Siketek és Nagyothallók Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1956-01-15 / 1. szám

2 A nagyothallók problémái Gyógypedagógus vagyok, évek óta figyelemmel kísérem a nagyothallók problémáit és másfél esztendeje magam is tevékenyen bekapcsolódtam a szájról való leolvasás tanfolya­maiba, általában abba a mun­kába, amelyet dr. Bárczi Gusz­táv igazgató-főorvos megindí­tott. Ezek a tanfolyamok igen fontosak a nagyothallóknak a társadalom életébe való bekap­csolása szempontjából, hiszen előbb-utóbb — sajnos utóbb — rádöbben minden nagyothalló, hogy hallásának romlásával mindjobban kiválik a hallák társadalmából és csak a szájról való leolvasás megtanulásána­k segítségével tud újra eleven kapcsolatot teremteni ember­társaival.­­ Éppen ezért igen fontos, hogy rögtön a hallás romlása elején már megfelelő útbaigazítást kapjon a nagyothalló, hogy ne akkor keresse fel a Szövetsé­get, amikor már artikulációs zavarok lépnek fel hangzó­kiesésekkel, amikor már bi­zonytalanul érzi magát az élet­ben. Ezen a területen igen fontos feladatok várnak a Szövetségre. Melyek ezek? Országosan fel kell mérni a nagyothallók számát, a nagyotthallás fokát. Fel kell venni a kapcsolatot a fülészeti klinikákkal, a kórhá­zak fülészeti osztályaival, hogy a betegek figyelmét hívják fel a Szövetségre, így a nagyot­halló hallásromlásának már kezdeti szakaszában sem sza­kad el az élő és eleven beszéd­től. A szájról való leolvasás tan­folyamait is át kell szervezni. Az újonnan jöttek számára kezdő csoportokat kell alakí­tani, a régieket pedig külön­böző haladó csoportokba kell beosztani foglalkozásuknak, ér­deklődési körüknek és általá­nos műveltségüknek megfe­lelően. A nagyothallók tanfolyamait és a velük való munkát a leg­komolyabb alapokra kell he­lyezni a pavlovi fiziológia szel­lemében. Ezt a hatalmas programot — amelyet Kurucz elvtárs is részben meghirdetett lapunk decemberi számában — a Szö­vetség a tőle telhető keretek között a szociálpolitikai főosz­tállyal és az Oktatásügyi Mi­nisztériummal karöltve igyek­szik megvalósítani. Ehhez az új esztendőben jó munkát, sok sikert kívánunk és hisszük, hogy a gyógypeda­gógiai kar is mindenben segít­ségére lesz a Szövetségnek. Dr. Lingl Lajos orvos, gyógypedagógus Siket kultúrmunkások társasvacsorája Szövetségünk vezetősége a múlt évben sikeresen szerepelt színjátszók és táncosok részére vacsorát adott a Borostyáni Ét­teremben. A kultúrásokon és táncosiákon kívül a vezetőség részéről Mink Mátyás orsz. elnök, Neugebauer Frigyesné orsz. kultúr­­alelnök és Emszt Kálmánná orsz. szervezőtitkár, a nagy-buda­pesti helyi csoport részéről Kentner Antal csop. elnök, Dingha Mihály kultúrfelelős és Scholtz P. Kornélné tolmács jelentek meg a társasvacsorán. A vezetőség nevében Emszt Kálmánná beszélt. Beszédében köszönetét fejezte ki a siket kultúrmunkásoknak a kultúra fejlesztéséért kifejtett fárado­zásaikért. Megállapította, hogy a csoport kultúrmun­kájában fejlődés volt tapasztalható, azonban hibák is voltak, eze­ket a jövőben i ki­­ kell küszö­bölni. Az eredményekkel mi soha­sem lehetünk elégedettek, ha­nem még jobbá, színvonalasab­bá kell tenni tevékenységün­ket, hogy ezzel a kultúrgár­­dánkkal a nyilvánosság elé léphessünk. „A vezetőségnek az a törek­vése, hogy a siketeket és nagyothallókat megismer­jék, megbecsüljék, nem­csak a termelésben, hanem a kultúrmunkában is. A kultúra fejlesztésére sok gondolt fordítunk a jövő­ben“ — mondotta. Neuigebauer Frigyesné kul­­túralelnök és Kentner Antal, a nagy-budapesti helyi csoport elnöke is jobb munkára buz­dították a kulturosokat. Scholtz Kornélné rövid, talpra­esett szavakkal köszönte meg a ku­ltúrosok nevében a vacso­rát és ígéretet tett a kultúr­­munkának sikeresebbé tételé­re. Mi történt és mi lesz Debrecenben? A debreceni tagság a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat ünnepi taggyűlés kereté­ben ünnepelte meg. Kincses Gyula, gyógypedagógiai tanár, a csoport titkára beszédében a forradalom jelentőségét emel­te ki és beszélt arról a nagy haladásról, amelyet a munkásosztály és az egész béketábor elért a Szovjetunió vezetésével. Értékelte a csoport ötévi mun­káját, az elért eredményeket. Örömmel állapította meg, hogy a debreceni csoportban a sztahanovisták száma növekszik. Ez azt jelenti, hogy a tag­társak megállják a helyüket a termelésben is. Az állammal szembeni kötelezettségeiket becsületesen teljesítik. Az ed­digi munka hiányosságaként vetette fel a sportszakosztály vissza­fejlődését, a kultúralét területén mutat­kozó eredményekre és hibákra is rámutatott. A hozzászólások során Tar­ján Gábor tagtárs. olyan szereplőgárda össze­állítását javasolta, amelyik az országos versenyre is benevezhet. A taggyűlés befejezése után a kultúrgárda szórakoztatta a jelenlévőket. A jól sikerült elő­adás szereplői Monori Jolán, Rácz István, Farkas István, Titkos László, Seletye János, Tarján Gábor és Baksa Margit tagtársak voltak. November hó folyamán a csoportot meglátogatta Radó Tibor gyógypedagógiai iskolai igazgató Győrből és Hrabács József gyógypedagógiai tanár Miskolcról. Látogatásuk ta­pasztalatcsere jellegű volt. Megnézték a helyiségeket, be­szélgettek a tagtársakkal. A továbbképzés rendesen halad. Többféle ismeretterjesz­tő film került vetítésre. Mind­egyiket megbeszélés formájá­ban dolgozták fel. Az ilyen elő­adások iránt elég nagy érdek­lődés volt. A diafilmeket a TTIT adta kölcsön. A debreceni bővített vezetőségi ülésen megvitatták az 1956. évi program­tervezetet. Ebből kitűnik, hogy gondot fordítanak a Hajdú megyében lakó sorstársak beszervezé­sére, az oktatásra, a kultúrmunikára és a politikai képzésre. E célok elérése fűti most a debrecenieket. Mi is szívesen nyújtunk nekik segítséget, mert látjuk a jószándékot és aka­ratot, amivel csoportjukat és a tagtársaik ügyét előbbre akar­ják vinni. Olvasd a „SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK LAPJÁ " -t szerezz új előfizetőket! SIKETEK ÉS NAGY­OTHALLÓK LAPJA Hírek néhány mondatban Fenyőfaünnepély A Szövetség 1955. december 25-én tartotta fenyőfaünnepélyét a székház kultúrtermében. Az MNDSZ asszonyaink ez alkalom­ra szépen feldíszített fenyőfát ál­lítottak fel a színpadon. A röpke ünnepélyt Csillag Györgyné elv­­társnő nyitotta meg és felkérte Nagy Ernő főtitkárhelyettest egy kis beszéd tartására. Nagy elv­­társ a fenyőfa örökzöldjét és csillogó fényességét szimbólum­nak, a szeretet és a béke szim­bólumának tekintve felhívta a tagságot, ennek a szeretetnek és békességnek egymás közti gyakor­lására, és arra, hogy a vezetőkkel szorosan összefogva abban a szellemben munkálkodjanak a sorstársak javáért. Szövetségünk fejlődéséért és ezen keresztül a szocializmus építéséért. Szilveszter a szövetségben A sorstársak legnagyobb vi­dámságban búcsúztak el az óesz­tendőtől. El lehet mondani, hogy székházunk, mely bizony nagy­kiterjedésű épület, ez alkalommal szűknek bizonyult.­­ A mulatság tánccsoportunk néhány jól sikerült jelmezes tánc­­bemutatójával kezdődött. Ezután táncra perdült az egész társaság, fiatalok, idősek egyaránt. Éjfél után kisorsolták a tom­bola nyereménytárgyait. Az első díjat, egy élő malacot, egy fia­tal leány, tánccsoportunk tagja nyerte el. A második díjat, hatal­mas, dúsan megrakott ajándék­­kosarat egy vidéki sorstárs nyer­te, míg a harmadikat, egy kisebb ajándékkosarat egy másik fiatal táncosunk. A mulatozók a legjobb hangu­latban köszöntötték az új esz­tendőt, s csak a kora reggeli órákban szállingóztak hazafelé. Jubilál a Nagyothallók Iskolája Múlt év december 18-án szí­­nültig megtelt a Nagyothallók Iskolájának kultúrterme, hogy megünepeljék az iskola fennállá­­­sának 50-ik évfordulóját. Az ün­nepségen az Oktatásügyi Minisz­térium, a Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskola, a Siketnémák Áll. Tanintézete és más intézmé­nyek is képviseltették magukat. A Siketek és Nagyothallók Szö­vetségét Kurucz Béla főtitkár és Nagy Ernő főtitkárhelyettes kép­viselte. De ott voltak a szövetségi tagság részéről is számosan. Az ünepséget Weszelovszky La­jos elvtá­rs, az iskola igazgatója nyitotta meg, s méltatta az ün­nepség jelentőségét. Gusztáv Kossuth-díjas Dr. Bárczi főiskolai igazgató tartotta az ünnepi be­szédet. Beszédében kitért a Sike­tek II. Világkongresszusára, a nagyothallók problémáiról folyt vitára, s az azzal kapcsolatban hozott határozatra, és felhívta a Szöveséget a közreműködésre, il­letve a vonatkozó határozatok végrehajtásának előmozdítására. Az ünnepség keretében az is­kola koszorút helyezett néhai Török Béla főorvos képe alá, aki kezdeményezője volt az el­ső nagyothalló iskola felállításai­nak. Az iskola növendékei jól si­került szavalattal, táncjelenettel színdarabbal és élőképekkel egé­szítették ki az ünnepséget. ★ A Gyógypedagógiai Tanárkép­ző Főiskola elsőéves hallgatói, Mattyasovszky Gyula metodikus vezetésével, 3 csoportban meg­látogatták Szövetségünket. Az ilyen hasznosnak látogatásokat nagyon tartjuk, mert ezek alkalmat adnak arra, hogy a si­­ketnéma inté­zetek jövendő taná­rai jobban­­ megismerjék a si­keteket, kikkel a jövőben foglal­kozni fognak. Megismerik ezáltal a Szövetség munkáját céljait és feladatait is. Szóvá tesszük, hogy... ... a pécsi csoport havi ös­­­szefoglaló jelentése nagyon szűkszavú. Bizonyára volna egyéb írnivalójuk is a pécsi­eknek. Várjuk a bővebb be­számolót. ... a sportolók aktivitásáról példát vehet minden tagtár­sunk. Biztosak vagyunk abban, hogy a sporttársak a jövőben egyéb megmozdulásból is épp­úgy kiveszik részüket, mint a sportolásból. ... könyvtárunk Budapesten eléggé elhanyagolt állapotban van. Ideje lenne végre rendet teremteni ezen a területen is. ... a győri helyi csoport a pénztári kimutatásokat és je­lentéseket nem készítette el és nem küldte be határidőre, mi­által munkánkat nagyban megnehezítette. ... a debreceni és miskolci csoport hátralék vezetősége a tagdíj­felszámolására tett ígéretének nem tett hiánytala­nul eleget. ... a szegedi helyi csoportnál felütötte fejét a személyeske­dés sértődések és félreértések miatt. ... a nagybudapesti helyi csoport tagsága jobban ügyel­jen a rendre és tisztaságra. ... a kecskeméti, pécsi és soproni helyi csoport dicséret­­reméltó eredményeket mutat fel társadalmi munkában, ös­­­szetartásban, rend és fegye­lemben! A MUNKA HŐSEI Bárdos László budapesti tag­társ 1914. évben született. Az Unió Bőrdíszműgyárba került. A felszabadulás­a óta a Bőrdísz­mű Kisipari Szövetkezetben dolgozik mint szabász. Ki­váló minőségi munkáért, anyag­­takarékosságért több ízben juta­lomban részesült. Háromszor ka­pott sztahanovista oklevelet. 1955. november 7-én pedig jel­­vényes sztahanovista lett. Tóth Imre szolnoki tagtárs Karcagon született iskoláját I—VI-ig a 1933. évben. kecskeméti, VII—VIII. osztályt pedig a deb­receni Siketnémák In­ézetében járta. 1951-ben a debreceni ipari­­tanuló-iskolában jelentkezett, s két év alatt kitanulta az asztalos szakmát. 1953. év óta a szolnoki Tisza Bútorgyár dolgozója. 1954. évben oklevelet és 150 Ft pénz­jutalmat kapott jó munkájáért. 1955. év februárjában pedig ki­váló minőségi munkáért sztaha­novista oklevelet és jelvényt ka­pott. Ugyanaz év november havá­ban kétszeres sztahanovista ok­leveles és jelvényes kitüntetésben részesült. Csima József bonyhádi tagtárs 1920-ban született. A budapesti Siketnémák Intézetében végezte el a 8 osztályt, utána kitanulta a cipész szakmát. 1942 óta dolgo­zik a Bonyhádi Cipőgyárban. Mint rámázó 1955. február havá­ban sztahanovista, ugyanaz év májusában pedig kiváló dolgozó jelvényt kapott minőségi munká­jáért. Darabos László szolnoki tag­társ 1934-ben született Tiszakécs­­kén. A kecskeméti Siketnémák Intézetében járt I—VII osztályt. A­ kecskeméti Intézet megszűnése után a VIII. osztályt Vácon vé­gezte el az ottani Siketnémák Intézetében. 1951-ben Debrecenbe ment asztalos ipari tanulónak, ahol 2 évi tanulás munkás lett. Ezután után szak­Szolnokra került a Tisza Bútorgyárba. Azó­ta ott dolgozik. 1954-ben jó mun­kájáért elismerő oklevelet, majd 1955. év augusztus 20-án minősé­gi jó munkájáért 150 Ft pénzju­talmat kapott. 1955. évben a gyár 5 éves fennállása alkalmával sztahanovista lett. Sokan még nem tudják... ... hogy az olyan egyszerű cselekvésünk is, amilyen vala­mely tárgy felemelése a föld­ről, legalább 40—50 izmunk együttműködésének az ered­ménye; ... hogy a csillagászok meg­figyeltek olyan távoli csilla­got, amelynek a sugárzása hat­százezerszer erősebb, mint a Napé; ... hogy az ember első házi­állata a kutya volt, mintegy 12—15 ezer évvel ezelőtt si­került a hozzá — élelemhul­ladékokért — önként közeledő vadkutyát szoktatással magá­hoz szelídítenie; ... hogy „Bábel tornya“ vol­taképpen egy ázsiai ókori vi­lágbirodalom fővárosának, a nem egészen hatezer évvel ezelőtt alapított Babilonnak a 192 méter magas csillagvizsgá­ló épülete volt; ... hogy az ember bordái­nak a száma rendszerint 12, az úgynevezett emberszabású majmok közül az orángutáné 12, a gorilláé és csimpánzé 13, a gibboné 14; ... hogy a Fülöp-szigetek 7083 szigetet foglalnak maguk­ba a Csendes-óceán délnyugati részén, kereken 300 ezer négy­zetkilométer kiterjedésben. ... hogy ha valaki naphos­­­szat áll, vagy járkál, estére alacsonyabb lesz, mint reggel volt, mert a nak a csigolyái gerincoszlopa­között lévő porcos korongok összehúzód­nak: pihentető alvás után ez a megrövidülés megszűnik; ... hogy a Földön mindös­­­sze 14 olyan hegycsúcs van, amelynek a magassága megha­ladja a 8000 métert; ...hogy Magyarország 1938- ban 9 360 000 tonna szenet ter­melt, 1954-ben pedig már 22 millió tonnát; ... hogy a motorkerékpár hetven éves: 1885-ben készítet­te az elsőt Gottlieb Daimler német mérnök, akkor óránként 14 kilométert lehetett vele megtenni. Szmorád Lajos (baloldali képen) és Hegedűs Sándor (jobboldali képen) tagtársak, akiket a salgótarjáni helyi csoport vezetésével bíztak meg, a munkában is derekasan megállják helyüket, ők is kiérdemelték a büszke sztahanovista címet. A Soproni siket ipari tanulók, Palotay László tanárral. ­ MEGHÍVÓ A Siketek és Nagyothallók Szövetsége 1956. évi január hó 29 napján, délután fél 6 órai kezdettel, a Szövetség (Bp. VI. Benczúr u. 21.) kultúrtermében CHÁZÁR ANDRÁS a magyarországi süketinérma oktatás megteremtője ha­lálának 140. évfordulója alkalmából EMLÉKÜNNEPÉLYT rendez. Erre az összes tagokat és gyógypedagógusokat szeretettel meghívja a RENDEZŐBIZOTTSÁG. Kettőn áll a vásár Rég nem látott sorstárs látogatott el egy szerdai összejövetelünkre. Beszél­getésünk közben szóba ke­rült több havi tagsági díj hátraléka. Felháborodot­tan tiltakozott megfizetése ellen, mondván: „Ha a szö­vetség nem törődött velem, akkor én miért fizessem a tagdíjat?“ Elgondolkoztam ezen és bizony részben igazat ad­tam neki. Sok sorstársat csak akkor veszünk észre, amikor köztünk van, ha elmaradnak, senki sem­­ tö­rődik velük, legfeljebb a pénztáros. Ez nem helyes. Szövetségünknek legyen gondja minden egyes tag­társra, s ha elmarad, ér­deklődjön utánuk. A leg­kisebbnek a gondja is le­gyen közös gondunk. Ugyanakkor — kettőn áll a vásár —, a sorstársak se feledkezzenek meg a szö­vetségről, és ha már nem tudnak eljárni, legalább levélben jelentkezzenek. Példaképül említem meg a 80 éves Bajor bácsit, ki a kórházból is felkereste levelével a nagyothallókat. PÉTERI KÁROLY — A Magyar Rádió közbejöt­tével görög és angol rádióripor­terek jártak szövetségünkben, s inter­jút vettek fel a magyar siketek és nagyothallók életéről, munkájáról országuk rádióhall­gatósága részére való közvetí­tésre.

Next