Halászat, 1982 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
HAZAI HALTÁROLÓ PEST KÖZELÉBEN. 31 millió forintos beruházás. Közösen, együttműködve a mindig elkészíthető halászléért, rántott pontyért , a most megkötött gazdasági társulás szolgálja ezt. A szerződés aláírói: a Bentavölgye Tsz, HALÉRT és a százhalombattai a TEHAG Pesthez közel, 14 hektáros területen haltároló rendszert építenek. Közös üzemeltetéssel, hasznosítással. A tsz adja a földterületet. A haszna, hogy a nyár folyamán a tóból öntöz majd 200 ha lucernást. A TEHAG pedig májustól őszig halivadéknevelésre használja. A HALÉRT viszont a tároló hét tóegységével gondoskodik 340 tonna élőhallal a főváros ünnepi ellátásáról. * És folytassuk a nagyon örvendetes, sokfelől érkező tóépítési hírekkel. — Kalmár József, a tószegi Petőfi Tsz fő-ágazatvezetője ötlete volt, hogy egy szikes lapályon 250 hektáros — mint mondja — ,,pompás halastavat” létesítsenek. (SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP) — A tarcali Tokajhegyaljai Egyesült Tsz egy mély fekvésű, 50 hektárnyi területen alakított ki tavat, amelyet a Takta-közi főcsatorna táplál a Tiszából, lecsapolása pedig szintén a Tiszába történik, a prügyi főcsatornán. (ÉSZAK-MAGYARORSZÁG) — A MAGYAR NEMZET írja : Dél-Somogy egyik legnagyobb vízügyi beruházása, a nagybaráti víztározó, elkészült. Területe 100 hektár. A vizet elsősorban öntözésre, de haltenyésztésre is használják. — A MAGYAR HÍRLAPból: egymillió köbméter vizet befogadó halastavat épít a Kakasd melletti Széptölgyesen a bonyhádi Pannónia Tsz számára a Szekszárd-paksi Víztársulat. A tó területe csaknem 50 hektár lesz. A tómeder feltöltését és betelepítését még az idén megkezdik. — Nagyszabású tóépítésbe kezd a kengyeli Dózsa és a rákóczifalvi Rákóczi Tsz közös összefogással, a két gazdaság határán húzódó Holt-Tisza árterén. A saját tervezéssel és kivitelezéssel készülő tórendszer 340 hektáros lesz, mintegy 83 millió forintba kerül. (SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP) — A KELET-MAGYARORSZÁG híradása: Kocsordon új horgásztó műszaki átadását tartották meg október elején. Nem nagy a tó — 6 hektár — de nyomban nagyra értékeljük, ha a KÉPES ÚJSÁG egy festői képének (fotó: ifj. Soproni Béla), amely a tóparton, kisszékén üldögélő horgászt ábrázolt — aláírását olvassuk: ,,Néhány óra a csendes vízparton fölér egy szanatóriumi kezeléssel. Hát ha még zsákmány is akad! ..." — A NÉPSZABADSÁGból: Bács-Kiskun megyei nagyobb halastó építések. Elsőként a hartai Lenin Tsz-ben látnak hozzá a munkához, ahol mezőgazdasági művelésre alkalmatlani szikes területet jelöltek ki a 181 hektáros tógazdaság számára. Később 620 hektárra bővítik. — A Kalocsai Állami Gazdaság ugyancsak szikes talajon, 200 hektáros tógazdaságot hoz létre. — A szabadszállási Lenin Tsz szintén berendezkedik haltermelésre; a kunszentmiklósi sziken alakítja ki 100 hektáros halastavát. * A MAGYAR NEMZET második legnagyobb tavunkat, Kiskörei tározót ismerteti. Közeli főbb adatait : hossza 40, szélessége 4,6 km, területe 127 négyzetkilométer, átlagos mélysége 2,5 m. A teljes feltöltés után 300 millió köbméter vizet fogad majd be a mesterséges tó, de már jelenlegi állapotában is igen jó lehetőséget nyújt a sporthorgászatra. Az idegenforgalmi igények kielégítését szolgáló munkálatok — évi 50—60 ezer üdülővel számolnak — még csak a kezdetén tartanak. Sok a gondjuk a horgászoknak is, ezekről a következőket mondja Keszei Károly, a MOHOSZ főtitkára: A tároló halászati joga 1975 óta szövetségünké. Hat év alatt a kialakulóban levő mesterséges tó horgászlátogatottsága megkétszereződött, a napijegy-forgalom pedig 170 százalékkal nőtt. A horgászfogás 1980-ban az 1975. évinek kétszeresére nőtt. Elkészült a parti horgászbázisok — csónakkikötők, parkolók — helyének kijelölését tartalmazó terv, aminek végrehajtásához ebben a tervciklusban 1 200 000 forintot biztosít szövetségünk. Az „Alföld Balatonjának” fő hala a ponty, a csuka és a süllő, de az ezüstkárásztól az amúrig, igen sok másféle halat is nevel. * Aranyhalak a Benta-patakban. — Amikor az elsőt kifogta az egyik horgász, összeszaladtak a környékén levők, hiszen valóságos csodának számított, hogy itt aranyhal akadt a horogra. Hamarosan kiderült, hogy nem az volt az egyetlen, sorra fogták a szebbnél szebb kopoltyúsokat. A horgászok között megoszlottak a vélemények : szabad-e, vagy éppenséggel tilos kifogni a nemesített halakat. Horváth László, a TEHAG osztályvezetője adta meg a választ : ezekre a színesekre ugyanazok a szabályok járják, mint közönséges rokonaikra. Ivadék korukban szöktek ki a patakba, és ott nőttek meg. A nagyobb, fél kilónál nehezebb példányokat a gazdaság visszavásárolja, illetve az átadott díszhal súlyának megfelelő mennyiségű közönséges halat ad cserébe. A különleges példányok csereértéke nagyobb. — (PEST MEGYEI HÍRLAP) * NAGYHARCSÁK. — Fogások a pécsi tavon : Molnár István 59 — Varhanyovszki János 58 — К г гzsán István 53 kg (DUNÁNTÚLI NAPLÓ) — A Rábán, a nicki gát környékén 46 kilós, 180 cm hosszú rablót fogott egy osztrák vendéghorgász; társa segítségével csak több órai viaskodás után tudta partra húzni. (NÉPSZAVA) — A Maroson Fejes Ferenc halász 185 centiméteres (cca. 50 kg-os) harcsát fogott. (DÉLMAGYARORSZÁG) — Az erdőtelki sóderbányatóban Krizsán Józef harcsája 137 cm és 22,42 kg volt.. (NÉPÚJSÁG, HEVES) * CSUKAINVÁZIÓ címmel a MAGYAR NEMZET a csukák ősz előtti falánkságáról, jó fogási lehetőségeiről ír. A szokatlanul korai jelenség magyarázatát dr. Tóth János tudományos kutató adja, aki a hazai szakirodalomban elsősorban foglalkozott behatóbban a Duna vízrendszerének csukanépességeivel, s írásaiban csukák időnkénti robbanásszerű elszaporodását szinte periodikusnak tartja. Véleménye szerint ez a jelenség az utóbbi néhány évtizedben már három-négy alkalommal előfordult, és előidézőjét is valószínűsíti. Ez pedig az előző év csapadékos időjárása, a kedvező ívási körülmények, majd a kikelt ivadék szerencsés táplálkozási lehetősége. Az ilyen esztendő után — mondja Tóth János — az előző évek átlagának három-négyszeresére is felfuthat a populáció, sőt még később is érezteti hatását, hiszen az első kettő-három évet átvészelt csuhák akkor már a kapitálisok szerény létszámát növelik. KÜLÖNLEGES HALÁLOS BALESET. (MAGYAR NEMZET) José Nogueira portugál horgász angolnát fogott. A horgot fogával akarta kiszabadítani a halból. Az angolna azonban becsúszott a torkába, majd a légcsövébe és a szerencsétlen horgász megfulladt. (Diario Lisboa). * MAGYAR—JUGOSZLÁV együttműködés a Dráva védelmében. — Szorosabbra fűzi kapcsolatát a magyar és a jugoszláv vízügyi szolgálat a Dráva vízminőségének védelme érdekében. A két ország közötti vízgazdálkodási együttműködés keretében eddig negyedévenként végeztek közös vizsgálatot a folyón. Az elemzés tapasztalatait a szakértők évente egyeztették. Saját célra viszont mindkét ország vízügyi szervei heti mintavétellel is figyelemmel kísérték a Dráva vízminőségének helyzetét. Ez év őszétől ezeket az adatokat is egymás rendelkezésére bocsátják és felhasználják a közös értékelési munkában. (MAGYAR NEMZET) * A SZABAD FÖLDBŐL. — A sukorói hegyen beszélget árnyas pince előtt V. I. riporter Hanki Ferenc nyugdíjas velencei-tavi halásszal. Néhány szemelvény a cikkből. — A harcsák a „Szakadt”-ban laktak. A pákozdi parton, ahol nyugodt a víz. A szakadás? Olyan az, mint valami hűvös pince a víz alatt. Fölül nád, imbolygó, hűvös szövevény, alul meg hűvös víz, iszap. Hát ott volt a nagy harcsa. Hetvenegyben fogta ki Feri bácsi azt a 46 kilósat, amelyiket az akkori vadászati világkiállításra vittek föl. Akváriumban látta, aki láthatta. — Agárd és Gárdony között ott volt a „Paradicsom”. Nagyon jó halfogó hely. A „Pontyosbokor”, ahogyan a név mutatja, nagyon jó pontyos volt. A torzsa között meg a süllő szeretett lakni. — A halászszerszámok, Hanki Feri bácsi kezéhez igazodott eszközök külön tanulmányt érdemelnének. Kisszerszámnak, nagyszerszámnak emlegeti most is az ilyen és olyan hálót, az ilyen és olyan varsát. — Az egyik nagy vegyi kombinát reklámozta úgy a termékeit, hogy hálót fonatott műanyagból. Aki azt a hálót fonta, a felesége, Hauki Ferencné. Nyolc centiméteres lyukmérettel készült. 30 méter hosszú, 4 méter széles . . . Megkötöttük ketten. — Ő maga a vékony cérnahálót használta nagy kedvvel. Vékony, fehér cérnából kötötték. A hal, amelyik beleakadt a háló két és fél centiméteres lyukába, az bizony búcsút mondhatott a tónak. A cérnahálót mindennap ki kellett mosni. Vigyázni, iszap ne lepje, meg ne szürküljön, meg ne vastagodjon. Mert a halnak is van magához való esze. Nem megy az neki a hálónak, ha észreveszi. — A nagy halak — nagy halászatok, már csak a történetekben élnek, fönt, a sukorói hegyen, ami alatt lent, mosolyog a tó. Mosolyog az öreg halász is a sorson: ott a halasbolt Fehérváron, aminek a szomszédjában könyvesboltvezető Feri bácsi lánya, aki onnan veszi a halat. Néha visz haza is, Sukoróra. Boltból a halásznak. Pöschl Nándor 31