Siketek és Nagyothallók Lapja, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

SIKET € K­V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MÁLLÓK SZÖVET JÖVŐ FE­LÉGÜNK LA­DATA­I Az elmúlt esztendőben a szocialista jövőt építő hazánk és dolgozóink életében döntő jelentőségű esemény volt kor­mányunk új programmjának bejelentése, a Magyar Dolgo­zók Pártjának júniusi és októ­beri határozatai. A párthatáro­zatok és a kormányprogramm célkitűzése, a dolgozók életkö­rülményeinek megjavítása, az emberről való fokozottabb gon­doskodás. Az elmúlt fél eszten­dő eredményei is bebizonyí­tották, hogy a fejlődésnek ezen az útján elindultunk. Lakás­építési programmunk valóra­­váltása, a munkásvédelemre soron kívül biztosított 60 millió forint, az árleszállítás, a béke­kölcsönjegyzés új rendszere, mind bizonyítékai annak, hogy a párt és a kormány intézke­dései a nép közvetlen jólétét célozzák. Minden intézkedés a dolgozókról­­ való fokozottabb gondoskodás­ jegyében törté­nik, minden eredmény azt hir­deti, hogy a mi államunkban valóban az ember, a dolgozó, érző ember áll a gondoskodás középpontjában. Előttünk, a Siketek és Na­gyothallók Szövetségének tag­jai és vezetői előtt is megje­lölte az utat a párt és a kor­mány határozata. A mi mun­kánk eddig is az emberekről való gondoskodás volt. Ma már ehhez a munkához elvi, politikai és fokozottabb anya­gi segítséget is kapunk álla­munktól. Az emberekről és kü­lönösen a siket és nagyothalló társainkról való fokozott mér­.­rh-töríő , gondoelőadás, am­ely kiterjed életük minden eseményére, ez a mi felada­tunk. Egyre inkább rendelke­zésünkre állanak az eszközök ahhoz, hogy megvalósítsuk azokat a célokat, amelyeknek érdekében szövetségünk léte­sült, a magyarországi siketek és nagyothallók szociális és kulturális védelme, szociális és kulturális igényeinek érvénye­sítése. Feladatunk megoldására szükséges, hogy szövetségünk szervezetileg is megerősödjék, hogy az előttünk álló nagyará­nyú szervezőmunkát sikeresen elvégezhessük. Célul tűztük magunk elé, hogy hazánkban lévő valamennyi siket és na­gyothalló társunkat szövetsé­günkbe tömörítjük. Csak így tudjuk biztosítani számukra is azt, amit szövetségünk tagjai­nak nyújtani tud: képzési, el­helyezkedési, művelődési, szó­rakozási lehetőséget. Nagyará­nyú nyilvántartó munkára, statisztikai adatgyűjtésre és nem utolsó sorban szívós, felvilágosító türelmes, munkára van ehhez szükség. Magyaror­szágon eddig nem volt olyan adatfelvételezés, amelynek alapján világosan lehetne lát­ni a siketek és nagyothallók szociális és társadalmi viszo­nyait és amelynek segítségé­vel meg lehetne oldani felada­tunkat. Ezért szükséges a szö­vetségünkön kívül élő társaink számbavétele, amely közelebb visz bennünket a szociális cél­kitűzéseink megoldásához. Itt kell megemlítenünk szövetsé­günknek talán egyik legszebb feladatát, a siket és nagyot­halló gyermekek nevelésének, tanításának kérdését. Romá­niában járt sportolóink elmon­dották, hogy a baráti népi de­mokratikus államban ezen a területen már milyen óriási eredményeket értek el. A gyer­mekkorban időben megkezdett tanítás eredményeként csak­nem valamennyi romániai tár­sunk perfekt hangosbeszélő. Ifjúkorban megkezdett ipari képzésük pedig lehetővé tette számukra, hogy a román dol­gozók soraiban munkával har­coljanak a szocialista jövőért. Ez a mi célunk is. Nálunk nincs még megoldva a siket és nagyothalló gyermekek megfe­lelő képzésének kérdése, a fel­nőttek megfelelő átképzése. Szövetségünk ezért tervbe vet­te egy ilyen célú átképző tan­műhely megszervezését. Ah­hoz, hogy ezt valóra válthas­suk, hogy egy ilyen tanműhelyt szervezhessünk, elsősorban szükséges a felmerülő igények mértékének ismerete. Meg kell állapítanunk, hogy körülbelül mekkora műhelyt kellene szer­veznünk erre a célra, a szá­munkra legmegfelelőbb ipar­ágakban. Ehhez az első lépés természetesen az, hogy felku­tassuk azokat a gyermekeket, akiknek szülei, hozzátartozói rosszul értelmezett szeretetből vagy szégyenkezésből eltitkol­ják a gyermek különleges ne­velésére való igényét. Ha ezek a gyermekek időben megfele­lő képzésben részesülnek, né­hány év elteltével hangosan beszélő társainkká válhatnak. Azok a felnőtt siketek és na­gyothallók pedig, akik eddig szövetségünkön kívül magá­nyosan, mondhatnánk elszige­telten próbálják megtalálni helyüket a társadalomban, tan­műhelyeinkben szakmát tanul­va, tanfolyamainkon a szük­séges tudást megszerezve, vál­hatnának hasznosabb tagjaivá államunknak. Szövetségünk az eddiginél még fokozottabban kíván eb­ben az évben szórakozási, sportolási lehetőséget nyújtani tagjainak. Az elmúlt évben csak decemberig kb. 300.000 forintot fordított államunk sportlehetőségeink fejleszté­sére. Legutóbb decemberben ismét 150.000 forintot kaptunk a sporttelep további kiépítésé­rt.. Szovet­ségú­nk Den * folyó sportélet eddig is igen élénk volt. A legkülönbözőbb sport­ágak iránt érdeklődőket is igyekszünk kielégíteni. Lab­darúgóink romániai 4:1 ará­nyú győzelme nemcsak örö­met okozott, hanem sportéle­tünk fellendülését is eredmé­nyezte. A londoni győzelem utóhatásához hasonlóan nálunk is fokozott érdeklődés nyilvá­nult meg a sport iránt. Kulturális, továbbképzési lehetőségeinket is fejleszte­nünk kell. Szövetségünkben eddig is többirányú képzés fo­lyik, beszédtanulástól az ideo­lógiai, a szakmai képzésig. Szükséges, hogy ebben az esz­tendőben nagyobb gondot for­dítsunk könyvtárunkra. Mozi­bemutatóink számát is a lehe­tőség és az érdeklődés szerint emelnünk kell. Nem utolsó sorban lapunknak kell lehető­séget biztosítani ahhoz, hogy az eddiginél alaposabban fog­lalkozzunk kulturális forra­dalmunk kérdéseivel. A szép kép, a jó könyv, szövetségünk színjátszóinak egy-egy jól si­került bemutatója mindannyi­unk számára élményt, fejlő­dési lehetőséget jelent. A jobb munka lehetőségeit megteremtette pártunk, kor­mányunk, szövetségünk szá­mára is. Kiemelkedően szép feladat, egyben felelősségteljes munka az, ami ebben az év­ben ránk vár. Megoldásához szükségünk van a szövetség valamennyi tagjának lelkes, fáradhatatlan munkájára. Szükségünk van arra, hogy mindannyian részt vegyünk ab­ban a harcban, amely a szö­vetségen kívüli társaink meg­nyeréséért folyik, azért, hogy minél előbb bekapcsoljuk őket is ebbe az országot átalakító hatalmas építő munkába. Mindannyiunk munkájára szükség van ahhoz, hogy kö­zös ügyünket, közös jólétünket, szebb életünket jelentő kor­­mányprogrammot végrehajt­suk és mi is részt vegyünk ab­ban a nagy építő munkában, amelynek célja az emberekről való fokozott gondoskodás. Felhívás a vidéki tagsághoz!! Az új esztendő elején cél­jaink, terveink és fejlődésünk kezdetén szólunk ti hozzátok vidéki tagokhoz, azzal a kérő szóval: tömörüljetek. Egyesül­jetek, hogy ezzel az életeteket jobbá, szebbé tudjátok tenni! A siket és nagyothalló sors akkor lesz jobb, ha so­kan vagyunk, ha baráti egy­ségben, kéz a kézben együtt menetelünk a még szebb élet felé, a szocializmus építésében. A cél, mellyel csoportjaink alakultak, azzá lesz, ha titeket áthat az a forró óhaj, hogy valóban második otthont akar­tok a kis maroknyi, de erős csoportokból teremteni. Az 1954. esztendő legyen a vidéki tagjaink erőpróbája, a tervek kivitelezéséhez, mely­hez az előlegezett bizalmat megérdemlik. Az előlegezett bizalom sok­ra kötelez, sokat követel tőle­tek. — A bizalom feltétlen el­nyeréséhez a csoportvezetők­nek a helyzet magaslatára kell állniok. Fűtsön benneteket az a tudat, az az ambíció, hogy minden, céltudatos törekvés­­tek, amivel a vidéki tagjaitok­nak segíteni akartok, legyen eredményes. Az a jó csoport, amelyiknél a vezetők szíves-lélekkel, tel­ve nemes célkitűzésekkel akar­ják megnyerni a tagságunk ragaszkodását. Erre rengeteg alkalom van, különösen a téli időszakban. Amikor a mezőgazdasági mun­kák nem veszik annyira igény­be a vidéken lakó tagtársakat. Az oktatás útján emeljük a tudást, ismertessük a tudo­mány nagyszerűségét. A cso­port a tár­sadalminiíeTér ke iiftffe­­val és sporttal tehetjük szívó­­sabbá. Az adandó alkalmak megra­gadása elsősorban csoportve­zetőségen múlik. A tagok közötti ellentétek nem egy ízben félreértésekből származnak. Ennek elsimítá­sára, ennek elhárítására szin­tén a csoportvezetőség maga­tartásán, tapintatán s nemkü­lönben intelligenciáján is mú­lik. Egyesüljetek! Ez legyen 1954. esztendőben a jelszava­tok! Ez legyen cselekvéstek kiinduló pontja. Egységben van az erő! Egységben, a leg­szebb egyetértésben dolgozza­tok! Az eredmény nem fog el­maradni, az eredmény hatását a taglétszám és a kultúrnívó emelkedésén tapasztalni fogjá­tok. Mindezeknek a tervek­nek, céloknak valóra váltása rajtatok múlik. Ezen áll vagy bukik a cso­port. Mi a megmaradás, a lé­tezés, a fejlődés mellett dön­töttünk s minden erőnkkel és tudásunkkal mellettetek le­szünk, csak egységben, szere­­tetben dolgozzatok! Mutassá­tok meg, mire vagytok képe­sek a csoportjaitokért és szocialista népi hazánkért. Mu­a­tassátok meg, milyen tettvágy fűt benneteket. Az országos vezetőségünk gyermekeként szeret titeket, ügyes-bajos dolgaitokat szívén viseli és mindenben támogat. A közös cél, mely az orszá­gos vezetőséget és a csoporto­kat vezérli csak jóra vezethet. Ez lesz a közös, harmonikus munka szoros, békés megte­remtője. ve­le meg vaSós!Uteánl az * ír jelszavunk legyen: Egyesülje­tek! Pár szó szövetségünkről Az 1953-as esztendőben a cé­lú, kitűzött feladatokat végre­hajtottuk, azonban ennél nem állunk meg. Az új esztendőben a végrehajtott tervek megszi­lárdítása, az összes vidéki, és nagy budapesti csoportjaink to­vábbi megerősítése lesz a főfel­adat. A fei­­adatok végrehajtása nem csekély mértékben fogja szövetségünk életét befoly­ásol­­­ni, azért szükséges lesz többek között, még a kívülálló nagy­számú sorstársak nagyobb számban való beszervezése. Hogy munkánk eredményessé váljé­k, fontos lesz a felsőbb szervekkel való kapcsolatok ki­­mélyítése, hogy megszilárdítsuk szövetségünk tekintélyét és be­folyását. A fiketék és nagyothalló tö­megeik egy táborba való egye­sítése kulturális és szociális szempontból döntő fontosságú. Erre támaszkodva több és jobb tervszerűséget vihetünk a mun­kánkba. A káderek kiemelése nem könnyű feladat, türelemnek leg­végső határáig el kell mennünk, hogy a­ kádernevelésünk sikeres legyen. A tömegekhez k­ell for­dulni, a tömegekkel kell foglal­kozni és ezáltal az utánpótlást biztosítani. Az utánpótlás sike­res biztosításával a kiválasztot­taknak kell bizonyítaniok szö­vetségünkhöz való hűségét, meg­bízhatóságát. Köpönyegforgatókra, egyéni haszonlesőkre nem számítunk. A törtetők nem egy ízben vol­tak szövetségünk kárára,, ezeken okulva óvatosabbak lettünk. Az óvatosságra a szerzett tapaszta­latok tanítottak meg minket. Az eddigi harc megerősített, megedzett bennünket, a­ cél ne­mes, mert a siketek és nagyot­hallók felemeléséért vívjuk nap­ról napra megújuló csatáinkat. Csabáik ha nem lennének, nem lenne fejlődés sem. A harc ha jószándékú — len­dí­tője a fejlődésnek, az eredmé­nyei­ sokaságának. örömmel látjuk szövetségünk egyes reszortjainak megerősödé­sét, fejlődését, mindez hűséges tagjaink közreműködésének kö­szönhető. Az 1954. esztendő a felelősség nagyobb terhét rakja ránk feladatunkat a tagjaink további s közreműködésére tá­maszkodva akarjuk kiépíteni. A felsőbb szerveik részéről na­gyobb erkölcsi és anyagi támo­gatásra van szükségünk. En­nek előfeltétele a nagyszámú tagság bátor, egységes kiállása országos vezetőségünk mellé, ak­kor­­ ismételjük, feladataink mego­adá­sa, a mindnyájunk hasz­nára fog válni. Emsztné Akire büszkék vagyunk 1921- ben született Rákoskeresz­túrom Édesapja MÁV nyugdí­jas. 1 éves korában vesztette el a hatását. Budapesten a Feste­­tics-utcaii Sü­ketnémák Intézeté­ben járta a 8 osztályt. Iskolai tanulmányait 1935-ben végezte el. Egy év múlva borbélyinas­nak jelentkezett. Mint ilyen 1939 ben szabadult fel, de ezt a szakmát siketsége miatt nem tarthatta. 1949-ben könyvkötő­­viasznak ment, amelyből 1942-ben szabadult fel. Jelenleg a Szikra Nyurgában dolgozik, ahol havi »zázalék átlaga 160. Jó és 3 szorgalmas munkáját sztahano­­vista o oklevéllel tüntették ki< Nagy László okleveles sztahanovista. 1954 JANUAR Nagy sikerek - nagy eredmények Az elmúlt esztendőben elért eredmények, a béke ügyének megerősödése, azzal a remény­séggel tölti el a világ népeit, hogy ez az év megoldást hoz a legégetőbb nemzetközi kér­désekben, kivezeti a világot a hidegháborús politika zsákut­cájából. A világsajtó az új esz­tendő első napjaiban megálla­pította, hogy a földkerekség népei nagy reményekkel lép­ték át az új év küszöbét és derűlátással tekintenek a jö­vőbe. A népeknek ehhez a re­ménységéhez jelentősen hozzá­járult Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, az a nyilatkozata, amelyet Kingsbury Smith ame­­riaki újságírónak adott. Hozzá­járult Vorosilov elvtárs újévi beszéde is és az a tény, hogy akármilyen elszánt erőfeszíté­seket tettek a béke elgáncsolá­­sára az agresszív irányzat kép­viselői, január 25-én tanács­kozásra gyűlnek össze Berlin­ben a négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei. Malenkov elvtárs nyilatko­zata mélyrehatóan jellemzi a jelenlegi nemzetközi helyzetet, s megjelöli azokat az eszközö­ket, amelyek segítségével to­vább enyhíthető a nemzetközi feszültség. Ma már senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a földkerekség valamen­­­nyi országában az emberek százmilliói kapcsolódtak a béke védelmébe. Az ő aktív béke­akaratuk lett a mai nemzet­közi élet legfontosabb ténye­zője, s az ő békeakaratuk a legnagyobb akadály a béke el­len.Réges terei c­nek­ átjrítsuk­.­­­A­ világ haladó közvéleménye tel­jes mértékben osztja a szovjet kormánynak azt az álláspont­ját, hogy a gazdasági és po­litikai rendszerek különböző­ségének nem kell szükségkép­pen akadályt jelentenie a né­pek közötti együttműködés út­ján. A Szovjetuniónak ez az ál­láspontja jutott ismét kifeje­zésre Malenkov elvtársnak ab­ban a kívánságában, hogy ja­vuljanak meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatai. A szovjet kormányfő — a szovjet nép baráti érzé­seit kifejezve — boldogságot és békés életet, sikereket kí­vánt az amerikai népnek, minden néppel való baráti kap­a­csolatok fejlesztésében és gyü­mölcsöző eredményeket, a béke védelmének nemes ügyében. Malenkov elvtárs nyilatkoza­tának nagy teret szentel nyugati sajtó is, s általában a kiemelik a nyilatkozat fontos­ságát, a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereinek berlini ta­lálkozása szempontjából. A lezárult esztendő és az év első napjai a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, a béketábor javára billentet­te a mérleget. Az elmúlt év eseményei közé tartozik, hogy réseket tudtunk vágni a dollár­­függönnyel elzárt kereskede­lemben s néhány kapitalista országgal sikerült normalizál­­ni a diplomáciai kapcsolato­kat. Ezek a tények — éppen­­úgy, mint a béketábor más lépései — enyhítették a nem­zetközi feszültséget. Minden szónál jobban bizonyította Szovjetunió és a népi demo­­­kráciák békeakaratát az, hogy 1953-ban ezekben az­­okban nagyjelentőségű orszá­kez­deményezések születtek a dol­gozók jólétének hatványozott ütemű emelésére. S ezek csak a kezdeti lépések. E sikerek alapján méltán állíthatjuk, hogy az új esztendő új remé­nyek, új sikerek éve lesz. Va­lóban azt kívánhatjuk, aho­gyan azt Vorosilov elvtárs új­évi beszédében mondotta: — „Legyen ez az év a nemzet­közi feszültség további enyhí­tésének esztendeje, a tartós és­­ szilárd béke Ште [UNK] ozásában el­ért nagy sikerek éve az egész világon.“ — A világ békesze­rető népeinek összefogásán, ki­tartó és állhatatos harcán mú­lik, hogy ez valóban is így le­gyen, hogy a Szovjetunió béke­politikájának győzelme leve­gye a népek válláról a hideg­háború súlyos terheit. Ehhez az szükséges, hogy a békemoz­galom olyan erővé váljon, amely erő a nagyhatalmakat arra kényszeríti, hogy a felme­rülő különféle politikai és gaz­dasági kérdéseket ne háborúk­kal, hanem tárgyalásokkal, kö­zös megegyezések alapján in­tézzék el. *Új élet a nagyothallóknál Aki mostanság egy szerda es­tén benéz a nagyothallókhoz, nem hisz a szemének, olyan megváltozott helyzetet talál. Míg az elmúlt években egy szűkkörű­ társaság jött össze, ma két te­remben ny­üzsgő sokaságot talá­lunk, akik élénken vesznek részt az előadásokon. Az őszi propa­ganda sikerrel járt és sok je­lentkező miatt két részre kiClett osztani a szálról leolvasó lanifo­lyamot, kezdőkre és haladókra. Bárczy Gusztáv szervezésével két főiskolai tanár foglalkozik velük és az eddigi tapaszt­alatok után ítélve kitünően. Tanár kar­tácsaink népszerűek a sorstár­sak előtt. Kedves egyéniségük­kel megnyerték a szíveket, elő­adásmódjuk pedig érdekes és lebilincselő. Mindnyájunkat na­gyon érdekel, mikor orvosi elő­adást tartanak bánatunk okozó­járól, a fülünkről és a nagyot­­hallást előidéző betegségekről. Mondhatnánk ezek a szerda esti előadások utazás a fülünk körül, hogy néhai Karinthy Frigyest plagizáljuk. Eleinte bátortalanok voltak új tagjaink, de a régiek szívélyes fogadtatása és bitor­­lása után hamar megtalálták egymást, és ma már ők is ked­ves tagjai a mi családunknak. Igen, ez a cét, a nagyob­b­ r­­nak mind egy családnak kell összetartani, hogy­ amit a sors szeszélye elvett tőllnk a társa­dalmi érintkezésben és szórako­zásban azt itt egymásközt meg­találjuk. A szeretet a legnagyobb kapocs, ami az embereket egy­máshoz fűzi és ezt a szeretetet kell még tovább mélyíteni, ta­lálkozásainkat még intenzívebbé tenni, hogy valóban hazajöjjünk а п [UNK] szövetségünkbe. Rajtunk áll, hogy együttlétünk óráit hasznos munkával kitöltsük. Szép könyvtárunk van, min­den vasárnap feliratos filmeket játszunk, havonta szintielőadást rendezünk, ahol hangos készülék segítségével élvezhetjük a dara­bot. A tanfolyamon túl, társas életüket is kívánjuk szolgálni sorstársainknak. Aktuális problé­­mákról tartunk előadásokat és újságunkban foglalkozunk a mi kis világunkat érintő kérdések­kel. Célunk: visszaadni az önbi­zalmat sorstársainknak, leküz­deni a kisebbségi érzést, hogy visszaszerezzük magabiztonsá­­gunkat, amit a hallás csökkené­sével elvesztettünk. Megfigyelé­sünk szerint az új taglók jól ér­zik magukat, nálunk új ismeret­ségek szövődtek és a tanfolya­mon bátran kiállnak a tábla elé, hogy visszakérdezzék a tanul­takról osztálytársaikat. A kezdet jó és itt kérjük nagyothallóin­kat, hogy tovább propagálják egyesületünket, hozzák ide is­merőseiket, mert minél többen vagyunk, annál többet tudunk tenni a közös célért, írjanak la­punk szerkesztőségének sorstár­saink. írják meg megfigyelésü­ket a tanfolyamról, írhatnak a maguk életéről, panaszáról, azt akarjuk, hogy őszintén, bizalom­mal forduljanak hozzánk, s mi amennyire módunkban áll, igyekszünk segíteni. Kedves sorstársak! Várjuk levelüket. Bogner.

Next