Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

A halak értékmérő tulajdonságai­nak vizsgálatakor nem nélkülözhet­jük az azonosításra szolgáló egyedi, esetleg csoportjelzéseket. Különböző megfigyelés alatt álló egyedek vagy csoportok pontos azonosítása tartós és maradandó megjelölés nélkül ke­­resztülvihetetlen. Érthető tehát, hogy a tenyészkiválasztás munkája egyre sürgetőbben kívánja a tökéletes megjelölés kidolgozását, hiszen a ne­mesítő, de a tenyésztő is azonosítás nélkül szinte elindulni sem tud. Mindenekelőtt keresni kellett a halon azt a testtájat, amely fajta, fajtám (pikkelyes, tükrös) és korra való tekintet nélkül alkalmas a jelö­lés megejtésére. Amellett, hogy az illető testtáj lehetőleg pigmentet ne tartalmazzon, vagyis rajta a jelölé­sek jól észlelhetők legyenek, nyos mérvű követelmény volt bizo­mség, hogy a jelölés étkezés szempontjából másodértékű terméken történjék. Az előbbi követelmények elérésére legalkalmasabbnak a külső torokjá­rat bizonyult, mely mint ismeretes minden halnál világos színű, szívós kötőszövetből áll, melyet viszonylag vékony izomréteg borít, így vérellá­tottsága nem bő, ugyanakkor a tá­masztó csontszövetei elég hajléko­nyak, hogy egy kisebb, óvatosan al­kalmazott erőművi behatolásnál ne törjenek el. A megfelelőnek tartott testtájon — vagyis a külső torokjáraton — te­toválással próbálkoztam. A tetová­lási eljárást ugyanis mint jelölési módot gazdasági emlőseinknél már régóta alkalmazzák és ez az eljárás ott kielégítően bevált. Fő előnye, hogy a jelzésül használt festőszer nem szívódik fel és bár a fiatalon adott tetoválási jelzések „szétnőnek“, velük több évig jól azonosíthatunk. Tetoválásra egy speciális szerkesztettem, melynek befogó fogói ré­szei (pofái) záráskor párhuzamosan állnak. A fogó egyik befogó részének belső felületét kemény gumirétegre erősített 1 cm magas laticel lap bo­rítja (támasztórész). A fogó antago­­nista befogó rész­én helyezhetők el a sebzést végző tűkből álló jelek: szá­mok vagy betűk (sebzőrész). A fogó használatakor, vagyis a seb­zések megejtésénél a fogó laticellel bélelt szárát a hal szájába helyezzük. A fogó zárásakor, vagyis mikor a külső torokjáratokon a sebzéseket megejtjük, a laticel párna a szájfe­nékhez idomul és így bár támaszt ad a sebző tűknek, a szájfenék mégsem zúzódik. A sebzést ejtő tűk hossza természetesen alkalmazkodik a hal nagyságához, illetve a szájfenék vas­tagságához. A tűk sohasem bökik át a szájfeneket. A jelzés helye az alsóajkak nyelv­csap alatti tájéka; több szám esetén középvonalat kb. az elülső kopoltyú­fedők, kiindulását összekötő egyenes adja. A hal testnagyságával kapcso­latban tájékoztatásul közlöm, hogy a 12 kg-os pontyra már 3 jelzőszám el­helyezhető. Természetesen a fogó mérete is a testnagysághoz idomul. Első nyaras kb. 10 dkg körüli állo­mány már egy jellel jól jelölhető. Maga az egyedi jelzés természetesen sokféle lehet, tehát vele több csopor­tot stb. elkülöníthetünk. Nagyobb egyedeknél pedig 2 vagy akár 3 jel variálásával, akár több ezres egyedi jelölés is elvégezhető (számok, be­tűk, vagy más jelek kombinációjá­val). A sebzések festésére több jelölő anyaggal próbálkoztam. Közülük csak azok váltak be, melyek az elemi szénrészecskéket finom elosztásban, mikrokristályos grafitszemcsék for­májában tartalmazzák. Ez várható is volt, mert mint utaltam rá, más gaz­dasági állatok tetoválásánál ezek a jelzőszerek azért bizonyultak meg­felelőknek, mert nem szívódnak fel. Bizonyos fokú halványodás csak na­gyon hosszú idő múlva mutatkozik. Természetesen halak tetoválásakor sajátosságokkal, melyekkel a hal számolnunk kell azokkal az élettani a vízi élethez idomul, így pl. sebzések előtt a tetoválás helyén el kell távo­­lítanunk a hal bőrén található nyál­­kabevonatot, a kívánatos sebzések helyét fertőtleníteni, úgyszintén festékanyaghoz is fertőtlenítő any­­­­got adni, esetleges szaprolegm­ás fer­tőzés megelőzése végett stb. A fes­tett sebhelyeket ajánlatos megfelelő bevonóanyaggal kezelni, hogy a seb­szálak zárásáig a víz kimosó hatása ne érvényesüljön. Ilyen bevonással pl. 8 órás védettséget lehet biztosíta­ni a víz hatása ellen. A sebhelyek így jól zárulnak és bár szövettani vizsgálatot nem végeztem, a jelző­tűk által okozott sebzésekből két nap múlva már nyomkodásra sem szi­várgott vissza festékanyag. A teljes gyógyulás, vagyis sebzések tökéletes hegedése legkésőbb 2 hét alatt bekö­vetkezett, pl. vizsgálataim során 6—7 C °-os vízben is ez általában 10 nap alatt megtörtént. Mitterstiller József egyetemi docens Tetoválás a külső torokjáratra Ez a 7-es szám öt hónapnál idősebb jelzés Félkilós pontyra már három jel (szám vagy betű) elhelyezhető 57

Next