Siketek és Nagyothallók, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

1969. JANUAR SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK December 14-én, a szövetség székházában került sor az esedé­kes választmányi ülés megtartá­sára. Az ülés anyagát — némi­leg rövidítve, az alábbiakban is­mertetjük. Déri Sándor központi elnök megnyitója után a választmányi ülés egyperces néma felállással adózott az elhunyt Scholtz Pál Korné­lné emlékének. Ezt követően a korábbi vá­lasztmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítői, Emszt Kálmánné és Kollari Jenő tettek jelentést, majd megválasztották a soron le­vő országos választmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítőit Jámbor Kálmánné és Ádám Já­nos választmányi tagok személyé­ben. Déri Sándor ezután átadta szót Nagy Ernő országos szervező a titkárnak, aki — Rudas Nándor főtitkár betegsége folytán — be­számolt az elvégzett időszakos munkáról. Előtte azonban üdvö­zölte Déri elvtársat, 70. születés­napja alkalmából. Tevékenységünkről Nagy elvtárs elöljáróban a leg­utóbbi választmányi ülés határo­zataival, illetve azoknak végre­hajtásával foglalkozott. Közölte, hogy a kétéves határ­időre szánt határozatok megvaló­sítása érdekében a központi el­nökség megtette a kezdeti lépé­seket és jelenleg is azon mun­kálkodik, hogy azok mielőbb ked­vező megoldást nyerjenek. A tár­gyalások eredményéről a későb­biek során tájékoztatjuk a vá­lasztmányt, illetve tagságunkat. Nagy elvtárs a továbbiakban a beszámolási időszakban kifejtett tevékenységről adott tájékoztatást az országos választmánynak. Az a munka, melyet az elnök­ség végez, a választmányé is kell, hogy legyen. Ismertetést adott a szervezésről. Javítani kell ezt a munkát. Továbbra is 15 csoport, 4 fiók és 4 részleg működik. Sár­várt is részleggé akartuk szer­vezni, azonban a szombathelyi csoport ezt a feladatot nem tudta megoldani. Kérte, hogy a csopor­tok teljesítsék a taglétszám eme­lésére vonatkozó tervet. Ezután átfogó képet adott időszakos munkájáról­ a szövetség Megálla­pítható, hogy a jó eredmények mellett hibák is vannak. Igen jó eredményeket mutat fel Pécs, minden vonatkozásban nagysze­rűen dolgozik. Elismerőleg szólt még a nagyothallókról, de­a kecskemétiekről, a debreceniek­ről és váciakról. Hasonló módon kellene a többi csoportnak is dol­goznia. Szövetségünk jól eredmények­ről számolhat be. A fejlődés két­ségtelenül megállapítható. Szép eredményeket értünk el az okta­tás és a kultúra terén. Az álta­lános fejlődésben követnünk kell a hallókat. A szocialista orszá­gokban is ez a célkitűzés. Élnünk kell lehetőségeinkkel. A felsza­badulás előtt hiába volt meg az igény, mert nem volt a művelő­désre lehetőség. Kérte, hogy az oktatásra, művelődésre a továb­biakban is fordítsunk gondot. A szervezéssel kapcsolatban többször kérték a csoportokat, hogy igyekezzenek a tervüket tel­jesíteni. Vannak olyan csoport­jaink, melyek többé-kevésbé le vannak maradva. Vannak, akik nem küldenek havi jelentéseket, a levelükön nem tüntetnek fel iktatószámot, a határidőket nem tartják be — mindez pedig na­gyon fontos. Tartalmasabb jelen­tésekre van szükség, hogy a la­punk színvonalasabb Minden téren igyekeznünk legyen. kell, hogy jobb eredményekről lehes­sen beszámolni. A debreceni cso­porttól, melynek nagy taglétszá­ma van, több jelentenivalót vá­runk, mint eddig. A létszámjelentést pontosan, határidőre küldjék meg csoport­jaink, hogy az újságban a teljesí­tést százalékosan közzé tudjuk tenni. Központi kimutatást ké­szítünk, ezért az áthelyezéseknél pontosan közöljék, név szerint, törzsszámm­al ellátva, hogy hon­nan hova lett a szóban forgó tagtárs átigazolva. Ismét java­soljuk, hogy az átigazolást a cso­portok egymás között intézzék el, de erről egyidejűleg a központot is tájékoztassák. A tagkönyvben van egy oldal, melybe a csoport­vezetők az átigazolásokat, illetve a be- és kijelentéseket bejegyez­hetik. A címváltozásokat is be kell jelenteni. Egyes csoportjaink azt mond­ják, hogy területükön nincs több siker. Vannak még ten sorstársak, főleg beszervezet­n agyothal­lók, meg kell találni a lehetősé­get, hogy ők is jól érezzék magu­kat a siketek között. Ez a szö­vetség jellegének is megfelel. Sok csoport káderhiánnyal küzd, nagyothallók között lehetne talál­a­ni jó kádereket. Meg kell talál­ni a módját annak, hogy min­denki továbbművelődjék (oktatás, színjátszás, előadás stb.). Bejelentette, hogy a vezetőség bővíteni kívánja a szakmai vá­lasztás lehetőségét. Igényesebb szakmákat is kell a siketek szá­mára biztosítani, ahogyan az szocialista országokban is tapasz­a­talható. Tartalmasabbá kívánjuk tenni a szövetség életét. A csoportok közötti munka­versenyt tovább folytatjuk. Igyekeznünk kell — ahogyan a legutóbbi választmá­nyi ülésünkön a főtitkár elvtárs is mondotta —, hogy a tartalmi munka ne szorítsa ki a szervező­­munkát, a szervezési feladatokat. Kérte a választmányt hogy segítsék csoportjuk tagokat, mun­káját. Sokan azzal érvelnek, hogy a sport terén vé­geznek tár­sadalmi munkát. A szövetség vá­lasztmányának szövetségi vona­lon is kell dolgoznia. A választ­mányi tagok­ legyenek aktív ká­derei a csoportjuknak. Pl. figyel­jenek fel a sportoló fiatalokra, tagjai-e a szövetségnek? zik-e magukat? Általános képe­érde­künk, hogy kollektív érvényesüljön a munka összefogás minden területén. Nagy elvtárs a továbbiakban is­mertette a nyolc szocialista or­szág testvér-szövetségének Moszk­vában. 1969 októberében meg­tartott szimpozionának előzmé­nyeit, lefolyását, az ott szerzett benyomásokat s egyben tolmá­csolta a delegációk üdvözletét. Közölte, hogy a tapasztalatokról beszámolnak majd a lapunkban. Felszó­­lások, javaslatok A beszámoló elhangzása után Déri elvtárs teret engedett a fel­szólalásoknak. Balla Ferenc (Nyíregyháza): Az adminisztrátori kérdés megoldá­sa nem old meg minden kérdést. Az elszámolási munka még nem minden. A központi segítséget ké­ri csoportjuk megerősítéséhez. В­rodszk­i Jenőné (Orosháza): Kéri, oldják meg, hogy a jövő­ben a hódmezővásárhelyi csoport­hoz tartozzanak.­­ Mikó Gyula (Vác): A k­edvez­­ményes mozibérletet a tagsági könyvhöz kell kötni. Nagyon örülne a m­ikrobusznak. Jó len­ne, minden nagyothalló két ké­szülékkel rendelkezne. A sike­tek és nagyothallók meg kell, hogy értsék egymást. Galambos Ernő (Budapest): A tv-kedvezménynek csak ak­kor van értelme, ha a tv is feliratos lesz. A könyvtár felfrissítését kéri és a világítás megjavítását. A budapesti csoportnál függet­lenített titkárra lenne szükség. A tolmácsokat erkölcsi elisme­résben kell részesíteni. Somfai Károly (Kaposvár): Reklamálta, hogy kb. 40—50 pár­toló tag nem kap újságot. Kér­te, hogy ki­utazási syüzségeit té­rítsék meg. Kohári Jenő (Budapest): Nagy siker lenne, ha a kedvezményes mozibérletet megkaphatnánk. A filmek feliratozását vállalja, de ehhez kb. 20 000 forintra lenne szükség. Képzett előadók tart­sanak színvonalas előadásokat. Az újság színvonala emelkedett. A jövőben készítsenek interjú­kat a siketekből. Meg kell ta­lálni a módját annak, hogy a bu­dapesti csoport nagyobb mérték­ben fejlődjön. A siketek nemzet­közi sportjátékairól miért nincs hír az újságban? Vida Gábor (Budapest): A fel­iratos filmek megvalósításáért a végsőkig harcolni kell. A tv-ked­vezmény helyett inkább felira­tos filmek kellen­ek.’ Emszt Kálmánné (Budapest): A főtitkár tehermentesítése cél­jából létesítsenek főtitkárhelyet­tesi funkciót. Oda kell hatni, hogy mindenütt megismerjenek bennünket, a szövetség munká­ját. Javasolja, hogy a bevétel egy részét felhasználhassák csoport­jaink. Indítsanak vezetőképző tanfolyamot. Népszerűsítsük szö­vetségünket a hallók között, szociális kérdésekkel megkülön­­­böztetett figyelemmel foglalkoz­zunk. Helyes volna a budapesti csoportnál függetlenített titkár beállítása. A feliratos filmekre szükség van. Tóth Ferenc (Nagykanizsa): Za­laegerszegen fiókot szeretnének létesíteni. Segítséget kér, hogy helyiséget kapjanak. Sándor Tibor (Debrecen): A tatarozás elhúzódása sok prob­lémát okozott nekik. Segítséget kér, anyagiakban is. Anyagilag honoráljuk a tolmácsokat. Válaszok A vita befejezése után Nagy elvtárs válaszolt a lényegesebb kérdésekre. (Rövidítve.) Az adminisztrátor megerősíté­se nagy segítség lenne. — A tv­kedvezményre és a feliratos fil­mekre egyaránt szükség van. — Idő kell ahhoz, hogy a függetle­nített titkári problémát meg­oldjuk. Türelmet kért a tagtár­saktól. — Somfai el­v­társ kérésé­vel foglalkozni fogunk. — Kohá­ri tagtársunkat kéri, írja össze, hogy mik szükségesek a felirato­zásokhoz? A lappal kapcsolatban kéri, közölje elképzeléseit. — Igaz, hogy a siketek sport vi­lágjátékairól kevés anyagot ad­tunk közre, de szolgáljon ment­ségünkre: eddig mi is csak szűk­szavú tájékoztatást kaptunk. — Emsztné sorstársunk sok kér­désben nyitott ajtót dönget. A feladatok megoldása nem megy egyik napról a másikra. — Tóth tagtársunk: szer részleget Zalaegerszegen elő­kell létrehozni, majd pedig, ha az megerősödött, fiókká lehet átszervezni. — A tol­mácsok nem társadalmi munká­ban végzik feladatukat, hanem óránként 13 forintot kapnak.­­ A debreceni tatarozás miatt nem szabad leállni. A munkának foly­nia kell. Déri elvtárs ezután egy hatá­rozati javaslatot ismertetett, melynek értelmében el kell ér­ni, hogy a siketek igényesebb, nagyobb felkészültséget köve­telő szakmákat is (műszerész stb.) választhassanak. A javaslatot a választmányi ülés egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután a választmányi ülést befejezettnek nyilvánította. Elnökségünk beszámolója választmányi ülésünkön # Rossu! halló gyermekek Az NDK iskolaorvosai megvizs­gálták több mint 4000 iskolás gyermek hallását. Kiderült, hogy a városi gyermekek között 3,49 százalék, a falusi gyermekek kö­zött pedig 5,5 százalék nagyot­halló. Minthogy általában nemzetközi adatok szerint­ a la­­a­kosság 10 százaléka nagyothalló és a hallás romlása 60 százalék­ban a gyermekkorban következik be, nagy jelentősége van a gyer­mekek hallásvizsgálatának, hiszen a bajt, a nagyothallás kialakulá­sát a legtöbb esetben kezdett gyógykezeléssel idejében meg le­hetne előzni. Az említett vizsgálatokat vég­ző orvosok arra is figyelmeztet­nek, hogy a legtöbb esetben a hallás romlását nem­ lehet egysze­rű próbákkal megállapítani, szük­ség van a hallást mérő elektroni­kus készülékkel végzett vizsgála­tokra is. A korszerű iskolaorvosi szűrővizsgálatokhoz ezért hozzá­tartozna az ilyen vizsgálat is. (Deu­tsche Gesundheitswiesen) Élet és Tudomány, 1969. I. 3. Új hallókészülék A siketnéma gyerekek beszéd­tanulását segíti az a készülék, amelyet nemrégen kísérleteztek ki az NSZK orvosai. A fülhallga­tón kívül­­ Vibrátorszerkezetet erő­sítenek a csuklóra vagy a nyak­­csigolyára, s így a betegek na­gyobb felületen fogják fel, érzé­kelik a hangrezgéseket. A heidelbergi dr. Klaus Schulte professzor eddig kétszáz gyerme­ken próbálta ki a készüléket, amely nagy részüknél be is vált, a további kísérletek pedig beszé­lőképességüket is megjavították. Hét­fői Magyar Hírlap, 1969. I. 6. Szilveszteri bál Szegeden Szabadkáról, Gyuláról, Békés­csabáról, Budapestről és még számtalan helyről érkeztek, kü­lönösen fiatalok a szilveszteri mulatságra, mely kitünően sike­rült. Új belépők is voltak és egész éjjel folyt a tagdíjak befizetése. B. s. u. Felhívás! Felhívjuk azon budapesti tag­jaink figyelmét, akiknek jelbe­szédet ismerő vagy tanulni akaró hozzátartozója van és kedvet érez a tolmácsoláshoz, jelentse be a szövetség központi irodájában. 3 Autós és motoros hírek Megírtuk, hogy a motorkerék­pár vezetésére jelentkezett tagtár­saknak, akik „alkalmas” elbírá­lásban részesültek, nem kell tan­folyamot járniuk, hanem, ha a tananyaggal felkészültek, vizsgá­ra mehetnek. A nagyothallók személygépko­csi-vezetői tanfolyama javában folyik. A siketek második cso­portjába osztottak részére a tan­folyam rövidesen sorra kerül. Er­ről értesítést fognak kapni. Az újabban jelentkezett autós- és motoros igénylők rövidesen ér­tesítést fognak kapni orvosi, illet­­ve döntőbizottság elé bocsátásuk­ról. * A nálunk levő „alkalmas” be­jegyzéssel ellátott „vizsga kér­vényűrlap "-ot a napokban elküld­jük az érdekel­tek­nek. Kellő fel­készülés után jelentkezzenek vizs­gára a helyi KPM Autóközlekedé­si (motorkerékpár) Tanintézeté­nél, s kérjék vizsgára bocsátásu­kat. Helyes lenne, amennyiben he­lyileg többen vannak igénylők, ha együttesen vizsgáznának. A vidé­kiek írásban érdeklődjenek ez­iránt központunknál. A budapes­tiek pedig személyesen kérjenek ez ügyben tájékoztatást. N. * Negyven év után... Még az időjárás is kegyesen hozzájárult a 40 éves iskolai ta­lálkozóhoz, amikor október 10-án, a Siketek Állami Intézetében egy­­b­egy­űltünk. Megható volt a vi­szontlátás. A gondatlan, mosolygó gyermekincok komolly­á, ráncossá, gondterhessé váltak, a fürge lá­bak elnehezültek. A hajuk eszes lett, néhányuk­ pocakot eresztett, egyik-másik komoly szülő, sőt nagyszülő lett, de öntudatos, meg­lett, komoly emberek lettek. Azok, akik az első világháború előtt és alatt születtek, az 1920-as években még nem fogták fel, de már az 1930-as évek során, még ha halványan is, megérezték a Horthy-rendszer átkát, a szocia­lista társadalom építő munkásai lettek és a népi kormány áldásait élvezik. A találkozón megjelent Győrffy igazgató elv­társat és Hausinger Krisztina volt felügyelőt szeretet­tel üdvözöltük. A többi tanárok sajnos nem jelenhettek meg,­mert egyrészt elhaláloztak, másrészt súlyos betegségük akadályozta őket ebben. Az 1928-ban végzett huszon­nyolc tanulótárs közül a megje­lent tizennyolc ..veteránt ’, e so­rok írója, mint felkért és megbí­zott összehívó üdvözölte. Fájó szívvel gondoltunk mindazokra a volt társainkra és tanárainkra, akiket a sors nyugovóra küldött. Egyperces felállással adóztunk emléküknek. Utána elismeréssel beszélt a tanárokról, akik fáradságos mun­kájukkal lehetővé tették, hogy az elmúlt 40 év alatt szépen beszélő és jól dolgozó polgárok lehettünk. Az életben meg tudjuk állni a helyünket. Különösen az önképző­kör és a testedzés sikerére muta­tott rá. Tudjuk, hogy a gyógype­dagógiai nevelés fáradságos, ne­héz munka, de nem hiábavaló, sőt érdemes, mert ez évek múlva megtenni gyümölcsét, ami annak formájában jelentkezik, hogy a társadalom egyenrangú hasznos polgárai lettünk, nem pedig saj­nálatra méltó számkivetettjei. Végül a találkozó résztvevői két ifjúsági regényt ajánlottak fel az­zal a rendeltetéssel, hogy azokat az igazgató a tanévzáró ünnepén a legjobb leány- és fiútanulónak adja át. Utána az igazgató emelkedett szólásra és megható hangon mon­dott köszönetet azért, hogy mi nem felejtjük el tanárainkat, ami meghatványozza a munka­kedvünket. Majd kijelentette, hogy igen büszke ránk, amiért helytállásunkkal és szép beszé­dünkkel igazoljuk a gyógypedagó­­­­giai munkájukat. Emellett kife­jezte nemtetszését afölött, hogy mint a múltban, a siketek most is előszeretettel használják a jelbe­szédet, szeretné ezt­ mellőzni a társalgási formából. Aztán Hausinger Krisztina némi meghato­ttan köszönte meg a meg­hívást a találkozóra és azt, hogy mi nem felejtjük el őt. Úgy érzi, hogy nem hiába foglalkozott év­tizedekig a gyermekekkel, akik felnőttkorukban érdemes em­berek lettek, akik nem fogadják el a sors sújtotta mostohaságot, ill. ki tudják egyenlíteni a testi hátrányukat azzal, hogy a munka­­készségükkel, családalapításukkal és más módon a társadalom hasz­nos tagjaivá válnak. Nagy taps kísérte az igazgató é­, a felügyelőnő beszédét. Ezután a jelenlévők bíztatására Galambos megköszönte, a szép megnyilatko­zásokat, majd rámutatott az igaz­gató megjegyzésére a jel­beszéd­del kapcsolatban és tényekkel igazol­ta a jelbeszéd szükségességét. Ám elismeri azt, hogy ezt csak a han­­gos szóbeszéd kíséretében kell használni. (Erről legközelebb bő­vebben írunk.) Azután barátságos, fesztelen és vidám beszélgetés során feleleve­nítettük az iskolai emlékeinket. Végül a Garzon étteremben társasebéddel és vidám csevegés­­sel pecsételtük meg a barátsá­gunkat és tettük emlékezetessé az iskolai találkozót. Adja a sors nekünk, hogy újabb húsz év múlva mindnyájan ta­lálkozzunk. Galambos Vendreh Ferenc, a „tata”, a régi Vígszínház­ kedvelt, hófehér üstö­kű apaszínésze, hajlott korában felkereste dr. Germán Tibor orr-, fül- és gégegyógyász professzort, Bajor Gizi férjét — Tibor fiam — panaszkodott az öregúr —, utóbbi időben gyak­ran zúg a jobb fülem. Meg hal­­gat. Nem is hallok jól vele. Germán professzor megvizsgál­ta a ..tatát”, aztán megkérdezte: — Hány éves vagy, Feri bá­tyám? — Nyolcvan. — Nézd, Feri bátyám — nyug­­tatta meg betegét a professzor —, semmi komoly bajod nincsen. Egy kis fül­zúgás, halgatás, hallási ne­hézség — ez már a korral jár. — Ugyan, ugyan, hogy mond­hatsz ilyet! — rázta fehér üstökét Vendrei. — A bal fülem nem zúg, nem fáj, nem süket, pedig az is pontosan nyolcvan esztendős.

Next