Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-02 / 1. szám

.HALADÁS. EGY RÓ EGYÉNISÉG Világért sem­ akarom most pei­lingérre állítni ezt a aagy©a_ to-1 konszen­ves és nagyon szabályos fiatalembert,, akit cikkem modell­je­iől választottam. De kin­él mér­hetnénk le jobban a társadalmi­­vál­tozásokat, mint embereken? Hol tükröződnek jobban a korf­ordulói, mint az emberi­ lélekben? Itt ját­szódik le előttünk a magyar társa­dalom, eddig hihetetlen méretű for­radalmi átalakulása és némely ,sie­tős kollektivisták azt hiszik,, hogy a tömegek feltyvelkedése jelzi ezt a változást. Bocsássanak meg ne­kem, a tömegekkel szem­b­en na­gyon szkeptikus vagyok, nem csu­pán azért, mert bizonyos gyanak­vással figyelem nagyon bizonyta­lan körvonalú lélektanukat és ke­délyük máridén hullámzásait !a hullámok tetején diadalmas jelsza­vak száguldanak előre, avagy h­ajó­tüzött más jelszavak roncsai szó­ródnak szét az enyészet élére...), hanem mezi makssisul individua­lista, vagy ha úgy tetszik, huma­nista lévén,,­eségis csak az embert, az­ egyént tartom a dolgok végső mértékének, sőt céljának. Íme, itt van modellem­, kin a nyájas olvasó végigtanuilmány­ozhatja, mekkorát változott rövid idő alatt a világ. Szó sincsen itt valami megren­dítő világnézeti élményről. Ez a fiatalember n­agyon szabályos egyé­niség, egyáltalában nem volt sza­lonbolsevik, nem bántották szerte­len vágyak, nem anarchista, nem költői lélek, nem nyugtalanította azelőtt semmiféle szociális lelkiis­meret Precíz, pontos ember, a mama kedvence, otthonülő és jó­indulatú, mérnök, a műegyetem egyik ékessége volt. Egyéniségét ta­lán még jobban megvilágíthatom, ha közlöm, hogy igen vallásos ke­y­­ély, aki buzgó kongreganista volt, még­sem szakadt el lelkiatyáitól. Oh, emlékszem, mily felhevülten és­­ihletetten magyarázta nekem a Za­ravetz püspök úr­ tárgyalásán lejátszódott emlékezetes eseményei­ket. Barátom is ott volt a tüntető Tömachien, az egész Margit-körúti társadalom kivonult, sőt messzibb­ Től is érkeztek hívek,­­vallást hogy tegyenek a bíróság előtt Tömeges jelenlétükkel a perbe idézett püs­pök, azelőtt lángoló szavú ferences szímnot­, a szegedi gondolat Kapiszt­ránia mellett. Ugyanis barátom a budai társadalom tagja, most is so­kat látogatja a budai úricsaládok ebédeit, vacsoráit, zsúrjait, ah­ol az úrifiúk, úrilányok, papák és mamák már ugyan nem olyan m­­agukbiz­tosak, sőt diadalmasak, mint pél­dául néhai Gömbös Gyula korá­ban, de azért újra megy minden a röpiben, a szellemsís társasélet to­vább folytatódik, hangulatvilágítás és mindennemű modern szellemi­ség irodalom, művészet, rrs.zicho­an;*?!::is marxizmus, radikalizmus és­ egyéb aktuális és kínos problé­­fiák gondos távoztar­tása mellett. D­e nem hiszem azt sem, hogy na­gyon lelkesednék például azért, hogy közben hadai körökben már írta: Gogolák Lajos listákat köröznek ma szereplő, gya­nús, félreteendő emberekről... Ideális típus lett volna ez a fia­talember a konszolidáció korában! Pontos, precíz, nem törődik mással, csak ami hivatása. Emellett mély­ségesen vallásos, ezt újra meg újra meg kell jegyeznem róla. A feren­ces atyák Margit-körúti köréhez tar­tozik­ és éjjeli szekrényén ott tartja a katolikus nevelésről szóló kézi­könyveket. Tóth Tihamér erényes ,és buzdító ifjúsági­­írásait ma is magatartása zsinórmértékéül fo­gadja el, például a «Ne igyál!» című füzetet szívesen adná oda öccsének, barátainak kötelező ol­vasmányul. Nyaranta gyakran sé­tálgat szép alkonyatkor a budai rendház kertjében, az apró virág­ágyak, ültetvények, finom gyü­mölcsfák között; szinte hajszálnyi­ra olyan ez a kert, m­int a világon mindenfelé, Spanyolországban, U­n­briában, Dunántúlon és egyebü­tt a ferences kertek,­ csupa báj, szelíd­ség, mérték és harmónia, a célsze­rűség és a természet békéje pih€n növényeiben. Itt szokta venni ke­gyes és szelíd lelkiatyja intéseit, in­nét hozza haza a megnyugtató és kegyes olvasmányokat, melyek el­altatják összes kételyeit. Az ily lelkekből születtek a XIX-ik század elejének nagy francia vál­tozásai közt a szüntelen belső el­lenállók, akik élesztgették a restau­ráció­ tüzét; az ily emberek azok, akik anélkül, h­ogy bárminemű osz­tály­helyzet is kényszerítené őket reá, a maradandóság oldalán ütnek pártot makacsul, szegényen és in­gathatatlanul.­­ Temperamentumuk nem engedi, hogy megértsék a ma­gános egyénig, vagy a lázadó társadalom veszélyes lengéseit Semmi sem köti őket a múlthoz, mégis a megismerés és megértés hiányában konokul ragaszkodná­nak a régihez. Íme, derék bará­tom, akinek szabályossága és szoli­ditá­sa, korrekt úriembersége és egyéb jótulajdonságai előtt dicsé­rettel kellene megállanom, ha m­a­­­gam is nem­­lennék csupa emberi nyughatatlanság és türelmetlenség, semmiféle kapcsolattal nem kötődik az elmúlt korokhoz; családja fé­nyessége régen elhomályosult, anyagi helyzete­­igazán mindennek mondható, csak olyannak nem, hogy a maradandóság, a reakció," az átkos feudalizmus oldalán kelle­ne a modern időkkel szembeszáll­nia, c­soká mégis mereven kitar­tott a múlt oldalán és nagyon rosz­szallotta a mostanában megjelenő újságokat, mondom Zadravetz­ püspök úrért rajongott politikailag és sok másokkal együtt buzgón hallgatja a hercegprímás intelmeit. Nemrégiben azonban nevezetes változás történt életében. A társa­dalmi-gazdasági kollektív tételek hitvallói talán szívesen hallják majd, ha elmondom. Ezt a rokon­szenves és szabályos konzervatív fiatalembert, akiről img elfelejtet­tem megmondani, hogy igazán, de "igazán nem volt soha"szélsőségesen jobboldali, sőt talán mostanig so-Ferda Manyi is csak 15°/o-ot kereshet visszanézünk egyházaink egy­működésére, meg kell álla­pítanunk, hogy a haladás szel­­­lemét és a visszanyert emberi szabad­­­ságot elaki egy-egy magános pap , (néha főpap) ápolgatta, csaknem saját­­ kedvtelésére. Arait maga a tiszteletre­állítani, hogy pártpolitikai szempont, ha f­elfogottak volnának és nagyon el­­vakult hívő kell legyen az, aki bár­melyikükre rásüitt­é a reakciós bélye­get. Márpedig mint­ a két úriember, az első kissé óvatosabban, a második már sokkal ő»»'-in­tébb és nyi­tabb ame­rikai formában megmondotta, hogy a m­agyar ferrszolgálat a külföld felé, enyhén szólva, kissé fogyatékos és mindarról, ami ebben az országban a fegyverszünet óta történt, arról a majdnem egész Európában páratlan és­­ eredményes erőfeszítésről, fcanpolyoz. • zisk ' a magyar nép erőfeszítéséről,­­ amelynek mai aránylagos jólétünket­­ köszönhetjü­k, sem az európai Nyugat,­­ sem A Am­erika nem szerzett kellő idő­­ő­ben és keltő formában tudomást. Egyedüli kivétel a Szovjetárnió, amint ez a moszkvai rádió ismételt kom­m­en­tárjaiból igen.Állupílh­ató, de a moszkvai jólértesültség nem magyar forrásokra, har­­­m­ egyénül a Szovjet, vere Ic­ienő hírszolgálatának aranká­jára vezethető vissza. Nem csupán pol­itikai hírszolgálatról és tájékozásr­ól van itt szó, de hiányzik az irodalmi, a művészeti, főleg azonban a gazda­sági hírszolgálat. Ilyen hírszolgálatunk egyáltalán nincs. Miést márd odáig j­. tolniuk, hogy Bécsen keresztül as. . yfezirák-cseh Társaság kőnyomatosa­n szolgáltartja MagyarorSzágról a gazda-­­ sági híranyagot. X zereaiök, ha mennél nagyobb "és • komolyabb visszhangja lenne annak a cikknek, amit a „Nép. Szava* kal'ác',»nyi száma írt a korrup­ció ellen. Valóban meg kell hallaniok illetékes füleknek is végre,« hogy a közvélemény tele van üzletek és meg­vesztegetések ellenőrizhetetlen hírévé­, hogy a demokrácia hemzseg a Mara­beandtól, akik azonban tehetségük­ig el nenk­ellen.«all'Ozzák a nagy francia megvesztegetett forradalmár erkölcsi romlottságának buzgó utánzását. Na­gyon meg kír szivlinni Száva I­ván! cikkét, bele kell nyúlni kíméletben isz abba a horrusb­­u­s dagályba, amely J elnyeléssel fenyejteti a demookrácia tekintélyét és morális varázsát. Nem J kell megelégedni azzal, hogy ez gyer- J mekbetegség, hogy minden forra da­• lom kitermeli a maga brávóit és a haszonlesfiit Semmiféle pártérdek ^ nem lenet elég erős és vastag ahhoz,­­ hogy a pansiiiit'ákat jótékonyan elta­karja. A „nem látok-r­em hallok" elve J nem dominálhat csak azért, mert a • panamista megbízható párttag, sőt X talán a pártnak is, cseppen­ csurran­t valami a­­csúnya üzletekből. Elvárjuk­­ a „Népszavá"-tól, hog­y nent elégszik X ezzel ez, első felhorkanással és dör-­ö mögéssal, hanem a megafont állán- i­dóan nyitva tartja és nemcsak álta- ta­lánosságban fogja kikiállni, hogy kor- £ rupció dübting. nemcsak a gyermeket,­­ hanem a tetteseket is nevén fogja * nevteni, hanem politizáut, maga és családja • anyagi helyzete nevezetes lépésre] késztette. Különféle kapcsolatok ré- c onsiguer Sauvageot után Sír. ' ISI Solumer tapintott rá a magyar­­, külpolitika legfájóbb pontjára. Sem a francia professzorról, sem pe­­­­dig az UNRRA igen rokonszenves ma­gyarországi vezetőjéről nem lehet el­mondani, hogy ennek az országnak és­­ ennek a népnek nem volna őszinte vén állást kapott egy oly államonl­ a méltó szervezet végzett az újjáéledg ** »S?a­' barátja, act sem lehet róluk úti ípftfHKpn o.h(fi1 Tmink­íiík­^. A .... _ állítani hftív nM.'mnnlitik^l Myji5n,-w»vil úti irodáb&n, ah­ol csak munkások­ • világban, kai van dolga, kemény, egyre relü­l láva­ emberekkel; egész nap közöttük él, annak — legalább is baja­koránt seia lehetünk raegelé­n­­­gedve. Istent csaknem hivatalos­ul el­ideje, hogy kedves kis menyasszo-i kört,,b­c,,ík a gondolatától nva­csúrjait látogassa, kénytelenül­­a legtöbb ivószéken, a hívőket való­egészen kikapcsolódott a megszo- • ban Mak műveltségük tudta megaka­kolt úritársaságból. Hónapokig nem datírozni abban, hogy ne essenek abba láttam, hónapokig alig látták ismer­t a szellemi zsiraavarba, amelynek ered­rései. Egészen megváltozott körl­­ményei még hosszú ideig nem tűnnek ben. Még ugyan némi aggályokat k­e­szűrvünk elől. Ide ahol nem talál­táplal a divatos pártok és szak- 4 &proff 5.3,mb., a méltóságteljes miszti­szervezetek h­asnyában. Meg fennen f., , . . , _ , _ . .. J, ..... s , • kumua rejtett szó ezzel az emberi alu­hangoztatja — feliuatvsa nyomán a keresztény társadaloomfilozófia ' jelentőségét. De most már nyugta­lanul és kényszemletten ül az úri­­ zsúrokon, dühösen kifakad az es-­­­pressozó úrilányok és úrifiúk ellen,­­ kegyetlen gunyorral emlegeti a Bel-­­­város népét, mely a nemzeti jöve-' delemmel léhán és garázdán gaz-­­­dálkodik. Megkérdezem tőle, mi­­ idézte elő benne azt a fordulatot?! Azt mondja: látja naphosszat eze-­­ket a szegény munkásokat, egész­­ hónapban annyit keresnek, mint­­ amennyit a belvárosi léha alakok­­ egy este elvennek vacsorára, köz­ben meg családjuk otthon nehezen­ él, nehéz munkában törik magnnkay íme, a sokat emlegetett szociális­ élmény átalakító ereje. Most már­­ rejtett szó ezzel az em­ber­ mű­veltséggel, ott bizony mondjuk, hogy rombolást végzett. N­em hisszük, hogy az egyházaknak ne lenne más és több mondanivalója, minthogy híveit gya­nakvóvá tegye a demokrácia iránt és kedvüket szegje a szabadságban nyúj­tott élettől. Az egyházaknak nem le­het mestersége a reakció, ami azon­­is látszik, hogy amit ebzen a téren végez, az nem ügyes, legfeljebb" körmönfont­nak nevezhető. Az egyháznak szük­sége van szabadságra, de­ éljen is vele, mert attul szabadon hirdetheti, hogy minden ember egyforma jogokkal és szabadnak születik, ott megvan az egyház igazi szabad­sága, amennyire csak lehet e föl­li világ siralomvölgyé­ben. Ezekkel a gondolatokkal ü­dve­ Újév napján a fasizmustól kevesebbet beszél lelkiatyjáról, las­­s a^tiljtk.­san eltünedeznek asztaláról a m^'szabadult egyházakat olvasmanyok és egeszen masfajta r brosurák jelennek mert ott leg­utóbb egy úri társaságban, hallom, hevesen és kegyetlenül kifakadt, hogy belso.'...a a Belvár­osba, vagy az Operába, díszelőadásra a kelen­földi pályamunkásokat és szétveri ezt az egész úri csőcseléket! íme, a vallásos élmény ereje... Az embe­reknek hitre van szükségük, — ez a fiatalember is mindenáron hinni akar."Új világ nyílt meg előtte, — mily­­ boldogsággal veti magát az új világ élére, maholnap egészen elfeledi a régit. Az UNESCO gyakorlati munkáját • már megkezdette Párizsban és ' egyes hetilapokban már olvas­­­­hatók az.ak az előadások, amelyeket ott l'NESCO esillerc alatt egyes trac. ' cia és m­ás tudósok, írók, ujság­ók, • különböző párizsi intézményekben és ' termeik­ben tartanak. Első pillantásra , en a műsor megdöbbentő. A hasonla­­­­tosság egy korábbi, i)ieg';chetesen dics. • te'ecuil kimú'í intézménnyé!, a Com­pt. J tation InSollectach­er, kísérteties. N«nj . ilyes játékot akartunk. k5tr­ibesin­ ezt mondja Prllslk­y egy cikkében, am­i?Ig. üjen­ az ő sajátos, erőteljes, egyenes és Nem foglalok állást e kérdésben. •Az őszinte modorában alaposan megbírálja de tudom, sokan, nagyon sokan' í az UNESCO indulását. Igen nagy a­ranyak ilyenek,­ korszerű embe­rek, átalakulók, akiknek viaszlelkébe a kemény kor beleégeti a maga vo­násait. Barátom a kor egyik héro­sza, névtelen hőse, akinek sikerült, ami sokak előtt örökre zárva ma­radt. Mi a tanulság? Ezt a konzer­vatív fiatalembert, régi úri család leszármazottját, ezt a derék, precíz, pontos, szolid embert, úri össze­jövetelek reménységét, a­­ polgári társadalom oszlopát befogadta , de* 5' veszély; hogy ez a szép gondolat im­roír másodszor jelentéktelen és befo­­lyástalan n^rozetki5^i önképzőkörbe fullad. Angliában, amely igen nagy reményeket fűzött ehhez az új inté­z­ményhez, igen e^íts a csalódás Iro­ h­almi és roményos körökben. Ma­­gyarország" még nem tagja az intéz-Ké­nynek, de mint minden­ kis ország, sokat várhatott volna az UNESCO-tól, ha ez valóban azzá fejlődnék, ami­­nek tervezték, szellemi központnak, amely a leromlott és koldusbotra ju­­tott Európa elpusztíthatatlan szellemi erőit újból összefoglalja, egymáskor, fűzi és abból a nagy hagyományból, amellyel dicsekedhetünk, fegyvert ko-r vácsolt volna a­ süttérség elleni harcra.­­# A reményt m­ég nem kell feladnunk,­­ mert lehetséges, hogy a meglepjen a riiós egészséggel éledő francia inde­­mokrácia, hát hírű lett. Neki 3ike- a TMány és irodalom az angolokkal kar­­rült, mások előtt a kapuk zárva t­öltve aiegálatja az UNESCO, azon maradtak. JDe mi lenne, ha a jolv Z«« "ton, arady «'l«bB vagy atobb ba­k és tiszták előtt mégis széle­ • zsákutcába vezetne. sebbre tárnák a kapukat? ! BOLDOG UJ EVET tis'^es*"iselőinek e melltartó TmtTTTmmTrvfifTr Kezdete d. u. 13 órakor. MUNKÁNÁL TÁNCNÁL SPORTNÁL­­ LEGJOBB EL­EMI SZER Kések­: J' M T. drogéria RÁKÓCZI-CT 15, telefon: 1S7—1V47. iiÉllim­ila t /9­ Hagy szilveszteri műsor ^ ——— étteremmben Farkas Jenő és zenekara TVn/P A Szalonban • CSiaiU M­ky Lamar, Pető és Tóth Kapitány Anny Türk Berta Hacsek és Sajó Rákossy Tábor Halmai Imre ÍJ II C 1/ Tel.t 121-1108, 124-708 Q |l f J# •«•!• liii hm mii « VEZETŐSÉG U'Lttá]^, PÉZSMA-, HÖRCSÖG-ÉS VADBÖln VESZ, TSáK GYÁR, KIRÁLY-U. ?»6. ferenc Budapest, V., Szent Ishán-krt 21. Töltőtoll Papíráru • Játék Kerámia osztályai minden alkalomra minden igényt ikielégít . ... , kiszabások, bívitések, égés.? részek átcserélése, körpótlások. HERMELIN ívi, Mária Valéria n. 7. t f LIV f.

Next