Siketek és Nagyothallók, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

в Mi újság a nagyothallóknál? Ez évi első farsangi teadél­utánunk igen kellemes körül­mények között zajlott le. Kul­túrtermünket varázsoltuk tea­szalonná, s a kis asztalokat mind megtöltötték a vendég sorstársak mintegy nyolcva­­nan. Jólesett e finom uzsonna, s a gyönyörűen kivilágított te­remben még a társalgás is vi­dámabban folyt. A szünetben vidám vetél­kedő volt a fiatalok között, Kő András igen mulatságosan rendezte, s az egyes számok nagy kacagást váltottak ki a nézők között. Jól mulattunk a dominó­­s kártyarakási verse­nyeken is. (Minél jobban siet­tek a részvevők, annál több hibát csináltak.) Míg az idősebbek a vidám duruzsoló kályha mellett be­szélgettek, addig a fiatalok körbeülték a székeket, s órák hosszat szórakoztak vidám társasjátékokkal. („Hej, haj — gondoltam,­ deres fejjel néze­getve őket —, mikor még mi játszottunk így a „Vigalmi Bizottság” tagjaival.) Csak midőn — záróra lévén — hazafelé készülődtünk, ju­tott eszünkbe,­­hogy nem is volt tánc. (Hála az „avatott” kezek által elrontott magnó­nak.) Az est rendezésében fiatal­jaink megint kitettek magu­kért. Tizenkilencedikén Bógner Gyula elnök tartott, mint minden hó harmadik péntek­jén, külpolitikai melyet a hallgatók beszámolói, nagy ér­deklődése kísért. Mozielőadásunk, sajnos, géphiba miatt elmaradt, de márciusban (26-án) ismét megtartjuk. Dr. Juszt József főorvos elő­adását számtalan sorstárs hallgatta meg, még a kultúr­terem is szűknek bizonyult, s­aapok múltán is jöttek az ér­deklődök. De mikor fogják a ki­­­nálló sorstársak belátni, hogy mindenkinek érdeke a szövetség munkájának támo­gatása!? Az érdeklődők nagy része ui. nem tagja a szövet­ségnek. A hó elején megtekintettük az Athenaeum Nyomdát, nagy érdeklődéssel néztük az­­ ország legmodernebb nyomda­gépeit. Most már láttuk, hogy készülnek kedvenc mint az Ország-Világ, lapjaink, Tükör stb. Utána, páran kiruccan­tunk az Erkel cukrászdába s pár finom falatot fogyasztot­tunk. Az Athenaeumban Héger István kalauzolt bennünket a szakmáját tisztelő és szerető ember módján. Olyan tagoltan, figyelme­sen magyarázott, hogy kérdés­re késztetett. Miként tanult meg így, számunkra érthetően és türelmesen beszélni? Hé­ger elvtárs elmondotta: volt egy siket kollégája, illetve mestere: még ipari tanuló ko­rában összebarátkoztak Susz­­tár András nyomdásszal (aki néhány éve húnyt el). Tanfolyamainkra ismételten hívjuk a sorstársakat, minden hétfőn és szerdán van. Halló­készülék-tanácsadás április 5 és 26-án. Március 26. mozi Március 31. ünnepi taggyű­lés Március 19. politikai beszá­moló. Áprilisban emlékünnepség lesz hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára. Megkezdtük a csekklapok küldését. Akik még nem fi­zettek tagdíjat, folyamatosan mindenkinek küldünk. Péteri Károly cs.-titkár ItIIIMIIIIIIIlIIIIIIIIMIIIIIIIIIIMMIIIMIIIIIIIIIIIIIIMIIII HÁZASSÁG Kassai Éva (Miskolc) és Wéber János (Budapest), a SSC sakk szakosztályának edzője, március 4-én Miskolcon tartották esküvő­jüket HALÁLOZÁS Csizmazia Kálmán, a Siketné­mák Tanintézete rajztanára, fes­tőművész tagtárs édesapja, Csiz­madia Kálmán, gyémánt diplo­más gépészmérnök, ny. felső­­ipariskolai igazgató 89 éves ko­rában, hosszas szenvedés után, február 3-án elhunyt. Nővé­­rek és neje, Ке [UNK]еке [UNK] Marii egyetlen kisleánya, Mari­ka, február 14-én hosszas beteg­ség után, 13 éves korában meg­halt (A helyi csoport tagsága szeretete és kegyelete jeléül ko­szorút helyezett koporsójára.) Szaló Pálné 76 éves Márton Károly 51­­ éves korában, elhunyt. A nagyothalló korában csoport tagjai voltak. Apróhirdetés 23 éves hajadon vagyok. 34— 39 éves korig komoly, siket fér­fi ismeretséget keresem házas­ság céljából. Fényképes levelek­re válaszolok. Leveleket „Siket leány férjhez menne” jeligére a szövetség tit­kárságához küldjék. SIKETEK IS NAGYOTHALLOK A műkedvelő helye a mű­vész­el­ben címmel február 10-én Ligeti József elvtárs, rendező elő­adást tartott a szövetségben, szép érdeklődés mellett. Ligeti József elvtárs átte­kintést adott előadásában a színészet fejlődéséről, majd a mai színjátszás kérdéseit érin­tette. A közönség­­ végered­ményben a rendező és a szín­játszók által felmutatott szín­játékot élvezi a színpadon, és nem az irodalom keretei kö­zött mozgó szöveget. A közön­ség ízlése és igénye a rende­ző és a színjátszó képsíkjában alakul ki, tehát az élő színját­szásban gyönyörködik, az élő színjátszásban ismeri fel a művek igazságát. Ezért tár­gyalta az előadó a jelen és a múlt színjátszását a közönség­gel való kapcsolatában. Elő­adásában középponti helyet­­foglalt el a színjátszás hatásá­nak kérdése. Megmagyarázta, h­ogy színjátszásról beszélni le­hetetlen a színjátszó, a rende­ző, és a díszlettervező együt­tes munkájának felismerése nélkül, és a fő tényezők közé tartozik a közönség is. Rámu­tatott a haladó gondolkodás többféleségére, feltárta a szín­játszás múltjából azokat a fe­ledésbe merülő nemes kezde­ményezéseket, amelyeket ér­demes feleleveníteni és a mű­kedvelő elé tárni. A műkedve­lő játszás fejlődésére a társa­dalmi fejlődés folyamatában mutatott rá. A színház ma se­gíti a továbbfejlődést. Vissza­vetítenek bizonyos jeleneteket az életből, felvetnek problémá­kat, azokból levonnak tanul­ságokat. A színjátszás célja, a fejlődésben segíteni az em­bert. Ez a szocialista színház lényege és feladata. A műked­velő színjátszás neveli azokat, akik játszanak, és azokon keresztül a nagy tömeget. Sze­retné a szövetségben a kultu­rális munkát úgy emelni, hogy megtalálják a színjátszás új technikáját, amit nemcsak a siketek és nagyothallók élvez­nek, hanem a hallók is. Ehhez szükség van új jelentkezőkre, a akik segítik ezt a tervet, ezt színjátszást megvalósítani. Ma nagyon sokat el lehet ér­ni a műkedvelő színjátszás te­rén, ha hittel, lelkesen csinál­ják­. Szombathely Hatvanan vettek részt a feb­ruár 13-i vezetőségválasztó taggyűlésen. A taglétszám 154, a taggyűlés nem volt határo­zatképes, ezért a vezetőségvá­lasztást Takács Jánosné cso­­portelnök-helyettes javaslatá­ra elhalasztották, március 1i­án a nőnapi megemlékezést tartják meg. A taggyűlést Nagy Lajosné csoportelnök nyitotta meg, sze­retettel üdvözölte a gyűlésen részvevő dr. Nagy Jánost, Szombathely Város Tanácsa vb szociálpolitikai osztálya ve­zetőjét. Báthori Miklós cso­porttitkár méltatta a győri csoport színjátszóinak vendég­­szereplését. Hárman szép egyetértéssel értékes ered­ményt mutattak fel. Hazánk felszabadulása 20. évfordulójára — a lapunkban megjelent felajánlási felhívás­ra hivatkozva — a vezetőség szervezés terén fog hathatós munkát kifejteni. Törekednek arra is, hogy minden tagtárs tegyen eleget tagdíjfizetési kö­telezettségének. A kívülálló sorstársak körében szervező munkát végeznek. A szövetség kultúrprogram­­ját minden tagtárs ismeri Siketek és Nagyothallók lapjá­n­ból. A vezetőség minden le­hetségeset megtesz annak ér­dekében, hogy a csoportnál a kulturális és oktatási mun­ka fellendüljön. Dr. Nagy János, a városi ta­nács szoc. pol. osztályának ve­zetője tolmácsolta a megyei és a városi tanács vb üdvözletét. Elmondta, hogy figyelemmel kíséri a helyi csoport életét, olvassa a Siketek és Nagyot­hallók lapjában a csoport éle­téről megjelent cikkeket. La­punkból értesült a szervezés és a tagdíjfizetés terén elért eredményekről. Ebből tudja, hogy a szombathelyi csoport közepes eredményt ért el. Kí­vánja, hogy jobb eredménye­ket mutassanak fel. 1965. MÁRCIUS A központi elnökség február 16-i ülésén Déri Sán­dor központi elnök jelentést tett hazánk felszabadulása 20. évfordulója megünneplésének előkészítésére alakított bizott­ság munkájáról. A bizottság kebelén belül albizottságokat alakítottak. Rudas Nándor fő­titkár a bizottság feladatait elemezte, és szükségesnek tar­totta kijelölni a pontos fel­adatokat, ki mit csinál? Nagy Ernő országos szervező titkár az egyes negyedévek fő moz­galmi munkáját ismertette. Az I. negyedévben március 14-én választmányi ülés, a II. ne­gyedévben küldöttközgyűlés, a III. negyedévben országos tit­kári értekezlet, a IV. negyed­évben választmányi ülés lesz. Rudas Nándor főtitkár a vá­lasztmányi ülés előkészítéséről adott tájékoztatást. Nagy Er­nő javasolta, hogy a küldött­­közgyűlés beszámolójának té­teleit, fő vonalát, adatait la­punkban előre adjuk közre, s ez legyen a vita alapja. Ru­das Nándor főtitkár a kulturá­lis előadások programjának közzétételét tartja szükséges­nek. A központi elnökség úgy határozott, hogy a javaslato­kat felvetik a választmányi ülésen. A központi elnökség február 23-i ülésén Déri Sándor köz­ponti elnök tájékoztatást adott arról, hogy a legutóbbi mi­nisztériumi szakmai vizsgálat­tal kapcsolatban rendkívüli elnökségi ülés lesz az Egész­ségügyi Minisztériumban (be­számolónkat lapunk más he­lyén közöljük), megtárgyalják a vizsgálat megállapításait, és javaslatait, amit az elnökségi tagok írásban megkaptak, át­tanulmányoztak, és észrevéte­­leztek. Rudas Nándor főtitkár elemezte a szövetség jelenlegi helyzetét, a szervezés állását a kulturális és oktatási mun­kát. Új, feliratos filmek Az éjszaka világa Színes, szélesvásznú olasz film Az öt világrész nagyvárosai­nak éjszakai életéből válogat­ják ki a legkáprázatosabb, a legművészibb műsorokat, lát­ványosságokat a film alkotói. Remek ötlet és nagyszerű szó­rakozás. Tényleg az éjszaka életének színét-javát szolgál­ják fel a nézőnek. A gyávák bandája Francia—olasz film Színhely: Olaszország. Idő: a fasiszta uralom összeomlása. Az ország egyik részében még a megverten menekülő német fasiszták, a másik felében az­­ előnyomuló angol-amerikai se­regek az urak. Egy összeve­rődött úti társaság át akar evickélni az egyik részből a másikba, és közben történnek meg a film eseményei. Egy éjszaka szerelme Román film Sokat ígér a cím, és ha nem is váltja be minden ígéretét, nem jár rosszul a néző. Jól szórakozik. F­éltékenység Szélesvásznú jugoszláv film Főszereplők: mozdonyvezető, fűtő, és az előbbi felesége, akibe mindkettő szerelmes. Jól bonyolított történet kere­tében, a két talpig férfiben el­halványul a gyilkos ösztönö­ket felkeltő féltékenység, és szép emberi tulajdonságokról­­ tesznek tanúságot. Mai törté­net: Cleo 5-től 1-ig Francia film Két válságos óra egy as­­­szony életében! Csodálatos a párizsi helyszínek fényképezé­se, melyeknek mind külön je­lentése van. KAMARA VARIETÉ Tengerjáró varieté Pompás alapötlet, és a be­lőle végeérhetetlenül fakadó , új és új, jobbnál jobb ötletek,­­ kitűnő műsorszámok, nagy­szerű szereplők — ez dióhéj­­i­ban a Kamara Varieté új mű­­­­sorának jellemzése. A népsze­­­­rű Rátonyi Róbert, a kifogy­hatatlan humorú bohócok, az új és új bűvésztrükköket be­mutató Rodolfo — és sorolhat­nánk a kétórás műsor mulat­tató attrakcióit. Érdemes meg­nézni ! ||1|Ш [UNK]|||Ш|Ш [UNK]|Ш [UNK]1М11|11 [UNK]М [UNK]||Ш1 [UNK]1 [UNK]1|| A siketek VIII. nemzetközi napja tiszteletére a Siketek és Nagyothallók lapja ez évben is kiírja a hagyományos IRODALMI P­ÁL­YÁZAT­ot. Lapunk irodalmi pályázata egyik jelentős kulturális ese­ménye a szövetség mozgalmi életének. Az irodalmi pályázat nemcsak a lapunk köré tömö­rülő írógárda szellemi vetélke­dője, hanem széles körb­n megmozgatja lapunk olvasói közül az írástudókat. Az iro­dalmi pályázat már évek óta elindult azon az úton, hogy kezdi betölteni valódi hivatá­sát, hozzájárul mind szélesebb körben az írók-olvasók szelle­­mi rehabilitációjához. Évről évre az irodalmi pályázat eredménye is bizonyítja: a si­ketek és nagyothallók tömege­sen készek legmagasabb szin­tű szellemi tevékenység kifej­tésére, illetve annak olvasásá­ra, élvezésére. A pályázat fo­lyamán évről évre új és új te­hetségek bukkantak fel azzal az igénnyel, hogy írásaikat a sorstársak közvéleménye, íté­lőszéke elé bocsássák. Nem mindegyikük került a díjnyer­tesek, a jutalmazottak közé, sőt még jócskán voltak írások, amelyek nem érték el a közöl­hetőség mértékét. Ám egyetlen olyan pályázó sem volt aki, és ne találkoztunk volna a tehet­ség kétségbevonhatatlan jelei­vel. Szorgalomra buzdította őket a már érett alkotók bő eredménye, az olvasás, tanulás, kitartás meghozza gyümölcseit számukra is. 1965-ben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lóját. A pályázat egyik fő té­mája a 20 év története legyen, illetve egy-egy epizódját írják meg egyéni élményeik alapján. A pályázatnak 1965-ben fo­kozott a jelentősége, és erre most is felhívjuk a lapunk kö­ré tömörült írógárda figyel­mét. Hazánk felszabadulásá­nak évfordulója alkalmából ír­­ juk ki ez évben hagyományos irodalmi pályázatunkat, és temészetes, hogy felszabadu­lásunknak, illetve az azóta el­telt 20 évnek tükröződnie kell a­ pályaművekben. Milyen elő­rehaladást, felemelkedést je­lentett sorstársaink számára a hazánk felszabadulása óta el­telt 20 év — ez legyen a pályá­zatok egyik központi gondola­ta. Az irodalmi pályázat iránt évről évre egyre fokozódó ér­deklődés mutatkozik. A hagyo­mányosan megrendezett kultu­rális pályázaton mindig emel­kedett a pályázók és a bekül­dött pályamunkák száma, és az első kiírás óta minden évben új és új csúcs született men­­­nyiségi és minőségi szempont­ból, és ez kulturális életünk­nek kimagasló teljesítménye. Az 1962. évi irodalmi pályá­zaton 26 pályázó 47 pályamun­kával szerepelt, a pályázók kö­zül tizenegy volt a vidéki, egy volt a halló. Huszonhárom vers és huszonnégy prózai mű került elbírálásra. Az­ 1963. évi irodalmi pályá­zaton 30 pályázó 68 pályamun­kája szerepelt. Tizenkét pályá­zó 32 verset küldött be, 18 pá­lyázó harminchat novellát. A pályázók között 1963-ban volt egy halló. 1963-ban fény­es képpályázatot is kiírtunk. Er­re tizenkét pályázó közel száz fényképet küldött be. Az 1964. évi pályázaton foly­tatódott az irodalmi pályázat hagyománya, tovább emelke­dett a résztvevők mennyiségi és minőségi eredménye. 1964- ben is új csúcsot értek el pályázók. 1964-ben is kulturá­­­lis életünknek kimagasló ese­ménye volt a Siketek és Na­gyothallók lapja irodalmi pá­lyázata. 1964- ben 42 pályázó 88 pá­lyamunkát küldött be. Éspedig 14 verspályázó 38 verset, 28 novellapályázó 50 novellát. A riportpályázaton 14 pályázó 26 riporttal vett részt. A pályá­zók között 1964-ben is volt egy halló pályázó. 1964-ben kiadott 9 pénzdíj közül 5-öt vidékiek, négyet budapestiek nyertek. Az irodalmi pályázatot a leg­kulturáltabb csoport indított munkaverseny címért szem­pontjából is értékelik. Az irodalmi pályázat törté­netében az 1963. év jelentős mérföldkövet jelentett. Min­den pályázati ágban, három­­három pénzdíjat adtunk ki, ezenkívül a közlésre érdemes díjat nem nyert pályamunkák szerzői könyvjutalmat kaptak. Az irodalmi pályázat ezen je­lentős fejlődését az Egészség­­ügyi Minisztérium tette lehető­vé, valamint a szöveség köz­ponti elnökségének megértése, amellyel a közkedvelt irodal­mi pályázatot szívügyükké tet­ték. Irodalmi pályázatunk tárgy­körét tovább bővítettük. Az 1963. évi fényképpályázat ta­­nulságait levonva, 1964-ben ri­portpályázatot írtunk ki, a pályázók lehetőleg fényképet is küldjenek a riportok mellé. 1965- ben pályázni lehet VERSSEL NOVELLÁVAL RIPORTTAL (képes riporttal). A pályázaton lehetőleg ,,Si­ketek és nagyothallók a mai társadalomban” témával fog­lalkozzanak a pályázók. A pá­lyázatra beküldött művek tük­rözzék a siketek és nagyothal­lók megváltozott életét, fejlő­désük jellemző vonásait. Minden pályázó személyes élményei alapján, tetszés sze­rint választott témával fejez­ze ki a pályázat fő gondolatát. Irodalmi hős a fejlődő em­ber. Ez a siketeknél például azt jelentheti, hogy egy siket sorstárs teljesen elsajátítja a szájról olvasást, a hangos be­szédet, hasznosítani tudja eset­leges hallásmaradványát, s oly jól beilleszkedik a halló társa­dalomba, hogy képességeit, te­hetségét teljesen kifejleszthet­ik és jelentős munkasikereket ér el, magánélete harmonikus. (Több ilyen sorstársról írtunk már lapunkban.) A szorgalmas, akaraterős, tanulni, olvasni szerető sorstársak ezt elérhe­tik. A nagyothallóknál például a technika viharos fejlődését, és az ezzel járó magasabb köve­telményeket a technika egyik gyümölcse, a tranzisztoros hal­lókészülék nemcsak kiegyenlí­ti az egyén számára, hanem még jelentős többletet is bizto­sít. Ez alatt azt értjük: ma már az a nagyothalló, aki tö­kéletesen elsajátította a mo­dern tranzisztoros hallókészü­lékek kezelését, saját betegsé­gét jól ismeri, orvosának szót fogad, elérheti, a társadalom­ban a teljes rehabilitációt, munkahelyén, társaságban, kulturális lehetőségek, szóra­kozás tekintetében szinte sem­milyen hiányt nem szenved. Például irodalmi hős lehet na­gyothalló viszonylatban az, aki tökéletesen beszél, a hallóké­szülék segítségével, amit kom­binál a jó szájról olvasással, tökéletesen hall, olyannyira, hogy rendszeres mozi-, szín­házlátogató, rádió-, televízió­hallgató, sőt, hangversenyekre, operába is elmegy, minden ma­gasrendű művészi élményt él­vezetet megszerez magának. AZ IRODALMI PÁLYÁZAT FELTÉTELEI A pályázaton bárki részt ve­het, azonban halló pályázó dí­jat nem kaphat. A pályázat tehetségkutató jellegű is, ezért — természete­sen figyelembe véve a szocia­lista törekvéseket — semmifé­le tematikai módszerbeli, for­mai feltételt nem szabunk. A gépelt vagy kézzel írt kéziratok beküldési határideje: 1965. augusztus 31. Az 1965. évi irodalmi és ri­port pályázatra az írások beküldésének rendje: a pályá­zók tetszésük szerint jeligével­­vagy teljes névvel és címmel is pályázhatnak. A jeligével beküldött pályamunkák szer­zői pályamunkáik mellé zárt borítékban csatolják nevüket és címüket. A pályázók pályamun­káit a Siketek és Na­gyothallók lapja szer­kesztőségének a szövetség tit­kársága címén, (Budapest, VI., Benczúr u. 21.) küldték be. Eredményhirdetés: 1965. szeptember 26-án vasárnap, a siketek VIII. nemzetközi nap­ján, a szövetség székházában rendezendő ünnepség kereté­ben lesz. A pályázat eredményét a Si­ketek és Nagyothallók lapja októberi számában tesszük közzé. PÁLYADÍJAK, riport) — egy-egy első, máso­dik és harmadik díj kerül ki­adásra. Mindhárom első díj külön-külön 300—300 forint, a három második díj 200—200 forint, a három harmadik díj 100—100 forint. A pályázók tetszés szerinti számú pályamunkával pályáz­hatnak, részt vehet bárki, mindhárom pályázati ág verse­nyében, azonban egy pályázó csak egy díjat nyerhet. Az irodalmi pályázat ered­ményhirdetésén budapestiek és vidékiek egyaránt részt vehet­nek, pontos idejéről és helyé­ről lapunk útján kapnak érte­sítést. Az eredményhirdetésen részvevők költségmegtérítésre természetesen nem tarthatnak igényt. A Siketek és Nagyothallók lapjában minden közlésre ér­demes pályamunkát — a férő­helytől függően — közreadunk. Minden leközölt, díjat nem nyert pályamunka szerzője könyvjutalomban részesül. (Egy pályázó csak egy jutal­mat kaphat.) A közlésre alkalmas pálya­munkák közlésének sorrend­ét és idejét a szerkesztőség hatá­rozza meg. A szerkesztőség — a közpon­ti elnökség hozzájárulásával — fenntartja magának a jogot, hogy az egyes pályázati ágak között a nyeremények számát módosíthatja, amennyiben egyik pályázati ágban több, a másikban kevesebb díjazásra érdemes pályamunka lesz. szerkesztőség — a központi el­­­nökség hozzájárulásával — díjakat megosztva is kiadhat­ó­ja szükség esetén. A díjnyer­tes pályázatok szerzőit, vala­mint a dicséretben részesíthető pályamunkák szerzőit oklevél­lel is kitüntetik. A díjak kiadásáról a szer­kesztőség javaslata alapján a központi elnöksége Irodalmi pályázat, 1965­ Mindhárom pályázati ágban szövetség­i vers, novella, riport­­ képes dönt.

Next