Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1950-01-05 / 1. szám
nak tekinthető. Ennek a helyzetnek a következményeit vonja le az angol kormány is, amely még erre a hétre kilátásba helyezte a kínai népi kormány elismerését. (India részéről az elismerés már meg is történt.) Ilyen előzmények után világszerte nagy feltűnést keltett az a washingtoni hír, amely szerint Czang-Kzi-Sek-ék újabb segítségkérő jegyzéket juttattak el az amerikai kormányhoz és ennek nyomán Truman elnök értekezletre hívta össze katonai tanácsadóit. Egyes tudósítók úgy értesültek, hogy Truman elnök, elhatározta amerikai katonai és polgári „tanácsadóknak“ Formozára való kikötetését. Ha ez a hír megerősítést nyer, akkor ez annyit jelent, hogy az amerikai politika újra megváltozott Kína irányában, figyelembevéve nyilván azt, hogy amennyiben Formoza szigete, a Kuominang-rendszer utolsó menedéke, a lépi erők kezébe kerül, az amerikai politikai hadállásokat a beke■ítés veszélye fenyegeti. Londonbán viszont merőben ellentétes rangú távolkeleti politikát követtek és ez az újabb angol-amerikai d’entét még különös fejleményekhez vezethet. Ezzel kapcsolatban jellemző az a hír is, amely szerint Csang-Kai- 50'-ék az Egyesült Államok kományát értesítették arról, hogy a cuhai-i kikötőt a kínai territoriális vizeken belül aláaknázták. Londonban ezzel a hírrel kapcsolatban megállapították, hogy a Luomintang hatóságok erről az inézkedésről az angolokat nem erősítették. Az isztambuli konferencia ülésrangjai Megemlékeztünk annak idején erről, hogy az amerikai diplomácia közel- és középkeleten állomásozó képviselői november utolsó napjaiban konferenciát tartottak Isztambulban. A megbeszélésen részt vettek az Egyesült Államok törökországi, görögországi, perzsiai egyiptomi, szaúdi-arábiai, iraki, izraeli, szíriai, libanoni, transzjordániai, jemeni és ciprusi nagykövetei és főkonzuljai, valamint az amerikai olajmonopóliumok hírhedt közelkeleti ügynöke, Max Tomberg, egész seregtársával együtt. Az értekezlet vezetésére az amerikai külügyi államtitkár helyettese is megérkezett Isztambulba és vele jött a State Departement közelkeleti és afrikai osztályának vezetője. Az Izvesztija most visszatér erre a konferenciára és megállapítja: annak célja az volt, hogy új olajkoncessziókat szerezzenek az amerikai monopóliumnak és egyben a közelkeleti országok gazdasági életére is teljes súlyával rátapadják az Egyesült Államok. Ezek a tervek hozzátartoznak az amerikai imperializmus agresszív katonai intézkedéseihez és a közelkeleti országok bekapcsolásához ebben a háborús uszításban. Fontos tárgyalási kérdés volt az értekezleten annak megbeszélése is, miképen küzdjenek a közel- és középkeleti elnyomott népek egyre szélesedő nemzeti felszabadító mozgalmai ellen. Nem érdektelen az sem —■ folytatja az Izvesztija —, hogy bár a közelkeleti országok területét az angolok és amerikaiak együttesen akarják háborús támadó politikájuk szolgálatába állítani és egyformán közös érdekük a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni harc, a Közelkelet továbbra is az angol és amerikai imperializmus érdekellentéteinek egyik leglényegesebb pontja, ahol a két imperialista ország csatlósai között véres harc folyik. (Gondoljunk csak a legutóbbi szíriai eseményekre.) Viszont miközben az angolok és amerikaiak háborús terveket szőve és egymást figyelve igyekeznek a Közelkeleten hatalmukat megerősíteni, az itt élő népek milliói szívósant 'folytat fárti szabadságharcokat' Egyre Szélesebb méreteket, ölt a közél- és' középkeleti népek táborában' a békemozgalom, hiszen az emberek milliói az isztambuli kongresszus és egyéb mesterkedések ellenére sem akarnak a háborús uszítók ágyútöltelékévé válni. habarovszki per során kiderült szörnyűségek újból megmutatták a világnak, mire készültek a fasiszta államok az elmmi világháború során és fegyverekre gondol az , imperialista háborús uszítóknak a fasiszták örökébe lépett klikkje. ( Régen tudjuk, hogy a háborúk nyomában gyakran lépnek fel a súlyos járványok, amelyeknek a hatása a fegyvereknél is pusztíl több. Először találkoztunk azon-ban azzal a jelenséggel, hogy, ezeket a járványokat a háborús fegyverek közé iktassák, azokat tervszerűen, mesterségesen készítsék elő és alkalmazzák az emberi élet, és az élet feltételeinek tömegesen történő elpuszttítására. Gonosztevők az orvosi tudomány felismeréseit és hala-dását arra használták fel, hogy a legkínosabb és legsúlyosabb betegségeket, a pestist, a lépfe-nét, takonykórt, a tífuszt és azok sok más társát hatalmas mértékben zúdítsák az emberiségre. A parancsot a japán csásszár adta ki erre, hallottuk a tárgyalás során. A japán impetrializmus irányította ezeket aterveket, melyek egyedül a kísérletezés szakában is oly sok, ezer ártatlan ember életét pusztították el. Hirohitó persze za] vartalanul császárkodik tovább] MacArthur gyámkodása alatt és( nyilván úgy véli, hogy min-) (lenért elégségesen megbűnhődött , már azzal, hogy isteni jellegétől* megfosztották. MacArthurék ter-] mészetesen konokul tagadták,, hogy a japánok baktériumokat használtak volna, a habarovszki per vádlottjai és tanúi azonban – a részletek pontos feltárásával - meghiúsították ezt a védőakciót, és mindenki előtt nyilvánvalóvá tették az iszonyatos valóságot.) A Szovjetúnió ismét nagy szolgálatot tett a béke ügyének , megmutatta egyik új, minden* másnál rettenetesebb arculatát a* háborúnak és ezzel újabb súlyos csapást mért minden háborús, tervezgetésre. Az indonéziai és az indokínai „függetlenség" A nyugati hatalmak gyarmati politikájában az elmúlt hét folyamán két esemény történt. Batáviában és Amsterdamban nagy ünneplések közepette kihirdették a „független“ Indonéziai Egyesült Államok megalakulását. Ugyanakkor bejelentették, hogy 350 év után „véget ért“ a holland gyarmati uralom Indonézia fölött. A demokratikus világsajtó ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az elmúlt 250 év alatt az indonéziai nép egyik felkelést a másik után szervezte meg elnyomói ellen és ez a mostani gesztus méltó volt a megelőző évszázadok alatt tanúsított magatartáshoz. 1945 augusztusában kikiáltották a valóban független indonéziai köztársaságot, akkor azonban nemzetközi segítséggel igyekeztek ezt az államot letörni, de legalább is szűk területre szorítani hatalmát. A hollandok ezután Hatta miniszterelnököt segítették uralomra, aki a jobboldali szocialisták támogatásával törekedett a nemzeti függetlenségi frontot megosztani. Hattáékat az amerikaiak is lelkesen támogatták és rövid idő alatt 65 millió dollárt bocsátottak rendelkezésére abból a célból, hogy megerősítsék hatalmukat azokkal szemben, akik valóban az ország függetlenségéért küzdöttek. Az a bizonyos „független“ indonéziai köztársaság, amelynek megalakulását Nyugaton olyan lelkesen ünnepük, Hattáék uralmára épül. Hogy a függetlenség milyen méretű, azt egyetlen tény bizonyítja: a perszonálunió továbbra is fennáll Indonézia és Hollandia között és Vilma királynő kormányzata dönt a jövőben is az indonéz nép jövőjéről. Ebben a kérdésben azonban az utolsó szót nem külföldi hatalmasságok mondják majd ki, hanem Indonézia népének milliói. Hasonló fejlődés mutatkozik Indo-Kínában is, ahol a papírforma szerint végetért a francia protektorátus. A francia főmegbízott és Bao-Dai császár, az imperialista törekvések engedelmes eszköze megállapodást írt alá a „független“ Vietnam , kormány megalakításáról. Ez a kormány azonban épp oly kevéssé lesz független, mind az indonéziai és ugyanúgy szembenáll majd a népi törekvésekkel. A számításból azonban itt is kihagyták magát a népet, amely nem nyugszik majd bele abba, hogy hosszú és véres küzdelmének eredményeit politikai paktumok elsikkasszák. Angliai választások előtt Végül megemlítjük, hogy az anpni választtáshkidnnantin 1 .-évre közeledik. Az újév alkalmából a munkáspártnak öt képviselőjét lorddá nevezték ki, ezek automatikusan lemondanak képviselői mandátumukról és kerületeikben új választások válnának szülősé-gassé. Londoni politikai körökben azonban úgy tudják, hogy ezekre a választásokra pár nem kerül sor, mert a parlament feloszlatása rövid időn belül megtörténik.. .KEMÉN!... ISTVÁN HALADÁS 1950. január 5. Új Lourdes Salazar Portugáliájában Mióta az Ineffabilis Deus szavakkal kezdődő pápai bullával 1854 december 8-án kihirdették a Mária szeplőtlen fogantatásáról szóló dogmát, a Mária-kultusz — nagyrészt a pápai udvarban akkor döntő befolyással rendelkező jezsuita-rend kezdeményezésére — talán minden másnál fontosabb szerepet kapott a klerikalizmus politikai terveiben. Az e kultusz jegyében folytatott hatalmi harcnak , mindig politikai színezete volt. A klerikalizmus terjeszkedésének és hatalmi harcának céljait szolgálták és szolgálják ma is az olyan Mária-kegyhelyek, mint Loretta, Lourdes, Einsiedel és Montserrat, amelyeket évről-évre százezres tömegek keresnek fel. A csodálatosnak elhíresztelt gyógyulások mindig kitűnően készítették elő a hívő tömegeket arra, hogy a különféle zarándoklatokra öszszegyülekezve engedelmesen szolgálják a klérus politikai, hatalmi és persze gazdasági érdekeit. Politikai célokért folytatott világnézeti harcában a klérus hitbuzgalmi kultuszt még egyetlen esetben sem használt fel olyan nyílt propaganda-eszközként, mint az utóbbi években minden más kegyhelyet, még Lourdes addig versenytárs nélküli népszerűségét is háttérbe szorító fatimai Szűz Máriának az egész világotbehálózó megszervezettséggel folytatott kultuszát. Egy kis halászfalu... Az arabos hangzású Fatima jelentéktelen és teljesen ismeretlen halászfalu volt az Atlanti-óceán partján Portugáliában, egészen 1942-ig. Fatimából a háború utáni években lett csak a legnagyobb búcsújáró helyi j»nius 13-án tört TM* állítólagosmegjelenésének , színhelyén, ammelyet még továbbítót jelentést figyetett volna, a Fatimától néhány kilométerre fekvő Cova da Iriának nevezett, törpetölgyfákkal és csenevész olajfákkal ritkásan be-nőtt, sziklás kecskelegeken most sokszázezres tömegeket egybe- gyűjtő zarándoklatokat tartanak. A jelenések helyéig, mint a ma-gyar klerikális hetilapban közölt útleírásban olvashatjuk, széles új autóstráda vezet. Az első jelenést 1917 május 13-án három pásztorkodással foglalkozó, írástudatlan gyermek vélte látni. Szűz Mária a gyermekek elbeszélése szerint egy törpetölgy koronáján lebegve jelent meg előttük. Mikor a jelenésnek híre ment, mintegy ötvenezer főnyi tömeg gyűlt össze és ezek különös csodát láttak: mintha a nap elmozdult volna a helyéről. A jelenés a pásztorgyermekek- nek nyilatkozatokat is tett. Szerinte rettenetes háborúskodás fenyegeti a világot, sokkal rettene- tesebb, mint az akkor folyó első világháború, amelynek szörnyűsé-1 geit csak úgy lehet elkerülni, „ha a világ az én szeplőtlen szívem- nek szenteli magát“. Majd Szűz Mária még a következőket is mondta: „Ha a világ az én kíván- t ságaimat teljesíti, Oroszország megtér és békesség lesz, ellenkező esetben az oroszországi tévelygés elterjed az egész földkerekségen, s háborúk keletkeznek és az egyházat üldözni fogják.“ A Fatimában megjelenő Szűz Máriának ezeket és más kijelen- téseit, amelyeket titokként őriz- nek a Vatikánban, illetékes papi körök előtt Lucia Aborbo, a jelenések egyetlen felnőtt kort ért szemtanúja közölte 1937-ben, nem sok idővel a spanyolországi polgárháború megindulása után. Mindenesetre húszéves késéssel, Lucia Aborbo egyébként fölvette a fátylat és apáca lett. Ettől az időtől kezdve Fatima népszerűsége évről-évre gyorsan növekedett, de a Szűz Máriának tulajdonított kijelentések igazi politikai súlyát és jelentőségét csak korunk politikus és diplomata pápája, XII. Pius ismerte fel, aki a „jelenés“ negyedszázados évfordulóján megadta a portugáliai csodának a legfőbb egyházi elismerést is. A megváltozott Fatima Salazar Portugáliája örömmel ragadta meg a pápai elismerésben rejlő nagy lehetőségeket és Fatimát alig öt-hat év alatt olyan világhírű búcsújáróhellyé fejlesztették, amely vetekszik Délnyugat- Európa három világhírű kegyhelyével, a franciaországi Lourdes-al, valamint a spanyolországi Compostella és Montserrat nevű, hasonlóképpen nemzetközi búcsújáróhelyekkel. Ekkor építették a már említett autóstradát, amely Fatimából vezet a Cova de Iriához. A kőfallal körülkerített búcsújáróhely kétszer akkora területet foglal el, mint a római Szent Péter-tér. A zarándokok három vasrácsos kapun át lépnek be. A tér északkeleti irányban emelkedik és legmagasabb pontján még mindig épül a hatalmas bazilika, amelynek falain máris százával láthatók a gyógyultan távozó zarándokok fogadalmi ajándékai, pontosan ugyanúgy, mint valamikor az Asklepiosnak szentelt pogány ókori kegyhelyen, a Stopyanézoszi-félszigetein , fekvő Epidaurosban.’1' A kegyséry „céuCS- forgalma", amint egy kicsit öm leleplező kifejezéssel ,mondja a klerikális hetilapnak Fatimáról írt és az imént már idézett cikke, minden hónap 13-án bonyolódik le. Ilyenkor 30.000—40 000-et is elér a zarándokok száma, akik a világ minden részéről hozzák magukkal betegeiket. „Ez év május 13-án félmillió zarándok hemzsegett a Cova da Irán“ — olvassuk a fentebb említett cikkben. Egy amerikai önvallomás Mindez nagyon szép és tiszteletreméltó dolog lenne, ha a hívő tömegeknek megmozgatása mögött nem lenne más, mint a csodálatos gyógyulást kereső szenvedők ezreinek hite. De az egykori halászfaluban „nyüzsgő“, félmilliónyi és a világ minden tájáról összecsődített , zarándokokkal hónapról-hónapra, évről-évre megrendezett nagy színjáték mögött a Vatikán hatalmi politikájának harcos akarata és célkitűzése rejtőzködik. „Mi magyarok — írja a kenetes hangon idézett cikk szerzője — csak a legfőbb egyházi elismerés óta foglalkozunk a fatimai jelenésekkel, amelyekkel a Gondviselés célja az volt, hogy a bűnbe és vérbe fulladó világnak újra megmutassa a Nagy Jelet, a Napba öltözött Asszonyt, Máriát, aki a kárhozattól akarja megmenteni a veszni induló bűnösöket.“ Az amerikai klerikálisok kevésbbé kenetesek, de sokkal őszintébbek. A fatimai jelenések harmincadik évfordulójáig 1947-ben William T. Walsh ,,Our Lady of Fatima“ címen könyvet írt. Ezt a könyvet a New York Times, amely — mint legutóbb szemrehányólag figyelmeztettek rá — nem volt hajlandó Paul Blanshard „Amerikai szabadság, katolikus hatalom“ című könyvét hirdetni, annál buzgóbban hirdette. A hirdetés szövege a,a következőket közölte , a newyorki olvasóival: „Fontos, hogy a fatimai Szűz Mária történetét a világon mindenki jól ismerje. Szűz Mária ugyanis Fatimában előre megmondotta a bolseviki forradalom bekövetkezését, a második világháború szörnyűségeit és mindazt a fenyegető veszedelmet, amelyet ma a marxizmus jelent az egész világ számára. A fatimai Szűz arra figyelmeztet bennünket, hogy ha kívánságait nem teljesítjük, a kommunizmus valamilyen alakjában, de mindenütt úrrá lesz az egész világon.“ Íme, a reakciós klerikalizmus politikai propagandája a maga nyers brutalitásában. A szobor világkörüli útja A klerikalizmus fontos világmissziót szánt a fatimai Szűznek. Két évvel ezelőtt, 1947-ben, Thomas McGlynn nevű amerikai papszobrász Lucia Aborbo leírása alapján, elkészítette a fatimai Szűz szobrát. Ennek a szobornak két másolata még ugyanebben az évben világkörüli útra indult. A nyugatra küldött szobrot repülőgépen Lisszabonból az Azori-szigetekre, majd innen Kanadába vitték, ahol Ottawában Vachon érsek fogadta. Az Egyesült Államokba a kanadai határ mentén fekvő Buffalo városánál érkezett meg a szobor, 1947 december 8-án, ahol 200.000 főnyi tömeget vonultattak fel. Később a szobrát az Egyesült Államok városain vitték -"végig"éké a" sajtó mindenütt nagy cikkekben, emlékezett meg ez.. ..ezzel, kapcsolatban rendezett ünnepségekről. Amerikában, afatimai Szűz szobrának 80 centiméter magas másolatát tízezrével adták el, darabonként 60 dollárért! A keleti irányban indított szobor 1947 október elején kezdte meg körútját az európai országokban. Majd Ázsia missziós területein folytatta további útját. Egyes állomásairól a magyar klerikális sajtó is többízben beszámolt, elhallgatva persze, hogy milyen politikai agitációról van szó. Végül még csak egyetlen adat ahhoz, hogy mi az igazi lényege és természete a pápa által „szenthegy“-nek elnevezett Fatimának, amelyről egyik rádiószózatában azt mondta, hogy „átjárja a hit és az áhitat balzsamos illata“. A newyorki jezsuita főiskolán, a Fordham-egyetemen, Robert J Gannon jezsuita atya, az egyetem akkori elnöke, 1948 júniusában tartott doktoravatáson a New York Times tudósítása szerint a következőket mondta: „Nyugat- Európát a szavazóurnáknál az olasz nők mentették meg az országos választásokon, főként azért, mert a fatimai Szűz közbenjárt Fiánál, Jézus Krisztusnál...“ A klerikalizmus — tudjuk — nemigen változik De hisszük, hogy el fog érkezni, talán nem is olyan sokára az az idő, amikor éppen azok, akik komolyan veszik hitüket, maguk tiltakoznak majd az ellen, hogy vallásos tiszteletük tárgyával a legvaskosabb politikai propaganda céljaira visszaéljenek Máthé Elek