Siketek és Nagyothallók, 1972 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
1972. ÁPRILIS SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK ŐSZINTE SZAVAK A DOHÁNYZÁSRÓL Pityuval — barátnőm tizennégy éves fiával — az egyik nap véletlenül összeabálkoz rám az utcán. Cigaretta füstölgött a szájában. Meglepődve kérdeztem: — Te dohányzós? — Igen! — hangzott kissé bizonytalanul. — De ne tessék mondani az anyunak. Ő még nem tudja. — Gyere fel hozzám, beszélgessünk egy kicsit ezekről a dolgokról. Ha akarsz... Néhány perc múlva folytatódott a beszélgetésünk. Megkérdeztem : — Jó a cigi? — Nem nagyon. — Hát akkor? Ha nem jó? Miért dohányzol? — Csak ... Csend lett, csak az óra ketyegése hallatszott. — Meg aztán olyan ,,nagyos” a cigizés — folytatta Pityu. — Olyan bűn az? Hiszen olyan sok felnőtt cigizik. Utánozom őket — nevetett zavartan Pityu. — A felnőtteket nemcsak rossz szokásokban lehet utánozani. Nem gondolod? Például abban is, hogy kulturáltan viselkedsz, hogy vigyázol a ruhádra, rendben tartod magad, tiszta a cipőd, átvállalsz terheket édesanyádtól a háztartási munkából és még sorolhatnám. Okos fiatal nem szokik rá a dohányzásra, mert az méreg a szervezetének. Tudod, hogy úgy is kérhetnél cigarettát a dohányboltban: kérek 4 forintért mérget? Ne lepődjél meg, mert ez így van. A nikotin méreg a szervezetnek, s különösen a fiatal szervezetet rombolja. Hallottál róla, hogy világkongresszus foglalkozott az elmúlt években a dohányzás káros hatásainak kutatásával? Tudósok, pszichológusok, kémikusok, orvosok megállapították és ezen a világkongresszuson ismertették, hogy a cigarettában 800-féle mérgező anyag van. Hihetetlen, de így van. Vannak olyan országok, ahol a cigarettadobozra ráírják, hogy a dohányzás káros az egészségre. Ezzel akarják felhívni minden dohányos figyelmét, hogy önmaga ellen vét, ha dohányzik. — De akkor miért dohányzik annyi felnőtt? — kérdezte elgondolkodva Pityu. — Ha annyira ártalmas. Hiszen ők is tudják. — Ennek az a magyarázata, hogy rászoktak és nincs elég akarat erejük, hogy leszokjanak róla. Ha már szenvedély a dohányzás, nagyon nehéz leszokni róla. Rendszerint nem is sikerül. Ezért jobb megelőzni ezt és addig leszokni róla, amíg könnyen megy az elhatározás. Tudod, Pityu, a felnőttek nem szívesen vallják be, hogy nincs elég akaraterejük leszokni erről az egészségre nagyon káros szenvedélyről. Pedig a nikotin méreg! Egy cseppje elég, hogy megöljön egy embert. A dohányban levő nikotin lassan végzi el a szervezetben romboló munkáját. Olvastam múltkor egy cikkben, hogy a tudósok azt is kimutatták: már egyetlen cigaretta elszívása is rontja pl. a sportolóknál a sporteredményt! Ilyen káros hatalma van az ember felett annak a kis cigarettának! Nem is beszélve arról, hogy ideg-, szív-, gyomor-, vérkeringési és egyéb kat okoz a rendszeres panasz adohányzás. És ott lebeg a dohányosok előtt az örök félelem ... a tüdőrák, amely napjainkban egyre jobban szedi áldozatait. Te, Pityu, olyan szép az élet! Nézd, süt a nap, zöldellnek a fák, nyílnak,illatoznak a virágok, volna kedved most megmérgezni magad? És általában, tennél valami rosszat egészséged ellen? — Majd bolond lennék —szaladt ki a válasz Pityuból. Nagyot nevettem Pityu őszinteségén. Majd folytattam: — Nézd, Pityu, én nem mondom, hogy ne cigizzél, mert hiába is mondanám. Úgy is azt teszed, amit jónak látsz. Hiába tiltanák meg szüleid is, mert akkor titokban dohányoznál, ha mindenáron dohányozni akarsz. Én inkább arra kérlek, hogy gondolkozz azon, amit elmondtam. Te magad határozd el, és válaszd azt az utat, amelyet helyesnek látsz. És még azt kérem, hogy olvassál el minden cikket, amely a dohányzásról szól, majd többet mondanak ezekről a dolgokról neked. Pityukám! Ahogyan most határozol, kihatással lesz az egész életedre! Ha okosan élsz, vigyázol az egészségedre, akkor még idős korban egészséges, tevékeny, boldog embber lehetsz és értékes életet élhetsz késő öreg korodig. Vannak ilyen emberek most is. Ezek legyenek a példaképeid. Gondolkozz ezen... És ha majd lesz mondanivalód, bizalommal gyere el hozzám ... • — Köszönöm, Kati néni — mondta nagyon komoly Pityu — megígérem, hogy arccal gondolkozom azokon, amiket elmondott nekem. És lehet, hogy majd eljövök még ... ★ Kedves fiatalok! Írjátok meg, mit gondoltok, hogyan határozott Pityú? írjátok meg a történet végét, szívetek szerint. Várjuk leveleteiket. A legjobb válaszokat közöljük és könyvjutalomban részesítjük. Kati néni FIATALSÁGUNK örömmel üdvözlöm az új rovatot, mely nagyon is időszerű. Ne haragudjanak meg rám, kedves Olvasóim, ha arra kérem Önöket, hogy miről írjanak! Ifjúságról, a tetterős mai fiatalságról. A múlt fiataljairól, akik ma példaképeink lehetnek! Fiatalok, közületek sokan jártak már középiskolába, azaz jártatok, járuljatok hozzá a sorstársak kulturális felemelkedéséhez! Írjatok mintegy példakéntról, erőfeszítéseitekről magatokés nehézségekről, amiket le kellett küzdenetek, hogy műveltebbek legyetek. Többek között én is megpróbálok csatlakozni a fiatalokhoz. Tehát fiatal vagyok — gondolhatják. Igen is, meg nem is! De főként fiatalokhoz hat a foglalkozásom! Szakoktató vagyok, felelős a felnövő generációért, mint a többi kollégám! Hogyan nő fel a generációnk? Úgy, ahogy a környezetét látja és ahogyan irányítják. Igen ám, de akadnak olyanok, akik kikerültek a kezem alól és torzon borz frizurát, szakállt és bajuszt növesztettek! Ezeknél csőd a nevelés terén? Issem! Nem nevezhetném annak, inkább feltűnnivágyásnak! És ez rossz fényt vet a többiekre is, mert az emberek hamar abba a hibába esnek, hogy általánosítanak. Ilyen ferde irányzat is van a divatnál. A Beatlesek is csodálatosak voltak? majmolni kezdték őket. Sokan Sajnos, nem a zenei érzésüket tudták utánozni — különösen nem a siket fiatalok —, hanem a megjelenési formájukat.. Ezzel még nem lettek „biflicek”. Ezt próbálom magyarázni még ma is, állítom 90'n-ban — nem hiába. Váltig érő hosszú haj a divat, ám legyen, virágos tapétanadrág, ám legyen, cipó, isten bocsá’, ha annak nevezhető, ám legyen! Viszont siket ember, siket fiatal ne ezen a téren próbáljon feltűnést szerezni magának, még a lányok körében sem. Itt nem akarok a cicát Don Quijotéja lenni, hanem, csupánarra kérném a mai fiatalokat, hogy ne ezen a téren próbáljanak kiemelkedni, feltűnést kelteni, hanem! Hanem a kulturáltság terén! Próbáljanak tökéletesebb beszédtechnikát elsajátítani, legyenek minél tájékozottabbak, olvasottabbak — ami kihat a viselkedésükre, megjelenésükre —, egyszóval: legyenek kulturáltabbak. Próbáljanak maguk között kevesebb jelbeszéddel, de annál több hangos beszéddel érintkezni. A jelbeszédet érezzék szükséges rossznak! Mindez bizony annyit ér nálunk, a siketeknél, Beatleseknél a hosszú haj mint es a zenetudás, mely a világon sikert aratott. Simor Tibor Eső szemerkél. Megyek a kis pécsi utcán, magam mögött hagyom a magas, új épületeket és a Kossuth cipészszövetkezetet, a témát, amiről írni szerettem volna. December van, a hajrá hónapja, nem fogadhatnak, de: „Jöjjön visszan januárban, szívesen látjuk!” Hát jó! Egyszer még visszamegyek. . De a téma? Honnan szedjek fel most rögtön másikat?... No lám! Nemhiába mondják, hogy a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte! Épp közel is van, a szomszéd utcában. Márkus tanár úr jegyezte meg, hogy írjak egyszer Walzl Ottóékról. No, forduljunk is mindjárt jobbra, aztán pár lépés balra, itt is van már a József Attila utcában a Vegyesipari Vállalat konfekciója. Lassítom a lépést, jólesik körülnézni az ismerős épületeken. Gyerekkoromat éltem itt, nagylánykoromban máshol laktunk ugyan, de idejártam dolgozni. A portán Walzlné, csoportunk elnöke után érdeklődöm. Az órán fél kettő. Kettőkor jönnek ki, Walziné is délelőttös. ★ Várok: Fellépek a régi épület bejárati lépcsőjének második fokára, hogy védve legyek az esőtől. Közben gondolatom a múltat idézi. Ezen a lépcsőn jártam, itt volt a varroda. A túlsó épület azután épült, most ott a konfekció, jó nagy üzemmé fejlődve. Ezt a régit, ahogy a dolgozókról ítélem, műszerészek foglalták el. A vaskerítésen fiatal férfi les be, ácsorog. Engem néz? Aztán feltűnik egy másik, a túlsó járdán, ő is ácsorog. Ja, vagy úgy! Udvarlók, vagy férjek lehetnek. Várják a kedvest. Kezdenek is már szállingózni a csupa fiatal lányok. Tanulók? Később már idősebbek is jönnek. Bordó autó fordul be, előttem kanyarog, stoppol. Integet a sofőr. Nézek magam mellé. Senki! Nekem szól? Az üvegen keresztül nem láttam, de kezdtem sejteni, ki lehet, de hát. .. Erre lendületesen kiugrik a valaki, s széles mosollyal tart felém. Most már én is mozdulok, mosolygok. Tibi, az ifjú jogász. A KISZ-ből ismerjük egymást, ő vezetőségi tag volt. — Szervusz! Hogy-hogy látni téged? Hogy vagy? — Szervusz! Hát vagyok, jól. És te? — Én is — néz —, cseppet sem változtál. — Nono! Elmúlt már tíz év! — Komolyan mondom! Láttam, jobban megnéz. Mivel nevettem, biztos észrevette a szarkalábakat, de nem mondta. Beszélgettünk pár percig, majd nekem szegezte a kérdést: — Tudod ki a KISZ-titkár? — A kérdésről megsejtettem a választ: — Hát... az Eta? — Az! A fia lassan nagyobb mint ő, s még mindig ő a KISZ-titkár? Jót nevettünk. Majd elmondtam, mi járatban vagyok. S mondott valamit a portásnőnek. Ekkor derült ki, hogy Walziné ma nem jött be, beteget jelentett. Egy ismerős munkatárs mondta, aki készült haza. Puff neki! Hiába vártam! Mehetek tovább, vagyis Walzlék lakására. Tulajdonképpen oda is készültem, csak a biztonság kedvéért néztem be az üzembe, hogy hiába ne menjek. Elbúcsúztam, s utaztam az arra járó busszal két megállót, hátha gyalog messze van. Atléta utca. Nagyjából hasonló, nemrég épült házak. Walzléké is szép nagy: 3 szoba hallos, pincéből fűthető, fürdőszobában villanybojlerrel. Otthon volt az egész család, mármint aki otthon maradt, szülők és nagyszülők. Tavaly ugyanis kirepültek a puha fészekből a fiókák: a 22 éves Bélus és a 20 éves Márti. Mindketten érettségiztek. Egyiknek tavasszal, másiknak ősszel volt az esküvője. Bélus a „telefon ERŐS ÉLET automatában” dolgozik, felesége tejüzemben adminisztrátor és az ő szülei segítségével saját, kétszobás új családi házuk van. Mártiék Siklóson kaptak szolgálati lakást, onnan viszi-hozza őket a vállalati kocsi a beremendi cementgyárba, mint technikusokat. Jevő Walzlnéval, aki feküdt és Ottóval, aki épp a hallban varrógép mellől állt fel, a „betegszobában” beszélgettünk. Elmondták gyerekeik életének alakulását. Majd a múltba csaptunk át, csoportunk megalakulását, ennek körülményeit boncolgattuk. Időrendi kérdésekben egymást igazították ki. Hja, ennek tavaly volt 20 éve! Először férfiak, mint Walzl Ottó és Cserni János voltak vezetőségi poszton, majd nemsokára felváltották őket a nők, mármint a feleségek — Gereben Ida akkor még nem volt Cserniné —, akik jelenleg is ott vannak, Barlainéval, mint a vezetőség magva. Az évek folyamán csak a tisztségek cserélődtek egymás között — egy-két, rövidebb ideig ott levő vezetőségi taggal — míg végül Walzlné, mint elnök állapodott meg, Cserniné mint titkár, Barlainé mint pénztáros. Walzl Ottó a csoport után egy évvel alakult Siketnémák Ruhajavító Vállalatának igazgatója is volt. Sajnos, a vállalat csak egy évig volt életképes. Hogy miért? Ottó megpróbálja körvonalazni: — Csak páran voltunk, s egy év elteltével tíz új dolgozót kellett volna felvenni. Nem volt összeköttetés, csak ígérgetés, jöttek volna a tagok vidékről, de nem volt lakás, s a személyeskedés miatt az összetartás sem volt erős. Ha már akkor Varjas ügyintézőnk közöttünk lett volna, talán megmarad a vállalat. Tapasztalat és a kapcsolat sokat számít. A Siketnémák Vállalatából Csökkent Munkaképességűek Vállalata lett, majd Vegyesipari Vállalat. Walzl innen a konfekcióból, mint vasaló ment nyugdíjba. A Walzl-házaspár ajánlotta, nézzem meg a jegyzőkönyvet, abban pontosabban követni tudom az eseményeket. Walzlnétól és szüleitől elbúcsúzva, Ottóval bementünk a csoportba, klubnap lévén. Ott meg is szereztem a jegyzőkönyvet, kis, vastagfedelű füzetet. Tisztelettel vettük kezünkbe, Walzl mélyen belemerült, emlékezve ... De most nálam van ... Befejezésül szeretném leírni, mit mond a Vegyesipari Vállalat Walzlnéról és a könyvkötészetben dolgozó Perger Magdáról? Maneskó Ferenc igazgató elvtárs tájékoztat, hogy jelenleg csak két siket dolgozójuk van. Walzlné a legrégibb munkásai közé tartozik. Magdi most szabadult, náluk tanult. Ambrusics Jánosné művezető és Károlyi Istvánnálrigádvezető Magdiról azt vallják, hogy csendes, szorgalmas kislány. Közepesen sikerült a szakvizsgája. De a tanulással már sokszor volt baj. — Igen, tudom. Varjas ügyintéző többször intette türelemre a panaszkodó feleket, amikor már úgy érezték, nem mehet tovább. Azért mégis levizsgázott. Országos probléma. Már Pesten Rudas elvtárs is szóvátette több értekezleten, hogy az intézeti felvételnél részesítsék előnyben a gyengébb tanulókat, mert a jobb tanulók együtt. alkalmasabbak arra, hogy a hallókkal tanuljanak így siketek számára szervezett szakmunkásképző intézetekben a gyengébb tanulók oktatása is eredményesebb lyüket az életben. lenne, ezáltal jobban megtalálnák nem — Igen, valahogy így kellene — válaszolták. Nagyon sajnáltuk a kislányt. Magdi a munkatársaival elégedett. Barátságosak, pártfogásukba veszik. Sűrűn jár a szövetségbe, szeret ott lenni. Mikor újra felkerestem Walzinét a munkahelyén, már dolgozott. Kiderült, hogy szalagvezetője egy régi munkatárs, Gizi: Trinn Jánosné. Ezen a szalagon csak hárman maradtak a régiek közül. Nagy a terem, sokan vannak. Nagy munka folyik. Jelenleg többféle kabátot varrnak. Trinné mondja, épp mérgelődik Walzlné, rossz a nomblyukasztó gépe. Azért csak menjek, beszélegessek vele. Walzlné épp szálazással nyugtatta idegeit. Csak ő egyedül gomblyukasztó. Most másikon ül. Ez a gép sem valami jó... de ami előtte van, hát... Vastagok, kemények a vászonnadrágok, amire gomblyukat kellene varrni. Különben más problémája nincs. Keresete ingadozik ugyan, mert darabbéres. Attól füao, sok-e munka, vagy kevés. Jelenleg kevés, 1300—1400 Ft körül a van, de volt már 2000 Ft körül is. Munkatársaival т sértik egymást. Kicsit hall, ez segíti — Varjas ügyintéző mellett tolmácskodott is —, s jól beszél. Ő már innen akar nyugdíjba menni. Persze, az még messze van. Kiss Gézéné Komló, IV-es akna