Siketek és Nagyothallók, 1972 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK A NAGYOTHALLÓK BERKEIBŐL TEADÉLUTÁNUNKNAK még az sem ártott meg, hogy lapunk­ban tévedésből rossz dátummal közöltük. Tervünkben a teát hosz­­szabb műsorral kapcsoltuk össze, de többek megbetegedése miatt tervünkön módosítani kellett. A siker így is szép volt. Náda­syné konferansza után elsőként Erlin­­ger Emil énekelt népszerű san­zonokat, dalokat, ismert melódiá­kat, igen szépen: közönségünk há­lás tapsokkal jutalmazta. Ezt kö­vette Galambos Szilveszter Az ószeres c. humoros páros jelene­te; Várnai Kálmán és Szitás Lász­ló’ igen jó humorral játszották végig a darabot. A jelenetet kö­zönségünk végigkacagta, Várnai Kálmán élethűen dom­iborította ki az ószeresek technikáját és stílu­sát. Nagy sikerük volt. A kis mű­sort Böhm Sándorné zárta, elő­adta, a Csárdáskirálynő egész ze­nei anyagát, elénekelte az összes dalokat. Hálás taps kísérte, nem­különben az utána előadott, Pe­tőfi versére írt két dalt­ is, mint a Befordultam a konyhára s Fa leszek, ha fának vagy virága. Szép, iskolázott hangjával méltó sikert aratott. A tea elkészítésé­ben, felszolgálásában a szokott rendezőgárdán kívül ezúttal el­sősorban a lányok jeleskedtek, változatosságból. Így Varga Jut­ka, Kremzerné, Ember Magdi, Né­meth Ica,­ Moncz Sári, no meg Lázár Feri. Ezúttal házilag ké­szült szendvics és szerelmes levél volt a tea mellé Hólesett! Nem is csoda, hogy a több mint száz fő­nyi vendégsereg két nagy föld­szinti­ termet­ töltött meg.­­A hó­ végén a paksi halászcsár­dában jöttünk össze huszonketten, baráti vacsorára. Ki-ki saját zse­be és gyomra szerint rendelt. Rántott hal, halászlé, túróscsusza voltak a legkedveltebb slágerek. Egy-két üveg debrői hárslevelű, vagy kéknyelű is lecsúszott mel­léje. Társaságunkban a pár fiatal mellett­ akadtak olyanok is, akik­kel immár negyven éve hűen ki­tartunk­­ a Szövetségben; jóban­­rosszban összekötött bennünket a közös sors. Mátis barátommal nagy tréfálkozva emlegettük fel­­— ha már a paksi csárdában va­gyunk .. a­ harmincegynéhány évvel ezelőtti paksi kalandunkat, mikor nyári csónaktúránk­on, éj­szaka majdnem a mohácsi hajó alá eveztünk. De hasonló emlékek jutottak eszükbe Mátéékkal, Ádá­­mékkal kapcsolatban­­ is, akikkel szintén több évtizedes sorstársi barátság köt össze. S csak sajnál­kozva gondoltak azokra, akik a magány közönyösségébe burko­lóznak s kirekesztik magukat a társasági élményekből. -TANFOLYAMAINK szépen, jól működnek, kisebb-nagyobb lét­számmal. Ezúttal négy új tag­társ próbálja elsajátítani szorgal­masan a szájról-leolvasás tudo­mányát. Szorgalmuk láttán csak sajnálattal tudunk azokra gon­dolni, akik pár heti tanfolyamlá­togatás után már feladják a küz­delmet, holott kitartással pár hó­nap alatt mindenki megtanulhat szájról leolvasni. — Pár tagtár­­sun­k a helyi csoport tánctanfolya­mára, illetve nyelvtanfolyamára jár, de van három egyetemistánk is. Csak akarni kell és megy a dolog... FIATALJAINK e hóban sem tétlenkedtek. Ötödikén remekül sikerült táncestet­­ tartottak, mely­re helyiségeinket szépen feldíszí­tették. Eljött úgyszólván minden aktív „gyerekünk”, az új magnó mellett remek volt a hangulat. Társasjáték, a Király testvérek pantomimjelenete is fokozta a jó­­kedvet. Két mama és Péteri tit­kár is nagyszerűen érezte magát közöttük s tanúja volt, hogy nem kell fiataljainkat­ félteni. — Csak egy bánatuk volt, nem volt büfé. ELŐADÁSSOROZATUNK olyan nívós minden egyes alka­lommal, hogy a csoportvezetőség keresi a módot, hogyan hallgat­hatnák meg az idősebb sorstár­sak is az őket érdeklő előadáso­kat? Tizenegyedikén Lontai Sán­dor a könyv keletkezéséről szó­lott, s az írás eredetéről. Arról, hogyan történt a fejlődés a régi nehézkes, több kilós agyag- vagy kőtábláktól a mai, zsebben elférő kis könyvekig? Beszélt a képírás­ról, az ékírásról. Előadta, hogy míg a régi írások jobbára csak a papok hatalm­ának, gazdaságának megőrzését szolgálta, addig ma a könyv, hála­ Gutenberg találmá­nyának. milliók művelődését, szó­rakozását szolgálja. Míg korábban egy könyv, egy kódex elkészítése évek munkája volt,­­ addig ma a nyomdagépek ezrével ontják a szebbnél szebb, jobbnál jobb könyveket. (No, van azért rossz, ártalmas könyv is.) Beszélt arról is, hogy a papír feltalálása is nagyban hozzájárult a könyv, az írás elterjedéséhez, hiszen régeb­ben többek között a nehézkes fal-, agyag- vagy kőtáblára vésték az írást. Mi csak azt fűzzük hozzá az élvezetes, jól felkészült elő­adáshoz, hogy kérjük fiataljain­kat, mindnyájan szeressék, be­csüljék és forgassák minél több­ször a könyvet. A jó könyvet! A hó végén Fáy Barnáné TÁPLÁLKOZÁSRÓL tartott nem a­­ kevésbé tartalmas előadást. (Nem­hiába szakács a tanult mestersé­ge!) Mesélte, hogy a táplálkozás­ról kinek-kinek más a véleménye. Az az egér pl., melyet kamrájá­ban talált, a szakácskönyvéből vá­gott ki egy jókora darabot. Mi azonban már jobban szeretjük a rántott csirkét vagy az almásré­test. Nem is baj, mondotta, ha valaki azt eszi, ami a kedvenc étele, fontos csak az, hogy tudja, mikor, miből mennyit kell és sza­­­­bad enni. Magát állíthaná példa­képnek, lévén ő olyan sovány, min­t aki­be hálni jár a lélek. Fel­sorolta a táplálkozás négy alkotó elemét. Ezek: a szénhidrátba fe­hérje, a zsiradékok, és a vitami­nok. Ezek együttese építő, ener­giaátadó és védőanyag. Ha vala­melyik hiányzik, éhségérzet lép fel. Egyik sem helyettesítheti másikat, a betegség mindig vala­a­melyiknek a hiányát tételezi fel. Ezért helyes, ha „tudományosan” táplálkozunk. Sok betegséget le­het táplálkozással gyógyítani, így pl. a civilizáció ttkát, az elhízást .■is helyes táplálkozással, szigorú étrenddel el lehet mulasztani. Más a­z étrendje a gyermeknek, a felnőttnek, a fizikai munkásnak, a szellemi munkásnak. A helyes étkezés sok testi panaszt előzhet meg. Fontos a változatosság is, a gyümölcsök, a vitamin tartalmú­­ételek fogyasztása. Aki az elő­adást meghallgatta, annak nagy­­ kedve támadt,­ hogy ott, helyben elfogyasszon egy szelet szép, nyers sárgarépát. Sajnos azonban, csak egy-két jó száraz pogácsa akadt terítékre. További előadásainkra s egyéb programjainkra várjuk azokat a fiatalokat is alkalmilag, akik eddig nem jártak körünkbe. Egy évben egyszer-kétszer még gyermekes fiataljaink is eljöhet­nek, jelenleg is mindennapos köz­tünk a kis Fáy Barna, Varga Jut­ka vagy Kremzer Andi. Február végéig minden tagtár­­sunknak elküldtük a TAGDÍJ be­fizetésére a csekklapot. Szeret­tünk volna levelet is mellékelni hozzá, de sajnos, nem futotta időnkből, amellett — takarékos­­ságból — nyomtatványként adtuk fel, ötszáz darabnál nem kis kü­lönbség ez, így levelet nem mel­lékelhettünk. Reméljük, hogy kedves tagtársaink méltányolják kérésünket és a küldött csekkla­pon befizetik­ a tagdíjat. Pár hete tartotta ESKÜVŐJÉT Tarr Erzsébet és Machil Ferenc, míg Vasy Klári és Nagy Ferenc március 25-én esküsznek. Gratu­lálunk! ELHUNYTAK Dömösi István, Domonkosi Lajos, Tapolcai Gyula és Sárosi Lajosné sorstársak, őszinte gyászunk kíséri őket. KIRÁNDULÁSOK szerepelnek terveink között: autóbuszút Ga­lyatetőre, valamint a Bánki-tóhoz, kétnapos út­vonattal Sárospatak­ra, fürdőzés a Velencei-tónál. Kérjük az érdeklődők sürgős je­lentkezését. Bővebbet később köz­lünk; március végén tájékoztató megbeszélést tartunk ez ügyben. • Népes VEZETŐSÉGI ÜLÉSEN beszélgettünk március elején cso­portunk problémáiról. Péteri tit­kár itt (többek között) újból fel­hívta a beteg tagok figyelmét, hogyha egy lapon bejelentik be­tegségüket, felkeressük őket. Többek kérésére áprilisban el­­mennén­k az Operába, egy balett­előadás megtekintésére. Várjuk az érdeklődők mielőbbi jelentke­zését, hogy­ a jegyekről idejében gondoskodhassunk. Hónapról hónapra, évről évre nagyobb sikere van a teáknak, a NŐNAPI TEÁNK március 10-én, e szép tavaszi napon meg éppen­séggel rekordot döntött. Már a földszinti szép helyiségeink is majdnem hogy szűknek bizo­nyultak tagtársnőink befogadá­sára. Pedig fiataljaink már ko­rábban önálló teát tartottak fiúk jóvoltából, de így is — idő­­­sek, fiatalok, vegyesen — kb. százhuszonöten jöttünk össze s meleg szeretettel köszöntöttük nőtagtársainkat. A férfiak szé­pen terített asztalokkal, egy-egy virágcsokorral nőket, a pompás várták a tagtárs­uzsonna meg minden képzeletet felülmúlt (tea, szendvics, hatalmas mokkatorta, pogácsa vagy mignon)." Az uzson­na előtt Bogner elnök­­ megnyitó­ja után Péteri titkár rövid be­szédben köszöntötte a tagtársnő­ket s méltatta a nők egyenjogosí­­tási eredményeit. Tihanyi Béla a fiatalok nevében szólt, Szi­tás László Petőfi egy versét mondot­ta el mély átérzéssel, végül Ki­rály Pál a „Szobrász ’ c. panto­mimjelenetét adta elő­­ nagyon ügyesen. Ezalatt Erszlinger Emil vezetése alatt fiaink­ (nono: so­kan már komoly ifjú családapák) mindent előkészítettek a konyhá­ban, hogy aztán percek alatt szolgálják­­ ki a nagyszámú ven­dégsereget. . Figyelmességüktől mindenki meghatódott. E asszonyainkat a konyhának napon még a tájára sem engedtük! Emlé­kezetes, szép nap volt,­sokáig ül­tünk együtt, nem egy régen lá­tott tagtársnővel is többek kö­zött. Még csak azt szeretnénk, ha e sok vendég néha hétköznapokon is benézne, hiszen az élet nem­csak ünnepekből és­­ teadélutá­­nokból állí­t Összeállította: P. K. A nagyothallók csoportjának programja Március 26, Vall: múzeumi séta. Március 29,­­7: kirándulás, nyaralás megbeszélése. Március 30, 6: felszabadulási emlékünnepség. Március­­ 1, y,7: „illik — nem illik?”. Április 7, V27: politikai előadás. Április 14, 6: műsoros (?) zen­esz. Április 21, y27: a magyar nyom­dászat fejlődése I. ZAJÁRTALOM A nagyothallás áll az­ élen a most közzé tett statisztikai ada­tok szerint Ausztriában az ipari megbetegedések között. Az üz­mekben és más ipari tevékeny­ség gyakorlásánál egyre több hallást károsító zajártalom. 1970-­­ ben 2880 ipari megbetegedés­­ kö­zül 2349 esetben állapították meg az osztrák orvosok a hallás bete­ges rosszabbodását. (A Hétfői Hírek III. 6-i számá­ból. Beküldte: Réti László, Ka­posvár.) Új, feliratos filmek : A völgy törvénye (jugoszláv), dráma. Valaki az ajtó mögött (francia­­—olasz), színes, bűnügyi film. Szenvedély (svájci), színes drá­ma.­­ A rovarölő (jugoszláv), szatíra. A közvetítő (angol), színes drá­ma.. ■ Elment az utolsó vonat (román) színes filmdrám­­a. 1972. MÁRCIUS Új rovat: Lapunkban a jövőben rendsze­resen foglalkozni kívánunk az ifjúsággal, ezért számukra külön rovatot indítunk. A rovat célja az ifjúság életének bemutatása, fog­lalkozás a problémáikkal és az érdeklődési körüknek, megfelelő tájékozódás biztosítása­­kal Kérjük a hallássérült fiatalok­foglalkozó pedagógusokat, szakembereket, segítsék a szer­kesztő bizottság munkáját írása­ikkal, rajzaikkal, tanácsaikkal. Egyben várjuk a fiatalok leveleit is. A szerkesztőség címe: Budapest, VI., Benczúr u. 21. FIATALSÁGUNK ELNÖKSÉGI ÜLÉS Déri Sándor központi elnök el­nökletével 1972. február hó 17-én ülésezett a Szövetség központi el­nöksége. Az ülés napirendje előtt az or­szágos elnök meleg szavakkal üd­vözölte Illésfalvi Bélát, a Szövet­ség új főtitkárát, aki február hó elsejével lépett hivatalba. " Főtitkárunk megköszönte a jól­eső, baráti fogadtatást és ígéretet tett, hogy munkáját az elnökség­gel karöltve kívánja végezni, amelyhez kéri az elnökség és a munkatársak segítségét. Az elnökség a január 22-i vá­lasztmányi ülésről, a szegedi helyi csoportnál tett látogatásról. Bana Gizella szervező titkári funkció­járól a vidéki helyi szerveinknél az év folyamán teendő ellenőrzé­sek, illetve látogatások ütemezé­séről szóló jelentéseket meghall­gatta és tudomásul vette. Tárgyal­ta az idei gyermeküdültetés kér­dését, elfogadta a Szövetség segé­lyezési szabályzatát, foglalkozott a vezetőképző tanfolyamok beindí­tásának, valamint a Szövetség kulturális ügyeinek kérdésével. A bejelentéseket, javaslatokat az elnökség tudomásul Vette s a szükséges­­ intézkedések megtéte­lére a főtitkárt felkérte. RADÓ TIBOR 1924—­1972. Nagy fájdalommal értesültünk a szomorú eseményről: elhunyt Radó Tibor, a győri Kisegítő Is­kola igazgatója, Szövetségünk győri helyi csoportjának tanfo­lyamvezető tanára. Radó Tibor­­ gyógypedagógus egész életét a fogyatékosok­­ okta­­tásának, nevelésének szentelte. Huszonhét éves pedagógiai mun­kássága során fáradhatatlanul te­vékenykedett a gyógypedagógiai munka színvonalának emelése ér­dekében. Munkája kormánykitüntetésben elismeréséül részesült, kiváló szakszervezeti munkájáért aranyfokozatú jelvényt kapott. Sokrétű tevékenysége mellett szívügyének tekintette a hallás­sérültek problémáinak megoldá­sát is. A győri helyi csoport meg­alakulása óta részt vett annak oktató-nevelő munkájában, mint tanfolyamvezető, TIT-előadó, kul­­túrcsoport-irányító. Politikai fel­­készültségét is eredményesen hasznosította a tagság politikai képzése és nevelése terén. hosszú éveken át végzett áldoza­­­tos munkája során a győri cso­port megerősödött, kulturális té­ren is kiemelkedő eredményeket ért el. A győri tagság rajongásig sze­rette az örökké tevékenykedő, ak­tív szervező, tanfolyamvezető ta­nárát, aki a kulturális munka mellett nagy megértéssel foglal­kozott problémáikkal is. Intézte ügyes-bajos dolgaikat, segítette munkába helyezésüket, védte ér­dekeiket. Sokat tett a fiatal tehet­ségek­ felkutatásáért, fejlődésük elősegítéséért, felkarolásukért. Önzetlen munkásságáért, fára­dozásáért a Szövetség központi elnöksége Cházár András emlék­érem kitüntetésben részesítette. A fogyatékosok iránti ragasz­kodása, szeretete még betegsége idején is megnyilvánult. Sosem szűnt meg érdeklődni problémá­ik, sorsuk felől, s ahogy csak tu­dott, segítségükre volt. Áldozat­készségét, emberségét nem feled­jük, mindig példaként fog állni előttünk. THÜRINGER JÁNOS 1894-1972 Nagy részvét mellett kísér­ték utolsó útjára a siket gyer­mekek oktatásügyének nagy halottját, Thüringer János pe­dagógust. A hálás tanítványok, a szakoktatás nevelői, tisztelők, ismerősök búcsúztak szomorú szívvel. Megrázó erővel hatott a tanítványok búcsúja. ..Nem­eseik tanárunk, apánk is volt Thüringer János tanár úr. ő tanított minket beszélni, az ő munkája nyomán váltunk be­szélőkké, ő nevelt minket be­csületre. Most drága tanárunk sírjánál élőszóval veszünk bú­csút felejthetetlen nevelőnktől. Megígérjük, hogy továbbra is követjük tanácsait, tanításait.” Thüringer János a siketek oktató-nevelő­­ munkájának szentelte életét. Hivatástudat hatotta át és így szolgálatnak tekintette a siket gyermekek oktatását, nevelését. Szaktudá­sával, példamutató szorgalmá­val, humanista gondolkodás­módjával kiemelkedett pálya­társai közül. Az alkalmazott fonetika kiváló mestereként ismert hazánkban és külföldön egyaránt. Emlékét méltókép­pen úgy őrizhetjük, ha a siket gyermekek tanításának tökéle­tesítésén keresztül segítjük őket társadalmi felemelkedé­sükben. Thüringer János pedagógus halhatatlanná tette nevét nagyszerű munkásságával. Ne­ Уe, személye nagyjaink között ragyog. —s —s

Next