Siketek és Nagyothallók, 1973 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLjETEK! SIKETEK NI­GyOTHALLÓK A SIKETEK ÉS » ÉS A HALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA жьашшшшшяшшшшшшшшшшяшшаашямшямшшшяшшшшшшшшшшшяшшшшятаяшштаяшшатт XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1973. JANUÁR Évforduló? Több annál. Meg­emlékezés? Több annál. Szózat? Több annál. „Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak, s nyárnak?” Itt él bennünk. Hétköznap­jainkban és ünnepnapjainkban, érzéseinkben és tetteinkben, múl­tunkban és jövendőnkben. Gondolatok. Egyszerű, tiszta gondolatok, ahogyan ő érzett, tett és szólt. ★ ISO éve, 1823. január 1-én szü­letett Kiskőrösön. Gyermekkorát, küzdelmes vándoré­veit, nagy ba­rátságait, szerelmét, ifjúi lángo­lását, érett forradalmiságát, meg­rendítő, korai halálát , életét, ezt a szakadékokon, buktatókon és szenvedéseken a „néppel tű­­zön-vízen át" küzdő életet isme­ri mindenki. Tanítják iskolákban, tanulmányok sokaságai foglalkoz­nak vele, újságcikkek és megemlé­kezések elevenítik fel újra és új­ra. Huszonhat év és nyolc hónap. Mindössze ennyi És e negyed em­­beröltönyi idő alatt a lángoló sze­mű és lángoló lelkű ifjú megal­kotta a magyar irodalom azelőtt és azóta felül nem múlt költői életművét. De nemcsak nyelvünk és iro­dalmunk legnagyobb költője. Már életében is jelkép, legenda — megtestesítője mindannak, amit költészet és forradalom jelenthet számunkra és mindazon népek számára, melyek szabadságukért, függetlenségükért harcoltak és harcolnak. ★ Petőfi Sándor költeményeit a világ sok nyelvére lefordították. Heinrich Heine így ír róla: „Én magam eleddig igen kevés ilyen természetes hangra találtam, mint ezé a legszebben verő csalogány gazdagságával daloló pórimé.” Jacques Gaucheron ekképp vall Fftith« Bent terv. Égés* olon — hoz« felé — Azon gondolkodom: <'*nt fonom Kolitov: *’*‘“W*** T''*» *ih Még nem sírott «nyéki? „ ' Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn , mel­y bölcsőm ringatta, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Mig állni látszék az­ idő. Bár a szekér szaladt. 8 a kis szobába toppanok.... Röpült felém anyám.... S én csüggtem ajkán.... szótlanul.... Mint a gyümölcs a fán. (Deva-Vecse.) Egy oldal, egy vers, Petőfi 1844- ben megjelent kötetéből Petőfi költészetéről: „Petőfi Sán­dor a legnagyobb költő, akit Ma­gyarország a világköltészet egye­temes kincstárának ajándékozott. Az a költő és az a hős, akiben egy egész nemzet felismerte ön­magát és felismeri magát tovább­ra is. Dala örökké zeng.” ★ És dala örökké zeng. Nemcsak az évforduló alkalmából, de ál­landó jelleggel tűzik műsorukra pódiumokon, szavalóversenyeken, ünnepségeken. Költészete váloga­tásokban és teljességében nyer új Ác ú "ч T-í Mj. ui-tUdbi. =- a KJÚ Hifleyni-- vele lu> v.y.i -л színházakban, iskolákban, mun­kahelyeken, s otth­on, könyves­polcaink dísznelvén. Igazsága örök és megdönthetetlen. ~ ★ Sovány, vékony csonttú, töré­keny alkatú, sötét bőrű, sötét ha­jú, fekete szemű ifjú volt. Ilyen­nek írják le kortársai, ilyennek mutatja egyetlen hiteles képe, a közismert dagerrotípia is. Mindez csupán a külszín. Vajon le lehet-e írni azt a lobogást, mellyel a mú­zeum lépcsőin a Nemzeti dalt sza­valta, vajon vászonra lehet-e fes­teni azt a tüzet, amely kiáltásra készteti: „Talpra, magyar!”, vajon szoborba lehet-e önteni azt a hi­tet, mellyel a tiltó parancs elle­nére a végzetes ütközetbe veti magát, hogy hősi halált haljon, miképp megálmodta: „Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szive­mbü­l, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéls­zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej. S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, ____ S ott hagyjanak engemet összetiporva.” „A koriam*.­.. ♦“’•­TriPtet vadvi­rága vagyok én” — írja 1844-ben. S valóban. Keserű földben nőtt elmúlhatatlan virág 5, sz­iklaszi­lárd elvek gyöngéd érzelmek virága, a kérlelhetetlen forradal­már és a legszebb szívhangokat tudó szerelmes örök szimbóluma. S habár törékeny virág­ testét a zsarnokság eltaposta — magjait már elvetette a minden korok em­berében. Mert mit is nyújthat e mindenkinek nyíló világ a má­nak, a ma emberének? Elmúlt korok dicső krónikáját? Azt is. De mindenekelőtt a tisztaságot, a tel­jességet. A forradalom, az érzé­sek, az egyszerű ember őszintesé­gét. Igazságot. Példát és tanulsá­got. Célt: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit!” —ts —9 1823-1973 Petőfi Sándor 1847 körül készült fényképe (dagerrotipiája), melyet a költő menyasszonyának, Szendrey Júliának ajándékozott. Az idő­közben teljesen feketére oxidálódott képet 20 éve Escher Károly hozta rendbe A KÖZPONTI ELNÖKSÉG JANUÁRI ÜLÉSE Szövetségünk Központi Elnök­sége 1973. évi első ülését január 15-én tartotta. Déri Sándor köz­ponti elnök üdvözölte a megje­lenteket, majd a napirendi pon­tok ismertetése után felkérte Illésfalvi Béla főtitkár elvtársat: vázolja a februári küldöttközgyű­lés elnökségi beszámolójának tervét. Illésfalvi elvtárs tájékoztatta a résztvevőket a beszámoló főbb — szervezési, oktatási, kulturális, gazdasági, segélyezési, gépjármű­­vezetési és sportügy­eket érintő — pontjairól, továbbá ismertette a küldöttközgyűlés napirendi pont­jainak tervezetét. A Központi Elnökség a kül­döttközgyűlés elnökségi beszá­molójának tervét elfogadta. (A beszámolóról és a küldött­­közgyűlés lefolyásáról lapunk februári számában részletes tu­dósítást adunk közre.) ★ Ezután Virágh Károly elvtárs, a Szövetség főkönyvelője, szám-Lapunk decemberi szám­á­ban a Központi Elnökség ülésével fog­­lalkozó beszámolóban az 1973. évi küldöttközgyűlés idejét 1973. ja­nuár 27-ére határoztuk meg, adatokkal is illusztrálva, tájékoz­tatta a Központi Elnökség tagjait az 1972. évi költségvetési év le­zárásáról, a bevételi és kiadási tervek teljesítéséről. ★ A gazdasági beszámoló után Sípos Erzsébet elvtársnő, a Szö­vetség oktatási-kulturális főelő­adója a IX. Országos Színjátszó Verseny eredményeiről és tanul­ságairól beszélt, majd ennek kap­csán előterjesztette a X. Orszá­gos Színjátszó Verseny lebonyolí­tására és elbírálására vonatkozó javaslatot, amely élénk vitát vál­tott ki a jelenlevők között. A hozzászólások nyomán mó­dosított javaslatot az elnökség el­fogadta, részletes kidolgozására bizottságot alakított és megszabta a határidőket. ★ Ezután az elnökségi ülés 4. na­pirendi pontjaként egyéb aktuális problémákat vitattak meg. A Központi Elnökség az idő­pontot 1973. FEBRUÁR 3-Á­N DÉLELŐTT 11 ÓRÁRA módosí­totta. HELYESBÍTÉS Megemlékezés Nagy Ernő elvtársról 1972. október 21-én múlt egy éve, hogy Nagy Ernő elvtárs, szövetségünk volt szervező titká­ra. 28 évi fáradhatatlan tevé­kenysége hirtelen megszakadt. Az eltelt évtizedek alatt minden igyekezetével azon munkálko­dott, hogy fejlessze a szövetség társadalmi és kulturális életét, gyarapítsa taglétszámát. Minden tőle telhetőt megtett azért, hogy hallássérült sorstársai minél könnyebben illészt illessenek be társadalmunkba. Apróbb, szemé­lyes ügyeikben éppoly önzetlenül sietett segítségükre, mint amilyen odaadóan fáradozott országos méretű problémák megoldásán. Halála évfordulóján a szövet­ség központi elnökségének tagjai kegyelettel adóztak emlékének. Elnökségi tagjaink Nagy Ernő sírjánál ELHUNYT DR. ORSÓ LÁSZLÓ Szomorú hírt kaptunk Szeged­ről: rövid betegség után, 72 éves korában elhunyt dr. Orsó László főorvos, a hódmezővásárhelyi kór­ház fül-, orr-, gégeosztályának volt vezetője. 1900-ban született Aradon. Ta­nulmányainak elvégzése után Egerben kezdte meg orvosi mű­ködését, majd Hódmezővásár­helyre került, ahol 30 évig volt a kórház fül-, orr-, gégeosztályának vezető főorvosa. Tudományos köz­leményei rendszeresen jelentek meg hazai és külföldi szaklapok­ban. 1970-ben, érdemei elismeré­seképpen a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Felelősségteljes munkáján kí­vül elsőrendű feladatának tartot­ta a hallássérültek gyógyítását, segítését. A hódmezővásárhelyi csoport megalakulásától kezdve, a pártoló bizottság elnökeként lelkiismeretesen részt vett a ve­zetőség munkájában. Figyelem­mel kísérte szövetségünk műkö­dését egészen a városból való tá­vozásáig, de később is mindig érdeklődött a csoport és a szö­vetség munkája, eredményei fe­lől. A hallássérültekért végzett kiemelkedő munkássága elisme­réseként szövetségünk a Cházár András emlékéremmel tüntette ki. Szomorú halála mindannyiun­kat megrendített. Személyében a hallássérültek egyik legtevéke­nyebb segítőjét veszítettük el benne. Dura Béla

Next