Halászat, 1966 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1966-07-01 / 4. szám

A péterpáli halászbúcsúknak, az Aranyponty-ünnepnek hagyományai ma is élnek a vizek mentén. Ezek a szép halász szokások különösen azon vidékeken, azokban a városok­ban maradtak fenn, ahol a halász­céhek működtek. A felszabadulás után, amikor szövetkezetekbe tömö­rültek a halászok, újra megteremtő­dött az a szervezeti keret, amely a ha­gyományok felélesztésére lehetősége­ket nyújt. Különösen élnek a péter­páli hagyományok a Duna-menti ha­lászvárosokban, községekben, így Ba­ján elsősorban, ahol az Aranyponty ünnepségnek szokásai közel kétszáz évre tekintenek vissza. Az idén a Bajai Napok alkalmából pompás külsőségek között tartották meg az Aranyponty ünnepségeket. Impozáns lampionos csónakfelvonu­lás, élén haladtak a Bajai Új Élet Ha­lászati TSZ halászbrigádjai. Koszorú­ban ott ficánkolt a 14 kg-os élő arany­ponty, hozták az 1777-ből eredő céh jelvényt, az üvegbárkát az Arany­ponttyal, és a szövetkezet arany hím­zésű nemzeti zászlaját. A csónakfel­vonulást tűzijáték kísérte, festői szép­ségű város Duna-ágában. A felállított víziszínpadon várták az érkező halá­szokat a megye és város párt- és álla­mi vezetői, az ország valamennyi ha­lászati tsz-ének képviseletében meg­jelent tiszai, drávai, velencei, körös­­vidéki és dunai halászat. A vezéti bri­gád Ribiánszky Miklósnak adta át a koszorúba helyezett aranypontyot. Régi szokás szerint borral kínálták, visszakérték tőle az aranypontyot, el­játszották kedves nótáját: Baja város szép helyen van... Az Országos Halászati Felügyelő­ség igazgatója és a bajai szövetkezet elnöke köszöntötték a partokon ös­­­szegyülekezett, mintegy tízezer főnyi közönséget, és a magyar halásztársa­dalmat. Ribiánszky Miklós befejezé­sül a régi szokásoknak megfelelően a Dunába dobta a koszorút, hogy ter­mékeny és halban bő legyen a vize. Halászbál és baráti találkozó kö­vette az ünnepséget, és a bajai halász­szövetkezet halvacsorán látta vendé­gül a htsz-ek küldötteit és a város,­­valamint a járás vezetőit. Másnap került sor a felszabadulás óta először a szövetkezetek országos halfőző versenyére. Két kategóriában vetélkedtek, mégpedig a nyílt lángú hallé főzésben és egyéb halételek készítésében. A versenynek óriási szakmai és közönségsikere volt. A versenyen aranyérmes halfőző minő­sítést nyert: Farkas József Bajai Új Élet HTSZ abszolút első, Feil Ferenc Paksi Vörös Csillag HTSZ, Salabert István Velencei Törekvés HTSZ. Ezüstérmesek lettek a halfőzésben: Marócsai József, Mohácsi Petőfi HTSZ, Bozóki János Budapesti Kék Duna, Gémes Jánosné Szegedi Kos-C­suth HTSZ., Beró Ferenc Ercsi Ság­vári HTSZ. Bronzérmesek: Kovács Pálné, Tokaji Tiszavirág HTSZ., és Alexa József Szolnoki Felszabadulás HTSZ. Az egyéb kategóriákban aranyér­mes minősítést nyert: Varga Piroska Gyomai Viharsarok HTSZ., abszolút győztes: Németh András Paksi Vörös Csillag HTSZ., Szilvássy Attiláné To­kaji Tiszavirág HTSZ., Salabert Ist­ván Velencei Törekvés HTSZ és Pó­­cza Józsefné Szolnoki Felszabadulás HTSZ. Ezüstérmes: Bognár József Hódmezővásárhelyi Ady HTSZ., Kör­­nyei László Ercsii Ságvári HTSZ. Bronzérmes: Kamarás József Bajai Új Élet HTSZ. A legeredményesebben szereplő szövetkezetek, így a Paksi Vörös Csillag HTSZ., Bajai Új Élet HTSZ., és a Velencei Törekvés HTSZ elnökei az országos verseny emlékserlegeit kapták meg. A zsűri és különzsűri, amelynek tagjai: Pékh Gyula, Antal­­fi Antal, Tóth János, dr. Kárpáti An­tal, Földvári János, valamint Ribi­­ánszky Miklós, Felvidéki István, Ko­vács Pál voltak, két alapítási serleget adományozott. Az egyiket a Halá­szati Termelőszövetkezetek Központi Intéző Bizottsága kapta, a másikat a rendező Bajai Új Élet HTSZ. A Bajai Napok halászati rendezvényei során a Városi Tanács dísztermében Ribi­­ánszky Miklós előadást tartott „A ma­gyar halászat helyzete és jövőbeni feladatai” címmel. Felvidéki István MURMANSZK környékén állandó­an fejlődik a tengeri növényzet (Fu­cus, Laminaria stb. félék) „halászata” a gyógyszeripar és a mezőgazdaság céljaira. E növények a különböző mikroanyagokat testükben felhal­mozzák, főleg a jódot. A jódtartalom függ a növényfajoktól és az év­szaká­tól. Míg a Laminariák jódtartalma általában 0,23%, addig ez télen 2—4 szeresre emelkedik, egyes fajoknál a nyolcszoros mennyiséget is eléri. A vörös algák jódtartalma a mélység­gel arányosan emelkedik. Az összes tengeri növények között a tengeri ká­posztának — mit étkezési konzervek készítésénél is felhasználnak — ne­vezett Laminaria féléknek van a leg­nagyobb jódtartalmuk. Legkisebb a jódtartalom minden növényben kb. augusztusban (Ribhoz 66/3. sz. N. S.) A BÜVAR 1966. évi 3. száma Tőig István ,,A magyar süllő időszerű védelme” című cikkét közli. Arról csak ennyit: akinek a legkisebb köze van a süllőhöz, annak el kell olvasnia a cikket. A hallé-főzés aranyérmese: Farkas József Az „Aranyponty” az ünnepség középpontjában (Sáfrány felv.) 107

Next