Halászat, 1968 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Й néhány évvel ezelőtt hazánkba telepített növényevő halak, az amur, valamint a fehér és pettyes busa honosítása örvendetes eredménnyel járt, és ebben az évben már nagy mennyiségű piacérett halat halásztak le belőlük. Az 1/1964. (I. 18.) FM— ÉIM—EüM sz. rendelet a halakra nézve is előírja a piaci állategészségügyi ellenőrzést, melyet az élelmiszerhigiénikus szakállatorvosok végeznek. Tekintettel arra, hogy az új halfajok még kevésbé ismertek, az Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának Élelmiszerhigiéniai Szakosztálya fontosnak tartotta egy olyan értekezlet megrendezését, amelynek fő témája e növényevő halak bemutatása, betelepítésük és hazai továbbtenyésztésük, valamint fontosabb betegségeik ismertetése, és általában a hallal kapcsolatos élelmiszerhigiénés teendők megvitatása. Az Állatorvosok Társaságának másik, Hal- és Méhbetegségek Szakosztálya vállalta az értekezlet megrendezését, amelynek színhelyéül az eddigi rendezvények sikere alapján Paksot jelölték meg. A szervezés munkájában sok segítséget adott az Állatorvosok Társasága Tolna megyei Szakcsoportja, a paksi Vörös Csillag HTSZ vezetősége pedig biztosította a szükséges bemutatási anyagot. Az értekezleten a két szakosztály érdeklődő tagjain kívül számos halászati szakember, halászati felügyelők és főagronómusok jelentek meg. Képviseltette magát az Országos Halászati Felügyelőség, a Járási Pártbizottság és a Tanács, de megjelent több megye mezőgazdasági osztályvezetője is. A MÉM Állategészségügyi Főosztályáról dr. Mikes István osztályvezető vett részt az értekezleten. Jelen volt az Agrártudományi Egyesület főtitkára, György Károly is. A több mint 150 főnyi hallgatóság a paksi Járási Tanács modern nagytermében gyűlt össze. Az értekezletet dr. Barocsai György, a társaság Tolna megyei Szakcsoportja, mint házigazda nevében nyitotta meg, és üdvözölte a szépszámú közönséget. Azután dr. ősz Gyula főállatorvos, a Hal- és Méhegészségügyi Szakosztály elnöke vázolta a tájértekezletek jelentőségét és a sorra kerülő megvitatandó témák időszerűségét és fontosságát. Tőrg István, az Országos Halászati Felügyelőség főelőadója, „A növényevő halak meghonosítása” címmel tartotta meg az első előadást. A hallgatóság valóban a legilletékesebbtől, közvetlenül ismerhette meg a növényevő halak betelepítésének történetét. A hazai próbálkozások sorában a naphal, a törpeharcsa és az ezüstkárász szerencsétlen betelepítése után a növényevő halak végre eredménnyel, sőt számottevő népgazdasági haszonnal honosodtak meg. A hallgatóság megismerte az először Kínából, majd később a Szovjetunióból vásárolt növényevő ivadék behozatalának technikai lebonyolítását. Kiemelte a betelepített növényevők népgazdasági jelentőségét, amellyel az eddigi 2—3 kg takarmányból termelt 1 kg halhús előállítás országosan 1—1,5 kg takarmány felhasználásra fog csökkenni. Örömmel hallottuk, hogy ez évben már 80 vagon a lehalászásra kerülő növényevő halak tömege; ez 20 millió Ft-ot jelent, vagyis már az ez évi lehalászási eredmény bőven fedezi a betelepítés költségeit. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Bencze Ferenc, a Paksi Vörös Csillag HTSz népszerű elnöke ismer- Értekezlet Pakson tette a halászati termelőszövetkezetek munkájának jelentőségét. Külön szólt a paksi HTSZ-ről, annak rövid történetéről, termelési eredményeiről, azután részletesebben a növényevő halak tartásával elért eredményeikről számolt be. Az ő htsz-ük kapott először növényevő halakat az 1963. évben Kínából behozott anyagból. A paksi termelési eredmények fényesen bizonyították a növényevő halak meghonosításához és gazdaságosságához fűzött reményeket, és alátámasztották azt a tervet, amely szerint néhány év múlva a magyar tógazdasági termelés nagyobb részét a növényevő halak értékes húsa fogja biztosítani. Szakolczai József dr. — amint tréfásan mondta — háládatlan feladatra vállalkozott, amikor a kitűnő tulajdonságú, ízletes húsú és nagy népgazdasági eredményt ígérő növényevő halak negatív oldaláról, betegségeiről, károsodásairól tart előadást. A hallgatóság azonban nagy figyelemmel kísérte a tájékoztatót, hiszen az élelmiszerhigiénikusok hatósági feladata lesz, hogy a piaci vizsgálat során bizonyos bántalmakat, károsodásokat észrevegyenek és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva bírálják el azokat. Örömmel hallották viszont, hogy az amurok belében élősködő veszedelmes, buzogányfejű Bothriocephalus gonkongensis egyelőre hazánkban nem került elő, és így talán pontyállományunk kikerüli azt a veszedelmes parazitás fertőződést, mely a Szovjetunió és Románia tógazdaságaiban lényeges kárt okozott. Szakolczai dr. a hal szakszerű boncolásáról, a belső szervek vizsgálatának technikájáról és általában a hal laboratóriumi vizsgálatáról is tájékoztatta a hallgatóságot. Felsorolta a növényevő halaknál eddig megállapított bántalmakat: a test felületén, a kopoltyúkon élősködő egysejtűeket, mételyeket, tetveket, piócákat, gombás fertőzéseket. Részletesebben szólt Diplostomum fertőzésről, mely lena csehályogot és teljes megvakulást okoz, s iránta az amurok jóval érzékenyebbek, mint a pontyok. A Tetracotylus a hasüregben megtelepedve senyvességet okoz, a húsvizsgáló állatorvosoknak feltétlenül ismerniük kell. Ugyancsak lényeges az amurok érzékenysége a ligulosis iránt is, ezt a bántalmat hazánkban a haszonhalak között eddig csak dévérkeszegeken állapították meg gyakrabban. Az élvezetes előadást nemcsak nagy figyelemmel hallgatták, hanem jegyzetelték is a higiénikusok. Nagy érdeklődés közepette emelkedett szólásra azután az Élelmiszerhigiéniai Szakosztály népszerű elnöke, dr. Méhes György, a Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat (HÁESZ) igazgató főállatorvosa. Méhes dr. az állatorvosi karban arról is ismert, hogy évtizedek óta foglalkozik Megkezdődik a háló kivetése (Tőig felv.) 10