Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1950-01-05 / 1. szám

|______________________________,HALADÁS — FELHŐGYÁRBÓL víziléped ' A Szeiato zcuidai kaszkád titkai " Az örményországi Jerevánból három út vezet Bakuba. A harmadik, északi hegyi országút a nevezetes vizilépcső mellett visz el, amelyet napjainkban építenek Örményországban. Magasan fenn a hegyekben, valósággal a Kis Ojaukázus óriási vonulatainak kőölelésétől agyonszorítva, égbenyúló sziklák között van egy tó — a világ egyik legnagyobb tengerszeme. A térképen ma olyan, mint valami kékszínű, ferde háromszög. Vigyázzunk: ma — mivelhogy ez a háromszög változtatja a formáját. Változtatja abban a percben is, amikor ezeket a sorokat olvassák, minden nap, minden órában. Ez a tó csakugyan kék. Az azerbajdzsániak úgy is nevezik, hogy „Gokcsa", ami annyit'** jelent, mint „kék hely“. Az örmények Szevannak hívják. Szevan örményül annyi, mint „fekete kolostor“. A tó kicsinyke, sziklás szigetén máig megvannak romjai egy kolostornak, amelyet több, mint ezer év előtt építettek. 6 milliárd köbméter víz egy kőcsészében A Szevan kőcsészéjében nem sok hijján 6 milliárd köbméternyi víz van. Képzeljük csak el egy pillanatra, hogy ez a csésze felfordul- Micsoda özönvíz ömlene Örményországra! Minden négyzetméterre körülbelül két köbméter víz áradna. A sziklákról letóduló vizek egy-kettőre ciszternává változtatnák az ország alacsonyabban fekvő részeit, maguk alá temetnék a városokat és falvakat, nádasokat és kerteket. A víz Örményország jólétének egyik legfontosabb forrása. A vízzel kapcsolta össze az örmény nép a boldogságról szóló álmodozásait, a vízről szól sok-sok legendája és meséje. A víz halhatatlan erejét századokon keresztül énekelték a költők. Itt a nedvesség mennyiségétől függenek a vetésterületek méretei, a gabona-, gyümölcs- és szőlőtermés nagysága. Ezért azután a szevani „csészében“ lévő rengeteg mennyiségű víz Örményországnak ugyanolyan narpzeti kincse, mint a zangezuri réz, vagy az anii habkőbányák. A kék háromszög Majdnem harminc kisebb-nagyobb hegyi folyó és patak, a bőséges esők és havazások a szevani medencébe minden esztendőben több, mint egymilliárd köbméter vizet juttatnak. Lehetséges, hogy az idők folyamán a tó vize mind magasabbra és magasabbra fog emelkedni, a végén pedig fogja magát és kicsordul a „csésze“? Szó sincs róla. Az örmény nap izzó sugarai ennek a vízmennyiségnek túlnyomóan nagy részét elnyelik és széltől űzött fellegekké változtatják. Nem minden alap nélkül nevezhetnék a Szevani tavat köd- és felhőgyárnak. Ha a természetnek gondja volna arra, hogy termelvényeire ráüsse a gyári bélyeget, akkor a Szevani-tó „gyári bélyege“: a kék háromszög ott virítana a Kaukázusvidék fölött vonuló sok jellegen- A mérnökök kiszámították, mennyi válik a tó vízéből köddé és felhővé- Ez meghaladja az egymilliárd köbmétert! Egy milliárd köbméter! Pedig milyen szüksége volna Örményországnak erre a vízre... Rá lehetne-e kényszeríteni a Szevant, hogy az embernek szolgáljon? A földhöz lehetne-e ragasztani a tó vizét, hogy ne illanjon a felhők közé? Volna rá mód, hogy ezzel a vízzel öntözzék a búza- és gyapotültetvényeket, Örményország földjeire és kertjeibe tereljék, és arra kényszerítsék, hogy villanytelepek turbináinak a lapátjait forgassa, világosságot derítsen városokra és falvakra? Nem lehetne-e szélesebbre kiteríteni a Zangamenti vidéket, amelyen keresztül a víz a tóból kifolyik? A kutatások, kísérletek azt mutatták, hogy igenis, lehet. Az ötéves terv esztendeiben Örményország vízmérnökei kidolgozták a Szevan-tó birtokbavételének rendkívül érdekes tervét. Egy tó egyenlege Tíz, húsz év leforgása alatt a tó szintjét 50 méterre fogják csökkenteni. A mai lökök jól ki fogják engedni a Zanga vízcsapját a Szevan partján és a folyó több vizet fog kapni a tóból, mint amennyit a Szevan most egy esztendő alatt összegyűjt. A tó vizét a Zanga medrén keresztül juttatják el az Ararát völgyébe, a folyó mintegy óriási vízvezetékké fog változni. Napjainkban a Szevan máris két méterrel alábbszállt, a szárazra kerülő mészből hosszú fehér csík húzódik végig a partok mentén, már csak ez emlékeztet a tó régebbi szintjére. Első kísérletként a Gilli nevű kisebb, mocsaras tavat, mely a Szevantól keletre volt, már kiszárították. A Gilli-tó ma már nincs. Lefolyt a Szevanba, onnan meg a Zangán és a már megépített öntözőcsatornákon keresztül az örmény kolhozok földjeire. Most tudományos munkások tanulmányozzák a vidék megváltozott éghajlatát, a madarak és rovarok viselkedését az új körülmények között. Ezek a megfigyelések igen nagy fontossággal bírnak, mivel arra segítenek következtetni,mi fog történni a Szevan többi környező vidékével. A tó lecsapolása elé igen nagy érdeklődéssel tekintenek, hiszen ilyen méretű lecsapolást most végeznek először a világon. A Szevan persze azután is épségben meg fog maradni, akkor is, ha a színtje állandóan süllyed. Az biztos, hogy az Örményország térképén látható kék háromszög évről-évre össze fog szűkülni, amíg csak el nem éri azokat a körvonalakat és azt a nagyságot, amit a tudósok megszabtak számára. Ha elérti azt a határt a tó többé nemfog terjedelmében fogyni. Jelentéktelen módosítás az egész, amit a mérnökök a természet művén végrehajtanak. A Szevan jónéhányad részére fog apadni. De ugyanebben a mértékben csökken a kipárolgása is A tó vizének „kiadás“ és „bevétel“ rovata egyensúlyba kerül. Hatvan év múlva a Szevan szintje változatlan marad. A Szevan vízével a köztársaságnak több, mint 200.000 hektárnyi földjét és kiszáradt vidékét lehet majd önözni. „Fehér szén"-dvártás vizilépcsőn De a Szevan nemcsak öntözni tudja a földeket. A tó Örményországnak hatalmas mennyiségű olcsó villamos energiát is fog adni. Ez pedig rendkívül fontos az országra nézve, amelynek nincs kőszene, sem egyéb ásványi eredetű fűtőanyaga. A Szevan majdnem kétezer méternyi magasságban van a tenger szintje felett. Az Araksz, amelybe a Zanga beleömlik, ezer méterrel alacsonyabban folyik. Ugyanakkor a Szevan az Araksztól alig néhányszor tíz kilométerre fekszik. Ily módon a folyó egészen kis távolságnyira a hegyekből majdnem egy teljes kilométert esik. A Zangának ez a különlegessége pattantotta ki azt a gondolatot, hogy a folyót sajátságos vízilépcsővé kellene kialakítani. Néhány helyen a Zanga mentén gátak emelkednek. Ezek mögött a gátak mögött létesülnek a víztartómedencék — a lépcső fokai. A Zanga nem úgy fog folyni az Arakszba, mint eddig, hanem ezen a lépcsőn keresztül. A víz egyik lépcsőfokról a másikra fog esni Esésének ereje mozgásba hozza majd azoknak a víziműelőtelepeknek turbináit, amelyek a folyó partján épültek. Azzal, hogy elveszik a Zanga medrét, amelyet a folyó maga vájt ki magának és ezzel a lépcsővel pótolják, miközben mesterséges zuhatagokat létesítenek — a Szevant felhő- és esőgyárból a „fehér szén“, az elektromos energia gyárává varázsolják. A Zanga vizének minden cseppjét többszörösen fel fogják használni, a kis Zanga lesz az egyik legtöbbet dolgozó szovjet folyó. A víz, miután keresztüljutott az első állomás turbináinak lapátjain, visszakerül a Zangába, fut a második állomás turbinái alá, megint visszakerül a folyóba, működésbe hozza a harmadik állomás turbináit, a negyediket, ötödiket és így tovább. Ha valamennyi állomás elkészül és működni kezd, a Zanga olyan lesz,mint egy fokról-fokra lezúduló zuhatag. Az ilyen vízeséseket nevezik kaszkádoknak. Ezért kapták az építkezések a „Szevanzangai kaszkád“ elnevezést. Vizihíd, vízgyűjtő földalatti vízierűmű A most folyó ötéves terv során három fok épül ki a vizilépcsőkaszitádból. Az első már kész: a Kanaker melletti. A másik kettő a gjumusi és a Tavi-állomás. Gjumusban épül az egyik legimpozánsabb állomás. Teljesítőképességét tekintve egymagában sok tízmillió kilowattórányi villamos energiát fog termelni. Addig még azonban tizenegy kilométernél is hosszabb alagutakat kell fúrni, csatornákat kell vájni, „vizi hidakat" — aquaeductusokat — kell építeni. Grumus építőinek ötmillió köbméternyi földet és sziklás kőzetet kell felrobbantaniuk, és megforgatniuk. ...Gátat kenni.Zm&kifitóa felől emelni vél a vizet az egyik hegy tetejére vezetni. Innen, 300 méter magasságból a folyó lezúdul a hegyszoros mélyébe, a turbinákhoz. A sziklák között épül a gjumusi vízgyűjtő, evvel szabályozzák majd a víztömegek zuhanását. A Tavi-állomás a kaszkád legfelső foka, a Zanga lépcsőjének a kezdete. Itt is vízgyűjtőmedencét építenek — azt a bizonyos csapot, amelyen kerészül az ember leereszti a tavat. Ha kell, a csapot jobban megengedik, ha másként kell, csökkentik a víznyomást. Innen indulnak ki a szevani víziáradatok a kaszkád valamennyi állomása felé. Az állomást a sziklák mélyébe építik be, azon a szinten, amelyen majd végeredményben a Szevani-tó vize marad. A Tavi-állomás a Szovjetunió első földalatti vizierőműtelepe. ötmillió láthatatlan elektromos munkás Örményország vizierőművei 1913- ban ötmillió kilowattórát termeltek. 1950-ben 860.000.000 kilowattórát fognak termelni. A növekedés százhetvenkétszeres. Egy kilowattóra segítségével tizennégy felnőtt ember egyórai munkáját lehet elvégezni, 860.000.000 kilowattóra segítségével pedig 12.000.000.000 ember munkáját! Átlagosan minden felnőtt a Szovjetunióban 2400 órát dolgozik évente. Osszuk el a tizenkétmilliárdot 2400-al — az eredmény ötmillió lesz. Ez annyit jelent, hogy az ötéves terv végére ötmillió láthatatlan elektromos munkás fogja működésben tartani az esztergapadokat, a gépeket, Örményország villamosait, vonatait és traktorait, világítással látja el a lakóházakat, megvarrja majd a cipőket, ruhákat, kibányássza a rézércet és kiolvasztja a rezet, termelni fog szintetikus kaucsukot és alumíniumot. Ennyit jelent a 860.000.000 kilowattóra — az a szám, amely ott ékeskedik a Szovjetunió legújabb ötéves tervét elrendelő törvényben. KÁDÉ 1950. január 5. A város peremén A város peremén, ahol élek beomló alkonyokon mint Pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. A város peremén, ahol élek, — mint egykor József Attila —, a távoli , Angyalföldön, melyet az ellenforradalom sajtója ezernyi misztikus írottal szőtt, át, — hogy azután ezek a fonalak elszakíthatatlan hálóval válasszák el egymástól a külterületek szocialista munkásságát a belső kerületek progresszív polgárságától, ünnepet ültünk a múlt héten. Ünnepeltünk — és ritkán ünnepeltünk ilyen igazán őszintén, ilyen csorduló örömmel. Mert az a kultúrház, amelyet most Angyalföldön avattak, valóban a kultúra háza lesz, mégpedig olyan háza a kultúrának, amelyet használnak is a dolgozók. Nem Patyomkin-palotát építettek, mint annak idején — azt is nagyon keveset — Horthyék, hogy legyen mit mutogatni azoknak a külföldi újságíróknak, akik valamilyen csoda folytán, vagy valamifajta furcsa szeszélyből Európának erre az akkor még alig ismert — vagy inkább félreismert — tájára vetődtek. Az angyalföldi Rákosi Mátyás kultúrházat már akkor is használták, amikor még csak félig volt kész az épület, mikor egyes helyeken a vakolat, máshol meg az üveg még hiányoztak. Papok, katonák, polgárok után igy lettünk végre mi ha meghaltál a törvényeknek, minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű. A Fővárosi Könyvtár nem várt addig, míg tökéletesen elkészül a kultúrpalota, és már három, hónappal ezelőtt megnyitotta fiókjait.' Az angyalföldiek kultúréhségére mi seri' je‘lléi¥izóbb,''rtrint ennek a — remekül felszerelt — könyvtárnak a látogatottsága. A könyvtárterem mellett, mindjárt balra, van a kultúrház olvasóterme. Ideálisan berendezett, jól fűtött helyiség. Ez az olvasóterem. Itt komoly, s ünnepi csend van. Akik beszélget- s ni akarnak, a társalgókba mennek. Kis,családias szobák fezek, fent az emeleten, virággal, képekkel. A legkomolyabb beszélgetésre is kiválóan alkalmas. De ebben a kultúrházban komoly tanítás is folyik majd. Egyik teremben mérlegek, lombikok és más fizikai meg kémiai eszközök. Ide várják azokat, akik a fizika, vagy később a kémia alapelemeit szeretnék elsajátítani. Mindenkinek, akinek komoly érdeklődéséről meggyőződnek, kísérleti eszközök állnak rendelkezésére. Méricskélhet, tanulhat kedve szerint. A színjátszók, a szavalók, az énekesők a kultúrteremben gyülekeznek, és olyan színházterem vár mindenkit,, amilyenre az egykori Belváros is büszke lehetett volna. Azt írtuk, hogy ez a színházterem mindenkit vár. És valóban így is van. Mert ezt a színházterem és ez a kultúrház nemcsak Angyalföldé, hanem mindenkié, aki szereti a kultúrát, a művelődést, és aki nem sajnálja az időt, hogy Újpestről vagy akár Káposztásmegyerről, de a belső kerületekből is, kilátogasson ide hozzánk a „város peremére“. És nem maradnak ki a kultúrházból a képzőművészek sem. Egyelőre ugyan még csak reprodukciók díszítik a festők szobájának falait, de a rendszeres munka nyomán minden remény megvan arra, hogy a kerület lakosaiból kikerülő művészek munkája nyomán hírneves eredeti festmények kerülnek a falra. A város peremén sivító dal A költő, a rokan, nézi, csak nézi, hull, csak hull a kövér, puha korom, s lerakozik, mint a guano, keményen, vastagon. Társadalmi ellenőrzés a kereskedelemben A társadalmi ellenőrzés a szovjet kereskedelemben a nagy Honvédő Háborúban született. A szakszervezetek kezdték és valósították meg a kereskedelmi szervek ellenőrzését. Ezek sorába nemcsak a boltok tartoznak, hanem az étkezdék is. Minden vállalatnál működött egy különleges bizottság, amely ellenőrizte a kereskedelmi törvények betartását. Ezekből a bizottságokból fejlesztették ki a társadalmi ellenőrzés rendszerét. Egy-egy műhely munkásai három hónapra érvényes megbízatással társadalmi ellenőröket választottak. A társadalmi ellenőrök igazolványt kaptak, amelynek alapján jogosítva voltak, hogy az üzletek és éttermek egész tevékenységét, ellenőrizzék. A cél kettős volt: 1. az üzleti és éttermi munka és szolgálat ellenőrzése, 2. többet és jobbat juttatni az üzemek dolgozóinak. . A társadalmi ellenőrzés mindkét tekintetben sikerrel járt. A háború alatt is sikerült csaknem teljesen megszüntetni a sorbaállást és ugyancsak sikerült egy-két fál étellel többet juttatni a dolgozóknak. Ezeknek az eredményeknek kell tulajdonítani, hogy a társadalmi ellenőrzés megmaradt a háború befejezése, és a jegyrendszer megszüntetése után is. Ellenőrző és felülvizsgáló bizottságok alakultak fokozott hatáskörrel.. A társadalmi ellenőröket kiválasztó bizott ágakat ma egy évre választják nyílt szavazással Ezek a bizottságok állapítják meg a társadalmi ellenőrök számát, megszervezik az ellenőrzőcsoportokat és igen nagy hatalommal ruházzák föl őket. Rendszerint három , csoport működik: az, első az éttermeket, a másik az üzleteket, a harmadik a gyári gazdaság munkáját ellenőrzi. A cél: az éttermekben a legjobban főzni és a legfigyelmesebben felszolgálni az egészségügyi rendszabályok betartásával elkészített ételeket. A másik cél: bő raktárakkal rendelkező boltokban a legjobb kiszolgálást produkálni. A harmadik cél: a falusi termelőszövetkezetekkel olyan szerződéseket kötni, amelyek alapján a gyári ellátást jobbá és olcsóbbá lehet tenni. A kormány megengedte, hogy a gyárak a terven felüli bevételek egy részét a gyári éhezők szolgáltatásainak feljavítására és áraik csökkentésére fordítsák. Ez a reálbérek emelkedését jelenti. A kemszovói koksz-vegyészeti gyár például 1.200.000 rubellel többet jövedelmezett a tervelőírásnál. Megengedték, hogy 1 millió rubelt a gyori étkezés olcsóbbá tételére fordítsanak. A húsadagokat emelték és a hús árát a felére csökkentették, így a gyár munkásságának a reálbére 1 millió rubellel emelkedett Mindezt a társadalmi ellenőrök rendszere tette lehetővé. Az ellenőrök ma arra törekszenek, hogy minél több bolt és minél többétterem legyen a gyárak és a munkáslakások közelében.