Halászat, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-12-01 / 12. szám

Magyarországon a legelterjedtebb varsa-típus az egyszárnyas, két vörsö­­kös varsa. Vidékenként más-más mé­retben, de arányaiban és egymástól el­térő módon készítik. Bár mindenütt ta­pasztalható, hogy a halászok igyekez­nek alkalmazkodni a varsa szerkeszté­sekor a helyi adottságokhoz, az eltéré­sek mégis nem oly jellegűek, hogy azokból módszertani törvényeket le­hetne alkotni. Az a véleményem, hogy igen sok vizünkön lényegesen lehetne növelni a varsái halászat eredményeit, ha a varsa-szerkesztés módszerét ismer­nék és alkalmaznák halászaink. Példa­ként említem meg, hogy a Dráva tipi­kusan nagy süllős, nagy harcsás halász víz. Egy-két kivételtől eltekintve, mégis oly kisméretű varsákat alkalmaznak a drávai halászok, amilyenekbe egy-egy nagyobb hal képtelen bejutni. Több ízben tapasztaltam, a Dráván alkalma­zott varsák első versöke oly szűk volt, hogy azon közepesnél nagyobb fogas nem tudott keresztüljutni és fennakadva megfulladt, megakadályozva a több hal bejutását a varsába. Ezek a varsák apró fehér halak fogására alkalmasak, de értékes, nagyobb nemes halat nem lehet velük fogni. Felmerül a kérdés: — Milyen legyen a jó varsa? Fogóképességére milyen ténye­zők hatnak károsan vagy kedvezően? A fogóképesség elsősorban attól függ, hogy a varsa jelenléte milyen hatású a halra. A hatás intenzitása pedig több egyes részlettényezőtől és azok össz­hatásától függ. A fogóképességre ható tényezők közül a legfontosabbak: a szembőség, a fonal vastagsága, a háló anyaga (mű és természetes rostok) a varsa egyes részeinek egymáshoz való nagyság viszonya, a bejárati nyílás (ver­­sök) nagysága, a varsa szerkezete, a konzerválás (fonal puhasága), valamint a varsa anyagának színe is nagy fon­tosságú. A hal olyan tulajdonsággal rendelke­zik, hogy élelemkeresés, vagy vándor­lás közben bizonyos irányban elindulva, eredeti haladási irányát megtartja, akkor is, ha akadályba ütközik, de csak abban az esetben, ha nem találja elhá­ríthatatlan nagynak az akadályt. A fogóképesség kialakulásában rend­kívül nagy szerepet játszik a halak táv­érzékelő képessége. A halnak ezt a te­hetségét az oldalvonalán elhelyezkedő idegvégződéseiből álló érzékszerve bizto­sítja. A hal úszóinak mozgása, továbbá a saját maga okozta vízmozgás által keletkezett rezgések a vízben elhelyezett tárgyba beleütköznek, mely visszatük­rözi, visszavetíti azokat. Ezeket a vízrez­géseket, lökéseket a hal érzékelni tudja, így képes távolról is érezni az útjában álló tárgyat. A helytelenül szerkesztett varsát, a meredek és rövid vörsöket, a vastag fonalat, a keményre konzervált hálót a hal távérzékelő képessége folytán jól észre­veszi és gyanakvóvá, óvatossá teszi. Különösen hátrányos, ha a varsa első bejárati vörsökét sűrű szembőség­gel, meredekre, szűkre képezzük. A varsa szerkesztésekor meg kell kísérelni a fogásra kedvezőtlen tényezők kikü­szöbölését. Ezt akkor érhetjük el, ha varsa első részét nagyobb szembőséggel, a vékonyabb fonálból készítjük. A szer­szám maga pedig lehetőleg hosszúká­san nyújtott, karcsú legyen. Csak a varsa második része, a második vörsök mögötti része a valódi fogó rész, melyet már kisebb szembőséggel, vastagabb fo­nalból készíthetünk. Ezideig ez a köve­telmény nem volt kellően biztosítható, mivel a növényi rostokból készült háló­anyag nagy rothadási foka következté­ben vastagabb fonalat kellett alkalmazni a tartósabb használati idő elérése érde­kében. Ez a kedvezőtlen körülmény megszűnt a perion-fonal alkalmazásá­val. Bizonyos előépítmények (szárnyak, előterek) alkalmazásával csökkenthet­jük a fogást hátráltató tényezőket. Az előépítmények helyes beállításával ér­hetünk el jobb eredményeket. Ezek szembősége lehetőleg nyitott, vizet át­engedő, ritka legyen, hogy nagyobb ellenállást ne okozzon. Túl rövid, vagy meredeken emelkedő vörsök, fokozott ellenállást eredményezhet, melyet a hal távolról jobban tud érzékelni. A gyakorlat és a kísérlet bebizonyí­totta, hogy pl. a háromvörsökös varsak nagyobb fogóképességűek, mint a két­­vörsökösek, mivel ezek első vörsök ki­futója egészen bő, míg a második és harmadik vörsök kifutója folyamatosan szűkül, az alkalmazott fonal folyamato­san vastagabb, a szembőség nagysága pedig folyamatosan csökken. A varsa kerületének és a vörsök hos­­­szának viszonya a törzs hosszához to­vábbi fontos tényező, melytől a fogó­képesség függ. A cél az, hogy a hal a varsa első­­ vörsökének elhagyása után minél gyorsabban a tömlöcbe kerüljön. A vörsökök egymástól való távolsága ne legyen túl nagy, mert ezáltal a kis hal­fajoknak alkalmuk adódik arra, hogy a varsó első részében hosszabb ideig tar­tózkodjanak, és ezáltal a visszavándor­­lásukra nagy lehetőséget nyújtunk. Túl­ságosan szűken egymás mögött álló vör­sökök pedig a nagy halakat megriaszt­ják, megtorpanják, ezáltal a fogóképes­ség csökken. A fenti általános irányelvek betartásá­val tervezzünk meg egy egyszárnyas, két vörsökös varsát. A varsa tervezése előtt legelőször varsázandó víz átlagmélységét kell meg­a állapítani. Ez úgy történik, hogy meg­mérjük a legkisebb és legnagyobb víz­mélységet, ott, ahová a varsákat le kí­vánjuk rakni, a kapott két számot min­­den kifejezve, összeadjuk és az ered­ményt elosztjuk 2-vel. Az eredmény lesz halászvizünk átlagmélysége. Helyesen járunk el, ha az általunk látogatott vi­zek átlagmélységét sok ponton meg­állapítjuk, azok közös átlagát is kiszá­mítjuk, így varsáink nek minden vizünkben­ alkalmasak lesz­A víz átlag­mélységének adata csak irányszám, attól le vagy fel alkalmazott kisebb el­térés nem fogja csökkenteni varsáink fogóképességét. Példa: Varsázandó vizünk legkisebb vízmélysége 30 cm = 300 mm, legna­gyobb vízmélységünk 170 cm = 1700 mm. 300 mm -f- 1700 mm­­= 2000 mm : 2 - 1000 mm. Tehát varsázandó vizünk átlag­mélysége a fenti példában 1000 mm lesz. Haladjunk mi is a korral, új varsáink anyagaként periont használjunk. Itt jegyzem meg, senki ne gondoljon per­ion-varsáink bekátrányozására, mert perion-anyag tartósságára a kátrány na­a­gyon káros. Bármely színre befesthetjük minden háztartási könnyen boltban olcsón kapható ruhafestékkel. Ha ezt nem is tennénk, 5—6 vízbe rakás után felveszi a víz színét, így a hal alig tudja már akkor észrevenni. Minden halász ismeri annyira az ál­tala sűrűn látogatott vizet, hogy tudja, milyen halfaj fogható benne többség­ben. Ez az ismeret feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szerkesztendő a varsáink szembőségét megállapíthassuk. Ezt álta­lában helyesen végzik a halászok, ezért nem tartom szükségesnek részletezni. Tételezzük fel, hogy készítendő var­sánk szembősége 30 mm legyen (csomó­tól csomóig mért távolság mm-ben). A víz átlagmélységének adatát, varsa szembőségének adatát mm-ben ki­­­fejezve már ismerjük, a fenti két adat felhasználásával most már­juk, hogy varsánk bejárati kiszámíthat­ó. vörsökének, kerülete hány szemből számi áll­jon. Először is szorozzuk meg a víz átlagmélységének mm-ben kifejezett adatát 9-cel. Ez, egy minden nagyságú varsa szerkesztésekor egyaránt felhasz­nálandó kulcsszám. Folytatva a fentebb kezdett példát, vizünk átlagmélysége 1000 mm, ezt meg­szorozzuk 9-cel, az­ 9000 mm. Most az alkalmazott szembőség mo­­ndatát hasonló állandó kulcsszámmal, 4-gyel szorozzuk meg. Tehát, ha 30 mm-es szembőséget állapítunk meg, ezt szorozzuk meg 4-gyel, az eredmény 120 mm lesz. 25 mm-es szembőség esetén ugyancsak a 4-gyel szorzás után az eredmény 100 lesz. Most az előbbi ered­ményt, a 9000 mm-t osztjuk 120-szal, az eredmény 75 lesz, míg ha a 9000-et oszt­juk százzal, az eredmény 90 lesz. Tehát 30 mm szembőség esetén 1 m átlag­­mélységű vízben 75 szemes, 25 mm szem­bőség esetén ugyancsak 1 m átlagmély­ségű vízben 90 szemes varsát készítünk, Összegezve fentieket, tehá­t varsánk első karikájának kerületét szemekben megkapjuk, ha egy bizonyos víz varsá­zandó szakaszán az átlagmélység min­­den kifejezett adatának 9-szeres szor­zatát elosztjuk az alkalmazott szembő­ség 4-szeres szorzatával, és A következő számunkban a varsa első második versökének, törzsének és tömlöcének helyes méretezését fogjuk ismertetni. Sárfy Ede főmérnök Velencei varsai halász (Tőig felv.) Állami Gazdaságok, HTSZ-ek, TSZ-ek részére 12—15 dkg-os PONTYIVADÉKOT elad a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság. Cím: Tiszaszentimre, Szol­nok megye. Közületek, Termelőszövetkezetek figyelmébe! 1959. január 1-től megváltozik a mezőgazdasági hivatalos lapoknak, folyóiratok közületi előfizetésének rendje. A közületi előfizetéseket jö­vőben nem a Posta Központi Hírlap Iroda, hanem a Mezőgazdasági Könyv és Folyóiratkiadó Vállalat közvetlenül elégíti ki. Ezért az összes közületek, termelőszövetkezetek valamennyi mezőgazdasági hivatalos lapra és szakfolyóiratra a Mezőgazdasági Kiadó Vállalatnál (Budapest, V., Báthory u. 10., tel.: 311-578, csekkszámlaszám: MNB 46.) fizessenek elő. A Mezőgazdasági Kiadó Vállalat a folyó évben előfizetett hivatalos és szakfolyóiratokat, amennyiben más igényt nem jelentenek be, válto­zatlanul küldi 1959-ben is.

Next