Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-23 / 4. szám
KÜLPOLITIKA Bluin lelépett ismét a miniszterelnöki pódiumról, de az egész világsajtó méltán állapítja meg, hogy aligha volt még kormányzat eredményesebb és áldásosabb egy nemzetre, mint a harmadik Bluin-kormány párhetes uralma Nemcsak a francia nép önbizalmát adta vissza/ megmutatta, miként lehet a jószándéknak és tehetségnek alkotnia, nemcsak a szociális jólét felé tett hatalmas lépést, hanem Franciaország nemzetközi állását is imponáló lendülettel vitte előre a francia-angol szövetség előkészítésével. Ez a szövetség alkalmas arra, hogy elsimítsa a nagy keleti hatalommal szemben mutatkozó félreértéseket és kiküszöbölje a gyanús blokkok alakításának politikáját. A Szovjetúnió irányában az angol-francia szövetség az út a nagyhatalmi egyetértés megszilárdítása felé. Ezt az irányt mutatja, hogy Franciaország immár nem ragaszkodik ahhoz, hogy a német békeszerződés vagy statútum feldarabolja Németországot, hanem a szovjet intencióihoz képest megtartaná a központilag kormányzott német birodalom rendszerét akként, hogy azért ez a negyedik birodalom többé semmiféle formában ne lehessen még egyszer abéke ellensége. Miután Auriol személyében munkáspárti köztársasági elnököt választott a francia nemzetgyűlés, Blum visszalépett és átadta helyét Ramadier szociáldemokrata politikusnak, akinek remélhetőleg sikerülni fog, végre koalíciós kormányt alakítania. Blum számára Londonban alkalom nyílt arra, hogy véglegesen készülő békeszerződéseket, köztük a magyart is, megismerje. A magyar békeszerződés egyébként már ismeretes nálunk is, most tanulmányozzák. Laski professzor megállapítja, hogy a francia-angol szerződés véget vet a churchilli szovjetellenes Szövetkezés irányzatának, mert Franciaország és Nagybritannia megállapodása azzal kecsegtet, hogy Nagybritannia és a Szovjet között a szálak szorosabbra fűződnek. Az új szövetszé teljessé teszi az angolszovjet és francia-szovjet szövetséget és véget vet a német veszedelemnek Churchill azonban tovább folytatja az Egyesült Európa-mozgalom megszervezését és pártembereken kívül teoretikusokat, egyházi férfiakat, írókat tömörít maga köré. Ilyenformán az akció elveszti kiélezett politikai jellegét és a Fábiánus-mozgalomhoz hasonló tömörüléssé válik, ami visszavonulást jelent attól, amittek Churchill zürichi beszédében agresszív tónusban elindította. Ezek mellett az európaiesemények mellett Amerika mint nagy kérdőjel várja az új külügyminiszter működésének első megnyilatkozásait. Nevezetes megszólalás volt Truman beszéde annak a bizottságnak a megnyitása alkalmával, amelyet a polgári jogok hatályosabb védelmének kidolgozására küldtek ki Truman hangoztatta: lehetetlen, hogy az Egyesült Államok területén faji, vagy vallási kisebbségek a polgári jogok alkotmányos szempontjából hátrányosabbhelyzetbe kerüljenek Hisszük, hogy amit Truman az Egyesül Államokra nézve mondott, az érvényes Európa népeire is Az erre törekvő reakció idején nem árt ezt hangsúlyozni A békeszerződések megkötéivel és ratifikálásával együtt jár a megszálló hadseregek kivonulása. Köz-és belpolitikailag egyaránt jelentős tehát Rákosi Mátyás kijelentése, amit a szakszervezeti gyűlésen mondott, hogy a magyar demokrácia elég erősnek érzi magát arra, hogy a megszállás megszűnte után megvédelmezze a demokráciát. Ez nyomatékos cáfolat arra a suttogó híresztelésre, hogy az egyes országok kommunista pártjai a megszállás meghosszabbításán dolgoznak. A kommunista párt is a nemzet szuverenitásának teljes visszanyerését óhajtja, mert súlyát nem a megszálló csapatokban, hanem a munkástömpsrek elszántságában és szervezettségében látja Egyébként a békeszerződések végleges elkészítésének egyetlen súlyos akadálya még Jugoszlávia igénye aklagenfurti terület és város átcsatolásáról. JOOOOn lakos és több város sorsáról van szó. Szégyelje magát mindenki, akinek nincs humorérzéke és a maga kis életének leélését valami állandó pátoszban képzeli el. Nem akarok szégyenkezni én így gondosan emlékezem arra a közmondásra, amely kissé bágyadt magyar fordításban úgy hangzik, hogy „szeretném, ha a te gondjaid volnának az enyémek". Ez a közmondás pedig azért jutott az eszembe, mert igen jól tudom, hogy a demokráciának súlyosabb problémái vannak, mint résztvevői vagy haszonélvezői ízábeli attitűdjének kutatása. Hiszen éppen a közelmúlt napokban derült ki például az, hogy igen számottevő erők szövetkeztek a magyar demokrácia megbuktatására Én e®t az összeesküvést igen jelentősnek tartom. Úgy érzem, hogy a leleplezés azokat igazolja, akik már 1945 január 18-án sem hitték el, hogy fasisztaés árpádsávos országunk a szovjet hadsereg győzelmének hatása alatt egyszeriben demokratává alakul át és akik tudták és tudják, hogy a magyar demokráciát még vagy egy negyedszázadig — tehát addig, amíg új és fertőzetlen nemzedék fel nem nő — a karhatalomnak kell biztosítania. Annak ellenére azonban, hogy nagyon jól tudom, hogy ezek a demokrácia igazi gondjai, mégis úgy érzem, hogy a demokrácia egyetlen őszinte híve sem mulaszthat el a demokrácia megvédésén felül is egyetlen olyan lehetőséget sem, amellyel a demokráciáit kívánatosabbá teheti. És ez a kívánatossá tétel nemcsak a demokrácia erkölcseinek megjavítása, amiről az utóbbi időben — hála néhányunk állandó kötekedésének és lármájának — egyre több szó esik (feltehetőleg a szavakat tettek is követik majd), hanem — amiről eddig keveset beszéltünk — a demokrácia ízlésének megtisztítása is. Ez i a gondomra várom, hogy valaki megirigyelje gondomat. Nem lesz igaza. Nem vagyok ma már színházjáró ember és a könnyű múzsának színházjáró koromban sem hódoltam. De így látatlanban nagyon szeretem azt az operettet, amelyben a balkáni herceg sok sorsfordulat után feleségül veszi a szobalányi ,álruhában domborító montenegrói grófnőt. Minden tiszteletem (tekintet nélkül Abris ír rózsájára) a „Torockói Menyasszony"-é, amely darabcímet jó Indigüak, akivel Párizsban beszéltem, olyan áhítattal ejtette ki, mintha legalább is Hannele mennybemeneteléről lett volna szó. Viszont, ha az operett szüzséje a spanyol polgárháború, akkor rúgni szeretnék és dühöngök a rendőri cenzúrán, amelynek nincs elég bátorsága ahhoz, hogy — akár hatásköre túllépésével is — megtiltson egy ilyen ízlésellenes merényletet. Tudom azt is, hogy a lokálok műsora a lokálhölgyek" közhasznú tevékenységének körítése és tudom azt is, hogy demokráciánk egyes férfitagjainak érdeklődési köre semmiben sem különbözik a reakciósok és fasiszták szenvedelmétől. De azért túlzásaik tartain, ha a Moulin-Rouge-ban spanyol témája van a meztelen vagy félmeztelen revűnek és a kebelkiállitást polgárháborús frazeológiával fűszerezik. Nem tehetek róla, nemcsak mosolygok, de bosszankodom is az uniformisok végtelen során. Rendes és tisztiissurco* lajsambeli magántisztviselők e* fiatal ügyvédek, akik az elszenvedettek hatása alatt vagy pártjaik utasítására vagy hajlamaikat követve, vagy akárcsak jobb híján különféle testületekbe álltak, angyali tüntetést űznek egyenruháikból, nicaraguai epauiesteket hordanak és úgy feszítenek dolmányaikban, mint ahogyan hajdan a kivülvarrott zsebű berberiruhában flangiroztak a korzón. Kérdem: nem tennék-e le az uniformist? A poszton álló rendőrnek és a karhatalom vezetőinek szükségük van az uniformisra. De csalási eseteket egyfelől, politikai ügyeket másfelől civilben is ki lehet nyomozni. És az egyenruháról rosszak az emlékeink. És erre éppen az egyenruha mostani viselőinek kellene emlékezniök. Nem gondolják, illetékesek, hogy a demokrácia kerüljön el minden önkéntelen és akaratlan hivatkozást? Nem gondolnak arra, hogy a szerencsétlen plakátú „Siess Adj Segíts" • mozgalom kihangsúlyozott SAS kezdőbetűi, az 1938 és 1944 közötti rémséget, a SAS behívót juttatják mindenki eszébe? És ha erre nem gondoltak,el lehet-e tűrni azt, hogy e mozgalom céljaira (mellesleg a társadalmi jótékonyságnál többre tartok egy nagyobb hozamú céladót) egy ügybuzgó intéző, akinek egyik rokona vagy névrokona, mint közismert murukásnyúzó emlékeztet, boráhítatot" rendez? Nem tudom, hogy mi ez a „boráhítat". Érzésem szerint a demokratizált Hadúrkomplexus birodalmába tartozik. De hogy a szó maga olyan émelygős, gusztustalan és provokáló, mint amilyennel régen találkoztam, az bizonyos. Ennél ocsmányabb csak a „bori bál" vagy az exhumálásuk céljaira gyűjtőívvel tarháló kültelki színház. És mit szóljak ahhoz, hogy mindenki valamilyen férfias sportnak hódol? Hajdan turistáskodni járt, kuglizott vagy — hajlamaihoz képest (megjegyzem, hogy ez a legrokonszenvesebb sport) huszonegyezett valahol. Ma pedig nemcsak vadászik (lehetőleg sörtés kalapban), hanem vadásztársaságokat is alakít és ezeket a demokrácia mártírjairól nevezi el. Úgy érzem, hogy a halottak helyett az élőknek kell protestálniok ezek ellen a szörnyűségek ellen. És vannak zászlóapák és zászlóanyák. Szögek és jelmondatok. A jobb sorsra érdemes politikus vagy felesége behódol a részegepiskolai tűzoltóegylet manírjainak és hajlamos arra, hogy az egész országnak egyetlen Részegepiskolttá való átalakítását elérje. Jövőre 1848 százéves évfordulóját ünnepli fez ország, illetve az országnak az a része, amelynek van köze 1848 tiszta hagyományaihoz. És arról kell értesülnünk a lapokból, hogy többi között futball-, futó- és egyéb sportversenyek emelik majd az ünnepi év fényét. A W oilside-ra állított jóizlés kikapcsolásával izomóriások emlékeznek majd kegyelettel Táncsics , Mihályról, miközben 180 centimé- sért ugranak magasan vagy las- i izmaik végső megfeszítésével kinyomják a mázsás súlyt. Közben átformálódik a családi élet is. A feleségek kialakulnak hitvesekké és akármi legyek, ha rövidesen nagyasszonyokká nem lesznek. Mint ahogy hitvesek és nagyasszonyok voltak negyedszázadon át. Csak éppen mások és csak éppen a mostaniak rendes, minden gyomorpátosz nélküli feleségek voltak akkor ... És így lehetne folytatni , sokáig. Beszélhetnénk plakátokról ésregényekről. Elmélkedhetnénk reklámokról és szónoklatokról. Megemlékezhetnénk arról, hogy hajdanában — 1919 előtt — mindenki szégyenlette, ha műveletlem volt. 1919-től kezdve a műveletlenség természetes joggá — majd azt mondanám, hogy természetjoggá — alakult át. Most pedig egyesek politikai „sikk"-ből meglévő műveltségüket tagadják le, frazeológiában és kiejtésben hazugul műveletlent mutatnak, ugyanúgy, ahogy ma mindenkinek paraszt és munkás volt az őse (viszont 1944-ig úr és nemes). De kár az elénk utálkozó eseteket tovább sorolgatni. Inkább a tünet jelentőségéről kellene gondolkodnunk. E sorok írója ezekben a tünetekben a magyar társadalom gyógyíthatatlan sznobéniáját és a demokratikus átalakulás felszínességét látja. Minden legyen úgy, ahogy régen volt, csak helyettesítsük be a megfelelő személyeket és korszerűsítsük itt-ott a kifejezéseket. De a legjobb, ha nem is nyúlunk hozzájuk. • A demokrácia a tömegek uralma és egyben a tömegek önnevelése is. A tömegek neveléséhez a példákat a vezetők és az irányító szerveik adják. A neveléshez tartozik az ízlés fejlesztése is. Az ízlés is kívánatossá teszi a rendszert, az ízlés hiánya is destruáljs. Amit jó példának elmondtam, csupa destruáló tünet. Az igazi demokrata azt kívánja, hogy rendszere — minden külsőség nélkül — ébresszen tiszteletet és méltóságot önmagában és nem idétlen és hozzánk nem illő magatartásában. A felsorolt kis jelenségek és számos társuk azortban nevetésre ingerli a jóízléses embert. A demokrácián való nevetés viszont hatásában fölér egy összeesküvéssel. Isten óvjon persze attól hogy a nevetést eltiltassuk. Inkább: az okokat szüntessük meg Részben rendszabályokkal, részben önvizsgálattal. Az első könnyebb, a második jóval nehezebb, de hasznosabb. Csabák, Emesék, tegeződök és vadászok, nagyasszonyok, zászlóanyák, keresztapák, úrlovasok és borgazdák hazájából legyen végre valami más. Mondjuk: egyszerű emberek egyszerű országa. A demokrácia ízlése ..... CTIFT.wwm.w-IV-'Tr—- —'fTwi-i—I IIMHII AI—rmniw—'—-—*—*•————•r~*"—— f ti r ago Ej a s a l & eladás, vétel, csere, javíts, karbantartás CSILLAG SÁNDOR irodaslépüzem, VIII., Práter-utca 3 Telefon: 180-374. CSUKOVITS LAJOS Irodagépszem, V., Kámán-utca 16. Telefon: 123-250 DIX1rodagépüzem. Triumph-írógépek képviseletre, VI., Podmaniczky-utca I. Telefon 123-251 EURÓPA lRrtGEPVAll.AI.AT. V., Aulich-utca 4—A HEIMER JENŐ, Telefon: 122-518. FORB.trH ftS RfiVfiSZ .rodagépüzem. Javítóműhely, V. Gr Teleki Pil nVa . Telefon: 121-918 KOVÁCS ALADÁR F.S ZOLTÁN irodagép vállalat, VII., Nagyatádi Szabó ut.a 46. Telefon: 428-141 KOVÁCS A. ÉS TSA Hermes-írógépképviselet, V., Nádor utca 5. Telefon: 183-296. MADARÁSZ GYÖRGY irodagépüzem, javítómehely, V. Bajcsy-Zsilinszky út 72. Telefon: 125-055 BACSKrtstS GÁBOR irodagépszaküzlet, VII. Erzsébet körút 13 (Csohiny utcai oldal) Telefon: 230-470 SIMÓ FERENC irodagépüzem, IV. Kecskeméti-utca 2 Telefon: 184-767 SZILÁGYI SÁNDOR irodagépüzem, javítóműhely, VI., Bajcsy-Zsilinszky út (I/a. Telefon: 123-174 TiZENI ÉS POLGÁR irodagépüzem, V., Gr. Vigyár Ó Ferenc utca 2. Telefon: 123-230 VÖLGYI FERENC irodagépüzem, javítóműhely, viszonteladók bevásárlási helye, V., Alkotmány-u. 16. T.: 120-232 HALADÁS 75 ÉVE NAGEL ZSÁK* TŐZSDE PÁLOSA BELPOLITIKA | Tisztulás a láthatáron ! Múlthel számunkban azt a reményünket, fejeztük ki, hogy a nagy vihar, amely az összeesküvés feltárásának nyomában egész politikai életenvégigszántott, meg is fogja tisztítani a politikai légkört és a rá az állandóvá lett válság végleges megoldására fog vezetni. Úgy látszik, ez a reményünk beteljesedik. Mind a három nagy politikai párt vezetőségében általánosnak látszik a felismerés, hogy a reakció elleni küzdelem sikeres keresztülvitelének, a reakció kiirtásának előfeltételeihez tartozik a politikai béke megteremtése a demokrata pártok közt, a koalíció keretein belül. Kétségtelen, hogy a Kisgazdapárté kell hogy legyen az első szó ebben a tekintetben, a Semmelweisutcából kell hogy az első lépés megtörténjék, mert a Baloldali Blokk már régen precszírozta a maga álláspontját és közötte követeléseit, amelyeken azóta sem volt oka változtatni." Úgy látszik, hogy a Kisgazdapárt, amelynek őszintén és becsületesen demokrata gondolkozású elemeit valóban mélyen megrendítették az események, valóban kész a tisztogatás keresztülvitelére, mégpedig a párt képviselői csoportjában is, viszont az nem valószínű, hogy ez a tisztogatás olyan nagymérvű lenne, mint egyik déli lapunk tudni véli, amely arról ír, hogy a Kisgazdapárt a tisztogatás következtében el fogja veszteni abszolút többségét a nemzetgyűlésben. Kisgazdapárti körökből olyan értesüléseink vannak, hogy a tisztogatás körülbelül húsz képviselőre terjedne ki. Ebben a tekintetben nem a szám a fontos, hanem az egyes személyek jelentősége. Kormányválságról tehát egyelőre nem lehet beszélni, bár egyik esti lapunk rikkancsai már hétfőn este telekiabáltak vele a pesti utcát a lap kérdőjeles főcímének alapján, amihez azt a megjegyzést kell hozzáfűznünk, hogy a magyar demokráciában természetesen szabad a szó, de csak az igaz szó szabad. Hogy kormányválság egyelőre nem fenyeget, az kitűnik azokból a beszédekből, amelyeket Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád szombaton a Sportcsarnokban tartott nagygyűlésen elmondottak és amelyekben éppoly bölcs politikai mérsékletet tanúsítottak ebben a tekintetben, mint amilyen élesen, keményen és határozottan követelték a reakció minden kísérletének könyörtelen felszámolását. Nem lehetetlen, hogy a kormány kebelében bizonyos részleges átalakulások mennek végbe. Különösen a földművelésügyi tárca körül észlelhető megint kavargás, eltekintve az olyan drámai módon megüresedett újjáépítési minisztériumtól és a még mindig betöltetlen kultusztárcától. Az újjáépítési minisztériumra különben nem igen akad vállalkozó. Eddig a Kisgazdapárt három tagjának is felajánlották, de egyik sem volt hajlandó Mistéth Endre örökségét vállalni. Lehet, hogy kötéllel kell újjáépítési minisztert fogni? Hol volt a hiba? Parlamenti körökben sok szó esik mostanában arról, nem volt-e komoly politikai hiba, hogy a nemzetgyűlési választásokon 1946 novemberében a koalíció pártjain kívül csak a radikális pártnak adták meg az indulás lehetőségét s annak is csak az utolsó pillanatban, amikor nem volt módja résztvenni az agitációban és nem engedtek indulni kifejezetten jobboldali pártokat, mint amilyen a katolikus Néppárt lett volna. Akik ezt feszegetik, arra utalnak, hogy ha megengedték volna ilyen pártoknak az indulás, akkor a reakció természetesen ezek-,ben a pártokban, tömörült volna és kifejezett ellenzékképpen elszigetelten maradt volna a parlament jobboldalán. Miután azonban a koalíció pártjain kívül csak a radikális párt indulhatott, amely a reakciónak ugyanúgy nem kell, mint a munkáspártok, a reakciós elemek természetesen igyekeztek kikeresni maguknak azt a koalíciós pártot, amelyről remélték, hogy abba befurakodhatnak. Így jutottak be a Kisgazdapártba, így kergette bele a koalíció saját maga egyik pártjába és ezzel tulajdon keretei, közé a reakciót, amely ahelyett, hogy elszigetelt ellenzék lett volna, ezen az úton megkapta azt a lehetőséget, hogy magában a koalícióban folytathatta mérgező munkáját. Az is megfontolandó, hogy a koalíciós pártoknak egymásthoz való helyzete is másképen alakult volna talán, ha elejétől lett volna egy olyan ellenzék, amely ellen közös erővel küzdeniök kellett vona, míg így az ellenzék a koalíció keretein belül, bomlasztó formában jelentkezett. Olyan kérdés ez, amely felett érdemesgondolkozni még ma is, mert egy politikai hiba felismerése sohasem késő és mindig értékes tanulságokkal szolgálhat a jövő szempontjából. Vod Péter