Halászat, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
A perionhálók egyre fokozódó népszerűsége szükségessé teszi olyan hálópárák alkalmazását, melyek nem rothadnak. Ha ugyanis perionhálókhoz parafából készített párát használnak, a szárítás elmaradása azt eredményezheti, hogy a párák igen gyorsan mennek tönkre. A hamburgi hálókísérleti intézet veti a kérdést és meg is adja fela megoldást: a műanyag habból készített párák alkalmazását. Mivel azonban ez az anyag igen drága, átmenetileg a parafinnal itatott parafa-parákat ajánlja. A kísérletek szerint legjobban a 60 C fok olvadáspontú parafin felel meg, az anyagot 120 C fokra hevítve áztatják benne a párákat 20—30 percen át. A paraffinban való főzés során előbb a levegő távozik, majd a parafa teleszívja magát. Az így kezelt párákat nem kell kiszárítani és élettartamuk kitűnő. Érdekes cikk keretében számol be a Der Fischwirt c. folyóirat szeptemberi számában dr. H. Mann, az antibiotikumokkal végzett haltakarmányozási kísérletekről. Mint tudjuk, egyes antibiotikumok, mint például az alibomycin, a penicillin stb. a takarmánnyal együtt való adagolása a háziállatoknál, mint tyúkoknál, sertéseknél és házinyulaknál a növekedést fokozó hatással járt. Ez adta a gondolatot arra, hogy ugyanezt halakkal próbálják meg. Az eddigi kísérletek azonban csődöt vallottak, a penicillinnel és aureomycinnel „dúsított" takarmánnyal etetett pisztrángok a kontrollállatokkal szemben nem növekedtek gyorsabban és húshozamuk sem volt jobb. A sikertelenséget annak tulajdonítják, hogy a változó hőmérsékletű állatok másként reagálnak az antibiotikumokra, mint a melegvérűek, anyagcseréjük között lényeges különbség van, de a halak belének baktériumflórája is egészen más, aminek befolyását az antibiotikumokra való reagálásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni. * A hasvízkór igen aktuális problémájával foglalkozik a D. F. W. hasábjain dr. P. Herzog. Ismerteti a jugoszláv kutatásokat, melyek szovjet kutatók megállapításait oszta va, a hasvízkór primer okozójának nem baktériumot tartanak, hanem vírust. Ez a felfogás ellentétben van a Schaperclaus-féle elmélettel, mely a hasvízkór okozójának a Pseudomonas punctata ascitae nevű baktériumot tartja. A szovjet és jugoszláv álláspontot neves német kutatók is osztják, így Roegner-Aust, Brunner, Jaxtheimer stb. A cikkben hivatko z lámolyo zás történik arra az ismert tényre, hogy a halasvizek baktériumflórájában átlagosan 20—22 százalék punctata baktérium van anélkül, hogy hasvízkór lángolna fel. A járvány fellángolásához az szükséges — közli a jugoszláv dr. Tomasec — hogy más tényezők is játsszanak közre, nemcsak a Pseudomonasok virulenciájának fokozódása. Ez a tényező pedig — szerinte — nem más, mint egy eddig ismeretlen vírus. A Pseudomonas hatása a hasvízkórnak csak második stádiumában jelentkezik, úgynevezett .szekunder injekció eredményeképpen. * Hallanak a halak? — ezen a címen közöl cikket L. Ernenputsch tollából az A. F. Z. c. folyóirat szeptemberi száma. A halászat és horgászat iránt érdeklődők többsége ma is az elavult Brehm-féle álláspontot vallja, mely szerint a hal süketnéma tagja az állatvilágnak. Ezzel szemben megállapítható, hogy a halaknak igen fejlett labirintszervük, tehát hallószervük nem a hangok, van és oldalvonaluk hanem a rezgések felvételére szolgál. Sorozatos kísérletek során megállapították, hogy a halak közül a fehér halak hallanak a legjobban, ugyanakkor a rablóhalak hallása gyengébb, viszont utóbbiak oldalvonala erősebben reagál a rezgésekre, ami érthető is, hiszen a rablóhalnak nagy szüksége van arra, hogy a zsákmány okozta vízimozgást, illetve rezgést olyan távolból észlelje, ahonnan a takarmányhalat a víz zavarossága következtében meglátni képtelen. A halak gyorsúszóbajnoka — írja az A. F. Z. — kétségtelenül a lazac, mely naponta árral szemben száz kilométeres távot is teljesít — már amennyire pontosnak vélelmezhető ez a számadat, melyet jelzéssel ellátott halak vándorlásáról jegyeztek fel. A legkitartóbb úszó az angolna lárvája, mely születési helyétől, a Sargasso tengertől átlag 4500 kilométeres távot úszik, amíg a folyók torkolatát eléri. Az angolnalárvák napi teljesítménye átlagosan 7—8 km, tehát ha pihenés nélkül vonulnak, két esztendő is beletelik, amíg elérik utazásuk célját. Ami a csúcssebességet illeti, egyes halak rövid időn át a vágtató versenylovat is maguk mögött hagyják. Halasítás — nylonharisnyával: erről biológiai csodabogár aról ír a P. F. C. c. folyóirat. A távoli vizek halasítása a tengerentúl repülőgépről történik, a légijárműről ledobott hal pedig megszenvedi a szokatlan eljárást. Se segít a nylonharisnya! Ennek segítségével állapították ugyanis meg, hogy a legkisebb, ujjnyinál is rövidebb ivadék bírja a legjobban a repülőgépről való lehajítást új életterébe. A néhány hetes ivadékot nylonharisnyába töltötték, a harisnyát pedig vászonzsákba. A vízbe való érés pillanatában a zsák szinte felrobbant, az ivadékkal teli harisnyát kihalászták és megállapították, hogy az ivadék nem sérült meg és a szokatlan akrobatika ellenére is jól fejlődött. A repülőgépről való halasztásnál a tapasztalatok alapján a jövőben csakis egészen apró ivadékot fognak felhasználni. A halkonzervgyártás új módszeréről számol be a D. F. Z. augusztusi számában H. Schmoller. A jelenlegi eljárások során a halakból készített ételeket légmentesen zárt dobozokban autoklávokban sterilizálják magas hőfokon, ez az ízre káros hatással van, a magas hőfok úgynevezett „sült“ zamatot kölcsönöz. Az új eljárásnál még túlhevítés nélkül főzik a halat, az így nyert steril terméket steril úton viszik steril dobozokba, úgyhogy az autoklávban való sterilezés a csomagolás után elmaradhat. Az így készített konzerv íze jobb, tartóssága nagyobb, de nem könnyű feladat a gyártás során biztosítani az úgynevezett sebészi aszepszist. (farkasházy) Barabás János hajóvezető biztos kézzel vezeti a Fogast a halászatra (Horti felv.) w :í