Halászat, 1968 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Й néhány évvel ezelőtt hazánkba telepített növényevő halak, az amur, valamint a fehér és pettyes busa ho­nosítása örvendetes eredménnyel járt, és ebben az évben már nagy mennyiségű piacérett halat halásztak le belőlük. Az 1/1964. (I. 18.) FM— ÉIM—EüM sz. rendelet a halakra nézve is előírja a piaci állategész­ségügyi ellenőrzést, melyet az élel­miszerhigiénikus szakállatorvosok végeznek. Tekintettel arra, hogy az új halfajok még kevésbé ismertek, az Agrártudományi Egyesület Állator­vosok Társaságának Élelmiszerhigié­niai Szakosztálya fontosnak tartotta egy olyan értekezlet megrendezését, amelynek fő témája e növényevő ha­lak bemutatása, betelepítésük és ha­zai továbbtenyésztésük, valamint fontosabb betegségeik ismertetése, és általában a hallal kapcsolatos élel­miszerhigiénés teendők megvitatása. Az Állatorvosok Társaságának má­sik, Hal- és Méhbetegségek Szakosz­tálya vállalta az értekezlet megren­dezését, amelynek színhelyéül az ed­digi rendezvények sikere alapján Paksot jelölték meg. A szervezés munkájában sok segítséget adott az Állatorvosok Társasága Tolna me­gyei Szakcsoportja, a paksi Vörös Csillag HTSZ vezetősége pedig biz­tosította a szükséges bemutatási anyagot. Az értekezleten a két szakosztály érdeklődő tagjain kívül számos halá­szati szakember, halászati felügye­lők és főagronómusok jelentek meg. Képviseltette magát az Országos Ha­lászati Felügyelőség, a Járási Párt­­bizottság és a Tanács, de megjelent több megye mezőgazdasági osztály­­vezetője is. A MÉM Állategészség­ügyi Főosztályáról dr. Mikes István osztályvezető vett részt az értekez­leten. Jelen volt az Agrártudományi Egyesület főtitkára, György Károly is. A több mint 150 főnyi hallgató­ság a paksi Járási Tanács modern nagytermében gyűlt össze. Az érte­kezletet dr. Barocsai György, a tár­saság Tolna megyei Szakcsoportja, mint házigazda nevében nyitotta meg, és üdvözölte a szépszámú kö­zönséget. Azután dr. ősz Gyula fő­­állatorvos, a Hal- és Méhegészség­­ügyi Szakosztály elnöke vázolta a tájértekezletek jelentőségét és a sor­ra kerülő megvitatandó témák idő­szerűségét és fontosságát. Tőrg István, az Országos Halászati Felügyelőség főelőadója, „A növény­evő halak meghonosítása” címmel tartotta meg az első előadást. A hall­gatóság valóban a legilletékesebbtől, közvetlenül ismerhette meg a nö­vényevő halak betelepítésének törté­netét. A hazai próbálkozások sorá­ban a naphal, a törpeharcsa és az ezüstkárász szerencsétlen betelepíté­se után a növényevő halak végre eredménnyel, sőt számottevő nép­­gazdasági haszonnal honosodtak meg. A hallgatóság megismerte az először Kínából, majd később a Szov­jetunióból vásárolt növényevő iva­dék behozatalának technikai lebo­nyolítását. Kiemelte a betelepített növényevők népgazdasági jelentősé­gét, amellyel az eddigi 2—3 kg ta­karmányból termelt 1 kg halhús elő­állítás országosan 1—1,5 kg takar­mány felhasználásra fog csökkenni. Örömmel hallottuk, hogy ez évben már 80 vagon a lehalászásra kerülő növényevő halak tömege; ez 20 mil­lió Ft-ot jelent, vagyis már az ez évi lehalászási eredmény bőven fedezi a betelepítés költségeit. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Bencze Ferenc, a Paksi Vörös Csillag HTSz népszerű elnöke ismer- Értekezlet Pakson tette a halászati termelőszövetkeze­tek munkájának jelentőségét. Külön szólt a paksi HTSZ-ről, annak rövid történetéről, termelési eredményei­ről, azután részletesebben a növény­evő halak tartásával elért eredmé­nyeikről számolt be. Az ő htsz-ük kapott először növényevő halakat az 1963. évben Kínából behozott anyag­ból. A paksi termelési eredmények fényesen bizonyították a növényevő halak meghonosításához és gazdasá­gosságához fűzött reményeket, és alá­támasztották azt a tervet, amely sze­rint néhány év múlva a magyar tó­gazdasági termelés nagyobb részét a növényevő halak értékes húsa fogja biztosítani. Szakolczai József dr. — amint tré­fásan mondta — háládatlan feladat­ra vállalkozott, amikor a kitűnő tu­lajdonságú, ízletes húsú és nagy nép­­gazdasági eredményt ígérő növény­evő halak negatív oldaláról, beteg­ségeiről, károsodásairól tart elő­adást. A hallgatóság azonban nagy figyelemmel kísérte a tájékoztatót, hiszen az élelmiszerhigiénikusok ha­tósági feladata lesz, hogy a piaci vizs­gálat során bizonyos bántalmakat, károsodásokat észrevegyenek és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva bírálják el azokat. Örömmel hallották viszont, hogy az amurok belében élősködő veszedelmes, buzo­gányfejű Bothriocephalus gonkon­­gensis egyelőre hazánkban nem ke­rült elő, és így talán pontyállomá­nyunk kikerüli azt a veszedelmes parazitás fertőződést, mely a Szov­jetunió és Románia tógazdaságaiban lényeges kárt okozott. Szakolczai dr. a hal szakszerű boncolásáról, a belső szervek vizsgálatának technikájáról és általában a hal laboratóriumi vizs­gálatáról is tájékoztatta a hallgató­ságot. Felsorolta a növényevő ha­laknál eddig megállapított bántal­makat: a test felületén, a kopoltyú­kon élősködő egysejtűeket, mételye­ket, tetveket, piócákat, gombás fer­tőzéseket. Részletesebben szólt Diplostomum fertőzésről, mely len­a csehályogot és teljes megvakulást okoz, s iránta az amurok jóval érzé­kenyebbek, mint a pontyok. A Tet­­racotylus a hasüregben megteleped­ve senyvességet okoz, a húsvizsgáló állatorvosoknak feltétlenül ismerni­ük kell. Ugyancsak lényeges az amu­rok érzékenysége a ligulosis iránt is, ezt a bántalmat hazánkban a haszon­halak között eddig csak dévérkesze­­geken állapították meg gyakrabban. Az élvezetes előadást nemcsak nagy figyelemmel hallgatták, hanem jegy­zetelték is a­­ higiénikusok. Nagy érdeklődés közepette emel­kedett szólásra azután az Élelmiszer­higiéniai Szakosztály népszerű elnö­ke, dr. Méhes György, a Húsipari Ál­latorvosi Ellenőrző Szolgálat (HÁ­­ESZ) igazgató főállatorvosa. Méhes dr. az állatorvosi karban arról is is­mert, hogy évtizedek óta foglalkozik Megkezdődik a háló kivetése (Tőig felv.) 10

Next