Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
KÉT HÉT — A szovjet halászati kísérletek és halgazdálkodás tanulmányozása végett Ribiánszky Miklós elvtárssal — a Kisállattenyésztési Kutatóintézet osztályvezető helyettesével — két hetet töltöttünk a Szovjetunió 3 városában, Moszkvában, Leningrádban és Kievben. Programunk több fontos kérdésre terjedt ki. Ennek egy részét — elsősorban idő hiányában — sajnos nem tudtuk teljes mértékben teljesíteni. A fő kérdésekben azonban, úgy gondoljuk, sikerült elég mélyreható vizsgálatot tartani és ennek alapján olyan ismeretekre szert tenni, amelyeket eredményesen lehet hasznosítani hazai viszonylatban is. A moszkvai kutatóintézet vezetőitől értesültünk arról a hatalmas fejlődésről, amely a Szovjetunió halászatában az utóbbi években végbement. Ennek a fejlődésnek következtében az 1958-as évben az össz haltermés 2,8 millió tonna volt és ezzel a világ haltermelésében Japán és Kína után az USA-al együtt a harmadik-negyedik helyet foglalja el. Hozzávetőleges megoszlása a termelésnek 2 millió tonna óceáni, 0,6 millió tengeri és 0,2 milló tonna édesvízi és A SZOVJETUNIÓBAN tavi hal. A Szovjetunió 7 éves terve további nagyarányú fejlesztést ír elő a halászat vonalán. A tervidőszak utolsó évére az évi halhústermelést 4,6 millió tonnára tervezték. Nagymértékben kívánják ennek megfelelően fokozni a mesterséges tavak haltermelését is. Sikerült képet kapnunk arról is, milyen nagy gondot fordítanak a Szovjetunióban a halászati tudományos kutató munkára is. Erre nemcsak abból következtettünk, hogy minden jelentősebb vízterületen speciális tudományos intézetek működnek, de abból is, hogy az ott alkalmazottak nagy része tudományos felkészültségű szakember. Legnagyobb hatással az volt reánk, hogy a meglátogatott intézetek mindegyikében olyan eredményekről számoltak be, amelyek közül néhány saját viszonyaink között is előnyösen hasznosítható lesz. Ilyenek többek között az amuri és galíciai ponty keresztezése, amely feltehetően nálunk is jó eredményeket hozna. Vagy az egyik igen értékes halfajnak, a kecsegének a szaporításában és az állomány minőségi megjavításában nagy eredménnyel járhat nálunk is a Nikulikin professzor által Saratovban előállított tok-kecsege hibrid esetleges elszaporítása. Leningrádban különösen hal-kórtan terén szereztünk értékes tapasztalatot. Elsősorban az egészségügyi rendelkezések egyé m módszereire hívták fel a figyelmet, amelynek alkalmazása nálunk is jó eredménnyel járhat. De ugyancsak a leningrádi intézetben és a hozzá tartozó kísérleti gazdaságban kaptunk hasznos tájékoztatót néhány takarmányozási eljárásról és tenyésztési módszerről is. Kievben többek között a nagy tározók halakkal való benépesítése terén tett eddigi intézkedésekről és ott kapott eredményekről kaptunk tájékoztatást. Néhány fontos problémára felhívták a mi figyelmünket is, amelyek a tározók építése közben merültek fel és amelyeknek kihatásai vannak a halgazdálkodásra. Nagyon értékes számunkra az a tapasztalat is, melyet az ukrán halászati felügyelőségen szereztünk a felügyelői apparátus szervezeti felépítése és működése terén. Hasznos lesz azoknak az intézkedéseknek meghonosítása, melyeket a vízszennyezések meggátlása érdekében foganatosítottak a Szovjetunióban. Dióhéjban ezek azok a tapasztalatok, amelyeket szereztünk és amelyeknek részletesebb ismertetésére még vissza kívánunk térni. A szovjet elvtársak igen nagy figyelmet tanúsítottak a magyar halászat egyes kérdései irányában, így például különösen váltógazdálkodás eredményei felől érdeklődtek, de érdekli őket az elektromos halászat is és a magyar halászat egyéb eredményei. Béres Sándor Eredményes halászat a Káspi-tavon Tokok a darun Magyar vadpontyok az NDK vizeiben Magyar vonatkozásban is érdekes cikket olvashatunk a DFZ idei 7. számában W. Steffens tollából. 1956-ban hazánkban járva a Velencei-tóból 20 db kis előnyaras vadpontyot vitt magával. A königswarthai kísérleti tógazdaságban ezek továbbnevelésével végzett kísérletek során súlygyarapodásban, különösen takarmányozás nélkül — viszonylagosan — nem mutatkozott jelentős különbség az ugyanabban a tóban nevelt azonos a korú helyi nemes anyaggal szemben: második nyáron takarmányozás nélkül a Velencei-tavi pontyok 4-ről 121-re, illetve a másik kísérleti tóban 3-ról 161 grammra nőttek, a nemespontyok 21-ről 184, illetve 20-ról 299 grammra; a harmadik nyáron takarmányozva a vadpontyok 125-ről 658, illetve (másik tóban) 109-ről 580 grammra, a nemesek 272-ről 1394, illetve 271-ről 1555 grammra fejlődtek. (A közölt számok átlagsúlyok). Természetesen — mint W. Steffens maga is írja — ilyen kevés egyeddel végzett kísérletekből megnyugtató végkövetkeztetéseket levonni nem lehet. Sajnálatos, hogy a kihelyezési súlyoknál a helyi nemespontyok javára jelentős különbség volt,ami a reális értékelést egyébként is rendkívül megnehezíti. Megemlékeztünk a múlt számban a nyári eladásról. Itt már eredményt írhatunk: Fejérben a foci Petőfi, Somogyban az osztopáni Győzelem járult hozzá a nyári halellátáshoz. A hőgyészi Újbarázda már a múlt évben is árusított nyár végén folyamatosan halat.