Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-09-09 / 37. szám

HALADÁS Nem hiszek egy olyan út helyességében, mely külön a parasztságnak készül...ISZÉLGETÉS Nem, egészen biztosan most találkoztam először, Dobi Istvánnal, mis mégis ... Igazán zavartlan vettem, mert a hangja... Hol és mikor? Ilyen, Mr. évivel ezenen, Edelényben vagy Szikszón, már nem emlékszem pontosan, de hallottam ezt a hangot, Dobi István hangját, amim ezt mondta nekem: „Ailág meg fog változni és a parasztság életformája sem lesz hosszabb életű, mint elnyomóié." Ezek a kissé vádló szemek már néztek így rám a nagykőrösi piactéren vasárnap délelőtt a nagytemplom harangjának bongás közben. „A szabadulást saját magunktól nem várhatjuk — pillantották ezek a szemek —, odafönt a gyárak vidékén bontakozik majd ki a kalapácsok ereje, de akkor elő kell ám venni a kaszákat is " A mozdulaait is láttam Szentesen, meg Félegyházán, meg Celldömölkön is, csak éppen Komáromiban nem, mert ott nem jártam és ezért nem találkoztam igazán vele, csak mindazzal, ami az ébredező parasztság értelmét elárulta. Most itt fittem vele egy nagy teremben, amely a feudális Magyarország nagyurainak épül olyan megrendítően tágra, hogy elférjen benne a sok hatalom és terebélyes butaság. És ahogy ott ültünk, mintha csak egy kis szobává zsugorodott volna össze e pompázó helyiség, falus, tiszta szobává, barátságból és megértésből, így hát tulajdonképpen egy régi beszélgetést folytattunk, azt a beszélgetést, amelynek töredék szavait elnyelte a csendőrség ordítása, azokat a pilantásokat váltottuk díjra, melyek vakká dermedtek a robbantások fényétől és azokat a mozdulatokat fejeztük be baráti kézfogássá, melyeket erőszakkal külön választott a gomdo® feudalizmus. — A parasztság — folytatta táz év után az igazi Dobi István — tulajdonhoz jutott és elnyerte az emberi jogokat. Tagadhatatlan, hogy a történelmi elzártságon kívül bizonyos földrajzi elzártság is hozzájárult helyzetének magányos jellegéhez. Az a fejlődési alap és szinte felmérhetetlen változás, amit a földreform jelentett a parasztság számára, ma még sok tekintetben kihasználatlan. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy azok a gondolati elemek, amelyek az ipari munkásság és az értelmiség erős fejlődésében olyan nagy szerepet játszottak, a parasztság gondolatvilágába még nem jutottak el eléggé. Miért nem? Ez nem magyarázható a különállásnak említett okaival, ezért az elmaradásért felelősséget kell éreznüök azoknak, akik a parasztságot, mint egy külön világot képzelik el. Ez a veszélyes romantika ma már szerencsére kezdi hatását elveszíteni. Szerintem a parasztság világképébe egy új elemnek kell helyet kapnia és ez az elem a nemzetköziség gondolata. Mert a parasztságnak nemcsak befelé, saját országának társadalma felé kell erőszakolt határmesgyéit eltörölni, hanem kifelé is. A tíz évnek minden tanulságát és a jövőnek izgalmát éreztem át és régi emlékeim egyszerre renddé csoportosultak, a töredék szavakból határozott mondanivaló lett, a pillantásokból éles tekintet és tétova mozdulatokból céltudatosság. És" így beszélgettünk tovább, már nem emlékeztem, hanem értettem s a jövő ismét tágabb lett és világosabb előttem, miközben arra gondoltam, hogy milyen jó volna az értelmiség világkongreszszusa után a parasztság Wroclawját PS írta. Gyárfás 3 Miklós megrendezni, mert az ipari munkássággal való szövetség ki fogja emelni a parasztságot is erőszakos határai közül és ez a hatalmas osztály is igényelni fogja a nemzetköziség gondolatát, ezzel újabb biztosítékot adva a békének. Dobi István nem hit a paraszti életforma állandóságában. Hogyan is hihetne abban az életformában, amely látástól vakulásig való munkát jelent, asszonyaik, anyák és gyermekek erejének kihasználását, szabad idő nélküli életet, kultúrától való elzártságot, egészségtelen építkezést, ijedelmeket és babonákat. Mert mi más lenne az a bizonyos „paraszti életforma", az örök törvény, ha nem ez? Miféle életformáról beszélgetünk történelmünk fölszabaduló...ig tartó tanulsága alapján, ha nem erről? Ha nem a rabszolgaság feudalizmusban ápolt életformádról? A felszabadulás nemcsak aszázezer holdas birtokokat törülte el, hanem ezt az életformát is. Ki merné a parasztságnak újból nyakába varrni a feudalizmus az örök életforma nevében? Hát ez bizony nem afféle beszélgetés a miniszterrel, nem csinált riport, kérdés- és feleletjáték. ..mi a véleménye miniszter úr" riporter vigyorgás, hivatalos felelet a szöveg gondos átnézésével, titkári beavatkozzásal, hanem beszélgetés, heves és szenvedélyes találkozás, ahol a szavaiknak nincsen politikai játékosságaik, diplomatikus ravaszságuk, csak buzognak úgy, ahogy régen, ahogy tíz évvel ezelőtt, ahogy mindig, ha nem hazudni akarnak, de teremteni valamit. — Nem hiszek az olyan út helyességében, amely külön a parasztságnak készül. Csak az olyan út járható, amelyen mindenki közlekedik. Ha úgy okoskodnánk, akkor az ipari munkásság, az értelmiség elől menekülnénk, de nem a jövőbe, hanem vissza a múltba, a kitaszítottságba. Kecsegtető száműzetésről pedig nem tudok. Előrehajolt és fogai közül csakúgy szikráztak a szavak. Aztán folytatta: — Nem kívánok paraszti jövendőt a parasztságnak. Az élete legyen paraszti, ,mert mi más lehetne. Ott él a földön és megműveli, de nem az évszázados „hagyományok" alapján, hanem együtt a várossal, az ipari munkássággal, az, értelmiséggel. A földműves visszaadja a mérnöknek a cséplőgép megszerkesztését, a munkásnak a trák tárgytártásban őrlődött éveit, kenyeret ad nekik és gyümölcsöt. Nem lehet város és falu abban az értelemben, ahogyan eddig volt. Jó, legyen paraszti életforma, de villanyvilágítással és vízvezetékkel, tiszta iskolával, könyvtárakkal, szabad idővel és nem libákkal együtt növő gyerekekkel. Legyen csak ilyen jövendő, de vájjon nevezhetem-e azt parasztinak? Aligha. Nem helyesebb, ha azt mondom, hogy emberi jövendő? Emberi jövendő, mert egyféle tartalma van, nem sandít mögötte az elkülönülés gondolata. Emberi jövendő, éppen olyan, mint a munkásságé vagy az értelmiségé. Hirtelen abbahagyta és mosolyogva rámnézett. Aztánkis időretíva még ennyit mondott: — Hát így gondolom valahogy. Nem kérdezte, hogy megértettem-e és arra sem kért, hogy írásomat előbb mutassam meg neki, mielőtt megjelennék ez a beszélgetés. Ki tudja, mikor találkozunk megint és ahol? Edelényben vagy Szikszón vagy Celldömölkön és vele találkozom-e csakugyan, vagy újból Cak a hangjával, csak a pillanatásáival, csak a mozdulataival? Mindegy, így él az ember a hazájában és újra, meg újra találkozik a szabadságot éptő néppel. Azzal, aki személy szerint Johasem határozható meg, de mindig jelen van, egyszer mint zsellér, egyszer mint favágó és máskor mint miniszter.ket kérdeztem meg. Szathmáry Pálnak hívták az egyiket, Petik Bélának a másikat, az általános iskola nyolcadik osztályának, növendékei, vagyis negyedgimnazisták ahogyan mi öregek még megszoktuk. Az eső nap sokat még nem jelent, de a két diákon egy cseppet sem látszott, hogy különösebben megzavarta őket a változás. Még csak a latin tanár volt benni náluk és az új osztályfőnök, mondták. Régi osztálytársaik majdnem mind visszajöttek és ha igem, nekik nagyon rokonszenvesek az új tanárok ... A Református Gimnáziumnak a Lónyay és Kinizsi utca sarkán fekvő, nagy modern épületében is ezren felül van a diákok létszáma, mint az iskola igazgatója. Kondór Kiss József mondja, aki mint a gimnáziumi tagozat igazgatója az egyház, és mint az általános iskolai tagozat igazgatója, az állam alkalmazottja. A díszteremben találom még, ahol a négy gimnáziumi osztály növendékeinek, a volt felsősöknek magyarázza az állam és az egyház között megosztott iskola különleges helyzetét. Éppen arról van szó, hogy a diákautonómia kérdéseit hogyan oldják meg és hogy az iskola régi hagyományai szerinti karszalagos folyosói őrök, akik a két legfelső osztályból kerülnek ki, továbbra is végezhetik-e ezt a munkájukat az állami általános iskolai növendékek között. — A főigazgatóság részéről minden kérdésben igen nagy megértéssel találkoztunk — mondja az igazgató. — Az intézet református növendékekkel való utánpótlását sikerült biztosítanunk olyanformán, hogy az általános iskola felső osztályaiban a főigazgatóság megszüntette Ht. iskola körzeti jellegét és református növendékeket fel lehet venni a főváros bármelyik kerületéből, az intézethez tartozó 100—120 személyes internátusba pedig református növendékeket felvehetünk az egész ország területéről. A tanári testület minden tagja helyén maradt, és bár erre vonatkozólag még nincs végleges megállapodás, az állam részéről megvan a hajlandóság arra, hogy ha az alsó általános iskolai tagozat növendékeinek létszáma fele részben református lesz, az intézethez református vallású tanítókat neveznek ki. Néhány fiatal tanárral beszélgettem és ők pontosan látják, merre vezet az ő útjuk és az iskola útja. •— Az egyház kezében megmaradt gimnáziumok előtt három út között tehet választani — mondja az egyik. — Ha a demokratikus életrenddel nyíltan szembeszállnak, el kell tűnniök. Ha közönyösek maradnak, ideigóráig fennmaradhatnak. De lehet harmadik út is, őszintén akarni a demokráciát, ami nemcsak a fennmaradás, hanem a további fejlődés útja is. A református gimnázium, a „Lónyay", közel száz esztendős hagyományaihoz — az iskolát az enyhülni kezdő abszolutizmus éveiben, 1859-ben alapították — marad hű, ami azok után, amiket hajlottam, alig lehet kétséges, ha az az igazi és szívvel-lélekkel vállalt demokrácia útját választja. Az evangélikus egyház nagymúltú gimnáziumában, a Vilma királynőúton, a ,,Fofor"-ban a tisztes szegénység kopottsága fogad, ami az épület külsejét iileti. Óraközben érkezem, a folyosókon csend, csak az egyik osztályból hangzik ki erőteljes zsoltárének. A kétfelé osztódás, állam és egyház között itt is ugyanolyan, mint a reformátusoknál, de itt a két tagozatnak külön igazgatója van. Laki Tibor, a gimnáziumi tagozat igazgatója biztosít felőle, hogy az általános iskola államosítása semmi nagyobb zökkenőt nem okozott. Az evangélikus egyház vidéken egyetlen középiskoláját sem tarthatta meg, de Budapesten, éppen úgy, mint a református egyház a Baár-Madais intézetet, az evangélikusok is megtartották leánygimnáziumukat is. Az iskola régi jellegének és hagyományainak a megőrzése a Fasori gimnázium igazgatójának és tanárainak is a legfőbb gondja. A főigazgatóság itz is hozzájárult ahhoz, hogy az általános iskolai tagozat növendékeinek megmaradhassanak az iskola régi diákjai, tekintet nélkül a körzeti beosztás korlátozottságára. Másik biztosaiés, az iskola hagyományai folytonosságának megőrzésére itt is, mint a református gimnáziumban, hogy az általános iskolai tagozatban tanító tanárokat is mind helyükön hagyták. A legnyüzsgőbb, legélénkebb iskolai kép a Szent Domokos utcai Zsidó Gimnázium vöröstéglából épült modern épületében fogadott. Ebben a hatalmas iskola-komprekszusban 1200— 1400 diák és diáklány tanul az általános iskolai, a gimnáziumi és az ipariközépiskolai tagozatban Az államosítás a zsidó gimnáziumot kevésbé érintette, mint a keresztény felekezeti iskolákat, mivel a zsidó felekezeti tanintézeteknek tanügyi igazgatás szempontjából azelőtt is sokkal szűkebb körű önkormányzatban volt részük, bár a tantestület tagjainak választása azelőtt is, most is a hitközség joga. Ezzel szemben mint Grünnfald Fülöp igazgató elmondta, az egész iskola felekezeti jellege csaknem száz százalékos. Csak az ipari középiskola növendékei között vannak jelentéktelen számban nem-zsidó növendékek. Középiskolája több nincs is a zsidó hitfelekezetnek, csak a Szent Domokos-utcai mintaszerűen berendezett és egészen modern intézetük. Zsidó jellegű, de egyébként államosított általános iskolák vannak ezenkívül a Wesselényi- és a Dob-utcában, valamint a Rökk Szilárd-utcai és hasonlóképpen állami Rabbiképző Főiskola mellett. Vidéken csak Debrecenben és Szegeden maradtak meg államosított, de egyébként a héber nyelv nagyobb méretű tanítása és a növendékek felekezeti hovatartozandósága révén, zsidó jellegű általános iskolák. Grünvxud igazgató szerint Magyarországon mintegy nyolcezerre tehető a zsidó vallású tankötelesek száma és ezeknek körülbelül a fele jár államosított, de zsidó felekezeti jellegét továbbra is fenntartó, különféle fokozatú iskolába.. iü. • — Ez a két szerény betű szignálta szaszonhat esztendeig min-iden hétfőn a német demokraták legelterjedtebb és legjelentősebb lapjá• nak a „Berliner Tageblatt-nakt a J vezércikkeit, amelyeket Theodore Wolff irt, aki a lapnak huszonhat •évig volt főszerkesztője, 1907-től , egészen 1833 februárjának addig a • fekete napjáig, amikor el kellett a • nácivá lett Németországból meneUüt£nie. Ha nem pusztult volna el nyomorultul, szörnyű kínok közt Hitler A pribékjeinek a kezében, akik Nizzában elfogták és Oranienburgba hurcolták, éppen ma lett volna nyolcvan esztendős. Igazi nagy publicista volt, előbb a császári, majd a vieinári Németország legnagyobb közírója, a " német próza " mestere, világlátott, 4 f okos és főképpen bátor ember, aki • kétszer is játszotta kitartó kötelességátadással az újságíró örök Kasszandraszerepét — előbb I. Vilmos uralma alatt, amelynek végét kísérteties pre® cizitással jósolta meg előre, majd a • weimari Németországban, amikor kétségbeesetten igyekezett felrázni a német demokrácia nemtörődömséget a nácizmus közelgő veszedelmével ^szemben. Göbbels egyszer a nácisajtó • egy értekezletén, amikor a náci újság-bírók rossz stílusát szidta, azt mondta: ...Melegen ajánlom az uraknak, olvasgassák a Berliner Tageblatt régebbi évfolyamaiban egy bizonyos T. W. vezércikkeit. Az a zsidó úgy tudott • németül írni, mint csak kevesen ebben az országban." Theodor Wolff 4 valóban tudott írni. A szó szoros értelmében írt Sohase diktált, soha írógépet nem használt, egy-egy vezér• cikken két napig is dolgozott, minden • szavát, minden mondatát kétszer is megfontolta, csiszolta, mielőtt leírta • volna. Hetvenöétéves volt, amikor fél•holtra verve, agyongyötörve lehúnyta szemét az oranienburgi koncentrációs tábor kórházában. A sors nem adta • meg neki, hogy a felszabadulást meg£ érhete volna, pedig a mai Németországnak nagy szüksége lett volna az • ő tollára, tudására , és tekintélyére. Neki viszont aliglia lett volna nagy • öröme a mai Németországban. ,,Die " Deutschen lernen nie" — írta egyszer egy vezércikkében. Igaza volt — a németek sohasem tanulnak. A piaristák, a Lónysy és a írta: Máthé Elek Hétfőn volt első tanítási nap az új tanévben. Sorra jártuk és lelkiismeretes helyszíni szemlét tartottunk a főváros négy legismertebb felekezetiközépiskolájában. Az a közvetlen benyomásunk, hogy az új szellemmel és a forradalmi változások sokat igérő lendületével sikerült találkoznunk minden egyes esetben. Első útunk a Piaristák gimnáziumába vezeted. Reggel kilenc órakor, az első óra utáni szünetben érkeztünk. Első pillanatra semmi változás nem látszott. A széles főlépcsőn piarista paptanár jött lefele. Mint később megtudtuk, az egyik hittanár, akit egyébként a teljesen világi kézbe került, ezre felüli diákot befogadó intézet rendes alkalmazásba átvett a katolikus növendékek vallásoktatására. A falfülkékben híres piarista tanárok bronzból készül mellszobrait láttuk és tekintetünk megakadt Mayva.d József nevén, akinek görög nyelvtanából nemzedékek tanulták meg Homérosz és Platón nyelvének nyelvtani szabályait. Az első emeleten egymás mellett van a gimnáziumi és az általános iskolai tagozat igazgatói irodája. Herzka Béla dr. a gimnáziumi tagozat igazgatójától két fontos dogot tudtam meg, amiben bennne van az egész változás lényege. A Kossuth Lajos utca, a Váciutca, a Piarista utca és a Dunapart között elterülő hatalmas épületnek a rendházat magában foglaló részét a változás nem érintette és a prímási rendelkezéssel tétlenségre kényszerített piarista tanárok továbbra is az épületben laknak. A másik pedig, hogy a gimnáziumi tagozat mintegy négyszáz diákja változatlanul az intézet növendéke maradt. De ugyanez az eset a most általános iskolai felső tagozatba járó egykori „alsósok"-kal is, amint erről az általános iskolai tagozat igazgatói irodájában értesültem. Kinn a folyosón két élénk tekintetű, tizenhárom-tizennégy éves korukhoz képest igen önálló gondolkodású diá Az államosított textilipar látványos kiállítása az Őszi Vásáron • I KG-OS SZERETETCSOMAGOT KÜLDHET NÉMETORSZÁGBA Rendelések felvétele : Központi telepünkön IX. Soroksári út 58. szám alatt és az ÖGZI VÁSÁRON lévő pavillonunkban. 99 99 KOZEMST (KÖZSÉGI ÉLELMISZERKERESKEDELMI RT. BUDAPEST)