Siketek és Nagyothallók, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. JANUAR SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK A „legkulturáltabb csoport" címért! Gödöllőn ígéretünkhöz híven, december 21-én, kirándultunk a fővárosi tanács gödöllői szociális otthonába, hogy bemutassuk a nagyothallók kultúrcsoportjának ajándékműsorát. Az előadás színhelye, a volt királyi kastély fogadóterme, ahol a hercegek, miniszterek helyén, ma az élettől megfáradt öregek pihentek a kényelmes fotelekben. Színpad híján, egy perzsaszőnyeggel leterített dobogón mutattuk be műsorunkat. A remek akusztikájú teremben jól hatottak a Horth Hella zongorakísérete mellett előadott énekszámok. A sort Erslinger Emil nyitotta meg a Sybill levelével, majd a Bogner—Tóth—Lebovits trió oktatta a jelenlevőket a hosszú élet titkára. Kissné Kati a már nagy sikert aratott japán táncát mutatta be Lebovits Sanyival. Gábor Andor „Kofa” című tréfája, ma is aktuális mondanivalójával, jól hatott, Schuller Bea, Fodor Julika és Tóth Feri mókáztak jóízűen. Magyar Bertalanné énekszámaival hatalmas sikert aratott, minden száma után vastapsot kapott, négyszer kellett ráadást adnia. A műsor utolsó száma a „Váratlan látogatás” című egyfelvonásos volt, amit Goldfingerné, Kissné, Várnai Kálmán adtak elő nagy sikerrel. A hálás közönség meleg szeretettel fogott bennünket körül előadás után, s ígéretet kellett ten jártunk ránk, hogy rövidesen újra ellátogatunk hozzájuk. Itt, a fővárostól messze, különösen fontos, hogy a színházi előadásoktól elszokott öregeknek visszaadjuk egy kicsit az élő hang, a zene és ének közvetlen élvezetét, s néhány órára mosolyt és kacajt fakasszunk arcukra. Az igazgató elvtárs, valamint az otthon főorvosa, megköszönte fáradozásainkat, s kérték, hogy a jó kapcsolatot tartsuk fenn a jövőben is, amikor audiológiai patronálásról lehetne szó. Ezt, amennyiben szövetségünk keretei között megvalósítható, megígértük. Bogner Gyula Olvasóköri foglalkozás December 29-én, este, a Cházár András-brigád olvasóköri foglalkozást tartott. A megvitatott könyv címe: „Feltört ugar” Solohovtól. Tartalmi letárgyalás után sokan elmondták véleményüket a könyvről. Az 1917-es, 1936-os évek történelmét egy falu keretén belül, nagy érdeklődéssel kísérték a megjelentek. Erről az időszakról és a Szovjetek útjáról eddig ilyen részletes ismertetésünk nem volt. Ezért is köszönjük a Siketek és Nagyothallók lapja szerkesztőségének ezt az értékes ajándékát, a brigád nevében is. Czetti Béla, brigádvezető Molnár Károly, a Pécs mj. város Tanácsa vb ipari osztályvezetője megnyitó beszédét tartja. Tolmácsol Walzl Ottóné, a helyi csoport elnöknője . (Fotó: Márkus József) FELKÉRÉS Decemberi lapszámunk második oldalán Felkérés cím alatt olvasható: „Kérjük több kedves cikkírónk szíves türelmét: anyagtorlódás miatt írásaikat következő lapszámaink egyikében közöljük.” Ezen felkérésre azért volt szükség, mert november közepétől december közepéig — ez a decemberi lapszám szorosan vett beszámolási időszaka — rendkívül eseménydús volt a Szövetség mozgalmi élete, tasztmány ülése, az Országos vápécsi helyi csoport művészeti és ipari kiállítása, pantomim előadása, táncestélye, „Cházár András”-emlékérem átadása a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, a budapesti helyi csoprt aktívaülése, új alapszervek, új brigádok alakítása stb.) A rendelkezésre álló férőhely pedig természetesen, a szokásos maradt. Felkérésünk is szűkszavú volt. Ehhez sem volt több hely. Ám úgy véltük, megmagyarázza, miért nem lehetett a legfontosabb eseményekkel sem jelentőségükhöz mérten, megfelelő terjedelemben foglalkozni. Például a pécsi helyi csoport november 27-i rendezvényével decemberi lapszámunkban, az 5. oldalon. A „legkulturáltabb csoport” című rovatban fél oldal terjedelmű, három hasábos cikk-összeállításban foglalkoztunk — a pécsi helyi csoport vezetősége szemrehányással illetett, amiért rendezvényüket, kiállításukat — amelyre mindannyian büszkék vagyunk —, már decemberben nem méltattuk sokkal terjedelmesebben. Mint a Felkérés szövegéből kiderül, kényszerű mulasztásunkat a következő lapszámokban kívántuk pótolni. Ehhez kértünk türelmet, így a pécsi helyi csoport rendezvényéről a januári lapban közöljük a további, méltató, bíráló beszámolót. A pécsiek nagy sikerű rendezvényéről írt tudósítás alá oda kellett volna írnunk: a kiállítás méltatására visszatérünk, így nem lett volna félreértés. Mivel el kívánjuk kerülni, hogy az anyagtorlódás, a szűk férőhely a jövőben ismét hasonló félreértést okozzon, megismételjük felkérésünket. Sokszor nincs mód és lehetőség lapunk hasábjain minden jelentkező jogos igény maradéktalan kielégítésére, ezért kérjük a helyi csoportok vezetőségének, a rendezvények szervezeőinek és rendezőinek, kedves cikkíróinknak szíves türelmét, ha az írások, a beszámolók, a tudósítások, cikkek nem kerülnek a beérkezés a után azonnal közlésre, hanem a következő lapszámok egyikében kapnak helyet. Művészeti és ipari kiállítás Е [UNK] Pér«*! 2. Amikor november 27-én este beléptünk a pécsi helyi csoport helyiségének kultúrtermébe, elámultunk, mert sok újat meglepetve láttunk. Köröskörül a teremben 35 részvevő 125 alkotását, mintadarabját csodálhattuk meg. (A számszerű csoport év végi adatokat a helyi beszámolójából vettük.) _ Körbejártunk a teremben. Első megállapításunk az volt: a kiállítás igen magas színvonala indokolttá teszi, hogy az összes kiállítók nevét leközöljük a szövetség lapjában. Az első benyomás az volt: a kiállítás mennyiségileg és minőségileg kiállja a legszigorúbb bírálatot is. (Elkértük részvevők listáját, és közreadtuk a decemberi számunkban.) Elöljáróban ide kívánkozik az is: a pécsi helyi csoport vezetőségének alapos előkészítő munkája, a rendezvényt beharangozó színes hírverés alaposan felfokozta várakozásunkat. A szövetség lapjának főleg októberi és novemberi számában jelentek meg a pécsi helyi csoport vezetősége által beküldött érdekes és értékes írások arról a körültekintő, minden részletre ügyelő, megfontolt rendezői és szervező munkáról, amellyel a kiállítást megteremtették. Nos, a kiállítás a felfokozott várakozásnak nemcsak eleget tett, hanem felülmúlta irányában támasztott igényeinket. És még ehhez tartozik: mint a vezetőség tagjai elmondották, megkérdezett a kiállítást központi költséghozzájárulás nélkül hozták létre. Hősi, áldozatos munkát végeztek. A kiállított tárgyak, alkotások elhelyezése ízlésről, tervszerű, szakszerű munkáról tanúskodik. Az alkotó értelem teremtett rendet, biztosított művészi elrendezést a viszonylag kicsiny kultúrteremben. A mű dicséri mesterét! Nyomtatott tábla hirdeti: a kiállítást rendezte és a dekorációs munkákat végezték: ifj. Bagó Lajos és ifj. Rónai László. Minden kiállított tárgy mellett ott az alkotó, a készítő, a kiállító neve, 21x10 centiméteres táblán, ízléses, hibátlan, művészien szép elrendezésű nyomdai munkával készültek a táblák. Kiket illet dicséret értük? Nem kell utánajárni, kérdezősködni, a hibátlan rendezés érdeme, a szemnek kellemes, mégis változatos betűfajtákból összeállítva. A kiállítás feliratait a pécsi Szikra Nyomda siket ipari tanulói: Bán Szidónia, Kárpáti Árpád és Széplaki Klári készítették. A kiállítás eszmei mondanivalója is olvasható a falakon, tömör, frappáns jelszavakban: Ez a kiállítás a siket emberek alkotókészségét, tettrekészségét tanúsítja. A siketek a munka frontján élharcosai szocialista társadalmunknak. A siketek képzéssel, önképzéssel teljes értékű emberekké fejleszthetők. A jelszavak igazságát a kiállított művészi és ipari alkotások hitelesítik. A kiemelkedő kiállítós* A jók közül a legjobbak! Decemberi számunkban három fényképet közöltünk: ifj. Rónai László, ifj. Bagó Lajos és Grassi Rudolf munkáinak szemet-lelket gyönyörködtető összeállításából adtak ízelítőt a jól sikerült képek. Ifj. Rónai Lászlót nem kell bemutatnunk lapunk olvasóinak. Országos nőifodrász-bajnok, sok hazai és külföldi verseny győztese. Sikerekben gazdag, páratlan pályafutásáról lapunkban rendszeresen beszámoltunk. Egyik büszkeségünk, aki élő tanúbizonysága annak, hogy a siket ember a legmagasabb szinten egyenrangú tud lenni a halló embberekkel. Feleségének szakmai művészetét is jól ismerjük. Láttuk felváltva dolgozni a Ki mit tud? vetélkedőn világhírű férjével. Váltott modelleken egymás munkáját folytatták. Méltó partner volt. A kiállítás jól dokumentálta az ifjú házaspár művészi tudását. Ifj. Bagó Lajos az első országos kultúrversenyen a férfi egyéni verseny győztese volt. Azóta jól ismeri őt országosan a tagság, és figyelemmel kíséri művészi fejlődését, pályafutását. Kiállított művei néhol szinte rendkívül eszköztelennek tűnnek, de valójában nagyon változatosak, érzékenyen megfestettek. Az egyszerű képszerkesztés, a tömör, finom színárnyalatok változatossága megállapodottságra utal, a figurák modellállása azonban már más, elevenebb s főleg bonyolultabb hatású. Nagy felfedezés Grassi Rudolf, mint fémműves. Országosan ismertük őt, a többszörös bajnok atlétát. Tudtuk róla, kiváló szakmunkás, de kiállított művei azt tanúsítják, művészi feladatok megoldására is alkalmas munkaterületén. A kiállítás érdeme ezen Ez a kiállítás Molnár Károly, Pécs m. j. város Tanácsa vb ipari osztályvezetője tartott megnyitó beszédet. Többek között ezeket mondta: A szocializmus építésében, mindennapos életünk eseményeiben nélkülözhetetlen a dolgozók széles tömegei számára a művészi alkotás, a különleges ipari alkotás, amely éppen olyan szerves része egész társadalmunk átformálásának, mint a gazdasági és politikai életünkben történő fejlődés. Ezért az alkotások nagymértékben hozzájárulnak állásfoglalásainkhoz, életünk átalakulásához. Ez a kiállítás is, véleményem szerint, egy csoport számára átalakulást, fejlődést jelent, melyből nemcsak a helyi csoport tagjai, hanem széles rétegek levonhatják azt a tanulságot, hogy az alkotás, a művészet formálja az egyént, ezen keresztül a közösséget. Örömmel tettem eleget annak a felkérésnek, hogy ezt a kiállítást megnyissam és számomra élményt jelent a félszáz kiállítónak, művésznek az alkotása, amely bizonyítja, hogy az egyéni törekvésen keresztül elismerést kívánnak munkájuk és művészetük számára, de jelenti azt is, hogy alkotásukkal a közösség felemelkedését kívánják és napi munkájukon felül a művészet és alkotás területén többletet adnak az egész társadalomnak. A részvevők munkaképességükkel és készségükkel bizonyítják, hogy halló embertársaikkal egyenrangúak. Ez a kiállítás bizonyítéka és hangos hírverése annak a céltudatos munkának, amelyet a helyi csoportnál folytatnak. A tagság komolyan vette a kiállítás rendezését és a szervező munkában, a művészi alkotásokban vezérfonal lett az a jelszó: „Mutassuk meg, mit tudunk.” Ha a kiállítás anyagát áttekintjük, azt láthatjuk, hogy sokoldalú munkásság, sokoldalú tevékenység bontakozik ki a helyi csoport tagsága között és a művészi tevékenység a dolgos hétköznapokat tükrözi vissza. A szerény névtelenségben végzett munkák maradandó alkotások, és ezen a kiállításon napvilágot látva, művészi elhivatottságot is tükröznek. „A magam részéről meg kell említenem azt, hogy a kiállításon részt vevő alkotók a mindennapi élet munkájában is egyenrangú képességeinek feltárása. Képessége, tudása, alkotókészsége nyilvánvalóan eddig is megvolt, nem a kiállítás feladataihoz nőtt fel, nem most bontakozott ki művészi színvonalon, hanem bebizonyította előttünk, hogy ilyen igényű feladatok megoldására is alkalmas. Eddig is alkalmas volt, de nem tudtuk ezt róla. Ptacsek Jenő, Vas István, Papp József, Szemes Béla, Bertus Mihály, Cserni János, Csorna József munkáival is részletesen foglalkoznunk kellene annyival is inkább, hiszen, mint a vezetőség tagjaitól megtudtuk, a kiállított értékes tárgyakat a helyi csoportnak ajándékozták. Még javában csodáljuk a modern, nyolc csillárból álló, új mennyezetvilágítást, a falikarhálózatot, ami a kultúrterem oldalfalain van felszerelve, a másfélméteres falitükröt, a kombinált tv-szekrényt, az üvegezett vitrint, új könyvszekrényt, a gyönyörű formájú női cipőket, a művészi intarziás dobozokat, amiket a kiállítók a helyi csoportnak ajándékoztak, amikor a rendezőség felkéri a minden talpalatnyi helyet elfoglaló közönséget: figyelem. kezdődik a megnyitó ünnepség, fejlődétil jeleni munkát végeznek a halló társaikkal.” Ezen kiállítás alkalmával magam és a vállalatok vezetőségei nevében elismerésemet és köszönetemet fejezem ki a mindennapi életükben és a termelő munkában kimagasló teljesítményt elért dolgozóknak, akik hozzájárulnak e területen is szocialista építésünk gyors fejlődéséhez. A kiállítás célja, hogy a kézműipar és művészet kimagasló alkotóit magasabb célok elérésére inspirálja, és az érdeklődés és elismerés mellett merészebb távlatok felé nyílhasson számukra kapu, hogy művészi és alkotó elképzeléseik szélesebb körökben is érvényesüljenek. A múlt évi és a jelenlegi kiállítás nemcsak helyi színfolt, hanem ez a kiállítás kulturális felemelkedésünk határköve is az országos kulturális felemelkedésünk területén. Ez a kiállítás bizonyítja, hogy a már eddig ismert művészek mellé újabbak sorakoznak, akik átlagon felüli képességük és teljesítményük alapján előlépnek az ismeretlenségből. Minden alkotás az emberhez szól. Minden ember reagál az alkotásra, lelkesedik és befogadja az alkotás mondanivalóját. Amit ezen a kiállításon látunk, kiváltja belőlünk a csodálatot, az elismerést azon művészek és alkotók iránt, akik bizonyítják, hogy mindennapi gazdasági építő munkájuk mellett a közösség számára művészi és egyéb alkotásokat is rendelkezésre bocsátanak, amelyekkel szépet, kulturáltat, célszerűt nyújtanak szélesebb rétegek felé. Legyen ez a kiállítás az akarat és az alkotás hirdetője. A pantomimgárda színvonalú műsora után művészi Rudas Nándor főtitkár, a Szövetség központi elnöksége nevében üdvözölte a pécsi helyi csoport vezetőségét és tagságát. A siketeknek a társadalomba való beilleszkedésére a legszebb példát a pécsi helyi csoport mutatja. Amit a pécsiek megvalósítotak, az a Szövetség célkitűzése. A testvércsoportok vezetőségének jelen voltak, láthatták, képviselői hogy Szövetség által mutatott úton célahoz lehet jutni. Nem könnyű feladat, sokat tettek a pécsiek az eredményért, a jó vezetés, a lelkes tagság együttműködése vezetett a sikerhez.