Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-01-01 / 1. szám

2 és külső arculatát átalakította, s amely egy magyar tudós vélemé­nye szerint a humanizmus erköl­csi világképének eltorzításához is vezetett, elég erős-e ma még ahhoz, hogy új hatalmi összecsapások ter­hét elviselje? Európa és a nyugati világ ma szellemi vacuumban él, hasonlóan ahhoz, amely a hellén­római világbirodalom lassú bom­lását elindította. Más szóval, egyet­len vitá­ is világnézeten és mozgal­mon kívül nincs ma Európában olyan szellemi áramlat, amely a tömegek képzeletét megmozgatni és munkaerejüket heroikus magas­ságra fokozni tudná. A kapitalista ellenreformációnak nincsen szel­lemi fegyvertára, csak az, amelyet a szemben álló filozófiától és moz­galomtól kölcsönvett. Az angol­szász világ két szellemi és anyagi középpont­jában, Angliában és az Egyesült Államokban párhuzamos, bár ütemben és a megtelt útban el­térő fejlődési irány bontakozik ki, a szociális gazdaság iránya, amely ugyan egyes formáiban és megje­lenésében elüt a nagyobb és ki­­­sebb keleti demokráciák formáitól, de az alapvető gondolat ugyanaz, az irány csak néhány szögre tér e­l egymástól, az ütembeli különb­ség le­gföljebb egy-két nemzedéket jelent a népek és nemzetek évez­redes életében s így a nagy tudó­sok, mint Toynbee és Russell, hal­vány körvonalaiban látják már azt a fejlődési folyamatot, amely a keresztény civilizáció két nagy áramlata, a nyugati és keleti kö­zötti harcot a különbségek kiegyen­lítésével a fegyveres mérkőzés ki­törése előtt kiegyenlíti. A két szembenálló gazdasági és politikai filozófia, tanítják e nagy szellemek, idők és nemzedékek folyamán annyira egymáshoz hasonulhat, hogy a különbség a gyakorlatban már nem is érvényesül. Lehet, hogy ez a feltevés csak remény, illúzió és csalóka horoszkóp, de remélni kell, mert remény nélkül nincs sem egyéni, sem nemzeti élet. * Az év, amelynek első napján e sorok megjelennek, nem szolgál­tathat bizonyítékot e spekulatív filozófiai tétel helyességére. Fenye­getések és összecsapások eszten­deje lesz ez az év, a válságok és megrendülések éve a nyugati vi­lágban. A Marshall-terv körül és a vásárló erejét lassan, de biztosan vesztő munkabér körül kemény harcok az Egyesült Államokban, a dolgozók és az ingatag pozícióit védő polgári osztályok közötti harc a latin államokban, harc a min­dennapi kenyérért Angliában, harc az infáció ellen a világnak vala­mennyi államában, időnként, így márciusban és közvetlenül az ara­tás előtt, sűrűsödő ellentétek és összecsapások az egyes hatalmak között, ennyi az, amennyit óva­tos mérlegeléssel jósolni lehet. És azt, hogy háború pedig nem lesz, mert bármi lenne is a kime­netele a harmadik világháborúnak, amelynek rémét nyugaton felidé­zik, abban az egyben minden gon­dolkodó és író, sőt politikus is megegyezik: Európa svatag-jd vál­toznék! POUDRE MYSTIKUM AZ ÚJSZERŰ LANOM­OS BŐRTÁPLÁLÓ PÚDER A KÖDFÜGGÖNY MÖGÖTT... Beszélgetés •B. B. iíim­dtsal, a mimet kérdésről A Haladás szerkesztőségének meg­bízásából a londoni kon­­ercik­,a iz­galmakban bővelkedő néhány hetét a helyszínen tömöttem és most sze­retnék beszarni.Inj a m­agyar olvasó­közönségnek az eseményekről, ame­lyeknek mozgatórugóit közelről lát­tam. Igyekezni fogok minden oldal­ról megvilágítani a na­gy probéma­komplexust, mely a Világ­ot ma el­ső­sorban foglalkoztatja és izgatja. Lon­­doni tartózkodásom alatt sikerült néhány jelentékeny politikust és egyéb érdekes, fontos pozícióban levő politikai tekintélyt meginterveú­álnom, s a társadalmi élet vezető alakjaival, majd az utca emberével folytatott beszélgetések alapján meg­próbáltam közelebb férkőzni a lon­doni közvéleményhez, s kideríteni, hogy tulajdonképpen milyen is az oly sokat vitatott általános helyzet a ködfüggöny mögött... A londoni konferenciával kapcsolat­­ban az érdeklődés középpontjában a konfere­ncia egész időtartama alatt a német­ kérdés állt. Erről beszélt min­denki otthon, társaságban, politikai előadások alkalmával, no és erről vi­tatkozott nem utolsó sorban — a „Négy Nagy" is. A konferencia — mint ma már tud­juk — megbukott, ez az újabb kísér­let, mely a világbéke biztosítását cé­lozta, egyelőre meghiúsult De per­gessük most kicsit vissza a filmet és nézzük meg, hogyan vélekedett Anglia ezekről a vitás kérdésekről és maga­tartása szintén hozzájárult-e a konfe­rencia bukásához? A németországi problémának Ang­liában egyi­k közismerten legalaposabb szakértője Mr. .­. B. Hynd, a Labour party képviselője, aki két és fél esz­tendőn keresztül Anglia németországi minisztere volt, s alig néhány h­ete mondott le tisztségéről. Elmentem Mr. Ilgnishoz és megkérdeztem tőle, mi a véleménye: hogyan lehetne megoldani a német­ kérdést úgy, hogy Németor­szág ne fenyegethesse többé az euró­pai békét, de ugyanakkor többmillió ember minimális megéheztése biztosítva legyen? John H­ynd olyan határozottan, szinte percnyi gondolkodás nélkül vá­laszol, hogy a kérdezőnek nem lehet kétsége: a volt miniszter nagyon is ,,otthon van" ebben a kérdésben. — A megoldásra váró problémák tulajdonképpen négy csoportra­­ oszt­hatók — kezdi fertegelését­­. Az eset­leges német agresszió lehetőségének megakadályozása. 2. a gazdasági élet újjáépítése annyira, hogy Németország önellátó legyen és amellett segíthesse az európai újjáépítést, demokra­tikus kormány megszervezése és végül 4. a jóvátétel kérdésének megoldása. Az első és a harmadik tulajdonképpen ugyanaz a probléma, vagyis az eset­leges jövőbeni támadás meghiúsítása és a demokrácia megteremtése. Ugyan­így egy csoportba tartozik a második és a negyedik probléma megoldása is. Feltámaszthatjuk-e a német gazdasági életet, ha ugyanakkor olyan jóvátételt követelünk, amely követelésnek Né­metország nem tud eleget tenni? — Ami tehát a gazdasági problémát illeti, ennek csak egy megoldása lehet. Ha ugyanis olyan fokú termelést enge­délyezünk, mely a jóvátétel állandó törlesztésére elegendő, mi történik ,­az európai békét veszélyeztető felesleg­­­gel a jóvátétel kifizetése után? Vagy a jóvátétel megszűnésekor pusztítsuk el a felesleget? Mivel ez teljesen lehe­tetlen, véleményem szerint mindaddig, míg Németország nem tud az impor­tért fizetni és nem tudja legfontosabb szükségleteit sem kielégíteni, nem lép­hetünk fel jóvátételi követeléseinkkel. Adjunk Németországnak egy lehetősé­get a fejlődésre: adjunk egy kis re­ményt, hogy saját jólétükért és reha­bilitációjukért dolgozhassanak. A mun­kások, nagyobb munkabérért, az ipa­­rosok, hogy termelhessenek és árui­kat eladhassák — de nem a fekete­piacon. Döntsük le a zónák korlátait és tegyük lehetővé a szabad árufor­galmat. Ez az egyetlen módja, hogy kievickéljünk a mocsárból, amelyben különben hamarosan elsüllyedünk. — S most érkezünk a kérdés poli­tikai részéhez — folytatja percnyi szü­net után — mert a gazdasági egység feltétlenül a központi gazdasági igaz­gatást vonná maga után, ez pedig a központi politikai kormányzást tenné szükségessé. — Nem gondolja, képvselő úr, hogy erre a túlzott bizalomra sok oka nincs? — kételkedem. — Igen, ez valóban kérdés, hogy lehet-e bízni Németországban? De, ha nem lehet, akkor miért zúdítjuk oda i­zánk „demokratikus" pártokat, egye­sületeket és hatóságokat, ha egész Né­metország lélekben náci maradt? De hiheti-e vajon akárki, hogy Német­ország egymaga most, vagy akár né­hány év múlva veszedelmet jelenthet az Egyesült Nemzetek számára? — A németek vagy nácik mindany­nyian, s akkor Németország mindig a világbéke veszélyeztetője lesz, vagy pedig akad elegendő demokratikus elem, mely esetben remény van egy demokratikus Németország megalapo­zására, mely a többi demokratikus or­szággal együttműködhetik,­­ ép úgy, mint Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia vagy a többi imperialista tör­ténelmi múltú nemzet, mely szintén megtanult együttműködni a világbé­kéért. Én egyénileg tagadom a tételt, mely szerint a németek alapvetően különböznek minden más emberi lény­től. Tény ugyanis, hogy Németország és főként Poroszország 1933-ig erős liberális, szocialista és haladó tenden­ciáról tett tanúságot és letagadhatatlan az is, hogy a német munkásmozgalom a legjobban meg­rendezett mozgalom volt az egész világon, mielőtt Hitler megsemmsítette. Köztudomású, hogy Hitler volt az egyetle­n diktátor, aki­nek tizen­két éves uralma a­att mind­végig koncentrációs táborokat kellett fenntartania, hogy az ellenzéket meg­fékezze. Éppen ezért ezeknek a kon­centrációs táboroknak a borzalmakat túlélő foglyai a legjobb és legbiztosabb garanciáink a nácizmus feltámadása ellen. — Ezt a réteget — folytatja Hynd — gyakran vádolják a hitler-rezsim politikájának vállalásával azért, mert nem lázadtak fel ellene. Ezen az ala­pon, véleményem szerint, ugyanígy ál­líthatnánk, hogy Spanyolország egy emberként támogatja Francot, hogy egész Oroszország támogatta a cári uralmat és hogy Churchill hallgatóla­gosan támogatja Attleet, mert nem szervez lázadást ellene. A potsdami határozat egyébként, amelyet Anglia, az Egyesült Államok és Oroszország írt alá és Franciaország is elismert, szintén visszautasította ezt a tételt és azt a szándékát nyivánította, hogy se­gíteni akar a német demokrácia fel­építésben. Ezért támogattuk a poli­tikai pártok, iparszövetkezetek és helyi kormányzatok megalakulását. És, ha valóban azt gondoljuk, amit mondunk és valóban­­ a lehető legrövidebb időn belül egy olyan Németországot szeret­nénk látni, mely bele tud illeszkedni a demokratikus nemzetek közösségébe, akkor nem úgy segítünk, hogy meg­­döntjük a németek bizalmát a demo­kratikus pártok és igazgatás iránt, akár a munka és az újjáépítés minden lehetőségének felbom­lásáival, akár a fontos iparágak működésének betiltá­sával, akár azzal, ha a meglévő gyá­rak leszerelésével éppen ezeket a de­mokratikus szervezeteket bízzuk meg. S mindezt a jóvátétel nevében ... — Dehát akkor mégis mi a teendő? Nem tartja képviselő úr a túlzott bi­zalmat még veszélyesebbnek? — Valamelyes kockázatot vállalnunk kell a világbékéért és demokráciáért. El kell végre határoznunk azt is, hogy mit tartunk célravezetőbbnek az euró­pai gazdasági élet újjáépítése érdeké­ben: helyeseb­b-e gyárakat leszerelni és egyik országból a másikba szállí­tani, vagy okosabb azonnal üzemké­pessé te­nni és megindítani őket? Hagyjuk abba ezt a sikertelen két­­kulacsoskodást, mielőtt ez az új „lánc­ravert demokrácia", amelyet rájuk kényszerítünk, ámítás és locsogás lesz a nép szemében. A kérdés az, hogy a bosszú vagy az újjáépítés politikáját akarjuk-e érvényesíteni? S hm való­ban újjáépíteni akarunk, akkor szer­vezzük meg a demokratikus újjáépí­tést s mutassuk meg az oly sokáig totalitaritásba süllyedt Németország­nak, hogy mi az élő alkotó demokrá­cia. Mert ha nem ezt tesszük, el kell buknunk és bukásunk minden demo­kratikus inspiráció bukását jelentené és új gyűlölet megteremtését, mely egyszer igazi veszedelmévé válhat a világbékének. * Mi sem áll távolabb tőlünk, mint­ hogy Mr. He­nri-dal ellentétben a bosz­szúállás politikája mellett törjünk lándzsát De ez a látszólag demokra­tikus és tipikusan angol állásfoglalás szinte félelmetes hasonlóságával ön­kénytelenül is az angol kormánynak a múltban egyszer már elhangzott ehhez hasonló „demokratikus" nagylelkűség­ről tanúskodó, de katasztrófális követ­kezményekkel járó állásfoglalását idézi. Amikor 11134-ben Hitler meg­indult a rajnai demilitarizált zónába és a franciák katonáikat azonnal Ma­ginot-vonalba küldték, Sarmus francia állandóan az élelmet, miért szerve­it. 17. É. K. hirdetőinek PROPAGANDA (VÁNDOR) HIRDETŐIRODA VI. Teréz-körút 50 Tel.: 120-620, 120-629 —­HALADÁS 7 T. Ügyfeleinek és barijainak S.'U.E. K. LEOPOLD GYULA hirdető vállalat ATI, Erzsébet-körút 39 Alapítva: 1896. Tel.: 422-308 miniszterelnök Londonba repült, hogy az angol kormányból valamilyen szo­lidáris katonai akciót könyörögjön ki. De Sarraut miniszterelnök könyörgé­sére az angol kormánytól ezt a szin­tén rendkívül korrekt és rendkívül angol választ kapta: „Anglia nincs abban a helyzetben, hogy megakadá­lyozza, hogy Németország saját felség­területén azt csináljon, amit jónak lát". Anglia e demokratikus nagylelkű­ségébe akkor majdnem belepusztult az európai demokrácia,­­ az angolt is beleértve. Most szerencsére, csak a konferen­cia bukott bele... GALLAI ÁGNES REFERÁLNAK A REFERENSEK A minisztértiumok sajtóelőadói a centennáris év progra­­m­járól A minisztériumok sajtófőnökei va­lamennyien újságírók. Mindent tud­nak, ami „tárcájuk körébe tartozik". Minden minisztérium ki akar tenni magáért az 1948-as centenáriumi év­ben. A Haladásnak most elmondják a sajtófőnökök minisztériumaik mű­helytitkait. BELÜGYMINISZTÉRIUM: CSERESZNYÉS SÁNDOR Néhány programpont jövő évi mun­kánkból: Február elsején nyílik meg Európa legelső, egyetemi színvonalon álló Rendőrakadémiája, amelyhez ha­sonló sem hazánkban, sem Európa más országai­ba­­n nincs. Tanulmányi felügyelője dr Zsirán­ Miklós egye­temi dékán lesz. A csavargó gyerme­kek megmentése, átnevelése céljából a belügyminiszter kezdeményezésére nagyszabású akció indul. A Slárs­hegyi­ úton még a tavasszal megnyit­juk az első átmeneti gyermekotthont. Ezekben az intézetekben hajléktalan, csavargó gyermekekből a társadalom hasznos tagjait neveljük. KULTUSZMINISZTÉRIUM: ZOLTÁN PÉTER Ortutay Gyula kultuszminiszter ép­pen most utazott Debrecenbe ,a mi­nisztérium államtitkáraival és a főbb ügyosztályok vezetőivel, hogy ott megbeszéljék az 1948-as esztendő kultúrpogramját. Az új tankönyvek után ebben az esztendőben kerül sor az általános iskola VIII. osztályának megnyitására. Ezt fogja követni a középiskolai reformok sorozata. .Sor kerül a gimnáziumok átszervezésére. KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM: GÁL GYÖRGY A Közlekedési Minisztérium 48-as munkaterve alkalmazkodik a három­éves terv feladataihoz. Gerő Ernő miniszter a terveken felül nagy súlyt helyez arra, hogy a Lánchíd 1949 november 20-ra, első felavatásának 100. évfordulójára elkészüljön. A Margit-híd újjáépítése tovább folyik, egy év m­úlva készen lesz. Naponta futnak be adományok a Lánchíd fel­építésére. Kis eldugott falvak küldik fel forintjaikat az újjáépítés költsé­geire. KERESKEDELMI MINISZTÉRIUM: VAJDA ALBERT 1948 a Kereskedelmi Minisztérium szempontjából a „továbbfejlesztés" esztendeje lesz, a hároméves tervnek megfelelően. Kiépítjük külkereskedel­münk hálózatát, jobb hírt, nagyobb piacot teremtünk a magyar ipari és mezőgazdasági árucikkeknek, több minőségi árut viszünk ki és töb­b nyersanyagot hozunk be. Május 5-én megrendezzük a demokratikus Magyar­ország első nemzetközi vásárát, amelyre már most igen sok ország jelentette be részvételét. IPARÜGYI MINISZTÉRIUM: MÁRER GYÖRGY Az ipar vállalta az oroszlánrészt abban a munkában, amely a felsza­badulás óta építette az országot. A centenárium évében az Iparügyi Minisztériumra igen nagy munka vár a hároméves terv keretében. Ipari vonalon túl akarjuk haladni a há­roméves terv követelményeit. Ennek részletei ezer ágra nyúlnak, de a cél és terv maga a program. NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM: LACKÓ MIKLÓS A hároméves terv egyik része a magyar szociálpolitika és egészség­ügy kifejlesztése. Kiemelni népünket a múltban gyökerező szociális és egészségügyi elmaradottságból. Kór­házak, egészségügyi intézmények, szociálpolitikai szervezetek tökéletes munkája a mi célunk. A centená­riumi évben még nagyobb ünnepi lelkesedéssel fogunk dolgozni. KÖZELLÁTÁSÜGYI MINISZTÉRIUM: DR HARSÁNY PÉTER A Közellátásügyi Minisztérium az új esztendő első napjaiban lemond minisztériumi jellegéről és közellátási hivatallá alakul át. Ez annyit jelent, hogy a közellátási gé­pezet munkáját és hatóerejét fokozzuk. A minden­napi ellátás zavartalan és folyamatos biztosítása mellett a közélelmezés tervgazdálkodását fogjuk kidolgozni. A centenárium évében a közélelmezés terén olyan intézkedéseket teszünk, amelyek biztosítják azt, hogy úgy a hazai lakosság, mint a várható igen nagyszámú külföldi látogató szükség­letei biztosítva legyenek. ÚJJÁÉPÍTÉSI MINISZTÉRIUM: BARÁTH FERENC Darvas József miniszter legfonto­sabb feladatának a lakásínség meg­szüntetését tekinti. A jövő évben megkezdik a falusi típusházak épí­tését 2000 ilyen ház tetőszerkezetét megrendeltük már A házépítő szö­vetkezetek, melyek a minisztériumon beül működő OHES (Országos Ház­építő Szövetkezet) segítségével, pa­rasztok, értelmiségek és ipari mun­kások speciális életmódja szerint megtervezett lakóházak felépítésével foglalkoznak, a centenárium ,tifktáson igen nagy munka előtt állana.H.r.Va­lamennyi sérült ház L.javítását Be kell fejezni. Megkezdjük a házsors­játék akciót, amelynek keretében k­00 új lakás épül Budapesten. Háromszáznál több középületet fo­gunk ismét tökélete­en helyreá­l­tani és arra törekszünk, hogy a lakáskérdést levegyük a napirendről Annyit jelent ez: mindenkinek legyen megfelelő egészséges lakása. IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM: HAJDÚ ENDRE A centenáriumi év méltó megün­neplése lesz, ha előbb evjutnak az új büntetőjogi kódex munkálatai, ame­lyek ugyanolyan szociális ha­ldást­­jelentenek a jelenlegi büntetőjoghoz képest, mint amilyent a nagy embe­rek reformja jelentett a meg­előző korhoz viszonyítva. Készül az új sajtótörvény és a becsületvédelmi törvény reformja, amelynek rend­kívül­ nagy a politikai és közéleti jelentősége. A nemzetközi magánjog szabályozása is a 48-as év feladata, mert rendezni kell a környező álla­mokkal való kapcsolatainkat. A jövő évben l­efejeződik a munkatörvény megvalósítása, amelyhez hasonló még egyetlen szociális államban sincs és a munkavállalók régi követelményé­nek teljesítése. A közéleti tisztaság fokozottabb biztosítására is a jövő évben készül el a törvényjavaslat. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM PETHŐ TIBOR A demokratikus honvédség a negy­vennyolcas honvédsereg szellemi örö­köse és így természetes, hogy a cen­tenáriumi esztendő ünnepségeibe minden tudásával és tehetségével be­kapcsolódik. A Honvéd Levéltár és Múzeum hónapok óta tartó előkészítő munkával szervezi 48—49. katonai jellegű dokumentációs anyagának kiállítását. A gazdag levéltári anyag­ba­n szerepel Kossuth­ és Görgei leve­lezése, Kossuth intézkedései az egyes hadseregrész parancsnokokhoz, vala­mint a hadműveletek terveinek eredeti rajzai és kidolgozása. Emellett kiállí­tásra kerül a negyvennyolcas katonai v­etek számos személyi relikviája is. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM: BÍRÓ GYÖRGY A Pénzügyminisztérium munkáját mindenki ismeri. Ennek a munkának eddigi legnagyobb eredménye a sta­bilizáció, amelyhez fogható sikerrel sem a régebbi inflácók után, sem ma, egyetlen ország sem dicsekedhet. A stabilizáció ötnegyed éve meg­mutatta a munka értékét Ez a munka a minisztérium programja. Az ipari, mezőgazdasági és szellemi munka értékének megőrzése é fokozása. Boldog új évet kíván­t. ügyfeleinek és ismerőseinek SINGER MÁRIA hirdető iroda Wesselényi­ u. 35. T.: 227-027 TENZER hirdetőiroda (IV, Szervita-tér 8. Tel­s 882—303) igen tisztelt ügyfeleinek boldog új évet kíván

Next