Siketek és Nagyothallók Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK LAPJA CSOPORTJAINK ÉLETE ÉS MUNKÁJA Nagy­ Budapest Az MNDSZ siketek szer­vezete december 5-én Tél­apó-estet rendezett, melyen a tagság gyermekei, mintegy 90-en, kis ajándék csoma­got kapott. Utána rajzol — és lengyel úttörőfilm ke­rült bemutatásra. A csoport taggyűlését de­cember 11-én tartották meg. Id. Löwenstein Pál cs. elnök megnyitóbeszéde után Lo­­visváth László cs. titkár be­számolt a csoport munkájá­ról, s bejelentette, hogy a sportkör vezetőségválasztó közgyűlésre készül. Bejelen­tette továbbá, hogy a cso­port december hóban 35 ügyet intézett el. Felkérte a tagságot, mindenki segítse a vezetőséget abban, hogy a taglétszám jelentősen emel­kedjék. Felsorolta, hogy decem­ber hónapban a következő keskeny, feliratos játékfil­mek kerültek a szövetség­ben levetítésre: Rágalom tü­­zében, Kémek a vonaton, Örökség a ketrecben, Szi­cíliai vérbosszú. Ezeken kí­vül több lengyel és cseh­szlovák kultúrfilmet is mu­tattak be. A szövetség szék­házában megtartott szil­veszteri mulatságon 350-en jelentek meg. Feltűnően sok volt közülük a fiatal sors­társ. A mulatság kezdetén tréfás jeleneteket adtak elő Déri Sándor és Major Zol­a­tán rendezésében, melyben rendezőkön kívül Tóth Istvánné, Koppányi Géza, Szabó József, Kohn Albert és Füzesi Géza szerepeltek. Volt tombola is, s zeneszó mellett vidáman táncolva, jó hangulatban búcsúztak el az ó-esztendőtől, s kö­szöntötték az új évet. Csak a reggeli órákban szállin­góztak haza. Szeged December hóban a tagtár­sak főleg a továbbképzéssel voltak elfoglalva. Csókás Róza gyógyp. tanárnő, s a továbbképző tanfolyam ve­zetője az oktatáson kívül ismeretterjesztő előadásokat is tartott, így december 5-én Moszkva fejlődéséről és kul­túrájáról. December 12-én pedig Schvarcz Károly tag­­társ ismertette a politikai helyzetét. Mint minden év­ben, ez évben is megtartot­ták a Télapó-estét és a fe­nyőfa ünnepet, amikor az apró ajándékokkal kedves­kedtek a gyermekeknek. A szilveszteri estére nagyon felkészültek. A műsor igen nívós volt. Először magyar népi táncot mutattak be, melyet Csókás Róza tanár­nő tanított be, utána a „Hó­vihar“ c. orosz népi táncot mutatták be Tassy Lajosné cs. titkár rendezésében. A népi táncokat Kosper Sán­­dorné, Nyáry Erzsébet, Kis­­m­árton Mária, Illés Juliska, Rózsik Lajos, Nővé Elek és Tassy Lajos tagtársak rej­tették el. Ezután 3 színda­rab következett: 1. „Politi­ka“ Tassy Lajosné és Beke Károly szereplésével. 2. „Születésnap“ Tassy Lajos, Kopasz István, Kismárton Mária és Illés Juliska sze­replésével. 3. „Egy vadász“ tréfás jelenet Bozsik Lajos, Tassy Lajosné és Koósné Zority Róza alakításában. Ennek is meg a táncszá­moknak is nagy sikere volt, s sok tapsot aratott. Ezután tombolával egybekötött táncmulatság következett, s a legjobb hangulatban tar­tott az új év reggeléig. Ezúttal Benkő Károly elv­társ, kinek szülei siketné­mák, dicséretet érdemlő ön­zetlenséggel kapcsolódott be a kultúrmunkába. Meg kell említeni Borkő István ipari tanulót is, aki ezen az estén sok tréfás jelenetek­kel elszórakoztatta a kö­zönséget. Győr A győri csoport a decem­ber havi taggyűlést 12-én tartotta meg, melyen szép­számú érdeklődő előtt né­hány fontosabb hozzászólás is elhangzott. A továbbképző tanfolya­mokon az alkalmazott taní­tási módszer nagyban elő­segíti a tanulási eredményt. Brigádmozgalmunk no­vember és december hónap­ban oly erős küzdelmet ho­zott, hogy mindegyik brigád átlagosan 124 százalékot ért el, s ez az eredmény mind a két hónapban meg­maradt. A csoportvezetőség és a kultúrgárda nagyon felké­szült a szilveszteri mulatság minél sikeresebb lebonyolí­tása iránt. A csoportok közül a győri csoport dolgozta ki a leg­részletesebben a negyedévi felbontású egységes munka­tervet, melynek főbb pontjai között szerepelnek az okta­tás továbbfejlesztése politi­kai vonalon is a már eddig is jól bevált szellemben, a taglétszám állandó emelése a távolabb élő sorstársak be­szervezésével, a tagság akti­vizálása, a tagság szociális helyzetének megjavítása, a vezetőség munkájának job­bá tétele, a kultúrmunka és a sport eredményeinek fo­kozása stb. Debrecen A debreceni csoport tagjai vidáman búcsúztak az ó-esz­tendőtől. Szép számban je­lentek meg a szilveszteri mulatságon, melyen jó han­gulat uralkodott. A csoport kultúrgárdája megállta he­lyét. A szereplők egytől egyig kifogástalanul játszot­tak. A házibüféjük is jól ment. Ezen alkalmat sokan, különösen a távolabb élő tagtársak felhasználták a tagsági díjak rendezésére. Szombathely A szombathelyi csoport életében eseményszámba ment a győri csoport által megrendezett sportverse­nyen való szép szereplésük. Ugyanis a három (nagybu­dapesti, győri, szombathelyi) csoport közötti sakkverse­nyen a budapestiek után a szombathelyiek játszottak a legjobban. Az „A“ csoport­ban harmadik helyet a cso­port egyik agilis tagja, Nagy Lajos sorstárs szerezte meg, az ötödik helyet Bazsó Zol­tán, míg a „B“ csoportban az első helyet Németh Ernő, a harmadik helyet pedig Ta­kács János foglalta el. December 11-én a cso­porthelyiségükben tánces­télyt rendeztek, amelyen a tagság szép számmal jelent meg. Ez az est kellemesen telt el. Céljuk az volt, hogy az ilyen baráti összejövetel­lel a sorstársak összeszokja­nak, szeressék meg csoport­jukat és szívesen járjanak oda, mint második ottho­nukba. Ami a Siketnémák Cipész­ipari Vállalatát illeti, öröm­­mel, értesülünk arról, hogy sikerült megtartani annak önállóságát s nem egyesíte­nek hozzá két más gyengébb vállalatot. Pécs December 5-én Télapó­délutánt rendeztek, mely al­kalommal a tagság gyerme­kei között kis ajándékot osz­tottak szét. A gyermekekhez Gereben Ida cs. titkár rö­vid beszédet intézett. Utána kisebb mulatságot tartottak. December 9-én tanfolyam után kis békegyűlést rögtö­nöztek, melyen Márkus Jó­­zsefné tanfolyamvezető ta­nárnő többek között a kö­vetkező beszédet mondotta: ...ezen a békegyűlésen mi is tiltakozzunk a Wehrmacht újbóli felállítása ellen, s a Stockholmban elhangzottak­kal egyetértve még jobban harcoljunk a békéért... A csoport dolgozott ki az munkater­vet 1955. évre, melyben az oktatás vonalán továbbfejlesztik a beszéd­­készséget, az általános isme­reteket nyújtó előadásokat gyógypedagógiai tanár veze­tésével. Kultúra vonalán az ol­vasómozgalom kibővítése, műsoros ünnepélyek rende­zése, kiállítások, tárlatok, filmelőadások látogatása sze­repel. Sportvonalon pedig asztalitenisz, sakkverseny és lehetőség szerint röplabda, labdarúgás. Tervbe vették új tagok beszervezését, csalá­dias összejövetelek rendsze­resítését a csoporton belül és a rászoruló sorstársak megfelelő elhelyezését, kü­lönféle módon való megsegí­tését. Kecskemét A hónap eseményei megszokott formában zajlott a le. A tanfolyamvezető rend­szeresen tartotta a foglalko­zásokat keskeny filmvetítés­­sel kiegészítve. Ezeket az órákat a tagság szívesen lá­togatja. A sakkversenyeket tovább folytatják egymás között. Az asztalitenisz ver­senyek a nagyterem fűtet­­lensége miatt szünetel. December 19-én taggyű­lést tartottak, melyen meg­vitatták a végzett munka eredményeit és megbeszél­ték a jövőbeni feladatokat, a nagyterem bepadlóztatásá­­nak problémáját. Szilvesz­terre több kis színdarabot tanultak be, melyek között szerepel az „Egyszer egy ki­rályfi“ és a „Babonás em­ber“ c. darab. A kecskeméti csoport is munkaprogramot dolgozott ki ez évre negyedévi bontás­ban, melyben szerepet ját­szik a továbbképzés, oktató, nevelő filmek igénybevéte­lével is a kultúrmunka fej­lesztése. Foglalkoznak to­vábbá, ami már szinte szív­ügyükké vált, az 1948. évben előttük érthetetlen okokból megszüntetett Kecskeméti Siketnéma Intézet visszaállí­tásának, esetleg ezzel kap­csolatosan felnőtt siketek és nagyothallók részére ipari foglalkoztató létesítésének tervével. Programjukban szerepelnek a kirándulások is, mint amelyek alkalmasak látókörük, ismereteik tágí­tására. Nagy fontosságot tu­lajdonítanak a tapasztalat­­cserére is és gondjuk van a rászoruló tagoknak nyújtan­dó segítségre, helyzetük megjavítására. Miskolc A miskolci csoport is ren­dezett vidám Szilvesztert, melyen nyolcvanan vettek részt. A helyiségük zsúfolva volt, szinte mozogni sem le­hetett benne. Ott voltak a helybeli tagságon kívül a környékbeli tagok is. A fia­tal lányok mellett ott voltak az őket kísérő mamák. A tá­voli csoportok részéről is megjelentek jónéhányan, így Debrecenből 5, Kecskemét­ről 1, Nagy-Budapestről 3 tagtárs. A mulatságot elő­adás vezette be, melyet Izsó Györgyné cs. elnök nyitott meg, üdvözölve a megjelen­teket. Golyóvszky Julia cs. jegyző verset szavalt el, majd ismertette a csoport egész évi életét, munkáját. Ezután két színi előadást mutattak be. Az egyik a „Két elvált asszony történe­te“ c. bohókás, humoros da­rab volt. Sokat nevettek raj­ta. A szereplők, különösen Nagy István kultúrfelelős és Boskó Dezső sok tapsot ka­pott. A másik színdarab cí­me: „A szobor titka“. Ebben Cseh Antal cs. ellenőr és Nagy István érdemelt dicsé­retet. A színdarab befejezté­vel következett az ó­év bú­csúztatása és az új év kö­szöntése. Ebben Izsó György­né nyújtott jó alakítást. Az előadást Galgovszky J. zárta le. Ezután kezdetét vette a tánc­­ a folyosón, ahová ki­szorultak. Szép dolgokat sor­soltak ki s a legjobb hangu­latban mulattak reggelig. A miskolci városi tanács VB. illetékes osztályától nyert értesítés szerint Miskolcon pamutfonoda létesül s ott az egyszerűbb munkafolyama­tok végzésére lehetőség lesz siketek és nagyothallók munkába állítására is. A miskolci csoport is ki­dolgozta munkaprogramját erre az évre s ebben a tag­létszám emelése, a kultúr­munka fejlesztése, a sport (asztalitenisz, sakk) beindí­tása, a társadalmi munka fo­kozása és az oktatás újból való rendszeres tartása je­lenti a főbb irányelveket. Sopron A csoportban december hóban a tanfolyami órák hoztak mozgalmasabb éle­tet. Náluk is bevezették a vetítettképes előadásokat, amit Palotai László tanár, tanfolyamvezető kísér ma­gyarázattal. Csoportjukban idén is meg­tartották a hagyományos Télapó estét, s édességekkel kedveskedtek egymásnak. Preidl Erzsébet cs. pénztá­ros előadást tartott a szőlő­­művelésről, kinek az a mes­tersége. Ez a tagtársnő kü­lönben is sokoldalúan végez társadalmi munkát a cso­portban. Idén is, mint a múltban, a többi tagtársnők­kel együtt rongyhulladékból sokféle játéktárgyakat készí­tett, melynek nagy részét a Siketnéma Intézetben ma­radt szegénysorsú gyerme­keknek ajándékozták a fe­nyőfa ünnepélyen. A soproni siket ipari tanu­lók részére, akik szabadide­jükben előszeretettel foglal­koznak sporttal, különösen labdarúgással, a központ 15 pár használt, de jó állapot­ban lévő futballcipőt jutta­tott el. Palotay László cs. titkár december hó folyamán ta­nulmányúton volt Budapes­ten s ennek során felkereste a központi vezetőséget s vele fontos megbeszélést folyta­tott. Ezt követőleg Mattya­­sovszky Mária cs. elnök is felutazott s ő is fontos, cso­portjukat érdeklő eszmecse­rét váltott a központi veze­tőség tagjaival s tapasztala­tokkal gazdagodva tért vis­­­sza. Pótlólag közöljük, hogy a november 13-án megrende­zett szinielőadásuknak, melyről lapunk múlt havi számában beszámoltunk, a következők szerepeltek: ina­sok: Mester Gyula, Ádám Mihály, Hajdú Géza. Szülők: Mattyasovszky Mária, Hor­váth Lajos. Tanulók: Jónás László és Horváth István. Megemlítjük még, hogy náluk úgy a színpadon, mint a társalgásban nemcsak je­lennek a siketek, hanem han­gosan beszélnek is. Ezért küzdenek az iskolában és ezen fáradoznak a csoport­ban. EURÓPA VÁLASZÚTON Európa népei most válasz­úton állnak: a két homlok­egyenest ellenkező utat két ok­mány vázolja, a nyolc béke­szerető állam moszkvai érte­kezletéről kiadott közös nyi­latkozat, illetve a kilenc nyu­gati állam között kötött párizsi szerződés. Vizsgáljuk meg először ez utóbbit, mert benne összpon­tosulnak mindazok a veszélyek, amelyeket maroknyi csoportok akarnak felidézni bűnös vi­láguralmi terveik megvalósí­tása céljából. A párizsi szer­ződés legfőbb célja: az Euró­pai Védelmi Közösség bukása után új módot találni arra, hogy elsősorban a nyugatné­met militarizmusra támasz­kodva új háborút indítsanak a béketábor országai ellen. A szerződés előirányozza, hogy meg kell alakítani a Nyugat­európai Uniót. Az európai or­szágok ilyen elkülönítése mö­gött az a törekvés húzódik meg, hogy mesterségesen fel­szítsák az európai államok ellentéteit, s ezzel ismét meg­indítsák a tőkéseknek nagy hasznot hajtó, a népeknek azonban csak nyomort hozó fegyverkezési hajszát. Ha párizsi szerződés kieszel Sínek a elképzelései valóra válnak, is­mét nő a nemzetközi feszült­ség Európában, és újabb há­ború kirobbanása fenyeget. A Nyugateurópai Unió ke­retében több mint félmilliós nyugatnémet hadsereget akar­nak felállítani, amelyet nem olvasztanának össze a többi nyugati haderővel, de ugyan­akkor lehetővé akarják tenni, hogy az Egyesült Államok köz­vetlen rendelkezzék a nyugat­német hadsereggel. A szerző­dés értelmében ugyanis Nyu­­gat-Németország bekapcsoló­dik az Atlanti Szövetségbe, ez utóbbi fegyveres erőinek fő­­parancsnoka pedig egy ame­rikai tábornok. Az értekezlet részvevői han­goztatták: ma a legfontosabb feladat a német kérdés békés rendezése. Ma még minden lehetőség megvan arra,­­hogy tárgyalások útján eljussunk a német probléma rendezésé­hez. Nyugat-Németország fel­fegyverzése és az észak­­atlanti tömbbe való bevonása azonban kizárja ezt a lehető­séget. A konferencia részvevői félreérthetetlenül leszögezték a párizsi­ egyezmény ratifiká­lását békeellenes intézkedés­nek tekintik. Ha erre sor ke­rül,­ ők is kénytelenek lesznek a nyugati katonai tömbbel szembeállítani saját egyesült erejüket. A moszkvai értekezleten részvevő államok továbbra is a népek közti megegyezés szellemében akarnak élni és dolgozni, s minden erővel to­vább egyezés keresik a békés meg­útját. De vannak olyan békeellenes tervek, ame­lyek megvalósításába semmi­képpen sem nyugodhatnak bele. Ilyen terv Nyugat-Német­ország teljes militarizálása és az európai népek kiszolgálta­tása a hódító német imperia­lizmus kalandor törekvései­nek. Moszkvában a békét védő és a szocializmust építő orszá­gok képviselői együttesen hi­tet tettek arról a legszilárdabb elhatározásukról, hogy minden eszközzel megakadályozzák e tervek valóraváltását s ezzel megvédik valamennyi európai legigazabb érdekeit. A magyar nép sokasága or­szágszerte tiltakozik az újra­fegyverkezés ellen. Ez a tilta­kozás jogos! Ha egy kicsit is elgondolkozunk azon, hogy mit jelent az amerikai imperia­listák és csatlósaik tervének megvalósítása nemzetközi — országos — és egyéni szem­pontból, akkor minden becsü­letes embernek az a vélemé­nye: Minden erővel meg kell akadályozni Nyugat-Német­ország felfegyverzését. MÚLT ÉS JELEN Szövetségünk székházában lévő társalgóteremben egy fia­tal leány ül velem szemben. Nincs kétségbeesve, nem kell bizonygatnom azt, hogy sérült füllel is lehet kenyeret ke­resni. Nem kell mondanom, hogy valahogy majd csak lesz, biztos vagyok abban, amit mondok, alátámasztotta sza­vaimat dolgozó népünk öt éven át végzett megfeszített munkája és elért eredményei, biztosíték még kormányzatunk egész sor intézkedése, amelyet a siketekről való gondosko­dás érdekében hozott. Öt évvel ezelőtt ugyanen­nél az asztalnál ültem. Sokan látogatták az irodát és társal­gót. Volt, aki elmesélte a nyo­morúságot, volt, aki az asztalt verve kért segítséget. Volt, aki még azt sem merte kérni, ami­hez joga van. De olyan is akadt, aki pálinkagőzösen nagy hangon bizonygatta, hogy neki mindenhez joga van, neki minden jár, mert siketnéma. Én ültem az asztalnál, bele­gondoltam az emberek sorsá­ba. Eszembe jutott, hogy nem is olyan régen én is itt álltam ennek az asztalnak a másik ol­dalán, én is kértem kenyeret és írtam kérvényt, amire nem érkezett soha válasz. Tisztában voltam azzal, hogy egy-két nyugtató sza­vam, ha az embereknek pilla­natnyilag jól is esik, nem old­ja meg a problémákat és mégis beszéltem arról, hogy nem lesz ez mindig így. 1950 január 1-én kezdetét vette az első ötéves terv. Dol­gozó népünk munkájának eredményei lehetőséget nyúj­tottak arra, hogy a népgazda­ság minél több terhet vegyen le az emberek válláról. Buda­pesten és vidéken levő gyá­rak és üzemek egyre több sors­társnak adtak kenyeret. Új komoly munkalehetőségek áll­tak a siketek rendelkezésére Nőtt a siketeket foglalkoztató vállalatok száma. Dolgozó né­pünk munkája lehetőséget te­remtett ahhoz is, hogy a ma­gyar siketek sport- és kulturá­lis szükségleteit is kielégít­hessék anélkül, hogy a siket­­ségben eredő hátrányukat ma­guknak a siketeknek kellene vállalniuk. Sok százezer forint­nak célszerű eredményes fel­­használása jelentkezik akkor, amikor nem csak a siketeket ragadjuk ki a tájékozatlanság homályából, hanem kormány­zatunk segítségével hallók elé tudjuk állítani mint sztahano­vistát vagy mint kiváló dolgo­zót. Szövetségi bálok alkalmával jól esik végig mennünk a ter­men a táncolók és beszélgetők között. Mindenki jó kedvű, senki nem gondol aggodalom­mal arra, hogy mi lesz hol­nap. Miért is gondolna? Hi­szen az ötéves terv eredménye a siketek részére biztosította a munkát, a kenyeret. Breuer Andor A biztos fellépésről A Siketek és Nagyothallók Lapja novemberi számában ol­vastam Göllesz Viktor elvtárs sok segítő­készséggel és szere­tettel megírt cikkét, melyre ezúton válaszolok. Szerény tu­dásommal, élettapasztalatom­mal én is szeretnék sorstár­saim segítségére lenni. Az a megfigyelésem ugyanis, hogy a társadalom, különösen a mai rohanó életben, nem rendelke­zik kellő türelemmel ahhoz, hogy bennünket, nagyothalló­kat, olyan elbírálásban része­sítsen, mint a jól hallókat. Sa­ját munkakörömben, úgy igyekszem segíteni magamon, hogy biztos fellépéssel, bátran elindítom a munkámat. Jel­mondatom az, ami Pavlovnak volt: „A cél elérésének eszköze, az akadályok minden áron való leküzdése.“ Ezért, kedves sorstársaim, igyekezzetek megtartani élet­kedveteket és ha bárhol a jól hallókkal beszélnetek kell, ak­kor bátran, biztos fellépéssel forduljatok a jól hallók felé; tapasztalni fogjátok, hogy sok­kal könnyebben boldogultok Ha csak néhányan közületek megfogadjátok saját életta­pasztalatomból merített taná­csomat, meglátjátok hálásak lesztek nekem érte, engem pe­dig megelégedéssel tölt el az a tudat, hogy jó, emberbaráti munkát végeztem. Spielmann Lászlóné, Győr

Next