Siketek és Nagyothallók Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11. szám

Találkozás a szombathelyi helyi csoport megalakulásának ötéves évfordulóján 1950. november 5-én ala­kult meg a szombathelyi he­lyi csoport. Az évforduló megünneplését november 12 —13-ra tűztük ki. A győri és soproni sorstár­sakat is meghívtuk. lasz meg is érkezett, A­vá­hogy jönnek. Helyi csoportunk tagsága lázasan készült az ünnepre. Megindult az élet a csoport­ban. Még a késő esti órák­ban is ott voltak a sporto­lók, s a magyar táncoló pá­rok. Gyakoroltak, hogy a kultúrműsorban s a sport­­versenynél megállják helyü­ket. Pénteken kaptuk a hírt, hogy Budapest is küldi sak­kozóit. Örömmel fogadtuk a hírt. Szombaton délután, munka után a helybeli sors­társak már gyülekeztek, vár­va a vendégeket. Elsőnek al1 budapesti ér­kezett meg. Őket követték a soproniak: 24 ipari tanuló és 9 felnőtt siket dolgozó Palo­­tay László tanár kíséretében. Végül a győriek is megér­keztek nyolcan, Radó Tibor tanárral. Nagy öröm volt, hogy ennyien vagyunk. Bi­zony majdnem kicsinek bizo­nyultak helyiségeink. A soproniak olyan szép számmal jelentek meg, ami azt mutatta, hogy szívesen tettek eleget meghívásunk­nak. A sok jókedvű forma­ruhás fiatalt öröm volt néz­ni. Akik nem jöhettek Sop­ronból, azok levélben küld­ték el üdvözletüket. Völker József, nyug. siketnéma in­tézeti igazgató levelének közvetlen sorai mindenkihez szóltak: „A szíves meghí­vást jubilaris gyűlésükre, a kedves figyelmet hálás kö­szönettel, rokonszenvező me­leg érzéssel fogadtam. Magas korom akadályoz meg abban, hogy személyesen megjelen­hessek, így ezúton köszön­töm a régieket és újakat, volt tanítványaimat, ismerő­söket és a sorokban küzdő kitartó tagokat. Vajha a si­ketek és nagyothallók össze­tartása, boldogulása, művelő­dési lehetősége, tudásának, ismereteinek gazdagítása ér­dekében kifejtett minden nemes törekvés és küzdelem a siker jegyében eredmény­re vezetne”. a Ünnepségünkön megjelent megyei szociálpolitikai csoport vezetője is, aki sok segítséget nyújtott. Simonovits Pál elnök üd­vözlő szavai után röviden vázolta a helyi csoport mű­ködését. Köszönetet mondott a tagság nevében kormány­zatunknak, központunknak az eddig kapott támogatá­sért. Majd megkezdődött a kul­túrműsor. Elsőnek a hat sop­roni ipari tanuló mutatta be táncát. Megtapsolták őket. Szép volt a táncuk, látszik, hogy komolyan készültek. Utánuk a győri csoport mu­tatta be táncát, őket mint ismerősöket tapsoltuk meg. Már tavaly is megmutatták ügyességüket. Végül a helyi csoport mutatott be egy pá­ros­ táncot. Biztosan, ügyesen táncoltak. A műsor befejeztével Lő­­wenstein sorstárs üdvözölte csoportunkat a központ ne­vében. Majd kezdetét vette a mu­latság, a tánc. Jó hangulat­ban szórakozott mindenki a hajnali órákig. Bolla Károly tangóharmonikás, a helybeli Vakokat Foglalkoztató Vál­lalat egyik dolgozója is eljött közénk, hogy szép játékával hangulatossá tegye ünne­pünket. Vasárnap reggel tiszta, meleg helyiség várta a ver­senyzőket. Pontosan 9 óra­kor megkezdődött a verseny."1 A sakk egyszerre hat táblán, ezzel egyidejűleg a másik teremben a ping-pong ver­seny. A budapestiek mint vendégek jöttek. Szép sakk­teljesítményükkel sportsze­rű példát mutattak. Mindhárom vidéki csopor­tot fölényesen megverték. Versenyeredmények sakk­ban: 1. Budapest, 2. Sopron, 3. Szombathely, 4. Győr. Ping-pongban: 1. Sopron, 2. Szombathely, 3. Győr. Tanultunk a vendégjáté­kosoktól, amit hasznosítani fogunk. Vasárnap még délután is együtt maradtak a helybeli és vendég sorstársak. Re­méljük, mindenki jól érezte magát s szívesen gondol vis­­­sza a szombathelyiekre. Szombathely, 1955. no­vember 13. K. M. NAGYOTHALLÓK HÍREI November 5-én a nagyot­hallók csoportja ismerkedési tagtoborzó estét rendezett, amely azonban nem úgy sike­rült, mint ahogy a rendezőség elképzelte. Kár volt eltérni a tavasszal rendezett tea-estély rendezési elvétől, ahol aszta­loknál ülve, valóban ismerke­dési est volt és régen látott nagy számban jelentek meg a nagyothallók. A szombati rendezésnek szü­letési hibái voltak. Elsősorban ismerkedési estén nem kell filmet bemutatni, így történt, hogy beültették a sorstársakat és a vendégeket a színházte­­rem­be, ahol agyon únták ma­gukat, mert hátra­felé beszél­­getni még ép halló emberek sem szeretnek, hát még na­­gyothallók. A film előadása elhúzódott a késő esti órákra, úgyhogy mire az ismerkedés tulajdonképpen kezdődött vol­na, az idősebb generáció elfá­radt és hazament. Okuljunk a történteken és a jövőben job­ban készítsük elő és főleg ügyesebben rendezzük meg az efféle találkozásokat. Maga a film, a „Taxi úr” elég érdekes, francia vígjáték volt. Utána a megmaradt gyér számú hallgatóságnak Bogner sorstárs olvasta fel egy novel­láját, amely a közelmúltban történt fül műtétjéről szólt. Ugyanehhez a tárgyhoz szólt hozzá a jelenlévő dr. Király Dezső fül-szakorvos, habár a késői időpontra való tekintet­tel nem tudott egy komplett előadást tartani. ígéretet tett, hogy egy más alkalommal, de inkább vasárnap délután szíve­sen tart előadást a minket ér­deklő orvosi kérdésekről. A társaság egy kisebb része a büfében még egy ideig ke­délyesen elszórakozott. A 9-es kórterem új, mai témájú magyar fil­met mutattak­ be a mozik az elmúlt héten. A 9-es kórterem Tóth Gáspár esetének a tük­rében mutatja be egy­­ kórház életét. Elkísérjük Tóth Gás­párt, míg reggel elindul ott­honról s vele vagyunk egé­szen addig, míg a sikeres ope­ráció után meg nem kezdi műtét utáni pihenését. Közben azonban sok minden történik a Központi kórházban. Varga professzor a fia­lokat oktatja, Málnást, a karrierista fiatal orvos csábításával öngyilkos­ságba kergeti Margót, a kis műtőst. Eszter, a másik mű­tősnő, Sós doktorba, a kórház párttitkárába szerelmes, míg Sós doktor Tóth Gáspárral az igazságot keresi. A film min­den alakja mai, élő ember, mindennapi utitánsunk az élet­ben. Molnár Tibor, Ajtay An­dor, Darvas Iván, Maklári Zol­tán, Krencsey Mariann, Zolnai Zsuzsa, Szemere Vem, Gábor Miklós, Sivó Mária, Simon Zsuzsa kitűnően alakítják sze­repeiket. A filmet Méray Ti­bor, Kossuth-díjas írta. Makk Károly rendezte: Gábor Miklós és Krencsey Mariann. SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK LAPJA Táncbemutató November 6-án, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett ünnepé­lyünkön a „Tartuffe“ előadá­sa előtt a szövetség 12 tagú (6 leány 6 fiú) tánccsoportja harmonika szó mellett bemu­tatott egy népi táncot, amit B. Faludi Margit tánctanárnő ta­nított be. Ez a bemutató igen jól sikerült. Tánccsoportunk ezután más-más népi táncot fog betanulni és esténként be­mutatni. Az első siker kell, hogy reményekre jogosítson. Le­begjen előttünk el román és bolgár példa, nemkülönben a siketek II. világkongresszu­sán látottak és hallottak, s igyekezzünk ezen a téren még fennálló lemaradásunkat be­hozni. Fiatalok előre a továb­bi sikerek felé! Kövessetek el fiatalos lendülettel, tempera­mentummal mindent annak érdekében, hogy megfelelő né­pi tánccsoportunk legyen ne­künk, magyar siketeknek is és ezzel fel tudjunk zárkózni a többi nemzetek siket népi tánccsoportjai közé az élvonal­ba. Akikre büszkék vagyunk TASSY VERA budapesti tagtárs, aki a szegedi Siketné­­mák Tanintézetében nevelke­dett, s a váci leányipari tago­zatban tanulta ki a szövő szak­mát, mint a HPS ifjú dolgozó­ja jó munkájáért sztahanovis­ta oklevelet kapott. MARKÓ GERGELY buda­pesti tagtárs, aki a Budapesten létesített siketnéma ipari tanuló iskolában tanulta ki a lakatos szakmát, mint a Fővárosi XV. ker. Tatarozó Vállalat ifjú szakmunkása, 245 százalékos átlagteljesítményéért okleveles sztahanovista kitüntetést ka­pott. Markó tagtárs sport terü­letén, mint labdarúgó működik és a DISZ siket szervezetének vezetőségi tagja. JANI JÓZSEF győri tagtárs, a 48/1. Építőipari Tröszt segéd­munkás dolgozója kiváló mun­kája elismerésképpen másod­ízben sztahanovista oklevelet nyert. Kongresszusi emlék (Zágráb, 1955. a­ugusztus hó) Kérdés dobban a szívekben: — Kedves sorstárs, honnan jöttél? ... Válasz tükröz a szemekben Észak, Kelet, Nyugat és Dél... Itt a világ minden tája Sok-sok népe, pazar színe, összefolyik minden bája, összedobban mindnek szíve. Más nyelven „szól“ minden nemzet Köztük én: a küldött magyar, Vagy a szláv, a dán, a német, S nem támad bábeli zavar. Alig neszes hang, itt csend ül: Halk szó kél csak az ajkakon. Annál nagyobb hévvel lendül Szó, gondolat az ujjakon. Aki nem ért más nyelveket, Előszedi mindkét kezét: S összekapcsolt nemzeteket A nemzetközi jelbeszéd. Nagy Ernő 3 ASSZONYOKNAK Két hét az albán asszonyok között Az Albán Nőszövetség meg­hívására a magyar asszonyok képviseletében az MNDSZ részt vett az albán nők IV. kongresszusán. Szabó Kálmán­ná, az MNDSZ titkára, röviden így számol be élményeiről: — Számokkal, adatokkal kell kezdenem, mert azt hi­szem, ezek minden képnél és színesebb epizódnál többet mondanak Albániáról. A fel­­szabadulás előtt összesen 668 nő dolgozott az iparban, most 28 ezer albán asszony és leány van az üzemekben. Albánia asszonyai azelőtt lefátyolozva jártak, jogfosztottságuk sokkal súlyosabb volt a miénknél is. most két női miniszterhelyet­tesük van, 16 országgyűlési képviselőjük és 1500-an kap­tak kormánykitüntetést. Albá­nia lakosságának 85 százaléka volt analfabéta a régi világban, ma nincs az országban olyan 45 éven aluli férfi, vagy nő, aki ne tudna írni-olvasni. Az anal­fabétizmus leküzdésében nagy része van az Albán Nőszövet­ségnek ,, „­­ A nőszövetség kongres­­­szusán hallottam ezeket nagyszerű adatokat, s láttam a azokat a nőket, akik a török hódoltság alatt szenvedett, ké­sőbb a fasizmus által megszállt, elmaradott országukból új, bol­dog hazát építenek. Főképpen arról tanácskoztak a kongres­­­szuson, milyen feladataik van­nak az albán nőknek új, ötéves tervük végrehajtásában. És ott volt Enver Hodzsa elvtárs . . . Milyen szeretettel vették körül az asszonyok! Az idősebbek drága fiúknak szólították, mindnyájan megköszönték ne­­­ki, amit a párt értük tett, as­­­szonyokért. És megfogadták, nemcsak a termelésben állnak helyt ezután is, hanem min­den erejükkel azon lesznek, hogy a nők, a fiatal­ lány­ok ta­nuljanak, hogy végképp meg­szűnjék az a nézet, a tanulás, a művelődés a férfiak dolga. — Két iskolában is jártunk, a mezőgazdasági főiskolán és az orvosi egyetemen. Albániá­nak a felszabadulás előtt egy­általán nem voltak főiskolái, jóformán nem volt saját értel­misége. Most a mezőgazdasági technikumon is találkoztunk lányokkal, az orvosi egyetemen pedig a hallgatóknak csaknem negyedrésze nő. — Tiranából — az ország fővárosából, ahol nagyon sok új ház épült, — s a szélesebb utcákat pálma- és mimózafák szegélyezik­ — két másik vá­rosiba: Korcsába és Vlorába is ellátogattunk. A Vlorába veze­tő úton olajerdők mellett ha­ladtunk el, s a lakóházak kert­jeiben éppen érett a narancs. Lapos tetejű fehér házak áll­nak itt, a kék Adriai-tenger partján. És ebben a régi, ked­ves városban, a felszabadulás óta modern cementgyár és automata rizshántoló-üzem épült. — Korcsa közelében meglá­togattunk egy termelőszövet­kezetet. A termelőszövetkezet egyik tagjának múlt évben épült négyszobás lakásában fo­gadtak bennünket, mely gyö­nyörű szőttesekkel, szőnyegek­kel volt tele. A termelőszövet­kezetben főleg gyümölcster­meléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak — magas jöve­delmük van — sok tsz-tag épít­ új házat. — Az albán nők IV. kong­resszusa nagy nemzeti ese­mény és fontos nemzetközi ta­lálkozó is volt. Eljöttek a test­véri nőszövetségek küldöttei, hogy együtt ünnepeljenek az albán nőkkel, hogy halljanak eredményeikről és megismer­jük új feladataikat. Nagyon boldogok va­gyunk,­ hogy részt vehettünk az albán asszonyok nagy talál­kozóján. Segít és lelkesít a mi munkánkban az is, amit ott láttunk, hallottunk, tanultunk albán barátnőinktől. Még job­ban megismertük az albán né­pet, azt a gyönyörű kis orszá­got és sok személyes jó barát­tal is gazdagabbak, erősebbek lettünk. A lelkes albán asszo­nyokat, leányokat , a szép albán tájakat a szívünkbe zár­tuk. n Tartuffe" a szövetségben A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére a Siketek és Nagyothallók Szö­vetsége ez év november hó 6. napján székháza kultúrtermé­ben bemutatta Moliére „Tar­­tuffe" c. színdarabját. Hogy a színdarab a siketek számára érthetőbb legye­n, azt özv. Scholtz P. Kornélné vers­ből prózára dolgozta át, aki egyben a színdarab betanítá­sát is vállalta. Telt ház mellett nagy siker­rel mutatták be a darabot. A szereplők mindent megtettek a jó előadás érdekében. Kiváló játékuk biztosította a sikert. Minden egyes szereplő dicsé­retet érdemel. A címszerepet Ábrahám Félix alakította, míg a többi: Öz Kató: Dorine, Lip­tai Dezsőné: Elmira, Csillag Györgyné: Pemelliné, Koszta Szidi: Marianne, Galambos Ernő: Argon, Bátori Jenő: Da­mis, Radonics Károly: Valér, Kentner Kálmán: Cleante, Vi­táris László: rendőrtiszt, Ta­kács Gábor: végrehajtó, Raschka Jánosné: társalkodó­nő és Mihalovits Miklós: rend­őr szerepét alakította. Kent­ner Sándor, mint súgó nagy segítséget nyújtott. Meg kell említeni a díszle­tező brigád tagjainak (Szűcs Imre, Schönfeld Antal, Nád­házi Sándor) jó munkáját, amit Dingha Mihály kultúr­felelő­s vezetésével végeztek. Takács Gábor és Fábián is szép segítséget nyújtott a díszletezésnél. A tapasztalat azt mutatja, hogy szívós, kitartó munkával a siketeknél is fejlődést lehet elérni kultúrvonalon. A nézőközönség soraiban ott ült Nagy J. Sándor hírlap­író feleségével, akik elragad­tatással nyilatkoztak a látot­tak felett. Nagyon megragad­ta őket a szereplők teljes át­éléssel nyújtott alakítása, kü­lönösen a tartalmas és színes arcmimikája. Ugyanígy nyilat­kozott Kincses József kapos­vári siketnémaintézeti igazga­tó is, aki Budapesten jártában betért Szövetségünkbe és vé­gignézte az előadást. né Meg kell dicsérnünk Scholtz­­lelkes munkáját, akinek nevéhez fűződik elsősorban a jól sikerült előadás. Dicséret illeti Neugebauer Frigyesné kultúralelnököt és­ Dingha Mi­hály kultúrfelelőst közremű­ködéséért. A sikereken felbuz­dulva elhatároztuk, hogy a „Tartuffe“ című színdarabot a közeljövőben újból elő fog­juk adni.­­ Tervbe van véve a buda­pesti üzemeknél való bemuta­tás is, hogy ezáltal közelebb hozzuk a halló dolgozókat a siket dolgozókhoz. Ezen túl­menően alkalmat fogunk ke­resni arra, hogy a színját­szóink átadhassák tudásukat a vidéki csoportok színjátszói­nak. TÁMOGASD rólad beszél érdekeidet védi LAPUNK ATI

Next