Siketek és Nagyothallók, 1957 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1957-10-01 / 8. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SIKETEK ÉS HAGYOTHALLÓK A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, 1957. OKTÓBER IPARI TANULÓK VIZSGÁZTAK Az Evőeszköz- és Acéláru­gyárban 22 süket ipari tanuló igyekezett elsajátítani a szak­ma mesterfogásait. Tanulásuk eredményes volt, a 22 három évre szerződött ipari tanuló közül a tíz legjobb körülbelül tíz hónappal tanuló ideje le­járta előtt írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgát tett — és utána megkapta segédlevelét. Gyakorlati vizsgafeladatuk három féle kés, villa, kanál elkészítése volt éspedig mind­egyikből 2—2 darab. (Jellem­ző a gyár munkásságát eltöl­tő egészséges kollektív szel­lemre, hogy a tíz süket ipari tanuló vizsgájáról mindenki tudott a hatalmas gyárban és beszéltek róla, szurkoltak fiainknak!) A gyár vezetőinek a az a véleménye a vizsgázókról, hogy olyan jól dolgoznak, hogy a gyár minőségi munkájára is kihatással lesznek. A vizsgá­zók javarészt vidékiek s a gyár olyan fontosnak tartja, hogy továbbra is megnyerje a gyári munka számára őket, hogy a munkásszállóban külön helyi­séget biztosítanak számukra. Közülük a legjobbak keresete már az első időben is elérheti a havi 1600, sőt 2000 forintot. Persze, továbbra is a tőlük ta­pasztalt kiváló szorgalommal és fegyelmezettséggel kell munkából kivenni a részüket.­­ Nagyon szívós munka eredmé­nye, hogy ilyen szép ered­ménnyel teszik le szakvizsgá­jukat, ők az első süket csiszo­ló szakmunkások, akik az üzemben tanultak. Megérdem­lik, hogy a gyár vezetősége segíti őket, premizálja mun­kájukat, mert ők végtelen szorgalommal dolgoznak, mint­­ha oda lennének ragasztva a géphez. Tanuló idejük elején nem volt kedvük a szakmához, azt mondták, egészségtelen, piszkos, nem nekik való. S rövid idő alatt úgy megsze­rették a szakmát, hogy semmi pénzért sem mennének el más­hova. Ez a gyár jó nevelő munkájának is dicséretére vá­lik. A sikeres vizsga után a gyár vezetősége ebéden látta ven­dégül az új a vizsgáztató szakmunkásokat, bizottságot, a Művelődésügyi Minisztérium és a Szövetség jelenlevő kép­viselőit. (Az ebédlőben éppen ott voltak a többi süket ipari tanulók is és vágyó szemmel néztek az újdonsült szakmun­kásokra. Sok fogadalom han­gozhatott el, hogy épp oly szorgalmasak lesznek, mint a vizsgát tettek, hogy minél előbb, ha lehet, már február­ban, őket is vizsgára bocsát­hassák.­ A fehér asztalnál, az ebéd­nél az első felköszöntőt a gyár igazgatója mondta. Ebéd után Várhegyi igazgató kiosztotta a szakmunkás bizonyítványokat, majd rövid üdvözlő beszédben bocsátotta útjára a fiatalokat. A Szövetség nevében Emszt Kálmánná köszöntötte az új szakmunkásokat. A fiatalok nevében Holló, Biró Imre, Fe­hér György beszéltek. Kijelen­tették, hogy megszerezték gyárat és igyekeznek lelkiis­­­meretes munkát végezni. A felköszöntők sorát a gyár igazgatója zárta le, aki „ked­ves szaktársaknak’­ szólította az új szakmunkásokat, majd a gyakorlati vizsgán evőeszközöket ízléses elkészült csoma­golásban szétosztotta a jelen­levők között. Az ifjúság pe­dig virágcsokrokkal árasztotta el nevelőit, vezetőit. Steiner József, a fiatalok oktatója bol­dogan és megelégedetten nézte volt tanítványait, Taggyűlés a nagyothalló csoportnál A nagyothallók tisztújító taggyűlésén szép számmal je­lentek meg régi és új ink, idősek és fiatalok tagja­egy­aránt. Az elnöki megnyitó után Glücksthal Jenő cso­porttitkár mondta el összefog­lalóját a csoport ez évi műkö­déséről. Hangoztatta, hogy nagy jelentősége van a csoport életében a költségvetési auto­nómia megadásának, mert így be tudjuk szerezni azokat a technikai segédeszközöket, amelyekre szükség van a sors­társak oktatásánál és kultu­rális életénél. Bevezettük kezdő és haladó csoportos ok­a­tatást a szájról olvasás elsajá­títására, mind a kettőt Füleki Attila tanár vezetésével, akit a sorstársaik nagyon megked­veltek megnyerő modoráért és magas színvonalú, érdekes elő­adásaiért. Havonta kétszer klubnapot tartottunk, hogy sorstársaink szórakoztató ös­­­szejöveteleit biztosítsuk, nyári hónapokban pedig több a kirándulást rendeztünk távo­libb vidékekre Péteri sorstárs szervezésében. Vásároltunk egy mérőműszert a fűtő és a nódelemek ellenőrzésére. Tagjaink is részesültek a Vö­röskereszt által szövetségünk­nek juttatott adományokból, úgy élelmiszerből, mint ruha­­neműekből. Igyekeztünk, amennyire módunkban állt, sorstársainkon segíteni. A pénztári és ellenőri jelen­tések után Kurucz elvtárs, szövetségünk főtitkára mon­dott kritikát működésünkről. Elismerte, hogy vannak bizo­nyos eredmények a életében, de a fejlődés csoport ko­rántsem olyan mértékű, mint annak lennie kellene. Még mindig egy helyben topog a csoport, a számszerű fejlődés igen csekély, holott csak Bu­dapesten több ezer nagyothal­ló van, akiknek beszervezése elsőrendű feladatunk. A pro­paganda nem megfelelő és az új vezetőség legfontosabb feladata legyen ezen sürgősen változtatni. Minél több beszer­vezett tagunk van, annál na­gyobb súllyal tudunk célkitű­zéseinkért harcolni. Péteri sorstárs a szórakozta­­t­a­tó összejövetelekről, valamint a kirándulásokról Tervbe vettük, hogy a beszélt, gödi parton üdülőtelepet létesítünk, ahová a nyári hónapokban rendszeresen kijárhatna a tag­ság. A fiatalok részére sport­eszközöket, csónakh­ázat létesí­tenénk és ki-ki a telepen vi­­kendházat, vagy sátrat üthetne fel. Ez a terv attól függ, hogy a szövetség pénzügyi keretében tudunk-e rá fedezetet biztosí­tani. A beszámolók után hozzá­szólásaik következtek. Cseh Zoltánná javasolta, hogy mozi­ban hirdessünk, ez valamikor még a negyvenes években eredményes volt. Kerekes Dal­­ma sorstársnő ifjúi hévvel ostorozta a fiatalságot, főleg a fiúkat, hogy nem csinálnak semmit. Mindent készen vár­nak, táncolni, csónakázni sze­retnek, de azokért tenni vala­mit már nem. Azt mondják, unatkoznak a szövetségben. Aki ezt mondja, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, vagy megsérti, lealázza társa­ságát. Csak rajtunk áll, hogy a szórakozási lehetőséget meg­teremtsük. De várjuk, hogy ha táncolni akarunk, a főtitkár muzsikáljon nekünk, az öregek szolgáljanak ki bennünket, en­nek fordítva kell lenni. Szavait tapssal fogadta tagság. Bógner elvtárs vála­­­szában hangoztatta, hogy megnyilvánult bírálatot elfo­­­gadják és a közeljövőben ja­vítanak a vezetőség munkáján. Az ifjúság felé válaszolva ja­vaslatot tett, hogy a fiatalok alakítsanak egy ifjúsági bi­zottságot. Körvonalazzák ter­veiket, kívánalmaikat, válasz­anak egy ifjúsági akit a csoport vezetőség vezetőt, meg fog hívni üléseire, hogy így eleven kapcsolatot teremtsünk az ifjúság és a felnőtt tagság között. Mi azt szeretnénk, ha az ifjúság otthonának tekinte­né a szövetséget és minden se­gítséget megadunk, ha hoz­zánk fordulnak. Az új tagok számára vázolta Bógner elvtárs a szövetség célkitűzéseit és kérte őket, hogy kapcsolódjanak be a cso­­port életébe. Ha megismernek, akkor bízunk benne, hogy meg is szeretnek bennünket. A ve­­zetőségnek kész tervei van­nak, hogy a szegény sorsú ta­gokat olcsón, vagy díjmente­sen ellássuk hallókészülékkel. De ez nem minden. A szájról olvasás nélkülözhetetlen kellék az életünkben és ezért szorgal­masan látogassák a tanfolya­mokat. A jelentéseket, a felszólalá­sokat, valamint a választ a tagság tudomásul vette. Ez­után a jelölő bizottság javas­latot tett az új vezetőség ös­­­szetételére. Cseh Zoltánné ol­vasta fel a jelölő bizottság ja­vaslatát. Elnök: Bógner Gyula Titkár: Glücksthal Jenő. Pénztáros: Péteri Károly. Ellenőr: Bácskai János. Jegyző: Borsainé. Háznagy: Szöllősiné. Kultúrmegbízott: Kudlicz­kyné. Könyvtáros: Steiner Vik­tória. A jelölő bizottság javaslatát a taggyűlés egyhangúan elfo­­gadta. A Hétfői Hírekben olvastuk: NAGYOTHALLÓ SZEMÜVEG Néhány moszkvai mérnök különleges szemüveget készí­tett nagyothallók számára. A szemüveg szárában helyezték el a szükséges miniatűr készü­léket, az akkumulátort, amely csak akkora, mint egy kalmo­­pyrin tabletta. Az új készülék a mellékzörejeket nem közve­títi a fülnek. A szemüveg levé­telével az áram önműködően kikapcsolódik. SZÜRETI BÁL Mozdulni nem lehetett a szövetség székházában, olyan sokan jöttek össze a KISZ- rendezte szüreti bálra. Kovács József nyitotta meg a bálát, beharangozta a szőlőlopást, az éjfél utáni tombolát. Majd Dé­ri Sándor kedves szavakkal je­lentette be Gárdonyi: Cigány című darabjának előadását. (Felgördült a függöny.) A cigány szereposztása: Zsiga, öreg cigány — Ábrahám Félix. Rózsi, a leánya — Kosz­­ta Szidónia. Peti, a fia — Susán B. Kurta, nagygazda — Dávid Gy. Gyuri, szolga Kurtánál — Vitáris László Márton, kisgazda — Andresz­ örzse, felesége — Mink Mátyásné. I.Évi, leányuk — Göndör Ferenc, urasági hajdú — Liptay Dezső. Várszegi (világot járó magyar) — Major Zol­tán. Rendezte és a színpadot díszletezte: Major Zol­­tán. A nagyszerű színjátszó­­gárda a kultúrtermet zsúfolá­sig megtöltő közönségnek ma­radéktalanul jó és kulturális nívójú szórakozást nyújtott. Az együttes minden tagja de­rekasan kitett magáért, szere­püket hibátlanul tudták és játszották. Mindannyian büsz­kék lehetünk színjátszóink kiváló előadására, amit lelkes és önfeláldozó sorozatos pró­bákkal készítettek elő. Szeret­nénk újra és újra látni őket! Rómában ülésezett a Süketek Világszövetségének közgyűlése. A képen a harmadik sorban Kurucz Béla főtitkár, Emnszt Kál­mánné és Nagy Ernő. Megkezdődött a bedolgozó munka a nagyothallók budapesti cso­portjában a Csökkent Munka­képességűek Bőr- és Prémhul­­ladék-feldolgozó Ktsz. részére. Ezzel régi elgondolás jutott el a megvalósulás állapotába! A csoportelnökséget a Szövetke­zet elnökével való megállapo­dásnál az az elv vezette, hogy a jövedelem nélküli, vagy kis nyugdíjú sorstársak, tehát rászorulóknak és elsősorban az a idősebbeknek, megfelelő, elő­nyös és aránylag jól díjazott, állandó munkát biztosítson. Október 8-án és 9-én dél­előtt a nagyothallók társalgójá­ban történt meg a munka be­mutatása és betanítása a sors­társak húszfőnyi csoportja ré­szére. (A siket sorstársak egy taggal voltak képviselve.) A munka két, különálló rész­ből áll. Az egyik a prémhulla­déknak egy nyolcvan centimé­ter hosszú textilanyagra való felragasztása, a másik a meg­szárított, kész darabnak varró­géppel hosszában és szélességé­ben átsteppelése. A munka fo­lyamatossága biztosítva van, mert anyaggal és rendeléssel a szövetkezet hosszú időre el van látva. A munkát mindenki la­kásán végzi és a kész munka­darabokat meghatározott na­pokon a szövetségben adja át. A munkabér kifizetése havon­ta kétszer szintén a szövetség­ben lesz. Igyekszünk megvaló­sítani azt az elgondolást is, hogy egy munkacsoport a szö­vetség székházának egyik, erre a célra alkalmassá teendő, szu­­terén helyiségében dolgozhas­sák. A nagyothalló csoport veze­tősége vagy közvetlenül Péteri Károlyné sorstársnő, a munka­­csoport vezetője további je­lentkezéseket is elfogad. (A sorstársak lehetőleg pénteken jelentkezzenek.) A munka be­tanítása az új jelentkezők ré­szére úgy történik, hogy a már dolgozók mindegyike egy-két új jelentkező sorstárs részére a munkafolyamatokat bemutat­ja. Kedves sorstársak, használ­ják fel ezt az alkalmat, jelent­kezzenek mielőbb erre az elő­nyösen díjazott bedolgozó munkára. G. J9 Szombathelyiek Pécsett IBUSZ-vonattal ráindultak át többen Szombathelyről Pécsre. Ott helyi sorstárs ka­lauz megmutogatta Pécs vá­ros nevezetességeit. A szombathelyi csoport tag­létszáma az elmúlt hónapban négy új taggal növekedett. A vezetőség a csoport sport- és kulturális életének fellendí­tése érdekében tevékenykedik. Szüreti mulatságot is rendez­nek. Imeretterjesztő és szájról ol­vasási tanfolyamot rendeznek, ha jelentkező lesz. Megpróbálták munkába el­helyezni Horváth An­talné sorstársat. A Süketek Cipész­ipari Szövetkezet nem tudta őt alkalmazni. Simonovics Pál tagtárs la­kásügyében megkeresték a vá­rosi tanács lakáshivatalát- CHÁZÁR ANDRÁS EMLÉKÜNNEPÉLY VÁCOTT A hagyományossá vált Chá­­zár András emlékest esemény­nek számít Vác társadalmi éle­tében s megmozgatja országo­san is a gyógypedagógia szak­embereit. Sopron, Szeged, Ka­posvár tanintézeteinek igazga­tói találkoztak itt és a Peda­gógusok Szakszervezete kül­döttével a fehér asztalnál el­beszélgettek az időszerű peda­gógiai kérdésekről. Képvisel­tette magát a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Sike­tek és Nagyothallók Szövetsé­ge is. Angyal elvtárs, a váci tan­intézet igazgatója, mint házi­gazda fogadta a vendégeket és továbbra is nagy figyelmesség­gel őrködött azon, hogy min­den rendben menjen és min­denki jól érezze magát. Ez idén Daráczky elvtárs, a kaposvári intézet igazgatója tartotta meg a serlegbeszédet. Újszerű, költői szárnyalású szavakkal adózott Cházár And­rás emlékének, nem annyira az időrendi felsorolást, mint inkább a lelkivilágát, vívódá­sait, az emberi humánum mély gyökereit mutatta meg nagy patrónusunknál. Minden idők egyik legnagyobb emberbarát­jának példája hassa át a taná­ri kart, hogy a modern gyógy­pedagógiai rendszereket sike­resen egyeztessék Cházár And­rás időkön átlengő szellemével. Mint a megelőző években is, a vacsora elkészítésében és az asztalok terítésében remekel­tek a háziasszonyok, és ügye­sek voltak a felszolgálást vég­ző bájos leányok. Vacsora után műsoros est következett, me­lyet a tantestület tagjai állí­tottak össze és adtak elő. Az ünneplő közönség kitűnő han­gulatban együtt maradt a ké­ső éjjeli órákig. (er—la) Debreceniek Miskolcon Ez ismét szép napja volt éle­temnek, nagyon szép. A termé­szettel mulattam, az én legked­vesebb barátommal, nincs előt­tem semmi titka. Mi csodálato­san értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok. Ér­tem a patak csörgését, a fo­lyam zúgását, a szellő susogá­­sát és a fergeteg üvöltését.. . megtanított rá a költészet. Ér­tem pedig különösen a faleve­lek zörgését. Le-leülök egy magános fa alá, és órákig hall­gatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tün­dérregéket. Hajnal felé indultam Mis­kolcra. Az egész út a Sajó völ­gyén visz keresztül, alacsony, zöld és kék hegyek és halmok között, melyek nyájasan üd­vözlik az embert, és egymás után vesznek tőle búcsút. Nincs szebb, mint folyvást tar­tó szép vidéken utazni. Minden új kilátásnak megörültünk, nem érünk rá sajnálkozni, hogy­­ elhagyjuk, mert amint kilé­pünk az egyikből, már ott va­gyunk a másikban, s így egyre tart a gyönyörködtető látni­való ... Délfelé értünk Miskolcra. Ebéd után társaság alakult diósgyőri kirándulásra, a morba. Nekem ez tetszett há­a legjobban, mert Diósgyőr vi­dékét már régen és sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam tőle, és még többet találtam. Oh, mily bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu. A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb a völgy, végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út köztük felfelé tart, ka­nyargóson, a Szinva partján. És a Szinva... számos zuhata­­got képez, fönn a hegyen tóba nyúlik, s a tó vize sötétzöld, tükrözi a környező bércek er­dejét. S hogy semmi se hiá­nyozzék, a természet barlangot is helyezett a völgybe, csepp­kőbarlangot. Kicsi Aggtelekhez képest, nem fáklyákkal lám­pával lehet bent közlekedni, de tiszta, fényes, mint az agg­teleki. XJj látványosság: Pányoki Lajosné Horváth Mária

Next