Siketek és Nagyothallók, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SÍNETEK <s NAGYOTHALLOK A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 1971. MÁJUS ■"tettel köszöntjük a Snktatásáért . . A fáradozó pedagógusokat Í Pedagógusnap alkalmából igaz szívvel köszöntjük a gyógypedagógusokat! Megkülönböztetett tisztelet, nagyrabecsülés illesse az egyik legnehezebb pedagógiai tevékenységet folytató pedagógusokat, a siket gyermekek és felnőttek nevelőit. Ez a kiemelés méltán megilleti azokat a nevelőket, kik nagy szakértelmet kívánó, speciális oktatónevelő munkával küzdik le a tanulóknál súlyos mértékben jelentkező nyelvi nehézségeket az ismeretanyag átadása előtt. A siketek pedagógusai abból a megfontolásból teszik ezt, mert tudják, hogy a hangbeszéd megtanítása minőségi változást hoz létre a hallássérültek gondolkodásában, valamint azért, mert tudják, hogy nyelvi alapon gondolkodás emberiibb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet biztosít majd felnőtt korban neveltjeiknek. De itt álljunk meg egy pillanatra! Mi most társadalmi vetületből szeretnénk едy-két megállapítást tenni ezzel összefüggésben az oktató-nevelő munkába történő beavatkozási szándék nélkül. Tudunk róla, hogy a siketek iskoláiban megindult a beszédtanítás korszerűsítésére irányuló törekvés. Ezt a nevelői szándékot igen örvendetesnek és nagy jelentőségűnek tartata. Hiáz a beszélő siket nemcsak munkája után kapja meg az elismerést, hanem a siket emberek társadalmi megbecsülését emeli a hallókra gyakorolt hatás által. És erre nagy, igen nagy szükség van, sőt A siket dolgozók elmondásából, saját tapasztalatainkból tudjuk sajnos, hogy az embersén gesebb bánusmód, valamint a halló emberek egymás közti érintkezésében látható tisztelet, megbecsülés nem mindenhol érvényesül hasonló módon a siket dolgozókkal szemben is. Ez pedig a siket emberek elszigetelődését súlyosbítja és az ezt kísérő feszültség társadalmon belüli konfliktushoz vezethet. Megfigyeltük ugyanis, hogy a társadalmon belüli konfliktusok siket szereplői legtöbbje vagy tanulatlan siket, vagy az iskolából, kimaradt siket, vagy olyan, aki gyenge eredményt ért el az iskolai oktatás alatt. Ezeknél a gondolat nem nyelvi alapon születik. Ezekben a sikerekben etikai kategóriák, morális normák nem alakulhatnak ki kellően és így emiatt társadalmilag veszélyezettek. Ezeknél tapasztalható helytelen — többé-kevésbé indokolható — viselkedés igen sokat árt a fölfelé törekvő beszélő siketek társadalmi megbecsülésének. Az ilyen siketek például az agresszív magatartást tanúsító hallóval szemben következetesen agresszíven lépnek fel. Mindaz a halló, aki idegenkedik bármilyen emberi módon,felvenni a kontaktust a sikettel, adott esetben kurtán-furcsán viselkedik vele és ez a szituáció az elszigeteltség érzését ébreszti fel a siketben és az ezzel járó feszültség következményének kell tekinteni a gátoltalanabbul lefolyó reflexiót. A rossz útra tért hallók befolyása viszont a siketek mikromiliője negatív hatásaként értékelendő stb. stb. г [UNK]оudjuk, hogy a nyelv nélküli személyiség kevésbé strukturált, kevésbé differenciált és leszűrt. Itt még meg kell említeni azokat a derék siket dolgozókat, akik részben munkahelyi hátrányos megkülönböztetésből eredő igaz vagy vélt sérelmek és egyéb társadalmi igazságtalanságok hatására szükségtelennek tartják a hallókhoz közeledést, mert hisz a sorozatos meg nem értés miatt annak eredményességében kételkednek. Az ezt kísérő elfásultság, visszahúzódás viszont nem válik a siketek társadalmi felemelkedéséhez vezető út javára. Megfigyeltük azt is — és ez örvendetes —, hogy a most feljövőben levő ifjú — beszélő — siket nemzedéket a „Sándorjánosi” gondolkodásmód hatja át; öntevékenyen szerveznek „vegyes társaságot", siket és halló kapcsolatokat Az ilyen siketekre mondjuk, hogy haladó gondolkodásúak, szemben azokkal, akik még kifogásolják, hogy például hallók miért írnak a siketek lapjába. A hallóknak a siketekkel együtt kell lenniük az életben, hisz nincs külön halló és siket társadalom. A becsületesen dolgozó siketek a társadalom hasznos tagjai, akik munkájukért méltán elvárják a nekik is kijáró tiszteletet. A tiszteletadás minden ember erkölcsi kötelessége olyanokkal szemben, akik saját hibájukon kívül nehezebb életvitelre kényszerülnek. A hallók és siketek közeledésének problémáján belül azonban szükségesnek mutatkozik bizonyos szociológiai felmérés. Már megkezdtük a siket dolgozók megkérdezését saját életvitelükről. Ez annál inkább is kívánatos, mert egyrészt a hallók hajlamosak sok olyasmit belemagyarázni a siketek magatartásába, életébe, mely tőlük teljesen idegen, másrészt mégis csak a siketek tudják jobban, hogy nekik mi fáj, mi szükséges ahhoz, hogy színesebb, emberibb legyen életük. Tehát mindenképpen meg kell hallgatni őket! Nem elégedhetünk meg azzal a nagyszerű ténnyel , amire természetesen büszkék vagyunk —, hogy Csepeltől a Ganzig, az Izzótól az Ikarusig, a híradástechnika területén, különféle ruhagyárakban, szövőgyárakban, a bútoripar területén, a nyomdaiparban és szerte %иk országban különböző üzemekben és munkahelyeken a vezetők megelégedéssel, sőt elismeréssel nyilatkoznak a siket dolgozók munkateljesítményeiről. A kitüntetés, a jó kereset mind szép és nagyszerű. De még másra is szükségük van a siket embereknek; a hallók tiszteletére, megbecsülésére, elismerést mutató közvetlen viselkedésükre, emberséges bánásmódjukra. A hallókat megillető hasonló bánásmód mellett oldódhatnak fel igazán a siketek társadalmunkban, csak ilyen légkörben érezhetik magukat jól a hallók között munkálkodva. Mindent el kell követni, hogy a szocialista humanizmussal ellentétes elgondolások nehogy lábra kapjanak a siketekkel szemben, nehogy a siketségből természetszerűen következő elszigetelődési törekvést bármily módon is kiszolgálják a hallók, mert ez a becsületes siketek emberi méltóságát súlyosan sértené. Sohasem szabad összetévesztenünk a sorstársi együvé tartozást a társadalmi elkülönülés szándékával. A siketeknek a hallók között és nem egymás között van a helyük! /X A Siketek és Nagyothallók Szövetsége a maga lehetőségein belül évtizedek óta bizonyítja, hogy a siketek társadalmi felemelkedésén fáradozik. Működését sohasem fogta fel öncélúan, nem segíti elő a siketek elszigetelődését. A Szövetséget a sorstársi együvé tartozás érzésének szükségessége hozta létre. A Szövetség minden ténykedésében az egységes társadalom felé viszi a felnőtt siketeket és segíti őket sikeres szocializálódásukban. Ehhez viszont széles társadalmi összefogásra van szükség. Többek között igényli a siket gyermekek nevelőinek az eddiginél még hathatósabb támogatását is. Most, amikor újból szeretettel köszöntjük a siket gyermekek és felnőttek nevelőit, szólaljon meg a költő ünnepi verse; P téigégumpi gondolatok Aranykoszorús brigád Kiemelkedő sikert ért el a Gyapjúmosó és Szövőgyárban dolgozó Petőfi szocialista brigád: a bronzkoszorú után május elsején az aranykoszorús jelvényt vehette át a tagok nevében Kovács József brigádvezető. (Beszámolónk a 3. oldalon) Óh de szép teremteni Szóval IRTA: DR. BORS LÁSZLÓ Emeletes falak közt, termekben, folyosókon, fekete iskolatáblák, porló kréták között járnak a Szónak megszállottjai. (Nyomukban szótlan gyermekek mögöttük befelé síró, nagybánatú reménykedő szülök.) Az embernek született szótalanok fülében nem hajlik az anyai szó, fülükhöz nem muzsikál hajnali rigó. Nem érzik az értelmes élet ritmusát. Nem értik az emberi beszéd orgonájának finom változatait. Sokan voltak ... kik egy egész életen át szólaltatták a majdnem síptalan orgonát és boldogan hallgatták a muzsikát, mit a Csend rabjainak hangja jelent; ahogy feltámadnak — az értelemre s a szeretet életére; hogy ahány van, bárhol mind ahány, egyszer majd ki tudja mondani a szót: szeretlek... vagy ezt a szót: Anyám! Hogy most már mást megérteni és magát értetni tudó — munkával — igazolt ember legyen, s mint éjből kelő Nap a fekete földeken, hasznosat, jót tegyen! S naponként újra meg újra cselekedje e szót: munka! Oh, de szép teremteni a Szóval... — nem szobrot márványból, hideget... szótalant... hanem meleg, lüktető anyagból lelket, beszélő embereket!