Halászat, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

E cikk keretében a tógazdák ne­vében kéréssel fordulok kutatóink­hoz, segítsék hathatósabban a tógaz­dasági termelés eredményesebbé té­telét. Azt hiszem szakembereink előtt nem vitás, hogy a felszabadulás előtti természetes hozamokkal szem­ben, különösen 1948—1955-ig egyes tóegységek katasztrofális rossz ter­melése teljesen a hasvízkór számlá­jára írható. Igen nagy jelentőségű e módszer bevezetése a pontyneme­sítésre. Végre talán megindulhat — most már biztonságosan — az érték­méréssel egybekötött tenyészanyag javítás. Most lesz ismét lehetséges egyöntetű, jól értékesíthető és jó külemű magyar nemesponty újrane­­mesítése. Ezt az utóbbi 10 évben ép­pen a hasvízkór okozta elhullások miatt nem tudtuk keresztülvinni. Ez időben inkább rezisztens törzseket igyekezett kutatógárdáink előállítani folyami ponttyal történt cseppvér­­keresztezéssel. A hasvízkór mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a meleg száraz nyarak rémét, a ko­­poltyúpenészt, amely ellen ma még nem ismerünk hathatós gyógyszeres védekezést. Ugyanígy megoldásra vár az ívatótavakban gyakran nagy pusztítást okozó dactylogyrozis és a nem éppen veszélyes, de kellemetlen pontyhimlő. Ugyanitt emlékezzünk meg a harcsakopoltyúféreg sikeres leküzdéséről. Harcsatenyésztésünket ennek ellenére még mindig bizony­talanná teszi a darakór. A tavak trágyázása terén döntően fontos volt a sertéstrágya széndioxi­­dos bomlásának módszere az ún. széntrágyázás. Kétségtelen, hogy így a régi kupacolt trágyázási mód­dal szemben legalább 10­0%-os hatásfok javulást érhetünk el. Itt a következő feleletre váró kér­dések lehetségesek: A sertéstrágya halhússá válásá­nak hatásfok-megállapítása. Ez ter­mészetesen függ a trágya száraz­anyagtartalmától, a tó minőségétől és a teny­észanyagtól is. Miután a takarmányoknál is meg tudtunk ál­lapodni az együtthatóban, itt is ki kell kísérletezni ezt. Szükséges azon­ban még a következő kérdések megoldása. 1. Mennyi a sertéstrá­­­­gya átlagos szárazanyagmennyisége. Ebből mennyi a fehérjeképzésre képes C, O, H, N, P, К mennyisége, avagy a trágyában levő C hogyan épül be egyrészt az asszimiláció so­rán az algákba, másrészt az elbom­­láskor a baktériumokba. 3. Vannak káros és hasznos algák, mi módon lehetne a trágyázás során a haszno­sak számát növelni a károsak (pl. kékalgák, mint az Aphanizomenon flos ague) rovására. 4. Van e mód arra, hogy a káros algákat olyan ví­ziszervezetekkel etessük fel, amelyek haltáplálékul számításba jöhetnek. Gondolok itt esetleg tavakban még elő nem forduló alacsonyrendű rá­kok vagy más hasonló élőlények be­telepítésére és elszaporítására. 5. Hogyan módosítja a széntrá­gyázás a tó vizének és talajának ké­miai összetételét? Még számos rész­letkérdés kivizsgálása lenne kívána­tos, mint pl. az egyes algafajok vi­selkedése a trágyázás hatására, sza­porodására, ennek sebességére. A trágyahatás időtartama, legmegfele­lőbb idejének és mennyiségének kí­sérleti megállapítása. A trágya ke­verése műtrágyákkal, azok mennyi­sége stb.-re vonatkozóan. A kutatóintézeteknek össze kellene írniok a rendszeresen 230 kg-on fe­lüli és 60 kg-on aluli természetes­hozamú tavakat. (Nem tógazdasá­gokat.) Ezekben egész évre kiter­jedő rendszeres hidrokémiai, talaj­tani és limnológiai vizsgálatokat kell végezni, különös tekintettel a vízben oldott fehérjeképző elemek mennyiségére. Ugyanígy a hasznos­nak bizonyuló algafajták meghatá­rozására, egymáshoz viszonyuló arányszámuk megmérésére. Eddig inkább a közvetlen haltáplálékul szolgáló szervezeteket vizsgáltuk, a tavak minőségmeghatározásának céljára, de úgy vélem, egy fokkal lejjebb kell mennünk e téren és a hasznosnak bizonyuló algák jelenlé­tének megmérésére kellene nagyobb súlyt vetni. Több évre kiterjedő gondos vizsgálatsorozat komoly elő­rehaladást jelenthet a természetes­hozam fokozása terén. Ugyanekkor meg kellene vizsgálni a nyomelemek hatását a tó élővilágára. Sokan foglalkoznak a tógazdasá­gok forgóba állításának kérdésével. Már régen ismert az a tény, hogy a tavak időnkénti mezőgazdasági mű­velése igen szép szárazföldi ered­ményt, majd ezt követően jelentős halhúshozam többletet szolgáltat. A szárazról vizesre forduló művelésnél ugyanazon vizsgálatokat kellene el­végezni, mint amilyenekről fentebb szóltam. Újabb problémát okoz, vajon a melegvérű állatoknál használatos ke­ményítőérték megállapítás érvényes e halak esetében. Nem kellene a ha­laknál is hízékonysági vizsgálatokat végezni különböző takarmányokkal: kukorica, csillagfürt, árpa, rozs, bor­só, extrahált darák, korpa, főzött bab és ezek keverékével. Egyes takarmá­nyok áztatási idejének milyen jelen­tősége van azok értékesülése szem­pontjából. A halak hipofizálása terén a leg­nehezebb probléma a hipofízis be­szerzése. Ennek kapcsán a harcsa hipofizá­lása is komoly eredményt jelent a harcsaívatás szempontjából. E raga­dozó ívatása körül sincs még minden tisztázva és a cél az legyen, hogy ne egyes gazdaságok esetleg költséges felszereléssel és berendezéssel tudja­nak sok harcsaivadékot előállítani, hanem legalább minden nagyobb egység ezt önállóan maga végezhesse el. Tudom, hogy halászati agronómu­­saink közül sokan kísérleteznek. Nem egy kortársamnak igen szép eredménye és gazdag tapasztalata van e téren. Sajnos túlterheltek va­gyunk munkával az aprólékos, sok tü­relmet igénylő munkára se­m idő, sem pénz nincs. Kutatóink ezt azon­ban mind megkapják, tehát rajtuk a sor a felvetett és még fel nem ve­tett, de a gyakorlati élettel szorosan összefüggő problémák kivizsgálására. Kutatóintézeteink minden évben évi jelentést adnak ki. Kérjük az illeté­kes fórumokat, ezeket az évi jelen­téseket, még akkor is, ha csak rész­sikerrel számolnak be, tegyék a Halászatba, vagy különlenyomat­­ban közöljék. A kutatóintézetek fenntartására sok millió forintot költ népi államunk. A kutatás nem lehet öncél, látni szeretnők a részeredmé­nyeket is, hátha egy egy részered­mény közlésével a gyakorlat is hat­hatós segítséget tud adni az illető kutatónak. Szálkái S. A tóépítésben fontos szerepe van a kisvasútnak (Antalffy felv.) 102

Next