Halászat, 1971 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1971-07-01 / 4. szám

„TSZ ELNÖKÖK üzemlátogatásai. A Dunántúli termelőszövetkezetek székes­­fehérvári elnök-továbbképző tanfolyamá­nak hallgatói meglátogatták megyénk legjobb gazdaságait. Eddig a lovasberé­­nyi termelőszövetkezet sertéstelepét, kislángi gazdaság juhtenyésztését, a szé­­­kesfehérvári Vörösmarty Termelőszövet­kezet halgazdaságát és a Kossuth Ter­melőszövetkezet szarvasmarha-tartását, valamint szárítóüzemét tanulmányozták.” (Fejérmegyei Hírlap, máj. 16.) „HALÁSZATI KIÁLLÍTÁS nyílt Pak­son. A Duna mentének halászati eszkö­zeit, hagyományait szemléltető kiállítás nyílt csütörtökön paksi járási könyv­­­tárban. Az érdekes kiállításon a paksi halászati tsz-től és a környékbeli halá­szoktól összegyűj­tött víziszerszámokat, köztük dobó- és merítőhálókat, varsákat, továbbá „mini halászbárkákat”, haltartót, rézbográcsot és egyebeket mutatnak be. A megnyitón Zerza István öreg halász és dunai hajós élménybeszámolót is tartott a fiataloknak. (MTI, ápr. 22.)” „SZÉLESÍTI NEMZETKÖZI KAPCSO­LATAIT a Szarvasi Haltenyésztési Ku­tató Állomás. A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomás tudományos kutatói rend­szeresen járnak külföldre szakmai előadá­sokat tartani. Viszont különböző államok­ból érkeznek Szarvasra neves szakem­berek tapasztalatcsere-látogatásra. A jó együttműködés rendkívül hasznos, ezért állandóan szélesíti nemzetközi kapcsola­tait az állomás. A dél-csehszlovákiai Vod­­náni Haltenyésztési és Hidrobiológiai Ku­tató Intézettel, a kelet-németországi Édes­vízi Halászati Kutatóintézettel és a len­gyelországi Olsztyini Halászati Kutató Intézettel kölcsönös együttműködési szer­ződést kötöttek.” (A Békés Megyei Nép­újság máj. 21-i számából.) A BÁLNAVADÁSZAT mai módját írja le az Ország Világ ápr. 28-i számában. „Egy modern bálnavadász flotta mun­kája. Az anyahajó tizenkét gyorsjáratú rohamcsónakot bocsátott le. Megkezdő­dött a hajsza. A tenger mélyét — egész 800 méterig — radar vizsgálta. Ahogy fel­tűnt a radarernyőn a bálnacsapat , ultrahangos nyom­követőt eresztettek le 300 méteres mély­ségbe, s ez automa­tikusan irányította a csónakokat a bálnák nyomára. A többi idő kérdése csak: Mikor a bálnák felbukkan­nak lélegezni, hét másodperce van a „fő­vadásznak” a tüzelésre. A szigonyágyú lövedéke három másodperc alatt célba talál. A sebesült állat nyomban aláme­rül. A kis hajók orsóiról fantasztikus tempóban pereg alá a különlegesen erős rögzítő kötél. A menekülés (és követés) tempója 35—50 kilométer között mozog. És esetleg órákig, néha több mint fél napig tart az üldözés. Azután a bálna elvérzik vagy kimerül. Ebben a pillanat­ban — a kötélen át — sűrített levegővel töltik meg a belsejét, és az ötven tonnás test a felszínre emelkedik. Mivel a sű­rített levegő nyomását állandóan szinten tartják, a bálna többé nem tud alá me­rülni. A flotta az anyahajóhoz vontatja az óriási testet, ahol félautomata gépso­rok segítségével — kereken harminc perc alatt, az utolsó kis belső részig feldolgoz­zák a kolosszust.” „A MÉLY VIZEK KIHASZNÁLÁSA. — A Karib-tengerben Puerto Rico-sziget kö­zelében egy 1600 méter hosszú csövet raknak le. A csövön keresztül a tenger mély rétegeiből tápanyagokban gazdag mélytengeri vizet fognak felhozni. Az ilyen víz elősegíti a '"v— —у— fitoplanktonoknak, ezeknek az egysejtű vízinövényeknek a növekedését, és amint ismeretes, ezek képezik a ten­gerből nyert élel­miszerek első lánc­szemét. A fitoplaktonnal táplálkoznak az apró tengeri állatok, melyeket aztán jó étvággyal fogyasztanak el a halak. mélytengeri vizek felszínre szivattyúzásá­­­nak ötlete a tengeri biológusok megfigye­lésein alapul; ők vették észre, hogy azo­kon a helyeken, ahol a mély vizek ter­mészetes úton a felszínre kerülnek, a ha­lak mindig nyüzsögve táplálkoznak.” (Nógrád, Salgótarján, máj. 25.) „JÓ ÜZLET A VADKACSA. — A bihar­­ugrai halgazdaságban most kerül kialakí­tásra a vadkacsa-törzsállomány. Első íz­ben és kísérleti jelleggel 4 ezer vadkacsa­­tojást keltetnek ki, amelyekből az első 400 kiskacsa már ví­gan élvezi a „társ­bérletet” a szelíd ka­c Tó­csákkal. Azért kí­sérleteznek a gazda­­ságokban a vadka­­csa-törzsállomány kialakításával, mert a MA­VAD kedvező áron veszi át ezeket. Darabonként 90 de­­kás súlyban 60 forintot fizet értük, míg a szelíd kacsáért a 2 és fél kilósokért 55 forintot.” (Békés Megyei Népújság, máj. 29.) * A NÓGRÁD június 2. számából: „Az idén már nagyon szigorúan megbüntetik a szabálytalankodó horgászokat, akiknek leleplezését a nagyszámú társadalmi halőr is elősegíti. A közelmúltban a szécsényi Ipoly-szakaszon a szolgálatot teljesítő hal­őrök tetten érték Dorotkin Pál balassa­gyarmati lakost, aki a folyóból méreten aluli csukát fogott. A szabálytalankodót törvényellenes cselekedet miatt 300 forint pénzbírságra ítélték.” — A Magyar Hír­lapból: „Nem mindennapi baleset szín­helye volt­ a Baranya megyei Kárász köz­ség. Nagy László 20 éves villanyszerelő halászni akart, s ezért az épület előtt folyó patakba vezette lakása villanyórá­járól az áramot. A szakmája legelemibb követelményeit figyelmen kívül hagyva a fiatalember hanyagsága következtében áramütést szenvedett és életét vesztette.” (ápr. 26.) „HALFARM” a tenger mélyén. Évente 78 ezer tonna halat termel majd az a tengeri farm, amely­nek részletes terveit japán szakemberek dolgozták ki. A ten­ger alatti halgazda­ságot önműködő ete­tőberendezésekkel szerelik majd fel. Hangjelzésekkel csa­logatják a halakat az etetőkhöz, és a tengerfenékre szerelt sokk-gátakkal aka­dályozzák meg, hogy a halak a gazdag területet elhagyhassák.” (Népszava, máj. 9.) TÓTERÜLET-GYARAPODÁSOK. A Csongrád Megyei Hírlap közli, hogy a ti­zenkét holdas halastó műszaki átadására gyűltek össze szerdán Batidán a Vörös Csillag TSZ vezetői. Az éveken át kény­szerből műveletlenül hagyott, alacsony fekvésű belvizes terület egyetlen, ugyan­akkor legjövedelmezőbb hasznosítási for­máját találta meg a tsz. Óvatos becslés­sel évi 150 ezer forint tiszta nyereséggel számolnak, holdanként 10 ezer forint tiszta nyereséggel számolnak, holdan­ként 10 ezer forint termelési értékkel, (összehasonlításként: egy hold rozs kö­rülbelül 3—4 ezer forintot hoz.)” (Ápr. 30.) — „Két új halastóval gazdagodott az Úszó Falu. Az esztergomi Úszó Falu ha­lászati tsz az idén első ízben pecsenye­kacsa-hizlalással is foglalkozik. A gyer­­melyi Petőfi Tsz 62 holdas víztárolóján — melyet haltermelés és kacsahizlalás cél­jából bérel — jelenleg tízezer víziszár­nyast nevel. Elkészült időközben a nesz­­mélyi halastó is, ahol mintegy 3 kilo­méter hosszúságban a Duna holtágát zár­ták le. A gáthoz 14 000 köbméter földet szállítottak, s így mintegy 60 holdas ha­lastavat nyertek. Ha a tervek valóra vál­nak, mirelit üzemet létesít a halász test, melyben feldolgozzák a halakat konyha­készre és mélyhűtőben tárolják a házi­asszonyok munkájának megkönnyíté­sére.” (Dolgozók Lapja, máj. 9.) NAGYHARCSAK: „A Kossuth Halászati TSZ több halászának jól végződött áp­rilis utolsó napja. Tegnap délelőtt a köz­úti hídtól lefelé a Tiszán 78 kilós harcsa szaladt Török György tápéi halász em­bermagasságú, nehéz varsájába.” (Csong­rád Megyei Hírlap, máj. 1.) — „Rózsa József a szegedi Kos­suth Halászati Szö­vetkezet tagja pén­teken 60 kilós har­csát fogott a Tiszá­ban a jugoszláv határ menti vizen.” — írja a Pestmegyei Hírlap máj 1-i számá­ban. A Szerkesztőség felhívja a halászok figyelmét, a Halászat I. évi márc.—ápri­lisi számában (46. oldalon) tett felhívásra, amely szerint a Vadászati és Horgász Vi­lágkiállításra küldött kapitális halakért tekintélyes — amint ott írva van: — „több ezer forintos” jutalmat kaphatnak. „FELAVATTÁK Vásárhelyi István em­léktábláját. Ünneplőruhás emberek, tisz­telők, barátok, hozzátartozók gyűltek össze május 29-én a lillafüredi Garadnán, megyénk Európa-szerte ismert, néhány éve elhunyt tudósának, Vásárhelyi Ist­vánnak lakóházánál, hogy felavassák az — Északmagyarországi ~~ Horgászegyesület kezdeményezésére létesített emléktáb­lát. Az ünnepségen egjelent Rózsa Kál­­án, Miskolc város tanácsának nyettese is. elnökhe­z ,,ga­­­ adnai remete” emlékére szervezett ün­­nepséget Czikray Zoltán, a horgászegye­­sület jogtanácsosa nyitotta meg, majd Veres László az egyesület elnöke mon­­dott beszédet. Méltatta Vásárhelyi Ist­­ván tudományos munkásságát, szólt tör­­­etetlen munkabírásáról. A beszéd után szv. Vásárhelyi Istvánné köszönte meg a megemlékezést és átadta az egyesületnek férje legkedvesebb horgászbotját. Ezután az emléktáblára a Magyar Országos Hor­gász Szövetség, a Miskolc Vidéke Intéző Bizottság, a TIT és az Északmagyaror­szági Horgászegyesület helyezett el ko­szorút.” Az emléktábla felirata: „E ház­ban élt és alkotott VÁSÁRHELYI IST­VÁN 1889—1968 természetkutató, akinek tud. működését, egyesületünk iránti ba­rátságát hirdesse mindenkor ez az em­léktábla. É. M. H. E.” (Északmagyaror­­szág, máj. 30.) A BÚVÁR 1971. évi 3. sz. közli: „Ultra­hangos távolságmérővel felszerelt heli­kopterek kutatják fel a tengeri halra­jokat a kidolgozott legújabban szovjet Ф nagyhalászati mód­ban, majd az így fel­­fedezett halrajt rádió útján jelzik a készen­­— létben álló, mozgó­ -----7ITT-I-----------kony kis tengeralatt­ — járóknak. Utóbbiak jelzett irányban haladva a halászhajók kormányosai azután a bemért halrajt a közt kifeszített hatalmas hálóba terelik.” Pöschl Nándor *Ájjh ■ <2

Next