Siketek és Nagyothallók, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

2 PÁRTMUNKA Pártszervezetünk munkáját az elmúlt évben nagyban be­folyásolta a Szövetségben elharapódzó személyeskedés és a­­ terven kívüli tervezgetések. Ugyanis munkánk jó részét le­foglalta az ezen ügyekben való közvetítő szerepünk, tárgyalá­sok stb., így a tulajdonképpeni pártfeladatok háttérbe szorul­tak. A főtitkári személyi kérdés megnyugtató megoldása után most már eredeti feladatainknak élhetünk. A legelső és legsürgősebb feladat a pártoktatás rendezése. Lehetetlen, hogy egy ilyen nagy létszámú társadalmi szerve­zetben ne legyen politikai iskolázás. Emlékezzünk vissza a 4—5 év előtti időre, amikor féltucat látogatott szeminárium volt Szövetségünkben, ugyanakkor a kollektív munka is jó volt, főleg a sportkör és a szövetségi vezetők között. Ez nem lehetett véletlen. Hogy munkánkat politikai téren feljavítsuk, feltétlen szük­séges, hogy régi, meggyőződéses elvtársaink visszatérjenek alapszervünkbe és munkát vállaljanak a különböző tömegszer­vezeti csoportokban, mint nevelők és oktatók. Ez a folyamat már megindult és reméljük, folytatódni fog. A KISZ-szervezet végre átalakulva, érdemleges munkát végez, reméljük, hogy ezúttal nem szalmaláng lesz a vezetők fellobbanása. Az ifjúság a párt aranytartaléka, közülük kell kinevelni azokat az értelmes sorstársakat, akik majdan a he­lyünkre fognak állni. Be akarjuk vezetni a rendszeres nyilvános pártnapokat, melyeken más-más elvtársak tájékoztatni fogják a tagságot az időszerű bel- és külpolitikai eseményekről. Meg fogjuk alakí­tani az un. társadalmi instruktorok csoportját, akik a sors­társak által meg nem értett eseményeket helyes világításba helyezik. Ugyancsak újból rendszeresíteni akarjuk a múltban jól bevált aktíva-üléseket, ahol havonta a meghívott tömegszer­vezeti vezetők és szövetségi funkcionáriusok megbeszélik a bennünket érdeklő problémákat. Természetesen ezen aktívákon pártonkívüliek is részt fognak venni, mert munkájukra szük­sége van az egész siket és nagyothalló társadalomnak. Felhívünk minden józan gondolkodású sorstársat, legyen párttag vagy pártonkívüli, jöjjön a segítségünkre, hogy fej­lődjön az alkotó, előrevivő szövetségi munka. Tettekkel bizo­nyítsuk be, hogy megértettük a komoly idők szavát és a sze­mélyeskedést félretéve, vezetjük a ránk bízott tagságot a fel­­emelkedés útjára. Napjainkban világraszóló események bizonyítják be a szo­cialista államrend döntő fölényét a régi burzsoá rendszerek felett. Hazánkban is ezt építjük. Mi, hallási fogyatékosok sem maradhatunk ki ebből a munkából, akik talán a legtöbbet kaptuk kormányzatunktól az emberi megbecsülés vonalán. --------------------------------------­ ELÉRT CÉL A Siketek Világszövetségé­nek főtitkársága örömmel ér­tesítette az összes tagszerve­zeteket, így a magyar Sike­tek és Nagyothallók Szövetsé­gét is, hogy az UNESCO X. közgyűlése, amely Párizsban lett megtartva, elfogadta a Siketek Világszövetségét az Egyesült Nemzetek legfonto­sabb szerveinél, mint nevelés, tudomány és kultúra tanács­adói kedvezményben való részvételre. Az UNESCO ezen kedvező döntése életbevágóan fontos a Siketek Világszövetsége jövő működésére, valamint a világ sikereire nézve. Ugyanis az UNESCO a Si­ketek Világszövetségét ezen­túl az erkölcsi támogatás mel­lett hathatósabban, anyagilag is támogatni fogja. tek Ez is mutatja, hogy a Sike­Világszövetsége milyen számottevő szerv és komoly tudományos munkásságot fejt ki, hogy az UNESCO ennek elismeréseképpen tagjai sorá­ba vette fel­ tanácsadói­val, ami kedvezménnyel jár, örömmel tölti el szövetsé­günket, mint a Siketek Vi­lágszövetsége tagszervezetét, hogy együttműködve kormá­nyunkkal, valamint az UNESCO mellett működő nemzeti bizottsággal, a ma­gunk részéről is támogattuk és elősegítettük a fontos cél elérését. N. E. -------------­ Uj esztendő kezdetén 1958. december 31. éjjel 12 óra. Búcsúztunk egy esztendő­től. Egyik ember örömmel vett búcsút tőle, mert neki csupa bánatot, csalódást ho­zott, a másik fájó szívvel bú­csúzik, mert neki csupa jót hozott, s sajnálja, hogy el­múlt. De az óramutató egy perccel tovább fut, 1959. január 1., az óesztendő örömeivel, fáj­dalmaival együtt eltűnt; az idők végtelenségében, már a múltté. Köszöntjük az új esz­tendőt. Megilletődéssel, re­ménységgel eltelve, boldog vá­rakozással tekintünk az új év küszöbén a jövendő év elé. Szívünk vágya, hogy remé­nyünk, óhajaink mind-mind boldog valósággá legyen, mire az év utolsó napjához érünk. Mindenkinek joga van a boldoguláshoz, mindenki ör­vendhet közbecsülésnek, min­denki szerezhet a jóléthez szükséges anyagiakat, ha az új esztendő küszöbén megfo­gadjuk, erősen elhatározzuk, hogy a kötelességünket híven teljesítjük, ha a munkate­rületünkön lelkiismerete­sen, kitartó, becsületes munkával dolgozunk. Ha végigtekintünk a világ­mindenségben, a kötelességtel­jesítés magasztos eszméjének teljesítését látjuk. A parányi féreg lót-fut, dolga után lát, a fű, fa évenként megújul, gyümölcsöt hoz, a nap, a boly­gók, az égitestek milliárdjai mind pontosan végzik köteles­ségüket. Mi lenne, ha nem teljesítenék! Csak pusztu­lás. Ugyancsak ez várna az­­ emberek millióira is, ha köte­lességüket nem teljesítenék. Az új esztendő küszöbén a gyermek is, a felnőtt is a kö­telességteljesítés szép, nemes célját lássa mindig, soha szeme elől nem tévesztve, s így a becsületesen végzett kö­telességteljesítés meghozza a jól megérdemelt munka talmát. Megvalósulnak az jv­ai év hajnalán kelt vágyaink s év végén boldogan mondhat­juk: áldott volt ez eszten­dő! Vértezzük fel magunkat a kötelességteljesítés szent el­határozásával, ha tagja va­gyunk a „Siketek Szövetsé­gének.’1 Új év küszöbén fogad­juk meg, hogy ha eddig nem, vagy lanyhán dolgoztunk ér­te, ebben az évben szívünk ügyének tekintjük, s dolgozunk érte szívvel, lélekkel, hiszen ez tőlünk csekély viszonzása annak a sok jónak, amelyben a szövetség minket része­sít. Aki kezével, munkájával tud segíteni, ajánlja fel segítsé­gét, aki eszével, szellemi munkával járulhat a szövet­ség munkájához, jöjjön! Ez is kötelességteljesítés! Ha mindenki lelkiismereti kérdésnek tekinti az új év kü­szöbén megfogadott köteles­­ségteljesítést, nemcsak ő ma­ga egyénileg fog boldogulni, de édes hazánk fejlődését, gazdagodását, jólétét is előse­gíti. Márpedig egy jó haza­finak szent kötelessége ha­záját boldognak látni! özv. Halas Ferencné § SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK § ,­­ A Munkát keresem!§§§§ Magányosan, elhagyottan élek, Mert életemből a szó kiesett! A világ nagy örök koncertjének Hét színű szivárványnál színesebb, Sok-sok hangja számomra elveszett! Felejtem lázadás szenvedését, Előre nézek, fejem emelem! Nem a hangok elveszett csodáit, Am szememmel, kezemmel, szívemmel, Igaz barátom, a Munkát keresem! Szocialista országban élek! Elveszett ember senki nem lehet! Itt nincsenek fehérek, feketék! Az emberség nevében beszélek! Fogjuk meg egymás dolgozó kezét. Tulipánná § § EGY SZOMORKODÓHOZ A nyár világa oly csodás Megszőve tiszta fényből, Ha olykor mégis elborul Ne hidd mindjárt, hogy alkonyul, Ha eső hull az égből, A fénnyel együtt jár az árny, Ki búsul ezen: dőre, Ne dédelgesd a bánatot, Mert egyre inkább rágni fog, Jöjj napfényes mezőkre! Vigyázz, a nyár az illanó, Míg nyílik, szedj virágot! Szeress, örülj s a pillanat, Varázsának add át magad És megszépül világod. A tél virága lesz neked A jó baráti szóból. Úgy élj, ha jő az alkonyat, Ne búsongj árván egymagad, Amíg fejedre hó hull. Bogner Gyula Özv. Tóth Mihályné, Bellák Margit emlékére 1958. november 27-én ismét összegyűltek a sorstársak a rákoskeresztúri temetőben, hogy elbúcsúztassák egyik tisztelt és szeretett sorstársnő­jüket, a 82 éves, özvegy Tóth Mihálynét. A váci intézetben tanult az 1800-as évek végén és 1913- ban ment férjhez Tóth Mi­hály könyvkötő sorstársunk­hoz, aki húsz évig volt szö­vetségünk elődjének, az Or­szágos Cházár A. Siketnéma Otthonnak titkára. Lehel utcai otthonuk hos­­­szú éveken át volt az akkori siketnémák színe-javának, leg­műveltebbjeinek találkozóhe­lye, mivel Tóth Mihály maga is gyakorlott tollforgató és költő volt, aki számon tartot­ta a tehetségesebb vidéki sorstársakat, buzdítva őket a továbbtanulásra, képességeik fejlesztésére. Amíg 6 fárasztó napi munkája után a könyv­kötőműhelyből egyenesen Cházár Otthon Aggteleki ut­a­sai, majd később a Nefelejcs utcai egyesületi helyiségébe sietett, addig az asszonya egyedül nevelte, gondozta egyetlen gyermeküket, Haj­nalkát. A meghitt családi örö­mökből az apának csak per­cek jutottak, mert még vasár- és ünnepnapjait is lefoglalta a sorstársakkal való törődés. Az eleinte lázadozó anya ké­sőbb beletörődött a változtat­­hatatlanba és hosszú éveken át esténként gyermekével együtt türelemmel várta haza fáradt férjét. Háztartását min­taszerűen vezette, a sütés­­főzés tudományában utolérhe­tetlen volt. Bár élete utolsó éveiben már nem bírta házi munkát elvégezni, de tét­e­len soha nem volt, ügyes ke­zeiből a legszebb kézimunkák kerültek ki. Még élete utolsó hónapjaiban is szorgalmasan horgolt, kötögetett. Betegen, bénán is öröme telt a mun­kában. A szelíd lelkületű, csupa szív matróna mentes volt a nők legnagyobb hibá­jától: nem pletykált é­s soha nem bántott senkit. Mióta férje, 1950-ben meg­halt, Hajnalka lánya munká­jából éltek. Leánya is nagy szorgalommal dolgozott és megható szeretettel gondosko­dott róla. Belőle sem hiányzik az édesapa költői lelkülete és határtalan gyöngédsége, ön­­feláldozásra hajló készsé­ge. Lelkiismeretesen végzett hivatali munkáján kívül az édesanya hosszú betegsége alatt a háztartási munkákat is szívesen végezte. Tóth Mihálynét férje mellé, közös sírba temették. Kentner papa mondotta búcsúztatójá­ban, akik életükben hűségesen szerették egymást, most a sír­ban együtt pihenhetnek örök békességben. VARJÚ MARIA —: 4»^%» ------------­ KEDVES FŐTITKÁR ELVTÁRSNŐ! Mint a szövetség egyik leg­fiatalabb tagja, munkájának megkezdésekor szeretettel üd­vözlöm. Kívánom, hogy a sajtóban közölt elgondolásait valóra váltsa a tagság szerető, megértő támogatásával. Nyilatkozata rádöbbentett arra, hogy milyen keveset tet­tünk eddig a vidéki csoportok megalakítása, eredményes mű­ködése érdekében. Azt hiszem, a nemtörődöm­ség terén, mi székesfehérvá­riak vezetünk. Még csak nem is gondoltunk arra, hogy létre kellene hozni itt is a csoportot, pedig jó egynéhányan vagyunk, itt Székesfehérváron és a me­gyében is. És bizony szeret­nénk mi is társadalmi életet élni! Egyelőre még alig néhányan ismerjük egymást, pedig a mi összefogásunk segíthetne hely­zetünkön. Csak a legnagyobb öröm­mel üdvözölhetem azt az új légkört és új szellemet, amit az ön tevékenysége máris je­lent a szövetségben. BAROSS FERENC 1959. JANN­­AR Karácsonyi színielőadás A szövetség kultúrásai a karácsonyi ünnepek másod­napján az alábbi több kis számból álló színielőadást mutatták be: 1. LESELKEDŐ (pantomim), 2. FESTŐMŰ­VÉSZ (pantomim), 3. TROLI­BUSZ (vígjáték), 4. ÉLŐ SZO­BOR (bohózat). Szereplők: Harka I., Putyera Gy., Gön­dör I., Major Z. és neje: Ba­lázs A. Szbaó J., 5. TALÁ­LÓS KÉRDÉSEK (fejtörő). Tartotta: Déri S. — A szín­darabokat betanította és ren­dezte: Major Z. és Déri S. A nagyrészt fiatalokból álló kultúrgárda ezúttal nagyobb biztonsággal mozgott a szín­padon, s szép előrehaladásról tett tanúbizonyságot. Ezen előadáson részt vett a néhány napja Budapestre érkezett Radouloff, a bolgár Siketek­ Szövetségének elnöke is, akinek annyira megtet­szett néhány szám, hogy azt a kijelentést tette: hazaérve be fogja tanítani és eljátszat­­ni a bolgár siketek kultúrá­­saival! —gy —» A karácsonyi színielőadás szereplői A karácsonyi előadás egyik jelenete .................................................. FENYŐFA-ÜNNEPÉLY December 21-én székh­ázunk kultúrtermében 3 méter ma­gas, szépen feldíszített, csillo­­gó-villogó fenyőfa fogadta a tagtársakat. Nagy Elemérné főtitkár me­leg szavakkal kérte a tagsá­got, hogy mint kinek-kinek kis családjában, úgy a szövet­ség nagy családjában is bé­kesség és szeretet uralkodjon, s megértéssel, megbecsüléssel viseltessenek egymás iránt. Nagy Ernő központi elnök a központi vezetőség, a többi csoportok és fiókok, továbbá a külföldi testvérszövetségek karácsonyi jókívánatait tol­mácsolta. Weinacht Lajos csoport­elnök is köszöntötte a buda­pesti tagságot és összetartásra, további jó, kollektív együtt­működésre buzdította őket. A szövetség egyszerű, de meghitt fenyőfa-ünnepélyét filmelőadás zárta be. A vidéki csoportok nagy része is bensőséges fenyőfa­­ünnepélyt tartott. N—ő Ф A karácsonyi ünnepély részvevői ----------------4-^»»----------------­ Jónak ígérkezik a szegedi szövetkezet eredménye A Siketek és Nagyothallók Vegyesipari Termelőszövetke­zete évi mérlege még nincsen készen, de annyit Bálint Sán­dor Lajos csoporttitkár kö­zölt, hogy eredményük jónak ígérkezik. Az eredményt Szolga Tibor fáradhatatlan szorgalommal végzett vezeté­sének köszönhetik. Csizmazia Kálmán köz­ponti választmányi tag, a szegedi csoport díszelnö­ke, festőművész értékes képet ajándékozott a cso­port új termének felava­tásakor. Szilveszter-estéjükön Békés­csabáról 16-an vettek részt. A vendégek jól érezték magu­kat, és az ünnepséget követő napon, délben utaztak haza. Megbeszélték velük a békés­csabai problémákat. A helyi­ség hiánya nem engedi fej­lődni az egyesületi életet ná­luk. MEGHÍVÓ SIKETEK SPORT KLUBJA 1959. február 14-én este órai kezdettel tartja meg reg­­­gelig tartó, hagyományos jel­­mezestélyét melyre min­den tagtársat szeretettel elvár a RENDEZŐSÉG. Szépségverseny! Jelmezversny! HIDEG-MELEG BÜFÉ!! ZENE! RUHATÁR!

Next