Siketek és Nagyothallók, 1958 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám

г SIKETEK 2s NAGYOTHALLOK Farsangi mulatság Vácott A váci helyi csoport és a Szövőlányok Tanintézete farsangi mulatságot rendezett a Siketnémák Intézete dísztermében. Vasárnap reggel tömegesen tódultak a süket fiatalok az Újpest-Rákospalota vasútállomásra. Többségüik ipari tanuló volt, de ott voltak sokan a szövetség más fiataljai közül is. A vonatban élénk társalgás indult meg a süket utasok és a halló utasok között — sokan most tudták meg a hallók közül, hogy milyen magas szinten van a süket fiatalság és milyen fegyelmezett a magatartása. Élénk eszmecserére került sor a halló leánytilákat is! Nem csoda, hogy „csudajó” hangulatban szálltunk le Vácott a vonatról. Az állomáson vártak bennünket a süket szövőlányok, azonban egy szerelvény eltakart bennünket, így nem akadtunk össze velük és elkerültük egymást. No, de ami késik, nem múlik. Találkoztunk! Csak az idő repült el nagyon hamar. Kénytelenek voltunk elbúcsúzni a ,,premiers amours” boldog, soha el nem múló emlékével. Ragó—Kovács. ! LEVÉL VÁCRA, A LÁNYOKNAK! Sokan olvastunk decemberi lapunkban rólatok . .. Elszorult a szivem, szemembe tolultak a fájó könnyek, s magam elé idéztem azt a régi esztendőt, amikor még én ipari tanuló voltam Vácott sok társnőmmel! Az ebédlő, az iskola, a varroda köves, hideg. Függönyök, díszek, virágok, szőnyegek, ágyterítők nincsenek, álmodozhattunk róluk.,, A hálótermeket minden szombaton mi magunk felsoroltuk, mindet kivétel nélkül és mindannyian kivétel nélkül, az ebédlőt, varrodát, iskolát minden szombaton felmostuk télen is, nyáron is. És akkoriban magunk mosogattunk naponta háromszor. Nem volt takarítónőnk, mosogatónőnk. S mégsem zúgolódtunk úgy, mint ti. Ti el vagytok kényeztetve és csak a szórakozáson jár az eszetek? Mi tanulni és dolgozni mentünk oda! Fáj értetek ismeretlenül is a szívem, hiszen egy a sorsunk, süketek vagyunk. Gondoljatok arra, most sokkal jobb, kényelmesebb a „második otthonotok”, mint régen nekünk volt. Akkor még nem volt meg mindaz, ami ma megvan „drága intézetünkben” és többet, sokkal többet kellett tanulnunk is, kevesebbet szórakoztunk, mégis „boldogan éltünk” ott. Hallom, neonfényt kapott varrodátok, padlót ebédlőtök, iskolatermetek, függönyt minden terem, szőnyeget, térítőt hálótermetek, kérdem én, megérdemlítek-e mindezt? Én és még sok társnőm örömmel gondolunk vissza volt intézetünkre, szakmát tanultunk, meg tudjuk keresni becsülettel mindennapi kenyerünket, és persze mást is. A ti első gondotok is a tanulás, a szakma elsajátítása legyen! Az élet hosszú, miután megtanul- iggy csoport látok szakmátokat, van (lesz) elég idő a szórakozásokra, udvaroltatásra, s legfőképpen a férjhezmenésre. Fel a fejjel, kedves leánykák, semmi sincsen még elveszve. Bízom bennetek, hogy a helyes utat fogjátok járni. Szeretettel csókol benneteket ismeretlenül az intézetnek egy régi, volt ipari tanulója. (A váci ipari tanuló leányoktól a fenti levélre választ kérünk és választ várunk. Szerk. biz.) Kiegészítő a váci riporthoz Fiataljaink már akkora reggeli vonattal siettek Vácra. Én csak délután mentem utánuk. Az autóbuszon tam a Vancsura összetalálkozházaspárral, Mátrahegyivel és menyasszonyával. Vác előtt csatlakoztak hozzám néhányan a helyi csoport tagjai közül. Vácott a tanintézetet szinte megszállták a budapesti ifjak. A díszterem előtt pedig valósággal sorfalat álltak. A terem már tele volt. A várakozás ideje alatt Segesvári Ferenc igazgatóhelyettessel és Gogola Aladár tanár, csoportelnökkel beszélgettünk. Következett a műsor. A bált Pálya Erzsébet ipari tanuló, KISZ-titkár nyitotta meg. Utána előadták a „Csicsoda-micsoda" című darabot, Kovács bácsit Szabó Ida, Kardos bácsit Bécsi Mária, Kardosnét Jávor Magda, Katit Rázsó Júlia, Német Lacit Zsigrai Margit, Csicsoda fényképészt Bocsik Katalin alakította. A „Hány óra Kati?” Móricz Zsigmond darabban Katit Gál Mária, férjét Gazdag Teréz, a cigányt Kollár Ilona játszotta. „Matróz táncot“ Kosdy Anna és Pálya Erzsébet „matróz leányok” és Vajda Erzsébet „matróz fiúk“ mutatták be. A leányok ügyesen játszottak, még a férfi szerepeket is jól alakították. Dicséretükre mondható, hogy szerepeiket nemcsak jelbeszéddel, hanem hangos beszéddel is elmondták. A táncszámot zeneszóra feitették, zenét gimnazista fiúk szolgálatatták. A táncszámot meg kellett ismételni. A színdarabokat Micsinay Sándorné tanárnő rendezte, a táncszámot Kálik Mária és Bíró Károlyné tanárnők tanították be. Műsor után jelmezverseny 1. Török basa (Rudi Ilona). 2. Kalocsai menyecske (Fodor Mária). 3. Boszorkány (Korpás Irén). 4. öreg ember (Mokrács Valéria). A díjat nyerteken kívül még igen sok szép jelmezt láttunk. A tombolánál sok nyeremény került kisorsolásra. A jól sikerült műsoros farsangi bál rendezője a váci hőközreműködésével az ipari tanuló leányok KISZ- szervezete volt Pálya Erzsébet titkárral és Szabó Ida titkárhelyettessel az élen. A rendezőknek sokat segített Vajda Erzsébet. A büfében Berkes Júlia, Prankner Erzsébet és Bóka Gizella szorgoskodott. Meg kell említeni még a szerencsekereket is, amit a tombola sorsolásánál használtak. Ilyen ügyes alkalmatosságot, amit házilag is el lehet készíteni, a többi csoportok figyelmébe ajánljuk. Elkelne ilyesmi a nagy budapesti csoportnál is. A „Szív küldi..népszerű volt. Minden bizonnyal ez is kedves emléke lesz sok-sok ifjúnak. Azzal a megállapítással és jóleső érzéssel távoztam még javában tartó boldog faragatagból, hogy a néhány hete felzaklatott ifjú kedélyek nyugalmi (vigalmi) állapotra jutottak. N. E. Levél Szombathelyről Lapunkban, a decemberi számban két cikk foglalkozik - érzésem megváltoztatták, ebben ezerint - személyemmel és kötelességemnek tartom ezekre a választ, | , . ., • érzem semmikép(így kezdődik - tartalmi hűséggel idézve - Grosz József elvtárs jelenet ■ v 5 . . . vie, majd levele más helyén arról ir, hogy „igazam tudata nem en I pen sem lehetek felelősbe gedi meg, hogy elhallgassam álláspontom az engem ért sérelmekkel kapcsolatban.” Majd levele végén arra kér bennünket, hogy tekintsük levelét válasznak a cikkekre és ennek megfelelően tegyük lehetővé, hogy a reá vonatkozó részek válaszként a lapban megjelenjenek.) Grosz József elvtárs kérésének készséggel eleget teszünk és leveléből a válasz-részeket közöljük. Először „A Szombathelyi Süketnéma Cipészipari Vállalat“ című Visszautasítja cikkre reflektál. azt, hogy ő hozta létre a nagyüzemi jellegű vállalatot egyéni, anyagi okokból a szociális jelleg terhére. Amikor a szövetség őt odahelyezte, már nemcsak süketnémákat foglalkoztatott a vállalat. Akkor 18 süketnéma mellett 65 halló dolgozott a vállalatnál. „hogy a vállalat közben fejlődött, ,,nagyüzemmé” nőtte ki magát, azt hiszem, abban nem az én anyagi haszonkeresésem volt a fő motívum, hanem az, hogy a jó szakmunkát megkedvelte a közönség, áruinkat keresték ... a vállalat a lakosság fokozódó igényeinek kielégítése végett mindig újabb dolgozókat vett fel, mindig fejlődött.” „Az tény, hogy a hallók számaránya mind nagyobb lett a vállalatnál. Ennek azonban nem én vagyok az oka. Én kértem a Központtól, hogy hirdessék szóban, írásban terjesszék: a szombathelyi vállalat keres szakmunkásokat sorstársaink közül, de bizony alig potyadozott egy-két ember. Ezekkel nem lehetett az egyre fokozódó igényeket kielégíteni.” „Jobban kerestek az ott dolgozó süketnémák is, tehát az ő helyzetükön segítettem ..." „Én 1956. nyarán megváltam a vállalattól. Azóta ,jó kis idő telt el, és csak most került a vállalat arra a sorsra, hogy nevét és jel letehető.” A „Rossz hírek Szombathelyről’“ című cikk két kilépett taggal foglalkozik és levélírónk úgy érzi, hogy itt megint csak őt vették célba. Azt írja: „Én a támadások ellenére sem szakadtam el és együtt érzek a csoporttal. Éppen ezért szívemen viselem minden tag és egész Szövetségünk, ezen belül különösen a helyi csoport sorsát.. „Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, vizsgáljuk meg egyszer már tárgyilagosan a helyi csoportok munkáját, tegyük félre a klikkek harcát, hogy együttes erővel, tagtársi és elvtársi harccal építhessük a magunk és az ország jövőjét.” „Állítom, hogy Szombathelyen nagyon sok becsületes, józan gondolkodású tagja van szövetségünknek, kellene fogni őket csak összeges, erős szervezetbe és egyséakkor ismét „Jó hírek” érkeznének Szombathelyről.” Válaszlevél Grósz elvtársnak Leveléből a kívánt részeket leközöltük — magunk is a dolgok tisztázásának hívei vagyunk. Alaposan ismerem a szombathelyi ügyeket, ezért szíves, utólagos engedelmével kifejtem véleményemet. Elöljáróban megállapítom, hogy a lapunkban közölt cikkekből Grósz magára elvtárs olyasmiket is vonatkoztatott, ami nem abból a célból íródott Mi ismerjük és elismerjük szakmai, szervezési és nem utolsósorban politikai képességeit. Mi soha nem fukarkodtunk az elismeréssel Grósz elvtárs kezdeti jó munkájáért, amit úgy a vállalat, mint a helyi csoport érdekében kifejtett. Mi közvetlenül nem okoljuk Grósz elvtársat a vállalat süketnéma irányítás alól való kivonásáért — de vannak közvetett okok is. Azzal a ténnyel, hogy másfél évvel ezelőtt leváltották az igazgatóságról, erkölcsileg nagy kár hárult az általános süket-ügyre, de Esősorban a vállalatra, illetve az ottani süket dolgozókra. Most én nem bocsátkozom bele a leváltás körülményeibe, okkal vagy ok nélkül történt-e, azt a bíróság kivizsgálta. Ám, az eset fordulópontot jelentett a vállalat életében, mert alakulásától kezdve az ön leváltásáig süket emberek vezették a vállalatot, amely a budapesti központ és a helyi szervekkel való megállapodás alapján volt így. Utóbbi esetben szövetségünk megkérdezése nélkül egy részünkre idegen hallót neveztek ki oda igazgatónak, és lényegében már akkor megszűnt a süketek vezető szerepe. Abban igaza van Grósz elvtársnak és másoknak is, hogy Budapestről nem jártak lent kellő időben, hogy a valamikor igen jó, városi és megyei szervekkel való kapcsolatainkat tovább ápolják. A helyi hatóságok személyi állományában változások történtek, s az újak már nem ismerték az indulás körülményeit és főleg nem ismertek minket személyesen. Elismerjük, nagy hiba volt a szombathelyieket magukra hagyni, de ez egyrészt az anyagiakon, másrészt a mozgási szabadságunk megkötöttségén múlott, tehát nem kizárólag a szövetség egyes vezetőin. Mi nem alkarjuk megkövezni Grósz elvtársat, hanem arra kérjük, hogy a múlt hány forgatása helyett fogjunk össze, hogy mit lehet megmenteni a hajótörésből. Lapunk múlt havi számában már írtunk arról, hogy újra meg alkarjuk alakítani a süketnémák javítóműhelyét Szombathelyen. Ez ügyben Grósz elvtárs helyi ismeretére és elvtársi munkájára szükségünk van. Mindig előre nézzünk, ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem, ami összeköt, hogy közös erővel rendezzük az eléggé zilált szombathelyi süketügyeket. (Bógner) 1958. FEBRUAR Pozsonyban is vidáman szilvesztereztek a sorstársak Pozsonyban a Nova-Doba utcában van a süketnémák szórakozó helyisége. Gáspár János, lapunk régi levelezője, számolt be az ottani mulatságról: Legelőször CZAKÓ LŐRINC volt osztálytársammal találkoztam. Összeölelkeztünk, nagyon megörültünk egymásnak. Kellemes, barátságos terembe mentünk be. Sok ismerős üdvözölt, magyar süketekkel együtt boroztunk, ügyes-bajos dolgainkról beszélgettünk. Százhárom sorstárs jött össze. Gondoskodtak büféről is. Volt tánc is, a hangulat vidám volt. Egy csinos szlovák sorstársnő számokat osztott, sokan vettek. A pincér süket volt, szorgalmasan szolgált ki bennünket. Pontban éjfélkor kioltották a lámpákat, sötétben vártuk az újévet. Mikor ismét kigyúltak a lámpák, egymás kezét szorongattuk, ölelkeztünk, csókolóztunk, boldog új évet kívántunk egymásnak. Utána még magasabbra csapott fel a vidámság. Sorsolás következett. Mindenki kíváncsian figyelt, ki mit fog nyerni. Első díj: egy sült kacsa s egy kerék egész kenyérrel — egy csinos szlovák menyasszony nyerte. Második díj: egy üveg pezsgő — egy özvegyasszony nyerte. Harmadik díj: egy doboz csokoládé és egy csomag cukorka — ezt egy vidéki sorstárs nyerte. Negyedik díj: egy halom narancs és citrom. A nyeremények sorsolása után a nyerteseket elhalmozták szerencsekívánatokkal. A mulatság este hat órától reggel öt óráig tartott, de sokan túlóráztak, ott maradtak reggel hét-nyolc óráig is. Találkoztam WEINBERGER KÁROLLYAL, ő budapesti tagtárs volt. Jelenleg nyugdíjas és Érsekújváron saját házában lakik. Én is jól éreztem magam a mulatságon, csak az volt a baj, hogy nem tudok táncolni és így nem forgathattam meg a csinos sorstársnőket. Szinte szégyelltem magam, amiért nem tudok táncolni. Olvastam lapjukban, hogy Budapesten a szövetségben is van tánctanfolyam. Nagyon jó lenne, ha rendszeresen járhatnék táncolni tanulni. Tanuló éveimben sokszor próbáltam megtanulni, de hiába. Szerencsés, békés, boldog újesztendőt kívánok kedves szerkesztőségnek, valamint az összes süketnéma sorstársaknak. Mindig öröm és jó érzés tölt el, amikor lapjukat megkapom. Mindig van alkalmam élvezni és olvasni nagyszerű és értékes nevelő cikkeiket. Jó munkálkodást kívánok a lapszerkesztésben is. GÁSPÁR JÁNOS, LEVÉL BULGÁRIÁBÓL Kedves Elvtársak! Úgy gondoljuk, hogy kulturális téren kevés kapcsolatunk van egymással. Nálunk a Szövetség kerületi tanácsai mellett színjátszó- és tánccsoportok működnek és tevékenységük hozzájárul a hazánkban élő süketek kulturális színvonalának felemeléséhez. Minden évben szemlét tartunk ezen csoportok munkájával kapcsolatosan. Az utolsó szemlén a szófiai kerületi tanács színjátszó csoportja és a plovdivi tánccsoport szerezte meg az első helyet, s mindannyian nagy sikerrel szerepelnek a nem süket közönség előtt. A színjátszó csoport részt vett az öntevékeny (műkedvelő) színházi csoportok Szófiában megtartott versenyén és a többi, nem süket csoportokkal együtt a legmagasabb értékelésben részesült. Önök keveset tudnak a mi tevékenységünkről, mi szintén keveset tudunk az Önök munkájáról. Szeretnénk, ha meg lehetne oldani a színjátszó csoportok működésére vonatkozó anyagok kölcsönös cseréjét. Jelen pillanatban kevés anyag áll rendelkezésünkre a pantomimjátékkal (kifejező kapcsolatban és ezért mozgás) kérjük Önöket, hogy amennyiben lehetőségük van, küldjenek néhány erre vonatkozó anyagot. Mi volna véleményük kultúrgárdáink, színházi és tánccsoportok esetleges kölcsönös cseréjével kapcsolatban? Ezek lennének részünkről azok a kezdeményezések, melyek elősegítenék a két ország süketei közötti kulturális kapcsolatok további fejlődését. Elvtársi üdvözlettel: Bakardzsiev Radulov művészeti vezető elnök Halló vendég beszámol a veszprémiek szilveszteri mulatságáról Először volt süketek és nagyothallók között, arra a kérdésére keresett feleletet, hogyan szórakoznak a hallási fogyatékosok? Feleségem süket, azaz inkább nagyothalló, mert egy kicsit hall is. Jól tud beszélni, a süketnéma jelbeszédet jól ismeri, nemhiába Vácott tanult. Feleségem karácsony előtt meghívót kapott a veszprémi helyi csoporttól, Takács elvtárstól a szilveszteri mulatságra. Feleségem kért, menjünk el. Örömet akartam szerezni a feleségemnek és megígértem, elmegyünk és mondhatom, hogy magamnak is örömet szereztem. Amikor megérkeztünk, szívélyes üdvözlettel és meleg szeretettel fogadtak, öten érkeztünk együtt Székesfehérvárról, mert feleségem még három sorstársat meghívott. A veszprémi sorstárssal vonaton már több találkoztunk. Ők is a mulatságra igyekeztek. Örömmel üdvözölték egymást és elbeszélgettek egymással. Engem is kérdeztek jelbeszédükkel, én azonban nem értettem, helyettem feleségem válaszolt, ő volt a tolmács. A kedves fogadtatás nagy öröm volt számomra és nem is fogom elfelejteni, amíg élek- Vagy ötvenen jöttünk össze, mikor megkezdődött az előadás. Takács igazgató elvtárs, majd egy idős bácsi beszéltek. Megtudtam, hogy ők fáradtságot nem ismerve dolgoznak és hogy Veszprémben száz gyermek tanul a gyógypedagógiai iskolában. Ezután bemutatták „Az első szó“ című filmet. Ez is nagyon tetszett Szendvics, bor, finom vacsora következett, előkerültek a hazai ételek és italok is, utána zene, tánc reggelig. Jó hangulat töltött el mindenkit. Ilyen ünnepségen és összejövetelen bármikor örömmel teszek részt, megbecsülöm őket úgy, ahogyan ők engem! A táncból is bőven részemet. Ideírom: kivettem a előttem a veszprémiek jelesre vizsgáztak. Simon István, Székesfehérvár, Széchenyi u. 24. A győri és a kecskeméti csoport reklamálta a januári lap késését. Eddig mindig megérkezett a lap idejében, ez évben hiába várták január hóban, nem kapták meg. Új rendszer lépett életbe a lap szétküldése terén. Csak azoknak küldik ki postán a lapot, akiknek az előfizetése a központba megérkezett. Ezért fontos, hogy a csoportok az előfizetési díjakat beszedjék, illetve a tagokat az előfizetésre felhívják, és az előfizetői díjakat a központba felküldjék postai befizetési lapon, csekkszámlára befizetve. Folytassanak széleskörű felvilágosító munkát a csoportoknál, hogy minél több sorstárs fizessen elő lapunkra. Versenyezzenek az egyes csoportok, hogy melyik csoport szerez több előfizetőt a lapunknak. Ceglédiek adtak műsort Kecskeméten A szilveszteri mulatság jól sikerült. Fénypontja a ceglédiek műsora volt. Elkészültek a sorstársak társadalmi munkájával a felajánlott asztalok. Most már a sorstársak kényelmesen azok mellett vacsorázhattak és szórakozhattak. Lapelőfizetés kérdése A küldöttközgyűlésen he»lyes és megszívlelendő javaslatok hangzottak el lapunk előfizetésével kapcsolatban. Javasolták, hogy újra együtt fizethessék be a tagsági díjat és a lapelőfizetési díjat. Ez a lapelőfizetési mód hagyományos a Szövetségnél, így jut el lap a sorstársak széles tömegéhez. Amióta különválasztották a tagsági díjat a lapelőfizetési díjtól, nem emelkedett a taglétszám sem, és az előfizetők száma sem. Ez az új rendezés, a tagsági díj és a lapelőfizetési díj különválasztása éppen azokat sújtotta, akiknek kulturális felkészültségéhez éppen, nagyon is szükséges lenne lapunk rendszeres olvasása. A lapelőfizetéseknél annak betartása, hogy önkéntesen jelentkezzenek előfizetőnek a sorstársak, nem számol a realitásokkal.