Halászat, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Magyarországon a legelterjedtebb varsa-típus az egyszárnyas, két vörsökös varsa. Vidékenként más-más méretben, de arányaiban és egymástól eltérő módon készítik. Bár mindenütt tapasztalható, hogy a halászok igyekeznek alkalmazkodni a varsa szerkesztésekor a helyi adottságokhoz, az eltérések mégis nem oly jellegűek, hogy azokból módszertani törvényeket lehetne alkotni. Az a véleményem, hogy igen sok vizünkön lényegesen lehetne növelni a varsái halászat eredményeit, ha a varsa-szerkesztés módszerét ismernék és alkalmaznák halászaink. Példaként említem meg, hogy a Dráva tipikusan nagy süllős, nagy harcsás halász víz. Egy-két kivételtől eltekintve, mégis oly kisméretű varsákat alkalmaznak a drávai halászok, amilyenekbe egy-egy nagyobb hal képtelen bejutni. Több ízben tapasztaltam, a Dráván alkalmazott varsák első versöke oly szűk volt, hogy azon közepesnél nagyobb fogas nem tudott keresztüljutni és fennakadva megfulladt, megakadályozva a több hal bejutását a varsába. Ezek a varsák apró fehér halak fogására alkalmasak, de értékes, nagyobb nemes halat nem lehet velük fogni. Felmerül a kérdés: — Milyen legyen a jó varsa? Fogóképességére milyen tényezők hatnak károsan vagy kedvezően? A fogóképesség elsősorban attól függ, hogy a varsa jelenléte milyen hatású a halra. A hatás intenzitása pedig több egyes részlettényezőtől és azok összhatásától függ. A fogóképességre ható tényezők közül a legfontosabbak: a szembőség, a fonal vastagsága, a háló anyaga (mű és természetes rostok) a varsa egyes részeinek egymáshoz való nagyság viszonya, a bejárati nyílás (versök) nagysága, a varsa szerkezete, a konzerválás (fonal puhasága), valamint a varsa anyagának színe is nagy fontosságú. A hal olyan tulajdonsággal rendelkezik, hogy élelemkeresés, vagy vándorlás közben bizonyos irányban elindulva, eredeti haladási irányát megtartja, akkor is, ha akadályba ütközik, de csak abban az esetben, ha nem találja elháríthatatlan nagynak az akadályt. A fogóképesség kialakulásában rendkívül nagy szerepet játszik a halak távérzékelő képessége. A halnak ezt a tehetségét az oldalvonalán elhelyezkedő idegvégződéseiből álló érzékszerve biztosítja. A hal úszóinak mozgása, továbbá a saját maga okozta vízmozgás által keletkezett rezgések a vízben elhelyezett tárgyba beleütköznek, mely visszatükrözi, visszavetíti azokat. Ezeket a vízrezgéseket, lökéseket a hal érzékelni tudja, így képes távolról is érezni az útjában álló tárgyat. A helytelenül szerkesztett varsát, a meredek és rövid vörsöket, a vastag fonalat, a keményre konzervált hálót a hal távérzékelő képessége folytán jól észreveszi és gyanakvóvá, óvatossá teszi. Különösen hátrányos, ha a varsa első bejárati vörsökét sűrű szembőséggel, meredekre, szűkre képezzük. A varsa szerkesztésekor meg kell kísérelni a fogásra kedvezőtlen tényezők kiküszöbölését. Ezt akkor érhetjük el, ha varsa első részét nagyobb szembőséggel, a vékonyabb fonálból készítjük. A szerszám maga pedig lehetőleg hosszúkásan nyújtott, karcsú legyen. Csak a varsa második része, a második vörsök mögötti része a valódi fogó rész, melyet már kisebb szembőséggel, vastagabb fonalból készíthetünk. Ezideig ez a követelmény nem volt kellően biztosítható, mivel a növényi rostokból készült hálóanyag nagy rothadási foka következtében vastagabb fonalat kellett alkalmazni a tartósabb használati idő elérése érdekében. Ez a kedvezőtlen körülmény megszűnt a perion-fonal alkalmazásával. Bizonyos előépítmények (szárnyak, előterek) alkalmazásával csökkenthetjük a fogást hátráltató tényezőket. Az előépítmények helyes beállításával érhetünk el jobb eredményeket. Ezek szembősége lehetőleg nyitott, vizet átengedő, ritka legyen, hogy nagyobb ellenállást ne okozzon. Túl rövid, vagy meredeken emelkedő vörsök, fokozott ellenállást eredményezhet, melyet a hal távolról jobban tud érzékelni. A gyakorlat és a kísérlet bebizonyította, hogy pl. a háromvörsökös varsak nagyobb fogóképességűek, mint a kétvörsökösek, mivel ezek első vörsök kifutója egészen bő, míg a második és harmadik vörsök kifutója folyamatosan szűkül, az alkalmazott fonal folyamatosan vastagabb, a szembőség nagysága pedig folyamatosan csökken. A varsa kerületének és a vörsök hosszának viszonya a törzs hosszához további fontos tényező, melytől a fogóképesség függ. A cél az, hogy a hal a varsa első vörsökének elhagyása után minél gyorsabban a tömlöcbe kerüljön. A vörsökök egymástól való távolsága ne legyen túl nagy, mert ezáltal a kis halfajoknak alkalmuk adódik arra, hogy a varsó első részében hosszabb ideig tartózkodjanak, és ezáltal a visszavándorlásukra nagy lehetőséget nyújtunk. Túlságosan szűken egymás mögött álló vörsökök pedig a nagy halakat megriasztják, megtorpanják, ezáltal a fogóképesség csökken. A fenti általános irányelvek betartásával tervezzünk meg egy egyszárnyas, két vörsökös varsát. A varsa tervezése előtt legelőször varsázandó víz átlagmélységét kell mega állapítani. Ez úgy történik, hogy megmérjük a legkisebb és legnagyobb vízmélységet, ott, ahová a varsákat le kívánjuk rakni, a kapott két számot minden kifejezve, összeadjuk és az eredményt elosztjuk 2-vel. Az eredmény lesz halászvizünk átlagmélysége. Helyesen járunk el, ha az általunk látogatott vizek átlagmélységét sok ponton megállapítjuk, azok közös átlagát is kiszámítjuk, így varsáink nek minden vizünkben alkalmasak leszA víz átlagmélységének adata csak irányszám, attól le vagy fel alkalmazott kisebb eltérés nem fogja csökkenteni varsáink fogóképességét. Példa: Varsázandó vizünk legkisebb vízmélysége 30 cm = 300 mm, legnagyobb vízmélységünk 170 cm = 1700 mm. 300 mm -f- 1700 mm= 2000 mm : 2 - 1000 mm. Tehát varsázandó vizünk átlagmélysége a fenti példában 1000 mm lesz. Haladjunk mi is a korral, új varsáink anyagaként periont használjunk. Itt jegyzem meg, senki ne gondoljon perion-varsáink bekátrányozására, mert perion-anyag tartósságára a kátrány naagyon káros. Bármely színre befesthetjük minden háztartási könnyen boltban olcsón kapható ruhafestékkel. Ha ezt nem is tennénk, 5—6 vízbe rakás után felveszi a víz színét, így a hal alig tudja már akkor észrevenni. Minden halász ismeri annyira az általa sűrűn látogatott vizet, hogy tudja, milyen halfaj fogható benne többségben. Ez az ismeret feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szerkesztendő a varsáink szembőségét megállapíthassuk. Ezt általában helyesen végzik a halászok, ezért nem tartom szükségesnek részletezni. Tételezzük fel, hogy készítendő varsánk szembősége 30 mm legyen (csomótól csomóig mért távolság mm-ben). A víz átlagmélységének adatát, varsa szembőségének adatát mm-ben kifejezve már ismerjük, a fenti két adat felhasználásával most márjuk, hogy varsánk bejárati kiszámítható. vörsökének, kerülete hány szemből számi álljon. Először is szorozzuk meg a víz átlagmélységének mm-ben kifejezett adatát 9-cel. Ez, egy minden nagyságú varsa szerkesztésekor egyaránt felhasználandó kulcsszám. Folytatva a fentebb kezdett példát, vizünk átlagmélysége 1000 mm, ezt megszorozzuk 9-cel, az 9000 mm. Most az alkalmazott szembőség mondatát hasonló állandó kulcsszámmal, 4-gyel szorozzuk meg. Tehát, ha 30 mm-es szembőséget állapítunk meg, ezt szorozzuk meg 4-gyel, az eredmény 120 mm lesz. 25 mm-es szembőség esetén ugyancsak a 4-gyel szorzás után az eredmény 100 lesz. Most az előbbi eredményt, a 9000 mm-t osztjuk 120-szal, az eredmény 75 lesz, míg ha a 9000-et osztjuk százzal, az eredmény 90 lesz. Tehát 30 mm szembőség esetén 1 m átlagmélységű vízben 75 szemes, 25 mm szembőség esetén ugyancsak 1 m átlagmélységű vízben 90 szemes varsát készítünk, Összegezve fentieket, tehát varsánk első karikájának kerületét szemekben megkapjuk, ha egy bizonyos víz varsázandó szakaszán az átlagmélység minden kifejezett adatának 9-szeres szorzatát elosztjuk az alkalmazott szembőség 4-szeres szorzatával, és A következő számunkban a varsa első második versökének, törzsének és tömlöcének helyes méretezését fogjuk ismertetni. Sárfy Ede főmérnök Velencei varsai halász (Tőig felv.) Állami Gazdaságok, HTSZ-ek, TSZ-ek részére 12—15 dkg-os PONTYIVADÉKOT elad a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság. Cím: Tiszaszentimre, Szolnok megye. Közületek, Termelőszövetkezetek figyelmébe! 1959. január 1-től megváltozik a mezőgazdasági hivatalos lapoknak, folyóiratok közületi előfizetésének rendje. A közületi előfizetéseket jövőben nem a Posta Központi Hírlap Iroda, hanem a Mezőgazdasági Könyv és Folyóiratkiadó Vállalat közvetlenül elégíti ki. Ezért az összes közületek, termelőszövetkezetek valamennyi mezőgazdasági hivatalos lapra és szakfolyóiratra a Mezőgazdasági Kiadó Vállalatnál (Budapest, V., Báthory u. 10., tel.: 311-578, csekkszámlaszám: MNB 46.) fizessenek elő. A Mezőgazdasági Kiadó Vállalat a folyó évben előfizetett hivatalos és szakfolyóiratokat, amennyiben más igényt nem jelentenek be, változatlanul küldi 1959-ben is.