Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

C^JogaæJasag — — E4>8­4- K4I4>S4>E4>M$>L4>Ő4>S4>Ö4>K: Bizonyára furcsának és erőltetett­­nek tűnik, hogy kisemlősökről halá­szati vonatkozásban beszélünk, pedig valójában ők is épp úgy bele­tartoznak a hal és a vele szerves kapcsolatban levő egyéb állatok életközösségébe, mint a gém, plankton, vagy a baktérium. Ott él­n­nek a tavak nádszegélyében, a folyó­parti, ártéri erdőkben, fűzfaodvak­­ban, maguk építette kotorékokban. Ott táplálkoznak hallal, haltáplá­lékkal, vagy egyéb olyan állatokkal, amelyek a tógazdasági melléküzem­hez, vagy a halászok háztáji gazda­ságához tartoznak. Tevékenységük sokszor közvetve vezethető vissza a halhoz, mint pl. a töltéseket turkáló pézsma, kószapockot irtó hermelin, vagy sokszor csak annyi közük van a halas vizekhez, hogy ez a terep nyújt nekik pompás búvóhelyet, az állat élettevékenysége már a mező­­gazdaságot, vagy a vadgazdaságot érinti. Mivel lakóhelyük legtöbbször vízhez kapcsolódik, így irtásukból a halászok veszik ki leginkább részüket. Éppen ezért időszerű első­­ sorban halászati szaklapban tár­gyalni az ő kérdésüket. Húsevő állatokról van szó, tehát táplálkozásuk eleve kiemeli raga­dozó voltukat. A ragadozó szó pedig a gyakorlatban legtöbbször egyértel­mű az „irtsuk ki az írmagját is“ fogalmával. Madártani vonalon már évtizedekkel ezelőtt szembe helyez­kedtek az ilyen egyféleképpen értel­mezett ragadozókérdéssel és aprólé­kos vizsgálatok után sok fajról bebi­zonyították, hogy nem is olyan károsak. Hazai viszonylatban a kis­­emlős ragadozókról nagyon keveset tudunk. Életmódjuk rejtett, az állat puszta megpillantása is szinte ese­ményszámba menő ritkaság. Róluk egyetlen köztudomású tény, hogy húsevők, tehát ragadozók, vagyis olyan élőlények, amelyeket min­denkor minden eszközzel pusztítani kell. ki Görényről, menyéiről, hermelinről is vélekednek másképp? Hal­evéssel ugyan jelentős tételben nem vádolhatók, de a halász pusztítja őket, ahol éri, mert pusztítják a tyúkot, a tógazdasági kacsákat, kárt tesznek a vadállományban, bizony többen hallottak olyan esetekről is, hogy a vadmacska szájában jókora halat cipelt, vagy a hermelinvacok környéke tele volt halmaradvá­nyokkal. Rókanyom is gyakran el­vezet a lehalászófélben levő tavak a iszap­ szegélyein, tehát elő a csapdát, csőszpuskát és a mérget, vagy kotorékebeket. E néhány sorral nem az a célom, hogy tételeket kimondó szándékkal pálcát törjek a tógazdaságok terü­letén elő, húsevő kisemlősök mellett, hiszen az ő tevékenységük pro és kontra hazai viszonylatban teljesen tisztázatlan. Csupán arra a megálla­pításra szeretném felhívni a figyel­met, hogy nagyon kevéssé ismerjük a menyétet, a görényt és a herme­lint ahhoz, hogy általános irtó­­háborút hirdessünk ellenük. A hermelin ez a pompás bundájú kis ragadozó határozottan terjedő­félben van a vizenyős helyeken. Jól úszik, nagyobb távolságokat is átszel a vizen, sőt a vízben vadászik is. A tartóhálóban levő, vagy bódult, beteg halat elfogja. Vadgazdasági jelentősége is negatív. Ugyanakkor azonban fő tápláléka a mezei pocok és kószapocok, a pézsmapockot is szívesen elfogja. Vannak területek, ahol hosszú időn át sok volt a pézs­ma és a heremelinek megjelenésével s elszaporodásával — mint pl. a Kis-A Halászat Szerkesztősége minden kedves olvasójának boldog új évet kí­ván, egyben megköszöni a címére ér­kezett jókívánságokat. balaton, vagy a Saséri-rezervátum esetében — a pézsma eltűnik. Ugyan­ez vonatkozik a kószapocokra is. Át­­furkált töltésekkel vesződő halászok gondolkozzanak el egy kicsit, mi­előtt kutyát eresztenek a hermelin nyomába. Horribile-dictu, van ember, aki védelmébe meri venni a görényt? Igen, a görénynek is lehet haszna. Pocok, egér és patkányirtás, mind­három jelentős mennyiségben, mondhatni főtáplálékként szól mel­lette. A halat is szívesen megeszi , ha néhanapján hozzájuthat. Erre azonban nagyon kevés az alkalom. A menyét sem az a száz százalékos, vérszomjas kártevő, hiszen legalább annyi pockot, patkányt és egeret összefog, mint amennyi kárt csinál. A ragadozó kisemlősök akár tó­gazdasági, akár mezőgazdasági szem­pontból homályos kérdést jelen­tenek. Értékelésükről hosszú évek szisztematikus anyaggyűjtésére lenne szükség. Táplálékuknak mennyiségi és minőségi megoszlása ismeretlen, de olyan joggal, ahogy általánosítva kimondják káros voltukat, a haszon mellett is pálcát törhetünk. Tény az, hogy gazdasági életünkben mind halastavi, mind mezőgazdasági vi­szonylatban jelentős a szerepük, de, hogy melyik oldalon, milyen mér­tékben, azt a jövő hivatott eldön­teni. Okszerűtlen irtásuk helyett inkább minél több gondos megfigye­léssel, esetleges vizsgálattal — de publikált tényekkel — segítsük hozzá szakembereinket, hogy ér­demben haszon­kár értékelhessék az állatkák mérlegét és tényeken alapuló tanulmányok után reálisan jelölhessék ki a szelíd és vadon élő állatok életközösségében a helyüket. Sterbetz István A leeresztett halastó fenekén kényel­mes járat vezet a töltésben lévő pézsmapocok fészekhez (Woynárovich felv.) A halastavakban mind gyakoribb a nádlakó hermelin (Sterbetz felv.) . Állami Gazdaságok. H. T. SZ.­­szek, T. SZ.-ek részére 12—15 dkg-os PONTYIVADÉKOT elad a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság. Cím: Tiszaszentimre, Szolnok megye.

Next