Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-12-02 / 49. szám

­•-1 -— - - BABITS Nehiéz elhinni, hogy a szinte napra egyidős kortárs évek óta bevonult a történelembe, mert hiszen az irodalom története a nemzet történetének sokkal fontosabb része, mint kortársainak ha­szontalan és jelentéktelen politikai fe­csegése. Ki emlékszik ma már Babits poltikai kortársainak, a parlamenti szócsaták hőseinek, a minisztereknek ,a államtitkároknak a nevére? Legföl­jebb a kiöregedett újságírók, a chroni­que s­candaleuse javíthatatlan szerel­mesei. De Babits neve addig él, amíg magyarul beszélnek ezen a földön , ezt a nevet nem a Reviczky­ utcai szép emléktábla örökíti meg a házon, amelyben Babits puritán egyszerűségű, majdnem rideg kis lakásban hosszú éveken át élt hanem a halhatatlan mű, a babitsi költészet, a nyelv felejt­hetetlen, örök muzsikája. A mű mö­gött, mint olyan gyakran, elhalványo­di­k s kísérteties köddé foszlik maga az ember, a poéta doctus, a lantos, aki bűvös ujjakkal pengette zengő hang­szerét Magára az emberre egyre keve­sebben emlékeznek, a Kerek Asztal egy­kori vendégei, a Central kávéház sar­kában ür dögélő társaság tűnőben lévő tagjai, akik oly gyakran hallgatták a költő mélázó, halk, szavát. Külsejében Babits mediterrán volt, telin volt a típusa, szeme pillantása, egész magatartása, csak hangja volt csendesebb, modora szerényebb s tar­tózkodóbb, m­it a latinoké általában. Egész kultúrája, szellemi habitusa is latinos volt, katolikus pannon ember, akiben Hellász s Róma szellemi örök­sége a kiinomult kelta-germán hagyo­mányokkal vegyült. Mindez csak talál­gatás, kisded szellemi játék! Babits m­inden szerénysége és tartózkodása ellenére is egész, kemény és erős egyé­niség volt, pontosan megvont szellemi határokkal, amelyek elválasztották nagy kortársaitól, akiktől nemcsak ösztönö­sen de tudatosan is elütött. Mindezt leplezte s takarta a finom és halk hang, a tartózkodás, a viszavonulás minden zajos és bántó jelenségtől, amely körülötte viharzott. Ez a tartóz­kodás nem elefántcsonttornyot jelen­tett. Babits nem élt elkülönült életet ismert és tudott mindent,­­amit nagy költőnek tudna kell, hogy az élet tel­jességét megértse és megénekelje. Amit nem tudott, azt gyorsan megtanulta, bár kissé álmélkodva és gyermeki cso­dálkozással, mint a parlamentben és a szabadság téri palotában kavargó inflá­ciós boszorkánytáncot Pontosan érezte , néha ki is mondotta, amit korának politikai és gazdasági harcairól gon­dolt, néha meg is írta, mint abban a versben, amelyben a „könnytelenek a szomorú amely arra a kasra vár, „amelyben fájva nyüzsög s ki nem repül a raj". Nemcsak saját hazája és népe sor­sát figyelte, bírálta és érezte minden idegszálával, tudott minden fontosabb dologról, amely a világban történt. A Manchester Guardian heti kiadását rendszeresen olvasta, s késő éve­ben filológiai és filozófiai tudása érdekes egyéni politikai érzékkel és ítélettel párosult, bár ezt az ítéletet — különö­sen az 1920-as elcsoszarr­lás után — csak igen ritkán, egy-egy elejtett fél­mondattal fejezte ki. Irodalmi és böl­cseleti tudása viszont mély volt, az egész világot átölelte s éppen egyéni­sége szemérmetes szerénysége miatt juttatta szóhoz csak versekben, s nem — az egy Irodalomtörténetet kivéve —­­nagyszabású bölcseleti és analitikus írásokban. A nyelvtudása páratlan volt, bár a magyart kivéve erősen passzív. Nehézkesen beszélt angolul, de utolérhetetlen művészettel tudok shake­speari sorokat, néha egész szonett­­­tréfákat rögtönözni a kávéházi asztal mellett, a finom anakreoni sorokról nem­ is szólva. A bab­isi versek élő embert idéznek: Gabits tiszta ear­bedi életet élő ember volt, hibákkal, hiúsággal, tévedéssel s tévelygéssel megvert ember, mint min­denki, akit anyaméh érlelt a v­­ágra, d­e ritka eraber volt szerénysége, tisztes­­sége, e­ Tilxírszeretete erejénél fogva, s mindenükfölött nagy költő volt. Azon a határon áll, amely a nagy költőt a lángésztől, a géniusztól elválasztja. Ha hibát követett el, megbűnhődött érte a leírhatatlan szenvedéssel teli betegség­ben, amely földi életének végett vetett. A földi élet véget ért, de a versek to­vább élnek, a versekben maga Babits az ember, mert ,az istenek halnak, az ember él!" K. I­. haladás Szabadítsa meg az állam a piat .­­ Az egyetemi reform hosszas huza­vona és sok felesleges időpocsékolás talán végre a megvalósulás stádiumáig érkezett, s h­a az idei tanévben — a Közgazdaságtudományi Egyetemet ki­véve — jelentős változás nem is vár­ható, az új szellem máris bevonult az egyetem falai közé, s reméljük, elő­készíti mind a diákságot, mind a pro­fesszori kart arra, hogy a reformot ne csak elfogadja, hanem minden ere­jével támogassa is. Ezt az évet azon­ban, melyet már sajnos elvesztettünk az aj rendért vívott harcban, használ­juk fel legalább arra, hogy mindazt a fölösleges terhet és ballasztot, ami a fejlődést akadályozza vagy akadá­lyozhatja, szentimentalizmus nélkül eltávolítsuk. Ilyen billaszt, ilyen fölös teher, mindenelyelőtt a budapesti Hittudo­mányi Kar, amelyre sem tudományos, sem — ennek híján természetesen! — politi­kai okból sincs semmi szükség, ugyanakkor azonban fenntartása olyan jelentős anyagi áldozatokkal jár, melynek fedezése­, véleményünk sze­rint az állam már csak azért sem txil­la'hef'a mag-­ra, mert az egyház pap­oj­ainak nevelése mégiscsak az egyház és nem az állam kötelessége. Tudjuk — és ez jóelőre «Wife az a válaszim» —, hogy a pesti Tudomány­egyetem alapításánál és fejlesztésénél valóban kolrto­v szterenet játszott a klérus és a­­Tipológiai kar, mé­ndig nemes­ite haz'n'san, de szerte Európá­ban, ami nem is csoda már csak a­»ért sem, mert hiszen ezekben az időkben — a kor szellemének és irányának megfelően már az egyetemi ran«r el­ismeréshez is pánai, vagy lesaVbhls *szen!birodalmi császári* megerősítés kel'-itt. De ezerl Mai is. A kor szemére annyira töltődve volt vallásos elemek­kel, hogy » tudományt és a tudotmá­nyos fel'ódfst is csak fiz egyházatyák és méltatlanbb ttfiV'-rk szemüvegén keresztül tv"a szwVTni és egy tudo­mányos tétel i«a?sánt, Plo­ ve fwzsá­^'mak eTi«mertse attól fü'$?t, hogy a 'heotósríni kar honcfcése "hitt « Szent­• ríS9-t elvező InrtniTmmaik lo'A'fotof* e. Ez­ az ajkadékníkadás vezetett azután odáig, horry Ga­ilei, mert tételei az isteni kinyilatkoztatással ellentétesek voltak, a kínpadra kerülhetett. De tudomány e egyáltalán a theoló­gia? És itt szögezzük l­e mingyárt: nem a val­lásról beszélünk, ami min­denkinek legsajátosabb magánügye, inkább azt szeretnénk kutatni, hogy lehetséges-e fejlődés egy olyan­­tudo­mánynál", amely saját alapját és tár­gyát megváltozhatatlanna­k — dogmá­nn­k — tartja és ezzel eleve kizár min­den fejlődési lehetőséget és kutatóinak munkásságát maximálisan kommentá­lásra és széljegyzetek írásán szúrt­a. Mivel minden tudomány alapvető jel­lemvonása, hogy a fejlődést és a fejlő­dés okait és lehetőségeit kutassa, s hogy a kutatás tárgya ne legyen sért­­hetetlen, ilyen alapon a theológia semmi esetre sem tudomány, noha ez korántsem zárja ki, hogy egyesek számára — in­koncréto — ne szolgál­tass­on foglalkozásukhoz szükséges szakismereteket . Van azonban a kérdésnek egy s­ya­korlatibb oldala is. Kik azok, milyen emberek, akik kikerü­lnak erről a k­ar­ról? Megengedhetjük-e magunknak azt a fényűzést, hogy állami intézet­ben, állami pénzen neveljünk az esz­tergomi érseknek párttitkárokat, akik mindazon intézmények és szellemi áramlatok ellen uszítanak, amelyeiket a többi karok hallgatói — vállvetve i munkásoktan és parasztokkal — fel­építenek? Progresszív vagy lcsrolább megértő velemet várni e'től a kartól, dőre illúzió, feleséges tehát, hogy az él'nm erének erejével neve(j?n magá­nak pnentó?pt. Az egyház vegye á! a hittudnmnt'invi kart, úgy, ahogy van, szaklsVo'á hilkként és m h a­ t e''én sem S'oJnfl különösebb kisforrásimlk, ha az új Ilittudományi FőHcolát á'vimi tímo­catt­ssal vaYisíían'í­­jn«» A fontos is, hogy a Tudomány EgyetembSl ki­eme'lék s ez von-ríkoz'k trnr~''1sz",a'r'n a vidtSlíi protestáns tteológia fakul­tásokra is. A lístt'Udományi Kar megiszüntetése fTyöngítené egyébként az Egyetemi Tanács rervkciós 'Mfríkílis szárnyát is, hiszen minden második évben — amikor a rektori vagy a pro-ret­'ori mé'tes-V? theológuséi — három szava­zattal rende­lkezi­k a Véru­s, s így az amúgy is odahúzó egyetemi tanárok­­ egy részével könnyen uralm­a alá von­hatja az egész egyetemi autonómiát — és ennek az autonómiának örve alatt megakadályozhatja az egészséges fejlődést Az elavult és megszüntetendő intéz­mények másik csoportja a jogak­adé­­­­miáik. S mingyárt elöljáróban haddja­mosakodjam profeszoraim előtt az egri Katolikus Jogakadémián, ak­ik bizo­nyára dezertálással vádolnak, mint ahogy vádol­ak akkor, miikor tavaly ilyentájt a Katolikus Egyetem ellen írtam. Többek között — valóban — én is élveztem azt a kedvezményt amit a jogakadémiáit lele jeleneti, ez azonban semmi esetre sem adhat szá­momra felmentvényt — legfeljebb helyzetemet teszi nehezebbé. A jog­­akadémiákat az egyházak annak idején azért alapították, hogy a jogászok ki­képzésére és a jogi oktatásra meg­őrizzék befolyásukat olyan idejében mikor az ország egész kom­ányzat" szervezete a jogászi kezében vall Ezeknek a jogakad­émiáknak volt — talán — valami jelentősébe, míg jo- -,­ gíiszbó! minden lehetet Magyarorszá­gon. ma azonban, mikor a szakmaí­ kiképzés mind!n!ká!*b előtérbe kerülő és a mai­fin gazdasági szektor fokiza­tos szűkülése folytán is egvre kevesebb |J jogáczra van szükség, i­gen kis or-­­­szágban hét jogi főskn­át fenntartani 51 teljesen fele te^es, különösen akikor. Ü ha — mint a Icu'ntszm'n^z'érimn hi- hi­vatalas la^ia a Krzr nevel*s — art m­'Asl lehetősége O szirté te'iesn megszűnik. Különben is az egyre szaporodó ösz­töndíjak és kollégáimok a vidéki hall­gatóságnak is lehetővé teszik, hogy e három egye­­mi centrumban tömörül­jön a vidéki jogakadémáik épü­letében pedig helyet kaphat.Bármik olyan mű­­­sz­vki és mezőgazdasági főiskolák melyre a tervgazdálkod­s­s keretében­­ sokk­al naiuvább szülség volna. A mr-1 SzÜntetendő jó felkészültség í­teőt és politikailag hibátlan professzo­rainak természetesen helyet kell találn O­ni a magyar életben. írta: Aba Iván MEGSZÓLALNAK AZ ORVOSOK A Haladás mu­ieti számában „Fe­hér köpeny"4 cim­ alatt közölt cikkünk O nagy visszhangot keltett a­z orvostár­si sadaib­anban. Ezt nyulatja az a tok könnye !" énekelte meg s prófétai lé­­ti SZS&S** ^ °y­«' lekkel megjósolta a szomorú sorsot, " Kiválogattunk a levelekből néh­á-' nyat és közöljük is. Eleget teszünk janinaki a kívánságnak, hogy a levél-s íróik neveit ne említsük meg. Nem is­­ .Fontos ez: nem a személyeit, hanem a­­ téma a lényeg. Köszönöm a Haladás-pal, horgy fel­figyelt reáire, orvosokra. Mennyi munkával jutunnk mi el odásig hogy megkeressük a kenyerünket még az­ut­án is, hogy a diploma a kezünkben van! Alál­rott OTI kö­rzeti orvos va­gyok. Elogla­ltságoért oly nagy, hogy magángyakorlatot akkor nem tudnék folytatni, ha in­­dna is betegem. A kollektív szerződésben fel nem sorolt körzet orvosa vagyok 800 biztosított egyén van hozzám beosztva (de pá­cienseim száma ténylegesen enn­él több) és kapok ezért havi 627 forint fizetést. Minthogy di­plomám­at négy évvel ezelőtt szereztem, korpót­lék nem jár. Nem illet meg veszélyességi pót­léi­t sem. Ezzel szemben egyk­í­velejni egykorú rokonom gyári szakmaiillás 3 forint órabérrel, ami havi 200 órát számítva, 100 forintot tesz ki, de a szokásos túlórákkal rendszerint urcsi­halallja a 700 forintot. Nem állítom, hogy ez sok, de miig is töb­b, mint amennyi az én havi fizetésem. Me­rem mondani, hogy én a havi 200­­ órástal többet dolgozom. De még en­n- nél kiállítóbb az aránytalanság a kol-'' l­fcnv szerződ­ésben a sza­korvosclk­al fizetése és az enyéim között,, még sik­kor is, ha tudom, hogy m­­gasabb s­épzettségiük van, mint ,nekem. Napi hat órát foglalkoztatott szakorvos havi törzsfizetése 1561 forint Nem k­ísélim tőlük, hiszen az sem olyan sok. De mégis két ét félszer annyi, mint az enyém. A helyzetben mennél előbb változArtani kell Fészert­esztó Űrt A kormány szo­­ciális politikája rendszeresí­ette az ü­zem­i orvosi munkát. Ez nemcsak a betegek gyógykezelését jelenti hanem a megelőzés áldásos lehetőségét is. Az orvosok legnagyobb reménysége az üzemi orvosi állások szaporításátbű­n van. Az üze­si or­vostak előnyösebb kollektív ízek­üdést vívtak ki, mint más ka­ngóriák. De sajnos, az állás Sok legtöbbje kis elfoglaltságot kö­vetel és elillesz képest csekély a fize­tés is. Pedig a kollektív szerződést megállapítja, hogy „az üzemi orvosi képzettség hosszú egyetemi és további gyakorló­i tanulm­ányt, valamint spe­ciális kiképzést igényel és önálló, felelősségteljes munkát követel". Ne­kem heti hat órára szóló alkalmaz­tatásom van és ezért 570 forintot ka­pok. Magánprakszisom sajnálatos csökkenése folytán természetesen több munkát is tudnék vállalni. Az üzemi orvosi állásokat racionalizálni kell, hogy az orvos teljes idejét e­mlék szentelhesse és foglalkoztatásából sze­rényen meg is éljen. (r­észlet egy levélből.) Semmi kifogá­som nincs ellene, hogy a Haladás azokba ez orvosokra tereli a figyel­met, akik oly szerencsések, hogy hivatalos állásuik van De viszont hány orvosnak nincs ilyen á­lása. Mi­lyen sóvárgással gondolok én például arra, ha OTI-főorvos vagy zsidó kór­házi osztályos főorvos leh­etnénk. Nem szép az irigység, de mégis kénytelen vagyok irigyelni őket. Nekem semmi­féle állásom n­ncs, de viszont magán­prakszisom sem több, mint az övék. Az állam szocializálta a deferjeket, de nem szocializálta az orvosokat. Fáj­dalom: gyakran előfordul, hogy nem keresem meg a rezsimet sem: ház­bért, adót, telefon, műszerbeszerzést, szakkönyvek vásárlását, szóval az el­maradhatatl­an kiadásaimat. Be kel-e nyugodnom abba, hogy az én eg­zisztenciális problémám megoldhatat-Ian? Tudom: Toinn'afc ortosore, akik ráfekeüdtek a magángyat­orlatra és en-Aftk e­rvrészét mst is tudták tartani. De én hadifogságból tértem vissza és új perientirrát szerezni ma embekr­feletti fe'adírt. Ki segít rajtam? Ha igait, amit az önök cikkében olvastam, már pedig bizonyára igaz, hogy az OTI és MABI egyesítésénél egyes kör­ze­tei­­ben nem sza­pori tol­léik, hanem apasztották az orvoso­k számát, akkor­­ mit várhatok én? " Tisztelt Szere­ccs Elő­írt Aa én leve laus uian p­üraszt, band­a iikonust, jelente­ni az ugynevezett kiür­egedést­­ orvosuk közé tartozom. Egy élett ta­' pasz'­alata áll mögöttem,­­hidadlami a ' tudomány fejlődésével, aiutikatltásom­­ töretlen és mégis itt takok lehetetle-­ nül a fiatalok elűtörésével Sízemiben. " Kegyellen kor ez, amey az öregeiket­­ félretolja. Azt ke­llne hitni, hogy ép­­­ pen­­ az orvosi munkában becsülik­­ a gyakorlati tudás előnyeit, de­­ ennek ma nyoma sincs. Hol vannak­­ a becézett öreg háziorvosok, akikhez­­ hajti­n a családok úgy ragaszkodtak? Idérem Önt, hívja fel reánk nyomatéko­san a kormány fil­yelmét. Halljuk ugyan, hogy keresnek valami rende­zést szám­unkra, valami minimális­­ gondoskodást, de mi­kor lesz ebből­­ eredmény? Nézetem szerint minstai helyettesülés, kisegítés és ehhez ha­­­­sonló foglalkoztatás esetén bennünket­­ előnyben kellene részesíteni addig is. ] A Haladás „Fehér köpeny" drav­­­ejklke valóságos esemény az orvos­társadalom számára. De miért foglal­kozik cikkük csak a fővárosi orvo­­­­sokkal? A vidéken talán a régi nívós ár a m­agánprakszis? Méltóztassék­­ megnézni az OTI orvosok kollektív­­ szerződését. Nem abszurdum-e az, hogy a városi és több közsé­ges orvosi körzetekben a törzsf­ize-­­­tés 102 forintnál­ kezdődik és az 1-10! —lOGO biztosított egyén esetén megy­ fel 10­9 forintig? Ebben bennef­­gl tűtik a készenléti díj i­s, tehát nem­ térítenek­ meg semmit, ha engem éjjel­­ felkültenek és el kell mennem a har­­­mad­ik faluba? Minden faktor han­­l­roztatja a falusi orvos­ok szerepénekk­­ óriási fontosságát, de ez­ a szerepet­­ ilyen­­körülményeik között bajos be­­­­tölteni. Az pedig hogy a vidéki vagy speciálisan a falusi orvos kitűnően f él és nem szorul a f­ietésre, ma már­ a legendák világába tartozik. KAFFKA "Kaffka Margitnak küldöm, őr nagy írónak, félelmetes barátnak, de derék embernek. — Így üdvözölte 1914 ben a magyar irodalom legjelentősebb nő­íróját Ady Endre. Négy évvel később, 1918. december elsején, ham­inc évvel ezelőtt, ott feküdt Kaffka Margit a spanyol járvány áldozatai között kite­rítve, alig harmincnyolc évesen. Mély tekintetével megjósolta, ízes magyar szavával megénekelte, csodálatos me­lenkóliával lemondóan elsiratta a sa­ját generációjában már meg nem ért, de most már beteljesült női rovenjogú­ságot, a magyar asszonyok teljes fel­szabadulását. Kaffka Margit asszon­yalak fai elér­keznek az ígéret földjének határához, od?!, ahonnan már láthatták, az iga­zabb, őszintébb, asszonyok számára eml­eri életet, de nem m'­nhetik át a mes?vét, ebben megakadályozza őktét lellfiik túl­ en'tése, az a «laza» lélek, amelyet Ady tudott, érzett legjobban a századforduló lázongó, de a «fin de s­erle» dekadens akaratgv­ení»es»,gébe fúló tch'HAgrinét. K?fHta Mik­Mt a nagykárolyi poVírj iskolai tannfl'*'nő, a miarrvar vidéki penk­v-családi^, kal­lódd te­het«és?ek, iszákos, e'iffányozó, van'ont herd^i'a környezetiben Irja csodalatos reff^nyeit, «életkép»i!». nme. Ivek m'nd őrösb­evésett e^lflMumai egy azéta kihalt nemzetükn'­k. tC.sen­ds válsrnok, (10091. 'Sr'nrk évek (19121, tMária évei. ní.13). Kél mrár (191fi). .Álomások (19171 .» wrvan­ehMl air .es­ztendőből a most ú'ra ki­adott 'Honnaiabnftt* ennek a nyíWve­nes, ős't'nös bizton­sí'r,zal. az naiTV frók csendes mpga.bamil-vwirs^. vei m^lárt a'nak a mérffiWknvei. Közlük n­'hány tucat sz­önyörű vers, — mert Kaffka Mi'lt is. nM a szá­zailfordu­'ö és a Nmir'! vnVim»nnvI proza'ro'a voltak^ppin li-^-ns és re­"lényszSvfte sem egyéb, mint prózába fu­tott Ifra. R pízényhősnAi votsk^nTvn e?v és itt Tyanar*in n^elak külön ibísz^ fe''^^^ korsrsilt íbr!ir«H«k. A­lS-tnek és ének» PrtrfelVv *M»irtn éve!» La«»itnvai*kv Mári^'a va.­rr nsr «AlT *» (d­af!ai'm,'s n^zirfa, KnffVa Mar­í'itTw.k, a* első öntudatos maevar nő­írónak áTtom^sk­i az önmaffa és a 'ár­sadnlmi felszabadulás felé vezető úton. A Wz!" -"rvobb magy­ar realv-tn frend h'hc'cWen'11 finom szava'-Hnn képe» megformálni, amit előtte férfííró sem isen formált meg: a maczar vidék­i magyar úrias*-anyának* képét, amely­ből abban az időben­­ még Bovarynő kecses szépsége és fojtott szenvedé­lyessége árad. A «Hangyaboly», eltekintve attól, hogy a lefltűnőbb magyar roansza­rvréza, rendkívüli ak­tuak­tású antik­eri­kális regény is. Nemrég foglalkoztam Diderot 'La religieuset'évre fordí­tásával; a véletlen egymás mellé so­dorta a két zárdaregényt és meglepő perspektívákat nyitott. Diderot racio­na'Vn franeVi­­ci-­«s»i­isMN inVigons,'-a vakító fénnyel világítja meg a zárdák tudatalatti, homályos, tengermélység­fényű ösztön és képzeletet életét. A lefojtott érzelmi életnek Kaffka Mar­git diák mnáca álmai kB."Itt ezer szí­ne, ezer lehetősége, végtelen szubti­ltá­sa van. — Dideró­r­ál egyszerű homo­erotikus merénylet lesz belőlük. A francia mester forradalmi támadást intéz a lélekmérgező, mesterséges, gyakran a gyilkosságig hypokrita zár­dai elzártság ellen. — Kaffka Maiért egyszerűen, utólérh­etetlenül elmondja, hogy a zárda kertjéb­en­­a termetes déli fák bizony nem éltek s­ü­­ med­dőségben, hanem, — miután Boldog­asszony hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolódzva bolondul kibálozták magukat, élték világukat,­­ végre gyönyörű lakadiilmat csaptak és a hosszú nyílt csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szereteik gyenge zöldjébe...» Kaffka Margit nem ráncigálja napvilágra a tudat­alatti homályban foszforeszkálón vi­lágító, de a szárazon rút varangynak ható furcsa, lelki medúzákat. A két zápdaellenes mű között a francia klasz­szikusé az élesebb, hatásosabb, szenzá­ciósabb, — de a magyar tróns'lényé a ' mélyebb, gyengédebb, költőibb. Kaffka Margit, a 'félelmetes barát» iráninak legmélyebb ok­ví­­t­sát az adja, hogy asszonysor­ainak lassn­ ki­bontakozása osztályukból és elitéle­teikből; az egyénisé?gé-vítés gyakran halálos szülési fájdalmai közepette ma már befejeződött szociológiai, tör­ténelmi folyamat. D? e?e­k az asszo­nyok, amint ők mag­uk is tudják,­­sem­mit sem hasonlitanak a­rralakhoz, ezek­hez az erősvonalú, világos lényekhez, akik igazi zátornok közt eveznek, iga­zi bí­rókkal verekedve», — nem osztá­lyaik eltirtságában, hanem az emberi közösségért M. K [-tiiW­ tmmMJi RJ3 ÁTLÁTSZÓ ESŐKABÁTOK. VIHARKABAT LÓDENKABAT. RAGI.AN BI­DAPERT V. ORrtF TEJ FKI TIFFI PAL. I­ TCA !­ Tejetom 180

Next