Siketek és Nagyothallók, 1957 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-01 / 1. szám

•> SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK MI TÖRTÉNT A SZÖVETSÉG KÖZPONTJÁBAN? S­ok levelet kaptunk helyi csoportjaink vezetőségei­től de magánszemélyektől is, melyben kérik, adjunk hitelt érdemlő tájékoztatást, hogy az ellenforradalmi események so­rán mi történt a szövetség köz­pontjában? A levélírók el­mondják, hogy igen rossz hí­reket hallottak, melyek szernt a központi székház romokban hever, a vezetőség több tagja életét vesztette, stb. Mindenki megnyugtatásá­ra örömmel közölhetjük, hogy központi székházunk sértetlen és vezetőségünk minden tagja életben­­ ma­radt és mint eddig is tet­ték, minden erejükkel és tudásukkal dolgoznak mindnyájan a siketek és nagyothallók érdekében. Az igaz, hogy az ellenforra­dalmi események szövetségünk központját sem kerülték el. Hogy mi történt, erről a kö­vetkezőkben számolunk be: A­z október 23-át követő na­pokban, a csendesebb, tűzszüneti órákat kihasználva, a szövetségből bomlasztó tevé­kenysége miatt már négy íz­ben kizárt Bárdos László ve­zetésével egy csoport gyűlt össze központi székházunk előtt és a házfelügyelőt kényszerí­tették, hogy bocsássa be őket az épületbe. A csoport tagjait Bárdos ki­zárólag baráti köréből­­ szedte össze és az ügy sebtében ös­­­szetoborzott csoportból gyor­san ,, Forradalmi Bizottságot” alakított és elnöknek termé­szetesen saját magát választot­ta meg. Az így megalakított Forradalmi Bizottságból al­akí­tottak egy szűkebb körű, ún. „Intéző Bizottságot”, melynek feladatául az egész szövetség vezetését tűzték ki. Az „Intéző Bizottság” nem tétlenkedett, nyomban meg­kezdte tevékenységét. Nézzük, miből állt ez a tevékenység? E fő, legfontosabb feladat­­uknak tekintették könyvszekrények és a pártiro­­­dában levő íróasztalok, felfeszí­tését, feltörését és az ott ta­lált könyvek, iratok, stb. elége­tését. Az értékes ideológiai köny­vekkel együtt sok szépiro­dalmi égettek, remekművet is el­mé­net pótlása igen nehéz lesz. Az ún. „Forradalmi Intéző Bi­zottság” ezzel a barbár tevé­kenységével sok könyvszerető siketet és nagyothallót fosztott meg a könyvolvasás örömeitől s csak a higgadtan gondolkodó szövetségi tagok csillapító közbelépésének köszönhető, hogy még nagyobb rombolást nem végeztek a szövetségben. H­atározatot hoztak, hogy a szövetség alapszabályát hatályon kívül helyezik (véle­ményük szerint „Rákosi szel­lemben” készült) és megszün­tetik a központi választmányt és az elnökséget, vagyis a szö­vetség teljes választott vezető­ségét. Határozatba hozták, hogy kitiltják a szövetségből a főtitkárt, a párttitkárt, a szer­vezőtitkárt és a kultúralelnö­­köt. Kijelentették, hogy a szövet­ség ügyviteli dolgozóira nincs szükség, tehát be sem engedik őket az épületbe, mivel az ő munkakörüket a „Forradalmi Bizottság” tagjai, illetve azok hozzátartozóival akarják be­­töltetni. Az így meghozott határoza­taikat később, — mivel a főtitkár, nem törődve a „For­radalmi Bizottsággal”, elfog­lalta helyét és a józanabbul gondolkodó szövetségi tagok is méltatlankodtak —, kénytele­­nek voltak megváltoztatni oly­képpen, hogy a főtitkárt meg­erősítették funkciójában és a szervezőtitkárt visszavették. Ettől kezdve a „Forradalmi Bizottságot” figyelmen kívül hagyva, a központi elnökség tovább folytatta munkáját. A „Forradalmi Bizottság” ez­után már csak egy memoran­dum megszerkesztéséig jutott el, azonban már ennek tovább­a adására sem került sor, mivel munkás-paraszt kormány idevonatkozó határozata ér­telmében a már úgyis igen gyenge lábon álló „Forradalmi Bizottságot“ a központi elnök­ség feloszlatta. E­ddig tartott a szövetségből bomlasztó tevékenysége miatt már négy esetben kizárt Bárdos László dicstelen szerep­­lése. Ezek után mit tehetett s mást, elhagyta az ország terü­­­­letét és nyugatra disszidált. . Ezúton hívjuk fel a kül­földi testvéregyesületek fi­gyelmét Bárdos László ma­gyarországi dicstelen tevé­kenységére, amellyel a magyar siketek és egyben Szövetségünk jó hírnevét is kompromittálta. Ez történt a szövetség köz­pontjában. A központi elnökség nem hagyta szétzúzni magát, a helyén maradt és féltő gond­dal ügyelt, nehogy néhány kar­rierista tönkretehesse a hosszú évek alatt nehéz munkával el­ért eredményeket. A központi elnökség az el­lenforradalmi terror idején is állandó felvilágosító munkával arra törekedett, hogy a Szövet­ség minden tagja, kiki a ma­ga munkahelyén vegye fel a munkát, dolgozzon, hogy saját munkájával is segítse népi ál­lamunk erősítését. A szövetséget tehát tovább­ra is az elmúlt évi küldöttköz­gyűlésen megválasztott vezető­ség vezeti és irányítja. Termé­szetesen a szövetség ügyviteli dolgozói is megmaradtak, köz­tük az ún. „Forradalmi Bizott­ság” által kitiltott párttitkár is. A központi elnökség ezúton is arra kéri az ország egész területén élő valamen­­­nyi szövetségi tagunkat, hogy úgy mint eddig is tették, ez­után is becsülettel, példamuta­tóan dolgozzanak. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány szövetsé­günk részére minden lehe­tő támogatást megad. A mi feladatunk, hogy a mun­ka frontján és a szövetségben is lelkesen, becsülettel, jó munkánkkal segítsük, erősít­sük a nép hatalmát, a szocia­lista Magyarország megvalósí­tását. Kurucz Béla SOKAN MIT NEM TUDJÁK... ... hogy az arab gumi (gu­­miarabicum) az Acacia arabi­­ca a valódi akác múzsája. Ezt a fát Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában tenyésztik. mimóza is az akácfélékhez tar­­­tozik. ... hogy a cápák, ezek az át­lag két-három méter, de gyak­ran óriási nagyságúra megnö­vő ragadozók, tojások útján szaporodnak, s részben eleven­tojók. A cápák porcogós bel­­vázú őshalak, legveszedelme­sebbek az emberevő cápák. ... hogy a Hebridák több mint ötszáz szigetből álló cso­port Skócia észak-nyugati part­vidéke előtt. A hűvös, nedves éghajlatú, sziklás, terméketlen szigeteken juhtenyésztés, ha­lászat, madarászat folyik. Kö­rülbelül száz sziget lakott. ... hogy a­ sósborszesz sósvíz­zel hígított, illóolajokkal sza­­gosított borszesz. Reuma ellen, mint háziszert használják. ... hogy a tilinkó magyar eredetű egyenes fuvola. Egy­szerű módon, nádból, bodzából az Alföldön ma is készítik. A gyárilag előállított tilinkóra billentyűket is szerelnek. ... hogy a koponyacsontok majdnem mind természetes úton létrejött varratok útján függnek össze. A sebészetben a Varrat az az eljárás, amel­­­lyel a folytonosságukban meg­szakított szöveteket egyesítik. Ezek a varratok által összetar­tott szövetek idővel összegyó­gyulnak. ... hogy a mentőegyesületi mozgalom Hollandiából indult ki. 1772 évben alakult meg az első mentőintézmény. Budapesten 1887-ben Nálunk alakult meg az önkéntes mentőegyesü­let. ... hogy a Kohinoort, ezt a történelmi múltú gyémántot, 1304 óta, tehát több mint 650 éve emlegetik. Birtokosaira a monda szerint szerencsétlensé­get hoz. Lahore (India) kin­cseivel 1813-ban az angol kincstár birtokába jutott. (Úgy látszik, hogy a monda az an­gol birodalom birtokos voltá­val kapcsolatban igaznak bizo­nyul.) 1957. március 21. Újra együtt Mint egy nagy család, amelynek tagjai hosszú idő óta elszakadtak egymástól, olyan meghitt bensőséggel találko­zott taggyűlésen február 23-án délután 4 órai kezdettel a na­gyothallók helyi csoportja. Az októberi súlyos esemé­nyek következtében beállott megtorpanás után először je­lentek meg körünkben a távo­labb lakó tagtársak is, és örül­tek a viszontlátásnak. KELLEMES meglepetést keltett mindnyájunkban, hogy új, kéttermes, barátságos föld­szinti helyiséget kaptunk. A kályhában vígan pattogott a tűz, és a széksorok hamarosan megteltek az érkezőkkel. Vi­dáman színezte csoportunkat az a körülmény is, hogy eljöt­tek hozzánk­, mindenféle korú tagok közé szép számmal a fia­talok küldöttei is. Nagy figyelemmel hallgat­tuk meg csoporttitkárunk be­számolóját és valóban megha­tódtunk azon, hogy a vezető­ség az elmúlt hónapok nehéz­ségei közt milyen áldozatos, folyamatos munkát fejtett ki. Pl. felkeresték számos tagtár­sunkat, segítséget, Vöröske­reszt-csomagot juttattak el a rászorultaknak. Rendbetették 2000 kötetes könyvtárunkat és így decemberben már megin­dulhattak a könyvtári órák. A tagságnak kívánságuknak megfelelően rendelkezésükre álltak és­­ januárban megkezdődtek a leolvasási tanfolyamok is. ÖRÖMMEL jelentette, hogy 1957-től kezdve önálló költ­ségvetéssel rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy bátrabban tervezhetjük meg otthonunk felszerelését és egyéb célkitű­zéseinket. A sajtóban ismer­tetjük a csoport működését, mert azt akarjuk, hogy minél többen tudjanak rólunk és ke­ressenek fel bennünket. Kedvező újítás a tagság részére az is, hogy a szö­vetség a tagdíjat január 1-től havi 1 forintban álla­pította meg. A főtitkár elvtárs felszólalá­sában­ meleg hangon beszélt arós, mennyire fontos, hogy a tagok a csoportban otthonosan érezzék magukat. A szövetség megadja hoz­zá a lehetőséget, de a be­ — új erővel rendezés módjának felada­ta a tagságé. Állítsunk fel levélszekrényt, ahová mindenki bedobhatja a felszerelésre, az elhelyezésre vonatkozó indítványát. Térí­tők, képek díszítsék a terme­ket, folyóiratok, társasjátékok álljanak rendelkezésre, tartsuk rendben az előcsarnokot, nyá­ron e kert egy részét, hogy ott is tartózkodhassunk. ERŐSÍTSÜK meg kapcsola­tunkat a nagyothallók iskolá­jával. Legyenek állandó ven­dégeink a fiatalok. Tapasztal­hassák, hogy itt nálunk min­den tag bátorítást, segítséget kap. Így természetesnek veszik majd, hogy az iskolából kike­rülve, a szövetségben van a helyük. Felhívta a tagság figyelmét arra, hogy a csoport önálló költségve­tése magasabb céljainkhoz is megadja az alapot. Máris beszereztünk pl -magne­tofont. Ezzel egyrészt elősegít­­jük a gyönge hallás fejleszté­sét, másrészt felvehetünk a rá­dióból előadásokat, zeneműve­ket, tánclemezeket stb. és eze­­n két tetszés szerinti időben le­forgathatjuk, felhasználhatjuk. Vannak­ terveink hazai ki­vitelű, modern, az eddi­gieknél jobb hallókészülé­kek gyártására is. Nem hanyagoljuk el azon­ban a leolvasási tanfolyamo­kat sem. Kitűnő tanerő bizto­sítja a tagok haladási lehető­ségét. A kifáradás ellensúlyo­zására a tanórákat egybeköt­jük társas összejövetelekkel­­ megbeszélésekkel, szórakozá­sokkal. Ezután a csoport megválasz­totta azokat a bizottságokat, amelyek a kulturális él­etről, teadélutánok, kirándulások szervezéséről gondoskodnak. A felvetett problémákra a tagok élénk hozzászólásokban tették meg észrevételeiket. Mint nagy nyereséget említ­jük meg még az újonnan el­nökké választott Bogner Gyula elvtárs személyét, akinek hoz­záértése és odaadó szorgalma biztosíték arra, hogy a lelkes vezetőséggel és tagsággal együtt a csoport munkáját len­dülettel viszi a fejlődés útján előr­e. Borsai Andrásné A Kínai Népköztársaságba történt utazá­sunk Magyarországon és a Szovjetunión vezetett keresztül. Elindulásunkkor már terv­be vettük, hogy a lehetőség határain belül megismerkedünk a siketek rehabilitálásának terén a Szovjetunióban elért eredményekkel. Az Oroszországi Föderatív Szocialista Szovjetköz­társaság képviselőivel a Siketek zágrábi II. Világkongresszusa alkalmával folytatott szí­vélyes hangú megbeszélésünk után ebben nyilvánult meg kívánságunk, így aztán a háromhetes kínai tartózkodá­sunk után visszatértünk Moszkvába, miután repülőgépen megtettük a Pekinget Moszkvá­tól elválasztó nagy földrajzi távolságot s út­közben leszálltunk Kazán, Szverdlovszk, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarszk, Irkutszk és Ulan-Bator repülőterein. Mindezen helye­­ken általában csak rövid időre állapodtunk meg, az egy Irkutszkot kivéve, ahol — Kí­nába menet és onnan jövet — az éjszakát töl­töttük. Mindent összevéve, kényelmesen utaz­tunk , a legkisebb nehézség sem merült fel. Moszkvába visszaérve, az Oroszországi Föderatív Szocialista Szov­jetköztársaság szociálpolitikai minisztériumá­ban fogadtak bennünket, ahol együttesen dol­goztuk ki a szovjetunióbeli tartózkodásunk programját. Ezen az összejövetelen alkalmunk volt a siketek­ és a vakok szervezeteinek mű­ködésére vonatkozó adatokkal is megismer­kedni. A minisztérium képviselőjének szavai szerint a Szovjetunió egész területén csaknem 200 000 és ebből egyedül az Oroszországi Föde­ratív Szocialista Szovjetköztársaság területén 150­00 siket él. Az Orosz Siketek Szövetsége 79 000 tagot tömörít, ami eléggé nagy szám A szövetséget a minisztérium bőkezűe támogatta s a siketek gyámolítása és rehabilitása köré­be tartozó minden kérdésiben együttműködik vele. A siketnéma munkások a gyárakban, és az intézményekben egészen 500 főig terjedő kisebb­-nagyobb csoportokban dolgoznak. Min­den 20 főből álló siketnéma csoportnak külön tolmács-oiktatója van, aki a munka folyam­án mindenkor rendelkezésükre áll. Mintegy 500 ilyen tolmács-oktató működik, akik munká­jukért fizetést kapnak. Ezek a nagy általá­­nosságban hivatásos tolmácsok mindig és mindenütt jelen vannak, ahol csak használ­hatnak a siketeknek: a gyűléseken, az érte­kezleteken, a munkánál, sőt még a színielő­­adásokon is, ahol a darabok tartalmát b­s kon­ferálják nekik. A tolmácsok igen rátermettek minthogy ifjúkorukban alkalmuk volt a szü­leiktől értesülni a siketek legfontosabb prob­lémáiról, amelyekkel ismeretkörüket aztán fo­kozatosan kibővítették. Moszkvában több intézetet és intézményt látogattunk meg. Az iskolák és az óvodák­­ (gyermekkertek) igen jól vannak felszerelve. Az oktatás a han­gos beszédtanítás módszerét követi, kisegítő eszközként azonban — ahol erre szükség van — részben a jelbeszédet is igénybe veszik. Igen sok oktató sajátította el tökéletesen a jelbeszédet, aminek bizonyára nagy hasznát is veszik. Az iskolák és az Orosz Siketek Szö­vetsége között nagyon szép az együttműkö­dés. Kölcsönösen igény­be veszik egymás taná­csait és segítségét, úgy hogy bizonyos ese­tekben maguk az iskolák fogadták el a szö­vetség véleményező tanácsait. Felkerestük a siket szülőktől származó és a siketen szüle­tett tanköteles korú gyermekek egyik osztá­lyát. Igen tanulságos volt ezen gyermekek szemmel lá­tható előhaladását figyelemmel kí­sérni, akik — ellentétben a más körülmények között megsiketült gyermekekkel­ — nem vol­tak nagyon visszamaradva. Az iskolák a leg­­különfélébb taneszközökkel vannak felszerel­ve. Egyes iskolákban még siket oktatókkal is találkozhattunk, akik azokat a tantárgyakat tanítják, amelyeknél nélkülözhető tn. oktató hallása. A tanítás 8 éviig tart; az iskolába 7 éves, az óvodákba pedig 3—4 éves korukban veszik fel a gyermekeket. A Neveléstudomá­nyi Intézetbe is ellátogattunk, mely egy sike­teket oktató és egy fonetikai tagozattal is bír. Az intézet rendelkezik mindazzal a felszere­­léssel, ami csak szükséges a siketeket oktatók gyakorlati kiképzéséhez. Már idáig is nagy­számú tankönyv jelent meg, külön-külön az egyes osztályok használatára, ami lehetővé tette a siket gyermekek eredményesebb okta­tását. Egymás között a siketek ritkábban fo­lyamodnak jelibeszéd­hez, ellenben jóval töb­bet használják az ujj-ábécét. Éppen ezért az iskolákban is az ujj-ábécé használatos a­ gyer­mekek között, ami egyben oktatási segédesz­köznek számít. Az iskolák ezenkívül még kor­szerű tanítási eszközökkel, úgymint: halló­­készülékekkel és hangerősítő készülékekkel vannak felszerelve. S vajon miként élnek és miként dolgoznak a felnőtt siketek? Ez volt az érdeklődésünk tárgya az összesen 9 napra terjedő moszkvai és leniingrádi tartózkodásunk alatt, amikor is megszemléltük a felnőtt és az iskolába járó siketek intézményeit. A siketek nagyobb cso­portjával első ízben a moszkvai Művelődési Körükben tett látogatásunk alkalmával talál­koztunk. Az igen jól berendezett Iklub 15 000 kötetből álló könyvtárral, 600 nézőt befogadó, színpaddal felszerelt teremmel rendelkezik, nem szólva a többi helyiségeikről és társas­körről. Rendkívül érdekes volt az első este, amit közöttük töltöttünk: sok mondanivalónk volt egymásnak, mert nálunk siketeknél be­vett szokás, hogy kölcsönösen érdeklődünk problémáink, hogy lettünk­ stb. felől. Elbeszé­léseik tárgya a kulturális, nevelésügyi, spor­tolási és politikai síkon végzett munkálkodá­saikra szorítkozott, ahol igen figyelemre mél­tó sikereket értek el. Tájékoztattuk őket mind­azon eseményekről, amik a siketek világában az utóbbi időkben előfordultak és amikből ma­gunk is kivettük részünket. Szóltunk nekik a siketek nemzetközi sportversenyeiről, a nemzet­közi megmozdulásokról és kölcsönös sportkap­csolatainkról. Persze ha vágyat éreztek, hogy ezekben ők is részt vehessenek, mely kívánsá­gukat igyekeztünk támogatni és pártolni. Meg­lehetősen szép számmal akadt köztük szellemi pályára készülő siker, akik tanulmányaikat az egyetemek tudománykarain folytatják, úgy­szintén sokan viselik a munkájukért és a szo­ciális tevékenység különböző területein elért sikereikért elnyert legkülönfélébb kitüntetése­ket. A siketeknek a Szovjetunióban kivívott sporteredményei figyelemre méltóak. Egyes ilyen eredmények nagy sportértékkel bírnak, a bajnoki versenyeket évről-évre megrende­zik. A klubjaikban végzett munkájuk igen módszeres s ezek a klubok legtöbbnyire a hallók nagy klubjainak pártfogását élvezik s a patronálok minden módon segítik őket. Az oroszok remélik, hogy részt vehetnek a sike­teknek 1957-ben Milánóban megtartandó nem­zetközi sportversenyein s megfogadták, hogy haladéktalanul megkezdik előkészületeiket. Az általunk meglátogatott műhelyek általá­ban hasznothajtó jellegűek s azt a célt szolgálják, hogy a műhelyeket irányító, ezek termelési tervét meghatározó és jóváhagyó Si­ketek Szövetsége szükségleteit kielégítsék. A mindkét nembeli siketek többnyire ezekben a műhelyekben vannak foglalkoztatva. A mun­karendszer mindenik általunk felkeresett mű­helyben futószalagos, ami jövedelmezővé te­szi őket. A műhelyek gépesítése igen jó, fel vannak szerelve a szükséges gépekkel míg a termelésben a mennyiségre és a minőségre egyaránt súlyt fektetnek. Egyes ilyen műhe­lyek az ipari tanulók kiképzését szolgálják. Sajnáltuk, hogy az idő rövidsége miatt már nem volt módunkban Moszkva egyik traktor- és gépgyárát felkeresni, amely 500 siket mun­kást foglalkoztat. Leningrádban megtekintettük az , Ermitage”-t (a világ első művészeti múzeumát), az egykori Téli Palo­tát, az „Aurora” cirkálót, I. Péter cár emlék­művét és a többi kulturális és történelmi ne­vezetességeket. A leningrádi siketeknek egy nagyon szép művelődési körük van, amihez Lenin felsé­gének intézkedésére közvetlenül az Októberi Forradalom lezajlása után jutottak. Az épü­let hajdan nemesi kastély volt. A klub könyv­tára 11 000 kötettel rendelkezik. Mindent összegezve: ezen rövid tartózkodásunkról a Szovjetunió­ban, igen érdekes benyomásokat hoztunk ma­gunkkal, minthogy alkalmunk nyílott szemé­lyesen is megismerkedni ennek a nagy or­szágnak sikereivel, akikről idáig csak hallo­másból és olvasmányainkból tudtunk. Min­denesetre elmondhatjuk, hogy ami a társa­dalomba való beilleszkedésüket (a rehabili­tálásukat) illeti, ezen a téren ott sok történt, úgyhogy a Szovjetunió sikerei mind erkölcsi, mind anyagi szempontból hasznát látják az ország szocialista rendszerének. Kívánok, hogy a szovjetunióbeli siketek kapcsolatba kerüljenek más országok sikereivel és ismer­jék meg az egész világ sikereinek életkörül­ményeit és sikereit. Ezt azáltal érhetik el, ha mind gyakrabban vesznek részt a siketek nemzetközi megmozdulásaiban. Moszkva és Leningrád ahová ellátogattunk, nagyon szép, korszerű városok és nem maradnak el a többi európai városhoz viszonyítva. Az utcák és a járókelők igen élénkek, sok gépkocsit láttunk. Nagyon vonzó, élmény néhány napot ott tölteni s a bennünket érdeklő dolgokat közelebbről szem­ügyre venni. LÁTOGATÁS A SZOVJETUNIÓBAN írta: Dragoljub Vukotic, a Siketek Világszövetségének elnöke

Next