Siketek és Nagyothallók, 1970 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
1970. JULIUS A siketek középiskolai tanulmányainak kérdéséhez (Levél Jellinek Marianna tanárnőhöz.) Kedves kartársnő! Remélem, nem veszi rossznéven a megszólítást. Olvastam cikkét — többször is —, és arra a megnyugtató következtetésre jutottam, hogy Jellinek Marianna gimnáziumi tanár is egyike azoknak a nem gyógypedagógus szakembereknek, akik őszinte szívvel, lelkesedéssel és hozzáértéssel kívánnak és tudnak tenni azokért az embertársakért, akikért tenni egyre többet kell. Tulajdonképpen ez a következtetésem az, ami e levél írására serkent. Igen, mert mint gyógypedagógus tudom, hogy a fogyatékosok társadalmi beillesztésének feladatát önerőből, egyedül a gyógypedagógia megoldani nem tudja. Szüksége van ehhez sokféle szakember hozzáértő támogatására, az állami és társadalmi szervek megértő, de az egyes emberek, az egész társadalom segítőkész magatartása is. A fogyatékosok társadalmi beillesztése sok olyan részfeladatot rejt magában amelyek eleve arra apellálnak, hogy a gyógypedagógián túl is teljes megértésben lesz részük. Egyszerűbben és őszintébben: a fogyatékos fiataloknak az épek társadalmába való bevezetése, az épek munka- és életkörülményeibe való beillesztése sok olyan feladatot rejt megoldása magában, amelyeknek meghaladja a gyógypedagógia erejét. Különösen így van ez, ha a tervezett beilleszkedés szintje átlagot meghaladó követelményeket is támaszt, mint pl. a cikkében érintett siket fiatalok gimnáziumi érettségire is igényt tartó dicséretes törekvése. Az ön cikke mindezt meggyőzően bizonyítja! De számomra nem is ez volt a legfontosabb. Sokkal inkább elgondolkodtam azokon a — percig sem vitatható — megállapításain, amelyeket például a siket fiatalok szókincsével, az olvasással szembeni averziójukkal, a szinonimákkal való körülírás] „kényszerrel”, a hallóktól való elkülönülési tendenciával stb kapcsolatban tett. Ezek talán azok a kérdések, amelyek a siket fiatalok beillesztése problémakörének legfontosabbjai. Ön hozzáértéssel látta meg és kitűnő írta le ezeket. Néhány logikus összefüggés és egy nyugtalanító ellentmondás! A szókincs elégtelenségéből táplálkozik az olvasási averzió, az olvasás mellőzéséből a „beszédépítő, gondolkodást finomító kincsek” nélkülözése, amely most már arra kényszeríti a tanító pedagógust, hogy szabatos fogalmazás helyett „körülírjon” Ez így valóban logikus és valóban circulus vitiosus! A kérdés amit magamnak Vajon a legfontosabb fogalmaztam: eleme a szókincs elégtelenségének okát — kizárólag a fiatalokban, a siket fiatalokban kell keresnünk? A kérdés már csak azért is felmerül, mert amint ön írja, a fiatalok szókincse eredményesen fejleszthető. Vajon korábban — a gimnáziumi tanulmányok előtt — megtettünk-e mindent ennek érdekében ? És az ellentmondás: Magasabb szintű beilleszkedésre törekedve tanulnak ők tovább és ugyanakkor az épektől, a hallóktól való izolációra törekszenek. Az összefüggések és az ellentmondás kapcsolása egyúttal észrevételre is serkent, így : a szóban forgó circulus vitiosus rendkívüli nehézségek elé állítja a siket középiskolást, aki emellett — itt mindegy, hogy milyen okai miatt —nem kíván elvegyülni” a hallók között. Vajon ezzel a „képlettel" összeegyeztethető-e az ön cikkének címe, amely egész beszámolójának a punctum saliense is? „A siketek legbiztosabb útja a társadalomba: középiskolai végzettség”. Kérem, ne értsen félre: nem a siketek középszintű iskoláztatása célszerűségét kívánom kétségbe vonni! De a „legbiztosabbat” engedje meg legalább kérdőjeleznem. Vajon mondható egy olyan út, biztosnak amely annyi bizonytalansággal tarkított, mint amennyit az előző bekezdésben összesűrítettünk? Kérdőjelem — szándéka szerint semmit sem változtat az ön kitűnő tanulmányán, különösen nem von le annak szakmai értékeiből. Ellenben remélem, ha megelőzheti néhány siket fiatal különösen pedig szüleinek esetleges csalódását a „legbiztosabb” útban. Remélem, megérti szándékomat. Őszintén szólva a siketek középiskolai tanulmányokra való toborzásához, jobb címet magam sem találhattam volna ki. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy nincs is itt szó másról, Siketek és Nagyothallók mint a Lapja szerkesztőségének kitűnő szervező és jó szándékú propagandaérzékéről. Dr Göllesz Viktor, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatója ISKOLAI TALÁLKOZÓ Az 1940—1941-es évfolyamban végzett tanulótársakkal abban egyeztünk meg, hogy 1970-ben ismét összejövünk. Az iskolai találkozót júniusban tartottuk meg a budapesti Siketek Általános Iskolájában. Velünk tartott Hausinger Krisztina volt felügyelőnő. Felkerestük azt a tantermet is, ahol a VIII. osztályt végeztük. Ott visszaemlékeztünk a régi tanulóévekre. Élményekről beszéltem, s ezt tette Dingha Mihály is. Megajándékoztuk a volt felügyelőnőnket Ellátogattunk a Rákoskeresztúri temetőben volt tanárunk, Istenes Károly sírjához, s azt megkoszorúztuk. Utána a Royal Étterembe mentünk társas ebédre. Csatlakozott hozzánk Thüringer Károly és neje nyugállományú tanárok. Ott ismét beszédet mondott Dingha Mihály, felelevenítve az iskolaévet. Megajándékoztuk a tanár házaspárt, voltunk együtt, s csak azoka esti órákban váltunk el. Szép nap volt... Schönfeld Antalné Az iskolai találkozó részvevői SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK A szerkesztőség megjegyzése A levélnek — írója kérésére — természetesen helyt adunk, bár nem a legszerencsésebb időben jelenik meg, mivel most szervezi a szövetség az 1970 71-es tanévre az első osztályosokat. Ám bízunk abban, hogy a kételyekkel és aggodalommal telített levél nem fogja nehezíteni ezt a munkát. A tízéves tapasztalat után ugyanis már az a meggyőződés alakult ki fiatalságunkban és a szülőkben, hogy érdemes ennek az útnak nekivágni. Az érettségizettjeink tiszteletet váltanak ki, és nem a bizonyítványuk miatt, hanem mert műveltebbek, határozottabbak. A cikk címét valóban a szerkesztőség adta, s valóban a szervezés elősegítésének szándékával, de főképpen azért, mert igaz, s mert fedi a cikk tartalmát. Annak ellenére, hogy vannak nehézségek a kezdeti időszakban — amiket a tanárnő őszintén fel is tár —, mégis bátran merjük irányítani a hallássérülteket a középiskolák felé, mert ezek a nehézségek leküzdhetők, amit bizonyíthatnak a végzett növendékek. Egyelőre a cél elérésének ez az egyik legjárhatóbb útja, ennél csak a siketekkel a csecsemőkorban való foglalkozás megvalósítása lehet jelentősebb. S hogy valóban járható ez az út , a gyakorlat már régen igazolta. Méghozzá olyan megnyugtató módon, hogy már nem is számítottunk ilyen, a korábbiakban is elhangzott ellenvetésekre. Hozzánk hasonló törekvéseket tapasztalhatunk egyébként több szocialista országban is, így Bulgáriában, Lengyelországban és a Szovjetunióban — ahol sok ezren végzik a gimnáziumot, szakközépiskolát, vagy technikumot — a szövetség jelszavává vált: „lehetőleg minden siker végezze el a középiskolát”. Ezen túlmenően a felsőfokú képzést is szorgalmazzák. 1968-as adat szerint csak az OSZSZSZK területén közel kétezren tanultak egyetemeken, főiskolákon. A siketek továbbtanulását az említett országok mind nagyobb fokú anyagi és erkölcsi támogatással is elősegítik. Ennyit általánosságban. Ami a konkrétumokat illeti, a levél jó néhány tételével — társadalmi beilleszkedés, körülírás stb. — vitatkozhatnánk, ám ezúttal csak egyet ragadunk ki, s ez a körülírás problémaköre. Véleményünk szerint erősen félreértette a levélíró a cikket, ha úgy véli, hogy az iskolában a siketeknek mindent körül kell írni. Már csak azért is, mert maga a cikkíró sem állította ezt. Mindössze arról van szó, hogy eddig még nem, vagy csak ritkán hallott szavakat szinonimákkal tudatosítja, illetve körülírással teszi érthetővé, mivelhogy ez általánosan bevált pedagógiai módszer. A levél többi tétele is vitára ösztönözne bennünket, de úgy véljük, ez a problémakör — amelynek megoldását szövetségünk az egyik egyébként legfontosabb feladatnak tekint — több olvasónkat is —, gondolunk elsősorban az „esetlegesen csalódott fiatalokra és szüleikre” — levélírásra serkent. Felhívás Dolgozók esti általános iskolája indul olyan Budapest és környékén lakók számára, akik általános iskolai tanulmányaikat eddig nem tudták befejezni és azt most folytatni kívánják. Tanítás hetenként háromszor lesz az esti órákban. Egyben felhívjuk az általános iskolát végzett és tovább tanulni kívánó tagjaink figyelmét, hogy jelentkezhetnek a dolgozók gimnáziumába. Kérjük, hogy a jelentkezéskor általános iskolai végbizonyítványukat hozzák magukkal. Tanítás szintén hetenként háromszor lesz. Mindkét iskolára a budapesti helyi csoport és a nagyothallók csoportjának vezetőségénél lehet jelentkezni. Akarattal és szorgalommal a hátrányok leküzdéséért Az első siket érettségiző Sopronban Különös öröm érte a csoportunkat. Sándor János, a soproni Berzsenyi Dániel gimnázium tanulója csoportunk lelkes könyvtárosa sikerrel tette le az érettségi vizsgát. A gondos családi nevelés már korán rávezette Sándor Jánost a szorgalmas tanulásra és önképzésre. Szeretett olvasni. A soproni siketek tanintézetének kiváló tanári kara felfigyelt rá és fokozottabb gondot fordított oktatására. Meg is lett az eredmény, mert kitünően végezte az általános iskolát. Jelentkezett a Berzsenyi gimnázium délelőtti tagozatára. Itt is észrevették, hogy a fiú nagy akaraterővel rendelkezik. Olvasottsága és az általános iskolában kialakult jó szájról olvasási készsége lehetővé tette, hogy tanáraival és osztálytársaival különösebb nehézség nélkül érintkezzen. Tanárai kellő körültekintéssel kezelték, a magyarázatnál mindig megkérdezték, hogy megértette-e az előadott anyagot. Felelésnél szükség esetén megismételték a kérdést. A tanárok megértő támogatásával és következetes önfegyelemmel Sándor János eljutott az érettségihez. Csoportunknál igen nagy örömet jelentett az eredménye, mert bebizonyosodott, hogy az ember, ha akaratereje és szorgalma van, át tudja hidalni a nehézségeket, a siketség sem lehet akadálya a tudás fejlesztésének és a kitűzött cél elérésének. Sándor János a fogtechnikusi szakmát választotta és elárulta, hogy végső célja a lehetőségek szerint a fogorvosi pálya. Az ő esete is példázza, hogy a mai demokratikus államrendben mindenki érvényesülhet képessége szerint, ha az akaraterővel és szorgalommal párosul. Sándor János törekvése legyen példa minden tehetséges és szorgalmas siker számára, s ne riadjanak vissza a kezdeti nehézségektől. Aki érzi, hogy tud tanulni, az okvetlenül tanuljon tovább, mert államunk gondot fordít arra, hogy minél több képzett állampolgára legyen. —g.v .nő. Tanfolyamzárót tartottunk Bensőséges, meleg hangulatú ünnepséggel zárták a tanévet a felnőttoktatásban részt vevő hallássérültek, a Siketek és a Nagyothallók Országos Szövetsége vásárhelyi csoportjánál. A csoportnál négy tanfolyam működött. Ezenkívül klubesteken, kirándulásokon szórakozott tagságunk. Minden adásnapon megszerveztük tv-ügyeletet is, hogy a tagok minél jobban feloldódjanak a hallássérülésük okozta elszigeteltségükből. Az évzárón először szocialista hazánk új létesítményeiről és természeti kincseiről, műemlékeiről diaképek alapján megrendezett szellemi vetélkedőn adtak számot a tanfolyamhallgatók az elmúlt oktatási év eredményeiről. Ezután zárról olvasási gyakorlat következett. Tóth Károly, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának képviseletében elismerően nyilatkozott az itt tanító pedagógusok munkájáról és a tanfolyamhallgatók eredményeiről. Az ünnepség teaesttel folytatódott, amelyen az országos mozgalomhoz kapcsolódva az árvízkárosultak javára tombolát rendeztünk. A tagtársak által adományozott tombolatárgyak sorsolása révén befolyt összeget — 655 forintot — teljes egészében befizettük az árvízkárosultak javára. Ez az összeg nem nagy, de úgy gondolom, mégis szép teljesítmény tagjainktól, akik zömmel nyugdíjasok. Dura József csoporttitkár (Megjelent a Hódmezővásárhelyi Hírlap 1970. június 27-i számában.) Egy sikeres tanfolyam margójára A soproni csoportnál Szakály Ernő tanfolyamvezető tanár olyan sikeres módszerrel dolgozik, hogy sorstársak szívesen, sőt lelkesen vesznek részt a rendszeres előadásokon. Az eredmények titka abban rejlik, hogy az országos vezetőség által kibocsátott tematikát életszerűen dolgozza fel. Előadásai mindig aktuálisak és élvezetesek. Az idei tanévzáró ünnepélyt valóban ünnepély volt. Vetélkedő a javából. Szakály tanár ugyanis a tanfolyamon elhangzott előadásokból kérdéseket állított össze, hogy meggyőződjön arról, mit raktároztak el a tanfolyam részvevői az előadásaiból. A vetélkedőn minden hallgató három tételt kapott, kidolgozásra. Aki mind a három tételt megfejtette, jutalomban részesült. A kérdések felölelték a történelem, földrajz, nyelvtan, gazdasági és politikai témaköröket. Szép számmal tudtak feleni mind a három kérdésre. Kettőre is sokan válaszoltak, de senki sem akadt, aki ne tudott volna felelni legalább egy kérdésre. A tanfolyamvezető tanár is meglepődött a jó eredményen. Ez azt bizonyítja, hogy helyes úton jár, és jó módszerrel dolgozik, gondolkodásra serkenti a tagságot. vetélkedőn javarészt fiatalok vettek részt, de az öregebb tagok is örültek a sikeres feleleteknek, így a vetélkedő ezúttal örömünnep is volt, s természetesen nem maradt el Szakály tanár ünneplése sem, akinek sok köszönhető az eredmények elérésében. G mindig szívvel-lélekkel dolgozik a csoport kulturális életének fellendítésén. —gy —nő.