Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-23 / 4. szám
2 HALADÁS A 100/30 munkásszázad volt munkaszolgáltató ai, felejthetetlen bajtárok FELEKY LÁSZLÓ emlékére gyászistentiszteletet rendeznek. Feleky Lászlót a nyilas pribékek a most két esztendeje orvul meggyilkolták. A baláti együttérzés és a soha el nem múló emlékezés mécseset gyújtjuk meg január 23-án d. e. fél 11 órakor a Dohány utcai Hősök templomában, ahova minden bojtársunkat meghívjuk és elvárjuk. fsj dalom alatt is bebizonyította, hogy üldöztetések ésmegaláztatások ellenére ei ragaszkodik a haladáshoz? Isten ments, nem kívánom, hogy az események döntsék el újból, kinek van igaza. De ha szerencsétlenségünkre megint sor kerülne rá, hogy helyt kellene állni a demokráciáért, attól tartok, hogy hamarosan ismét csak olyan egyedül maradnánk a munkáspártokkal, mint 1920-ban, amikor Nagyatádi az első szóra álsétált Bethlenhez, vagy mint 1938-ban, amikor mi voltunk egyedül és nem az «Egyedül vagyunk» munkatársai, akik mögött ott volt a fasista kormány egész sajtóalapjával! Mi az ellenforradalom legreménytelenebb és legkockázatosabb éveiben is együtt voltunk és együtt maradtunk a munkásság képviselőivel s nem akkor fedeztük fel ezt a vonzalmat, amikor már a vak is látta, hogy a háború sorsa merre dőlt el. S nent is akkor bukkantunk fel megint különböző szétugrasztott fasiszta szerkesztőségekből, gyűléstermekből a baloldalon, amikor a politikai rezon — akárcsak a filmrendező — jobb híjján előkerített bennünket, hogy a szereposztásnak megfelelő parasztvezér-típusként elfoglaljuk helyünket az együttesben. S mi, haladó polgárok és értelmiségiek ma sem azért akarunk együttmenni a munkáspártokkal, mert a Nemzeti Színházban akarjuk megünnepeltetni a születésnapunkat. S még csak azért sem, mert államminiszterséget vagy más tárcát akarunk, s még csak azért sem, hogy önmagunknak akár egyetlen hold földet ajándékozhassunk! Egyszerűen csak azért, mert tisztában vagyunk annak a megszervezett és meg nem szervezett összeesküvésnek jelentőségével, amely a demokráciát fenyegeti. • Ami már most a Szabad Szó cikkének alapvető eszmezavarát illeti — mutassunk rá egyszer végre arra az időnként elemi iskolássá fajuló tévedésre, amellyel a Parasztpárt fő- és alideológusai azt hiszik, vagy azt a hitet akarják kelteni, hogy a földreformmal egyenesen a társadalmi fejlődés felére ugrottak és messze maguk mögött hagyták a polgárságot. A fő- és el ideológusok nyilván nem tudják, hogy a parasztság a földreformot mindenütt, ahol már a második világháború előtt megvalósult, annak az 1789-es polgári forradalomnak köszönheti, amely a múlt században nyugaton a feudális nagybirtokrendszert fokozatosan" megdöntötte és földmagántulajdonhoz jutatta a föld népét is. A fő-és alideológusok nyilván nem tudják, hogy a békeidők legnagyobb francia polgári pártjának, a radikális pártnak főkádere a délfrancia parasztság volt, amely éppen azért szövetkezett a baloldali városi kispolgársággal és értelmiséggel, mert sohasem felejtette el, hogy a földet a nagy polgári forradalomtól kapta! Nálunk az elvetélt polgári forradalom most egybefolyik a nagy szociális átalakulás folyamatával, de ez sem változtat azon a történelmi tényen, hogy a század elején nálunk is elsősorban a baloldali polgárság és értelmiség — Jászi is különösen Károlyi — volt a földreform mai változatának előharcosa, ami érthető is, mert hiszen a szocializmus a földkérdésben is a szocialista megoldást keresi! Most a nemzet érdeke és a reálpolitika a munkáspártoktól is azt követeli, hogy hosszú időre ebben a polgári változatban oldják meg a magyar földkérdést. S ennek már csak azért sem lehet akadálya, mert a társadalom egyéb, fejlettebb területein a földkérdés e konzervatívabb megoldása nem akadályozza a lendületesebb haladást. Ám ezek után mégiscsak szeretnők tudni, hogy miért haladottabb az a parasztpárt, amely a XIX. századbeli polgári forradalomnak megfelelően csak most kívánja és élvezi a földosztás megvalósítását , mint az a haladó polgár és értelmiségi, aki — mialatt a parasztság friss nászát üli a magántulajdonnal — már régesrégen tisztában van azzal, hogy a magántulajdon szentségének elve megingott s hogy közérdekből és a változó világ követelményeihez idomulva folytonos engedményeket kell tenni! Kíváncsiak vagyunk, miért forradalmibb az újonnan kapott magántulajdonhoz érthetően és joggal tíz körömmel ragaszkodó parasztpárti paraszt annál a haladó polgárnál és értelmséginél, aki például már a század elején előharcosa volt a községi politikában a közüzemek, a közellátás és a közlekedés köztulajdonbavételének! Nem beszélve arról, hogy a mai haladó polgárság és értelmiség akár rezignáltan, akár helyeslően, de nagyon is tisztában van azzal, hogy a termelési eszközök birtoklása nem egy területen túlnőtt nemcsak az egyéni kezdeményezésen, de az egyéni birtoklás erkölcsösségén is. A polgár nem is ragad kapát, kaszát, ha el akarják tőle venni, aminek államosítása észszerű és közérdekű A polgár csak ahhoz ragaszkodik, hogy ne vegyék el tőle azt is, amire az úttörő nagy szocialista teoretikusok szerint is — mert értékes és hasznos — minden társadalmi rendnek szüksége van. * Tulajdonképpen csak ezt a fogalomzavart akartuk tisztázni. Nehogy Veres Péter összetévessze magát Marx-szal és Leninnel is, ahogyan időnként összetéveszti magát Deák Ferenccel és Móricz Zsigmonddal! S csak arra akartuk felhívni a Parasztpárt figyelmét, hogy amikor a polgárságot támadja és mocskolja, tulajdonképpen azt a forradalmat árulja el, amelynek történelmileg előbb a jobbágyság végét, majd a földet köszönheti. Isten ne adja, hogy alkalma legyen a munkásságot is elárulni, mert ez csakugyan azt jelentené, hogy a demokráciának vége! Nem azért, mintha a Parasztpárt a demokráciának nélkülözhetetlen pillére lenne, hanem, mert ez az árulás jeladás lenne arra, hogy új gazda után kell nézni, az eddigi gazda rosszul áll. Nem tud több kommenciót adni, s egy patkószöget sem lehet többé keresni rajta ... A Madách Színház Igazgatósága január 24-én 2 órakor egyéves évfordulója alkalmából színész-előadást rendez Steinbeck: „Egerek és emberek" című darabjából. Jegyigénylés a színház titkárságánál. Firtatni szokás nálunk — nem ok nélkül — hogy, az író kinek írója? A munkásságé, a parasztságé vagy a polgárságé-e? Milyen osztály, réteg, irány képviselője, szószólója ama kulturálja parlamentben, melyben korunkszellemi áramlatai küzdenek egymással? Magános egyéniségnek ma alig van hitele. A hang csak akkor hallatszik messzire, ha visszhang. Könyveink jelentőségét a jelenben valóban ez dönti el Igen, de jövendő sorsuk egyébtől is függ. Mert néha elébb lép fel az író, mint az az emberfajta, melynek kifdezője. Nemárva ő, csak családját ébresztő előd Visszhang ő is — de még meg nem szólalt hangoké. Cincent Auriol, a tudós és hársas % ^ szociáldemokrata, parasztszülők • « fia foglalta el az elnöki méltó. X £ ságot a negyedik francia köztársaság. Y • ban, kétségkívül a munkásegység nka- * | falából. Herriotra, a rai'ikális poli dri O & politika veteránjára várt az Elysée. % £ palota, de a polgári pártokba és pol!. • ^ likasokba vetett bizalom annyira meg. * rendült, hogy még ezt a kipróbált * 0 haladó burzsoá ve^etűt sem találták % • eléggé megfelelőnek arra, hogy a * ^ feltörekvő reakció ostromával szem. J • l en az elnöki székben kellő erővel • es képviselje azt a szociális korszakot, « £ amelyre a francia életet is át kell * « vinni. A világ haladó pol^ári társa * • ilalma kéUt^kWUl ucrcll* vvlna Mer. » a O rlot sikerét, aki falán átmenthette * £ volna a polgári életforma értékeit a *é s» jövendő számára. Vincent Auriol nem £ extrém marxista, de a szociális itala- • 1 kulast vallja a francia nép számára ^ 0 is elengedhetetlennek. Bölcs és ta- • 0 pasztall politikus, aki meg fogja la- ^ 0 látni a mai francia pártviszonyok kő- • «Szepette azt az utat, amelyen drámai * megrázkódtatások nélkül köszönhet be a francia nép életének korszakos át. • állítása. Az elnökválasztás mki^ell ott $ 1 settenkedett d« Gaulle árnyéka é» f é Auriol míigntl a diktatúrát hajtandó % ságii tábornok számára nem nyílik O • mód az érvényesülésre. % % f7% ármilyen szelíd és doktrinér is % % L&3 "z " '"''kk' *me'j1,en * • ^ diáldemokrata Világosság meg- • » bírálja a nevszeti parasztpárti Szabad ^ • Szó írását, mégis örvendünk ennek a* | megszólalásnak is. A Szabad Szó szerint az összeesküvésben érdekelte | "»éveit a zsidó tőke és a horthysta úri. $ £ klikk. A Világosság úgy találja, hogy • O nincs zsidó és keresztény tőke, hanem» csak kizsákmányoló tőke van vallási J és faji különbség nélkül. Nem új per. • O szó ez a megállapítás és nem is ez a £ • megállapítás tüll il bennünket elfté- • J téllel. Hanem a baloldali blokk látszat- • ,0 egysége nevében a munkásság ló, amely x 0 egyébként bátran küzd az antiszemititizmus ellen, kímélni szokta Veres * O. Péter és tábora antiszemitizmusát és T O nem akar róla tudomást venni. Holott £ % ez az antiszemitizmus, amit Veres Pététerék űznek, az összeesküvők számára ^ •v· segít a tömegatmoszférát előkészíteni 3 ^ és a demokratikus rend felbomlásá- T a-nak tüzet iztani. Vakság volna nem x se látni és konokság lenne ke nem is. 4 ^ merni, hogy az összeesküvés hangulati • tforrása az antiszemitizmus, amely J hovatovább kezd a demokráciában í udvarképes lenn!, mióta a nemzeti • parasztpárt gyűlésein és sajtójában ^ • egyre zabolállanullíiul fizik és gyakororolják. Az antiszemitizmus igen való ^ X elméleti harc és ideológiai hadakozás £ O vajmi csekély értékű, ha pártpolitikat ¡» £ elnézésből ugyanekkor szemet húny «jö ^ nak az egyik kormányfrakció sz«alá. J ^ sál mellett. Ma még csak salíd helyreigazításként és felvilágosításként 4a oktatta ki a munlitissajtó a Szabad ^ é Szót, de ha eéit akar elérni, akkor f, • nyíltan és kíméletlenül kell rásütnie 4,, a' bélyeget saját fegyvertársuk kom. ^ • Inkára is, ha úgy parittyázik a hor- ^ j thystákra, hogy közben az élesebb • % kavicsot a zsidók szeme közepébe £ 9 Irányítja. Aki az antiszemitizmust ta- ^ • kars'atia, az legfeljebb árnyalatokban t^ klilánl i) ik bünilsséfi doltfában az »k- J tiv antiszemitától, az aktív antiszemita ^ • pedig legfeljebb árnyalatban és ügyes • feskencs művészetében különbözik a •60 fasisztától. « Az ilyen irók twixtoiltják ama ritegeket és aruuitutukat, melyeknek képviselői. Igen, de... Mi Márai Sándor új regényéről, a Nővérről beszélünk. Az ö vlágosan és tudatosan vallott polgárvolta hogy képviselhetne új, míg öntudatra sem ébredt emberfajtát. Akkor, ha, teszem, az alkonyodó polgárság egy kései, most ébredő, alkonyod -súra most eszmélő, új tipusának első, tragikus, de éppen evvel jövőbe utaló kifejezője volna. A könyv maradandó értéke nemcsak azon múlik, hogy kikről, hanem azon is, hogy kikez szól. Idővel kevésbé esik latba, kiről beszél, inkább az, hogy mit mond, az lesz osztályon és koron túl hatóvá. Persze, ez a két dolog mélyen összefügg, de nem mindig egyszerűen. Teszem , megtörtént egy különben kiváló tudóssal, hogy egyszer azt találta írni, hogy Dosztojevszkij hamarosan nyomtaan feledésbe fog merülni, mert az az orosz «lumpenproletaritáus», melnek ő írója, a szovjet társadalomban megszűnik. A lumpenproletariátustól megszabadult szovjet társadalom tudvalevőleg másként vélekedik Dosztojevszkijről. Viszont Mari egy helyen Homéroszról szólván azt mondja, hogy nem nehéz az Odisszea költői sajátságait az akkori társadalom körülményeiből megmagyarázni. Sokkal nehezebb és sokkal érdekesebb kérdés azban, hogyan lehetséges, hogy évezredek múltán egy egészen más társadalomban is lenyűgöző a szépsége. Nem értékeket mont DKM. IWTIMI csak egy marxi kérdés módszerét alkalmazom, mondván könnyű és kevéssé felvilágosító megállapítás az, hogy Márai Sándor polgári író. Sokkal érdekesebb és tanulságosabb volna magyarázatát lelni annak, hogy mért tud mégis érdekelni és gyönyörködtetni bennünket is, akiben gyanakvó ellenálást ébreszt minden penetránsan polgári mentalitás. A gyönyörködtet mégis Márai Sándor írásaiban? Tökéletes mestere az írásművészetnek — mondják félreérthetetlen«lé»és«el Ifjabb kritikusai. De bit l*hrt» «*ti iráwiflvétzet, amely rem mond sfmmiért'V^M, újai? A tiszta szóomsmentiks? Hát még ritmusok és rímik csobor'tsa se bódít? Hát m'ben rejlik Márai vagy bárki írástudása? Mi okozza egy mondat tökéletességének, diadalmas célba ta'á'ásának boldogító érzését? Megmondjuk: a precizitás Nincs más titka és törvénye az írás művészetének. Ez alfája és ómegája minden Írástudásnak, még a legfoszlóbb hangulatú Urában is. Mert a megnevezés, a megmondás végső pontossága éppen ahhoz kell, hogy egy határozatlanul lenge hangulat megsmertető, mással össze nem téveszthető sajátosságát szabatosan meghatározzuk. A legfinomabb precíziós gépek acélcsápjainál szabatosabb és szilárdabb szavak csipeszeivel tudjuk csak az anyagtalanul ködlő érzéseket megfogni és a tudat világosságába emelni. Ennek feltétele pedig az író különleges érzékenysége, amit nem adnak ingyen. Egy régi, együgyű film egyik együgyű jelenetére kell gondolnom, mely felejthetetlen benyomást tett rám. Egy betörőkirálynak olyan érzékeny ujjbegyei vannak, hogy minden páncélszekrény zárjának titkát ki tudja tapogatni. Egyszer nagyon sürgős a dolog és ujjainak érzékenysége nem funkcionál elég gyorsan. Erre körömzáspollyal véresre horzsolja ujjai hegyét és gyötrő fájdalmak árán, de megérzi a zár rejtett nyitját. Nos, a művész vállalja ezt a véres érzékenységei és Márainak elhisszük, hogy elevenen megnyúzatná magát érte. Ennek az érzékenységnek eredménye az a hiteles pontosság, mely minden nagy művészet realizmusa Belső, lelki dolgok kitapogatásában is. Emberfelmutatás történik Nagy misztérium, íme, az írás művészete. De micsoda értéke lehet számunkra, hogy akár fenékig belelássunk egy dekadens, minden közösségből kiszakadt, halálosan beteg polgári intellektuel lelkiállapotaiba? (Erről szól ugyanis Márai regénye.) Minden emberi állapot belső hiteles és pontos feltárása megismerés, tudás és az emberi kultúra tárházának maradandó dokumentuma. Betegségek analízise világított rá az egészséges testi és lelki alkat törvényeire. Ha betegség okozza, hogy finomabb lesz a hallásunk, akkor abban csak a betegség a baj, nem pedig a finomabb hallás. Az mégis fejlődés és sok egészséges dolog felismerésében segít. Igen, de beteg szervek érzése és érzéklése objektíven és általánosan , nem érvényes. A beteg szem színvak. A bete lélek is. Igen, de az olyan igorózusan lelki, ismeretes, tudományos a teljes analízisekben, mint a Máraié, éppen ez is megállapítható. Kérlelhetetlen realzmusa ítélet elé preparálja bensejét, ha az ítéletet maga nem is mondja ki egészen. Ebben van az a fojtott erkölcsi pátosz, mely stílusát fűti. Kétségtelen, hogy Mára ebben a könyvében a lélek még felfedezetlen területeire tűzte ki esőnek a megnevező szót, mint zászlajukat a vakmerő utazók ismeretlen földekre. Belső térképeinken sokkal több a fehér folt, mnt a föld msomján. Szükség van befelé utazó Commbuszokra. Márai mikropszichológiája nem «részhe-tezés», hanem egy másik d- imenzióban való utazás. Tudjuk már, hogy az atomok belseje felé éppen olyan végtelenség nyúlt, mint az Uranus és az Orion felé. Az ember terjeszkedése és hódítása abban az irányban is halad És a mikrokom 'Si megismerése még befolyással lehet külső életünkre. Az atomok titka az elmúlt háborúban földrészek sorsát döntötte el. A miorópszichtológia eredményei eldönthetik aiért az emberiség sorsát. Igen, de legbelsőbb lelki rezzenéseink sem függetlenek a szociális valóságtól, melyben élünk. Még a b legségbeli érzések i» nagyon különböznek »»-mint, hogy ewládjéért agg'idő beteg proletárról van-e nő. eszméjéért égő sebesült harrosrő' vagy pedig ő van minden emberi és tárgyi kapcsolatból kivált sbszimlált művészről, akit már s művészete sem érdekel. Nem a betegség . Taj és nem is sz, hogy csak lelki hangulatokkal foglalkozik a könyv A snek'rálanal'z,s egyetlen színből távoli bolygók fizikai és kémiai összetételét állapítja meg. De Márai ezer színéből micoda éloivasó ágot • állapíthatunk meg, annak az egy betegnek hangu-Utsin kívül? Egy isillos »mu» k»H felállítanom. • A tiirluixj i« idlirmkékként (mondja ki Márai). A jellem viszont -szocális kéntés (ismeri el Márai). Tehát a tüdőbaj is szociális kérdés. Hát még az akármilyen betegséggel járó lelki állapotok. Ha pedig erre még utalás sincs sehol Márai könyvében, akkkor nem azért baj, mert a szociális problémákról nincsen szó. Nem az a baj, hanem hogy a lelki állapotokat izolált ábrázolásukban, összefüggésükből kivésve, szükségképpen, hamis arányokkal és hamis jelentőséggel ábrázolja. Thomas Maan a polgári világot is mutatja, nemcsak a polgári lelket. De Mára naplót író betege még a kórházat is csak érzései kulisszájának látja. Igen, de Márai ezt sem tagadja. Sőt maga kimondja, kérlelhetetlenül, tilos a hazugság?! — kérdi Márai betege. —Milyen feladataiól akartam betegségemmel kitérni». — Az ő zenésze, aki megcsömörlött, mert elvesztette művészete mögül az élményt és elvesztette az élet egészének érzését, mert beleveszett a mesterség részletfeladataiba, ez a polgári hőse Márai könyvének a halálra ítéli fmma át. Sem szociális, sem kozmikus térben nem érzi már életét Mindene van, csak hite nincs és hovátartozása. Hogy is mondja máshol Márai olyan szépen? — Nincs ihlete és nemzedéke. Polgári? Kétségkívül. De az ilyen fenntartás nélküli, minden valóságot átvilágító, ez esetben introspektív realizmusnak is forradalmasító ereje van, még ha a művész politkai nézetei maradtak volnának is. (Kimutatta ezt más viszonylatban Marx Balzacról, Lenin Tolsztojról.) Forradalmi író olyan komolyan tragikus, fellebbezhetelenül érvényes ítéletet a polgárságra nem mondhat, mint Mára, a polgári író az ő polgár, hőséről mond. • Elvégeztetett. Teljes sérjével mutál túl önmagán Nemcsak az új nemzedékek újak. A régiek is változván, újulnak a jövő felé. Talán az új típusú polgár, az osztályának alkonyára belátással és méltósággal ráeszmélő polgár hangja ez, akit Zsolt Béla egyik szép vezércikkében felszólít arra, hogy vegye tudomásul a történelem törvényét és likvidálja önmagát és így mentse át értékálló kultúráját hasznosan az új vágás. Ebben rejlik Márai regényének mélósiga is. És ez BZ, timil mint a még ma is produktív polgári kultúra örökségét át fog venni a jevfi társidalma is. minőséget jelentik Telefon: 22-66-87 | A HALDOKLÓ POLGÁR KÖNYVE ÍRTA: BALÁZS BÉLA meleg otthont nyújt vendégeinek vasárnap 21, hétköznapos órakor a minimi mudapest, VII., Dohrány utca Mi Bálé: A MISER MBJÓC