Siketnémák, 1950 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-15 / 1. szám

­ Faji, Vallási és vagyoni helyzetük szerint volt megszabva­ az emberek életlehetősége. A rang­létra is ezek szerint alakult­ ki. Nem véletlen, hogy a klérus oly görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a népnevelés az ő befolyásuk alatt marad­jon. Nekik nincs szükségük marxizmusra-leni­­nizmusra, mert ez megtanítja az embereket a tiszta, haladó szellemű gondolkodásra. És ha az emberek gondolkodnak, nem tűrik maguk felett a zsarnokokat. Azért köszöntsük a Pártot és mindazokat a vezéreket, akik az évezredéé elnyo­másból megmutatták nekünk azt az utat, amelyen nekünk haladni kell és ígérjük, hogy mink mindent el fogunk követni, hogy azok­kal, akik idáig nem gondolkoztak azon, hogy­ miért sivár az életük, megismertessük marxista-leninista élenjáró elméletet, hogy ezek a ismeretei alapján minél előbb felépíthessük jó munkánkkal a szebb és boldogabb szocialista Magyarországon. A kapitalista környezet, a jobboldali szociál­demokraták magatartása és Titóék aljas árulása arra köteleznek bennünket, hogy éberen őrköd­jünk az idáig elért eredményeken és jó munká­val mutassuk meg amit Rákosi elvtársunk mon­dott, hogy Magyarország nem rés, hanem erős bástya a nemzetközi béke hatalmas táborának. Sokat tanultunk a múltból, nem fogjuk en­gedni, hogy az emberiséget egy újabb kataszt­rófába taszítsák. Ma már tisztán áll előttünk, hogy kik a barátaink és kik az ellenségeink. A gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok, a bánya­tulajdonosok és a többi ingyenélők nem nyug­szanak bele, hogy olyan társadalmi rendszer alakuljon ki, ahol nem tűrjük az ingyenélőket és mindenkinek dolgozni kell. Beszéltek házasság­ról és hogy az Isten akaratába bele kell nyu­godni, tűrőké és szenvedőké a mennyek or­szága és most a helyzet megváltozott, lemon­danak a túlvilági boldogságról és a nagy haza­fiak kiszöktek az országból, mert nekik nem kell olyan haza ahol nekik is dolgozni kell és úgy látszik nem bíznak a túlvilági életben sem, mert amíg élnek azt fényűző kényelemben akarják el­tölteni. Ők csak bízzanak az amerika hangjában és a többi háborús uszítókban, mi pedig­ bízunk a munkásosztály hatalmas erejében, a Szovjet­­únióban, a népi demokráciákban, a hatalmas Ku­néban és a nagy Sztálinban, aki oly bölcsen ve­zeti az egyre jobban növekedő béketábor hatal­mas seregét. És nemcsak ezek! Vajjon a tőkés országok dolgozói akarják-e a háborút? Nem akarják és a még elnyomás alatt szen­vedő gyarmati népek is erőt merítenek a mi si­kereinkből. Ők is egyre jobban fokozzák a har­cukat a teljes felszabadulásunk sikere érdekében. Az ötéves tervünket és a szocialista társa­dalmat csak békében tudjuk megvalósítani. Le a háborús uszítókkal! Éljen a világ hatalmas béketábora. Éljen a béketábor szervezője és nagy vezére, Sztálin elvtárs. Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs­ , Győre János főtitkár. SZABADN­ÁO! A Szovjetúnió dicső hadserege felszabadí­totta hazánkat, a német rabló Hitler banditák­­tól és a hozzájuk csatlakozott vérengző, hitvány, nyilas bestiáktól. Szabad lett hazánk népe, birtokba vette az országot, sorsának irányítását. Ma már magunk­nak termelünk, nincs többé kizsákmányolás, a termelt javak, az elért eredmények az ország nagy családjának az életét teszi szebbé, kelle­messebbé. Mienk az iskola. A mi gyermekeink, — a dolgozók gyermekei, — tanulnak a gimná­ziumokban, egyetemeken. A munkások és pa­rasztok gyermekei lesznek miniszterek, katona­­és rendőrtisztek, állami hivatalnokok, gyárak ve­zetői, közhivatalok irányítói, a nép képviselői, a tanácsok tagjai. A törvényt a nép fiai hozzák, a nép egye­temességének érdekében. A munkás, a paraszt és az értelmiség közös sorsának állandó javí­tása érdekében, a nyomor, a tudatlanság, a le­nézettség, a nembecsülés örökkévaló megszün­tetésére. A felszabadulásnak, a szabadságnak ez a korszaka felbecsülhetetlen értéket hozott az egész társadalomnak, így a siketnéma egyének­nek is. Mindenki értékelt és megbecsült a vég­zett munkája után. A siketnémákat már nem kezelik másodrangú polgárokként. A szabadság meghozta azt az igazságot, hogy a dolgozó em­berek jutalmazásban, kitüntetésben és megbe­csülésben részesülnek és tudjuk jól, hogy múltban ilyesmiben nem lehetett része munkás­a embereknek. Akkor a henyélők, a nemdolgozók, a kizsákmányolók, az élősdiek voltak előnyös helyzetben. A társadalomnak az a vékony, kicsi, de nagyon kártékony és hitvány rétege. A siketnémák részére a szabadság meghozta a felemelkedés lehetőségét. A siketnémák érdeke élni a joggal, élni a lehetőséggel. Tanulni kell, hogy építsük a szocializmust, tanulni kell, hogy műveltek legyünk, szakmailag képeznünk magunkat, hogy a szocializmust építő munkát jobban, könnyebben végezzük, tanulni kell­­— politkailag, ideológiailag, — hogy ellen­ségeink ne tévesszenek meg, hogy az ellenség minden körmönfont támadását viszaverjük, ta­nulnunk kell, hogy a háborús gyújtogatókat, a béke ellenségeit, a háború barátait, — a nép ellenségét, — az ellenség megfizetett ügynökeit, a klerikális reakciót, a hazaárulókat leleplezzük és ártlmatalanná tegyük.2 SIKETNÉMÁK

Next