Halászat, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
E cikk keretében a tógazdák nevében kéréssel fordulok kutatóinkhoz, segítsék hathatósabban a tógazdasági termelés eredményesebbé tételét. Azt hiszem szakembereink előtt nem vitás, hogy a felszabadulás előtti természetes hozamokkal szemben, különösen 1948—1955-ig egyes tóegységek katasztrofális rossz termelése teljesen a hasvízkór számlájára írható. Igen nagy jelentőségű e módszer bevezetése a pontynemesítésre. Végre talán megindulhat — most már biztonságosan — az értékméréssel egybekötött tenyészanyag javítás. Most lesz ismét lehetséges egyöntetű, jól értékesíthető és jó külemű magyar nemesponty újranemesítése. Ezt az utóbbi 10 évben éppen a hasvízkór okozta elhullások miatt nem tudtuk keresztülvinni. Ez időben inkább rezisztens törzseket igyekezett kutatógárdáink előállítani folyami ponttyal történt cseppvérkeresztezéssel. A hasvízkór mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a meleg száraz nyarak rémét, a kopoltyúpenészt, amely ellen ma még nem ismerünk hathatós gyógyszeres védekezést. Ugyanígy megoldásra vár az ívatótavakban gyakran nagy pusztítást okozó dactylogyrozis és a nem éppen veszélyes, de kellemetlen pontyhimlő. Ugyanitt emlékezzünk meg a harcsakopoltyúféreg sikeres leküzdéséről. Harcsatenyésztésünket ennek ellenére még mindig bizonytalanná teszi a darakór. A tavak trágyázása terén döntően fontos volt a sertéstrágya széndioxidos bomlásának módszere az ún. széntrágyázás. Kétségtelen, hogy így a régi kupacolt trágyázási móddal szemben legalább 100%-os hatásfok javulást érhetünk el. Itt a következő feleletre váró kérdések lehetségesek: A sertéstrágya halhússá válásának hatásfok-megállapítása. Ez természetesen függ a trágya szárazanyagtartalmától, a tó minőségétől és a tenyészanyagtól is. Miután a takarmányoknál is meg tudtunk állapodni az együtthatóban, itt is ki kell kísérletezni ezt. Szükséges azonban még a következő kérdések megoldása. 1. Mennyi a sertéstrágya átlagos szárazanyagmennyisége. Ebből mennyi a fehérjeképzésre képes C, O, H, N, P, К mennyisége, avagy a trágyában levő C hogyan épül be egyrészt az asszimiláció során az algákba, másrészt az elbomláskor a baktériumokba. 3. Vannak káros és hasznos algák, mi módon lehetne a trágyázás során a hasznosak számát növelni a károsak (pl. kékalgák, mint az Aphanizomenon flos ague) rovására. 4. Van e mód arra, hogy a káros algákat olyan víziszervezetekkel etessük fel, amelyek haltáplálékul számításba jöhetnek. Gondolok itt esetleg tavakban még elő nem forduló alacsonyrendű rákok vagy más hasonló élőlények betelepítésére és elszaporítására. 5. Hogyan módosítja a széntrágyázás a tó vizének és talajának kémiai összetételét? Még számos részletkérdés kivizsgálása lenne kívánatos, mint pl. az egyes algafajok viselkedése a trágyázás hatására, szaporodására, ennek sebességére. A trágyahatás időtartama, legmegfelelőbb idejének és mennyiségének kísérleti megállapítása. A trágya keverése műtrágyákkal, azok mennyisége stb.-re vonatkozóan. A kutatóintézeteknek össze kellene írniok a rendszeresen 230 kg-on felüli és 60 kg-on aluli természeteshozamú tavakat. (Nem tógazdaságokat.) Ezekben egész évre kiterjedő rendszeres hidrokémiai, talajtani és limnológiai vizsgálatokat kell végezni, különös tekintettel a vízben oldott fehérjeképző elemek mennyiségére. Ugyanígy a hasznosnak bizonyuló algafajták meghatározására, egymáshoz viszonyuló arányszámuk megmérésére. Eddig inkább a közvetlen haltáplálékul szolgáló szervezeteket vizsgáltuk, a tavak minőségmeghatározásának céljára, de úgy vélem, egy fokkal lejjebb kell mennünk e téren és a hasznosnak bizonyuló algák jelenlétének megmérésére kellene nagyobb súlyt vetni. Több évre kiterjedő gondos vizsgálatsorozat komoly előrehaladást jelenthet a természeteshozam fokozása terén. Ugyanekkor meg kellene vizsgálni a nyomelemek hatását a tó élővilágára. Sokan foglalkoznak a tógazdaságok forgóba állításának kérdésével. Már régen ismert az a tény, hogy a tavak időnkénti mezőgazdasági művelése igen szép szárazföldi eredményt, majd ezt követően jelentős halhúshozam többletet szolgáltat. A szárazról vizesre forduló művelésnél ugyanazon vizsgálatokat kellene elvégezni, mint amilyenekről fentebb szóltam. Újabb problémát okoz, vajon a melegvérű állatoknál használatos keményítőérték megállapítás érvényes e halak esetében. Nem kellene a halaknál is hízékonysági vizsgálatokat végezni különböző takarmányokkal: kukorica, csillagfürt, árpa, rozs, borsó, extrahált darák, korpa, főzött bab és ezek keverékével. Egyes takarmányok áztatási idejének milyen jelentősége van azok értékesülése szempontjából. A halak hipofizálása terén a legnehezebb probléma a hipofízis beszerzése. Ennek kapcsán a harcsa hipofizálása is komoly eredményt jelent a harcsaívatás szempontjából. E ragadozó ívatása körül sincs még minden tisztázva és a cél az legyen, hogy ne egyes gazdaságok esetleg költséges felszereléssel és berendezéssel tudjanak sok harcsaivadékot előállítani, hanem legalább minden nagyobb egység ezt önállóan maga végezhesse el. Tudom, hogy halászati agronómusaink közül sokan kísérleteznek. Nem egy kortársamnak igen szép eredménye és gazdag tapasztalata van e téren. Sajnos túlterheltek vagyunk munkával az aprólékos, sok türelmet igénylő munkára sem idő, sem pénz nincs. Kutatóink ezt azonban mind megkapják, tehát rajtuk a sor a felvetett és még fel nem vetett, de a gyakorlati élettel szorosan összefüggő problémák kivizsgálására. Kutatóintézeteink minden évben évi jelentést adnak ki. Kérjük az illetékes fórumokat, ezeket az évi jelentéseket, még akkor is, ha csak részsikerrel számolnak be, tegyék a Halászatba, vagy különlenyomatban közöljék. A kutatóintézetek fenntartására sok millió forintot költ népi államunk. A kutatás nem lehet öncél, látni szeretnők a részeredményeket is, hátha egy egy részeredmény közlésével a gyakorlat is hathatós segítséget tud adni az illető kutatónak. Szálkái S. A tóépítésben fontos szerepe van a kisvasútnak (Antalffy felv.) 102