Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1950-05-25 / 21. szám
12 A cél nem szentesít.... Egy olvasónk panaszos levelét ismertetjük és arra itt válaszolunk. A panasz: az érdekelt bizonyos jellegű járandóságát időnkint az Országos Takarékpénztártól kapta postán. Legutóbb arról értesítették, hogy ezentúl személyesen kell a pénz felvételére jelentkezni az Országos Takarékpénztárnál, a József Attila utca 2. sz. alatt. Az ok: „magasabb közgazdasági érdek.“ Az érdekelt elment, érdeklődött és a következő felvilágosítást kapta: azért kell személyesen jelentkeznie, mert így mód adódik arra, hogy meggyőzhessék a takarékosság fontosságáról, jelentőségéről és járandósága egy részét nyomban elhelyezze betétként. Egyben közli velünk a panaszos, hogy hosszas várakozás után jutott csak a pénzhez és a tájékoztatáshoz és két forint kezelési költséget is fizettettek vele, amit a posta útján való kézbesítéskor nem kellett fizetnie. A mi válaszunk: Az Országos Takarék célja feltétlenül helyes, mert takarékosságra szükség van. A takarékosságot kellő és megfelelő propagandával kell szolgálni. A propagandát azonban jól kell csinálni. Igaz, hogy elsősorban annál kell kezdeni az akvirálást, aki az intézettől pénzt kap, de nem akként, hogy becitálják, megvárakoztatják és így tovább. Fel kell keresni azt, akit betevőnek meg akarnak szerezni, így a dolognak több súlya lesz és egyben nagyobb eredménye is. Ez a mi álláspontunk, a mienk, akik állandóan sürgettük — és sürgetjük — a nagyobb, a lelkesebb és az átfogóbb takarékossági propagandát. Szent célnak tartjuk a takarékosság fokozását, a takarékossághoz valóban magasabb a közgazdasági érdekek, sőt a legnanagyobb népgazdasági érdekek fűződnek. De az eszköz legyen célravezető. A lehető legegyszerűbben szólva: akitől akarok valamit, azt nem rendelem magamhoz, hanem elmegyek hozzá, így kell tennem, ha eredményt akarok elérni. Az odacitálás, várakoztatás az esetek többségében inkább ellenpropagandaként hat. A levélíró jó szolgálatot tett, amikor panaszát megírta- HETI ENCIKLOPÉDIA BORROMEO. Teljes nevén Borromeo Károly grófnak (1538—1584) hívták IV. Pius pápa unokaöccsét, akit ez a nagybátyja 1560-ban — tehát alig 22 éves korában — bíborossá és milánói érsekké tett meg s aki mihamar vezetője lett a pápai udvarban annak a pártnak, amely a protestantizmus elleni kérlelhetetlen harcot írta zászlajára. Borromeo volt az, aki 28 éves korában már oly hatalommal birt, hogy a jelöltjének, Michele Ghislierinek pápává választását keresztül tudta vinni s azután is teljesen a maga irányítása alatt tartotta. Borromeoban akkor is és azóta is sokan az ellenreformáció egyik legkimagaslóbb vezéralakját látták. Neve akkor került ismét előtérbe, amikor szenttéavatásának háromszázadik évfordulója alkalmával 1910-ben X. Pius kibocsátotta az oly nagy port felvert BorromaeusAacildikát, amely a legkíméletlenebb támadás volt a reformáció és a protestantizmus ellen. DOYEN. Ez a legkülönbözőbb nyelvekben használatos francia szó annyit jelent, mint valamely társaságnak, testületnek, általában emberi közösségnek legidősebb tagja, akit ezzel a megjelöléssel többnyire megtisztelni is kívánunk. A franciák abban az értelemben is használják, ahogyan mi a szó ősét, a dékán kifejezést; tehát náluk doyen az egyes egyetemi tudományos karok elöljárója, egyházi testületek vezetője és így tovább. A latin decanus szó a klasszikus irodalomban még nem szerepelt, nyilvánvalóan a latin decim s a görög deka (tíz) szavakkal tart valamelyes leszármazoi atyafiságot. Szintén a legkülönbözőbb európai nyelvek vendégszava. FAKULTÁS. A régi rómaiaknál képességet jelentett, azt, ami valaki számára lehetséges, amit „könnyen“ el tud végezni, lévén facul régies alakja a könnyűt jelentő facile-nek. A középkori egyetemek tanárai fel voltak ruházva a facultas docendi et promovendivel, a tanítás és az egyes egyetemi fokozatokra történő felavatás képességével, vagyis az erre vonatkozó jogosultsággal. Ettől azután fakultásnak nevezték azoknak a tanároknak az összeségét, akik valamely tudományszakon ezzel a képességgel, illetve képesítéssel bírtak, vagyis magát az illető kart is. KERESZTKÉRDÉS. Általában okosan feltett fogós kérdésnek tartják, amely a konokul tagadó bűnöst elszólásra, közvetett beismerésre bírja. Ha azután egynéhányszor ilyképen már elárulta magát, belátja a további hazudozás céltalanságát s töredelmes beismerő vallomást tesz. Régebben annyiszor lehetett olvasni a lapok szenzációs bűnügyi riportjaiban, az elfogott gyilkos hogyan adta be a derekát a„keresztkérdések súlya alatt", hogy az olvasókban így kellett kialakulnia a keresztkérdés fogalmának. Valójában nincsen is keresztkérdés, csak keresztkikérdezés, így nevezték egyes országokban a bűnperben történő kikérdezésnek azt a módját, amikor a tanút, vagy a vádlottat, ha már az a fél, aki hivatkozott rá, alaposan kikérdezte, utána a másik fél is kikérdezi, így azután a vád is és a védelem is alaposan kifaggatják. A keresztkérdés szó rossz fordításon, félreértésen alapul s vele együtt mindazt, amit köréje gondolnak. KONKOLY. Abban a formában szokás használni, hogy konkolyt vet, konkolyt hint. Értelme: gonosz mesterkedést folytat, rosszra tör. A mondás a Máténál (13) olvasható példázatból veszi eredetét, ahol az ördög az, aki a jó gabona közé elveti a konkolyt, amelyet majd csak aratáskor— e világ végén — szednek össze az aratók — az angyalok, — hogy egybekössék és megégessék. Az aratásig pedig csak növekedjék együtt a konkoly a gabonával, nehogy a konkolyt előbb szedvén ki, azzal együtt a gabonát is kiszaggassák. A gabona a jókat, a konkoly a gonoszakat jelképezi. A gabona nyilván búzát jelent, de milyen növényt értsünk a konkolyon? Sokan egyszerűen gazra, haszontalan gyomra gondolnak, itt azonban másról van szó, a példázat nyilván olyan növényt jelöl ezzel a szóval, amely nemcsak haszontalan, de ártalmas is és amelyet ezért külön kell választani, mielőtt a gabonát rendeltetésszerűen felhasználnák. A görög eredetiben zizania szerepel, ugyanezt a szót használja a latin fordítás, a Vulgata is. Minthogy azonban ez a szó sehol máshol a görögben elő nem fordul, csak Máté idézett helyén, kézenfekvő feltevés, hogy palesztinai sémi szó, mely onnan került át a görög szövegbe. így is, van, a zizania (vagy zizanion) görögösített formája a sémi zivan, zuvan vagy zizan szónak, amelyről szorgos kutatások megállapították, hogy a rendszerben a Lolium temulentumnak, a szédítő vadócnak felel meg, amelyet némely vidékünkön üszögös konkolynak is mondanak. Ahhoz a növényhez, amelyet a rendszerben általában konkolyként (Agrostemma) jelölnek meg, semmi köze. A szédítővadóc leginkább a nyári vetésben növő pázsitféle fű, bódító mérgességét már az ókorban is ismerték s tudták, koporofrontja a kenyeret, ha belekerül. Újabban a szédítő vadócmérgező hatását egy rajta élő gombafajtának tulajdonítják. Ősrégi, igen elterjedt, de persze teljesen alaptalan hiedelem, hogy a szédítő vadóc tulajdonképen elfajzott búza, ami újabb színt visz az ismert példázatban RACIONALIZMUS. Ujabbkori szóalkotás, melynek töve az értelmet jelentő latin ratio. A fogalmat többféle vonatkozásban szokás használni. Ismeretelméleti racionalizmus névvel illetik azt a filozófiai irányt, amely azt tanítja, hogy a megismerés a gondolkozásból fakad. E szerint a megismerés a tapasztalattól függetlenül jöhet létre és a világról való ismereteinket egyedül a gondolkozásból is képesek vagyunk, mintegy levezetés útján megszerezni. A metafizikai racionalizmus abból indul ki, hogy magának a világnak is értelmes a lényege és így jut azután az ismeretelméleti racionalizmussal nagyjában egyező nézeitekhez. Teológiai racionalizmusnak, az ész teológiájának általában az úgynevezett kinyilatkoztatásokra hivatkozó teológiák ellentéteképpen a tisztára okoskodás útján felépített deizmust szokás mondani, az isteneinek azt a formáját, amely elfogadja ugyan egy legfőbbnek tartott lény létezését és azt gondolkozásbeli szükségességnek tartja, de ugyanakkor a legélesebben elutasít mindenfajta kinyilatkoztatást és tételes vallást. A deisták azt tartották, hogy az istenség valamikor ugyan megteremtette a világot, de azóta nem szól, nem is szólhat bele annak folyásába. Az etikai racionalizmus minden emberi törekvés és kultúrmunka célját és értelmét abban látja, hogy magatartásunkat mindenben az ész útján nyert ismereteinknek és az azokból folyó kívánalmaknak megfelelően rendezzük be. Ha a racionalizmus koráról beszélünk, elsősorban a Descartes-tal megindult és az enciklopédistákkal csúcspontjára jutott francia felvilágosodás korára szoktunk gondolni. Ma már látjuk az akkori racionalizmus szükségszerű tévedéseit, de tisztán látjuk nagy érdemeit is: kiindulópontja lett a további haladásnak. Meg kell említettük, hogy a klasszikus ókornak is volt egy bízvást racionalizmusnak nevezhető szellemi mozgalma, az időszámításunk előtti századokba eső hellén felvilágosodás, amely éppúgy mint késő utóda, antifideista és materialista jellegű volt. VIGAND. Irodalmi használata kétségen kívül modoros, a népnyelvben azonban nemrégen még szerepelt ez a szó egy bő ruhafajta megjelölésére s a múlt századbeli népdal is tud róla: ----Mért is jár utána Ha nincs hozzá módja, Bársony rokolyára, Selyem viga tipra . . . Ha valaki talán víg melléknévből, vagy a vigad igéből próbálná származtatni, nagy tévedésbe esne. A Viganó személynév. A múlt század legelején a bécsi operaház ünnepelt táncosnője volt az olasz származású Vigano asszony, kinek híre hozzánk is eljutott, talán vendégszerepeit is Pesten. Ő tette divatossá azt a ruhadarabot, melyet róla a tájékozottak á la Viganonak neveztek s azután a nép nyelvén egyszerűen viganó lett belőle. — Hasonló módon került köznyelvünkbe a pepita szó is. A múlt század közepén nagy sikerrel vendégszerepelt nálunk Pepita de Ortega spanyol táncosnő s többször úgy lépett fel, hogy vállán és derekán szürke-fekete apró kockás kendőt viselt. Ez a kendő divatossá lett — s ennek színéhez, mintájához ragasztották azután Pepita művésznő nevet. Régebbi szótárainkban természetesen nem is szerepelnek ezek a szavak s más nyelvekben is ismeretlenek. Pepita egyébként az olaszban és a spanyolban becéző formája Jozefinnek. HALADÁS Bankpaloták tündöklése és bukása I. A millennium körüli időkre esik Budapest legnagyobb építészeti fejlődése. Ezekben az időkben épültek a bankpaloták is. A Magyar Nemzeti Bank mai palotája, mint az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete épült és kivételesen szép és nemes építészeti alkotás. Mellette a Postatakarékpénztár palotája — ízlés dolga. Lehetne vitatkozni a Szabadság-tér túlsó oldalán emelkedő tőzsdepalotának műépítészeti szépségéről és értékéről is. A jegybank palotája ma is eredeti célját szolgálja olyan belső átépítéssel, amely párját ritkítja, közbeépítettek emeleteket. A jegybank feladatai olyan óriásra nőttek, hogy igen sok új munkahelyre lesz szüksége annak ellenére, hogy az intézet bankosztálya máris külön költözött és a Hold utcai palotát, amely egykor a Földhitelbanké volt, szintén a Nemzeti Bank egyes osztályai veszik igénybe. A tőzsdepalota ma a külkereskedelmi minisztérium hajléka, a kettéválasztásig a belkereskedelmi és szövetkezeti minisztérium hivatalai voltak benne. II. A kapitalista világ a század elején négy új bankpalotát szült: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankét, a Magyar Általános Hitelbankét, a Pesti Hazai Első Takarékét és a Hazai Bankét. Székháza volt: a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Banknak, a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnak, a Magyar Agrár- és Járadékbanknak, a Félhitelintézetnek, a Magyar Jelzáloghitelbanknak. A Belvárosi Takarékpénztár lényege az Apponyi-téri bérpalota volt, ez volt minden vagyona. A Hermesnek, a Nemzeti Takarékpénztárnak és a Magyar-Cseh Iparbanknak is bérházzal kombinált székháza volt. A Központi Váltóüzlet pénztára és irodája egy bérpalota földszintjét és félemeletének egy részét foglalta el. III. A felszabadulás után a miniszterelnökség költözött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba. Utána a Gazdasági Főtanács foglalta el a helyiségeket, majd az Országos Tervhivatal következett. Ezidőszerint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, az Országos Takarékpénztár, a Magyar Nemzeti Bank bankosztálya és az Agrimpex hivatalai töltik meg a három utcára néző hatalmas bankpalotát. A Magyar Általános Hitelbank palotájába az intézet államosítása után a pénzügyminisztérium költözött. A Pesti Hazai Első Takarékpénztárban a Deák Ferenc utcában egyik legnagyobb exportvállalatunk, a külforgalmi szakéi és ma még a Pénztintézeti Központ egyes részei is ott működnek. A Hazai Bank palotáját a Harmincad utcában az angol követség vásárolta meg és ebben a palotában vannak a követségi és konzulátusi hivatalok. IV. A régi pénzintézetek sorából még az államosítás előtt kivált a MOKTÁR, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, amely teljesen kiégett és ma már romjait is lebontották. Az intézet a felszabadulás és az államosítás közé eső időben olvadt be a Hitelbankba. A Magyar Általános Takarékpénztár még 1938-ban fuzionált a Hitelbankkal, amely az intézeti székházban affiliált vállalatai egy részének városi irodáit helyezte el. Az államosítás óta előbb a Munkaerőgazdálkodási Hivatal, majd a Munkaerő Tartalékok Hivatala dolgozik a székházban. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank Dorottya utcai székháza romokból épült újjá. Az államosítás után a Nehézipari Központ, illetve az abból kifejlődött nemzeti vállalatok egy csoportja dolgozik a székházban. A Földhitelintézet ama kivételek közé tartozik, amelynek Zrínyiutcai székháza ma is régi rendeltetését szolgálja, a mezőgazdaság bankja. Valamikor „altruista“ bankintézménynek nevezték, ma valóban altruista intézet ez is, azzal a „csekély“ eltéréssel, hogy amíg a Földhitelintézet a nagybirtokosokkal gyakorolta az „altruizmust“, az új szövetkezeti hitelintézet a szegény- és középparasztság érdekeit szolgálja. Az Angol-magyar bank a felszabadulás után a szűkösen helyreállított romépületben működött, az államosítás után megkezdődött a romeltakarítás és ma már csak a felszámolást végző úgynevezett bankcsonk tevékenykedik. V. A Belvárosi Takarékpénztár helyiségeiben egy ideig az Államosított Vállalatok Nyugdíjpénztára működött, most egy építő fővárosi vállalat mérnökei és tisztviselői dolgoznak A Hermesben a Petőfi utcában a bank helyén a magyar háziipar fejlesztését intéző vállalat működik. A Nemzeti Takarékpénztár egykori helyiségében a Somogyi Béke- körúton az OKA tevékenykedik. A Nemzeti Hitelintézetben a Bajcsy-Zsilinszky úton egymást váltják a különböző hivatalok és intézmények. Ott székelt az államosított bankok központi irodája, az Árumintavásár és még egy sereg intézmény, olyan is, amely azóta megszűnt és több olyan, amely azóta már végleges hajlékban virágzik. Az intézeti házon még ma is ott éktelenkedik a rosszemlékű felirat: Nemzeti Hitelintézet. A Magyar-Cseh Iparbankban a magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok intézésére rendelt intézet folytatja tevékenységét VI. A Községi Takarékpénztár egykori székházában — eredetileg az Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztár székháza volt — egy új intézmény működik: a Beruházási Bank. A tisztviselői kar túlnyomó több-.*.ségét azokból a dolgozókból verbuválták, akik a Hitelbankban a vállalati ügyekkel foglalkoztak és így kellő gyakorlattal rendelkeztek beruházási kérdésekben. Minden beruházás pénzügyi lebonyolító és pénzügyi ellenőrző szerve a Beruházási Bank, amely a pénzügyminisztérium és a Tervhivatal közös intézménye. Az intézet egyik pénztára a Hazai Takarék egykori palotájában működik VII. Utoljára hagytuk az egykori Magyar Jelzálog Hitelbank és az egykori Városi Bank közös székházát, amely romos épület lett a Nádor utca és a Zrinyi utca sarkán. A romokat most eltakarítják, az épületet át- és újjáépítik. A régi helyen új, gyönyörű és hatalmas palota emelkedik majd a közösség szolgálatára. A Magyar Jelzáloghitelbank specialitás volt a magyar gazdasági életben. A francia tőke egyetlen magyarországi képviselete. Leányintézetét, a Városi Bankot az első világháborút követő inflációs spekuláció fejlesztette. A majoritást egy szindikátus birtokolta. Egyik alaptőkeemelés követte a másikat. Felmerült a jogkérdés, hogy a szindikátus kötött részvényei után járó új részvények kötöttek-e vagy szabadon értékesíthetők. Az egész akkori jogászi kart élénken foglalkoztatta ez a kérdés, amelyet végül a következő elmésség döntött el: — Ha egy nőnek a fegyházban gyermeke születik, a gyermek is rab lesz? Radnóti József 1950 május 25. Mipolámból készült gyermeknadrágok kerülnek forgalomba, a guminadrágok gyártását beszüntették. A Mipolámnadrágok tartósabbak és kivitelük tetszetősebb. A Gyógyáruértékesítő NV minden eszközzel kiszolgálja a kiskereskedelmet és megvédi a kiskereskedelem érdekeit. Ügynökei rendszeresen felkeresik a kiskereskedőket és Nagy-Budapest területén autóval szállítja az üzleteknek az árut. (A Mipolám fehér nylonszerű anyag.)