Halászat, 1994 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1994-03-01 / 1. szám
TÓAVATÁS VARSÁDON Az elmúlt év októberében ünnepélyes keretek között avatták fel a Czikk Halas Kft. három tározóból álló, összesen 70 ha területű létesítményét. Ilyen eseményre bizony kevés példa volt a magyar halászat történetében. Hajós utánagondolunk, a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság 1974-es felavatása óta egyszer sem gyűlhettek össze a szakma képviselői és a nagyközönség ilyen ünnepségre. A Tolna megyei Varsádon az összegyűlt nagy számú vendég és helyi érdekelődő előtt előbb Dénesi Kiss János mondott köszöntőt, majd következett dr. Szabó Iván pénzügyminiszter avatóbeszéde. Czikk László a Kft. ügyvezetője ismertette vállalkozását, majd a hozzászólások következtek, sorrendben: Huth József, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének társelnöke, dr. Monory Bulcsú, a Közép- Dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője és Figler János országgyűlési képviselő. Czikk László beszéde a sikeres halászati vállalkozó önvallomása volt, amelynek egyes részeit az alábbiakban idézzük. „Engedjék meg, hogy pár mondatban elmondjam Önöknek, hogyan lettem erdészből halkereskedő, majd haltermelő! Javíthatatlan javító vagyok... mindig azt kerestem, hogy egy meglévő adottságból hogyan lehet valami jobbat vagy többet kihozni. 12 évvel ezelőtt talán ezért lett szűk számomra az 5000 hektáros tsz-határ, mert többre tartottam a gondolkodást, mint a puszta engedelmességet. Jött egy jó ötlet! Sárvíz, a Duna egykori árterülete, nagy halkedvelő vidék. Itt létesítettem első halüzletemet. Mivel ezt a finom csemegét másutt is szeretik és kedvelik, úgy következett az üzletek sorába: Szekszárd, Tolna, Paks és idén, a magyar halfogyasztás Mekkájában, Baján nyitottam üzletet. Mindegyik üzletem hiányt pótol, és meglévő igényeket elégített ki. Három éve ébredt fel bennem a gyanú, ma már tény: baj van a magyar haltermeléssel. Ezekben az években egyre nehezebbé vált az üzletek biztonságos halellátása és elhatároztam, hogy ha nem oldom meg magam a problémámat, akkor helyettem senki nem teszi azt. Csak, hogy érzékeltessem néhány számmal az előbb említetteket: 1992-ben 3 hónapon keresztül biztosítottuk üzleteink számára importból az árut. 1993-ban már 6 hónapon keresztül szállítottunk külföldről halat. Most ugye megkérdezik: nincs elég hal Magyarországon? A válasz: Nincs. Sőt, nagyon kevés van! Országunk jó minőségű élővizekben igen gazdag. Ezen belül Tolna megye különösen. Szinte érthetetlen, hogy egy vízben ilyen gazdag ország halból behozatalra, sőt igen komoly behozatalra szorul. Én tisztában vagyok azzal, hogy a hal mezőgazdaságunk igen kis szeletkéje, de azzal is tisztában vagyok, hogy igen fontos, a halhús fogyasztás, egészséges volta miatt. Arról nem beszélve, hogy nekünk kellene ennyi jó minőségű vízzel a háttérben exportálni, ugyanis a nyugati piacon a hal mindig eladható termék volt és az is marad, mert ha valahol, akkor ott igen komolyan törődnek az emberek a táplálkozási kérdésekkel. Ismerve a jelenlegi és a várható viszonyokat, rájöttem, hogyha üzleteimben halat akarok árusítani, akkor meg is kell termelnem azt. Naponta több száz kilométert kell autót vezetnem és tavaly tavasszal árgus szemmel néztem a vidékeket, keresve a lehetőséget tározó vagy tározók építésére, így akadt meg a szemem ezen a völgyön. Ez a terület, ahol ez a beruházás megvalósult, emberemlékezet óta egy kietlen parlag volt, szórvány nádasokkal és a kincset érő patakkal. Azt hiszem csak sok millió m²-ben mérhető az a vízmennyiség, ami a patakon hasznavétlenül elfolyt a Dunába és tovább. A nádasok legfeljebb a vadaknak, madaraknak szolgált búvóhelyéül. Amikor én először megláttam, nem akartam elhinni, hogy itt még a gondolata sem merült fel annak, hogy ezt a vizet megmentsék. Miután tájékozódtam, kiderült, hogy a helybeli tsz-nek 6 évvel ezelőtt megvoltak ugyan a tervei, de pénzhiány miatt megvalósítani azokat nem tudta. Amikor tavaly megálltam az országút szélén és végignéztem ezen a völgyön, szinte láttam egy születő új tározót... Nagyon szép álomkép volt, és 11 év kereskedői magánpraxissal a hátam mögött neki indultam megvalósítani. Megkerestem a Szekszárd-Paksi Vizitársulat vezetőit és elmondtam szándékomat. Azt hiszem ennél jobb partnert a kivitelezéshez keresve sem találhattam volna. Nem túlzás ha azt mondom, a munkavégzés során az üzleti kapcsolatokon keresztül emberiekre is szert tettünk. Ilyen képzett szakembergárdával könnyű volt jól együtt dolgozni. Sokkal könnyebben mentek a dolgok, mint gondoltam. Az első üzleteim nyitásánál féléveket kellett várnom egy-egy pecsétre, aláírásra. Most, a vállalkozások korában, szeretném pártul fogni a hatóságokat, minden engedélyt rövid idő alatt megkaptam. Nem gördítettek elém öncélú akadályokat. Valamit a jövőről is. Újra csak előre nézek, s előttem újabb völgyek vannak, melyeket talán Isten is tározóknak teremtett. S újra megmoccan bennem a javíthatatlan javító, és elképzelem, hogy egy év múlva ugyanitt Önöket, ugyanebben a minőségben, újabb tározó avatásán köszönthetem. Nem árulok el titkot. Még az idei évben meg kívánjuk vásárolni a vízfolyás irányát tekintve, alattunk lévő két, jelenleg a Dalmandi MG. Kombinát tulajdonát képező halastavat. Ezen kívül még 460 hektár tónak alkalmas terület van, amit megépíteni, évente patakonként csak egy tározó nagyságrendig szabad az ésszerű vízkormányzás miatt. 1994 tavaszán halkeltetőt fogunk beüzemelni, előbb a saját, később más ivadékigények előállításával kívánunk foglalkozni... Pályázatot adtam be egy modern halfeldolgozó üzem létrehozására is, amit az új nemzetközileg piacképes hazai eredetiségeket hordozó, magas feldolgozottsági fokú, speciális igényeket kielégítő élelmiszeripari termékek kifejlesztésére írtak ki. Amennyiben megalapozott a pályázat és zöld utat kap, úgy Magyarország egyetlen működő halfeldolgozója lesz, ahol kész és félkész haltermékeket fogunk előállítani... Fölmerülhet a kérdés: minek ez a tározó-avatás? Én úgy érzem, hogy ez nem pusztán magánügy. Ezzel a tározó- rendszer megépítésével szeretnék példát adni, hogy hogyan lehet értéktelen pusztaságból, elfolyó vizekből értéket előállító, egyúttal a természetet védő, többcélú létesítményt létrehozni. Ez a tározórendszer az első magánlétesítésű az országban, szeretném, ha lennének követői. Sok ilyen tórendszerrel szépülne hazánk és talán gazdagodna is!” 20