Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
A halak értékmérő tulajdonságainak vizsgálatakor nem nélkülözhetjük az azonosításra szolgáló egyedi, esetleg csoportjelzéseket. Különböző megfigyelés alatt álló egyedek vagy csoportok pontos azonosítása tartós és maradandó megjelölés nélkül keresztülvihetetlen. Érthető tehát, hogy a tenyészkiválasztás munkája egyre sürgetőbben kívánja a tökéletes megjelölés kidolgozását, hiszen a nemesítő, de a tenyésztő is azonosítás nélkül szinte elindulni sem tud. Mindenekelőtt keresni kellett a halon azt a testtájat, amely fajta, fajtám (pikkelyes, tükrös) és korra való tekintet nélkül alkalmas a jelölés megejtésére. Amellett, hogy az illető testtáj lehetőleg pigmentet ne tartalmazzon, vagyis rajta a jelölések jól észlelhetők legyenek, nyos mérvű követelmény volt bizomség, hogy a jelölés étkezés szempontjából másodértékű terméken történjék. Az előbbi követelmények elérésére legalkalmasabbnak a külső torokjárat bizonyult, mely mint ismeretes minden halnál világos színű, szívós kötőszövetből áll, melyet viszonylag vékony izomréteg borít, így vérellátottsága nem bő, ugyanakkor a támasztó csontszövetei elég hajlékonyak, hogy egy kisebb, óvatosan alkalmazott erőművi behatolásnál ne törjenek el. A megfelelőnek tartott testtájon — vagyis a külső torokjáraton — tetoválással próbálkoztam. A tetoválási eljárást ugyanis mint jelölési módot gazdasági emlőseinknél már régóta alkalmazzák és ez az eljárás ott kielégítően bevált. Fő előnye, hogy a jelzésül használt festőszer nem szívódik fel és bár a fiatalon adott tetoválási jelzések „szétnőnek“, velük több évig jól azonosíthatunk. Tetoválásra egy speciális szerkesztettem, melynek befogó fogói részei (pofái) záráskor párhuzamosan állnak. A fogó egyik befogó részének belső felületét kemény gumirétegre erősített 1 cm magas laticel lap borítja (támasztórész). A fogó antagonista befogó részén helyezhetők el a sebzést végző tűkből álló jelek: számok vagy betűk (sebzőrész). A fogó használatakor, vagyis a sebzések megejtésénél a fogó laticellel bélelt szárát a hal szájába helyezzük. A fogó zárásakor, vagyis mikor a külső torokjáratokon a sebzéseket megejtjük, a laticel párna a szájfenékhez idomul és így bár támaszt ad a sebző tűknek, a szájfenék mégsem zúzódik. A sebzést ejtő tűk hossza természetesen alkalmazkodik a hal nagyságához, illetve a szájfenék vastagságához. A tűk sohasem bökik át a szájfeneket. A jelzés helye az alsóajkak nyelvcsap alatti tájéka; több szám esetén középvonalat kb. az elülső kopoltyúfedők, kiindulását összekötő egyenes adja. A hal testnagyságával kapcsolatban tájékoztatásul közlöm, hogy a 12 kg-os pontyra már 3 jelzőszám elhelyezhető. Természetesen a fogó mérete is a testnagysághoz idomul. Első nyaras kb. 10 dkg körüli állomány már egy jellel jól jelölhető. Maga az egyedi jelzés természetesen sokféle lehet, tehát vele több csoportot stb. elkülöníthetünk. Nagyobb egyedeknél pedig 2 vagy akár 3 jel variálásával, akár több ezres egyedi jelölés is elvégezhető (számok, betűk, vagy más jelek kombinációjával). A sebzések festésére több jelölő anyaggal próbálkoztam. Közülük csak azok váltak be, melyek az elemi szénrészecskéket finom elosztásban, mikrokristályos grafitszemcsék formájában tartalmazzák. Ez várható is volt, mert mint utaltam rá, más gazdasági állatok tetoválásánál ezek a jelzőszerek azért bizonyultak megfelelőknek, mert nem szívódnak fel. Bizonyos fokú halványodás csak nagyon hosszú idő múlva mutatkozik. Természetesen halak tetoválásakor sajátosságokkal, melyekkel a hal számolnunk kell azokkal az élettani a vízi élethez idomul, így pl. sebzések előtt a tetoválás helyén el kell távolítanunk a hal bőrén található nyálkabevonatot, a kívánatos sebzések helyét fertőtleníteni, úgyszintén festékanyaghoz is fertőtlenítő anygot adni, esetleges szaprolegmás fertőzés megelőzése végett stb. A festett sebhelyeket ajánlatos megfelelő bevonóanyaggal kezelni, hogy a sebszálak zárásáig a víz kimosó hatása ne érvényesüljön. Ilyen bevonással pl. 8 órás védettséget lehet biztosítani a víz hatása ellen. A sebhelyek így jól zárulnak és bár szövettani vizsgálatot nem végeztem, a jelzőtűk által okozott sebzésekből két nap múlva már nyomkodásra sem szivárgott vissza festékanyag. A teljes gyógyulás, vagyis sebzések tökéletes hegedése legkésőbb 2 hét alatt bekövetkezett, pl. vizsgálataim során 6—7 C °-os vízben is ez általában 10 nap alatt megtörtént. Mitterstiller József egyetemi docens Tetoválás a külső torokjáratra Ez a 7-es szám öt hónapnál idősebb jelzés Félkilós pontyra már három jel (szám vagy betű) elhelyezhető 57