Siketek és Nagyothallók Lapja, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-04-01 / 4. szám

tába állították. Májusban „Sike­tek és Nagyothallók Napjá”-t rendeznek a szegedi Nemzeti Színházban, így akarják a sike­tek munkába állítását is meg­könnyíteni. Tavasszal röplabda­csapatot szerveznek, ennek fel­szerelését Kemény Gyula tb. el­nök adja ajándékba. A Tanács­nál kérnek a közbenjárást, hogy problémáikat megoldhassák. csoport fejlődését elősegíti a si­­­ketnémák intézete igazgatójának és tanári testületének támogatá­sa. Az előző napi megbeszélésen meghatotta őt a győri küldött­nek az ígérete, hogy megfogják a gyengébb csoportok kezét. Dávid Gyula a helyiséghiányra mutat reá. A volt házfelügyelő­lakás helyiségeire a sportöltöző­nek volna nagy szüksége. Ábrahám Félix: Labdarúgá­sunk fejlődik. A két­ bajnokság­ban első helyen áll. A román­magyar­­ labdarúgó-mérkőzésen elszenvedett vereségünk oka, hogy az OTSB mostohán kezelt bennünket. Nem tudtunk felké­szülni. Az úszásban kiemelkedő Pelcz Károly szereplése. Siket­néma világrekordot tart. Jó volna Kelet-Németországgal nemzet­közi úszóversenyt lebonyolítani. Sakkosztályunk kitűnően műkö­dik. Asztalitenisz szakosztályunk szintén az első helyre küzdötte fel magát, a NB.-ben pedig a második. Női röplabdázóink terembajnokságban az első hely­­­re­ küzdötték fel magukat. Sajná­latos, hogy sportköltségvetésünk­ből a felettes hatóságunk sokat törölt. A vidékiek közül a győri­eknél van fejlett sportélet. A szegeditől sokat várunk. Sport­vonalon az eredmények elég jók, eddig sportolóink három műszak­ban dolgoznak. Méltányos elbá­nás mellett még jobb eredménye­ket fogunk felmutatni. Nemzet­közi mérkőzéseink lekötése elé akadályokat gördítenek. A támo­gatáshoz mérten, nagyobbak lesznek eredményeink is. Barlai Jánosné: a pécsiek ne­vében egy kis zászlót nyújt át a Vezetőségnek. A győriekkel , pá­rosversenyben vannak. Igyekez­ni fognak. Van már asztalite­nisz-csapatuk és sakkozóik. Az egyik pécsi­ sportegyesület sakk­csapatát kihívják mérkőzésre. A mi szeretett Rákosi elvtársunk vezet bennünket is, fejezte be szavait a pécsi kiküldött. Kincses Gyula: a debreceni csoport nem elég erős. Tanulnak, dolgoznak. Vannak sztahanovis­ták is. De vannak hibák is. Van­nak, akik a munkafegyelmet nem tartják be. gyárrészleg A tanáccsal olyan felállításáról tár­gyalna, ahol siketnémák dolgoz­nának. A tanítás területén is tervszerűségre van szükség. Ezért tervezetet dolgozott ki továbbképző oktatásra, amit át­a nyújt a Központnak. Takács József: A veszprém­ csoport kicsiny számú. Sikerek­ről még nem tud beszámolni. A tagok nagy része vidéken nagy szervezési munkába lakik, fog­tak. Jelenlegi munkájuk az okta­tásra és a folyó ügyek intézésére korlátozódik. Nagy súlyt fektet­nek a kádernevelésre. Koháry Jenő: igazat ad azoknak, akik egyes siketné­mák elnyomásáról beszélnek. Bizalmi Testület arra törekszik,­­ hogy a különböző üzemekben dolgozó siketek mindenütt meg­­­becsült tagjai legyenek a társa­dalomnak. Vannak üzemek, ahol egy-egy megtévedt siketnéma miatt siketeket nem akarnak fel­venni. Általánosítanak. Ez igaz­ságtalan elbánás. Harcot kell indítani a téves felfogás ellen. A siketség nem indok. A baleset nemcsak siketekkel, hallókkal is megesik. A jó védőberendező pe­dig kizárja azt. Vannak siketek, akik 10—12 gép mellett dolgoz­nak. A SZOT-tal még nem sike­rült a megfelelő, szorosabb kap­csolatot kiépíteni. A siketek kü­lön szektát nem alkothatnak, a hallókkal együtt kell menetelniük a békeharcban, a szocializmus építésében és az ötéves terv idő előtti sikeres befejezésében. Liptay Dezső: a Békebizottság munkáját ismerteti, amit ki kell terjeszteni a vidékre is. Bogner Gyula: A Szövetség a párt irányítása mellett hatalmas fejlődést tett meg. A küldött köz­gyűlés is nagyobb munkára kö­telező. Jó politikai felkészültség­gel kell rendelkeznünk. Ezután a siketek és nagyothallók jó mun­kájáról beszél. Példa erre a Fő­városi Ruhanemű Vállalat. VI. kerületben működő ilyen fió­­­kok közül az az első, ahol sike­tek dolgoznak. Úgy a termelés­ben, mint a kivitelezésben ki­tűnőek. A Globus nyomdában is dolgozik egy sorstárs, akinek munkájával igen ,meg vannak elégedve. És még sok üzemben a siket dolgozók munkáját ha­sonlóképpen nagyra értékelik. Legyünk azon, hogy minden si­ket és nagyothalló párttag a pártszervezetünkhöz tartozzék. Továbbra is a mostani szellem­ben, hasonlóan fejlesszük párt­­szervezetünket, szövetségünket, pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs útmutatása sze­rint, hazánk felvirágoztatása ér­dekében. Kentner Antal: A Globus­­nyomdabeli siket a Révai Nyom­dában dolgozott, s mivel ott el­nyomásban volt része, átment a Glóbusba, ahol azóta is jól dol­gozik, s érdeme szerint is bán­nak vele. Sok igazságtalan bá­násmódról tud. Kéri a Szövetség közbenjárását . Csik János elvtárs: A Belügy­minisztérium nevében üdvözli a küldött-közgyűlést. Ábrahám és Kentner elvtársak által felvetett panaszokra kijelenti, hogy ki fogják vizsgálni az ügyet. A Szovjetunióban a siketeknek és vakoknak képviseletük van Legfelsőbb Tanácsban. Az ottani a siketek állandóan képezik magu­kat. Itt is így kell tenni. Öröm­mel látja, szépszámú sztahano­vistákat a siketek között. Min­dent meg kell tenni a csökkent munkaképességűek munkába ál­­lításáért. Ezek, ha el vannak ma­radva a hallásban, a beszédben, de a termelésben jól megállják helyüket. A panaszok orvoslá­sáért az illetékes helyhez kell fordulni. Jövőben sok új munkás­kézre lesz szükség, fel kell ku­tatni a tartalékokat. Megszűnt az az idő, amikor kiálltak az utca sarkára és kéregettek. Sajnálat­tal értesült a debreceni tagtársak laza munkafegyelméről. Minden­kinek szellemi és fizikai erejéhez mérten kell megállni a helyét. A győriek jó munkájáról örömmel szerez tudomást. A belső jó mun­kával is a külső ellenség akna­munkája ellen, s harcukon ke­resztül a világbékéért is harco­lunk. A fegyelemre, a hazaszere­tetre, a tanulásra, a munkához való viszonyra való nevelés egy-egy harc. Nem bíráltak eléggé. Az új vezetőség mun­káját építő kritikával segítsék. Fordítsanak gondot a káder­nevelésre. Hasznosnak tartaná, ha a munka érdemrendes és sztahanovista dolgozókat levin­nék a vidéki csoportokhoz a munkafegyelem megszilárdítá­sára, és tapasztalat-, munkamód­szerátadásra. Kemény harcok előtt állunk. Jól fel kell készülni az ellenséges propaganda ellen. Kemény harcot kell vívni a szo­cializmus építéséért, a terv idő előtti befejezéséért. A közgyűlés jó vezetőséget válasszon, a ta­gok szorosan álljanak melléje, támogassák munkájában. Szentgyörgyi Gusztáv a Főis­kola Bárczi Gusztávnak üdvöz­letét tolmácsolta, aki ma két hete vette a Minisztertanács ki­tüntetését, a Kossuth-díjat. Pé­csett tart ma előadást, Bárczi élete munkája példát mutató. Ta­nulhat tőle: tanár és tanítvány is. Az elméletet a összekötötte, Pavlov gyakorlattal fiziológiai tanítását, a gyógypedagógiai gyakorlatba átültette. Példát mu­tat arra is, hogy a nevelő volt tanítványaival a kapcsolatot az iskolán túl is fenntartsa. Bárczi ide a Szövetségbe is eljár. Volt hallgatói is ezt teszik: Radó, Be­nes, Kincses, Takács, akik itt munkájukról, eredményeikről számolnak be. Kövessük Bárczi példáját, aki egész életén tanult. Nevelő és volt tanuló vegye fel a kapcsolatot, s ha a Szövetség­ben összefognak, eredményeink egyre szebbek, jobbak lesznek. Főiskolai hallgatóink eddig is el­jártak ide. Ha a IV. évfolyamot visszaállítják, hallgatóinak gya­korlati kiképzésre több idő jutni, mind megismerik majd fog a Szövetség munkáját, s akkor vidéki csoportoknak is készsége­­ sen lesznek támogatói. Gál Jánosné a MNDSZ vona­lán folyó jó munkáról beszélt. A jó asszony az okos anya, sokat tehet az üzemben, a házi munká­ban, a béke megvédésében. A vi­déki asszonytársakat is jó mun­kára, versenyre hívja. Lovisváth Lászlóné a MNDSZ-­­ ről beszél, amely a Szövetségben 1949. óta működik, meg ezt a szervezetet a­­lakítsák vidéki csoportok is. Munkálkodjanak a gyermekekért, akiké a jövő. Győri főtitkár a hozzászóláso­kat összegezte. Csik elvtárs rá­mutatott a hibákra. Munka köz­ben jövünk rá ezekre. Igaza van, több kritikát, önkritikát kel­lett volna gyakorolnunk. A Szö­vetségre vidéki viszonylatban is nagy munka vár. Rajtunk múlik, hogyan teljesítjük azt, eredményeket érünk el, amilyen Koháry elvtársról emlékezik meg, aki munkahelyén, valósággal egye­dülálló eredményeket ért el. Van­nak más kiváló dolgozóink is, sztahanovisták, közöttük kétsze­resek is. Itt van Décseny Iván elvtárs, a kiváló modellező, aki egyetemre jár. (Lelkesen meg­tapsolják őt is, Koháryt is.) Ezek mind azt bizonyítják, hogy a siket dolgozókat igazsá­gos bánásmódban kell részesíte­ni. Az a benyomásom, hogy küldött-közgyűlés jó munkát vég­­­zett. A közgyűlés az eddigi vezető­ség és számvizsgáló bizottság ré­szére a felmentvényt megadta. Erre a felmentett elnökség átad­ja helyét a jelölőbizottságnak. Az elnöklést Szilányi Elemér ve­szi át, s főtitkárnak Győre János elvtársat javasolja, akit a köz­gyűlés egyhangúlag meg is vá­laszt. Elnöknek Mink Mátyást ajánlja, aki szintén egyhangú­lag megválasztanak. I. alelnök­­nek Gubis Mihály tagtársat ajánlja. Dávid Gyula összeférhe­tetlennek tartja Gubis csoport elnökségét a szövetségi alelnök­­séggel, Győrő főtitkár felvilágo­sító szavai után a közgyűlés Gu­bis Mihály I. alelnökké választ­ja. II. alelnökké Neugebauer Fri­­gyesnét választották meg, titkár­rá Nagy Ernőt, szervező titkárrá Emnszt Kálmánnét. Jegyzőnek Lovisváth László­­nét javasolja a j. biz. György aggodalmaskodik, Csillag mert a jelölt a Bizalmi Testületnek is jegyzője, s a MNDSZ vezetőségi tagja. Győri főtitkár szavai most is megnyugtatnak, és Lovisváth Lászlónét nagy szótöbbséggel megválasztják. Pénztárossá az­után Farkas Lászlót, ellenőrnek Hetényi Imrét, számvizsgáló bi­zottsági tagokká Schwarcz Jó­zsefet, Pollák Pált és Kentner Sándort, póttagokká Bernáth Fe­rencet és Pakucza Józsefet. A Központi vezetőség választámá­­nyában rendes tagokként Koháry Jenőt, Neumann Józsefet, Ábra­hám Félixet, Weisz Margitot, id. Löwenstein Pált, Heindl János­­nét, Weinacht Lajost, Györgyöt, Bátori Jenőt, Csillag Albert Jenőt, Dávid Gyulát, Kentner An­talt, Majos Zoltánt, Lászlót, Szabó Balázst, Molnár Liptay Dezsőt a nagy budapesti csoport­ból, Tassy Lajosnét Szegedről, Bosnyák Károlynét Győrből, Sándor Tibort Debrecenből, Jám­bor Kálmánnét Kecskemétről, Nagy Lajost Szombathelyről vá­lasztották meg, a választmány póttagjai lettek: Csamán Tibor, Steiner József és Pollák Bella Budapestről, Barlai Jánosné Pécsről, Izsó Györgyné Miskolc­ról. Győri főtitkár felolvassa a szegedi cs. dísztáviratát, amely­ben szeretettel üdvözlik a kül­dött-közgyűlést és az új vezető­séget. Szilágyi j. biz. elnök felkéri a megválasztott elnökséget, hogy helyét az emelvényen foglalja el, melegen üdvözli őket, s munká­jukhoz sok sikert kíván. Mink Mátyás megköszöni bizalmat, és a maga és társai ne­­­vében ígéri, hogy még jobb mun­kával fogják szolgálni a tagság, és a Szövetség vezetőség ügyeit. Emszt Kálmánná szervező tit­kár a Szövetség vezetősége és tagjai nevében virággal kedves­kedik Gál Jánosné elvtársnőnek jó munkájáért. Igyekezni fog, hogy a Szövetségnek a jövőben is segítségére lehessen. Bosnyák Károlyné a győri cs. által készített és a győri-pécsi párosverseny győztesének fel­ajánlott versenyzászlót átadja, és azt m­ondja: Közel két hónap­ja hívtuk ki szoc. párosverseny­re a pécsieket. A mozgalom or­szágos viszonylatban elterjedt. Célunk, hogy a mozgalom ma­gasabb eredmények ösztönözze a siketeket, elérésére legyen ez a mi sztahanov-mozgalmunk. Emszt Kálmánná határozati javaslatot tesz. A Szövetség ál­tal 1951-ben alapított „Jó mun­káért” versenyzászlót, amelyet először a szegedi, majd a győri csoport nyert el, az 1953. évre alapos megfontolás után az év­közben a legjobb munkát végzett csoportnak, a győrinek javasol­ja. A kögyűlés tapssal járul hoz­zá és elfogadja az indítványt. Emsztné üdvözli a győri csopor­tot, s további lelkes munkára serkenti a nyertes csoportot. Mint elnök a versenyzászlót üdvözlő és buzdító szavak kísé­retében átnyújtotta Bosnyákné­­nak, a párosverseny győztesének felajánlott zászlót pedig megőr­zésre átveszi. Bosnyák Károlyné hálás kö­szönő szavak kíséretében vette át a zászlót, jó munkájuk ered­ményét. A zászlót magasra emelve harcolnak annak megtar­tásáért, és segíteni, támogatni fogják az elmaradott csoporto­kat. Izsó Györgyné a miskolciak küldötte, csoportja nevében üd­vözli az új vezetőséget, s kéri, hassanak közre, hogy a miskolci csoport is helyiséghez jusson. Mink Mátyás elnök biztosítja a miskolci csoportot, hogy gon­dunk lesz rájuk. Más tárgy nem lévén, megköszönve a kül­döttek és vendégek megjelené­sét, az berekeszti.első küldött-közgyűlést A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásából­ ­„A Szabad Nép teljes szöve­gében közölte a felhívást. Lapunk szűk terjedelme miatt kivonato­san közöljük a fontos dokumen­tum bevezető és befejező részét, e kettő között a végzett munka néhány adatát, valamint a jövő tervekből néhányat. kísérjék figyelemmel a Olvasóink Függet­lenségi Népfront közleményeit, s a választásokon egy emberként vegyenek részt, s ne feledkezze­nek meg erről fiataljaink sem, akik először járulhatnak az ur­nákhoz.) Május 17-én új Országgyűlést választ a nép. Alkotmányunk ki­mondja: Magyarországon min­den hatalom a dolgozó népé. A dolgozó nép hatalmának legfőbb képviselője: az Országgyűlés. Ezért kell az egész népünknek Országgyűlést választania. Olyan képviselőket kell küldeni az Országgyűlésbe, akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét. 1949-ben a Magyar Független­ségi Népfrontban egyesült haza­fias erők, a Magyar Dolgozók Pártja kipróbált vezetésével, egységesen indultak a választá­son. Ezúttal is egységesen in­dulnak. A tőkések és nagybirto­kosok képviselőinek, a magyar nép szocialista építőmunkája es­küdt ellenségeinek­, az imperia­listák ügynökeinek nincs, nem le­het helye országunk politikai éle­tében. Munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek testvéri egységben építik az új magyar hazát. Egység az építésben, egy­séget követel a választáson is. Az egészségvédelmet, a szo­ciális biztosítást a dolgozók száz­ezreire terjesztettük ki: 1949. óta 3,800.000-ről 5.450.000-re nőtt a társadalombiztosításban része­sülők száma. Törvényt hoztunk az anya- és csecsemővédelemről, jelentősen felemeltük a szülő nők állami segélyét. A többgyerme­kes szülők családi pótléka az 1949-es évi 240 millió forintról 1952-ben 750 millió forintra emelkedett. Ma hazánkban két és félszer több a középiskolai, négy­szer több a főiskolai és egyetemi hallgatók száma, mint 1938-ban. Az ötéves terv első három évé­ben több mint 2000 falusi és üzemi kultúrotthont, 1600 mozit, közel 3000 falusi népkönyvtárat és több mint 4000 üzemi könyv­tárat létesítettünk. Fellendült tudomány, virágzik a művészet a minden ága. Százezreket vontunk be a testedzés tömegmozgalmába, a magyar sportolók dicsőséget sze­reztek az Olimpiászon a magyar névnek. 1953—1954-ben be kell nünk első ötéves tervünket. fejez­Az ötéves terv befejezése előtt már vasat, acélt ad az országnak az új üzemóriás, a Sztálin Vasmű. Újjáalakítjuk a Diósgyőri Ko­hászati Műveket, amelyek egy­­magukban több acélt fognak adni, mint amennyit a régi Ma­gyarország összes kohászati üze­mei valaha is termeltek. Működésbe lépnek a hatalmas Sajtómenti Vegyiművek, a bor­sodi Kokszolómű, a borsodi Hő­erőmű. Dolgozni kezd az új Keletma­gyarországi Golyóscsapágy-gyár. Befejeződik a hejőcsabai új Ce­mentgyár, a szolnoki szalmacel­­lulózógyár építése és új gyárak, üzemek, bányák egész sora. Elkészül a tiszalöki Duzzaszt­­ómű, megépül az erőmű, épül a keleti hajózható és öntöző fő­csatorna. Megépül országunk büszkesé­ge, az új szocialista Sztálinvá­­ros, az új nagy bányaváros, a szocialista Komló. Elkészülnek a miskolci, vesz­prémi, budapesti műegyetemek új építkezései. Kórházak, rende­lőintézetek, bölcsődék tucatjai kezdik meg működésüket. Megnyílik a nagy,­ budapesti Népstadion. Honfitársak! Elvtársak! A Magyar Függetlenségi Nép­front programmja: béke, munka, jólét, felemelkedés! Kis nép vagyunk, de nagy tet­tekkel tudunk hozzájárulni és já­rulunk is hozzá saját hazánk hű­séges szolgálata révén, az em­beri haladás ügyéhez. Legyünk méltóak ahhoz a hírnévhez, me­lyet haladó múltunk nagy csele­kedeteivel, nyolcesztendős har­cainkkal és munkánkkal, gazda­sági és kulturális teljesítmé­nyeinkkel a nagyvilágban kivív­tunk magunknak. Sorakozzunk egy emberként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá! Kövessük egy emberként a Magyar Dolgozók Pártját, né­pünk bölcs vezérét, Rákosi Má­tyást! Szavazzunk egy emberként a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeire. Budapest, 1953. április 10. A Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa

Next