Siketek és Nagyothallók, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

V­A­C Kiss Sándor clnéi) Görgey V.43 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SIKETEI és IMGVOTHALLIÓK A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1961. JANUÁR HÓ Minden siket és nagyothalló érezze: a szövetség az övé! Aktívaülésen megtanácskozták a szövetség feladatait — Sok jó javaslat: szükséges a bizalmi hálózat kiépítése az üzemekben — Ez évben is hirdessenek irodalmi pályázatot — Minden összejövetelen legyen tájékoztatás a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről Közel ötvenen vettek részt a szövetség székházában ja­nuár 17-én megtartott aktíva­értekezleten. Keleti János or­szágos elnök nyitotta meg a tanácskozást. Csillag György párttitkár a nemzetközi hely­zetről adott rövid áttekintést. Rudas Nándor főtitkár, az ak­tívaülés célját és jelentőségét elemezte. Az év elején helyes arról ta­nácskozni, mit akar a szövet­ség az év folyamán megvaló­sítani. Az évi terv, program kidolgozásához nyújtanak a központi vezetőségnek segítsé­get a résztvevők, s így méltó nevéhez az aktívaülés. Fontos az, hogy a tagság kívánságait a vezetőség magáévá tegye és fordítva: a vezetők elgondo­lásait a tagság segítsen a gya­korlatban megvalósítani. Öt hónap alatt azt tapasz­talta, hogy szorgalmasan, lel­kesen tevékenykednek a szö­vetség érdekében. Elsősorban a pártalapszervezet tölt be fontos szerepet a szövetség életében. A pártalapszer­­vezet és a KISZ-alapszer­­vezet­ a szövetség politikai magva. A pártoktatás részt­vevői igen aktívak, érdek­lődnek a felvetett kérdések iránt, sokat olvasnak, ismerik a napi eseményeket. A nőbi­zottság kezdeményezte az is­meretterjesztő előadások rend­szeresítését, és ma már hiá­nyolják, ha egy héten nincsen ismeretterjesztő előadás. A si­ketek és nagyothallók együtt­működésének területén a nő­bizottság és a KISZ-alapszer­­vezet még jobban kapcsolód­janak be a feladatok megol­dásába. Ma már nincsen széthúzás sehol, megvan az összhang a tagság között, sőt a kívülállók között sincsen olyan jelenség, ami helytelen lenne, így lehet dolgozni! Ma békesség és nyu­galom van a szövetségben, megvan az alkotó munka legfontosabb előfeltétele. Rudas főtitkár ezután fog­lalkozott a küldöttközgy­űlésen felvetett problémák elintézé­sével. Sorra vette az egyes kérdéseket, beszámolt az azóta végzett­ eljárásokról, és reáli­san taglalta a várható ered­ményeket. Egyes ügyekben sok a nehézség, azonban amíg a kielégítő megoldást nem érik el, nem tekintik azokat lezártnak. A szövetségnek sok ezres tá­bora van és sok-sok ezren vannak még a szövetségen kí­vül. Sokkal nagyobb lett vol­na a fejlődés, ha mindig meg­lett volna egymás kölcsönös segítése. A tagszervezést is csak mindenki közreműkö­désével lehet sikerre . Nagy súlya lenne annak, minni ha felső szervek előtt ötezer tag nevében lehetne szólan. Ha a mai háromezer tagot említjük, akkor rögtön megjegyzik: szép-szép, de 680-an nem fi­zettek tagdíjat. A nem fizető­s tagok gyengítik a tagság sú­lyát. Ennek a helyzetnek a­­ felszámolása minden egyes tag­­ feladata. Az évi munkát meghatározó programot minden csoport vezetősége a maga aktívaháló­zatának bevonásával készítse el. Két része legyen: foglal­kozzon a költségvetés nyújtot­ta lehetőségek hasznosításával, és foglalja magában mindazt, amit a maguk erejéből meg tudnak valósítani: kultúrmun­­ka, a helyiségek szebbé tétele, megbecsülése. Arccal az olimpia felé ez legyen a sportolók felké­szülésének fő jelszava. Min­denkinek segítenie kell a sportolók munkáját. Sikereik mindenki sikerei lesznek! Akkor dolgozik jól a vezető­ség, akkor hajtja végre az ap­parátus helyesen a jól átgon­dolt határozatokat, ha minden siket és nagyothalló azt fogja érezni: a szövetség az övé! Déri Sándor, özv. Nádasi L­ászlóné (ez évben is legyen irodalmi pályázat), Nagy Ernő, Dávid Gyula (szükséges a bi­zalmi hálózat kiépítése az üzemekben­, minden összejö­vetelen legyen tájékoztatás a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről­, Weicher Sándor, id. Lőwenstein Pál, Liptay Dezső, Füzesi Géza, Földvári Samu, Kentner Sándor felszó­lalásaira Rudas Nándor főtit­kár válaszolt. Az imperialisták mérgezett fegyvere Az elmúlt év novemberében egy fiatal sorstárs levelet mu­tatott nekem. Vidéki ismerőse azt írta, hogy hazánkban 1961. január 1-től a közlekedés tari­fáját felemelik és csökkentik a fizetéseket. Egyik sem kö­vetkezett be. Am múlt év no­vemberében a jóhiszemű le­vélíró elhitte, sőt terjesztette az ellenség által kiagyalt rém­híreket. És tegyük hozzá, az efféle rágalmak, rémhírek, ha­zugságok, álhírek a legprimi­tívebbek azok közül a kom­munistaellenes mérgezett fegy­verek közül, amelyeket az im­perialisták naponta útjukra bocsátanak — mint azokról a 81 kommunista és munkáspárt képviselőinek Moszkvai Nyi­latkozata is említést tesz. Ki Kádár János elvtárs legutób­országgyűlési beszédében bölcs, tréfás megjegyzést tett: a rémhírek hívei, terjesztői gyűjtsék össze közrebocsátott rémhíreiket, amelyek valótlan­sága kivétel nélkül rövidesen, hetek, napok, órák alatt kide­rült, aszerint, mikorra ígérték a beteljesedést, és a kormány a rémhírterjesztők összegyűj­tött műveit hajlandó kötetben kiadni tanulságul a hiszékeny embereknek. Az imperialisták töméntelen hazugságot, rágalmat és álhírt terjesztettek a Szovjetunióról fennállása több mint negyven éve alatt, úgyszintén a szo­cialista táborról, a népi de­mokráciákról, de a világ min­den haladó mozgalmáról is. A velejéig reakciós Horthy­­rendszerben állandóan befe­ketítették, mocskolták a szo­cialista Szovjetuniót, a mun­kások, dolgozók győztes for­­radalmát. Velem együtt né­hány haladó gondolkodású, de­mokratikus érzelmű sorstárs rendszeresen összejött az „Edison" kávéház alagsori helyiségében, és az igazságnak megfelelően magyarázták a Szovjetunióban akkor épülő szocialista rendszer előnyeit a sorstársaknak. Élénk, termé­keny vitákat folytattunk, na­gyon sok sorstársban támadt becsületes érdeklődés a prole­tárdiktatúra állama iránt.­­ Az imperialisták nem vál­toztak meg, ma is minden le­­­hető eszközzel igyekeznek be­­­feketíteni, meghamisítani a­ kommunisták helyes, építő tö­­­rekvéseit, a szocialista társa­­­­dalmat, s mindent és minden­­­kit, ha kizsákmányoló, gyar­matosító törekvéseiknek útjá­­­ban áll. Ám a szocialista tá­bor megszületésével a Szov­­­jetunió elszigeteltsége meg­­­szűnt, ma már egy­milliárd­ ember építi a szocialista tár­­­sadalmat. Megerősödött világ­­­szerte a kommunisták hangja.­ Ma már nálunk sem kell mély illegalitásban védeni a világot átformáló kommunista eszmé­ket, a népek jólétét megterem­­­­tő szocialista társadalmat. A világon mindenütt egyre töb­ben ismerik fel a kommunis­ták alkotó munkájának gyö­nyörű jelent és jövőt formáló eredményeit. Ám az imperialisták nem nyugosznak. Rágalmaznak és a kommunistaellenesség mér­gezett fegyvereivel igyekeznek megzavarni az egyszerű em­berek tisztánlátását. Egymás ellen próbálják uszítani a né­peket, le akarják törni a né­pek jobb élet utáni törekvé­seit. Nekik minden eszköz jó arra, hogy akadályozzák a né­peket a jobb élet megvalósí­tásáért folyó harcban. Hogyan lehet kicsavarni ellenségeink kezéből a mérge­zett fegyvereket, mmi a leg­biztosabb ellenméreg? A ha­zugságokat, a rágalmakat, a tudatos és célzatos álhíreket, uszításokat leleplezni, köz­megvetésbe és köznevetségbe fullasztani mindenütt. A mi legtisztább és legerő­sebb fegyverünk az igazság. Mi békét akarunk, és a népek számára a jólétet akarjuk megteremteni. Mi megszaba­dítjuk az emberiséget a hábo­rú borzalmaitól, a rettegéstől, a munkanélküliségtől, a gaz­dasági válságoktól, így adunk csattanós választ a rémhírekre. Déri Sándor Az országos elnökség ülése ••• • ❖ A Szövetség országos elnök­sége 1961. január 10-én tar­totta ez évi első ülését. Főbb ❖ napirendi pontként a buda­❖ pes­ti Helyi Csoporttal foglal­koztak, s ezért erre az ülésre ❖ meghívták a budapesti csoport ❖ [UNK] vezetőit is. ❖ Rudas Nándor, főtitkár és •*•­•Nagy Ernő, országos szervező­ti­kár, részletesen kifejtették ^nézeteiket és elgondolásaiéit, ❖ mellyel a budapesti helyi csoport munkáját kívánják ^megjavítani, hogy az a többi ❖ csoport közt necsak a legna­­.•Igyobb, hanem a legjobb cso­­­­port is legyen, s mintaképül ❖ szolgáljon. Rámutattak arra, ❖ hogy ❖ ❖ a jó munka alapja a terv­•••❖ szerű felkészülés, ezért a budapesti helyi csoport­ol­nak is munkatervet kell !•­ készítenie negyedéves, |j; esetleg havi bontásban. .♦.Rámutattak a tanulás, a to­­­­­vábbképzés fontosságára, ar­­­ra, hogy népi államunk mily­e|­nagy áldozatot hoz annak ér­dekében, amire példa a Szö­vetség költségvetése is. Élni ❖ kell az adott lehetőségekkel. 5 Rámutattak arra, hogy »J* •> bele kell venni a munka­­... tervbe az ismeretterjesztő ... előadások és látogatások ij tartását, *és jelentősen meg kell emelni­e a kultúrmunka színvonalát, ❖ valamint jobban rá kell szok­­­tatni a tagságot az olvasásra.­­ Hasznosabb szórakozási le­­­hetőségről is kell gondoskod­­ni a tagság számára. Kiemel­ték a taglétszám emelésének fontos feladatát, a tag­toborzás fokozását, a kí­vülállók összehívását és meghallgatását. Kimondotta az országos elnök­ség, hogy a választmánynak a Szövetség 2 forintos belépő­díj melletti látogatását be­szüntető határozatát maradék­talanul végre kell hajtani. Azokat a sorstársakat, akik több alkalommal külön be­lépődíjjal keresték fel a Szö­vetség helyiségeit és így né­hány látogatás után többet fi­zettek, mint az egész évi tag­díj, a saját érdekükben és a taglétszám emelése érdeké­ben be kell szervezni a Szö­vetség tagjai sorába. Intéz­kedett az elnökség a tagdíj­­hátralék felszámolása iránt is. Kb. 13 000 forintról van szó, amit még a múlt évben kellett volna teljesíteni. tagságot rá kell nevelni a tag­­­sági díj pontos és időben való megfizetésére. Ezt lehetőleg már az év első felében telje­sítsék, hogy a második félév­ben ne legyen egyetlen hátra­lékos sem, s az év végi zár­számadást már eszerint lehes­sen elkészíteni. Az országos elnökség többi­­ és a budapesti csoport ve­zetőségi tagjainak hozzászó­lásai után az országos elnök­ség rátért a segélyügyek meg­tárgyalására. Végül Dávid Gyula alelnök rövid beszá­molót tartott az olimpiai bi­zottság ülésének lefolyásáról. i AZ ÚJ ÉV ALKALMÁBÓL a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége tagságának és vezetőinek jókívánságaikat küldték: a Siketek Világ­szövetségének főtitkársága; Dragoljub Vukotic, a Siketek Világszövetségének elnöke; a Siketek Összoroszországi Szövetsége; Szutjagin elnök, Moszkva; a Siketek és Na­gyothallók Kínai Szövetsége, Peking; a Lengyel Siketek Szövetsége, elnöksége, Varsó; a Romániai Siketek Szövetsé­gének központi vezetősége, a Német Siketek Általános Szövetsége, Berlin; Schliebenow elnök, Német Siketnéma Múzeum, Lipcse, vezetője; Német testi fogyatékosaik sport­­szövetsége elnöksége; Bulgáriai Siketek Szövetségének központi vezetősége; Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége; Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége Sportolóinak Taná­csa; Jugoszláviai Siketek Szövetsége, Olaszországi Siketek Sportszövetsége, Indiai Siketek Szövetsége, Új-Delhi, Bans Gopal Nigam főtitkár, Venezuelai Siketek Szövetsége igaz­gató tanácsa, Caracas és még nagyon sokan külföldről és hazánkból. I Számvetés és felhívás Az új év elején számba ves­­­szük a múlt év folyamán vég­zett munkánk eredményeit. Ezúttal a taglétszámot tesszük mérlegre. Az 1960-as évet 2633 tag­létszámmal kezdtük, míg az év végén 3078 volt a ta­gok száma. A szaporulat 445 fő. A taglétszám jelentős emelke­dése az év utolsó harmadában, szeptembertől vett lendületet, midőn megindítottuk a tagto­borzó versenyt. A verseny ha­vonkénti alakulásáról lapunk­ban minden hónapban közöl­tünk kimutatást. (A tagtobor­zó verseny december havi ál­lásával és értékelésével jelen lapszámunk más helyén fog­lalkozunk.) A tagtoborzó verseny eddigi négy hónapjában elért ered­mény a megelőző nyolc hó­naphoz viszonyítva kielégítő­nek mondható. Azonban ez a kései lendület nem volt ele­gendő ahhoz, hogy az 1960. évre előírt taglétszámot elér­jük, a taglétszám emelés ter­vét teljesítsük. Azonban az 1961-re előirányzott taglétszámot el kell ér­nünk, sőt túl kell teljesí­tenünk. Ezért a tagtobor­zó versenyt folytatjuk. Nemcsak a csoportvezetősége­­ket utasítjuk a tagtoborzás fokozottabb vitelére, a kezdeti lendület továbbfejlesztésére, hanem felkérünk minden egyes tagtársat, kapcsolódja­nak be ők is a tagtoborzásba. Minden tag tekintse köteles­ségének csoportja taglétszá­mának jelentős növelését. Ha minden tagtárs legalább egy, vagy két, esetleg több sors­társat hoz magával, és emeli így a taglétszámot, akkor erő­sítik csoportjukat, szövetsé­günket, s hozzájárulnak építő munkájához. Szólnunk kell a pontos tag­­díjfizetésről és a hátralék fel­számolásáról. A taglétszám emelkedése csak úgy értékelhető, ha minden tag pontosan ele­get tesz tagdíjfizetési kö­telezettségének. A tagdíj pontos fizetését az alapszabály is előírja. Felhívjuk azon tagjainkat, kik hátralékban vannak, el­maradásuk mielőbbi rendezé­sére. A hátralék rendezésével eltöröljük a szégyenfoltot. Legjobb a tagsági díjat mind­járt az év elején egész évre előre befizetni. Ezáltal egy­részt a tagtárs jár jól, mert nincsen gondja rá, másrészt a csoport adminisztrációja men­tesül a többletmunkától. Az így megtakarított időt és ener­giát más hasznos munkára le­het felhasználni. Szólunk azokhoz a sorstár­sakhoz is, kik bár nem tagjai szövetségünknek, szorgalma­san látogatják helyiségeinket. Ezek az úgynevezett törzsven­dégek inkább fizetik­ként a látogatási díjat, eseten­sem­hogy beiratkozzanak a szövet­ség tagjai sorába. Ha tudnák, hogy ezáltal mennyire megká­rosítják magukat, hiszen így jóval többet fizetnek, mint amennyit az egész évi tagsági díj a beiratási díjjal együtt. Ezzel nemcsak önmaguknak, hanem a szövetségnek is rossz szolgálatot tesznek. Ezeket a sorstársaikat a saját jól felfo­gott érdekükben felhívjuk: lépjenek rá az egyedül helyes útra — Iratkozzanak be a szövet­ség tagjai sorába. Lebegjen előttünk példakép gyanánt a Szovjetunió, ahol minden sorstárs kivétel nélkül tagja az ottani szövetségnek. A többi népi demokratikus ál­lamok testvérszövetségeinek taglétszáma szintén igen lé­nyegesen magas szervezettségi fokon áll. Szólunk azokhoz a sorstár­sakhoz is, kik — bár a szövet­ségben van a helyük — azon kívül, távol tartják magukat. Több alkalommal hangoztat­tuk szóban és írásban, hogy a szövetség kapui tárva nyitva állanak a becsüle­tes szándékú sorstársak előtt. Vannak, akik erre a hívó, jó szóra eljöttek. Ezek közül nem egy a szövetségben meggyőző­dött vélt sérelmei alaptalansá­gáról és a saját tévedéséről. Vannak még, akik húzódoz­nak. Hívjuk azokat is jó szív­vel. Jöjjenek bizalommal! Szövetségünk módot ad min­den kívülálló becsületes sors­társnak arra, hogy előadják a vélt, vagy valóságos sérelmei­ket, szóvátegyék panaszaikat, vagy elmondják: miben nem értenek egyet, s hogyan lát­nák jobbnak a dolgok vitelét Ezeket a Budapest területen élő sorstársakat szövetségünk a Budapesti Helyi Csoporttal karöltve meghívja az 1961. február 4-én, szombaton este 6 (hat) órakor a székházban tartandó nyilvános nagy­gyűlésre. A vidéki helyi csoportok maguk területén kövessék ezt a a példát. Reméljük, hogy a még kí­vülálló sorstársak élni fognak az alkalommal és higgadtan fogják előadni véleményüket, elgondolásukat. Lehetnek kö­zöttük olyanok, akik tévednek, vagy akiket megtévesztettek. Bízunk abban hogy őket ép­pen úgy, mint annyi társukat, sikerülni fog megyőzni és megnyerni. Persze lehetnek köztük olyanok is, akiknek igazuk van, s ezeket igyekez­ni fogunk meghallgatni. Fontos, hogy minden sport­társ egymásra találjon és egy táborban egyesüljön. Ismere­tes, hogy „Egységben az erő!” Ez az egységes erő nagyban megnövelné a szövetség tekin­télyét. Ennek az erőnek segít­ségével be tudnánk hozni a le­maradást és jobban tudnánk hozzáfogni felügyeleti hatósá­gunkkal egyetértésben a sok, fontos feladat megvalósításá­hoz, amiket a fejlődés hoz lét­re és követeli megoldásukat. Ismételjük, kell, hogy a ma­gyar sorstársak széles tömegei egymásra találjanak és össze­fogjanak egy táborban a szö­vetségben. Kell, hogy m­inden sorstárs, mint tagtárs, hűsége­sen, odaadóan szolgálja a szö­vetséget, s annak célkitűzé­seit. Félre minden kicsinyes egyéni érdekkel. A közösség érdekeit tart­suk szemünk előtt. A kö­zösség jó szolgálatával jól szolgáljuk minden egyes egyén, így a magunk érde­két is. így illeszkedünk bele méltóan a nagy népi közösségbe és já­rulunk hozzá a szövetség épí­tésével, mint egy sejtcsoport, a szocializmus nagy építő mun­kájához. Nagy Ernő országos szervezőtitkár

Next