Siketek és Nagyothallók, 1970 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK el, és arra törekedjenek, hogy művelt társadalmi vezetőket s ak­tívákat neveljenek ki. Szerinte a társadalmi vezetők többsége is erre a nevelésre szorul. Így még nem lehet várni tőlük, hogy ők neveljék ez irányban a tagságot. Negatívnak ítélte meg a Szö­vetség és a sportkörök közötti szervezeti lazaságot. Pedig a sport igen jelentős nevelési tényező — mondotta. — A sportot a fiatal­ság kedveli, de hibát követünk el, amikor a sportkörben tömörülő fiatalságot, csak a sport felé irá­nyítjuk, és nem törődünk azzal, hogy a sporteredmények mellett műveltségben is szép eredménye­ket érjenek el. Nem elég csak az izmokat erősíteni — hangsúlyoz­ta —, hanem gyarapítani kell az ismereteket is. Az életben való boldoguláshoz sok olyan ismeretre van szükség, amit csak továbbképzés útján szerezhetnek meg. Mindez érde­kében arra kell törekedniük a Szövetségnek és a sportköröknek, hogy minél szilárdabb egységet teremtsenek. Elmondta, hogy a sportkörök a lengyel Siketek Szö­vetségének szerves részei. Tagjai csak szövetségi tagok lehetnek, s így — alapszabálya szerint köte­lesek tevékenykedni. Bielenko elvtárs felhívta a figyelmünket, hogy nekünk is ebben az irány­ban kell munkálkodnunk, mert különben fiatalságunk nevelése sínyli ezt meg. Rudas Nándor főtitkár foglalta össze az elhangzottakat. Örömmel állapította meg, hogy igen nagy az érdeklődés­ mindkét részről szövetségeink munkája iránt. Bielenko elvtársnak arra a kije­lentésére, hogy talán „túl őszinte” volt, megjegyezte, hogy egy ta­pasztalatcsere értékelésénél az őszinteség csak annak előnye le­het, még akkor is, ha esetleg úgy tűnik, hogy a másik fél nem szí­vesen veszi azt. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy az esetle­ges félreértések tisztázódjanak. Erre a jelen esetben is szükség van. Hiányosságként említették meg például a lengyel elvtársak, hogy nem rendelkeznek a helyi csoportjaink könyvtárral, holott komoly könyvállományuk van, és az egyes csoportjainknál olvasó­körök is működnek. Az meglátogatott csoportnál — egyik Pé­csett — működik a legjobb. A tapasztalatcsere akkor vál­hat igazán eredményessé — mondta többek között a főtitkár elvtárs —, ha az gyakoribb lesz, mert egy ilyen egyszeri látogatás nem lehet elég gyümölcsöző, hisz ekkor még az első benyomások a dominálók, s ezek inkább össze­hasonlító jellegűek. Megállapíthat­juk, hogy munkánkban sok a kö­zös vonás, amint Bielenko társ is mondta. Sőt annyira elv­ha­sonló, mintha módszereinket egy­máséról másoltuk volna le, de ez vonatkozik más­ országokra is. Így nyilvánvalóan a felmerülő prob­lémáknak is azonosaknak kell lenni, amelyek mindegyik szövet­ség előtt megoldásként jelentkez­nek, és ezekhez kell keresnünk a legcélravezetőbb módszereket. Számos ilyen közös problémánk van. Köztük elsődlegesnek kell mondanunk a kifejező készséget, az iskolán túli továbbfejlesztésé­nek módját és nem utolsósorban azt, hogy milyen eszközökkel le­het tagságunk széles tömegét művelődésre rábírni, mivel ezek­­ a társadalmi beilleszkedésük leg­alapvetőbb feltételei. Korábban a szövetségek, illetve egyesületek munkájában a sport­­tevékenység dominált és a nem­zetközi kapcsolatokban is ez nyil­vánult meg. Örömmel állapítható meg, hogy az utóbbi években a kulturális érdeklődés is előtérbe kerül és a kapcsolatainknak ezt erősítenie kell. Ennek folytán tagjaink is felfigyelnek a kultúra jelentőségére — fejezte be össze­foglaló értékelését a főtitkár elv­társ. A hasznos és nyilván gyümöl­csöző tapasztalatcsere végén vendégküldöttség tagjai annak a a reményüknek adtak kifejezést, hogy a két szövetség között kiala­kult barátság tovább mélyül, és kapcsolataink a jövőben még job­ban szélesednek. „ „ S. t. Kérdések a lengyel siketek életéről Ezek után több kérdést tettek fel a delegáció tagjainak. A buda­pesti KISZ-szervezettől Szíri La­jos elvtárs megkérdezte , mű­ködnek-e a lengyel Siketek Szö­vetsége szervezetében ifjúsági csoportok. A vendégek elmondták, hogy külön a Szövetség szerveze­tében nincsenek ifjúsági csopor­tok, de a vállalatoknál igen, ame­lyek szervezetileg az Ifjúsági Szö­vetséghez tartoznak. A sportra vonatkozóan sok kér­dés hangzott el. Többek között: milyen támogatást kapnak a len­gyel siketek sportkörei, honnan kapják ezt, vannak-e siket edzők, kötelesek-e a sportkör tagjai szö­vetségi tagdíjat is fizetni, kik lát­ják el a szakmai irányítást? A válasz: a sportkörök a Szö­vetségtől és a sporthatóságoktól kapják a támogatást. A Szövetség hárommillió zlotyt ad a sportkö­röknek pályák fenntartására, fel­szerelésekre és mind olyan igények kielégítésére, amelyek a sportszer­vek támogatásán felül jelentkez­nek. A támogatást a Szövetség központja osztja fel a szükségle­tek felmérése, illetve a költség­­vetés alapján. A sport szakmai irányítását központi sportbizott­ság végzi, amelyekben szakembe­rek foglalnak helyet. Emellett ter­mészetesen az illetékes sportszer­­vek is beleszólnak a sportkörök munkájába. A nemzetközi játéko­kon részt vevő sportolókat a Len­gyel Olimpiai Bizottság válogat­ja ki. A siketek sportköreiben egyaránt működnek siket és­ halló edzők. A sportkör tagjai csak szö­vetségi tagok lehetnek — amint már mondta — s mindkét helyen kötelesek tagdíjat fizetni. A nagyothallókról Bogner Gyu­la elvtárs, elnökségünk tagja, a nagyothallók csoportjának elnöke tett fel kérdéseket, mégpedig: mennyi Lengyelországban a na­gyothallók iskoláinak száma, mi­lyen módszereket alkalmaznak a nagyothallók iskolái oktatásában, milyen a hallókészülék-ellátott­ság, hogyan vesznek részt a na­gyothallók a Szövetség életében? — Lengyelországban három nagyothallók iskolája van — vá­laszolta —, amelyekben a hallás­­sérült gyermek­ek szinte kivétel nélkül hallókészülék segítségével tanulnak. Az iskola elvégzése után két kiegészítő osztállyal szerzik meg a normál általános iskolai képzettséget. Az a törekvés, hogy a jó képességű siket és nagyot­halló gyermekek a speciális isko­la néhány osztályának elvégzése után hallók között folytassák álta­lános iskolai tanulmányaikat. A hallókészülék-ellátottsággal elégedettek a nagyothallók. Lehe­tőségük van szükség esetén kül­földi hallókészülék beszerzésére is, amelyhez a szociális helyzettől függően a Szövetség segélyt biz­tosít. Számukra nincs külön szer­vezet s szövetségben beolvadnak a siketek közé. Dr. Zipszer Konrádné elvtárs­nő érdeklődött a Lengyelország­ban élő siketek száméról, és a Szövetség taglétszámáról. Marian Kranas, a Lengyel Siketek Szö­vetségének titkára közölte, hogy Lengyelországban mintegy 50 000 siket él, akiket a helyi tanácsok tartanak nyilván, amit állandóan kontrollálnak. A szövetségük tag­létszáma 18 000 körül van. Bielonko elvtárs azzal zárta vá­laszát, hogy a tapasztalataikat őszintén igyekeztek elmondani, s hozzátette: talán túl őszinték is voltak, de ezt az egymás iránti megbecsülés megköveteli. Jarács László kultúrfelelős átadja a KISZ-szervezet ajándékát Bielonko elvtársnak (Kovács József felvétele) A színjátszó verseny értékelése, az ifjúság problémái és sportkérdések a májusi elnökségi ülés napirendjén A központi elnökség május 19-én tartotta rendes havi ülését. Ezen értékelte szövetségünknek a nagy történelmi évfordulók tisz­teletére rendezett ünnepségsoro­zatát, majd foglalkozott az 1969. évi novemberi ülés határozatá­val, az ifjúság kérdéseivel, vala­mint a sport- és egyéb ügyekkel. Napirend előtt Déri Sándor el­nök tájékoztatta az elnökséget a lengyel delegáció fogadására tett intézkedésekről és a számukra készített programról. Ezután Ru­das Nándor főtitkár adott ismer­tetést arról, hogyan emlékeztek meg helyi szerveinknél történelmi évfordulókról. a nagy Amint bejelentette: mindenütt tartottak ünnepséget, több helyen rendez­tek kiállítást, kollektív látogatá­sokat szerveztek helyi jubileumi kiállításokra, tanfolyamokon, is­meretterjesztő előadásokon fog­lalkoztak az évfordulók jelentő­ségével, filmvetítéseket tartottak ezekben a témákban, részt vetítek a helyi megmozdulásokban stb. Az ünnepségsorozatba tarto­zott az idei országos színjátszó­­verseny megrendezése is, amelyen a nagy történelmi évfordulókkal kapcsolatos színműveket mutat­tak be. Csoportjaink és színját­szóink lelkesen készültek e ver­senyre, átérezve annak ünnepi jelentőségét. A továbbiakban Marton Mária rendező összefoglalása alapján a főtitkár elvtárs ismertette a zsű­ri értékelését. A bemuattók ren­dezése általában színvonalas volt. A színpadtechnikai megoldáso­kat jónak ítélték meg — kizáró­lag a budapesti csoport követett el jelentős hibát azzal, hogy a színpad átrendezése túlzottan el­húzódott a bonyolult megoldások miatt, ami rontotta a bemutató­juk hatását.­­ A szereplők meg­lepően jól oldották meg felada­taikat. Külön dicsérte azokat a cso­portokat, amelyek siket vonatko­zású darab bemutatására vállal­koztak. Kiemelte a pantomimmű­faj értékét, amely igen alkalmas eszköz a siket színjátszóknak, hogy siket és halló közönség szá­mára egyaránt érthető előadást és művészi élvezetet biztosítsa­nak. Ehhez közel állt a debreceniek előadásmódja is.­­ Bár színda­rabjukat jelbeszéddel adták elő, de szájmozgásuk annyira tökéle­tes volt, hogy azt a benyomást keltették, mintha a szinkronba mondott szöveget tőlük hallották volna. A budapesti helyi csoport be­mutatóját azért dicsérte a zsűri elsősorban, mert az ünnepi alka­lomra élt azzal , hogy van egy olyan lehetőséggel, szereplője, aki szinte tökéletesen alakítja Lenint. A nagyothalló szereplők dicsé­retére válik — a zsűri szerint —, hogy egy olyan nehéz darabot, ami hivatásos színészek számára is komoly feladat, viszonylag jól oldottak meg. A soproniak élőképi sorozatai igen kifej­ezőek voltak és értékü­ket növelte a magn­etofonkísérett, amelyen a megfelelő szövegrészt siket narrátor mondta. A zsűri elnöke — aki először látott hallássérült színjátszókat — nagy elismeréssel nyilatkozott az egész rendezésről, színjátszóink tehetségéről és szövetségünk ez irányú törekvéséről. Rudas Nándor főtitkár ezután az ifjúság kérdésével foglalko­zott. Elmondta, hogy ez a kérdés szerepelt már néhány hónappal ezelőtt az elnökségi ülésen, de jelentőségénél fogva erre több­ször vissza kell térni. Ismertette a határozat óta eltelt időszak ta­pasztalatait és megállapította, hogy a vezetőink még nem a je­lentőségének megfelelően foglal­koznak ezzel a kérdéssel. Igaz, hogy nem tartozik a könnyű fel­adatok közé, s ennek a munkának még csak a megindításánál tar­tunk. Hosszabb időre van szükség e feladat ellátásának kialakításá­ra. Ehhez megfelelő módszerbeli segítséget kell nyújtani veze­tőinknek. El kell érni, hogy az if­júsági nevelőmunka a helyi cso­portok munkaprogramjának szer­ves részét képezze. Elsősorban Budapesten szorgalmazzuk ezt, hiszen tagságunknak közel fele az itteni csoporthoz tartozik. En­nek a munkának a kialakítására itt a legjobbak a feltételek. A szerzett tapasztalatokat a későbbiek során a vidéki csopor­toknál is hasznosítani lehet. Erre való tekintettel j­avasolta első lé­pésként, hogy az elnökség hívja össze a Budapesten levő szervek: budapesti helyi csoport, nagyot­hallók, KISZ, sportklub, nőbi­zottság vezetőségét, s természete­sen kérje fel a pártszervezet ve­zetőségét is, hogy vegyen részt ezen a megbeszélésen és segítse kialakítani az ifjúsággal való foglalkozás módját, közös prog­ramját. Ábrahám Félix elvtárs hozzá­szólásában hangsúlyozta az ifjú­sági munka fontosságát. Felhívta a figyelmet a szövetség és a sport­klub szervezeti kapcsolatának erősítésére, ami annál inkább is szükséges, mivel a fiatalság nagy része főleg a sport felé orientálódik és ezért a sportklub segítségét is igénybe kell venni a szövetség ifjúsági nevelőmunká­jához. Ez is sürgetőbbé teszi báziskérdés megoldását. Addig is­­ azon kell lenni, hogy az elnökség közelebb jusson a klub vezetősé­géhez és elvárni tőlük a segítsé­get ehhez a felelősségteljes mun­kához. Bogner Gyula elvtárs most is megerősítette a novemberi el­nökségi ülésen tett kijelentését: a pártalapszervezet azon lesz, hogy a szövetség minél jobb eredmé­nyeket érjen el az ifjúság neve­lésében. Bana Gizella véleménye szerint az ifjúsági nevelőmunka Buda­pesten csak akkor lehet eredmé­nyes, ha a helyi vezetőségek ös­­­szehangoltan végzik ezt a felada­tot és nem elégszenek meg azzal, hogy a fiatalság a KISZ vagy csak a sportklub tagjai, hanem arra törekszenek, hogy az ifjúsá­got több vonatkozásban érjék ne­velő hatások. Különös gondot kell fordítani azokra a fiatalokra, akik még sehova sem tartoznak, vagy esetleg helytelen irányban orientálódnak. Az elhangzottakat Déri Sándor elnök foglalta össze, majd a fő­titkár elvtárs javaslatát az el­nökség határozatra emelte. A sportügyekről Ábrahám Fé­lix sportalelnök adott tájékozta­tást az elnökségnek. Ismertette a Siketek és Nagyothallók Sportbi­zottsága rendkívüli ülésének ha­tározatát a nemzetközi mérkőzé­sek lebonyolításáról és a csoport­­vezetők kijelöléséről. 1970. JÚNIUS BUDAPESTI KISZ-HIRADÓ Április 19-én nagy sikerű ki­rándulásunk volt Vörösköre, Ja­rács László vezetésével. Április 22-én, Lenin születésé­nek 100. évfordulójáról a párt­­szervezettel együtt ünnepi tag­gyűlésen emlékeztünk meg. KISZ-tagjaink közül sokan jelen­tek meg. Május 1-én szép számmal vet­tünk részt a felvonuláson. A vö­röskői kirándulásról és a felvonu­lásról is filmfelvételeket készí­tettünk. Klubesteket az elmúlt időben április 18-án, 25-én és május 23-án rendeztünk. Május 27-én mi is fogadtuk a Lengyel Siketek Szövetsége dele­­­gációját. Tiszteletükre kisebb összejövetelt tartottunk és fil­men bemutattunk a KISZ-szer­­vezet életéből néhány epizódot. A vetítés után rövid beszélgetést folytattunk a vendégekkel: is­mertettük szervezetünk munká­ját, majd Jakács László kultúrfe­­lelős emléktárgyakat adott át a delegációnak a KISZ-szervezet nevében: egy kócsag fafaragványt és egy rézdomborművet, amelyet a KISZ-tagok készítettek a bar­­kácsszakk­örben. Úgy érezzük, hogy a lengyel küldöttség jó be­nyomásokat szerzett nálunk. Az elmúlt két hónap alatt mintegy 15 új tag jelentkezett. Amíg örvendetes a létszámemel­kedés, addig elszomorító, hogy egyes fiatalok hónapok óta tájé­kára sem néznek szervezetünk­nek, hiányoznak a taggyűlésekről is. KISZ-tagnak lenni nem köte­lező, de aki tagja szervezetünk­nek, az érezze megtiszteltetésnek. Reméljük, hogy távol maradó tagjaink is olvassák híradónkat, és találva érzik magukat. Június—július hónapokban a vezetőség egyik fontos­nak tartja, hogy­­ tagjai feladata­számára hasznos programot készítsen a nyári szünidőre. A június 8-i ve­zetőségi ülésén foglalkozott párt Központi Bizottságának „Az­­ ifjúság helyzete és problémái” határozatával. Szeptembertől megindítjuk politikai oktatást, amit két cso­­­portban kívánunk lebonyolítani: Ifjúsági előadássorozat, Marxista vitakör. Természetesen mind a kettőre lehet jelentkezni. Havonta egy­szer tartunk előadást, lehetőség szerint úgy szervezzük azokat, hogy a több műszakban dolgozók is részt tudjanak venni. nek, ha minden KISZ-tag szeret­részt venne ezeken az előadásokon. Je­lentkezni július 15-ig lehet Szíri Lajosnál vagy Klekner Gyulánál. Június—júliusi programunk: Június 24, szerda: fél 6 órakor taggyűlés. Július 8, szerda: fél 6 órakor vezetőségi ülés. Július 15, szerda: fél 6 órakor taggyűlés. Július 25—28: balatoni KISZ- tábor. Jelentkezni lehet július 15-ig Jakács Lászlónál. Molnár Irén KISZ-alapszervezetünk az el­múlt két hónap folyamán több összejövetelt tartott, amelyekből mostani híradónkban csak a leg­fontosabbakat említjük meg.

Next