Halászat, 1968 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1968-11-01 / 6. szám
A tavaszi szoktató etetések A ponty ízlelő- és szaglóképessége táplálékának felkeresésében és annak minősítésében játszik döntő szerepet. Főként ezek segítségével észleli a takarmányokat és talál rájuk; ezek alapján tesz különbséget az egyes eleségfélék között, illetve válogatja ki a maga számára kedvezőket. A látás itt kis szerepet játszik. A kora tavaszi szoktató etetések során a ponty szaglását, ízlelését használjuk ki, amikor darált takarmányokat etetve azok lisztes része a vízben szuszpenzióba megy át, szétoszlik, mintegy szétszóródik a vízben, és ezek íz- és szaganyagait megérezve leli meg a kiadagolt takarmányt. Részben hasonló célt szolgál az etetőhelyekre kiszórt trágya, amelyet kora tavasszal az etetőhelyek „kifürdetésére” alkalmaznak, s amely az etetőkarókhoz szoktatást szolgálja. Ha a takarmányból a víz által extrahált és a vízáramlásokkal gyorsan terjedő íz-, szag-, illetve zamatanyagok a ponty válogatóképességére kedvezően hatnak, kívánatos ingert váltanak ki, úgy aktívabban és szívesebben is fogyasztja a takarmányt. Ez pedig a gazdaságosság szempontjából nem közömbös, hiszen a téli, szinte alapanyagcserén átvegetáló hal szervezetének gyorsabb regenerálódását és egyúttal az életerő mielőbbi megújhodását is jelentheti. A tavasszal hamar feljavult kondíció pedig a legjobb megelőző védekezés a halvízkór ellen is. Az adagolt táplálékok fogyasztásának korai beindulása, illetve azok folyamatos fogyasztása nemcsak azért fontos, mert a kondíció javításával növekszik a hal ellenállóképessége, hanem gazdasági okokból is. Javul az adagolt és a természetes táplálék kölcsönhatásában a takarmányok kihasználása, s ezzel együtt a súlygyarapodás is. jelentősége Tudjuk azt is, hogy a ponty ősi táplálékát tekintve főként zoofág (állatfogyasztó), ill. mindenevő (polifág) szervezet. Ezért van az, hogy állandóan keres, jár-kel, túr, azaz vadászik a neki megfelelő élő falat után a tóban. Ha az első tavaszi szoktató etetéseknél olyan takarmányt juttatunk számára, amellyel hamar rákapatjuk a nyújtott takarmányok fogyasztására, úgy a vadász szenvedélyét mérsékelni tudjuk és mint ahogy mondani szoktuk: gyorsan fog indulni a hal. Legdöntőbb érv azonban az, hogy a jó takarmányhaszonulás következtében ilyenkor állítható elő legolcsóbban a halhús, ezért kora tavasszal törekednünk kell mielőbbi üzemszerű etetésekre. Mindebből következik, hogy a fenti célt akkor szolgáljuk helyesen, ha a szoktató etetésekre olyan takarmányféléket használunk, amelyek íz- és zamatanyagai a ponty ízlelő és szagló értékére gyorsan és jól hatnak. A gyakorlati tapasztalatok alapján legjobban beválnak erre a célra az olajos magdarák. Érdemes tehát kisebb tételeket gyűjteni, illetve tartalékolni belőlük. Mivel azonban az olajos magdarák egyúttal magas fehérjetartalmúak is, felvetődhet az a kérdés, hogy nem pazarlás-e a drága fehérjét adagolni ebben az időszakban, amikor a természetes táplálékkészlet gazdagsága miatt amúgy is bőven áll fehérje a hal rendelkezésére? A kora tavaszi szoktató etetésekre javasolt takarmányokból soha többet nem etetünk naponta, mint a tóban levő (kihelyezett) halsúly 1%-át. Ezt is csak pár napig. Viszonylag tehát minimális mennyiségről van szó, s mivel jelen esetben a gazdaságosság nem a fehérje mennyiségével függ össze, feltétlenül ilyen jellegű értelmezést kell látnunk a fehérjekérdésben. Legfontosabb az, hogy mielőbb az adagolt takarmányokhoz szokjon a hal. Vizsgálataim során jó ízesítőnek bizonyult a melasz is. A szoktató etetésekre szánt takarmányok áztató vizét dúsítottam 10%-os melasszal. A 10% az abraksúlyra vonatkozik. A melasz a vízben gyorsan és jól oldódik. Romlatlanul (nem savanyú állapotban) kellemes, karamellre emlékeztető szaga van. A melasszal kezelt takarmányt megkülönböztetetten jól vette fel a hal a kora tavaszi szoktató etetések során. Tekintve, hogy a melasznak viszonylag magas cukortartalma nitrogéntartalmú (48% cukor és 11% anyag, zömében amid), és jelzett amidkészlete miatt táplálóértéke is elég tetemes (470 g keményítőérték), ezért etetéskor bizonyos táplálóhatással is számolhatunk. A melasszal kezelt takarmányok etetésekor az volt megfigyelhető, hogy a víz felmelegedésével csökkent a halra gyakorolt vonzó hatása a melasznak. Ebből az a tapasztalat szűrhető le, hogy 19—20 ° C-a vízben már nem szükséges, sőt felesleges is ilyen irányú felhasználása. Mivel a megemelkedett abrakárak a termelési költségeket nagyon megnövelték, a jövőben még jobban törekedni kell arra, hogy minden olyan lehetőséget kihasználjunk, amelyet azelőtt elhanyagolhattunk. A kora tavaszi szoktató etetésekre pl. egyes helyeken nagyon jó eredménnyel alkalmazzák a különböző granulált tápokat. — Nem haltápról van szó!! — Erre a célra szinte bármely állatfaj részére készült táp megfelel. Ezeket a granulátumokat ugyanis éppen változatos abrakkomponensei miatt szereti a hal. Feltehetően ezek íz- és zamatanyagai miatt alkalmasak a szoktató etetésekre. Érdemes tehát más ágazattól kisebb tételeket „ellopni” és a hal indító etetésére fordítani. A jelzett tápok másik előnye még az, hogy a vízbe szórva kevés megy belőlük veszendőbe, mert bár ha pár perc alatt szét is áznak, ez már a tófenéken történik, s a veszteség így is jóval kisebb, mint a malterszerűen kevert darafélék etetésénél. Egyébként bármely termelési célra készült is valamilyen táp, abban mindig található vitaminpremix, nyomelempremix stb., amely szintén csak kiváló hatású lehet a halra. 1969 tavaszán a kora tavaszi szoktató etetések hatékonyságának növelésére takarmányzsírral dúsított takarmányok etetésével fogunk kísérletezni. Ennek előnyét nemcsak a hal gyorsabb indulásában, korábbi táplálék felvételében várjuk, hanem a zsírnak mint tápláléknak más kedvező élettani hatásában is. Azt hiszem, jógazdáink előtt nem kell különösen indokolni, hogy a szoktató és egyben kondicionáló tavaszi etetések sorába milyen nagyon kellene egy olyan egyszerű és gazdaságosan megoldható takarmányelőkészítő eljárás, amely a takarmányok ízesítésével a ponty takarmány felvételét siettethetné. Dr. Mitterstiller József Lehalászás a paksiak biritói halastavában (Kővári felv.) 102