloldalinak és parasztinak szánt Márciusi Front ifjú literátorai is, amikor a harmincas évek derekán a fasizmus kilátásai megnőttek, bezuháltak abba a sajátos és perverz kultúr jobboldaliságba, amely irodalmi nyelven és külföldi példákkal támasztotta alá a magyar bugrisforradalmat! Ne szépítsük a dolgot: az egész országban egyedül Budapesten élte át viszonylagos épségben az ellenforradalmat a szociáldemokrata és polgári demokrata baloldalisság. Mialatt a vidéken előbb a terrortól, majd a korrupció és a leventepedagógia eredményeként mindenféle jobboldaliság diadalmaskodott, Budapest szocialista s mindenesetre antifasiszta liberális és demokrata polgári képviselőket választott! S ha valaki erre azt válaszolja, hogy könnyű volt Budapestnek, mert csak a fővárosban volt titkos szavazás, nézze meg a Teleki-féle első titkos választás országos eredményét, amelyből megállapíthatja, hogy az akkori magyar társadalomnak még az Eckhardt-féle pszeudo-kisgazdapárt is túlságosan baloldali volt! Hogy ötvennyolc nyiltan nyilas képviselőt küldött a parlamentbe és számtalan lappangó nyilast a MÉP-be, akiről október tizenötödikén ki is derült, hogy hová tartozik! Hol volt akkor a haladó parasztság? — kérdezhetném. De nem kérdem. Azért, hogy jóformán nem volt sehol, nem ez az évszázadok óta elnyomott, tudatlanságban, szolgaságban és kizsámányoltságban tartott tömeg felelős, hanem tanítói, papjai, politikai vezetői, írói és újságírói, akik legfeljebb a középosztály-őrségváltás hátvédjéül használták fel a parasztot — fenyegető mezei hadként arra az esetre, ha az alkotmányhoz túlságosan ragaszkodó mágnás én gentry vagy a gazdasági pozícióinak védelmét megkísérlő zsidó középosztály nem adná át nekik önként a helyét. . Eszemben sincs tehát a magyar parasztságtól számonkérni, hogy az ellenforradalom alatt túlnyomórészt nem volt a baloldalon. Nem játszom a divatos politikai társasjátékot, amely azzal szórakozik, hogy múlt századbeli politikusoktól vagy íróktól a mai szemléletet kéri számon. De ha meg is értem a paraszttömegek gyámoltalan, passzív és néha szervilis magatartását az ellenforradalom alatt, miért higgyem el, hogy a felszabadulás óta pontosan az „Egyedül vagyunk" volt mukatársaitól, a Turul Bajtársi Szövetség volt szónokaitól, Gömbös Gyula „Tafelunde"-jének volt tagjaitól és Keresztury Dezső klerikális és reakciós kultúrpolitikájától lettek baloldaliak? S miért higgyem el azt, hogy ez a parasztság két év óta hirtelen mérföldekkel haladóbb a polgárságnál, amelynek nagy része az ellenforra- írta. ZSOLT BÉLA tiszonhárom éve annak, hogy Iljics Vladimír Lenin lehunyta a szemét. Ez az évforduló nemcsek a Szovjet emlékünnepe, hanem mindazoké, akik tudják, hogy az emberiség fejlődése csakis a dolgozó osztályok felemelése útján biztosít. önökké választotta. Ezzel az Ünnepélyes aktussal Magyarország egyszersnnklyenkorra szakított a múlttal és megvetette annak a jobb jövőnek alapját, a aalv az évszázados elnyomástól a legteljesebb szabadsághős vezet. A magyar köztársaság nem üres forma, halható. Mert Lenin metve évről-évre nem a legtisztább nemzeti eszmény: a nagyobb méretekben bontakozik ki demokratikus gondolat érvénye, azokban a kétségbevonhatatlan eredősütésének legbiztosabb záloga. Életbezményekben, amelyeket a Szovjet az Epéjével megszűntek a régi rendszer új társadalmi és gazdasági rend megi kiváltságai és megnyíltak a lehetőséteremtése terén felmutat. És a mit — minden dolgozó magyar ember as ereá® forradalom grandiózus tervei III . politikai, gazdasági és társaia már befejezettnek tekinthető és dalmi élet minden vonatkozásában. A ami most Szovjet-Oroszországban törbésk, ra már a békés fejlődés előkészítése, a nagy utód, Sztálin bölcs és körültekintő vezetése alatt köztársasági államforma kikiáltásával Magyarország ország-világ előtt ümerélyesen demonstrálta, hogy a szabadsággal, amit külső erők segítségével nyert vissza, nemcsak élni akar, hanem élni is tud. Enélkül ,a szabadság álnoki Veres* Lajos as 10*zsA. ^ m n szoljí-iltalá* kénre került EI•s, fogatása véget vetett a kÜl&nös nélkül nem lehet itt többé igazi élet, és ostoba kombinációknak, amelyek de aki magyar és aki előtt a harasze-T az utóbbii időben kezdtek elburján- retet nem üres szólam, hanem áldozatt*nl. Dálnoki Veress a nagyváros fejtos munkára serkentő, véres valóság, * időtlen fecsegéseiben már úgy sse- az nem is engedheti meg többé, hogy 2 rppet, mintha külföldön lenne élve- a mult árnyéklovagjai és lelkiismeret* delind is kapott volna bujdosásában.1 len kalandorok, a magyar szabadság * Nem. A magyar köztársaság e teni • egyedül lehetséges intézményének, az összeesküvés feje egy budapesti rsm- s köztársaságnak létét és fennraszadá* bálban rejlő/Itt Melyen jellm/6!süt veszélyeztessék. A magyar köztár* Megbujt a rontek alatt, mintha csak ' sasig fennállásának első évfordulója , a jobboldali Magyaromig szimbó- legyen demokratikus erőink virágrn-Impa, a pusztulás alatt látta volna a szó a seregszemléje és egyben Intő figyelmeztetés azok számára, akik a magyar népet ismét meg akarják fosztani létének és fennmaradásának nélkülözhetetlen feltételein, a szabadságától. m