Siketnémák, 1950 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-15 / 1. szám
Faji, Vallási és vagyoni helyzetük szerint volt megszabva az emberek életlehetősége. A ranglétra is ezek szerint alakult ki. Nem véletlen, hogy a klérus oly görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a népnevelés az ő befolyásuk alatt maradjon. Nekik nincs szükségük marxizmusra-leninizmusra, mert ez megtanítja az embereket a tiszta, haladó szellemű gondolkodásra. És ha az emberek gondolkodnak, nem tűrik maguk felett a zsarnokokat. Azért köszöntsük a Pártot és mindazokat a vezéreket, akik az évezredéé elnyomásból megmutatták nekünk azt az utat, amelyen nekünk haladni kell és ígérjük, hogy mink mindent el fogunk követni, hogy azokkal, akik idáig nem gondolkoztak azon, hogy miért sivár az életük, megismertessük marxista-leninista élenjáró elméletet, hogy ezek a ismeretei alapján minél előbb felépíthessük jó munkánkkal a szebb és boldogabb szocialista Magyarországon. A kapitalista környezet, a jobboldali szociáldemokraták magatartása és Titóék aljas árulása arra köteleznek bennünket, hogy éberen őrködjünk az idáig elért eredményeken és jó munkával mutassuk meg amit Rákosi elvtársunk mondott, hogy Magyarország nem rés, hanem erős bástya a nemzetközi béke hatalmas táborának. Sokat tanultunk a múltból, nem fogjuk engedni, hogy az emberiséget egy újabb katasztrófába taszítsák. Ma már tisztán áll előttünk, hogy kik a barátaink és kik az ellenségeink. A gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok, a bányatulajdonosok és a többi ingyenélők nem nyugszanak bele, hogy olyan társadalmi rendszer alakuljon ki, ahol nem tűrjük az ingyenélőket és mindenkinek dolgozni kell. Beszéltek házasságról és hogy az Isten akaratába bele kell nyugodni, tűrőké és szenvedőké a mennyek országa és most a helyzet megváltozott, lemondanak a túlvilági boldogságról és a nagy hazafiak kiszöktek az országból, mert nekik nem kell olyan haza ahol nekik is dolgozni kell és úgy látszik nem bíznak a túlvilági életben sem, mert amíg élnek azt fényűző kényelemben akarják eltölteni. Ők csak bízzanak az amerika hangjában és a többi háborús uszítókban, mi pedig bízunk a munkásosztály hatalmas erejében, a Szovjetúnióban, a népi demokráciákban, a hatalmas Kunéban és a nagy Sztálinban, aki oly bölcsen vezeti az egyre jobban növekedő béketábor hatalmas seregét. És nemcsak ezek! Vajjon a tőkés országok dolgozói akarják-e a háborút? Nem akarják és a még elnyomás alatt szenvedő gyarmati népek is erőt merítenek a mi sikereinkből. Ők is egyre jobban fokozzák a harcukat a teljes felszabadulásunk sikere érdekében. Az ötéves tervünket és a szocialista társadalmat csak békében tudjuk megvalósítani. Le a háborús uszítókkal! Éljen a világ hatalmas béketábora. Éljen a béketábor szervezője és nagy vezére, Sztálin elvtárs. Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs , Győre János főtitkár. SZABADNÁO! A Szovjetúnió dicső hadserege felszabadította hazánkat, a német rabló Hitler banditáktól és a hozzájuk csatlakozott vérengző, hitvány, nyilas bestiáktól. Szabad lett hazánk népe, birtokba vette az országot, sorsának irányítását. Ma már magunknak termelünk, nincs többé kizsákmányolás, a termelt javak, az elért eredmények az ország nagy családjának az életét teszi szebbé, kellemessebbé. Mienk az iskola. A mi gyermekeink, — a dolgozók gyermekei, — tanulnak a gimnáziumokban, egyetemeken. A munkások és parasztok gyermekei lesznek miniszterek, katonaés rendőrtisztek, állami hivatalnokok, gyárak vezetői, közhivatalok irányítói, a nép képviselői, a tanácsok tagjai. A törvényt a nép fiai hozzák, a nép egyetemességének érdekében. A munkás, a paraszt és az értelmiség közös sorsának állandó javítása érdekében, a nyomor, a tudatlanság, a lenézettség, a nembecsülés örökkévaló megszüntetésére. A felszabadulásnak, a szabadságnak ez a korszaka felbecsülhetetlen értéket hozott az egész társadalomnak, így a siketnéma egyéneknek is. Mindenki értékelt és megbecsült a végzett munkája után. A siketnémákat már nem kezelik másodrangú polgárokként. A szabadság meghozta azt az igazságot, hogy a dolgozó emberek jutalmazásban, kitüntetésben és megbecsülésben részesülnek és tudjuk jól, hogy múltban ilyesmiben nem lehetett része munkása embereknek. Akkor a henyélők, a nemdolgozók, a kizsákmányolók, az élősdiek voltak előnyös helyzetben. A társadalomnak az a vékony, kicsi, de nagyon kártékony és hitvány rétege. A siketnémák részére a szabadság meghozta a felemelkedés lehetőségét. A siketnémák érdeke élni a joggal, élni a lehetőséggel. Tanulni kell, hogy építsük a szocializmust, tanulni kell, hogy műveltek legyünk, szakmailag képeznünk magunkat, hogy a szocializmust építő munkát jobban, könnyebben végezzük, tanulni kell— politkailag, ideológiailag, — hogy ellenségeink ne tévesszenek meg, hogy az ellenség minden körmönfont támadását viszaverjük, tanulnunk kell, hogy a háborús gyújtogatókat, a béke ellenségeit, a háború barátait, — a nép ellenségét, — az ellenség megfizetett ügynökeit, a klerikális reakciót, a hazaárulókat leleplezzük és ártlmatalanná tegyük.2 SIKETNÉMÁK