Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-23 / 4. szám

2 HALADÁS ­ A 100/30 munkásszázad volt munkaszolgáltató ai, felejthetet­len bajtár­ok FELEKY LÁSZLÓ emlékére gyászistentiszteletet­­ rendeznek. Feleky Lászlót a nyilas pribé­kek a most két esztendeje orvul meggyilkolták. A baláti együtt­érzés és a soha el nem múló emlékezés mécseset gyújtjuk meg január 23-án d. e. fél 11 órakor a Dohány­ utcai Hősök templo­mában, ahova minden bojtár­sunkat meghívjuk és elvárjuk. f­s­j­ dalom alatt is bebizonyította, hogy üldöztetések és­­megaláz­tatások ellenére ei ragaszko­dik a haladáshoz? Isten ments, nem­ kívánom, hogy az esemé­nyek döntsék el újból, kinek van igaza. De ha szerencsétlensé­günkre megint sor kerülne rá, hogy helyt kellene állni a demo­kráciáért, attól tartok, hogy ha­marosan ismét csak olyan egye­­­dül maradnánk a munkáspár­tokkal, mint 1920-ban, amikor Nagyatádi az első szóra álsétált Bethlenhez, vagy mint 1938-ban, amikor mi voltunk egyedül és nem az «Egyedül vagy­unk» munkatársai, akik mögött ott volt a fasis­ta kormány egész sajt­óal­apjával! Mi az ellenforradalom leg­reménytelenebb és legkockáza­tosabb éveiben is együtt vol­tunk és együtt maradtunk a munkásság képviselőivel s nem akkor fedeztük fel ezt a von­zalmat, amikor már a vak is látta, hogy a háború sorsa merre dőlt el. S nent is akkor bukkan­tunk fel megint különböző szét­ugrasztott fasiszta szerkesztősé­gekből, gyűléstermekből a bal­oldalon, amikor a politikai rezon — akárcsak a filmrendező — jobb híjján előkerített bennün­ket, hogy a szereposztásnak meg­felelő parasztvezér-típusként el­foglaljuk helyünket az együttes­ben. S mi, haladó polgárok és értelmiségiek ma sem azért aka­runk együttmenni a munkáspár­tokkal, mert a Nemzeti Színház­ban akarjuk megünnepeltetni a születésnapunkat. S még csak azért sem, mert államminiszter­séget vagy más tárcát akarunk, s még csak azért sem, hogy ön­magunknak akár egyetlen hold földet ajándékozhassunk! Egy­szerűen csak azért, mert tisz­tában vagyunk annak a megszer­vezett és meg nem szervezett összeesküvésnek jelentőségével, amely a demokráciát fenyegeti. • Ami már most a Szabad Szó cikkének alapvető eszmezavarát illeti — mutassunk rá egy­szer végre arra az időnként elemi iskolássá fajuló tévedésre, amellyel a Parasztpárt fő- és alideológusai azt hiszik, vagy azt a hitet akarják kelteni, hogy a földreformmal egyenesen a társadalmi fejlődés felére ugrot­tak és messze maguk mögött hagyták a polgárságot. A fő- és el ideológusok nyilván nem tud­ják, hogy a parasztság a földre­formot mindenütt, ahol már a második világháború előtt meg­valósult, annak az 1789-es pol­gári forradalomnak köszönheti, amely a múlt században nyu­gaton a feudális nagybirtok­rendszert fokozatosan"­ megdön­tötte és földmagántulajdonhoz jutatta a föld népét is. A fő-és alideológusok nyilván nem tudják, hogy a békeidők leg­nagyobb francia polgári párt­jának, a radikális pártnak fő­kádere a délfrancia parasztság volt, amely éppen azért szövetke­zett a baloldali városi kispolgár­sággal és értelmiséggel, mert sohasem felejtette el, hogy a földet a nagy polgári forrada­lomtól kapta! Nálunk az elvetélt polgári forradalom most egybe­folyik a nagy szociális átala­kulás folyamatával, de ez sem változtat azon a történelmi té­nyen, hogy a század elején nálunk is elsősorban a bal­oldali polgárság és értelmiség — Jászi is különösen Károlyi — volt a földreform mai változatá­nak előharcosa, ami érthető is, mert hiszen a szocializmus a földkérdésben is a szocialista megoldást keresi! Most a nem­zet érdeke és a reálpolitika a munkáspártoktól is azt követeli, hogy hosszú időre ebben a pol­gári változatban oldják meg a magyar földkérdést. S ennek már csak azért sem lehet akadálya, mert a társadalom egyéb, fej­lettebb területein a földkérdés e konzervatívabb megoldása nem akadályozza a lendületesebb ha­ladást.­­ Ám ezek után mégiscsak sze­retnők­ tudni, hogy miért hala­dottabb az a parasztpárt, amely a XIX. századbeli polgári forra­dalomnak megfe­lelően csak mo­st kívánja és élvezi a földosztás megvalósítását , mint az a halad­ó polgár és értelmiségi, aki — mi­alatt a parasztság friss nászát üli a magántulajdonnal — már régesrégen tisztában van azzal, hogy a magántulajdon szentsé­gének elve megingott s hogy közérdekből és a változó világ követelményeihez idomulva foly­tonos engedményeket kell tenni! Kíváncsiak vagyunk, miért forra­dalmibb az újonnan kapott ma­gántulajdonhoz érthetően és jog­gal tíz körömmel ragaszkodó parasztpárti paraszt annál a ha­ladó polgárnál és értelmséginél, aki például már a század elején előharcosa volt a községi poli­tikában a közüzemek, a köz­ellátás és a közlekedés köz­tulajdonbavételének! Nem be­szélve arról, hogy a mai haladó polgárság és értelmiség akár re­zignáltan, akár helyeslően, de nagyon is tisztában van azzal, hogy a termelési eszközök bir­toklása nem egy területen túlnőtt nemcsak az egyéni kezdeménye­zésen, de az egyéni birtoklás er­kölcsösségén is. A polgár nem is ragad kapát, kaszát, ha el akar­ják tőle venni, aminek államosí­tása észszerű és közérdekű A polgár csak ahhoz ragaszkodik, hogy ne vegyék el tőle azt is, amire az úttörő nagy szocialista teoretikusok szerint is — mert értékes és hasznos — minden társadalmi rendnek szüksége van. * Tulajdonképpen csak ezt a fogalomzavart akartuk tisztázni. Nehogy Veres Péter összetévessze magát Marx-szal és Leninnel is, ahogyan időnként összetéveszti magát Deák Ferenccel és Móricz Zsigmonddal! S csak arra akar­tuk felhívni a Parasztpárt figyel­mét, hogy amikor a polgárságot támadja és mocskolja, tulajdon­képpen azt a forradalmat árulja el, amelynek történelmileg előbb a jobbágyság végét, majd a föl­det köszönheti. Isten ne adja, hogy alkalma legyen a munkás­ságot is elárulni, mert ez csak­ugyan azt jelentené, hogy a de­mokráciának vége! Nem azért, mintha a Parasztpárt a demo­kráciának nélkülözhetetlen pil­lére lenne, hanem, mert ez az árulás jeladás lenne arra, hogy új gazda után kell nézni, az eddigi gazda rosszul áll. Nem tud több kommenciót adni, s egy patkószöget sem lehet többé ke­resni rajta ... A Madách Színház Igazgatósága ja­nuár 24-én 2 órakor egyéves évfordu­lója alkalmából színész-előadást ren­dez Steinbeck: „Egerek és emberek" című darabjából. Jegyigénylés a szín­ház titkárságánál. Firtatni szokás­ nálunk — nem ok nélkül — hogy, az író kinek írója? A munkásságé, a parasztságé vagy a polgárságé-e? Milyen osztály, réteg, irány képviselője, szószólója ama kul­turálja parlamentben, melyben korunk­­szellemi áramlatai küzdenek egymás­sal? Magános egyéniségnek ma alig van hitele. A hang csak akkor hallat­szik messzire, ha visszhang. Köny­veink jelentőségét a jelenben valóban ez dönti el Igen, de­­ jövendő sorsuk egyéb­től is függ. Mert néha elébb lép­ fel az író, mint az az emberfajta, mely­nek kif­dezője. Nem­­árva ő, csak csa­ládját ébresztő előd Visszhang ő is — de még meg nem szólalt hangoké. C­­­incent Auriol, a tudós és hársas % ^ szoc­iáldem­okrata, parasztszülők • « fia foglalta el az elnöki méltó. X £ ságot a negyedik francia köztársaság. Y • ban, kétségkívül a munkásegység nka- * | falából. Herriotra, a rai'ikális pol­i dri O & politika veteránjára várt az Elysée. % £ palota, de a polgári pártokba és pol!. • ^ likasokba vetett bizalom annyira meg. * rendült, hogy még ezt a kipróbált * 0 haladó burzsoá ve^etűt sem találták % • eléggé megfelelőnek arra, hogy a * ^ feltörekvő reakció ostromával szem. J • l en az elnöki székben kellő erővel • es képviselje azt a szociális korszakot, « £ amelyre a francia életet is át kell * « vinni. A világ haladó pol^ári társa­ * • ilalm­a kéUt^kWUl ucrcll* vvln­a Mer. » a O rlot sikerét, aki falán átmenthette * £ volna a polgári életforma értékeit a *é s» jövendő számára. Vincent Auriol nem £ extrém marxista, de a szociális itala- • 1 kulast vallja a francia nép számára ^ 0 is elengedhetetlennek. Bölcs és ta- • 0 pasztall politikus, aki meg fogja la- ^ 0 látni a mai francia pártviszonyok kő- • «S­­zepette azt az utat, amelyen drámai * megrázkódtatások nélkül köszönhet be a francia nép életének korszakos át. • állítása. Az elnökválasztás mki^ell ott $ 1 settenkedett d« Gaulle árnyéka é» f é Auriol míigntl a diktatúrát hajtandó­ % ságii tábornok számára nem nyílik O • mód az érvényesülésre. % % f7% ármilyen szelíd és doktrinér is % % L&3 "z " '"''kk' *me'j1,en * • ^ diáldemokrata Világosság meg- • » bírálja a nevszeti parasztpárti Szabad ^ • Szó írását, mégis örvendünk ennek a­­* | megszólalásnak is. A Szabad Szó sze­rint az összeesküvésben érdekelte | "»é­veit a zsidó tőke és a horthysta úri. $ £ klikk. A Világosság úgy találja, hogy • O nincs zsidó és keresztény tőke, hanem­­» csak kizsákmányoló tőke van vallási J és faji különbség nélkül. Nem új per. • O szó ez a megállapítás és nem is ez a £ • megállapítás tüll il bennünket elf­té- • J téllel. Hanem a baloldali blokk látszat- • ,0 egysége nevében a munkássá­g ló, amely x 0 egyébként bátran küzd az antiszemit­i­tizmus ellen, kímélni szokta Veres * O. Péter és tábora antiszemitizmusát és T O nem akar róla tudomást venni. Holott £ % ez az antiszemitizmus, amit Veres Pé­­té­terék űznek, az összeesküvők számára ^ •v· segít a tömegatmoszférát előkészíteni 3 ^ és a demokratikus rend felb­omlásá- T a-­nak tüzet iz­tani. Vakság volna nem x se látni és konokság lenne ke nem is. 4 ^ merni, hogy az összeesküvés hangulati • tforrása az antiszemitizmus, amely J hovatovább kezd a demokráciában í udvarképes lenn!, mióta a nemzeti • parasztpárt gyűlésein és sajtójában ^ • egyre zabolállanullíiul fizik és gyakor­o­­­rolják. Az antiszemitizmus igen való ^ X elméleti harc és ideológiai hadakozás £ O vajmi csekély értékű, ha pártpolitikat ¡» £ elnézésből ugyanekkor szemet húny­ «jö ^ nak az egyik kormányfrakció sz«alá. J ^ sál mellett. Ma még csak salíd hely­­­reigazításként és felvilágosításként 4a oktatta ki a munlitissajtó a Szabad ^ é Szót, de ha eéit akar elérni, akkor f, • nyíltan és kíméletlenül kell rásütnie 4,, a' bélyeget saját fegyvertársuk k­om. ^ • Inkára is, ha úgy parittyázik a hor- ^ j thystákra, hogy közben az élesebb • % kavicsot a zsidók szeme közepébe £ 9 Irányítja. Aki az antiszemitizmust ta- ^ • kars'atia, az legfel­jebb árnyalatokban t^ klilánl i) ik bünilsséfi doltfáb­an az »k- J tiv antiszemitától, az aktív antiszemita ^ • pedig legfeljebb árnyalatban és ügyes • f­eskencs művészetében különbözik a •­­60 fasisztától. « Az ilyen irók twixtoiltják ama rite­geket és aruuitutukat, melyekn­ek kép­viselői. Igen, de... Mi Márai Sándor új re­gényéről, a Nővérről beszélünk. Az ö v­lágosan és tudatosan vallott polgár­volta hogy képviselhetne új, míg ön­tudatra sem ébredt emberfajtát. Ak­kor, ha, teszem, az alkonyodó polgár­ság egy kései, most ébredő, alkonyod -súra most eszmélő, új ti­pu­sának első, tragikus, de éppen evvel jövőbe utaló kifejezője volna. A könyv maradandó értéke nem­csak azon múlik, hogy kikről, hanem azon is, h­ogy kik­­ez szól. Idővel ke­vésbé esik latba, kiről beszél, inkább az, hogy mit mond, az lesz osztályon és koron túl hatóvá. Persze, ez a két dolog mélyen összefügg, de nem min­dig egyszerűen. Teszem , megtör­tént egy különben kiváló tudóssal, hogy egyszer azt találta írni, hogy Dosztojevszkij hamarosan nyomta­an feledésbe fog merülni, mert az a­z orosz «lumpenpr­oletaritáus»,­ me­lnek ő írója, a szovjet társadalomban meg­szűnik. A lumpenproletariátustól meg­szabadult szovjet társadalom tudvalevő­leg másként vélekedik Dosztojevszkij­ről. Viszont Mari egy helyen Homé­roszról szólván azt mondja, hogy nem nehéz az Odisszea költői sajátságait az akkori társadalom körülményeiből megmagyarázni. Sokkal nehezebb és sokkal érdekesebb kérdés az­­ban, hogyan lehetséges, ho­gy évezredek múltán egy egészen más társadalom­ban is lenyűgöző a szé­psége. Nem értékeket mon­t DKM. IWTIMI csak egy marxi kérdés módszerét al­kalmazom, mondván könnyű és ke­véssé felvilágosító megállapítás az, hogy Márai Sándor polgári író. Sok­kal érdekeseb­b és tanulságosabb volna magyarázatát lelni annak, hogy mért tud mégis érdekelni és gyönyörköd­tetni bennünket is, ak­iben gyanakvó ellenál­ást ébreszt minden penetrán­san polgári mentalitás. A gyönyörködtet mégis Márai Sán­dor írásaiban? Tökéletes mestere az írásművészetnek — mondják félre­érthetetlen­­«lé»és«el Ifjabb kritiku­sai. De bit l*hrt­» «*ti iráwiflvétzet, amely r­em mond sfmmi­ért'V^M, újai? A tiszta szóomsmentiks? Hát még ritmusok és rímik csobor'tsa se bódít? Hát m'­ben rejlik Márai vagy bárki írástudása? Mi okozza egy mon­dat tökéletességének, diadalmas célba ta'á'ásának boldogító érzését? Megmondjuk: a precizitás Nincs más titka és törvénye az írás művé­szetének. Ez alfája és ómegája min­den Írástudásnak, még a legfoszlóbb hangulatú Urában is. Mert a megne­vezés, a m­egmondás végső pontossága éppen ahhoz kell, hogy egy határo­zatlanul lenge hangulat meg­smertető, mással össze nem téveszthető sajátos­ságát szabatosan meghatározzuk. A legfinomabb precíziós gépek acélcsáp­jainál szabatosabb és szilárdabb sza­vak csipeszeivel tudjuk csak az anyagtalanul ködlő érzéseket megfogni és a tudat világosságába emelni. En­nek feltétele pedig az író különleges érzékenysége, amit nem adnak ingyen. Egy régi, együgyű film egyik együgyű jelenetére kell gondolnom, mely felejthetetlen benyomást tett rám. Egy betörőkirálynak olyan érzékeny ujjbegyei vannak, hogy minden páncélszekrény zárjának tit­kát ki tudja tapogatni. Egyszer na­gyon sürgős a dolog és ujja­inak ér­zékenysége nem funkcionál elég gyor­san. Erre körömzáspollyal véresre horzsolja ujjai hegyét és gyötrő fáj­dalmak árán, de megérzi a zár rejtett nyitját. Nos, a művész vállalja ezt a véres érzékenységei és Márainak el­hisszük, hogy elevenen megnyúzatná magát érte. Ennek az érzékenységnek eredmé­nye az a hiteles pontosság, mely min­den nagy művészet realizmusa Belső, lelki dolgok kitapogatásában is. Em­berfelm­utatás történik Nagy miszté­rium, íme, az írás művészete. De micsoda értéke lehet számunkra, hogy akár fenékig belelássunk egy dekadens, minden közösségből kisza­kadt, halálosan beteg polgári intellek­­tuel lelkiállapotaiba? (Erről szól ugyanis Márai regénye.) Minden emberi állapot b­első hiteles és pontos feltárása megismerés, tudás és az emberi kultúra tárházának ma­radandó dokumentuma. Betegségek analízise világított rá az egészséges testi és lelki alkat törvényeire. Ha betegség okozza, hogy finomabb lesz a hallásunk, akkor abban csak a be­­tegség a baj, nem pedig a finomabb hallás. Az mégis fejlődés és sok egészséges dolog felismerésében segít. Igen, de beteg szervek érzése és érzéklése objektíven és általánosan , nem érvényes. A beteg szem színvak. A bet­e lélek is. Igen, de az olyan igorózusan lelki, ismeretes, tudományos a teljes analízi­sekben, mint a Máraié, éppen ez is megállapítható. Kérlelhetetlen real­z­musa ítélet elé preparálja bensejét, ha az ítéletet maga nem is mondja ki egészen. Ebben van az a fojtott erkölcsi pátosz, mely stílusát fűti. Kétségtelen, hogy Mára­ ebben a könyvében a lélek még felfedezetlen területeire tűzte ki e­sőnek a meg­­nevező szót, mint zászlajukat a vak­merő utazók ismeretlen földekre. Belső térképeinken sokkal több a fe­hér folt, m­nt a föld msom­­ján. Szük­ség van befelé utazó Com­m­buszokra. Márai mikropszichológiája nem «részhe-tezés», hanem egy másik d­- i­menzióban való utazás. Tudjuk már, hogy az atomok belseje felé éppen olyan végtelenség nyúl­t, mint a­­z Uranus és az Orion felé. Az ember terjeszkedése és hódítása abban az irányban is halad És a m­ikroko­m 'Si megismerése még befolyással lehet külső életünkre. Az atomok titka az elmúlt háborúban földrészek sorsát döntötte el. A miorópszichtológia ered­ményei eldönthetik aiért az emberiség sorsát. Igen, de legbelsőbb lelki rezzené­seink sem függetlenek a szociális való­ságtól, melyben élünk. Még a b leg­ségbeli érzések i» nagyon különböz­nek »­»-mint, hogy ewládjéért agg'idő beteg proletárról van-e nő. eszméjé­ért égő sebesült harrosrő' vagy pe­dig ő­ van minden emberi és tárgyi kapcsolatból kivált sbsziml­ált mű­vészről, akit már s művészete sem érdekel. Nem a betegség . T­aj és nem is sz, hogy csak lelki hangula­tokkal foglalkozik a könyv A snek'rál­anal'z,s egyetlen színből távoli boly­gók fizikai és kémiai összetételét ál­lapítja meg. De Márai ezer színéből micoda éloivasó ágot • állapíthatunk meg, annak az egy betegnek hangu-Utsin kívül? Egy isillos »mu»­ k»H felállítanom. • A tiirluixj i« idlirmkék­ként (mondja ki Márai). A jellem viszont -szoc­ális kéntés (ismeri el Márai). Tehát a tüdő­baj is szociális kérdés. Hát még az akármilyen betegséggel járó lelki álla­potok. Ha pedig erre még utalás sincs se­hol Márai könyvében, akkk­­or nem azért baj, mert a szociális problémák­ról nincsen szó. Nem az a baj, hanem hogy a lelki állapotokat izolált ábrá­zolásukban, összefüggésükből kivésve, szükségképpen, hamis arányokkal és hamis jelentőséggel ábrázolja. Thomas Maan a polgári világot is mutatja, nemcsak a polgári lelket. De Mára­ naplót író betege még a kórházat is csak érzései kulisszájának látja. Igen, de Márai ezt sem tagadja. Sőt maga kimondja, kérlelhetetlenül, tilos a hazugság?! — kérdi Márai betege. —­­Milyen feladat­aiól akartam be­tegségemmel kitérn­i». — Az ő zenésze, aki megcsömörlött, mert elvesztette művészete mögül az élményt és el­vesztette az élet egészének érzését, mert beleveszett a mesterség részlet­feladataiba, ez a polgári hőse Márai könyvének a halálra ítéli fm­ma át. Sem szociális, sem kozmikus térben nem érzi már életét Mindene van, csak hite nincs és hovátartozása. H­ogy is mondja máshol Márai olyan szé­pen? — Nincs ihlete és nemzedéke. Polgári? Kétségkívül. De az ilyen fenntartás nélküli, minden valóságot átvilágító, ez esetben introspektív realizmu­snak is forradalmasító ereje van, még ha a művész polit­kai néze­tei maradtak volnának is. (Kimutatta ezt más viszonylatban Marx Balzacról, Lenin Tolsztojról.) Forradalmi író olyan komolyan tragikus, fellebbezhe­­telenül érvényes ítéletet a polgárság­ra nem mondhat, mint Mára­, a pol­gári író az ő polgár, hőséről mond. • Elvégeztetett. Teljes sérjével mutál túl önmagán Nemcsak az új nemzedékek újak. A régiek is változván, újulnak a jö­vő felé. Talán az új típusú polgár, az osztályának alkonyára belátással és méltósággal ráeszmélő polgár hangja ez, akit Zsolt Béla egyik szép vezér­cikkében felszólít arra, hogy vegye tudomásul a történelem törvényét és likvidálja önmagát és így mentse át értékálló kultúráját hasznosan az új v­­ágás. Ebben rejlik Márai regényé­nek mé­ló­siga is. És ez BZ, timil mint a még ma is produktív polgári kul­túra örökségét át fog venni a jevfi tár­sidalma is. minőséget jelentik Telefon: 22-66-87 | A HALDOKLÓ POLGÁR KÖNYVE ÍRTA: BALÁZS BÉLA meleg otthont nyújt vendégeinek vasárnap 21, hétköznap­os órakor a minimi mu­dapest, VII., Dohrány utca Mi Bálé: A MISER MBJÓC

Next