Siketek és Nagyothallók, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

VIíÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SIKETEK ÉS HELVOTHALLÓK SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1965. JANUÁR TOVÁBBI HELYTÁLLÁSSAL ERŐSÍTSÜK SZÖVETSÉGÜNKET Ha visszapillantunk az 1964- es évre, joggal állapíthatjuk meg, hogy ez számunkra ered­ményekben gazdag esztendő volt. Elképzeléseinkből egyik év­ben sem valósult meg minden, mint 1964-ben, annyi tag­létszámunk 4778-ra emelke­dett. 843 új tagot szerveztünk be. Tagjaink 94,4 százalékra teljesítették évi kötelezettségüket. tagdíjfizetési Az elmúlt esztendőben alakult meg a központi elnökségnek nagy se­gítséget adó tudományos bi­zottság, mondható Nagy jelentőségűnek a XI. küldöttköz­gyűlés határozata alapján be­indított kulturális verseny, amelynek feltételeit a színvo­nalas országos titkári értekez­leten beszéltük meg Szegeden. Ezzel megteremtettük a sike­tek és nagyothallók művelődé­­si mozgalmát, gyökeres válto­zást hoztunk szövetségünk tar­talmi életébe, célkitűzésünk irányába. Röviddel a titkári értekezlet után élenjáró cso­portjaink hozzákezdtek a munkához, és máris bebizo­nyították, hogy a meghirdetett kulturális verseny az előrelá­tott­ nehézségek ellenére is, reális alapra épül, vezetőink helytállására és tagságunk művelődési törekvésére. En­nek igen szép példáját látjuk Debrecenben, ahol a vezetőség mozgósította mindazon tagjait, akik nem fejezték be a VIII. általános iskolát, annak elvég­zésére. 27-en jelentkeztek, eb­ből 24-en rendszeresen járnak az iskolába, és nagy tanulási kedvről tesznek tanúságot. Nem kívánjuk megemlíteni, illetve részletezni a szegedi, a pécsi és más csoportok igen­­ jó kezdeményezéseit, amelyekről már lapunkban bővebben be­számoltunk. Kulturális életünkre igen jó hatást gyakorolt az első orszá­gos kultúrverseny, amelynek jelentőségét az is fokozta, hogy a verseny első helyezését vi­déki csoport, Pécs nyerte el. A szakemberekből álló zsűri­nek nagy gondot okozott, hogy a II. helyet a kecskeméti, vagy a budapesti csoportnak ítélje oda. Mindez azt mutatja, hogy kulturális életünk kezd ki­terjedni, amely nem is olyan régen csak a budapesti csoportra korlátozódott. helyi Igen jelentős eredménynek kell tar­tanunk, hogy a vidéki csopor­tok közül messze kimagasló szegedi csoport mellé, sorra zárkóznak fel csoportjaink. Pécs, Debrecen, Hódmezővá­sárhely, Kecskemét, Sopron, és igen jó eredményt mutat békéscsabai fiók, valamint az­ 1964- ben alakult makói fiók. Nem lebecsülendők azok a lépések sem, amelyeket a sike­tek és nagyothallók autóveze­tési jogosítvány kiadása ügyé­ben tettünk. Ezt a kérdést megtárgyaltuk a tudományos bizottságon, majd az illetékes szervek részvételével szövetsé­günkben ankétot tartottunk a hátrányos megkülönböztetés felszámolására. A felsorolt eredmények csak emlékeztetők, hogy az elmúlt évben mennyivel gazdagodott szövetségünk. Emellett számos, más, apróbb, de jelentős ered­ményt is fel tudnánk sorolni, amely előre vitte szövetségi életünket, de nem az a célunk, hogy részletekkel foglalkoz­zunk, hanem arra rámutatni, hogy érdemes volt küzdenünk. Eredményeink nem maguktól születnek. Akik az eredmé­nyek kivívásában részt vettek, tudják, hogy a legkisebb ered­ményért is meg kellett küzde­ni. Lelkes, odaadó, fáradtságot nem ismerő munkára volt szükség. Nem egyszer találkoz­tunk olyan nehézségekkel, hogy a csüggedés vett rajtunk erőt, de azt leküzdve tovább haladtunk előre. A nehézségek leküzdésének eredményei buz­dítsanak bennünket az 1965-ös évben, amely még nagyobb feladatot állít elénk. A központi elnökség nagy bizalommal van mindazon he­lyi csoportok vezetősége felé, amelyek az eddigiek során be­bizonyították, hogy nem riad­nak vissza a nehézségektől, akiknek hasznos kezdeménye­zése és tevékenysége, mint a nap éltető ereje, egyaránt su­gároz felfelé és lefelé. Lelkese­désük mind nagyobb tömeget ragad magával. Helytállásukban nincs hiány, s a központi vezetőség­nek mindent el kell követni, hogy munkájukat messzeme­nően támogassa, segítse helyt­állásukat, és buzdítsa 1964. év­hez hasonló eredmények el­éréséhez. Tagságunk széles tömege szintén vegye ki a részét a példaadó munkából, hogy az 1965- ös évet hasonló ered­ménnyel zárhassuk. Rudas Nándor főtitkár Kétszer ülésezett a központi elnökség 1964-ben utoljára december 15-én tartott ülést a központi elnökség. Rudas Nándor főtit­kár ismertette hazánk felsza­badulása 20. megünneplésével évfordulójának kapcsolatos tennivalók fontosságát. Fejlő­désünket dokumentáljuk. Ké­szítsünk grafikont a szövetség fejlődéséről, a szakmai képzés terén és más területeken a fel­­szabadulás óta elért jelentős előrehaladásról. Párhuzam múlttal kihangsúlyozza ered­­­ményeink jelentőségét. A tit­kárság dolgozzon ki tervet, amelyet az elnökség megtár­gyal. Nagy Ernő, Takács Gábor hozzászólásai után Rudas Nán­dor főtitkár a szövetség 1965. évi munkatervének kidolgozá­sára hívott fel. Beszámolt debreceni kiszállásról. Debre­­­cenben jó a kollektíva. Pótol­ják a hiányosságokat. Nagy Ernő, Bogner Gyula, Takács Gábor, Földvári Sámuel, Déri Sándor, Jafcsák Pál szólaltak fel. 1965-ben először január 12-én ülésezett a központi ve­zetőség. Déri Sándor központi elnök nyitotta meg az ülést, is­mertette a napirendet. Rudas Nándor főtitkár a székház kul­túrterme színpadának moder­nizálására tett javaslatot. A felszabadulás 20. éves évfordu­lója megünneplésének előké­szítésére 13 tagú bizottságot választottak. Tagjai: Déri Sándor központi elnök, Ádám János, Bogner Gyula, Földvári Sámuel, Gu­­bis Mihályné, Jafcsák Pál, Ke­leti János, Nagy Ernő, Rudas Nándor főtitkár, Takács Gá­bor, Vida Gábor, Virág Fe­­rencné, dr. Vitányi János, Déri Sándor, Jafcsák Pál, Nagy Ernő, Takács Gábor egyéb ügyeket ismertettek, amelyeket megvitattak.­­ Részletesen tárgyaltak „legkulturáltabb csoport” cím­ű elnyeréséért indított munka­versenyről, főleg budapesti vonatkozásban, mert lehetősé­geiket nem használják ki. Felajánlás Országszerte készülnek hazánk felszabadulása 20-ik év­fordulójának méltó megünneplésére. Ebből az alkalomból kü­lönböző felajánlásokat tesznek. Szövetségünk is bekapcsolódik ebbe a mozgalomba. Azt kell kimutatnunk, hogy mi mit köszönhetünk a felszabadulás­nak. Ezt kell dokumentálnunk. Ennek előkészítésére és sikeres lebonyolítására felkérjük szövetségünk összes vezetőit és tagságát, mindenki tehetsége szerint tegyen felajánlást. Felajánlást tehetünk pl. a folyó munkaversenyek fokozá­sára. Éspedig a tagtoborzás vonalán a kívülálló sorstársak mi­nél nagyobb mérvű beszervezésére, a tagdíjfizetés területén a befizetés minél előbbi 100 százalékos teljesítésére, a „legkul­turáltabb csoport” cím elnyeréséért indított munkaverseny­­ben minél hatékonyabb részvételre. A kultúrverseny keretében a lehető legnagyobb számban vegyük ki részünket a különböző oktatásból, a sokrétű kultúr­­munkából. Mindezen felajánlások nemcsak a magunk részvé­telére szorítkozzanak, hanem vonatkozzanak mások nagyará­nyú bevonására is országos viszonylatban. Ismételten felhívjuk a csoportok, fiókok és részlegek ve­zetőségét, és tagságát ezen felajánláshoz való csatlakozásra, és ezen nemes vetélkedésben minél hathatósabb és eredménye­sebb közreműködésre. Központi elnökség rCSH A tagdíjfizetés teljesítését, mint arra lapunk más helyén rámutattunk, 1964-ben az elő­ző évihez, sőt minden eddigi időkhöz képest, jobb ered­ménnyel zártuk. A fejlődés arra kötelez ben­nünket, hogy az 1965. évi tag­díjfizetés az eddigieknél még jobb legyen. Ehhez az kelll hogy az öntuda­tos fegyelmet továbbfejlesszük. Felhívjuk a csoportok és fió­kok vezetőségét, hogy a tag­sággal összefogva, a folyó év­ben tagdíjfizetési kötelezett­ségének már az év első ne­gyedében (január, február, március hóban) tegyenek elé­­ g VAS! get. Ezt írja elő a szövetség módosított alapszabálya. Aki a fentieket betartja, sok felesleges munkatöbblettől kí­méli meg az adminisztrációt, és sok kellemetlenségtől óvja meg önmagát. Ugyanis az elő­írások be nem tartása többek között magával vonja az egye­sületi lap küldésének beszün­tetését, melynek újbóli bein­dítása a P. К. 11. I. útján idő­be telik. Ismételten felhívjuk a ve­zetőségeket és a tagságot a fenti előírás maradéktalan be­tartására, ami úgy az egye­sület, mint saját maguk jól felfogott érdeke. Központi elnökség Kultúrosok évzárója A budapesti helyi csoport 1964. december 19-én tartotta kul­túrgárdájának, vacsorával egybekötött, évzáróját a Bás­tya Vendéglő különtermében. Kentner Sándor, a budapesti csoport elnökhelyettese nyi­totta meg az évzáró ünnepsé­get, melyen Déri Sándor közp. elnök is részt vett. Rudas Nán­dor főtitkár tartott beszédet, özv. Scholtz P. Kornélné tol­mácsolásában. Beszédet inté­zett a megjelentekhez Nagy Ernő orsz. szervező titkár is. Felszólaltak ö. Scholtz Kor­­nélné, Földvári Sámuel kul­­túralelnök, Ábrahám Félix, Boda János, Füzesi Géza kul­túrosok. A beszédekben és fel­szólalásokban számba vették a budapesti kultúrosok 1964. évi munkáját és eredményét szín­játszás, népi tánc, valamint pantomim vonalán. Az elhang­zott beszédekben voltak dicsé­retek, de bírálatok is bőven, mind a kultúrgárda további fejlődését és eredményességét kívánta előmozdítani. Kentner Sándor cs. elnök­­helyettes a budapesti csoport nevében, rövid helyi jel­lemzés kíséretében átadta a kultúrgárda legaktívabb tag­jainak a kedves ajándéktár­gyakat. A megjutalmazott kul­túrosok Szebeli Józsefné, Pre­­hoda Imre, Major Zoltán, Be­nedek Sándor, Benedek György, Albini Erzsébet, Kent­ner Kálmánná, Ábrahám Fé­lix, Lukács Miklós, Boda Já­nos. Az évzáró ünnepség után még soká együtt maradt a tár­saság, s meghitt, baráti lég­körben beszélgettek. Közben vissza-visszatértek a kultúr­gárda jövőbeni feladatainak megvitatására. A pécsi csoport beszámolójéból évi A pécsi helyi csoport 1964. munkájáról írásos beszá­molót készítettek. A vezetőség azzal kezdi a beszámolót: Két vezérelv határozta meg 1964. évi munkánkat, a tagság szá­mának és szellemi színvonalá­nak emelése. Eredményeiket is ezen feladatok tükrében vizs­gálják. öt szervező gyűlésen 110 új tagot szerveztek be, és ezzel a csoport taglétszáma 310-re emelkedett. A bajai fiók taglétszámét szervezőgyűlésen 18-cal emelték, tehát a pécsi csoport összesen 128 sorstársat szervezett be a szövetség tag­jai közé. A bajai fiók a pécsi csoport közvetlen felügyelete alá tartozik, és így összesen mintegy 400 tag személyes, tár­­sadalmi, szociális és kulturális ügyeiről gondoskodik a cso­portvezetőség. A tagságot közvetlen érintő 595 alkalommal adtak segítsé­get — eredményesen. A csoportnak 15 új, fiatal tagja van. Ügyintézéseknél, tagszerve­zéseknél, rendezvényeknél je­lentős támogatást kaptak Ba­ranya, Tolna megye, Pécs mj, városi tanácsok egészségügyi osztályainak szociálpolitikai csoportjaitól, és más tanácsi szervektől. A csoportnál folyó oktatás keretében 27-en — zömmel fia­talok — vettek részt tanfolya­mi foglalkozásokon. A könyv­barát tagság irodalmi igényé­nek növelésére önképzőkör­­szerűen működő olvasókört hívtak életre. Részvevői száma 19. Ebbe a munkába vidéken élő fiatal sorstársak levelező tagokként kapcsolódnak be. A házi könyvtárat 22 tagtárs vet­te igénybe. Pantomimegyüttesük első díjat nyert a szövetség első or­szágos kultúrversenyén. A férfi egyéni verseny első helyezett­je ifj. Bagó Lajos lett. Meg­rendezte a vezetőség ifjú Bagó Lajos képkiállítását is, mely szintén nagy sikert aratott. Ifj. Rónai László, magyar országos női fodrász bajnok, március­ban Budapesten, a Béke Ku­pa-versenyen, áprilisban Bécs­­ben nemzetközi fodrászverse­nyen, szeptemberben a bázeli (Svájc) világversenyen vitte diadalra a magyar színeket. Novemberben Budapesten női­ fodrászversenyen N­-ik helye­zést ért el. Ptacsek Jenő, a kiváló mo­hácsi méhész, Budapesten szakelőadást tartott a szakma legjobbjai előtt, nagy siker­rel. Walzl Ottóné csoportelnök és ifj. Rónai László megkap­ták szövetségünktől a Cházár András emelékérmet. A Siketek és Nagyothallók Lapja a csoport életéről, társa­dalmi, szakigazgatási szervek­kel való kapcsolatáról, a veze­tőség munkamódszeréről egész oldalas riportban számolt be. A Német Demokratikus Köz­társaság testvérszövetsége kül­döttsége meglátogatta a cso­portot, és értékes tapasztalat­­csere keretében megismerték a pécsi sorstársak életét, munka- és egyéb körülményeit. Érdekes és értékes olvas­mány a pécsi helyi csoport ve­zetőségének beszámolója az 1964- ben végzett munkáról. Amikor eredményeikhez gratu­lálunk, azt kívánjuk, hogy 1965- ben tovább folytassák ér­tékes munkásságukat a gond­jaikra bízott sorstársak érde­kében. A következő évben a múlt évihez hasonló gazdag tartalmú beszámolót szeret­nénk tanulmányozni és ismer­tetni. Télapó- és fenyőfaünnepél/ December 13-án kedves ese­mény színhelye volt a szövet­ség székházának kultúrterme. A budapesti helyi csoport és­­ nőbizottság a központ támoga­tásával hagyományos Télapó- és fenyőfaünnepélyét tar­totta. Kicsinyekről lévén szó, ők már a kora délutáni órákban, szállingóztak hozzátartozóik­kal. Szép számban jelentek meg olyan tagtársak is, akik­nek sohasem volt gyermekük, vagy már felnőttek gyerme­keik — avagy csak ezután vár­ják a gyermek jöttét. Jólesett látni a kicsinyek szorongó vá­rakozását, izgalomtól kipirult arcácskáját, csillogó szemük ragyogását. A tőlük megszo­kott zsibongás töltötte be a termet, de ez a sajátos zaj mentén elcsitult, amint elkez­dődött a kedves ünnepély. Az ünnepélyt a nőbizottság nevében özv. Kentner Antal­­né elnökasszony nyitotta meg. Ezután szétment a színpad füg­gönye, és megkezdődött a szí­nielőadás. Amint a színdarab címe elárulja: (Fondorka Pis­tát nem lehet becsapni), a szereplők csupa gyermekek voltak. Siket szülők balló gyer­mekei. Szerepüket hangos be­széd mellett jelbeszéddel ad­ták elő, ez csak még jobban fokozta a hatást. Az előadás gördülékenyen, minden fenn­akadás nélkül folyt le. A ki­csinyek bámulatos ügyesség­gel mozogtak, játszottak. Több­ször ütődtek össze elragadta­tott tapsra picurka kezecskék, nagy tenyerek egyaránt. A si­kerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még azon minutum­­ban el lett határozva: ily kedves előadást gyermeksze­replőkkel más adandó alka­lommal is rendezni fognak. A gyermekszereplők nevét dicsé­­rőleg jegyezzük fel: Valéria, Forgács Zsuzsi, Bernát Ke­leti Pista, Ldptay Marietta, Nagy Anikó, Vida Gabi, Vul­­canean Róbert. A színdarabot Erdősi­ Lajosné tagtársnő taní­totta be, és rendezte. A kis Forgács Zsuzsi ráadásul versi­két szavalt, ugyancsak hangos beszéddel és jelbeszéddel egy­szerre. Előadás után újra szétnyílt a függöny, és a Télapó jelent meg a színpadon. Letelepedett a székre, az asztal melletti melyen szerényen feldíszített karácsonyfa csillogott. Az ad­dig vidám gyermekarcok meg­­illetődötté váltak. Voltak oly kicsinyek, kik pityergést foj­tottak magukba. De ezek többiekkel együtt hamarosan a mosolyra derültek, látván Télapó lábai alatt a hatalmas a kosarat, 120 ajándékcsomag­gal. Az ajándékcsomagokat a Télapó egyenként adta át, ked­veskedve minden gyermek­nek. A csomagok bűvkörében a csöppségek nekibátorodtak, megbarátkoztak Közülük nem­ egy a Télapóval. A­ pirultan7 kacarászva bele-belecsimpasz­­kodott a Télapó hatalmas sza­kállába, sokan annyira men­tek, hogy hagyták magukat ölbevenni, s különböző hely­zetben lefényképeztetni. El­áruljuk, hogy az idei Télapó Andresz János cs. pénztáros volt. A nőbizottság rendezvény lelkes ezen kedves előkészíté­sével és példás lebonyolításá­val jelesre vizsgázott. Szilveszter Az egész országban vidáman szilvesztereztek. Ez áll a cso­portokra, és fiókokra is. Jó­kedvvel, vidámsággal búcsúz­tatták az óévet, köszöntötték az új esztendőt. A budapesti helyi csoport hagyományos szilveszteri mu­latságán idén is rengetegen voltak a helyi tagtársak, sors­társak. Vidékről is számosan utaztak fel. Sok volt a fiatal és az új arc. Külföldieket is láttunk a mulatók között, így Bulgáriából, Csehszlovákiából és Ausztriából. Meglepően sok volt a halló. Hozzátartozók, jóbarátok. A budapesti mulatság 2 rö­vid jelenetből álló műsorral kezdődött. Az egyiknek „Mula­tós férj” volt a címe. Ebben Major Zoltán és neje, valamint Kentner Sándor szerepeltek. A másik jelenet, a „Csodahege­dű”, melyben Major Kentner Sándor, Tóth Zoltán, László és Füzesi Géza ügyeskedett. Mindkét jelenet rögtönzött da­rab volt, mégis ehhez képest, jónak mondható. Jól mulattak rajta. Ez igazolta azokat, akik amellett vannak, hogy a ritkán adódó és komoly felkészülést igénylő, nagyszabású színdara­bok közé gyakrabban, több je­lenetből álló vidám kabarémű­sort kell illeszteni. Műsor után kezdetét vette a tánc. A talp alá valót három­tagú zenekar szolgáltatta, amit nemcsak a hallók és nagyot­hallók élvezték, hanem — kü­lönösen az erősebb ütemeket —, a siketek is érezték, így ve­lük, ami a táncot illeti, nem volt semmi baj, sőt meglepő érzékkel és ügyességgel rop­ták párjukkal az éppen műso­ron szereplő táncszámot. Pont éjfélkor pillanatokra kialudtak a reflektorok és le­állt a tánc forgataga. A zene­kar rázendített a Himnuszra, melynek hangjai vigyázzba ál­lították a táncos lábakat. A Himnusz utolsó akkordjai után Dési Sándor közp. elnök a központi vezetőség, Király Géza cs. titkár a budapesti he­lyi csoport vezetősége nevé­ben köszöntötte a megjelente­ket, amit a vendégek, külön felszólítás nélkül, ham­ar viszo­noztak, s kívántak ismerősnek,­­ismeretlennek boldog újeszten­dőit és minden jókat, lelkes pa­­rolázások, kedélyes ölelések és diszkrét csókolózások közepet­te. Ezután újult erővel és még nagyobb vidámsággal forgott a társaság, amit a büfé fokozott. A terem szélén ülő hozzátarto­zók, vagy táncolni nem tudók gyönyörködve, ill. irigykedve nézegették a táncoló párokat. A büféhelyiség is tömve volt, a televíziós teremben pedig te­rített asztalok mellett disku­­rálgattak az idősebb tagtársak, sorstársak. A kultúrteremben két tánc­szám között rövid pihenő ju­tott, a tombolasorsolásnál már hosszabb időre állt le a zene­kar és­ a tánc. Mindenki kíván­csian tódult és tekintett a szín­pad felé, ahol közszemlére tet­ték ki a tombolatárgyakat, és végezték a sorsolást. Sokféle és mutatós tárgy került sorso­lásra, hol derültséget, hol bos­­­szúságot keltve. A legnagyobb nyereményt, megrakott kosarat Kentner Sándor cs. vez. tag nyerte. (Élő malac nem volt száj és köröm j­árván­ybetegség miatt.) Nagy Ernő

Next