Siketek és Nagyothallók, 1972 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
1972. AUGUSZTUS SIKETEK ÍÍS NAGYOTHALLOK AZ „IGAZ MESTER” KORSZERŰ ÁTÍRÁSBAN 1972. június 23-a és 24-e. Nevezetes napként fog bekerülni a magyar gyógypedagógia történetébe. E napon tartotta első országos szakmai konferenciáját a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete a magyar gyógypedagógia alma materében, a Siketek Országos Tanintézetében, Vácott. A konferencián valamennyi résztvevő megkapta Szatmári Antalné: Újabb adatok Simon Antalról, az „igaz mester” korszerű átírásban című munkáját. Szatmári Amakié nevét és munkásságát a gyógypedagógusok jól ismerik. Főiskolás korunkban többször hospitáltunk osztályában, a Mosonyi utcai Gyógypedagógiai Iskolában. Lelkiismeretes, igényes, precíz tanárként ismertük meg, ezért szerettük és tiszteltük. Ebédre várva, ülünk a konferencia napján az intézet egyik árnyas padján Szatmári Antalnéval, Simon Antalról beszélgetünk. Júlia néni! Gratulálunk az értékes munkához, köszönjük szépen mindazt a sok újat, amit könyvében Simon Antalról, a mi első magyar mesterünkről elmondott. A gratuláció láthatóan zavarja Júlia nénit, s mindjárt Simon Antal méltatására tér át. Könyvének mottóját olvastatja velem. „Ez az évforduló mindnyájunknak jelentős, mert az ünnepléskor sok újat is tudunk mondani az embereknek. A két évszázadra visszatekintő nemzedék világosabb tudásával azokat az emberi alkotásokat hozza ismét napfényre, melyeket a korabeli meg nem értés elhanyagolt.” Simon Antal a szó legnemesebb értelmében igaz mester volt. Valamennyi pedagógusnak igaz mestere, aki nemcsak a betűvetéssel küzdő, azokat értelmes szavakká összerakó kisgyermekek erőlködését akarta megkönnyíteni, hanem kollégái kezébe is olyan eljárást adni, amellyel, mint könyve címében is jelzi: „Tanítványait igen rövid idő alatt, minden unalom nélkül, egyszerre írni és olvasni is megtanítja." Mióta foglalkozik Simon Antal életével és munkásságával? Már győri tanítóképzős koromban is nagyon foglalkoztatott a nevelés története. Pedagógus elődeink munkássága mindig izgalmas olvasmány volt számomra. Amellett, hogy sokat tanultam tőlük, mindig különös tiszteletet váltott ki belőlem ügyszeretetük, a jövő generációk iránt érzett felelősségük. Különösen megragadott Simon Antal munkássága. (Akkor még nem tudtam, hogy az ő műve az első magyar nyelvű fonetika, nem figyeltem azokra a sorokra, ahol a nyelv keletkezéséről filozofál.) Bennem a legmélyebb nyomot Simon Antal emberszeretete hagyta. Olvassa csak el ezt az idézetet, amellyel könyvét zárja! „Ímé emberi nemzet! az az, amit kisdedeinknek javára és könnyebbségére tenni szándékoztam? végyed tehát jó néven, amit ide leírtam, mert igaz szeretetbül veszi eredetét és adja a Mindenható! hogy valamit ezek jó végbül írattak, olyan jó is legyen ezen tanítás módjában fáradozó tanítók iparkodásának VÉGE.” Emberi igazságérzetemet mindig bántotta, hogy Simon Antal a magyar és az egyetemes nevelés történetében nem kapta meg azt az elismerést, amely úttörő, a módszertani eljárások sorában korszakalkotó munkássága révén méltán megillette volna. Hosszú évtizedeken át nem vettek tudomást művéről. Még közvetlen munkatársai, Schwarczer és Meszlényi Molnár sem említik az „Igaz mester”-t, annak megjelenését néhány évvel követő szakmunkáikban. Csaknem 100 év telik el, mire Simon Antal munkáját Bökényi Dániel 1891-ben vezérkönyvnek nevezi, módszerét a modern népiskola vívmányának tartja. Az írva-olvastatás módszere, melyet Simon Antal 1867-ben írt le, s 1808-ban könyvalakban is megjelentetett, a magyar oktatásügy számára sokáig ismeretlen maradt. Igaza volt Bökényi Dánielnek, amikor ezt írta: „Tisztulni, élni kellett az eszmének, születni pedagógusoknak, kik közül annak elsőrendű szerepkört bírjanak kijelölni, s fönntartani is.” Sikerült-e Júlia néninek teljes bizonyossággal tisztázni Simon Antal születésének helyét és idejét? Bátran és teljes felelősséggel állítom, hogy igen — válaszolja. Ha elolvasta könyvem első részét, úgy gondolom, nem támad kétsége azt illetően, hogy mindennek alaposan utána jártam, a Simon Antallal foglalkozó valamennyi forrásmunkát átnéztem, két éven át sok hivatalos okmányba betekintettem, sok-sok adatot egyeztettem, míg kétségtelenül meggyőződtem, hogy Simon Antal 1772. szeptember 7-én született, Ikrényben (Győr megyében). Éppen a jubileumot megelőző nap érkezett Győrzámolyból a valóságot perdöntően igazoló keresztelési anyakönyvi értesítés, mely sajnos, a nyomtatásból kimaradt. Az irodalomba tévesen bekerült „Újfalu” nem születési, hanem későbbi lakóhelye volt Simon Antalnak, s felcserélték születési helyével. Simon Antal szülei 1775-től laktak csak Újfaluban és ott született hat gyermeküket Győrzámolyban keresztelték, ahová Újfalu mint fília tartozott. Az adatokat Zámolyban pontosan bevezették, sőt abban az anyakönyvben Simon Antal szülei, mint keresztszülők is szerepelnek 1775 után. 1775 előtt azonban semmi nyoma nincs Újfaluban a Simon családnak, tehát Simon Antal ikrényi születése nem kétséges. A zámolyi adatokból azt is megtudtuk, hogy Simon Antal atyja, Simon András már nem élt; édesanyja, 1799-ben Hőgye Judit viszont túlélte az „Igaz mester” szerzőjét, mert 1812-ben még keresztanyaként jegyezték be Zámolyban. Hogyan fogadták a kutatót adatgyűjtő munkája közben az egyes helyeken? Örömmel mondhatom, hogy mindenütt a legnagyobb segítőszándékkal. Minden megtalálható okmányt készséggel bocsátottak rendelkezésemre. Tanárképző Főiskolánktól kezdve a plébániák, az állami levéltárakon keresztül egészen a magánszemélyek birtokában levő adatokig. Nagyon boldog vagyok, hogy a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete első szakmai konferenciáját az első nagy magyar gyógypedagógus, Simon Antal szellemi hagyatékának jegyében tartja. A 200 éve született, új módszert alkotó, fiatalon elhunyt (1808-ban) 36 éves pedagógust, akit kortársai megpróbáltak elhallgatni, később mással helyettesíteni, végre az őt megillető megbecsülésben részesíti hálás nemzedékünk. Szakmai konferenciánk hozzájárul ahhoz, hogy Simon Antal érdemeit megillető helyre kerüljön mind a magyar, mind az egyetemes neveléstörténetben. Szatmári Antalné elévülhetetlen érdeme, hogy sok új adattal gazdagította Simon Antalról való ismereteinket, több homályos, egymásnak ellentmondó adatot tisztázott Simon Antal életrajzát, szakmai fejlődését illetően. Az írva-olvastatás módszerének útját gazdagon, sok irodalmi adattal kiegészítve tárta elénk. Könyve ünneppé avatta a Simon Antal évfordulót. Júlia néni most már jól megérdemelt nyugdíjas éveit tölti, de példát mutat nekünk most is, mint főiskolás korunkban. Most azzal, hogy az igaz mester pályája nem zárul le a nyugdíjba vonuláskor. Méltó tanítványa ő az „Igaz mester”-nek. Kutatómunkájának eredményeivel tovább gazdagítja ismereteinket. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületén keresztül megajándékozott bennünket egy olyan értékes könyvvel, mely minden hivatását szerető gyógypedagógus könyvespolcának egyik legféltettebb darabja lesz. Köszönjük szépen, Júlia néni! Mikó Gyula tanár (Vác) Szatmári Antalné. v TOLMÁCS VAGY SZAKÉRTŐ? Már századunk elején felvetődött a kérdés: egyszerű tolmácsolás-e vagy szakértői tevékenység az a közreműködés, mely a hatóságok előtt álló siket emberek meghallgatásánál — a törvény előírása szerint — szükséges. Nyilvánvaló, hogy a siketek jelbeszédének tolmácsolása nemcsak abból áll, hogy a jelnyelvről hangbeszédre „fordítsuk” a siket személyek mondanivalóját. A tolmácsolás ennél több! A siketek helyes megítéléséhez ismerni kell az ő személyiségüket, minden esetben ügyelve arra, senki se magyarázzon a siket emberek tevékenységébe olyat, ami valójában nincs is benne. Óvni kell a siket embereket a hallók félremagyarázásától, amivel az életben gyakran találkozunk. Mindehhez szakértelemre van szükség. Nem korszerűtlen igény ez ma sem. (Bár már ott tartanánk az oktató-nevelő munka eredményeként, hogy szakértő tolmácsra ne lenne szükség!) A Budapesti Fővárosi Bíróság elnöke — a fővárosi főügyésszel egyetértésben — Bors Vilmos budapesti lakost igazságügyi szakértővé kijelölte a siket-néma tolmács szakágban. 1971. november 19-én letette az igazságügyi szakértői esküt. A tanárság erkölcsi reputációja szempontjából üdvözölni kell az igazságügyi hatóságok ama döntését, mely Bors Vilmos tanár, igazságügyi szakértővé történt kinevezésében jut kifejezésre. Bors Vilmos BORS VILMOS 1932-ben — 40 évvel ezelőtt — indult el a tanári pályán. Két és fél évtizeden át siket gyermekeket tanított. Eközben állandóan kapcsolatot tartott fenn a felnőtt siketekkel is: közreműködött a Siketek és Nagyothallók Szövetségének szervezésében, segédkezett a Benczúr utcai székház megvételénél, részt vett a háborús okok miatt tanulmányaiban visszamaradt felnőtt siketek Dolgozók Iskolájának megszervezésében, felkérésre tematikát állított össze a Siketek Szövetségében szervezés alatt álló továbbképző tanfolyamok számára. Tanulmányokat, szakcikkeket írt a siketek oktatásának jobbá tétele érdekében. Módszertani újításáért külön elismerésben részesült. Eredményes tanári munkásságáért több ízben kapott pénzjutalmat. Kétszer előadást is tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Jelenleg mint igazságügyi szakértő végez felvilágosító munkát hivatalos helyeken és segíti a bajba jutott siket dolgozókat problémáik megoldásában. Mindenkor készséggel kapcsolódik a Siketek Szövetségének a hallássérült emberek társadalmi felemelkedéséért folytatott munkájába. Szaktudásának, gazdag tapasztalatainak összegezését adta Magyar Pszichológiai Szekciójának ülésén, ami 1972. május 29- én hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián. A „Siketek társadalmi beilleszkedése” címmel tartott tudományos értekezésében Bors Vilmos előadó többek között megállapította, hogy világszerte az a törekvés figyelhető meg, hogy a siketek ne szigetelődjenek el a társadalomban. A siketek és a hallók összehangolt együttműködésének előmozdítása az igazi emberszeretetnek ad tartalmat és hitelt. Minden ezzel szemben álló álláspont antidemokratikus, mert a kitaszítottságot szolgálja egy minoritásban élő értékes embercsoport vonatkozásában. A siketek és a hallók kapcsolata Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a siketek és a hallók kapcsolatában sok a lenézés, félreismerés, belemagyarázás, elutasítás, türelmetlenség, gúnyolódás, kicsúfolás stb. Ez elég baj, mert a siketek magatartásásának tájékoztató modellje csak a halló ember lehet. A halló ember demokratikus partnerszerű magatartásától nagyban függ a siketek szocializálódásának sikere. Vannak primitív emberek, akik kihasználják a siketséget, visszaélnek a siket emberek hátrányos helyzetével és így bántják, megsértik, sőt félrevezetik őket. Meg kell mondanunk — bármennyire is fáj —, hogy vannak viszont primitíven gondolkodó siketek is, akik megsértik a törvényt laza erkölcsi felfogásukkal, akik nem akarják tudomásul venni, hogy nincs külön siket társadalom és sajnos, olyanok is akadnak, akik társadalmon belüli konfliktusok esetén a felelősségre vonás elől a siketség mögé szeretnének bújni, stb. Ezek a primitív siketek sokat ártanak a társadalmi felemelkedés útjára lépett sorstársaik társadalmi megbecsültetésének azzal, hogy a hallók hajlamosak őket is egy kalap alá venni az alacsony színvonalon állókkal. Igaz, hogy több sikernél tapasztalunk önzést, hirtelen felháborodást. Sokszor tévednek is, tévedéseiket nemh, vagy nehezen ismerik be. A helytelen magatartáson nem akarnak változtatni, egocentrikus gondolkodásmódjuk szerint mentik magukat és igen gyakran a hallók siketellenességére hivatkoznak. Mindez viszont a hallóknak nem tetszik, így romlik a siketek és hallók közötti kapcsolat, melynek következtében a siket emberek eltávolodnak a hallóktól. A hallóknak emberbaráti kötelességük a siketek eltávolodását megakadályozni szeretettől áthatott, helyes magatartással. Szeretettel kell velük bánni, meg kell magyarázni az egyes helytelenségeket. A siketeknél tapasztalt belső feszültség könnyen oldódik emberi megközelítés hatására. Az előadásban szó volt arról is, hogy a siketek a hallók között nem szívesen beszélnek, mert félnek attól, hogy a hallók kinevetik, kigúnyolják őket. A hallók bátorítsák a beszélő siketeket. Sajnos, a halló beszéljenek velük, embereknél és mutatkozik az az érzés, hogy nem tudják magukat megértetni a sikettel. Pedig a siketek többet megértenek a hallók beszédéből, mint ezt általában hiszik, csak nem kell tátogva és tagoltan beszélni hozzájuk. A siketek gondolkodása Az előadó arra is kitért, hogy a siketek nem jelben gondolkodnak. Ugyanis ez a téves nézet a siketek segítésében hátrányos helyzetet teremt. Élményekről, történésekről látott, tapasztalt összefüggésekről kapunk tájékoztatást szavaktól függetlenül a képszerű jelekkel. A nyelv nem tekinthető kész eszköznek, amelyben a gondolkodás zajlik. A nyelvileg elmaradt siketeknél is van a fogalmi gondolkodáshoz hasonló gondolkodás. A gondolkodás belső rendszerező tevékenység, mely nyelv nélkül is létezik. Majd az előadás további részében arról volt szó, hogy jó volna párbeszédet folytatni a siketekkel saját életvitelük tekintetében. Tapasztalta, hogy a siketeket mindenki magyarázza, de hogy magának a siket embernek mi a véleménye a világról (erről vagy arról) , arra kevesen kíváncsiak, pedig e tekintetben mégiscsak ők a legkompetensebb személyek. Róluk határozni nélkülük — egyszerűen nem lehet. Ebből az elvből kiindulva javasolja, hogy kérdezzenek meg több száz siket embert pl. arról, mit tesznek annak érdekében, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a siketek és a hallók között? Mit kívánnak a hallóktól a jó kapcsolat érdekében? stb. Végül példákat sorolt fel a siketekkel szemben elkövetett hibák, hátrányos megkülönböztetések, társadalmon belül velük szemben elkövetett igazságtalanságok vonatkozásában. Köztudott ugyanis, hogy a szocialista társadalomban érvényesülő demokratizmus szellemében sokkal szembetűnőbbé válnak bizonyos sérelmek, mint ahogyan az a múltban volt. Az előadó előadásának végén mindenkit arra kért, hogy tartsák tiszteletben a siket emberek személyi méltóságát és segítsék őket társadalmi felemelkedésükben. Megérdemlik, hisz társadalmunk értékes tagjai. Bors Vilmos gyógypedagógust mint a szakma kiváló művelőjét, nagy gyakorlatú mesterét ismerjük és tiszteljük. Jelen előadásából is a mélységes humanizmus, a hallássérültek iránti nagy megértés, együttérzés csendül ki. Még sok hasonló, értékes előadást szeretnénk hallani tőle. Kívánjuk, hogy még hosszú időn át tevékenykedjen ilyen szívvel, lélekkel a siketek ügyében, és segítse Szövetségünket célkitűzéseinek megvalósítása- Bors Vilmos