Siketek és Nagyothallók, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

'ULJETEKI É­S mGVOIHBUÖR A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Х 1П. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1962. JANUAR HU ÚJÉVI GONDOLATOK Vannak, akik nem néznek vissza a megtett útra, s azt tartják, nem hátra, hanem előre kell nézni. Ez sok te­kintetben helyes is. Az adott esetben azonban vissza-vis­­­sza kell néznünk. Tesszük ezt azért, hogy áttekinthes­sük, összefoglalhassuk a múlt évben végzett munkát, és felmérhessük az elért ered­ményeket. Visszatekintve meg kell állapítanunk, hogy nem­­ va­gyunk, nem lehetünk elége­dettek, bár igaz , hogy az 1961. év eredményei jobbak az 1960. év eredményeinél. Azonban lehettek volna még jobbak is. Azért szükséges hátranézni, hogy tanuljunk a múlt hibáin, és jobbá te­gyük a következő, az előt­tünk álló munkát. Vegyük például a taglét­számot, mely minden egye­sületnél az alapot kell, hogy képezze. Szövetségünk 1961. évi taglétszámát kevésnek tartjuk, dacára annak, hogy 1961-ben jobb volt a tag­­szervezés eredménye, mint a megelőző években. A hely­zet az, hogy még mindig sokkal többen vannak kí­vül, mint belül. Ha nem is tudjuk követni a Szovjet­unió példáját, ahol minden felnőtt sorstárs tagja az összoroszországi Siketek Szö­vetségének, legalább azt kell elérnünk, hogy a sorstársak nagyobb százaléka legyen be­szervezve. Emellett a régi tagságot is tartani kell, kü­lönben a szervezőmunka meddőnek bizonyulna. Igaz, hogy az 1961. év végén tag­­díjhátralék címén jóval ke­vesebb összeg maradt fenn az 1960. évinél , mégis akad­tak tagtársak, akik meg­feledkeztek pontosan és idő­ben eleget tenni tagdíjfize­tési kötelezettségüknek. A szövetség kultúrélete a múlt évben előbbre lépett. Sikeresen bemutatkoztak halló közönség nyilvánossága­­ előtt. Kultúrosainkat több­ször kell szerepeltetni, ki­­sebb-nagyobb színdarabok be­mutatásával. A megszokott játékmód mellett rá kell térni a pantomim- és né­majátékra, hogy az előadás a hallóközönség számára ért­hetőbb és élvezhetőbb le­gyen. Ki kell alakítani egy nagyszámú és állandó kul­­túrgárdát. Ez vonatkozik a népitánc csoportra is. A vakokkal való közös hasz­nálatra beígért autóbusz minden bizonnyal jó szol­gálatot fog tenni a szövet­ség kultúrmunkájának to­vábbfejlesztése érdekében. Múlt évben a tagtársak nem éltek kellőképpen az oktatás nyújtotta lehetősé­gekkel. Ezt az adottságot ez évben különösen a fia­talságnak jobban ki kell ak­názni. Általában a műveltségre az idén a tavalyinál többet kell adni. Sportolóink a múlt évben sikeres szereplésükkel újabb dicsőséget szereztek színeink­nek, és a maguk részéről is hozzá­járultak a magyar sport jó hírnevének öregbítéséhez. A sikeres szereplést ki kell terjeszteni ez összes szak­osztályokra. Emellett nagyobb gondot kell fordítani a tö­megsportra. Kell, hogy a fiatalok, kü­lönösen a KISZ-isták, a szó­rakozás mellett részt vállal­janak a komolyabb felada­tokból. Tanuljanak, művelőd­jenek. És vegyenek részt a KISZ mozgalmi munkájában. Ez kell, hogy jó hatással legyen a szövetség életére. Ahogy visszapillantottunk az elmúlt évre, az általános kép azt mutatja, hogy van­nak abban eredmények, de hibák, hiányosságok is. A fentiekben csak néhány hi­bára mutattunk rá. Persze vannak ezeken kívül más, kisebb hibák is. A nagyobb hibák megoldása problémát jelent a szövetség vezetősé­ge számára. Ezeknek meg­oldása magával hozza a ki­sebb problémák megoldását is. Az 1961. évi küldöttköz­gyűlésen az Egészségügyi Mi­nisztérium képviseletében dr. Malinszky László elvtárs ki­értékelte a szövetség egy­éves munkáját. Azokat meg­szívleljük most is. Egyetér­tünk többek között azzal, hogy meg kell gyorsítani a szervezés ütemét, annál is inkább, mert — mint mondot­ta — az anyagi eszközöket a taglétszámhoz is mérik. Ha szélesedik a tömegbázis, ha például hatezer tag lesz, aszerint alakul az anyagi eszközök mérve is. Szeret­nénk, ha a tömegbázis tény­leg széles lenne, mely ma­gába foglalná a siketek és nagyothallók többségét. Sze­retnénk úgy megoldani a legfontosabb problémákat, mely magában foglalná siketek és nagyotthallók üze­­­mi foglalkoztatásának, szak­mai iskoláztatásának — ahová képességeik, kívánságaik sze­rint mehetnének —, vala­mint továbbképzésének, eset­leg az egy helyben topogó Állami Szociális Otthon prob­lémájának megoldását is. Az ilyen széles tömegbá­zis több más probléma meg­oldását is magával hozza, ami messzire kihat például a tagszervezés, az általános oktatás, a kultúra és a mű­velődés területére is. Azonban a hozzávezető el­ső lépéseket minél előbb el szeretnénk kezdeni. S már az első lépések megtétele után jobban meg fogja ja­vítani, a célkitűzések maj­dani megvalósítása pedig még jobbá fogja tenni a szövet­ség munkáját. Addig is az adottságok keretein belül igyekezzünk fokozatosan ja­vítani munkánkon, hogy ja­vuló eredményeink szerint minél jobban alakuljon a felügyeleti hatóság támoga­tása az anyagi eszközök mérvében szövetségünk irá­nyában, és méltóvá tegyük magunkat arra, hogy hozzá­segítsen célkitűzéseink eléré­séhez. Ezen újévi cikkünket dr. Malinszky László közgyűlési szavaival zárjuk: „Vállunkat egybevetve, közös akarattal túl tud­uuk szárnyalni cél­kitűzéseinket.” Nagy Ernő A KISALFÖLD a Győr-Sopron megyei új­ság 1962. január 10-i számá­ban a soproni csökkent mun­­­­kaképességűek foglalkoztatá­sáról ír. A cikkben írnak arról is, hogy a nagyothallók soproni szövetsége még a múlt év első hónapjaiban akciót in­dított, hogy a csökkent mun­kaképességűek számára meg­felelő könnyű munkaalkal­mat biztosítson. Az e­deményezésük sem járt be,­­sok sikerrel. A cikkíró, Radó Ferenc ar­ra a következtetésre jut, hogy egyetlen felelet arra a kér­désre: tosítsák mi a teendő? — biz­a kevés nyugdíjjal, rokkantdíjjal rendelkező em­berek számára a munkához való jogukat ft Az Országos Elnökség ülése Az 1961. évi munkát értékelte, az 1962. évi munkatervet megvitatta ez évi első ülésén a szövetség vezető szerve Január 9-én tartotta 1962- ben első ülését az országos elnökség. Keleti János or­szágos elnök nyitotta meg az ülést. Rudas Nándor fő­titkár értékelte röviden az 1961. évi munkát. A küldött­­közgyűlés beszámolója már részletesen foglalkozott a szö­vetség 1961. évi munkájá­val, most a főbb dolgokat az elnökség előtt behatóan elemezte. Rámutatott, tet­szett a küldötteknek, aho­gyan foglalkozott az előző küldöttközgyűlésen elhang­zott javaslatokra tett intéz­kedésekkel. A szervezési munka jelentős eredményei felülmúlták a megelőző évek haladását, hiányosság a tag­ság megtartása, a rendszeres tagdíjfizetés terén van. Szeged és Miskolc száz százalékig beszedték tagdíjakat. 1962-ben 4000-­­ re kívánják emelni a taglétszámot. 1962. január 1-én a ponto­san fizető tagok száma 3282 volt. Kulturális munka fel­lendítése, széleskörű megis­mertetése értékeinknek, fel­adatunk. A kultúrszínvonal emelése is kötelességünk. A szervezési munkában is fel kell használni a kultúrgárdát, oda megy majd ki a kultúrgárda, ahol sok siker él. Az oktatás terén nagy ered­mény a szervezett gimná­ziumi oktatás. A vizsgán elég jó eredményeket értek el, bár a lemorzsolódás is je­lentős. Nagy propagandát kell kifejtenünk a gimnáziumi oktatás továbbfejlesztése érdekében.­­ Maguk a gimnáziumi tanu­lók is csináljanak jó propa­gandát. Az eredményes vizs­ga a legjobb propaganda! Az oktatási munkában nyilván kell tartani a csoportonként, a részvevőket kiemelke­dőket is, évzárót kell tar­tani, értékelni az eredmé­nyeket, a munkát, a szín­vonalat, a részvevők fejlő­dését, sőt az oktatás hasz­nát is, és azt is, milyen le­hetőségek vannak a szakmai továbbképzéshez. A szakmai szervezés so­rán az üzemekben ér­deklődjék meg, milyen lehetőségek vannak az üzemekben a szakmai to­vábbképzéshez A sportélet fontos előrehala­dásáról megjegyezte: eddig nem volt törvényesítve nemzetközi találkozók ügye, a most ezt a kérdést az MTST elnöksége­ megoldotta. Ez­után ismertette az 1962. évi munkaterv-javaslatot. Kormánykitüntetés a helsinki gyezteseknek A „MAGYAR KÖZLÖNY” Y a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja í 1961.­ december 31-i, vasárnapi számában olvastuk: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Siketek IX. Nemzet­közi Játékán elért kiváló sporteredményeik elismeréséül í Y Weltner Györgyné asztali­teniszezőnek, Kollár László gyors­­­ úszónak, Kun Mihály gyorsúszónak, Nagy Endre gyorsúszó­­­­nak és Löwenstein Pál asztaliteniszezőnek a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI SPORTÉRDEMÉREM • arany fokozata,­­ Ivánkai Teréz asztaliteniszezőnek, Magyar Katalin diszkosz­­g­vetőnek, Löwenstein Éva asztaliteniszezőnek, Aubel Gábor­­ gyorsúszónak, Boros Ferenc vízilabdázónak, Galambos Ernő­­ edzőnek, Szíri Lajos vízilabdázónak és Traskó Pál vízilabdá­­­­zónak és MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI SPORTÉRDEMÉREM ezüst fokozata, Bisztrovits József vízilabdázónak, Vasák Iván vízilabdázó­nak és Weltner György edzőnek a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI SPORTÉRDEMÉREM bronz fokozata­­ kitüntetést adományozza. Dobi István s. k. Kiss Károly s. k. a Népköztársaság a Népköztársaság­i Elnöki Tanácsának Elnöki Tanácsának elnöke titkára Rendezték sportéletünk további fejlődésének előfeltételeit Az MTST közlöny a Magyar Testnevelési és Sport Tanács hivatalos közlö­nye V. évfolyam 12. számában, az 1961. december 20-i szám­ban olvastuk. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács 171961. (XII. 20.) MTST számú határozata a Siketek Sport Clubja irányító szervének meghatározásáról és működésének szabályozásáról. (Kivonatos közlés.) 1. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács Elnöksége az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben a Siketek Sport Clubját a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, illetve az­ Egészségügyi Minisztérium irányítása alá helyezi. Sport­szakmai vonatkozásban a felügyeletet a Magyar Testnevelési és Sport Tanács hivatali szervezete útján gyakorolja. 2. A Siketek Sport Clubjának támogatására 1963. év ja­nuár 1. napjától kezdődően a Magyar Testnevelési és Sport­­hivatal költségvetésében a „sportegyesületek támogatása”, va­lamint a „létesítmények felújítása’’ keretén belül megfelelő összeget kell biztosítani. 3. A Siketek Sport Clubjának versenyzői a nemzetközi sporteseményeken részt vehetnek, illetve Magyarországon a klub sportegyesületi vagy nemzetközi mérkőzéseket, versenye­ket rendezhet. A nemzetközi sporttalálkozók előkészítésére, megrendezésére, az azokon való részvételre és a külföldre ki­utazás engedélyezésére a 202/1961. (MTST. K. 5.) MTST szá­mú utasításban foglalt rendelkezések az irányadók. 4. E versenyekkel kapcsolatos pénzügyi fedezetet első ízben az MTST 1963. évi, ezt követően pedig minden évben az éves devizatervekben kell biztosítani. Hegyi Gyula s. k. az MTST elnöke Üzemlátogatás siket dolgozói részére ja­nuár 10-re a II. szövőde tanácstermében az 1962. évi tervfeladatokkal kapcsolatos értekezletet hirdettek. Az üzem összes siket dolgozóit értesítették. Értesítették a szövetséget is. A meghívásra Rudas dor főtitkár és Nagy Nán­Ernő országos szervezőtitkár ke­resték fel az üzemet. Az üzemben 34 siket munkás dolgozik. Közülük 23-an jelentek meg az ér­tekezleten. Az üzemvezető­ség részéről műhelyfőnök, Leitner László Tormai József szövődő vezető és Major Jó­zsef főművezető, valamint Marsi Erzsébet elvtársnő, a „Goldberger Textil” című üzemi lap szerkesztője vet­tek részt. Leitner László elvtárs előbb az üzem 1961. évi általános termelési ered­ményeit ismertette, majd rá­tért az 1962. év tervfelada­taira. Rámutatott a hibákra is. Hozzáfűzte, hogy export­ra is dolgoznak. Nem sza­bad figyelmen kívül hagy­ni, hogy külföldön alaposan megvizsgálják, hogyan dol­goznak a magyar munkások, a szocialista társadalmi rend munkásai. Rámutatott, hogy a terv — törvény! Akár más törvényt, a tervet is telje­síteni kell, illetve be kell tartani. Minden dolgozónál­ ki kell vennie részét a terv­teljesítésből. 1961-ben is meg­becsülték a siket dolgozókat, munkájukat. Többen kaptak jutalmat közülük. Az egész üzemet egy nagy családhoz hasonlította. Megdicsérik jót , megdorgálják a rosszat, a örömmel állapította meg,­­ hogy a siket dolgozók és az üzemi vezetők között mind jobbak a kapcsolatok, s a siket dolgozóknak részük van abban, hogy szövödésük a tervét teljesítette, és kötele­zettségének eleget tett. Barcza Dénes tagtárs, az üzem siket dol­gozóinak bizalmija, azt mon­dotta: örül, hogy ilyen szép számban jöttek újra­­ össze a szövődé vezetőinek hívá­sára, a Goldberger gyár si­ket dolgozóinak második ter­melési megbeszélésére. Az első összejövetel óta egyes siket dolgozók nagyon szép termelési eredményeket ér­tek el, s őket a szövődé vezetősége érdemük szerint meg is jutalmazta. Dolgozó­társai köszönetét fejezte ki az üzemvezetőségnek, hogy a siket dolgozókat is úgy tekin­tik, mint a halló munkásokat. Szívből kívánta minden sors­társának, hogy az 1962-es munkásév még sikeresebb legyen, mint az 1961. volt. A további eredményes mun­kához jó egészséget kívánt. Barcza Dénes ezután ismer­tette az üzem néhány siket dolgozójának 1961-ben elért kiemelkedő munkateljesítmé­nyét. Kuli Borbála norma 103 százalék, minőség 99 százalék. II. Dobos Etelka 106 százalék, 99.4 százalék. Rudi Ágnes 103 százalék, 94.6 százalék. Sohár Géza 100 százalék, 93,7 százalék. Fodor Mária 98,2 százalék, 93,5 százalék. Dobos Etelka 105 százalék, 95 4 százalék. Szebeli Istvánná 105 száza­lék, 92,4 százalék. Dobos Vera 97,5 százalék, 96,4 százalék. Barcza bizalmi végül kérte az üzem veze­tőinek intézkedését a fonal minőségének megjavítására, hogy kiküszöbölhessék az ön­hibájukon kívül álló selej­­tet. Fekete István tagtárs segédművezető ígére­tet tett, hogy mint a múlt­ban, ezentúl is igyekezni fognak jól dolgozni. Majd arról beszélt, hogy a más üzemből, a Kőbányai Tex­tilgyárból hozzájuk került gé­pekkel sok vesződségük van. Szakmai gyakorlatukat nem tartja kielégítőnek. Leitner elvtárs kijelentette, hogy 1962-ben ezen a téren is intézkedés fog történni, s biztos abban, hogy a „mérges emberek” — akik nemcsak a siketek között vannak, hanem a hal­lók között is — „nevető em­berek” lesznek. Felszólalt még Bécsi Mária, Sárközi Sán­dor, Fekete Róza, Péter Ká­roly tagtárs is, a választ Leitner elvtárs adta meg. Kérte a siket dolgozókat, hogy csak a szükséges mér­tékben beszélgessenek egy­mással munka közben, ne­hogy elvonják figyelmüket a munkától. Szeretné, ha szükséges beszélgetéseknek is a komoly tartalma lenne. Ne idegeskedjenek, ha nem ér­tik mindjárt, mit mondanak nekik vezetőik. Ez persze vonatkozik a hallókra is, amikor siket dolgozókkal be­szélnek. Fodor Margit tagtárs, bizalmi helyettes ar­ra buzdította sorstársait, dol­gozótársait, hogy a múlt évihez hasonlóan ez évben is álljanak versenybe. Rudas Nándor főtitkár megelégedésének adott kifejezést, hogy a legutóbbi értekezlet elhatá­rozását tett követte, ver­senybe álltak az üzem si­ket dolgozói, és ez szép eredménnyel járt. A kiemel­kedő teljesítményt elértek szép jutalomban részesültek. Majd rámutatott a bizalmi feladat fontosságára, és kér­te a siket dolgozókat, hogy igyekezzenek vezetőiket meg­érteni, és velük magukat megértetni. Kérte továbbá, hogy az üzem tervteljesí­­téséből a siket dolgozók is igyekezzenek minél jobban kivenni részüket. Az értekezlet után Rudas Nándor főtitkár megbeszélte Leitner László műhelyfőnökkel az üzem si­ket dolgozói szakmai to­vábbképzésének lehetőségét, elsősorban a segédművezetői továbbképzésre vonatkozóan. Jóleső érzéssel láttuk és tapasztaltuk, hogy a Goldberger Textilművek vezetői megértéssel és meg­becsüléssel viseltetnek a si­ket dolgozók iránt, s ezt példaképül állítjuk sok olyan üzem elé, ahol szintén dol­goznak sorstársak. Megelégedéssel­ ­ állapítottuk meg azt is, hogy Goldberger Textilművek­nél dolgozó siketek bizal­mija. Barcza Dénes tagtárs amellett, hogy lelkiismerete­sen teljesíti az üzemi mun­káját, lelkesen ellátja a bi­zalmi teendőket is. Öt többi üzemek siket bizalmi­a­sai elé állítjuk követendő példaként. A Goldberger Textilművek •I. III.

Next