Siketek és Nagyothallók, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
2 PÁRTMUNKA Pártszervezetünk munkáját az elmúlt évben nagyban befolyásolta a Szövetségben elharapódzó személyeskedés és a terven kívüli tervezgetések. Ugyanis munkánk jó részét lefoglalta az ezen ügyekben való közvetítő szerepünk, tárgyalások stb., így a tulajdonképpeni pártfeladatok háttérbe szorultak. A főtitkári személyi kérdés megnyugtató megoldása után most már eredeti feladatainknak élhetünk. A legelső és legsürgősebb feladat a pártoktatás rendezése. Lehetetlen, hogy egy ilyen nagy létszámú társadalmi szervezetben ne legyen politikai iskolázás. Emlékezzünk vissza a 4—5 év előtti időre, amikor féltucat látogatott szeminárium volt Szövetségünkben, ugyanakkor a kollektív munka is jó volt, főleg a sportkör és a szövetségi vezetők között. Ez nem lehetett véletlen. Hogy munkánkat politikai téren feljavítsuk, feltétlen szükséges, hogy régi, meggyőződéses elvtársaink visszatérjenek alapszervünkbe és munkát vállaljanak a különböző tömegszervezeti csoportokban, mint nevelők és oktatók. Ez a folyamat már megindult és reméljük, folytatódni fog. A KISZ-szervezet végre átalakulva, érdemleges munkát végez, reméljük, hogy ezúttal nem szalmaláng lesz a vezetők fellobbanása. Az ifjúság a párt aranytartaléka, közülük kell kinevelni azokat az értelmes sorstársakat, akik majdan a helyünkre fognak állni. Be akarjuk vezetni a rendszeres nyilvános pártnapokat, melyeken más-más elvtársak tájékoztatni fogják a tagságot az időszerű bel- és külpolitikai eseményekről. Meg fogjuk alakítani az un. társadalmi instruktorok csoportját, akik a sorstársak által meg nem értett eseményeket helyes világításba helyezik. Ugyancsak újból rendszeresíteni akarjuk a múltban jól bevált aktíva-üléseket, ahol havonta a meghívott tömegszervezeti vezetők és szövetségi funkcionáriusok megbeszélik a bennünket érdeklő problémákat. Természetesen ezen aktívákon pártonkívüliek is részt fognak venni, mert munkájukra szüksége van az egész siket és nagyothalló társadalomnak. Felhívünk minden józan gondolkodású sorstársat, legyen párttag vagy pártonkívüli, jöjjön a segítségünkre, hogy fejlődjön az alkotó, előrevivő szövetségi munka. Tettekkel bizonyítsuk be, hogy megértettük a komoly idők szavát és a személyeskedést félretéve, vezetjük a ránk bízott tagságot a felemelkedés útjára. Napjainkban világraszóló események bizonyítják be a szocialista államrend döntő fölényét a régi burzsoá rendszerek felett. Hazánkban is ezt építjük. Mi, hallási fogyatékosok sem maradhatunk ki ebből a munkából, akik talán a legtöbbet kaptuk kormányzatunktól az emberi megbecsülés vonalán. -------------------------------------- ELÉRT CÉL A Siketek Világszövetségének főtitkársága örömmel értesítette az összes tagszervezeteket, így a magyar Siketek és Nagyothallók Szövetségét is, hogy az UNESCO X. közgyűlése, amely Párizsban lett megtartva, elfogadta a Siketek Világszövetségét az Egyesült Nemzetek legfontosabb szerveinél, mint nevelés, tudomány és kultúra tanácsadói kedvezményben való részvételre. Az UNESCO ezen kedvező döntése életbevágóan fontos a Siketek Világszövetsége jövő működésére, valamint a világ sikereire nézve. Ugyanis az UNESCO a Siketek Világszövetségét ezentúl az erkölcsi támogatás mellett hathatósabban, anyagilag is támogatni fogja. tek Ez is mutatja, hogy a SikeVilágszövetsége milyen számottevő szerv és komoly tudományos munkásságot fejt ki, hogy az UNESCO ennek elismeréseképpen tagjai sorába vette fel tanácsadóival, ami kedvezménnyel jár, örömmel tölti el szövetségünket, mint a Siketek Világszövetsége tagszervezetét, hogy együttműködve kormányunkkal, valamint az UNESCO mellett működő nemzeti bizottsággal, a magunk részéről is támogattuk és elősegítettük a fontos cél elérését. N. E. ------------- Uj esztendő kezdetén 1958. december 31. éjjel 12 óra. Búcsúztunk egy esztendőtől. Egyik ember örömmel vett búcsút tőle, mert neki csupa bánatot, csalódást hozott, a másik fájó szívvel búcsúzik, mert neki csupa jót hozott, s sajnálja, hogy elmúlt. De az óramutató egy perccel tovább fut, 1959. január 1., az óesztendő örömeivel, fájdalmaival együtt eltűnt; az idők végtelenségében, már a múltté. Köszöntjük az új esztendőt. Megilletődéssel, reménységgel eltelve, boldog várakozással tekintünk az új év küszöbén a jövendő év elé. Szívünk vágya, hogy reményünk, óhajaink mind-mind boldog valósággá legyen, mire az év utolsó napjához érünk. Mindenkinek joga van a boldoguláshoz, mindenki örvendhet közbecsülésnek, mindenki szerezhet a jóléthez szükséges anyagiakat, ha az új esztendő küszöbén megfogadjuk, erősen elhatározzuk, hogy a kötelességünket híven teljesítjük, ha a munkaterületünkön lelkiismeretesen, kitartó, becsületes munkával dolgozunk. Ha végigtekintünk a világmindenségben, a kötelességteljesítés magasztos eszméjének teljesítését látjuk. A parányi féreg lót-fut, dolga után lát, a fű, fa évenként megújul, gyümölcsöt hoz, a nap, a bolygók, az égitestek milliárdjai mind pontosan végzik kötelességüket. Mi lenne, ha nem teljesítenék! Csak pusztulás. Ugyancsak ez várna az emberek millióira is, ha kötelességüket nem teljesítenék. Az új esztendő küszöbén a gyermek is, a felnőtt is a kötelességteljesítés szép, nemes célját lássa mindig, soha szeme elől nem tévesztve, s így a becsületesen végzett kötelességteljesítés meghozza a jól megérdemelt munka talmát. Megvalósulnak az jvai év hajnalán kelt vágyaink s év végén boldogan mondhatjuk: áldott volt ez esztendő! Vértezzük fel magunkat a kötelességteljesítés szent elhatározásával, ha tagja vagyunk a „Siketek Szövetségének.’1 Új év küszöbén fogadjuk meg, hogy ha eddig nem, vagy lanyhán dolgoztunk érte, ebben az évben szívünk ügyének tekintjük, s dolgozunk érte szívvel, lélekkel, hiszen ez tőlünk csekély viszonzása annak a sok jónak, amelyben a szövetség minket részesít. Aki kezével, munkájával tud segíteni, ajánlja fel segítségét, aki eszével, szellemi munkával járulhat a szövetség munkájához, jöjjön! Ez is kötelességteljesítés! Ha mindenki lelkiismereti kérdésnek tekinti az új év küszöbén megfogadott kötelességteljesítést, nemcsak ő maga egyénileg fog boldogulni, de édes hazánk fejlődését, gazdagodását, jólétét is elősegíti. Márpedig egy jó hazafinak szent kötelessége hazáját boldognak látni! özv. Halas Ferencné § SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK § , A Munkát keresem!§§§§ Magányosan, elhagyottan élek, Mert életemből a szó kiesett! A világ nagy örök koncertjének Hét színű szivárványnál színesebb, Sok-sok hangja számomra elveszett! Felejtem lázadás szenvedését, Előre nézek, fejem emelem! Nem a hangok elveszett csodáit, Am szememmel, kezemmel, szívemmel, Igaz barátom, a Munkát keresem! Szocialista országban élek! Elveszett ember senki nem lehet! Itt nincsenek fehérek, feketék! Az emberség nevében beszélek! Fogjuk meg egymás dolgozó kezét. Tulipánná § § EGY SZOMORKODÓHOZ A nyár világa oly csodás Megszőve tiszta fényből, Ha olykor mégis elborul Ne hidd mindjárt, hogy alkonyul, Ha eső hull az égből, A fénnyel együtt jár az árny, Ki búsul ezen: dőre, Ne dédelgesd a bánatot, Mert egyre inkább rágni fog, Jöjj napfényes mezőkre! Vigyázz, a nyár az illanó, Míg nyílik, szedj virágot! Szeress, örülj s a pillanat, Varázsának add át magad És megszépül világod. A tél virága lesz neked A jó baráti szóból. Úgy élj, ha jő az alkonyat, Ne búsongj árván egymagad, Amíg fejedre hó hull. Bogner Gyula Özv. Tóth Mihályné, Bellák Margit emlékére 1958. november 27-én ismét összegyűltek a sorstársak a rákoskeresztúri temetőben, hogy elbúcsúztassák egyik tisztelt és szeretett sorstársnőjüket, a 82 éves, özvegy Tóth Mihálynét. A váci intézetben tanult az 1800-as évek végén és 1913- ban ment férjhez Tóth Mihály könyvkötő sorstársunkhoz, aki húsz évig volt szövetségünk elődjének, az Országos Cházár A. Siketnéma Otthonnak titkára. Lehel utcai otthonuk hosszú éveken át volt az akkori siketnémák színe-javának, legműveltebbjeinek találkozóhelye, mivel Tóth Mihály maga is gyakorlott tollforgató és költő volt, aki számon tartotta a tehetségesebb vidéki sorstársakat, buzdítva őket a továbbtanulásra, képességeik fejlesztésére. Amíg 6 fárasztó napi munkája után a könyvkötőműhelyből egyenesen Cházár Otthon Aggteleki utasai, majd később a Nefelejcs utcai egyesületi helyiségébe sietett, addig az asszonya egyedül nevelte, gondozta egyetlen gyermeküket, Hajnalkát. A meghitt családi örömökből az apának csak percek jutottak, mert még vasár- és ünnepnapjait is lefoglalta a sorstársakkal való törődés. Az eleinte lázadozó anya később beletörődött a változtathatatlanba és hosszú éveken át esténként gyermekével együtt türelemmel várta haza fáradt férjét. Háztartását mintaszerűen vezette, a sütésfőzés tudományában utolérhetetlen volt. Bár élete utolsó éveiben már nem bírta házi munkát elvégezni, de tételen soha nem volt, ügyes kezeiből a legszebb kézimunkák kerültek ki. Még élete utolsó hónapjaiban is szorgalmasan horgolt, kötögetett. Betegen, bénán is öröme telt a munkában. A szelíd lelkületű, csupa szív matróna mentes volt a nők legnagyobb hibájától: nem pletykált és soha nem bántott senkit. Mióta férje, 1950-ben meghalt, Hajnalka lánya munkájából éltek. Leánya is nagy szorgalommal dolgozott és megható szeretettel gondoskodott róla. Belőle sem hiányzik az édesapa költői lelkülete és határtalan gyöngédsége, önfeláldozásra hajló készsége. Lelkiismeretesen végzett hivatali munkáján kívül az édesanya hosszú betegsége alatt a háztartási munkákat is szívesen végezte. Tóth Mihálynét férje mellé, közös sírba temették. Kentner papa mondotta búcsúztatójában, akik életükben hűségesen szerették egymást, most a sírban együtt pihenhetnek örök békességben. VARJÚ MARIA —: 4»^%» ------------ KEDVES FŐTITKÁR ELVTÁRSNŐ! Mint a szövetség egyik legfiatalabb tagja, munkájának megkezdésekor szeretettel üdvözlöm. Kívánom, hogy a sajtóban közölt elgondolásait valóra váltsa a tagság szerető, megértő támogatásával. Nyilatkozata rádöbbentett arra, hogy milyen keveset tettünk eddig a vidéki csoportok megalakítása, eredményes működése érdekében. Azt hiszem, a nemtörődömség terén, mi székesfehérváriak vezetünk. Még csak nem is gondoltunk arra, hogy létre kellene hozni itt is a csoportot, pedig jó egynéhányan vagyunk, itt Székesfehérváron és a megyében is. És bizony szeretnénk mi is társadalmi életet élni! Egyelőre még alig néhányan ismerjük egymást, pedig a mi összefogásunk segíthetne helyzetünkön. Csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem azt az új légkört és új szellemet, amit az ön tevékenysége máris jelent a szövetségben. BAROSS FERENC 1959. JANNAR Karácsonyi színielőadás A szövetség kultúrásai a karácsonyi ünnepek másodnapján az alábbi több kis számból álló színielőadást mutatták be: 1. LESELKEDŐ (pantomim), 2. FESTŐMŰVÉSZ (pantomim), 3. TROLIBUSZ (vígjáték), 4. ÉLŐ SZOBOR (bohózat). Szereplők: Harka I., Putyera Gy., Göndör I., Major Z. és neje: Balázs A. Szbaó J., 5. TALÁLÓS KÉRDÉSEK (fejtörő). Tartotta: Déri S. — A színdarabokat betanította és rendezte: Major Z. és Déri S. A nagyrészt fiatalokból álló kultúrgárda ezúttal nagyobb biztonsággal mozgott a színpadon, s szép előrehaladásról tett tanúbizonyságot. Ezen előadáson részt vett a néhány napja Budapestre érkezett Radouloff, a bolgár Siketek Szövetségének elnöke is, akinek annyira megtetszett néhány szám, hogy azt a kijelentést tette: hazaérve be fogja tanítani és eljátszatni a bolgár siketek kultúrásaival! —gy —» A karácsonyi színielőadás szereplői A karácsonyi előadás egyik jelenete .................................................. FENYŐFA-ÜNNEPÉLY December 21-én székházunk kultúrtermében 3 méter magas, szépen feldíszített, csillogó-villogó fenyőfa fogadta a tagtársakat. Nagy Elemérné főtitkár meleg szavakkal kérte a tagságot, hogy mint kinek-kinek kis családjában, úgy a szövetség nagy családjában is békesség és szeretet uralkodjon, s megértéssel, megbecsüléssel viseltessenek egymás iránt. Nagy Ernő központi elnök a központi vezetőség, a többi csoportok és fiókok, továbbá a külföldi testvérszövetségek karácsonyi jókívánatait tolmácsolta. Weinacht Lajos csoportelnök is köszöntötte a budapesti tagságot és összetartásra, további jó, kollektív együttműködésre buzdította őket. A szövetség egyszerű, de meghitt fenyőfa-ünnepélyét filmelőadás zárta be. A vidéki csoportok nagy része is bensőséges fenyőfaünnepélyt tartott. N—ő Ф A karácsonyi ünnepély részvevői ----------------4-^»»---------------- Jónak ígérkezik a szegedi szövetkezet eredménye A Siketek és Nagyothallók Vegyesipari Termelőszövetkezete évi mérlege még nincsen készen, de annyit Bálint Sándor Lajos csoporttitkár közölt, hogy eredményük jónak ígérkezik. Az eredményt Szolga Tibor fáradhatatlan szorgalommal végzett vezetésének köszönhetik. Csizmazia Kálmán központi választmányi tag, a szegedi csoport díszelnöke, festőművész értékes képet ajándékozott a csoport új termének felavatásakor. Szilveszter-estéjükön Békéscsabáról 16-an vettek részt. A vendégek jól érezték magukat, és az ünnepséget követő napon, délben utaztak haza. Megbeszélték velük a békéscsabai problémákat. A helyiség hiánya nem engedi fejlődni az egyesületi életet náluk. MEGHÍVÓ SIKETEK SPORT KLUBJA 1959. február 14-én este órai kezdettel tartja meg reggelig tartó, hagyományos jelmezestélyét melyre minden tagtársat szeretettel elvár a RENDEZŐSÉG. Szépségverseny! Jelmezversny! HIDEG-MELEG BÜFÉ!! ZENE! RUHATÁR!